Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-28 / 123. szám
6 J*4i rtii itt 4*11 ii §i ti tii 44 i VS 4*ff it ff li §4*1441 Íj4*Í4irSSitfjÍ tiki44ÍJUÍ4ÍSüt Auschwitz, május 27. (Tudósítónktól.) Egy hete tartózkodik Lengyelországban a magyar parlamenti küldöttség. Az eddigi program sok gazdag tanulságot nyújtó utazást tett lehetővé képviselőinknek. Kétnapos varsói tartózkodás után jártak Poznanban, Gdanskban, Gdyniában, Katowiczeben, valamint többhelyütt e vajdaságok kisebb városaiban, községeiben is. A tájakat, városokat, üzemeket és termelőszövetkezeteket megismerve, a küldöttség találkozott mind a városi és falusi dolgozókkal, mind a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a tanácsok és a Nemzeti Egységfrontba tömörült pártok helyi vezetőivel. Tájékozódásra, tapasztalatszerzésre nyílt így alkalom mind a lengyel ipar és mezőgazdaság eredményei és problémái, mind a politikai élet, a tanácsi, a képviselői munka vonatkozásában. Kedden például Katowicze, a gazdag sziléziai iparvidék központjának egyik bányájában járt a delegáció A bányajárás nem volt könnyű séta: több száz méter mélységben, gyakran csúszva-mászva kellett a szénfalakat megközelíteni. Utána azután, a közvetlen tapasztalatok birtokában beszélgettek el a lengyel bányászok és a magyar képviselők. Ezúttal Tóth István elvtárs, a Borsod megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, az egykori bányász vitte a szót. Délután a katowiczei tanácsháza márványtermében a vajdaság tanácsainak mintegy 50 vezetője gyűlt össze, hogy kicserélje tapasztalatait a magyar küldöttekkel. Mindkét részről sok kérdésre adtak választ. Nem hiányzott a munkaértekezletről a vidám hangulat sem, amikor Vass Istvánna elvtársnő és egy lengyel női tanácsfunkcionárius a női egyenjogúság teljes érvényesülését szorgalmazta ... Szerdán reggel igen érdekes órát töltött a delegáció a chorzowi planetáriumban, amely Európa egyik legkorszerűbb csillagászati ismeretterjesztő intézménye. Innen Oswiecimbe, a világszerte Auschwitz néven ismert lengyel városba vezetett az út. Az egykori koncentrációs tábor múzeumában négymillió ember szörnyű meggyilkolásának ma már világszerte ismert dokumentumai tárulnak a látogatók elé. Megismerkedtek képviselőink az új Oswiecimmel, az élet városával is. A németek által a háború idején 400 hektáron épített hatalmas vegyiüzemből a felszabadulás idejére csak az üres épületek maradtak. Azóta felszerelték itt a Lengyel Népköztársaság egyik nagy ipari objektumát, ahol többek között szintetikus benzint éskaucsukot, metanolt gyártanak A parlamenti küldöttség és az üzem, a város vezetői baráti öszszejövetelén népeinknek az újjáéledő német fasizmus elleni közös harcáról beszéltek a felszólalók. Delegációnk a csütörtöki és a pénteki napot a Tátrában tölti, majd Krakkóba látogat. Harci hét a békéért Kaliforniában San Franciscóban és Kalifornia állam más városaiban a diákszervezetek kezdeményezésére harci hetet tartottak a békéért. A San Franciscó-i egyetem tanári kara beadványt írt alá, amely hajlékonyabb külpolitikára szólítja fel a kormányt. Bár a genfi tárgyalás legkevésbé sem hasonlítható valamiféle törvényszéki tárgyaláshoz (a világ minden tájáról Genfbe sereglett újságírók hasonlatukat sokkal inkább a sportmérkőzések, a sakk-, esetleg a kártyapartik, köréből választják), mégsem vagyunk meszsze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a tárgyalás részben még a vád- és védőbeszédek fázisában tart. Különösen elmondható ez Herter e heti első beszédéről, amely valójában nem volt egyéb, mint védőbeszéd Nyugat-Németországról. Ebben a viszonylatban van is némi korábbi jogosultsága az előbbi hasonlatnak, mert ha van ország, amely bizonyos szempontból vád alatt áll, úgy Nyugat-Németország az. Méghozzá súlyos vád alatt: a szocialista világ a militarizmus és a revansizmus vádjával illeti. Nincs nehéz dolga annak, aki a vádpontokat kívánja felsorolni. Nem pusztán a jelenlegi katonai készülődés tényeit, vagy hasonló cáfolhatatlan tényeket sorolhat fel állításai bizonyítására, elég a nyugatnémet állam vezetőinek szavaihoz, fordulnia bizonyítási anyagért. A nyugatnémet kormány jelenlegi hadügyminisztere, Strauss két és fél esztendeje például ezzel dicsekedett egy választási gyűlésen Hollfeldben: „A technika korában élünk, amelyben szövetséges társaink egyesített ereje elegendő ahhoz, hogy a szovjet birodalmat letöröljük a térképről.” S maga Adenauer kancellár ugyancsak egy választási gyűlésen így nyilatkozott: „Azon az úton vagyunk, hogy visszaszerezzük a szovjet övezetet, ez azonban csak akkor lehetséges, ha a nyugati világ megfelelően erős lesz.’ Adenauer az NDK gleichschaltolásáról beszélt, hadügyminisztere már az egész Szovjetuniót akarja leradírozni a térképről, akárcsak hírhedt elődjük. S mindketten nyugati szövetségeseik biztos támogatására számítanak ebben. A nyilatkozatok, amelyeket fentebb idéztünk, elég világosan leleplezik a jelenleg uralkodó nyugatnémet politika irányát. Nincs könnyű dolga annak, aki ezt akarja védelmébe venni. Herter amerikai külgymiszter mégis megpróbálkozott vele. Elsősorban azzal érvelt, hogy Gromiko állításai, amely szerint Nyugat-Németország militarista és revansista hatalom, egy régebbi korszakból való, idejétmúlt érvelésen alapszanak. Csakhogy a fenti idézetek (s mennyit lehetne még sorolni Adenauertől, Brentanótól és másoktól) nem egy régebbi korszakból való, idejétmúlt elgondolások, hanem maiak és szolgálatukra a NATO rakétatámaszpontokat állít fel nyugatnémet földön. Herter védőbeszédében kifejtette, milyen példásan illeszkedik bele Nyugat-Németország egyes nemzetközi szervezetekbe Erre az európai gazdasági együttműködési szervezeteket, a szén- és acélközösséget, az Euratomot hozta fel példának. Alighanem angol kollégája jelenlétére való tekintettel tapintatból mellőzte az európai közös piacban való nyugatnémet részvételt, miután ismeretes, hogy ez a szervezet nincs éppen ínyére az angoloknak. Nyugat-Németország védelmére hozta fel a nyugati világ kollektív biztonsági rendszerében való részvételét is. Herter szerint ez magában biztosíték a német militarizmus feléledése ellen. Nehéz ebben az okfejtésben a nyugati logikát követni. Éppen azzal védenék Nyugat-Németországot, amivel a békeszerető emberek vádolják? Hiszen „a szabad világ védelmi rendszere”, más szóval a NATO-ban való részvétel éppenséggel az európai béke fenyegetése. Ez a részvétel nem jelent se többet, se kevesebbet, mint a Bundeswehr felfegyverzését rakéta- és atomfegyverekkel, egyszóval Nyugat-Németország kifejlesztését az agresszió legfőbb európai bázisává. Nehéz dolga van annak, aki már nem tudja mással bizonygatni Nyugat-Németország állítólagos békés szándékát, mint éppen ezzel. Herter számadatokkal is megkísérelte igazolni, hogy Nyugat-Németország nem militarista hatalom, s hogy fegyverkezés terén messze elmarad az NDK mögött. A hamis adatokon alapuló információk nemcsak a számok összehasonlítása tekintetében mondanak csődöt. De meddő kísérlet úgy hasonlítani össze két ország haderejét és annak szándékait, hogy egyik oldalon egy rendőrt vagy egy szervezett sportolót is katonának számítanak, a másik oldalon még az atomfegyverek használatára kiképzett katonával sem vetnek számot. S más jelentősége van az európai béke szempontjából egy hadkötelezettség alapján toborzott heusingerek és speidelek által vezetett hadseregének, mint antifasiszta harcosok keze alatt szolgáló önkénteseknek. • Gromiko beszéde nem kizárólag abban az értelemben haladt más irányba, hogy egy más világnézet alapján állt, s a béke és a szocialista világ védelmében hangzott el, hanem abban az értelemben is, hogy nem volt sem védelmezése az NDK-nak, sem vádbeszéd Nyugat-Németország ellen. Gromiko beszédének lényege az volt, hogy javaslatokat tett. Törekvése az, hogy megállapodások felé vigye a vitát, s kivezesse abból az általános beszédözönből, amibe a genfi konferenciát fullasztani egyesek érezhető törekvése. Javaslatában abból indult ki, hogy Európában éppen és egyedül Németországnak nincsen még békeszerződése. Ennek tovább halogatása a hidegháború folytatását jelenti — megkötése a hidegháború frontjának feloldását. Ez oldhatná meg a jelenlegi legsürgősebb kérdést, Nyugat-Berlinét is, amit a nyugati hatalmak — ha már nem tudnak saját „csomag”-elgondolásuk jegyében rendezni — legalább a hidegháború mélyhűtött birodalmában szeretnének változatlanul a jelenlegi helyzetben elraktározni. Gromiko kiemelve Herter álláspontjából azt a ,,kis lépést előre", amely szerint, mint Herter bejelentette, az Egyesült Államok „nem kapcsolja össze minden áron az általános leszerelés kérdését a német egyesítés kérdésével”, azt javasolta, hogy a négy nagyhatalom tegyen közös nyilatkozatot, amely szerint kívánatosnak tartják a két Németország közötti tárgyalásokat az ország újraegyesítése céljából és elfogadják a két Németország között erről kötendő megállapodást. Javasolta továbbá Gromiko elvtárs, hogy Nyugat-Németország is éljen azzal a lehetőséggel, hogy egyesítési vagy közeledési javaslatot dolgoz ki. Az NDK már többször ismertette ezzel kapcsolatos tervét és utalt rá keddi beszédében Lothar Bolz is. A genfi tárgyalás,amelyet Dulles temetése most néhány napra megszakított, jelenleg tehát ott tart, hogy a nyugati hatalmak részben még az általános vita malmában taposnak, a szovjet küldöttség — és keddi felszólalásában az NDK-é is —, folytatja próbálkozásait, hogy átvigye a vitát a konkrét kérdések megtárgyalására, új részletjavaslatok kidolgozására. Remélhető, hogy az e heti szünet után, amikor Dulles temetéséről visszaérkeznek a külügyminiszterek, a szívós szovjet kezdeményezés hatására megkezdődik a genfi értekezlet várt új periódusa, a konkrét érdemi tárgyalás. Kende István Hamis „védő beszéd *a Genfben Kiküldött munkatársunk kommentárja Tízéves a prágai Prága, május 27. (MTI) A prágai Magyar Kultúra újjáalakított székházában kedden megünnepelték az intézmény alapításának tizedik évfordulóját. Ebből az alkalomból Mátyás László, a prágai magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője és Tóth Imre,a Magyar Kultúra igazgatója ismertette a prágai magyar kulturális központnak a magyar kultúra csehszlovákiai terjesztése és a magyar—csehszlovák baráti kapcsolatok ápolása terén végzett tízéves munkáját. Az ünnepségen megjelentek a csehszlovák külügyminisztérium és a kulturális élet képviselői. Az est művészi műsorral zárult.* A prágai Magyar Kultúra tíz évvel ezelőtt a magyar irodalom Magyar Kultúra terjesztésével kezdte meg működését. 1951-ben a magyar—csehszlovák kulturális egyezmény megkötésével megnövekedett az intézmény szerepe és fokozatosan a magyar kultúra terjesztésének központjává vált a csehszlovák fővárosban. Gyakoriak a Magyar Kultúra rendezvényei a nagy ipari üzemekben. A prágai Klement Gottwald Autógyárban, a Tatra Vagongyárban, a csehszlovák néphadsereg művelődési házában, a plzeni Lenin Művek és a kladnói szénbányák művelődési otthonaiban márciusban és áprilisban több ezren vettek részt a Magyar Kultúra rendezvényein. Prágában rendkívül népszerűek a Magyar Kultúra nyelvtanfolyamai. Idén 18 tanfolyamon három különböző fokon majdnem négyszázan tanulnak magyarul. 1959. május 28. csütörtök NÉPSZABADSÁG Nemzetközi újságíróértekezlet Prágában Prága, május 27. (CTK) Június 8-án kezdődik meg Prágában a külpolitikai szerkesztők és kommentátorok nemzetközi értekezlete. Az értekezletre többek között a Szovjetunióból, a Kínai Népköztársaságból, az NDK-ból és a Német Szövetségi Köztársaságból érkeznek újságírók, de részt vesznek a latin-amerikai, a marokkói, a guineai, a gahonai és az arab sajtó képviselői is. összesen mintegy 30 ország 60 újságírója vesz részt az értekezlet vitáján. Szabaddn bocsátották Walter fisch tali izmai kommunista képviselőt Bonn, május 27. (ADN)A nyugatnémet közvélemény erélyes tiltakozására szabadon bocsátották Walter Fischt, a szövetségi gyűlés volt kommunista képviselőjét, akit 1958-ban három évi börtönre ítéltek. A büntetés hátralevő részét Heuss elnök felfüggesztette. Fisch hosszú idő óta súlyos gyomorbeteg és egészségi állapota az utóbbi időben rosszabbodott. A polgárháború árnyéka Laosz fölött A másfél milliós laoszi királyságban feszült helyzet alakult ki, amely az országot polgárháborúval, Délkelet-Ázsiát pedig békebontással fenyegeti. Reakciós politikai erők a múlt év augusztusában kezükbe ragadták a hatalmat, lemondatták a koalíciós kormány vezetőjét, Szuvartna Farna herceget és szakítottak az általa képviselt demokratikus belpolitikával és semleges külpolitikával. Az új miniszterelnök a reakciós és nyugatbarát Pai Szamanikon, a nemzetgyűléstől egy évi teljhatalmat követelt „az állam súlyos veszélyeztetettségére’ való hivatkozással. A kormány, amely most már nem felelős a nemzetgyűlésnek, elhalasztotta a jövő évi választásokat. Az országban „belső tisztogatást’* kezdett s elrendelte a „sürgős biztonsági rendszabályok foganatosítását kifele” is. Ezt követően súlyos provokációt szerveztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság határán. Február 11-én a laoszi miniszterelnök bejelentette: Laosz végrehajtotta az 1954-es genfi megállapodásokat s azok többé nem kötelezik. Megakadályozta, hogy a semleges ellenőrző bizottság, amely ideiglenesen felfüggesztette munkáját, ismét működjön. A laoszi reakció így akarja takargatni, hogy az amerikaiak sok katonát és fegyvert szállítottak az országba, katonai támaszpontokat és stratégiai utakat építettek. A Thaiföld, Kambodzsa, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Dél- Vietnam és a Kínai Népköztársaság által határolt ország fontos szerepet kapott az amerikaiak stratégiai terveiben. Be akarják vonni a SEATO agresszív blokkjába. Mielőtt ezt megtennék, véres megfélemlítő hadjáratot intéznek a haladó politikai erők ellen. A terrorhadjárat elsősorban a volt Patet Lao területére terjed ki. E két tartományból álló területen a kommunisták vezetésével a nép űzte el a franciákat felváltó japán gyarmatosítókat a második világháború során. A japán fasizmus összeomlása után megalakult a terület ellenállási kormánya és kikiáltotta a függetlenséget. A laoszi királyság 1956 végéig a Francia Unió tagja maradt. A francia gyarmatosítók a gyarmatosításnak és a feudalizmusnak hadat üzenő Pater Laót polgárháború kirobbantása révén akarták bekebelezni a laoszi királyságba. Az 1954-es genfi konferencia fegyverszünetet rendelt el Laosz és Patet Lao harcoló egységei között is. 1956-ban pedig Szuvanna Farna laoszi miniszterelnök és Szufanuvong, Patet Lao vezetője megegyeztek a két országrész egyesítésében. A két vezető politikus megállapodása intézkedett a haderők egybeolvasztásáról is. A Szamanikon-kormány most a genfi egyezmény és a két terület egyesítéséről szóló megállapodás szabotálásával ismét felidézte a polgárháború kiújulásának veszedelmét. Pangalaoszi külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya törvényen kívül akarja helyezni Patet Lao nemzeti felszabadító mozgalmának pártját. A párt kilenc vezetője — közöttük Szufanuvong herceg — máris őrizetben van. A reakciós kormány amerikai ösztönzésre, nem a két hadsereg egyesítésére, hanem a Patet Laó-i fegyveres erők felszámolására törekszik. A még le nem szerelt két Patet Laó-i egységet, kényszeríteni akarták, hogy eddigi rangjuknál alacsonyabb rendfokozatot fogadjanak el a királyi hadseregben. Azonnali és teljes kapitulációra szólították fel az egységeket, majd fegyveres támadást intéztek ellenük. Mindenki, akinek Délkelet- Ázsia békéje és biztonsága fontos, követeli, hogy a nemzetközi bizottság újítsa fel tevékenységét Laoszban. A Kínai Népköztársaság a Szovjetunióhoz és Angliához, az 1954-es genfi értekezlet részvevőihez fordult, gondoskodjanak róla, hogy a laoszi kormány szüntesse be a délkeletázsiai feszültséget növelő akcióit és hassanak oda, hogy ismét kezdje meg működését a semleges ellenőrző bizottság. A fejleményeket aggodalommal figyeli India és a Vietnami Demokratikus Köztársaság is, mert mint a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett provokáció is bizonyítja, az amerikaiak háborús tűzfészekké akarják kiépíteni Laoszt. Máté Sándor