Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

6 J*4i rtii itt 4*11 ii §i ti tii 44 i VS 4*ff it ff li §4*1441 Íj4*Í4irSSitfjÍ tiki44ÍJUÍ4ÍSüt Auschwitz, május 27. (Tudósítónktól.) Egy hete tartózkodik Lengyel­­országban a magyar parlamenti küldöttség. Az eddigi program sok gazdag tanulságot nyújtó uta­zást tett lehetővé képviselőink­nek. Kétnapos varsói tartózkodás után jártak Poznanban, Gdansk­ban, Gdyniában, Katowiczeben, valamint többhelyütt e vajdasá­gok kisebb városaiban, községei­ben is. A tájakat, városokat, üze­meket és termelőszövetkezeteket megismerve, a küldöttség találko­­zott mind a városi és falusi dol­gozókkal, mind a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, a tanácsok és a Nemzeti Egységfrontba tömörült pártok helyi vezetőivel. Tájékozó­dásra, tapasztalatszerzésre nyílt így alkalom mind a lengyel ipar és mezőgazdaság eredményei és problémái, mind a politikai élet, a tanácsi, a képviselői munka vo­natkozásában. Kedden például Katowicze, a gazdag sziléziai iparvidék központjának egyik bá­nyájában járt a delegáció A bá­nyajárás nem volt könnyű séta: több száz méter mélységben, gyakran csúszva-mászva kellett a szénfalakat megközelíteni. Utána azután, a közvetlen tapasztalatok birtokában beszélgettek el a len­gyel bányászok és a magyar kép­viselők. Ezúttal Tóth István elv­társ, a Borsod megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, az egykori bányász vitte a szót. Délután a katowiczei tanácshá­za márványtermében a vajdaság tanácsainak mintegy 50 vezetője gyűlt össze, hogy kicserélje ta­pasztalatait a magyar küldöttek­kel. Mindkét részről sok kérdésre adtak választ. Nem hiányzott a munkaértekezletről a vidám han­gulat sem, amikor Vass Istvánna elvtársnő és egy lengyel női ta­­nácsfunkcionárius a női egyenjo­gúság teljes érvényesülését szor­galmazta ... Szerdán reggel igen érdekes órát töltött a delegáció a chor­­zowi planetáriumban, amely Európa egyik legkorszerűbb csil­lagászati ismeretterjesztő intéz­ménye. Innen Oswiecimbe, a vi­lágszerte Auschwitz néven ismert lengyel városba vezetett az út. Az egykori koncentrációs tábor mú­zeumában négymillió ember ször­nyű meggyilkolásának ma már világszerte ismert dokumentumai tárulnak a látogatók elé. Megis­merkedtek képviselőink az új Oswiecimmel, az élet városával is. A németek által a háború ide­jén 400 hektáron épített hatalmas vegyiüzemből a felszabadulás ide­jére csak az üres épületek ma­radtak. Azóta felszerelték itt a Lengyel Népköztársaság egyik nagy ipari objektumát, ahol töb­bek között szintetikus benzint és­­kaucsukot, metanolt gyártanak A parlamenti küldöttség és az üzem, a város vezetői baráti ösz­­szejövetelén népeinknek az újjá­éledő német fasizmus elleni közös harcáról beszéltek a felszólalók. Delegációnk a csütörtöki és a pénteki napot a Tátrában tölti, majd Krakkóba látogat. Harci hét a békéért Kaliforniában San Franciscóban és Kalifornia állam más városaiban a diákszer­vezetek kezdeményezésére harci hetet tartottak a békéért. A San Franciscó-i egyetem tanári kara beadványt írt alá, amely hajléko­nyabb külpolitikára szólítja fel a kormányt. Bár a genfi tárgyalás legkevésbé sem hasonlítható valamiféle tör­vényszéki tárgyaláshoz (a világ minden tájáról Genfbe sereglett újságírók hasonlatukat sokkal in­kább a sportmérkőzések, a sakk-, esetleg a kártyapartik, köréből vá­lasztják), mégsem vagyunk mesz­­sze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a tárgyalás részben még a vád- és védőbeszédek fázisában tart.­­ Különösen elmondható ez Her­­ter e heti első beszédéről, amely valójában nem volt egyéb, mint védőbeszéd Nyugat-Németország­­ról. Ebben a viszonylatban van is némi korábbi jogosultsága az előbbi hasonlatnak, mert ha van ország, amely bizonyos szempont­ból vád alatt áll, úgy Nyugat-Né­­metország az. Méghozzá súlyos vád alatt: a szocialista világ a militarizmus és a revansizmus vádjával illeti. Nincs nehéz dol­ga annak, aki a vádpontokat kí­vánja felsorolni. Nem pusztán a jelenlegi katonai készülődés té­nyeit, vagy hasonló cáfolhatatlan tényeket sorolhat fel állításai bi­zonyítására, elég a nyugatnémet állam vezetőinek szavaihoz, for­dulnia bizonyítási anyagért. A nyugatnémet kormány jelen­legi hadügyminisztere, Strauss két és fél esztendeje például ez­zel dicsekedett egy választási gyűlésen Hollfeldben: „A techni­ka korában élünk, amelyben szö­vetséges társaink egyesített ereje elegendő ahhoz, hogy a szovjet birodalmat letöröljük a térkép­­ről.” S maga Adenauer kancellár ugyancsak egy választási gyűlé­sen így nyilatkozott: „Azon az úton vagyunk, hogy visszaszerez­zük a szovjet övezetet, ez azonban csak akkor lehetséges, ha a nyu­gati világ megfelelően erős lesz.’­ Adenauer az NDK gleichschal­­tolásáról beszélt, hadügyminiszte­re már az egész Szovjetuniót akarja leradírozni a térképről, akárcsak hírhedt elődjük. S mindketten nyugati szövetsége­seik biztos támogatására számíta­nak ebben. A nyilatkozatok, amelyeket fen­tebb idéztünk, elég világosan le­leplezik a jelenleg uralkodó nyu­gatnémet politika irányát. Nincs könnyű dolga annak, aki ezt akarja védelmébe venni. Herter amerikai kü­lgym­i­szter mégis megpróbálkozott vele. El­sősorban azzal érvelt, hogy Gro­­miko állításai, amely szerint Nyu­­gat-Németország militarista és re­­vansista hatalom, egy régebbi korszakból való, idejétmúlt érve­lésen alapszanak. Csakhogy a fenti idézetek (s mennyit lehetne még sorolni Adenauertől, Brentanótól és má­soktól) nem egy régebbi korszak­ból való, idejétmúlt elgondolások, hanem maiak és szolgálatukra a NATO rakétatámaszpontokat ál­lít fel nyugatnémet földön. Herter védőbeszédében kifejtet­te, milyen példásan illeszkedik bele Nyugat-Németország egyes nemzetközi szervezetekbe Erre az európai gazdasági együttműkö­dési szervezeteket, a szén- és acélközösséget, az Euratomot hoz­ta fel példának. Alighanem angol kollégája jelenlétére való tekin­tettel tapintatból mellőzte az európai közös piacban való nyu­gatnémet részvételt, miután is­meretes, hogy ez a szervezet nincs éppen ínyére az angoloknak. Nyugat-Németország védelmé­re hozta fel a nyugati világ kol­lektív biztonsági rendszerében való részvételét is. Herter szerint ez magában biztosíték a német militarizmus feléledése ellen. Ne­héz ebben az okfejtésben a nyu­gati logikát követni. Éppen azzal védenék Nyugat-Németországot, amivel a békeszerető emberek vádolják? Hiszen „a szabad világ védelmi rendszere”, más szóval a NATO-ban való részvétel éppen­séggel az európai béke fenyegeté­se. Ez a részvétel nem jelent se többet, se kevesebbet, mint a Bundeswehr felfegyverzését raké­ta- és atomfegyverekkel, egyszó­val Nyugat-Németország kifejlesz­tését az agresszió legfőbb európai bázisává. Nehéz dolga van annak, aki már nem tudja mással bizony­gatni Nyugat-Németország állító­lagos békés szándékát, mint éppen ezzel. Herter számadatokkal is megkí­sérelte igazolni, hogy Nyugat-Né­metország nem militarista hata­lom, s hogy fegyverkezés terén messze elmarad az NDK mögött. A hamis adatokon alapuló infor­mációk nemcsak a számok össze­hasonlítása tekintetében monda­nak csődöt. De meddő kísérlet úgy hasonlítani össze két ország haderejét és annak szándékait, hogy egyik oldalon egy rendőrt vagy egy szervezett sportolót is katonának számítanak, a másik oldalon még az atomfegyverek használatára kiképzett katonával sem vetnek számot. S más jelen­tősége van az európai béke szem­pontjából egy hadkötelezettség alapján toborzott heusingerek és speidelek által vezetett hadseregé­nek, mint antifasiszta harcosok keze alatt szolgáló önkéntesek­nek. • Gromiko beszéde nem kizárólag abban az értelemben haladt más irányba, hogy egy más világnézet alapján állt, s a béke és a szocia­lista világ védelmében hangzott el, hanem abban az értelemben is, hogy nem volt sem védelmezé­­se az NDK-nak, sem vádbeszéd Nyugat-Németország ellen. Gro­­miko beszédének lényege az volt, hogy javaslatokat tett. Törekvése az, hogy megállapodások felé vi­gye a vitát, s kivezesse abból az általános beszédözönből, amibe a genfi konferenciát fullasztani egyesek érezhető törekvése. Ja­vaslatában abból indult ki, hogy Európában éppen és egyedül Né­metországnak nincsen még béke­­szerződése. Ennek tovább haloga­tása a hidegháború folytatását je­lenti — megkötése a hidegháború frontjának feloldását. Ez oldhat­ná meg a jelenlegi legsürgősebb kérdést, Nyugat-Berlinét is, amit a nyugati hatalmak — ha már nem tudnak saját „cso­mag”-elgondolásuk jegyében ren­dezni — legalább a hidegháború mélyhűtött birodalmában szeret­nének változatlanul a jelenlegi helyzetben elraktározni. Gromiko kiemelve Herter állás­pontjából azt a ,,kis lépést előre"­, amely szerint, mint Herter beje­lentette, az Egyesült Államok „nem kapcsolja össze minden áron az általános leszerelés kér­dését a német egyesítés kérdésé­vel”, azt javasolta, hogy a négy nagyhatalom tegyen közös nyi­latkozatot, amely szerint kívána­tosnak tartják a két Németország közötti tárgyalásokat az ország újraegyesítése céljából és elfogad­ják a két Németország között er­ről kötendő megállapodást. Javasolta továbbá Gromiko elv­társ, hogy Nyugat-Németország is éljen azzal a lehetőséggel, hogy egyesítési vagy közeledési javas­latot dolgoz ki. Az NDK már többször ismertette ezzel kapcso­latos tervét és utalt rá keddi be­szédében Lothar Bolz is. A genfi tárgyalás,amelyet Dulles temetése most néhány napra megszakított, jelenleg tehát ott tart, hogy a nyugati hatalmak részben még az általános vita malmában taposnak, a szovjet küldöttség — és keddi felszólalá­sában az NDK-é is —, folytatja próbálkozásait, hogy átvigye a vitát a konkrét kérdések megtár­gyalására, új részletjavaslatok kidolgozására. Remélhető, hogy az e heti szü­net után, amikor Dulles temeté­séről visszaérkeznek a külügymi­niszterek, a szívós szovjet kezde­ményezés hatására megkezdődik a genfi értekezlet várt új perió­dusa, a konkrét érdemi tárgyalás. Kende István Hamis „védő beszéd *a Genfben Kiküldött munkatársunk kommentárja Tízéves a prágai Prága, május 27. (MTI) A prágai Magyar Kultúra új­jáalakított székházában kedden megünnepelték az intézmény ala­pításának tizedik évfordulóját. Ebből az alkalomból Mátyás Lász­ló, a prágai magyar nagykövet­ség ideiglenes ügyvivője és Tóth Imre,­a Magyar Kultúra igazgató­ja ismertette a prágai magyar kulturális központnak a magyar kultúra csehszlovákiai terjesztése és a magyar—csehszlovák baráti kapcsolatok ápolása terén végzett tízéves munkáját. Az ünnepségen megjelentek a csehszlovák külügyminisztérium és a kulturális élet képviselői. Az est művészi műsorral zá­rult.* A prágai Magyar Kultúra tíz évvel ezelőtt a magyar irodalom Magyar Kultúra terjesztésével kezdte meg műkö­dését. 1951-ben a magyar—cseh­szlovák kulturális egyezmény megkötésével megnövekedett az intézmény szerepe és fokozatosan a magyar kultúra terjesztésének központjává vált a csehszlovák fővárosban. Gyakoriak a Magyar Kultúra rendezvényei a nagy ipari üze­mekben. A prágai K­lement Gott­­wald Autógyárban, a Tatra Va­­gongyárban, a csehszlovák nép­hadsereg művelődési házában, a plzeni Lenin Művek és a kladnói szénbányák művelődési otthonai­ban márciusban és áprilisban több ezren vettek részt a Magyar Kultúra rendezvényein. Prágában rendkívül népszerűek a Magyar Kultúra nyelvtanfolya­mai. Idén 18 tanfolyamon három különböző fokon majdnem négy­százan tanulnak magyarul. 1959. május 28. csütörtök NÉ­­PSZABADSÁG Nemzetközi újságíró­­értekezlet Prágában Prága, május 27. (CTK) Június 8-án kezdődik meg Prá­gában a külpolitikai szerkesztők és kommentátorok nemzetközi ér­tekezlete. Az értekezletre többek között a Szovjetunióból, a Kínai Népköztársaságból, az NDK-ból és a Német Szövetségi Köztársaság­ból érkeznek újságírók, de részt vesznek a latin-amerikai, a ma­rokkói, a guineai, a gahonai és az arab sajtó képviselői is. összesen mintegy 30 ország 60 újságírója vesz részt az értekezlet vitáján. Szabaddn­ bocsátották Walter fisch tali izmai kommunista képviselőt Bonn, május 27. (ADN)A nyugatnémet közvélemény erélyes tiltakozására szabadon bo­csátották Walter Fischt, a szövet­ségi gyűlés volt kommunista kép­viselőjét, akit 1958-ban három évi börtönre ítéltek. A büntetés hátralevő részét Heuss elnök fel­függesztette. Fisch hosszú idő óta súlyos gyomorbeteg és egészségi állapota az utóbbi időben rosszab­bodott. A polgárháború árnyéka Laosz fölött A másfél milliós laoszi király­ságban feszült helyzet ala­kult ki, amely az országot polgár­­háborúval, Dél­kelet-Ázsiát pedig békebontással fenyegeti. Reakciós politikai erők a múlt év augusztu­sában kezükbe ragadták a hatal­mat, lemondatták a koalíciós kor­mány vezetőjét, Szuvartna Farna herceget és szakítottak az általa képviselt demokratikus belpoliti­kával és semleges külpolitikával. Az új miniszterelnök a reakciós és nyugatbarát Pai Szam­anikon, a nemzetgyűléstől egy évi telj­hatalmat követelt „az állam sú­lyos veszélyeztetettségére­’ való hivatkozással. A kormány, amely most már nem felelős a nemzet­­gyűlésnek, elhalasztotta a jövő évi választásokat. Az országban „belső tisztogatást’* kezdett s el­rendelte a „sürgős biztonsági rendszabályok foganatosítását ki­fele” is. Ezt követően súlyos pro­vokációt szerveztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság hatá­rán. Február 11-én a laoszi minisz­terelnök bejelentette: Laosz vég­rehajtotta az 1954-es genfi megál­lapodásokat s azok többé nem kö­telezik. Megakadályozta, hogy a semleges ellenőrző bizottság, amely ideiglenesen felfüggesztet­te munkáját, ismét működjön. A laoszi reakció így akarja takar­gatni, hogy az amerikaiak sok ka­tonát és fegyvert szállítottak az országba, katonai támaszpontokat és stratégiai utakat építettek. A Thaiföld, Kambodzsa, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Dél- Vietnam és a Kínai Népköztársa­ság által határolt ország fontos szerepet kapott az amerikaiak stratégiai terveiben. Be akarják vonni a SEATO agresszív blokk­jába. Mielőtt ezt megtennék, vé­res megfélemlítő hadjáratot in­téznek a haladó politikai erők ellen. A terrorhadjárat elsősorban a volt Patet Lao területére terjed ki. E két tartományból álló területen a kommunisták vezeté­­­sével a nép űzte el a franciákat felváltó japán gyarmatosítókat a második világháború során. A ja­pán fasizmus összeomlása után megalakult a terület ellenállási kormánya és kikiáltotta a függet­lenséget. A laoszi királyság 1956 végéig a Francia Unió tagja ma­radt. A francia gyarmatosítók a gyarmatosításnak és a feudaliz­musnak hadat üzenő Pater Laót polgárháború kirobbantása révén akarták bekebelezni a laoszi ki­rályságba. Az 1954-es genfi kon­ferencia fegyverszünetet rendelt el Laosz és Patet Lao harcoló egységei között is. 1956-b­an pe­dig Szuvanna Farna laoszi mi­niszterelnök és Szufanuvong, Pa­tet­ Lao vezetője megegyeztek a két országrész egyesítésében. A két vezető politikus megállapodá­sa intézkedett a haderők egybe­olvasztásáról is. A Szam­anikon-kormány most a genfi egyezmény és a két te­rület egyesítéséről szóló megálla­podás szabotálásával ismét fel­idézte a polgárháború kiújulásá­­nak veszedelmét. Panga­­laoszi külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya törvényen kívül akarja helyezni Patet Lao nemzeti fel­szabadító mozgalmának pártját. A párt kilenc vezetője — közöt­tük Szufanuvong herceg — máris őrizetben­ van. A reakciós kor­mány amerikai ösztönzésre, nem a két hadsereg egyesítésére, ha­­­­nem a Patet Laó-i fegyveres erők­­ felszámolására törekszik. A még le nem szerelt két Patet Laó-i egységet, kényszeríteni akarták, hogy eddigi rangjuknál alacso­nyabb rendfokozatot fogadjanak el a királyi hadseregben. Azon­­­­nali és teljes kapitulációra szólí­­­­tották fel az egységeket, majd­­ fegyveres támadást intéztek elle­nük. Mindenki, akinek Délkelet- Ázsia békéje és biztonsága fontos, követeli, hogy a nemzet­közi bizottság újítsa fel tevékeny­ségét Laoszban. A Kínai Népköz­­társaság a Szovjetunióhoz és Angliához, az 1954-es genfi érte­kezlet részvevőihez fordult, gon­doskodjanak róla, hogy a laoszi kormány szüntesse be a délkelet­ázsiai feszültséget növelő akcióit és hassanak oda, hogy ismét kezdje meg működését a semleges ellenőrző bizottság. A fejlemé­nyeket aggodalommal figyeli In­dia és a Vietnami Demokratikus Köztársaság is, mert mint a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen intézett provokáció is bizo­nyítja, az amerikaiak háborús tűz­fészekké akarják kiépíteni Laoszt. Máté Sándor

Next