Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-28 / 123. szám
1959. május 28. csütörtök mi ps/Alhansar» Coj Jen Gen látogatása a Láng Gépgyárban Coj Jan Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlése elnökségének elnöke és a kíséretében levő koreai személyiségek szerdán a Láng Gépgyárba látogattak. A látogatásra elkísérte őket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes. A koreai vendégeket a gyárban Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Kiss János, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára, a párt és a tömegszervezetek vezetői, KISZ-fiatalok fogadták. A vendégek megismerkedtek a 90 éves gyár történetével, fejlődésével, munkájával. Ezután megtekintettek több üzemegységet, s elbeszélgettek a dolgozókkal, közöttük olyanokkal, akik a közeljövőben Koreába utaznak, hogy üzembe helyezzék a ponguni festékgyárat, amelynek berendezéseit a Láng Gépgyár készítette. Az üzemegységek megtekintése után a gyár dolgozóival baráti találkozóra jöttek össze a koreai vendégek. A találkozón Coj Jen Gon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső népi gyűlése nevében díszes selyemzászlót adott át a gyár dolgozóinak. A látogatás emlékére Bakonyi Zoltán igazgató a Tiszapalkonyai Erőmű 50 megawattos turbinájának modelljét nyújtotta át a koreai elnöknek, s a vendégeket a Láng-gyár díszes albumával tisztelték meg. A vendégek a baráti találkozó után a művelődési otthonban megtekintették a koreai nagykövetség és a Láng-gyár által rendezett koreai kiállítást. (MTI) Cs oj Jen Gon elvtárs a Láng Gépgyár kazán gyáregységében megtekinti a Korea részére készülő festékgyár reaktorát. rendeléssel járó politikai feladatokat. A kommunisták beszéltek a többi munkással a magyar mezőgazdaság helyzetéről és a szállítmány jelentőségéről. Legyenek biztosak a magyar elvtársak abban, hogy a minszki munkások tudásuk legjavát adják ebbe a kétezer Beloruszba. Mit „tud" a Belorusz? Végül a gyár termelési főnökét, Rubanov főmérnököt kerestük fel. Tőle és közvetlen munkatársaitól sok érdekeset tudtunk meg a Magyarországnak gyártott traktorokról. Fele-fele arányban kétféle traktort kapunk: MTZ—5 L-t, és MTZ—5 M-et. A különbség közöttük csupán annyi, hogy az egyiket akkumulátoros, a másikat benzinmotoros indítóberendezéssel szerelik fel. Az akkumulátorost ott kell alkalmazni, ahol jó töltőállomás van, a benzinmotoros indítását pedig inkább a technikailag gyengébben felszerelt szövetkezetekben. Maga a gép egyazon típus. Rubanov főmérnök megjegyezte, hogy tudomása szerint a régebbi szovjet traktorok közül egyik-másik típus nem mindenben felelt meg a magyarországi talajviszonyoknak és munkafeladatoknak. A párt központi bizottságának 1955 júliusi plénuma bírálta traktoraink nehézkességét és üzemeltetésük viszonylag magas költségét, — mondotta a főmérnök. — A bírálat nyomán gyárunk tervező irodája, együtt az egész termelő apparátussal, nagy munkát végzett a mai, minden tekintetben korszerű típusok létrehozásáért, melyek bizonyára jól megfelelnek a magyar viszonyoknak is. Elértük azt, hogy új traktoraink fél tonnával könnyebbek a réginél, üzemanyag-fogyasztásuk 10—15 százalékkal kisebb, ugyanakkor teljesítő képességük 37 lóerőről 45-re emelkedett. Ebben nagy szerepe van a munkások és mérnökök egyéni kezdeményezéseinek. Például Zsinyenko üzemmérnök egyetlen javaslata 15 kilogrammal csökkentette az első híd súlyát. A Magyarországnak szállítandó típus tavaly Brüsszelben aranyérmet nyert és az idén részt vesz a New York-i kiállításon. Ebből a típusból az arab országokon és Indián kívül szállítunk több amerikai országnak is, például Argentínának, Mexikónak ... Persze, ilyen nagy megrendelést, ilyen rövid idő alatt még sohasem teljesítettünk; a kétezer „magyar” traktor miatt bizonyos termelési átszervezést kellett végrehajtanunk. A főmérnök még azt is megemlítette, hogy a központi szovjet gazdasági szervek kiváló minőségű öntvényeket biztosítottak a magyar megrendelés teljesítéséhez. — Mit „tud" a Belorusz? — kérdeztük. — A hidraulikus berendezések segítségével maga a traktorista irányíthatja a felfüggesztett munkagépeket. A Belorusz a szénahordástól az aratásig minden főbb mezőgazdasági feladatra alkalmazható. Eddig 45-féle munkát végeztek vele, de a kolhozok jelentéseiből értesültünk róla, hogy az ötletes traktoristák újabb és újabb lehetőségeket fedeznek fel ezen a gépen. Tíz sebesség kapcsolható rajta, a legnagyobb az óránként 23,5 kilométer, tehát a Belorusz vontatásra is kiválóan alkalmas. A többi között a négyzetes kukoricavető géppel is alkalmazható. Tudomásom szerint a traktorokhoz Magyarország megrendelte az összes alapvető munkagépet. Rubanov főmérnök tanácsai — Hogyan látnak el bennünket tartalékalkatrészekkel? — A Szovjetunióban meghatározták a minden 100 traktorhoz szükséges tartalékalkatrész-normát. Ez a gyakorlatban nálunk bőségesen elegendőnek bizonyul. A normát Magyarország is megkapja és ha további szükségletek merülnének fel természetesen azokat is kielégítjük. Egyébként küldünk 4—5 szakembert hogy segítsenek önöknél a Beloruszokat munkába állítani. A szovjet szakemberek a normán felül további tartalékalkatrészeket visznek magukkal. — A Belorusz-traktorra — folytatta a főmérnök —, két és fél ezer munkaóra a gyári garancia. A hátsó híd a hidraulikus berendezéssel nyolcezer munkaórás garanciát kap. Ha ez idő alatt a gép, gyártási hiba következtében felmondaná a szolgálatot, ingyen kicseréljük a hibás részt. — Mit tanácsol, főmérnök elvtárs, mire ügyeljenek Magyarországon a Belorusz üzemeltetésénél? — Fordítsanak nagy figyelmet a bejáratásra. Az első 100—150 munkaórában nem szabad a traktort erősen megterhelni. Ettől függ a gép további munkaereje. — A jó traktor jó bánásmódot követel. A Belorusznál különösen fontos az idejében végrehajtott olajcsere és az olajszűrő rendszeres cseréje. A legfontosabbnak pedig azt tartom, hogy idejében készítsék el a traktorokhoz mellékelt tankönyv magyar nyelvű fordítását, és gondos, az instrukciónak megfelelő kiképzésben részesítsék a minszki gépekre ülő kétezer magyar traktoristát. Végül a szállítási határidőkről érdeklődtünk. — Augusztusban fejezzük be a 2000 .,magyar” -traktor gyártását A szállítást folyamatosan végezzük, már a napokban meg is kezdjük. Mindössze 5 nap a gépek útja Minszktől a határig. Rubanov főmérnök tárcsázott és bekapcsolta a rádiótelefont, tehát a beszélgetést mi is hallhattuk. — Hogyan áll a „magyar” traktorok szállítása? — kérdezte a fődiszpécsert. — Ma hagyja el a századik futószalagot — hallottuk a rádióból a választ. — A vagonok ügyében intézkedtem. Ez a szállítmány néhány napon belül útnak indul... Szabó L. István 3 A kongrvsssusi rvrsvnpaptissialatttiról tárgyalt a kohrisss- és a tvxtnesshímközponti vezetősége (Tudósítónktól.) A kohászszakszervezet központi vezetősége szerdán ülést tartott. Virizlai Gyula főtitkár megnyitója után Sterczeg Ferenc kohó- és gépipari miniszterhelyettes beszámolt a kohászati üzemek kongresszusi versenyének tapasztalatairól. A kohászat az év első négy hónapjában 104,7 százalékra teljesítette tervét. Ugyanezen idő alatt 12 ezer tonna hengerelt acéllal termeltek többet az előirányzottnál, így a kohászat április végéig teljesítette első féléves felajánlását. Ez az eredmény dicséretes, bár azt is mutatja, hogy néhány üzem túlzott óvatossággal tette meg felajánlását. A Csepeli Acélmű például 40 tonna hengerelt áru többlettermelésére tett vállalást, ezt is csak az év harmadik negyedére. Ezzel szemben április végén 700 tonna tervtúlteljesítést értek el, s húzott rudacélból is 150 tonnával többet termeltek. A miniszterhelyettes felhívta a szakszervezeti vezetők és a meghívott gyárigazgatók figyelmét: vizsgálják meg, hogyan lehetne még több hengerelt árut termelni. A kongresszusi vállalások teljesítése során ugyanis a feldolgozó iparban máris többletigények jelentkeztek egyes anyagokból. Az építőipar például a növekvő termeléséhez több betonacélhuzalt kér. A termelékenység a vállalt 3,7 százalék helyett 5 százalékkal növekedett az év első négy hónapjában. A termelékenységi és a gazdaságossági célok megvalósítását egyaránt jól szolgálják az újítások. A Dunai Vasműben az idén 33 millió forintot takarítanak meg az újításokkal. Néhány helyen azonban a feladatokat létszámnöveléssel igyekeznek megoldani. Jelenleg 180 fős létszámtöbblet van a kohászatban. A szakszervezeteknek fel kell figyelniük erre a káros jelenségre, mivel egyes vezetők kényelmességből választják ezt a megoldást, s a kormány által, az átlagbérek emelésére megszabott összeget helytelenül a létszám növelésére fordítják. Az utóbbi hónapokban nőtt az első- és másodosztályú nyersvas temelésének aránya, javult a minőség. Ez kizárólag a sztálinvárosi kohászok jó munkáját dicséri. Ózdon és Diósgyőrben azonban ugyanezen idő alatt nőtt a harmadosztályú nyersvas termelésének aránya. Helyes lenne, ha a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek vezetői tanulmányoznák és átvennék a Dunai Vasmű nyersvas-gyártásának jó tapasztalatait. A feladatokról szólva, Herczeg elvtárs megemlítette, hogy ebben az évben újabb 1880 dolgozó munkaidejét csökkentik a kohászatban. Felhívja a figyelmet a beruházások alapos előkészítésére. A vállalatok csalás jóváhagyott beruházási program alapján indíthatják el egy-egy létesítmény tervezését. A beruházások kivitelezésének kezdetén a teljes tervdokumentáció rendelkezésre kell, hogy álljon. A kohászat beruházási összegének 10 százalékát az idén azért tartalékolták, mert nem készültek el időre a szükséges dokumentációkkal. A beszámolót a kohászszakszervezet központi vezetősége részletesen megvitatta. A textilesszakszervezet központi vezetőségének ülése (Tudósítónktól.) A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége tegnapi ülésén megvitatta, mit tett eddig a szakszervezet és melyek a további tennivalói a munkásosztály helyzetével kapcsolatos párthatározat végrehajtásában. A szakszervezet elnökségének beszámolóját Molnár Endre titkár tartotta. Elmondta, hogy az utóbbi hónapokban a szakszervezet jelentősen megerősödött. A szakma dolgozóinak 90,5 százaléka szakszervezeti tag. A dolgozók megnövekedett bizalmát jelzi a most lezajló választások iránti érdeklődés is. Méltányolják a munkások azokat az intézkedéseket is, amelyekkel a szakszervezet javította a munka- és életkörülményeket, könnyítette a dolgozó nők helyzetét. Még mindig sok gondot okoz a szakszervezetnek a megbetegedések és balesetek csökkentése. Az iparra jellemző légzőszervi, s hűléses megbetegedések megelőzése végett felkérték a Könnyűipari Minisztériumot, hogy távlati terveiben foglalkozzék a porelszívás javításával, a műhelyek zsúfoltságának megszüntetésével, a hősugárzási gépek szigetelésével. Az ugyancsak gyakori mozgásszervi megbetegedések elhárítására és megelőzésére a szakszervezet több intézkedést tett: gyógyfürdőket, gyógyüdülőt létesített, az üzemi rendelőket ellátta rövidhullámú készülékkel, s kezdeményezte, hogy kiegészítő tornagyakorlatokat tartsanak az ilyen munkahelyeken. Jellemző problémája az iparnak a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. A textiliparban mind a régi, mind az újonnan felvett munkások közül sokan vannak, akik nem tudnak teljes értékű munkát végezni, de még nem érték el a korhatárt. Ezért a szakszervezet javasolja a Könnyűipari Minisztériumnak, hogy a szükségletnek megfelelően, az üzemben szervezzenek úgynevezett könnyű munkahelyeket a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására. Részletesen foglalkozott a beszámoló a textilipari dolgozók munkaversenyével. A kongreszszusi versenyben sok kezdeményezés és javaslat született. A Budai Pamutfonóban az első és másodosztályú áruk minőségének javítását vállalták, s a vállalás egy részét már teljesítették is. A Soroksári Textilgyárban, a Budai Pamutfonóban a vállalati felajánlást gépekre, brigádokra felbontották, a minőséget naponta, a mennyiségi teljesítményt dekádonként, illetve havonta értékelik és versenytáblákon nyilvánosságra hozzák. Néhány üzemben azonban túlságosan óvatos vállalásokat tettek. A szakszervezet központi vezetősége arra hívta fel e vállalatok figyelmét, hogy vizsgálják felül a lehetőségeiket és ehhez mérten beszéljék meg a dolgozókkal, hogyan tudnának még többet, jobbat, olcsóbban termelni. A nevelőmunkában is ért el a szakszervezet eredményeket. Mégis ezen a területen van a legtöbb tennivaló. A szakszervezet el akarja érni, hogy a dolgozók nagyobb számban vegyenek részt az állami oktatásban és szerezzék meg a nyolc általános iskolai végzettséget Harminc üzemben központi felelőst jelölnek ki, aki segíti a dolgozókat a tanulásban és 10 helyen üzemi általános iskolát hoznak létre. A szakszervezet központi vezetősége megállapította, hogy a kezdeti eredmények nem kelthetnek önelégültséget, mert még nagyon sok feladat megoldása van hátra. A dolgozók bizalmát csak úgy lehet megtartani és tovább erősíteni, ha állandóan foglalkoznak problémáikkal, ha nap mint nap újabb és újabb kezdeményezéseket tesznek érdekükben. Soronkívüli állami beruházásokkal is segítik az iparmedence munkásainak jobb ellátását Nógrádban (Tudósítónktól.) Alig fél évvel a Párt Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetének megjavításáról intézkedő határozata után máris jelentős eredmények születtek a nógrádi iparmedence mintegy 30 000 munkáscsaládjának ellátása érdekében. A párthatározat nyomán az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek egész sora átdolgozta az idei gazdálkodási terveket, s az iparmedencét ellátó zöldövezet csaknem kétszeresére nőtt a múlt évihez képest. A Pásztói Állami Gazdaság például 100 vagon zöldségárut küld az idén Salgótarján piacára, és a múlt évi 36 vagonnal szemben. Héhalom és Palotás környékén 1000 hold fölé nőtt csupán a zöldborsó termőterület. Salgótarján déli szélén máris megkezték egy korszerű, a Vasúti hálózatba is közvetlen bekapcsolt zöldségáruraktár alapozását. A 80 méter hosszú és 18 méter széles áruraktár az őszre készül el. A nógrádi iparmedence téli zöldségáru tartalékát már itt tárolják. Több, mint 5 milliót fordítanak a nógrádi szénmedence bányászközségei üzlethálózatának fejlesztésére is. Kányáson, Kisterenyén és Rákóczitelepen máris épülnek az új vegyesáruboltok. Három év alatt 13 új üzletet nyitnak meg a nógrádi bányászközségekben.