Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

1959. május 28. csütörtök m­i­ p­s/A­lh­a­n­s­a­r» Coj Jen Gen látogatása a Láng Gépgyárban Coj Jan Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfel­sőbb népi gyűlése elnökségének elnöke és a kíséretében levő ko­reai személyiségek szerdán a Láng Gépgyárba látogattak. A lá­togatásra elkísérte őket Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly külügymi­niszterhelyettes. A koreai vendégeket a gyárban Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Kiss János, a XIII. ke­rületi Pártbizottság első titkára, a párt és a tömegszervezetek ve­zetői, KISZ-fiatalok fogadták. A vendégek megismerkedtek a 90 éves gyár történetével, fejlődé­sével, munkájával. Ezután meg­tekintettek több üzemegységet, s elbeszélgettek a dolgozókkal, kö­zöttük olyanokkal, akik a közel­jövőben Koreába utaznak, hogy üzembe helyezzék a ponguni fes­tékgyárat, amelynek berendezéseit a Láng Gépgyár készítette. Az üzemegységek megtekintése után a gyár dolgozóival baráti ta­lálkozóra jöttek össze a koreai vendégek. A találkozón Coj Jen Gon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső népi gyűlése nevében díszes selyemzászlót adott át a gyár dolgozóinak. A látogatás emlékére Bakonyi Zoltán igazgató a Tiszapalkonyai Erőmű 50 megawattos turbinájá­nak modelljét nyújtotta át a ko­reai elnöknek, s a vendégeket a Láng-gyár díszes albumával tisz­telték meg. A vendégek a baráti találkozó után a művelődési otthonban megtekintették a koreai nagykö­vetség és a Láng-gyár által ren­dezett koreai kiállítást. (MTI) Cs oj Jen Gon elvtárs a Láng Gépgyár kazán gyáregységében meg­tekinti a Korea részére készülő festékgyár reaktorát. rendeléssel járó politikai feladato­kat. A kommunisták beszéltek a többi munkással a magyar mező­­gazdaság helyzetéről és a szállít­mány jelentőségéről. Legyenek biztosak a magyar elvtársak ab­ban, hogy a minszki munkások tudásuk legjavát adják ebbe a kétezer Beloruszba. Mit „tud" a Belorusz? Végül a gyár termelési főnökét, Rubanov főmérnököt kerestük fel. Tőle és­ közvetlen munkatár­saitól sok érdekeset tudtunk meg a Magyarországnak gyártott trak­torokról. Fele-f­ele arányban kétféle trak­tort kapunk: MTZ—5 L-t, és MTZ—5 M-et. A különbség kö­zöttük csupán annyi, hogy az egyiket akkumulátoros, a másikat benzinmotoros indítóberendezés­sel szerelik fel. Az akkumuláto­rost ott kell alkalmazni, ahol jó töltőállomás van, a benzinmoto­ros indítását pedig inkább a tech­nikailag gyengébben felszerelt szövetkezetekben. Maga a gép egyazon típus. Rubanov főmérnök megjegyez­te, hogy tudomása szerint a ré­gebbi szovjet traktorok közül egyik-másik típus nem minden­ben felelt meg a magyarországi talajviszonyoknak és munkafel­­adatoknak. A párt központi bizottságának 1955 júliusi plénuma bírálta traktoraink nehézkességét és üze­meltetésük viszonylag magas költségét, — mondotta a főmér­nök. — A bírálat nyomán gyá­runk tervező irodája, együtt az egész termelő apparátussal, nagy munkát végzett a mai, minden tekintetben korszerű típusok lét­rehozásáért, melyek bizonyára jól megfelelnek a magyar viszonyok­nak is. Elértük azt, hogy új trak­toraink fél tonnával könnyebbek a réginél, üzemanyag-fogyasztá­suk 10—15 százalékkal kisebb, ugyanakkor teljesítő képességük 37 lóerőről 45-re emelkedett. Ebben nagy szerepe van a mun­kások és mérnökök egyéni kezde­ményezéseinek. Például Zsi­nyenko üzemmérnök egyetlen ja­vaslata 15 kilogrammal csökken­tette az első híd súlyát. A Magyarországnak szállítan­dó típus tavaly Brüsszelben aranyérmet nyert és az idén részt vesz a New York-i kiállításon. Ebből a típusból az arab orszá­gokon és Indián kívül szállítunk több amerikai országnak is, pél­dául Argentínának, Mexikó­nak ... Persze, ilyen nagy meg­rendelést, ilyen rövid idő alatt még sohasem teljesítettünk; a kétezer „magyar” traktor miatt bizonyos termelési átszervezést kellett végrehajtanunk. A főmérnök­ még azt is megem­lítette, hogy a központi szovjet gazdasági szervek kiváló minő­ségű öntvényeket biztosítottak a magyar megrendelés teljesítésé­hez. — Mit „tud" a Belorusz? — kérdeztük. — A hidraulikus berendezések segítségével­­ maga a traktorista irányíthatja a felfüggesztett mun­kagépeket. A Belorusz a széna­hordástól az aratásig minden főbb mezőgazdasági feladatra al­kalmazható. Eddig 45-féle mun­kát végeztek vele, de a kolhozok jelentéseiből­ értesültünk róla, hogy az ötletes traktoristák újabb és újabb lehetőségeket fedeznek fel ezen a gépen. Tíz sebesség kapcsolható rajta, a legnagyobb az óránként 23,5 kilométer, tehát a Belorusz vontatásra is kivá­lóan alkalmas. A többi között a négyzetes kukoricavető géppel is alkalmazható. Tudomásom sze­rint a traktorokhoz Magyaror­szág megrendelte az összes alap­vető munkagépet. Rubanov főmérnök tanácsai — Hogyan látnak el bennünket tartalékalkatrészekkel? — A Szovjetunióban meghatá­rozták a minden 100 traktorhoz szükséges tartalékalkatrész-nor­­mát. Ez a gyakorlatban nálunk bőségesen elegendőnek bizonyul. A normát Magyarország is meg­kapja és ha további szükségletek merülnének fel természetesen azokat is kielégítjük. Egyébként küldünk 4—5 szakembert hogy segítsenek önöknél a Beloruszo­kat munkába állítani. A szovjet szakemberek a normán felül to­vábbi tartalékalkatrészeket visz­nek magukkal. — A Belorusz-traktorra — folytatta a főmérnök —, két és fél ezer munkaóra a gyári garan­cia. A hátsó híd a hidraulikus be­rendezéssel nyolcezer munkaórás garanciát kap. Ha ez idő alatt a gép, gyártási hiba következtében felmondaná a szolgálatot, ingyen kicseréljük a hibás részt. — Mit tanácsol, főmérnök elv­társ, mire ügyeljenek Magyaror­szágon a Belorusz üzemeltetésé­nél? — Fordítsanak nagy figyelmet a bejáratásra. Az első 100—150 munkaórában nem szabad a trak­tort erősen megterhelni. Ettől függ a gép további munkaereje. — A jó traktor jó bánásmódot követel. A Belorusznál különösen fontos az idejében végrehajtott olajcsere és az olajszűrő rendsze­res cseréje.­­ A legfontosabbnak pedig azt tartom, hogy idejében készítsék el a traktorokhoz mellékelt tan­könyv magyar nyelvű fordítását, és gondos­, az instrukciónak meg­felelő kiképzésben részesítsék a minszki gépekre ülő kétezer ma­gyar traktoristát. Végül a szállítási határidőkről érdeklődtünk. — Augusztusban fejezzük be a 2000 .,magyar” -traktor gyártását A szállítást folyamatosan végez­zük, már a napokban meg is kezdjük. Mindössze 5 nap a gépek útja Minszktől a határig. Rubanov főmérnök tárcsázott és bekapcsolta a rádiótelefont, tehát a beszélgetést mi is hallhattuk. — Hogyan áll a „magyar” trak­torok szállítása? — kérdezte a fő­diszpécsert. — Ma hagyja el a századik futószalagot — hallottuk a rádió­ból a választ. — A vagonok ügyé­ben intézkedtem. Ez a szállítmány néhány napon belül útnak indul... Szabó L. István 3 A­ kongrvsssusi rvrsvnp­­aptissialatttiról tárgyalt a kohrisss- és a tvxtn­es­­shímközponti vezetősége (Tudósítónktól.) A kohászszakszervezet központi vezetősége szerdán ülést tartott. Virizlai Gyula főtitkár megnyi­tója után Sterczeg Ferenc kohó- és gépipari miniszterhelyettes be­számolt a kohászati üzemek kong­resszusi versenyének tapaszta­latairól. A kohászat az év első négy hó­napjában 104,7 százalékra teljesí­tette tervét. Ugyanezen idő alatt 12 ezer tonna hengerelt acéllal termeltek többet az előirányzott­nál, így a kohászat április végéig teljesítette első féléves fel­ajánlását. Ez az eredmény di­cséretes, bár azt is mutatja, hogy néhány üzem túlzott óvatossággal tette meg felajánlását. A Csepeli Acél­mű például 40 tonna hengerelt áru többlettermelésére tett válla­lást, ezt is csak az év harmadik negyedére. Ezzel szemben április végén 700 tonna tervtúlteljesítést értek el, s húzott rudacélból is 150 tonnával többet termeltek. A miniszterhelyettes felhívta a szakszervezeti vezetők és a meg­hívott gyárigazgatók figyelmét: vizsgálják meg, hogyan lehetne még több hengerelt árut termel­ni. A kongresszusi vállalások tel­jesítése során ugyanis a fel­dolgozó iparban máris több­letigények jelentkeztek egyes anyagokból. Az építőipar például a növekvő termeléséhez több betonacélhu­zalt kér. A termelékenység a vállalt 3,7 százalék helyett 5 százalékkal nö­vekedett az év első négy hónap­jában. A termelékenységi és a gazdaságossági célok megvalósí­tását egyaránt jól szolgálják az újítások. A Dunai Vasműben az idén 33 millió forintot takaríta­nak meg az újításokkal. Néhány helyen azonban a feladatokat lét­számnöveléssel igyekeznek megol­dani. Jelenleg 180 fős létszám­többlet van a kohászatban. A szakszervezeteknek fel kell fi­gyelniük erre a káros jelenségre, mivel egyes vezetők kényelmes­ségből választják ezt a megoldást, s a kormány által, az átlagbérek emelésére megszabott összeget helytelenül a létszám növelésére fordítják. Az utóbbi hónapokban nőtt az első- és másodosztályú nyersvas temelésének aránya, javult a mi­nőség. Ez kizárólag a sztálinvárosi kohászok jó munkáját dicséri. Ózdon és Diósgyőrben azon­ban ugyanezen idő alatt nőtt a harmadosztályú nyersvas termelésének aránya. Helyes lenne, ha a Lenin Kohá­szati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek vezetői tanulmányoznák és átvennék a Dunai Vasmű nyersvas-gyártásának jó tapaszta­latait. A feladatokról szólva, Herczeg elvtárs megemlítette, hogy ebben az évben újabb 1880 dolgozó mun­kaidejét csökkentik a kohászatban. Felhívja a figyelmet a beruházá­sok alapos előkészítésére. A válla­latok csalás jóváhagyott beruházá­si program alapján indíthatják el egy-egy létesítmény tervezését. A beruházások kivitelezésének kez­detén a teljes tervdokumentáció rendelkezésre kell, hogy álljon. A kohászat beruházási összegének 10 százalékát az idén azért tarta­lékolták, mert nem készültek el időre a szükséges dokumentációk­kal. A beszámolót a kohászszak­szervezet központi vezetősége részletesen megvitatta. A textilesszakszervezet központi vezetőségének ülése (Tudósítónktól.) A Textilipari Dolgozók Szak­­szervezetének központi vezetősége tegnapi ülésén megvitatta, mit tett eddig a szakszervezet és me­lyek a további tennivalói a mun­kásosztály helyzetével kapcsolatos párthatározat végrehajtásában. A szakszervezet elnökségének beszá­molóját Molnár Endre titkár tar­totta. Elmondta, hogy az utóbbi hónapokban a szakszervezet je­lentősen megerősödött. A szakma dolgozóinak 90,5 százaléka szakszervezeti tag. A dolgozók megnövekedett bizal­mát jelzi a most lezajló választá­sok iránti érdeklődés is. Méltá­nyolják a munkások azokat az intézkedéseket is, amelyekkel a szakszervezet javította a munka- és életkörülményeket, könnyítette a dolgozó nők helyzetét. Még mindig sok gondot okoz a szakszervezetnek a megbetegedé­sek és balesetek csökkentése. Az iparra jellemző légzőszervi, s hű­­léses megbetegedések megelőzése végett felkérték a Könnyűipari Minisztériumot, hogy távlati ter­veiben foglalkozzék a porelszívás javításával, a műhelyek zsúfoltsá­gának megszüntetésével, a hősu­gárzási gépek szigetelésével. Az­ ugyancsak gyakori mozgásszervi megbetegedések elhárítására és megelőzésére a szakszervezet több intézkedést tett: gyógyfürdőket, gyógyüdülőt létesített, az üzemi rendelőket ellátta rövidhullámú készülékkel, s kezdeményezte, hogy kiegészítő tornagyakorlato­kat tartsanak az ilyen munkahe­lyeken. Jellemző problémája az iparnak a csökkent munkaképes­ségűek foglalkoztatása. A textil­iparban mind a régi, mind az újonnan felvett munkások közül sokan vannak, akik nem tudnak teljes értékű munkát végezni, de még nem érték el a korhatárt. Ezért a szakszervezet javasolja a Könnyűipari Minisztériumnak, hogy a szükségletnek megfelelően, az üzemben szervezzenek úgyne­vezett könnyű munk­ahelyeket a csökkent munkaképességűek fog­lalkoztatására. Részletesen foglalkozott a be­számoló a textilipari dolgozók munkaversenyével. A kongresz­­szusi versenyben sok kezdemé­nyezés és javaslat született. A Budai Pamutfonóban az első és másodosztályú áruk minőségének javítását vállalták, s a vállalás egy részét már teljesítették is. A Soroksári Textilgyárban, a Budai Pamutfonóban a vállalati felajánlást gépekre, brigádokra felbontották, a minőséget naponta, a mennyiségi teljesítményt deká­donként, illetve havonta értékelik és versenytáblákon nyilvánosság­ra hozzák. Néhány üzemben azonban túlságosan óvatos válla­lásokat tettek. A szakszervezet központi ve­zetősége arra hívta fel e vál­lalatok figyelmét, hogy vizs­gálják felül a lehetőségeiket és ehhez mérten beszéljék meg a dolgozókkal, hogyan tudnának még többet, jobbat, olcsóbban termelni. A nevelőmunkában is ért el a szakszervezet eredményeket. Mégis ezen a területen van a leg­több tennivaló. A szakszervezet el akarja érni, hogy a dolgozók na­gyobb számban vegyenek részt az állami oktatásban és szerezzék meg a nyolc általános iskolai vég­zettséget Harminc üzemben köz­ponti felelőst jelölnek ki, aki se­gíti a dolgozókat a tanulásban és 10 helyen üzemi általános iskolát hoznak létre. A szakszervezet központi veze­tősége megállapította, hogy a kez­deti eredmények nem kelthetnek önelégültséget, mert még nagyon sok feladat megoldása van hátra. A dolgozók bizalmát csak úgy le­het megtartani és tovább erősíte­ni, ha állandóan foglalkoznak problémáikkal, ha nap mint nap újabb és újabb kezdeményezése­ket tesznek érdekükben. Soronkívüli állami beruházásokkal is segítik az iparmedence munkásainak jobb ellátását Nógrádban (Tudósítónktól.) Alig fél évvel a Párt Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetének megjavításáról intéz­kedő határozata után máris je­lentős eredmények születtek a nógrádi iparmedence mintegy 30 000 munkáscsaládjának ellátása érdekében. A párthatározat nyo­mán az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek egész sora átdolgozta az idei gazdálkodási terveket, s az iparmedencét ellá­tó zöldövezet csaknem kétszeresé­re nőtt a múlt évihez képest. A Pásztói Állami Gazdaság például 100 vagon zöldségárut küld az idén Salgótarján piacára, és a múlt évi 36 vagonnal szemben. Héhalom és Palotás környékén 1000 hold fölé nőtt csupán a zöld­borsó termőterület. Salgótarján déli szélén máris megkezték egy korszerű, a Vasúti hálózatba is közvetlen bekapcsolt zöldségáruraktár alapozását. A 80 méter hosszú és 18 méter széles áruraktár az őszre készül el. A nógrádi iparmedence téli zöldség­áru tartalékát már itt tárolják. Több, mint 5 milliót fordítanak a nógrádi szénmedence bányász­községei üzlethálózatának fej­lesztésére is. Kányáson, Kistere­­nyén és Rákóczitelepen máris épülnek az új vegyesáruboltok. Három év alatt 13 új üzletet nyitnak meg a nógrádi bányász­községekben.

Next