Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖVETEKI­­:$1 2 I oldal - Ára 1.20 forrnt NÉPSZABADSÁG 1959. május 1, péntek A MAGYAR SZOC­IÁLIST ! MI LAKÁSPÁN­T KO/­»O.VI« LAPJA XVII. évfolyam, 101. szám Hatvankilenc esztendeje ünnep­li a nemzetközi munkásosztály, történelmi hivatásához híven — minden dolgozó felszabadulásáért küzdve — május elsejét. Minden május elseje: seregszemle, ünnep­lése a kivívott győzelmeknek és felkészülés a soron levő feladatok végrehajtására. Ez a magyarázata annak, hogy a munkás-májusok mindig harcosak, hittel teliek és erőt, elszántságot sugárzóak. Ki­fejezik mindazt, ami a munkás­­osztályban, a történelmi haladás nemzetközi zászlóvivőjében nagy, nemes és világot formáló. S kife­jezik a május elsejei seregszem­lék a munkásosztály legmegraga­­dóbb tulajdonságait és érzéseit, a nemzetközi összetartás, a harcos és alkotó proletárszolidaritás hit­vallását. A proletár nemzetköziség az év­tizedek során egyre növekvő erő­vé vált­ a munkásosztályban. Majd hetven évvel ezelőtt, amikor a II. Internacionálé alakuló kong­resszusán elhatározták május­­ megünneplését, a munkásosztály egyik közvetlen harci célja a nyolcórás munkanap kiharcolása volt. Mily nagyot fordult azóta a világ! Ma, 70 év küzdelmének eredményeként a nemzetközi munkásosztály a kommunista tár­sadalom felépítésének elérhető közelségébe került. A Szovjetunió Kommunista Pártja — a nemzet­­i közi munkásosztály első roham­­brigádja — XXI. kongresszusán már kitűzte a kommunizmus fel­építésének konkrét célját; a föld egyhatod részén tehát az emberi­ség a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének szakaszá­ba lépett. A szocialista tábor töb­bi országai a kommunista tár­sadalom első szakasza, a szocia­lizmus alapjainak lerakása, illetve a szocialista társadalmi rend fel­építésének betetőzése előtt álla­nak. Az imperializmus „hátországá­ban” az ázsiai és afrikai gyarma­tokon is megmozdult a föld: a második világháború után egymil­­liárd-háromszázötven millió em­ber szabadult fel a gyarmati el­nyomás alól, s ma küzd a béké­ért, a demokráciáért, a szocializ­musért. Mindez a nemzetközi munkásosztály nagy sikereit, a proletár nemzetköziség további térhódítását és erősödését, s egy­ben a nemzetközi burzsoázia nagy vereségét jelzi. Az idei május else­jén a „Világ proletárjai, egyesül­jetek!” jelszó alatt találkoznak a kommunizmus, a szocializmus épí­tői, a gyarmati elnyomás alól fel­szabadult, s hazájuk felvirágzásá­ért harcoló, s a tőkés országok ka­pitalista elnyomása ellen küzdő munkások és dolgozók száz- és százmilliói. Nincs olyan erő, amely meggátolhatná összefogásu­kat, nincs olyan erő, amely meg­akadályozhatná a szocializmus, a kommunizmus további diadalmas előrenyomulását. A magyar munkásosztály is hatvankilenc éve tartja a vilá­gon mindenütt demonstráló test­vérei társaságában májusi sereg­szemléjét Sok felejthetetlen má­jus elsejei demonstrációra emlé­kezik a magyar munkásosztály. Volt idő, mikor övé volt az utca. Máskor, a reakció tobzódása ide­jén, csak titkon ünnepelhetett és üzenhette: Lesz még ünnep a mi utcánkban is! Negyven évvel ez­előtt, 1919-ben, a dicsőséges Ma­gyar Tanácsköztársaság napjai­ban így is történt: első szabad májusát ünnepelte a dolgozó ma­gyar nép. Seregszemle volt ez is: a kivívott győzelem ünnepe, s ugyanakkor hitvallás a világ első munkásállama, Szovjet-Oroszor­­szággal való fegyverbarátság mel­lett. De seregszemle volt a szó szoros értelmében is, mert szinte a májusi demonstrációról vonul­tak a munkásezredek a veszélyez­tetett tanácshatalom, a haza vé­delmében harcba a nemzetközi burzsoázia intervenciós csapatai ellen. A második magyar proletár­­diktatúra az idén, a negyvenedik évfordulón kegyelettel és tiszte­lettel emlékezik az elsőre, az első szabad májust, 1919. május elsejét ünneplő néptömegekre. A felszabadulás utáni tizenöt, május 1-i ünnepség közül sok em­lékezetes számunkra. Még jól em­lékszünk 1945, a felszabadulás utáni első szabad májusra. A Ma­gyar Kommunista Párt vezetésé­vel a demokratikus fejlődés útján elindult tömegek a május elsejei nagygyűlésükön kinyilatkoztatták tántoríthatatlan akaratukat: soha többé nem tűrik, hogy Magyaror­szág idegen érdekek uszályába ke­rüljön. A dolgozó tömegek megfo­gadták, hogy az egyszer kivívott szabadság lobogóját soha többé nem engedik kezükből kiragadni. Ez a fogadalom akkor harci prog­ram volt, s a későbbi események megmutatták, hogy a magyar nép fogadalma a kivívott szabadság megvédésére és a szocializmus fel­építésére nem maradt pusztába kiáltott szó. 1956 őszén a törté­nelem olyan helyzetet teremtett nálunk, hogy az ellenforradalom­mal vívott éles fegyveres, politi­kai és gazdasági harcban kellett megmutatni: az 1945-ben elhang­zott szavak a munkásosztálynak a szocializmushoz való tántorítha­tatlan hűségét fejezték ki. Ezért oly emlékezetes számunkra a két évvel ezelőtti május elseje is. Na­gyon nehéz hónapok után gyűltek össze akkor a magyar dolgozók hagyományos májusi felvonulá­sukra és ünnepségükre. S bár a Szovjetunió és a szocialista tábor segítségével a párt és a forradal­mi munkás-paraszt kormány a széles dolgozó tömegek erejére tá­maszkodva a törvényes rendet már helyreállította, s a néphatal­mat újra megszilárdította, az el­lenforradalom politikai, anyagi, szellemi és erkölcsi pusztításai akkor még súlyosan nehezedtek ránk. Május elseje volt, de sokan még nem hitték, hogy valóban itt a tavasz. S akkor, május 1-én a magyar dolgozók százezrei tettek ismét hitet a proletárdiktatúra, s a munkásnemzetköziség mellett, s nagyszerű demonstrációjukkal 1957. május 1-ét az ellenforrada­lom felett aratott győzelem nagy népi ünnepévé tették. A felszabadulás után azáltal, hogy a munkásosztály került ha­talomra, s vezeti a dolgozó népet a szocializmus építésében, a mun­kásosztály ünnepe, a május else­je — az egész dolgozó nép ünne­pévé, népi-nemzeti ünnepünkké vált. Ebben is kifejezésre jut pár­tunk politikájának össznépi jelle­ge: ez is mutatja, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt he­lyes politikát folytat. Ezért ünnep­ük együtt május elsejét kom­munisták és pártonkívüliek, mun­kások, parasztok és értelmiségiek. A májusi seregszemle egyben felkészülés az új feladatok meg­oldására. Ma a szocializmus gyor­sabb ütemű építésének feladatai állnak előttünk az iparban, a me­zőgazdaságban, a kulturális élet­ben. Két év eredményes munká­ja megteremtette a feltételeit an­nak, hogy nagyobb lendülettel ha­ladjunk előre. Pártunk az egész nép követeléseit fogalmazta meg a Központi Bizottság március 6-i határozatában, amely kijelölte a szocializmus építésének soron levő feladatait. Az iparban a legfontosabb te­endő, hogy a szocialista munka­verseny kibontakoztatásával va­lósítsuk meg a hároméves terv 1960. évi legfőbb előirányzatait még az idén A párt ősszel össze­hívandó kongresszusának tiszte­letére indított verseny sikerének biztosítása a munkásosztály egyik legsajátabb harci feladata. Az erők e feladat végrehajtására már május elseje előtt felsorakoztak, a kongresszusi verseny jelentős kezdeti eredményeket ért el. A május elsejei seregszemlének fo­kozni kell a verseny lendületét, tovább kell fejleszteni a szocia­lista brigádok munkáját. A mun­kaverseny segíti viszonylagos el­maradottságunk felszámolását, gyorsítja a szocializmus építését. Küzdjünk a kongresszusi verseny sikeréért azzal a tudattal hogy a hároméves terv határidő előtti eredményes végrehajtása megte­remti a feltételeit annak, hogy a következő ötéves terv időszakában hazánkban is lerakjuk a szocia­lista társadalmi rend alapjait. Az elmúlt néhány hónapban jelentős eredményeket értünk el a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésében és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A ter­melőszövetkezeti mozgalomnak ez év első hónapjaiban bekövetke­zett fejlődése azt bizonyítja, hogy pártunk Központi Bizottsága a múlt év decemberében helyesen ítélte meg a helyzetet, s a körül­ményeket sokoldalúan mérlegelve állapította meg, hogy a dolgozó parasztság nagy tömegei a mező­­gazdaság fejlődésének szocialista útja mellett vannak. Hazánkban ma már 4490 termelőszövetkezet van, 523 000 taggal és 2 910 000 ka­­tasztrális hold szántóterülettel. A szocialista szektor közös szántó­­területe ma már az ország szán­tóterületének felét alkotja. Most minden erőnket a termelőszövet­kezetek megszilárdítására kell for­dítanunk. Ki kell dolgozni a leg­megfelelőbb gazdálkodási terve­ket és biztosítani kell a legfon­tosabbat: a tervszerű, folyamatos munkát. Saját erőfeszítéseiken kí­vül eredményesen kell felhasznál­ni azt a politikai és gazdasági se­gítséget, amelyet a munkásosztály, a párt és a kormány nyújt az új termelőszövetkezeteknek. Van te­hát tennivaló elég, s ezek végre­hajtása épp olyan forradalmi ér­tékű tett, mint amilyen az új ter­melőszövetkezetek megteremtésé­re kifejtett felvilágosító politikai és szervező munka volt. A terme­lőszövetkezetek megszilárdítása egyben a későbbi újabb előrelé­pés alapja is: egyéni gazdálkodó paraszttestvéreink később a dön­tést nagymértékben attól teszik függővé, hogy milyen eredmény­­nyel zárnak az új termelőszövet­kezetek. Amilyen sikerrel megol­dottuk a szervezést, ugyanolyan sikerrel kell tehát megoldani a megszilárdítás feladatát is. Az egészséges fejlődés jele, hogy az utóbbi két évben olyan területen is, ahol az ellenforrada­lom a legnagyobb rombolást vé­gezte, s ahol a fejlődés a dolgok belső törvényszerűségénél fogva is lassúbb, mint másutt — a kultu­rális életben is — örvendetes ha­ladást értünk el. Nemcsak egy­szerűen konszolidáltuk a helyzetet, hanem biztató kezdeti eredmé­nyekkel folytatjuk a kulturális forradalom művét. Az alkotó ér­telmiség és a munkásosztály kap­csolatai alapjában véve helyreáll­tak, s a szocializmus építésében végzett közös munka alapján egészségesen fejlődnek. A párt eszmei befolyása újból fokozódó mértékben érvényesül a kulturá­lis élet minden — a tömegek ne­velése szempontjából jelentős — területén. Ennek eredményeként irodalmunk és művészetünk — az ellenforradalom és a revizionista fertőzés pusztító hatását leküzd­ve — mindjobban betölti szerepét a szocializmus építésében: magas színvonalú, mai életünk kérdéseit tárgyaló művekkel járul hozzá népünk szocialista neveléséhez. Sokan kérdezik: minek köszön­hetők valóban tiszteletre méltó eredményeink, s mire alapozzuk reményteli terveinket? Eredmé­nyeink alappillére, terveink aranyfedezete a párt és a tömegek szoros kapcsolata, az a növekedő bizalom, amelyet a dolgozók a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt tanúsítanak. A tömegek lát­ják, hogy a párt politikája az ő érdekeiket, céljaikat és vágyai­kat testesíti meg. A párt, élén a Központi Bizottsággal, politiká­ja kialakításában, a feladatok ki­tűzésében magabiztos és határo­zott, mert érzi, tudja hogy a tö­megek megértik azokat, s új gon­dolatokkal, javaslatokkal és oda­adó munkával segítik elő megva­lósításukat. Május 1 — a nemzetközi hala­dásért, a békéért, a demokráciá­ért, a szocializmusért vívott harc nagy ünnepe. Ma, szerte a vilá­gon, ahol a haladás erői megmoz­dulnak, mindenekelőtt a béke vé­delmében sorakoznak fel. A bé­kéért küzdők hatalmas serege — támaszkodva a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió gazdasá­­­i, politikai és tudományos terü­letén elért lenyűgöző eredményei­re és következetes békepolitikájá­­ra — jelentős sikereket ért el. Ez lehetőséget teremt arra, hogy tár­gyalások induljanak a vitás nem­zetközi kérdések békés rendezé­sére. A szocialista országok béke­­politikája s a haladó emberiség békeakarata elérte, hogy tíz nap múlva a tárgyalóasztal mellé ül­nek a négy nagyhatalom külügy­miniszterei Az imperialista mo­nopoltőkések, az ágyúgyárosok hi­degháborúra spekuláló csoportjai természetesen mindent elkövet­nek, hogy­ a küszöbönálló tanács­kozásokat meghiúsítsák és to­vábbra is fenntartsák a nemzet­közi feszültség légkörét. A reális erőviszonyok, a szocialista tábor megnövekedett ereje, a béketábor egységes fellépése és harca a nem­zetközi feszültség csökkentéséért azonban egyre inkább zsákutcába juttatja ezeket a hidegháborús imperialista csoportokat. A hala­dó emberek ha­rc­készségét, helyt­­állását a béke védelmében, ma fokozza az a tény, hogy a meg­változott nemzetközi erőviszonyok eredményeként a háború többé nem elkerülhetetlen fátum, a béke megőrzése ma olyan reális lehe­tőség, amelyet a tömegek akarata vált valóra. A békéért harcoló népeknek megvan az erejük ahhoz, hogy el­szigeteljék a hidegháborús cso­portokat és a békés együttélés út­jára térítsék a kapitalista orszá­gok vezető köreit. E hatalmas erő megnyilvánulása a mai, 1959. má­jus 1-i tömegtüntetés is. Május elsején a békéért, de­mokráciáért, a szocializmusért folytatott nemzetközi harc nagy ünnepén üdvözöljük hazánk min­den dolgozóját. Üdvözöljük az ünneplő felvonuló tömegeket, s hazánk minden polgárának sok sikert, eredményes, jó munkát kí­vánunk a szocialista Magyaror­szág megteremtéséért folyó ne­héz, de felemelően szép munká­ban. Május elseje ünnepén írta: Kállai Gyula Éljen május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy ünnepe!

Next