Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
ízt öltött a főváros. Piros drapér plakátok, festmények burkolták munkások, harminc esztendővel írása után színpompás démonszabad május elsejét mutatják be tág munkatársának riportja, a visszaemlékezései hű tükrét adhellyel Budapest proletariátusa betűs ünnepét. TERMEKEKÉ VOLT jeg előtt adta át a proletársának a tavaszi verőfényben ragyot 5 szigetet. Beszédét sápadt, somny, vérszegény gyereksereg villogó szemmel figyelte. A Mart-hídi lejáró kör alakú virágágyaögött Ferenczy Sándor művészi ívei szerint emeletmagas díszipu fogadta a beözönlő gyerekidat. A kapu két oldala félkörabban kiképzett szárnyai alatt Urnák, délszaki növények pomiztak, előttük hófehér szobor — proletáranya — alakja mosolyát a kicsinyekre. A díszbejárat vörös drapéria borította, felső szén széles fehér csík futott, eta aranybetűs felirat: „Gyereik, tiétek a jövő!” A friss tavai nap zenés ébresztővel kezdett! A Közellátási Népbiztosság 00 kiló mézes, mandulás kiflit, 000 darab cukrászsüteményt itatott szét a gyerekek között, kik kezükben kis vörös zászlók EZELŐTT hal, énekelve vonultak át a feldíszített Margit-hídon. A sziget elején hófehér cipót, süteményt kaptak és boldog kacagással futottak szerte a csodavilágba. Mesemondók — Oszkár bácsi, Basa bácsi, Aladár bácsi és még sok neves színész mesélt, vagy a fűben vagy az alkalmi apró színpadokon, ismertrajzolóművészek fekete táblákon színes krétával illusztrálták a meséket. A víztorony alatt az operaházi balettkar táncolt, a fák alatt cigányzene szólt, artisták, bohócok, a Szabad Színpadon az Ifjú Színészek mulattatták a gyerekeket. Tréfás számok, rúdmászás, játékok, tornaszerek, hátrakötött kézzel kiflievő-verseny zsivajlott mindenfelé, viharos kacagás közben bekötött szemmel lekváros kenyérrel etették egymást az apróságok. Kis proletárok szaladgáltak a „főhercegi” kastély kertjében, ahová eddig csak messziről pillanthattak be. Repült a hinta, szállt a labda, piros léggömbök és tarka virágok együtt nevettek a kipirult gyerekekkel, de nemcsak a szigeten, hanem a volt arisztokraták proletártulajdonná lett Park Klubjában, a Damjanich utcai Kasselik-kertben, a volt királyi Várkertben, a Károlyi-palota hatalmas parkjában is. AKI EGY ÉLETRE ELJEGYEZTE MAGÁT A SPORTTAL Tizennégy éves gyerek álldogált az akkori Andrássy úton, nem messze a Millenniumi emlékműtől és ámulva figyelte a futóversenyt. Még sohasem látott atlétákat versenyezni, s most ezen a május elsejei reggelen páratlan tömegfutóversenynek lehetett tanúja. A mellette állók elmesélték a szabályokat. Minden csapat tíz futóval indult, s az a csapat a győztes, amelynek tíz embere egyszerre érkezik a millenniumi emlékoszlophoz, a célhoz. De máris feltűntek az első futók. Az MTE, a Munkás Testedző Egyesület vörös mezbe öltözött tíz futója haladt az élen. Egymásba fogózkodtak, egymást segítették a cél, a győzelem felé — ezzel is jelképezve a munkások összefogását. S mögöttük a többi csapat futott. Több mint 50 csapat, mintegy félezer futó haladt a cél felé. Több mint két kilométer volt a verseny távja, s az útvonalon végig — az Andrássy út egész hoszszában — tömött sorokban szorongtak a nézők, az úttesten pedig vöröskatonák ügyeltek, hogy semmi ne zavarja a versenyzőket. A kisfiú kipirult arccal figyelte, amint az MTE futói — a közönség hatalmas tapsától kísérve — beérkeznek a célba. Ott voltak közöttük a kevéssé ismert vagy kezdő futók között az MTE és egyben ennek az időszaknak legjobb atlétái, Vörös, Király, Fonyó és Bese, a mezei bajnokcsapat tagjai. A második helyet az FTC futói, a harmadikat pedig ismét az MTE futói foglalták el. Ezzel a három kiírt tiszteletdíj közül kettő munkássportolóknak jutott. Az MTE kettős győzelme nemcsak atlétáik sportbeli tudását bizonyította, hanem a csapat tagjainak egyetértését, összetartását, kiváló közösségi szellemét is mutatta. A kisfiúra, aki ekkor lát életében először futóversenyt, nagy hatással van a látvány. De jó lenne közéjük tartozni! És a kisfiú, aki nemrégiben még aligha vett volna magának annyi bátorságot, hogy megszólítsa a magyar atlétika valamelyik ünnepelt csillagát, most bátorságot merít ennek a május elsejének közvetlen, örömteli hangulatából. A tömegben odafurakszik a győztes MTK-futókhoz és megszólítja őket: — Elvtársak, én is szeretnék atlétizálni! — Hány éves vagy, kisfiam? — kérdezi az egyik vörösmezes atléta, még a versenytől lihegve. — Tizennégy! — Gyere le ünnep után a Millenáris-pályára az egyesület edzésére. Ott majd beszélünk a dologról! A kisfiú nemsokára tagja lett az MTE atlétikai szakosztályának. Akkor, 1919 május elsején jegyezte el magát örökre a sporttal. Hű maradt az MTE-hez a Horthy-elnyomás esztendeiben is. Sok üldöztetést, hátrányt kellett elviselnie, mert a vörösmezes munkássportolók közé tartozott. Még ma is szeme előtt van az az eset, amikor a Millenárison egy motorversenyző az egyik edzésen megpofozta és le akarta húzni róla a vörös mezt azzal, hogy „elmúltak azok az idők, amikor piros rongyot lehetett hordani.. Cséfai Sándor — így hívták — az egyik legjobb magyar munkásatléta lett. A prágai munkásolimpián 1927-ben is képviselte a magyar munkássportolókat. Később azok közé az MTE-isták közé tartozott, akik meghonosították Magyarországon a kézilabda-játékot. Hamarosan tagja lett a kézilabdaválogatott csapatnak is. Ma Cséfai Sándor a Budapesti Testnevelési és Sport Felügyelőség munkatársa. Sportvezető, egész életét betölti a sport, amelylyel 1919 május elsején jegyezte el magát. A KEL FI LAISZALAG TORTEXETE Korán kelt a város azon a negyven esztendővel ezelőtti május elsején, de a Vörös Film operatőrjei még korábban talpon voltak. Lelkesítő feladat volt a gyermekcipőben járó magyar filmgyártásnak a szabad május elseje ezernyi eseményének megörökítése. Kevés az operatőr is, hiszen a Vörös Filmnél csak egyetlen hivatásos operatőr dolgozik, Escher Károly, aki egyedül nem tudna megbirkózni ennyi filmezni valóval. A május elsejei filmhíradó elkészítésébe bevonják mindazokat, akik értenek valamit a filmforgatáshoz: Polik Dezső és Kovács Gusztáv eredetileg műszerész. Virágh Árpád optikussegéd a Calderoni cégnél, Gasser Lajos jogász, Bécsi József kávéházi tűzilegény, Eiben István (azonos a nemrégiben elhunyt Kossuth-díjas filmoperatőrrel) kifutó. Hajnaltól egészen besötétedésig forgatnak — a szó szoros értelmében —, hiszen kézzel kell még tekerni a filmfelvevőgépet. S munkájuk nyomán néhány nap múlva a mozikban megelevenedett a Tanácsköztársaság felejthetetlen májusi ünnepe. Az eredeti filmhíradó mindmáig megmaradt. A Horthy-rendszer idején „bűnjelként'' kezelték és őrizték meg, a felszabadulás óta pedig becses emlékként, muzeális értékű kincsként gondozzuk. Képeink az eredeti filmhíradóból valók, s a negyven év előtti filmhíradó egyetlen élőkészítője, Escher Károly kalauzolt bennünket 1919. május elseje vidám forgatagában. Kun Béla mosolyogva üdvözli a felvonuló budapesti proletárokat A Lenin fiúk a sötétben bujkáló ellenforradalmárok kérlelhetetlen üldözői is a budapestiekkel ünnepelnek ünneplő sokaság, éljenző tömeg a Hősök terén. Újra és újra felhangzik az Internacionálé A Margitsziget ezen a napon a gyerekeké. Ez a kis munkásfiú boldogan harapt zsemlébe, az urak háborúja miatt már évek óta nem láthatott ilyet És közben a Vérmezőről vörösezredek indulnak a frontra, a veszélyben levő Tanácsköztársaság védelmére