Népszabadság, 1959. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
A szocialista munkabrigádok példamutatása Körülbelül fél éve annak, hogy megalakultak az első szocialista munkabrigádok. Azóta az elsők példáját újabbak és újabbak követték. Ezek a kollektívák új, eddig nem nagyon szokásos vállalásokat rögzítettek papírra. A termelőmunka kimagasló elvégzésén kívül azt is vállalták, hogy szakmailag, politikailag továbbképzik magukat, példát mutatnak a szocialista magatartásban, maguk közé fogadják a gyengébbeket és önzetlenül tanítják, előbbre viszik őket. A szocialista munkaverseny tehát gyarapodott, újabb életrevaló és friss formával, amely jelentőségénél, elterjedtségénél és népszerűségénél fogva a legnagyobb figyelmet és támogatást érdemli. Nézzünk néhány példát arra: hogyan dolgoznak a nemrégiben alakult szocialista munkabrigádok? A Ruggyantaárugyárban elhatározták, hogy minden területen igyekezni fognak a munkások előtt járni. A hanyagokat nem tűrik maguk között: aki nem teljesíti a vállalást, az hamar kikerülhet a brigádból. De erre még nem volt példa, mert mint Pál József, az egyik brigádtag mondja , „a szocialista brigádokban dolgozni, nagyon nagy tisztességPontosan nem állapítható meg, de a műhelyek vezetői azt állítják: a szocialista munkabrigádok tagjai általában és átlagban 10—15 százalékkal értékesebb — termelékenyebb, gazdaságosabb, figyelmesebb — munkát végeznek, mint a többiek. Az alábbi eset a sztálinvárosi 26-os építőipari vállalatnál történt: az egyik munkás több ízben mélyebben nézett a pohár aljára, mint szabad lett volna. Emiatt már néhány brigádból kitessékelték. Ám az egyik újonnan alakult szocialista munkabrigád gondolt egyet és befogadta a részegeskedő szaktársat. S a volt italos ember lassan megszokta a mértékletességet. A Ganz—MÁVAG-gyárban is sok szocialista munkabrigád működik már. Egyikük egészen újszerű feladatot vállalt magára: elhatározta, hogy segít a műszaki vezetésnek felkutatni a magas selejtszázalék okát. A munkások félig-meddig mérnöki munkába merültek: kimutatások, rajzok fölé hajoltak, számításokat végeztek, míg végül — természetesen a műszakiak segítségével — rájöttek a hiba okaira! A szocialista brigádmozgalom bizonyítja a munkásosztály felelősségét, tettrekészségét, amely ma már nem áll meg az üzemi termelőmunka kereteinél, hanem kiterjed a magánéletre, a szocialista erkölcsre és az emberi magatartásra is. A brigádok megalakulásához az első lendítőerőt kétségtelenül a Szovjetunió hétéves tervének nagyszerű perspektívája adta, amihez hozzájárultak jelentős hazai eredményeink is. Pártunk feltárta, hogy nálunk is megértek a feltételei a szocialista építőmunka gyorsításának. Az üzemekben általában jó az anyagellátás, szervezett a munka, és a munkának mind több a gyümölcse. Mindenki tudja, hogy lényegesen javult nálunk a munkások életszínvonala. S mindez megteremtette a párt iránti fokozódó bizalom légkörét, amely a jobb szocialista munka egyik legfőbb ösztönzőjévé változott. A szocialista munkabrigád-mozgalom mindezek eredményeképpen már kinőtt a „kezdeményezés” korszakából és a kongresszusi verseny során jelentős versenyformává vált. Időszerű tehát a kérdés: hogyan, miként menjünk tovább? Többé-kevésbé ma már tisztázódott az a kérdés, mit vállaljanak a szocialista munka brigádjai. A SZOT elnökségének a minap nyilvánosságra hozott irányelvei világosan állást foglalnak ebben a kérdésben: a szocialista munkabrigádoknak elsősorban az üzem előtt álló legfontosabb termelési feladatok végrehajtásában kell szerepet vállalniuk. Mindezt úgy érhetik el leginkább, ha mélyítik képzettségüket és rendszeresen segítik gyengébb társaikat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a brigádok: szocialista munkabrigádok. Mert elsősorban a munkáról van szó.Sok helyen nem értik ezt és ezért a közös színházlátogatás, az együttes sörözés, a kollektív beteglátogatás — és még több más helyes, de azért mégsem elsődleges feladat kerül a vállalás első helyére.) A szocialista munkabrigádok elsődleges célja a termelőmunkában, az üzemi életben való helytállás, példamutató harc az üzem termelékenységi, önköltségcsökkentési, minőségi, takarékossági feladatainak teljesítéséért. Csak a munkában, a munka során legyőzött nehézségeken át, a kivívott győzelmekbert formálódnak az új, a szocialista ember tulajdonságai is. Többé-kevésbé tisztázódott már az is, hogy a brigádok vállalásait nem lehet fentről, központilag „diktálni". Minden üzemben, a helyi adottságoknak megfelelően, az egyéni, az üzemi és a népgazdasági érdekeknek az összehangolásával kell azokat megállapítani. Kevésbé tisztázódott viszont az, hogy melyik kollektíva nevezheti magát szocialistának, adományozhat-e az üzemi vezető vagy munkáskollektíva ilyen címet s ha igen, hogyan, mikor? Nem helyes előregyártott, minden üzemet egyforma skatulyába begyömöszölő intézkedésekre várni. A SZOT elnökségének irányelvei adnak kész receptet. Ezek az irányelvek sok olyan javaslatot tartalmaznak, amelyek egységes mederbe terelhetik ennek a mozgalomnak a folyóját, de egyáltalán nem akarnak gátat szabni a helyi önállóságnak. Az irányelvek éppen azért az üzemek munkásaira bízzák annak az eldöntését, melyik kollektíva érdemli meg a szocialista jelzőt. Az értékelésnél azonban sose feledjük, hogy a szocialista munkaverseny elve azt mondja: nyújts segítséget a gyengébbnek! Nem szabad megengedni, hogy a szocialista brigádok a legjobbak, a legkiemelkedőbbek elkülönülő csoportosulásai legyenek (amire már történtek kísérletek egyes észak-magyarországi üzemekben). Szocialista munkabrigádban dolgozni nem kiváltság. A brigádok „kapuja” nyitva áll minden munkás előtt, aki erőt és akaratot érez magában arra, hogy társai segítségével, közös összefogásával mind a munkában, mind a tanulásban, mind magatartásában kiváló eredményeket érjen el. A párt és a szakszervezetek helyi szerveinek és aktivistáinak tehát érdemes nagy erőt kifejteniük a szocialista munkabrigád-mozgalom fejlesztésére. Remélhető, hogy — műszaki és a mozgalmi vezetők támogatásával — a szocialista munkabrigádok egyre inkább úgy dolgoznak, hogy a nevük előtt álló magasztos „szocialista” jelző valódi szocialista munkát, igaz szocialista tartalmat fedjen. y:+X*mi z-\ ~ *—•— r • -r-— ---- — *c\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! . ^ 1 * 'Ár« 60 fillér J ' ’iv,... , 1959. június 2. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 127. szám /&V Meggyorsítják a szocializmus termelési bázisának létrehozását a Mongol Népköztársaságban Cedenbal elvtárs nyilatkozata a Népszabadság és az MTI munkatársának Távol-keleti útjáról hazatérőben két magyar újságíró: Rév Miklós, a Népszabadság és Patkó Imre, az MTI munkatárssa, Ulan Bator-i tartózkodása idején néhány kérdést tett fel J. Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkárának, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Mongólia időszerű politikai és gazdasági problémáiról. J. Cedenbal most a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, Sz. Avarzed útján választ küldött a magyar újságírók kérdéseire. KÉRDÉS: Milyen politikai és gazdasági kérdésekben hozott határozatokat márciusi ülésén a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága? VÁLASZ: A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága ez év márciusában tartott ülésén megvitatta Az SZKP XXI. kongresszusa és annak tanulságai a Mongol Népi Forradalmi Párt munkája szempontjából című beszámolót és több, ezzel kapcsolatos határozatot hozott. A központi bizottság márciusi ülésén nagy megelégedéssel állapította meg, hogy az SZKP XXI. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai harcra lelkesítik a mongol népet szocialista építőmunkájának meggyorsításáért. A központi bizottság határozatában kijelentette, hogy meg kell gyorsítani a szocializmus termelési bázisának létrehozását. Az országraváró új, konkrét feladatokból, a szocialista építés jelenlegi szakaszának feladataiból kiindulva, a központi bizottság igazságos, elvi bírálattal illette azokat a komoly fogyatékosságokat, amelyek a párt szervezeti és ideológiai munkájában jelentkeztek. A központi bizottság ülése határozott intézkedéseket foganatosított a központi bizottság politikai bizottságának megerősítésére. [ Hangsúlyozta, hogy még magasabb színvonalra kell emelni a párt vezető szerepét, gyökeresen meg kell javítani az összes pártszervezetek szervező és politikai munkáját, mégpedig az új hely-zetnek és azoknak az új feladatoknak megfelelően, amelyeket a szocialista építés tűz ki. KÉRDÉS: * Melyek a Mongol Népköztársaság mostani helyzetének jellemző vonásai és milyenek népgazdasága fejlődésének kilátásai? Egyebek között szeretnénk tudni, befejezettnek tekinthető-e a Mongol Népköztársaságban a mezőgazdaság kollektivizálása? Milyen eredményekkel járt és milyen tapasztalatokat hozott az állattenyésztők szövetkezetekbe tömörítése és a jelenlegi közigazgatási átszervezés? VÁLASZ: Hazánk jelenlegi fejlődésének jellemző vonása, hogy ez idő szerint alapjában véve befejezdött az egyéni állattenyésztő gazdaságok szövetkezetbe tömörítése, megszüntettük a városi magánszektort, biztosítottuk a társadalmi szocialista tulajdon két formájának, az állami és a szövetkezeti tulajdonnak az uralmát. Ez azt bizonyítja, hogy a szocialista termelési viszonyok győzedelmeskedtek népgazdaságunk minden ágában. Számot vetünk azzal, hogy ezt a győzelmet csakis népünknek pártunk vezetésével végzett, önfeláldozó munkája, valamint az a felbecsülhetetlen testvéri segítség tette lehetővé, amelyben a nagy Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa részesít bennünket. Ami a helyi közigazgatási apparátus újjászervezését illeti, meg kell mondani, hogy a szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődése természetszerűleg megköveteli a helyi közigazgatási szerveknek az új adottságokkal összhangban álló átépítését. Ennek az újjászervezésnek mindenekelőtt az a lényege, hogy a dolgozókat még jobban és még nagyobb számban vonjuk az ország igazgatásába, csökkentsük az igazgatási apparátus fenntartási költségeit és elősegítsük munkájának megjavítását. Ha népgazdaságunk fejlődési távlatairól beszélünk, el kell mondanunk, hogy az 1958—1960-ra szóló hároméves népgazdaságfejlesztési terv teljesítése révén jelentős lépéssel közelítjük meg hazánkban a szocializmus anyagi és termelési bázisának megteremtését. Pártunk központi bizottsága a termelőerők még gyorsabb fejlesztését célzó feladatokból kiindulva, szükségesnek tartotta a hároméves terv bizonyos módosítását. Ezek értelmében számottevően növeljük a mezőgazdasági vetésterületet, újabb malomipari vállalatokat építünk, fokozzuk a lakásépítkezések arányait. A Mongol Népköztársaság hároméves terve a szocialista építéssel összefüggő történelmi feladatok páratlan fontosságú programja. KÉRDÉS: Mi a véleménye a magyar—mongol kapcsolatokról? VÁLASZ: Országaink testvéri, szívélyes kapcsolatai évről évre szakadatlanul erősödnek. Ezek a proletár internacionalizmus nagyszerű elvein alapuló kapcsolatok különösen kifejlődtek a legutóbbi években. A két nép megbonthatatlan barátságának erősítéséhez fontos tényezőként járult hozzá a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének Münnich Ferenc elvtárs vezetésével nemrégiben hazánkban tett látogatása. A két küldöttség között rendkívül meleg és szívélyes légkörben lefolyt tárgyalások mongol—magyar közös nyilatkozat és több megállapodás aláírásával végződtek, amelyek azt tanúsították, hogy mindkét félnek eltökélt szándéka népeink barátságának és együttműködésének bővítése és erősítése, a nagy Szovjetunió vezette szocialista tábor népei egységének és összeforroltságának megszilárdítása, a békének és a népek barátságának erősítése. A Magyar Népköztársaság kormánya úgy határozott, hogy jelentős anyagi és műszaki segítséget nyújt országunknak. Prémfestőgyár építésére tízmilió rubel hitelt folyósít, továbbá minden ellenszolgáltatás nélkül segítséget ad kutak fúrásához, amelyek létfontosságúak a mongol állattenyésztés fejlődése szempontjából. Őszinte köszönetünket tolmácsoljuk a baráti magyar népnek és a Magyar Népköztársaság kormányának ezért a nagy testvéri segítségért és újabb, még nagyobb sikereket kívánunk a népi demokratikus Magyarország szocialista építőmunkájához és a világ békéjéért folyó harcához — állapította meg befejezésül J. Cedendal. Leleplezték Ságvári Endre mellszobrát Bensőséges ünnepséget rendeztek vasárnap a II. kerületi fiatalok a Budakeszi út 5. szám alatt, ahol 15 évvel ezelőtt a fasisztákkal vívott harcban hősi halált halt Ságvári Endre; a hős kommunista mártír mellszobrát leplezték le az illegális találkozók egykori színhelyén. Nagy Richárd, a KISZ központi bizottságának titkára mondott beszédet, majd lehullott a lepel a szoborról, amelyre koszorút helyezett Borbándi János, a II. kerületi pártbizottság első titkára, Mónus Antal, a KISZ budapesti bizottságának titkára, dr. Bárczi Gusztáv, a II. kerületi népfrontbizottság elnöke. Ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a szobor talapzatán a II. kerületi Tanács, KISZ-bizottság, a Partizán Szövetség, a Ságvári Endre katonai alakulat KISZ-szervezetének képviselői, valamint a 11-es és 502. számú Ságvári Endre úttörőcsapatok küldöttei.