Népszabadság, 1959. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

A szocialista munkabrigádok példamutatása Körülbelül fél éve annak, hogy mega­lakultak az első szocialista munkabrigádok. Azóta az elsők példáját újabbak és újabbak kö­vették. Ezek a kollektívák új, eddig nem nagyon szokásos vál­lalásokat rögzítettek papírra. A termelőmunka kimagasló elvég­zésén kívül azt is vállalták, hogy szakmailag, politikailag tovább­képzik magukat, példát mutatnak a szocialista magatartásban, ma­guk közé fogadják a gyengébbe­ket és önzetlenül tanítják, előbb­re viszik őket. A szocialista munkaverseny te­hát gyarapodott, újabb életrevaló és friss formával, amely jelentő­ségénél, elterjedtségénél és nép­szerűségénél fogva a legnagyobb figyelmet és támogatást érdemli. Nézzünk néhány példát arra: hogyan dolgoznak a nemrégiben alakult szocialista munkabrigá­­dok? A Ruggyantaárugyárban elha­tározták, hogy minden területen igyekezni fognak a munkások előtt járni. A hanyagokat nem tű­rik maguk között: aki nem telje­síti a vállalást, az hamar kikerül­het a brigádból. De erre még nem volt példa, mert mint Pál József, az egyik brigádtag mondja , „a szocialista brigádokban dolgozni, nagyon nagy tisztességPontosan nem állapítható meg, de a műhe­lyek vezetői azt állítják: a szocia­lista munkabrigádok tagjai általá­ban és átlagban 10—15 százalék­kal értékesebb — termeléke­nyebb, gazdaságosabb, figyelme­sebb — munkát végeznek, mint a többiek. Az alábbi eset a sztálinvárosi 26-os építőipari vállalatnál tör­tént: az egyik munkás több ízben mélyebben nézett a pohár aljára, mint szabad lett volna. Emiatt már néhány brigádból kitessékel­ték. Ám az egyik újonnan alakult szocialista munkabrigád gondolt egyet és befogadta a részegeske­­dő szaktársat. S a volt italos em­ber lassan megszokta a mértékle­tességet. A Ganz—MÁV­AG-gy­árban is sok szocialista munkabrigád mű­ködik már. Egyikük egészen új­szerű feladatot vállalt magára: el­határozta, hogy segít a műszaki vezetésnek felkutatni a magas selejtszázalék okát. A munkások félig-meddig mérnöki munkába merültek: kimutatások, rajzok fö­lé hajoltak, számításokat végez­tek, míg végül — természetesen a műszakiak segítségével — rájöt­tek a hiba okaira! A szocialista brigádmozgalom bizonyítja a munkásosztály fele­lősségét, tettrekészségét, amely ma már nem áll meg az üzemi termelőmunka kereteinél, hanem kiterjed a magánéletre, a szocia­lista erkölcsre és az emberi maga­tartásra is. A brigádok megalakulásához az első lendítőerőt kétségtelenül a Szovjetunió hétéves tervének nagyszerű perspektívája adta, amihez hozzájárultak jelentős hazai eredményeink is. Pártunk feltárta, hogy nálunk is megértek a feltételei a szocialista építő­munka gyorsításának. Az üze­mekben általában jó az anyag­ellátás, szervezett a munka­­, és a munkának mind több a gyümölcse. Mindenki tudja, hogy lényegesen javult nálunk a mun­kások életszínvonala. S mindez megteremtette a párt iránti foko­zódó bizalom légkörét, amely a jobb szocialista munka egyik leg­főbb ösztönzőjévé változott. A szocialista munkabrigád-moz­­galom mindezek eredményekép­pen már kinőtt a „kezdeménye­zés” korszakából és a kongresszu­si verseny során jelentős verseny­­formává vált. Időszerű tehát a kérdés: hogyan, miként menjünk tovább? Többé-kevésbé ma már tisztá­zódott az a kérdés, mit vállalja­nak a szocialista munka brigád­jai. A SZOT elnökségének a mi­nap nyilvánosságra hozott irány­elvei világosan állást foglalnak ebben a kérdésben: a szocialista munkabrigádoknak elsősorban az üzem előtt álló legfontosabb ter­melési feladatok végrehajtásában kell szerepet vállalniuk. Mindezt úgy érhetik el leginkább, ha mé­lyítik képzettségüket és rendszere­sen segítik gyengébb társaikat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a brigádok: szocialista mun­kabrigádok. Mert elsősorban a munkáról van szó.­­Sok helyen nem értik ezt és ezért a közös színházlátogatás, az együttes sö­rözés, a kollektív beteglátogatás — és még több más helyes, de azért mégsem elsődleges feladat kerül a vállalás első helyére.) A szocialista munkabrigádok elsőd­leges célja a termelőmunkában, az üzemi életben való helytállás, példamutató harc az üzem terme­lékenységi, önköltségcsökkentési, minőségi, takarékossági feladatai­nak teljesítéséért. Csak a munká­ban, a munka során legyőzött ne­hézségeken át, a kivívott győzel­­mekbert formálódnak az új, a szo­cialista ember tulajdonságai is. Többé-kevésbé tisztázódott már az is, hogy a brigádok vállalásait nem lehet fentről, központilag „diktálni". Minden üzemben, a helyi adottságoknak megfelelően, az egyéni, az üzemi és a nép­gazdasági érdekeknek az össze­hangolásával kell azokat megálla­pítani. Kevésbé tisztázódott viszont az, hogy melyik kollektíva nevezheti magát szocialistának, adományoz­hat-e az üzemi vezető vagy mun­káskollektíva ilyen címet s ha igen, hogyan, mikor? Nem helyes előregyártott, min­den üzemet egyforma skatu­lyába begyömöszölő intézkedések­re várni. A SZOT elnökségének irányelvei adnak kész re­ceptet. Ezek az irányelvek sok olyan javaslatot tartalmaznak, amelyek egységes mederbe terel­hetik ennek a mozgalomnak a fo­lyóját, de egyáltalán nem akarnak gátat szabni a helyi önállóságnak. Az irányelvek éppen azért az üze­mek munkásaira bízzák annak az eldöntését, melyik kollektíva ér­demli meg a szocialista jelzőt. Az értékelésnél azonban sose feledjük, hogy a szocialista mun­kaverseny elve azt mondja: nyújts segítséget a gyengébbnek! Nem szabad megengedni, hogy a szocialista brigádok a legjobbak, a legkiemelkedőbbek elkülönülő csoportosulásai legyenek (amire már történtek kísérletek egyes észak-magyarországi üzemekben). Szocialista munkabrigádban dol­gozni nem kiváltság. A brigádok „kapuja” nyitva áll minden mun­kás előtt, aki erőt és akaratot érez magában arra, hogy társai segítségével, közös összefogásával mind a munkában, mind a tanu­lásban, mind magatartásában ki­váló eredményeket érjen el. A párt és a szakszervezetek he­lyi szerveinek és aktivistáinak te­hát érdemes nagy erőt kifejteniük a szocialista munkabrigád-mozga­­lom fejlesztésére. Remélhető, hogy — műszaki és a mozgalmi vezetők támogatásával — a szocia­lista munkabrigádok egyre inkább úgy dolgoznak, hogy a nevük előtt álló magasztos „szocialista” jelző valódi szocialista munkát, igaz szocialista tartalmat fedjen. y:+X*mi z-\ ~ *—•— r • -r-— ---- — *c\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! . ^ 1 * 'Ár« 60 fillér J ' ’iv,... , 1959. június 2. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 127. szám /&V Meggyorsítják a szocializmus termelési bázisának létrehozását a Mongol Népköztársaságban Cedenbal elvtárs nyilatkozata a Népszabadság és az MTI munkatársának Távol-keleti útjáról hazaté­­­rőben két magyar újságíró: Rév Miklós, a Népszabadság és­­ Patkó Imre, az MTI munkatárs­­­sa, Ulan Bator-i tartózkodása idején néhány kérdést tett fel J. Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkárá­nak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Mongólia időszerű politikai és­­ gazdasági problémáiról. J. Ce­denbal most a Mongol Népköz­­társaság budapesti nagykövete, Sz. Avarzed útján választ kül­dött a magyar újságírók kérdé­seire. KÉRDÉS: Milyen politikai és gazdasági kérdésekben hozott ha­tározatokat márciusi ülésén a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága? VÁLASZ: A Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizottsága ez év márciusában tartott ülésén megvitatta Az SZKP XXI. kong­resszusa és annak tanulságai a Mongol Népi Forradalmi Párt munkája szempontjából című be­számolót és több, ezzel kapcsola­tos határozatot hozott. A központi bizottság márciusi ülésén nagy megelégedéssel álla­pította meg, hogy az SZKP XXI. kongresszusának történelmi jelen­tőségű határozatai harcra lelkesí­tik a mongol népet szocialista építőmunkájának meggyorsítá­­sáért. A központi bizottság hatá­rozatában kijelentette, hogy meg kell gyorsítani a szocia­lizmus termelési bázisának létrehozását. Az országra­­váró új, konkrét feladatokból, a szocialista építés jelenlegi szakaszának feladataiból kiindulva, a központi bizottság igazságos, elvi bírálattal illette azokat a komoly fogyatékosságo­kat, amelyek a párt szervezeti és ideológiai munkájában jelentkez­tek.­­ A központi bizottság ülése ha­tározott intézkedéseket foganato­sított a központi bizottság politi­­­­kai bizottságának megerősítésére. [ Hangsúlyozta, hogy még maga­sabb színvonalra kell emelni a párt vezető szerepét, gyökeresen meg kell javítani az összes párt­­szervezetek szervező és politikai­­ munkáját, mégpedig az új hely-­­­zetnek és azoknak az új felada­toknak megfelelően, amelyeket a szocialista építés tűz ki. KÉRDÉS: * Melyek a Mongol Népköztársaság mostani helyzeté­nek jellemző vonásai és milyenek népgazdasága fejlődésének kilá­tásai? Egyebek között szeretnénk tudni, befejezettnek tekinthető-e a Mongol Népköztársaságban a mezőgazdaság kollektivizálása? Milyen eredményekkel járt és mi­lyen tapasztalatokat hozott az ál­lattenyésztők szövetkezetekbe tö­mörítése és a jelenlegi közigazga­tási átszervezés? VÁLASZ: Hazánk jelenlegi fej­lődésének jellemző vonása, hogy ez idő szerint alapjában véve befejezdött az egyéni állat­­tenyésztő gazdaságok szövet­kezetbe tömörítése, megszün­tettük a városi magánszektort, biztosítottuk a társadalmi szocialista tulajdon két for­májának, az állami és a szö­vetkezeti tulajdonnak az ural­mát. Ez azt bizonyítja, hogy a szo­cialista termelési viszonyok győze­delmeskedtek népgazdaságunk minden ágában. Számot vetünk azzal, hogy ezt a győzelmet csak­is népünknek pártunk vezetésével végzett, önfeláldozó munkája, va­lamint az a felbecsülhetetlen test­véri segítség tette lehetővé, amelyben a nagy Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa ré­szesít bennünket. Ami a helyi közigazgatási ap­parátus újjászervezését illeti, meg kell mondani, hogy a szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődése ter­mészetszerűleg megköveteli a he­lyi közigazgatási szerveknek az új adottságokkal összhangban álló átépítését. Ennek az újjászerve­zésnek mindenekelőtt az a lénye­ge, hogy a dolgozókat még jobban és még nagyobb számban vonjuk az ország igazgatásába, csökkent­sük az igazgatási apparátus fenn­­­­tartási költségeit és elősegítsük munkájának megjavítását. Ha népgazdaságunk fejlődési távlatairól beszélünk, el kell mon­danunk, hogy az 1958—1960-ra szóló hároméves népgazdaságfej­lesztési terv teljesítése révén je­lentős lépéssel közelítjük meg ha­zánkban a szocializmus anyagi és termelési bázisának megteremté­sét. Pártunk központi bizottsága a termelőerők még gyorsabb fejlesz­tését célzó feladatokból kiindul­va, szükségesnek tartotta a há­roméves terv bizonyos módosítá­sát. Ezek értelmében számotte­vően növeljük a mezőgazdasági vetésterületet, újabb malomipari vállalatokat építünk, fokozzuk a lakásépítkezések arányait. A Mongol Népköztársaság há­roméves terve a szocialista építés­sel összefüggő történelmi felada­tok páratlan fontosságú program­ja. KÉRDÉS: Mi a véleménye a magyar—mongol kapcsolatokról? VÁLASZ: Országaink testvéri, szívélyes kapcsolatai évről évre szakadatlanul erősödnek. Ezek a proletár internacionalizmus nagy­szerű elvein alapuló kapcsolatok különösen kifejlődtek a legutóbbi években. A két nép megbonthatatlan barátságának erősítéséhez fontos tényezőként járult hoz­zá a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségé­nek Münnich Ferenc elvtárs vezetésével nemrégiben ha­zánkban tett látogatása. A két küldöttség között rendkí­vül meleg és szívélyes légkörben lefolyt tárgyalások mongol—ma­gyar közös nyilatkozat és több megállapodás aláírásával végződ­tek, amelyek azt tanúsították, hogy mindkét félnek eltökélt szándéka népeink barátságának és együttműködésének bővítése és erősítése, a nagy Szovjetunió ve­zette szocialista tábor népei egy­ségének és összeforroltságának megszilárdítása, a békének és a népek barátságának erősítése. A Magyar Népköztársaság kor­mánya úgy határozott, hogy jelen­tős anyagi és műszaki segítséget nyújt országunknak. Prémfestő­­gyár építésére tízmilió rubel hi­telt folyósít, továbbá minden el­lenszolgáltatás nélkül segítséget ad kutak fúrásához, amelyek lét­fontosságúak a mongol állatte­nyésztés fejlődése szempontjából. Őszinte köszönetünket tolmá­csoljuk a baráti magyar népnek és a Magyar Népköztársaság kor­mányának ezért a nagy testvéri segítségért és újabb, még nagyobb sikereket kívánunk a népi demok­ratikus Magyarország szocialista építőmunkájához és a világ bé­kéjéért folyó harcához — állapí­totta meg befejezésül J. Cedendal. Leleplezték Ságvári Endre mellszobrát Bensőséges ünnepséget rendez­tek vasárnap a II. kerületi fiata­lok a Budakeszi út 5. szám alatt, ahol 15 évvel ezelőtt a fasiszták­kal vívott harcban hősi halált halt Ságvári Endre; a hős kom­munista mártír mellszobrát lep­lezték le az illegális találkozók egykori színhelyén. Nagy Richárd, a KISZ központi bizottságának titkára mondott be­szédet, majd lehullott a lepel a szoborról, amelyre koszorút he­lyezett Borbándi János, a II. ke­rületi pártbizottság első titkára, Mónus Antal, a KISZ budapesti bizottságának titkára, dr. Bárczi Gusztáv, a II. kerületi népfront­bizottság elnöke. Ugyancsak el­helyezték az emlékezés virágait a szobor talapzatán a II. kerületi Tanács, KISZ-bizottság, a Parti­zán Szövetség, a Ságvári Endre katonai alakulat KISZ-szerveze­­tének képviselői, valamint a 11-es és 502. számú Ságvári Endre út­törőcsapatok küldöttei.

Next