Népszabadság, 1959. július (17. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

1959. július 1. szerda Egy Láng-gyári KISZ-brigád a V­IT előtt A Láng Gépgyár fiataljai a VIT tiszteletére tizenkétezer forint értékű többterm­elést vállaltak. Felajánlásukat nemrég újabb öt és fél ezer forinttal megtoldották. A gyár egyik legjobb ifjú­sági brigádja a Zalka Máté KISZ-brigád. Tagjai igen jó ered­ményt értek el a kongresszusi versenyben is. Képünkön: A bri­gád tagjai munkájuk tervét beszélik meg. Nyolcszázötvennel több fiatalt vesznek fel a felsőfokú mezőgazdasági tanintézetekbe E héten kezdődnek a felvételi vizsgák A Budapesti Állatorvosi Főis­kolán megkezdődtek a felvételi vizsgák és még e héten megkez­dik működésüket a felvételi bi­zottságok a többi agrár felsőok­tatási intézményekben is. A Föld­művelésügyi Minisztérium agrár felsőoktatási osztályán szerzett ér­tesülésünk szerint az idén a je­lentkezők száma is jóval több, mint az elmúlt években és köztük nagyszámban vannak olyan falusi származású fiatalok, akik már ed­digi tevékenységükkel bebizonyí­tották, hogy élethivatásuknak te­kintik a mezőgazdasági munkát. Az Agrártudományi Egyetemre, a főiskolákra és az akadémiákra általában kétszer-háromszor any­­nyian jelentkeztek, mint ahány fiatalt felvehetnek. Csupán a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára érkezett a kívántnál kevesebb jelentkezés. Az agrár felsőoktatási osztályon biztató jelenségként értékelik, hogy az idén a jelentkezett fiata­lok több mint fele kitűnő, jeles és jórendű. A jelentkezők 15—20 százaléka előzetesen egy-két évig fizikai munkát végzett valame­lyik nagyüzemi gazdaságban. Tekintettel a magyar mezőgaz­daság átalakulására és növekvő szakemberszükségletére, az idén 850-nel több fiatalt vesznek fel az agrár felsőoktatási intézmények­be, mint az elmúlt évben. Első­sorban az Agrártudományi Egye­tem gépészmérnöki és mezőgaz­daságtudományi karán, valamint a három akadémián emelik lé­nyegesen az elsőéves hallgatók létszámát. (MTI) dal aranyásókhoz tenné őket ha­sonlóvá. Se sombrerójuk, se hat­lövetű coltjuk, még hosszúszárú pipájuk sincs. Arcuk kicsattanó egészséges színe, s kedélyük vi­dámsága árulja el csupán, hogy állandóan napon, az erdő oxigén­dús levegőjében élnek. Varró Kornélia, az örökké mo­solygó geológusnő inkább jóked­vű nyaralóvendégnek vagy szó­rakozó természetjárónak látszik. Az ember el sem hinné, hogy egyike azoknak, akik tudásukkal, mun­kájukkal, felfedezéseikkel a recski ércbánya életét hosszabbít­ják meg. Scholtz Tivadar karcsú, csontos alakja, napbarnított arca, tréfás kedve sem mutatja a tu­dóst. Tamás Károly geológustech­nikus meg zömök alakjával, kis­sé mackójárásával inkább jó­módú vidéki gazdafiúhoz hason­lít. Vidacs Aladár osztályvezető inkább tisztviselő, vagy tanár be­nyomását kelti, különösen, ha fel­teszi szemüvegét. „Civilben” a rá­dió- és a filmtechnika szerelme­se. Később kiderül: csakugyan ta­nár volt. 1931-ben végzett a sze­gedi egyetemen, s ott is lett tanár­segéd. De a­kkortájt — mint min­denki — ő is biztos megélhetést, „nyugdíjas állást” szeretett volna. Kilenc év után középiskolába ment tanítani. Később a Termé­szettudományi Múzeumban dol­gozott, s innen került 1951 tav­a­­szán a Földtani Intézethez. Kel­lett a geológus. Akkoriban indul­tak meg a nagyarányú kutatások, s az ő szakértelmére, lelkesedésé­re is nagy szükség volt. Két év­vel később megbízták, hogy cso­portjával vizsgálja meg a nyugati Mátrát. Azóta több eredmény fű­ződik a nevéhez: legutóbbi felfe­dezésük mintegy három és fél mil­lió tonnával gazdagította a­ gyön­­gyösoroszi bánya ércvagyonát. A GEOLÓGUS ÉLETE, mun­kája nemcsak rendkívül érdekes, hanem nagyon felelősségteljes is. Tudása legjavát kell adnia ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel ki­jelenthesse: itt ennyi érc van, ilyen gazdag a telér, érdemes, vagy ellenkezőleg, nem gazdasá­gos (ilyen is előfordul!) bányát te­lepíteni. Pontos számadatok, mé­rések alapján beszél. Meg kell gondolnia, mit mond, hiszen az ő véleménye, jelentése nyomán in­dulnak meg a feltárások, a több millió forint értékű beruházások. — íme, egy példa — mondják.­­— Ismeretes, hogy a recski érc­bánya kimerülőfélben van. Jelen­legi ércvagyonával már csak há­rom-négy évig dolgozhat. Ha nem találunk újabb telepeket , be­zárhatjuk. Hova mennek a mun­kások, akik harminc-negyven éve itt dolgoznak, itt építették fel csa­ládi fészküket? Mi lesz a több mil­lió forint értékű üzemi épületek­kel, s berendezésekkel? Honnan szerzi be a népgazdaság azt az ércszínpart, amit eddig Recsk adott? Erre kell válaszolnia pon­tosan a geológusnak. Ezért folyik most nagyarányú kutatás a Ve­resvár, a Lahócza-hegység, a Ve­­resagyagbérc, a Galyatető stb. környékén, hogy új érctelepek feltárásával, a bánya életének meghosszabbításával megnyugta­tó választ adhassanak. Míg kutatnak, dolgoznak — munkájuk közben sok érdekes és szívderítő eset történik velük. Ta­más Károly fiatal technikus pél­dául azt a feladatot kapta, hogy egy Geiger—Mutter sugárzásmérő készülékkel „gyalogolja össze” Recsk környékét. (A radioaktív sugárzás adataiból ugyanis követ­keztetni tudnak a kőzetek össze­tételére.) Nyakában a rádiókészü­lékhez hasonló csillogó műszerka­zettával, fülén a hallgatókkal, ke­zében a fényes alumíniumbotjáss — elindult. A lakosság gyorsan, felfigyelt a „gyanús" fiatalember-­ re, azonnal jelentették a hatást­,­zoknak, akik pillanatok alatt „le-' fülelték”.­­ Az ilyen eset persze ritk­aság. A­­ lakosság nagy része már ismeri, őket, s támogatja munkájukat. Régi, félbehagyott kutatások he­lyét mutatják meg, vagy elbeszé­lések, hallomások alapján gazdag telérekről beszélnek. Varró Kor­néliának például azt bizonygat­ták, hogy az országút melletti­ völgyből „még a háború előtt a­ régi bányászok tízmázsás arany-' tömböket robbantottak ki”. Ez­ persze mese. De az elbeszélések­ alapján a geológusok sokszor csak­' ugyan jó nyomra akadnak, s­ emiatt nagyon is megbecsülik az ércekre vonatkozó bejelentéseket.[ AZOK AZ ÉRCEK - mondják, a mátrai geológusok —, amikre mi „vadászunk”, nem tetszetőseit,' nem csillognak szépen, de a tar-' talmuk annál értékesebb. Egyik-' nek például még a neve is mutat-' ja, hogy külsőre szürke, igényte­len. Fakóércnek hívják, de aran­ nyal s ezüstöt rejt. A többi — a galenit, a azfálerit, az enargit, a' luzernit stb. — külsőre szintén nem' mutatós. Igaz, a pirítet sem vet­jük meg, mert sokszor nemesfé­,­met tartalmaz. Ezt dúspiritnek nevezzük. A nap már nyugovóra tér. Le­bukik a nyugati Mátra sziklás bércei mögött. A geológusok, a hajdani aranyásók tudós utódai is pihenni térnek, hogy holnap újult erővel folytassák a megkez­dett munkát, amelynek eredmé­nye az aranynál is becsesebb kin­csekkel gazdagítja hazánkat. S. Nagy Sándor né­­pszabadság Az egész társadalom figyelmére érdemes A Népszabadság tegnap már ismertette azokat az irány­elveket, amelyeket a KISZ köz­ponti bizottsága dolgozott ki az ifjúság eszmei, politikai nevelé­séről. A szűkszavú tudósítás ter­mészetesen nem mutathatta meg teljesen, milyen jelentős doku­mentumról van szó. Az „irányel­vek” elkészítésében igen sokan vettek részt. Nemcsak a KISZ központi bizottsága, hanem sok kommunista és pártonkívüli, te­kintélyes tudós, egyetemi tanár, pedagógusok, írók, ör­eg és fiatal pártmunkások. A hónapokon át tartó viták eredményeként olyan dokumentum jelent meg, amely az egész társadalom figyelmére érdemes. Az ellenforradalom után sok, hazánk sorsáért felelősséget érző ember gondolkozott, vitat­kozott a magyar ifjúság nevelé­sének nagy kérdésein. Sokolda­lú, bonyolult feladat ez. Ahogy az „irányelvek” megállapítják, „még csak az első lépéseket tettük meg az ifjúság kommunista nevelésé­ben”. Különösen a nevelés esz­mei tartalmának kidolgozása és a sajátos ifjúsági módszerek kiala­kítása hiányzott. „A politikai fel­világosító munka eredményei je­lentősek ugyan, a fiatalok mégis sok kérdésre várnak még választ” — szögezi le a­­most megjelent­ do­kumentum, amely éppen ezeket a hiányosságokat akarja pótolni, vagy pótlásukhoz segítséget, „irányelveket” adni. Az ilyen jelentős munka el­végzésénél nagyon fontos a jelen­legi helyzet reális feltárása. S az „irányelvek” bevezetőjét éppen ez jellemzi. Szépítés, kertelés nélkül, de az eredményeket is megbe­csülve rajzolja meg az ifjúság körében végzett eszmei-politikai munka mostani helyzetét. Azt, hogy a párt következetessége, a vezetést jellemző emberi közelség, a szavak és tettek egysége, a nyílt­ság, őszinteség", a gondos törődés a tömegek véleményével, a szo­cializmus javára megváltozott nemzetközi erőviszonyokkal egye­temben eszmei-politikai tisztulást eredményeztek az ifjúság köré­ben is. Ha átmenetileg sikerült is az ellenforradalomnak a fiata­lok jelentős részét megzavarnia, megtévesztenie, az elmúlt két és fél esztendő újra bebizonyította, hogy a marxizmus—lenin­izmus eszméi kitörölhetetlen hatást gya­koroltak az ifjúságra. De nem szabad azt sem eltagadni, hogy sok fiatal áll még ma is zavaros politikai nézetek hatása alatt. S az „irányelvek” mindenekelőtt ezeket a nézeteket veszik célba. Nem az eredmények sokszoros el­­ismétlése, hanem az ellenséges politikai nézetek elleni harc vonul végig az egész dokumentumon. De mit is jelent az ifjúság esz­mei-politikai nevelése... ? Mit akar voltaképpen elérni a KISZ? Mindenekelőtt ezt tisztázni. A feladat kettős. Ahogy az „irányelvek” megfogalmazzák, a KISZ egyik feladata, „hogy nagy részt vállaljon az egész ifjúság­nak népköztársaságunk iránti hűségre nevelésében”. A másik feladata pedig az, hogy „tagjait ifjú kommunistákká nevelje”. S ezzel kapcsolatban kimondja a választ arra­­ a kérdésre: „ho­gyan”? „A kommunista világné­zetet igazán elsajátítani szocialis­ta országban a marxizmus—le­­ninizmus gyakorlati megvalósítá­sáért vívott politikai és gazdasági harcban lehet.” Ez nagyon fontos megállapítás. Azt jelenti, hogy a kommunista nevelés legfőbb módszere a szocializmus építése érdekében végzett munka. „A KISZ csak akkor teljesítheti ne­velői hivatását, ha az ifjúság mind nagyobb részét bevonja az osztályharcba" — hangzik az ezzel kapcsolatos megállapítás. Az osztályharcba, a szót tág, helyes értelmében, amelybe tar­tozik az emberek fejében levő kispolgári nézetek és erkölcsi fel­fogás leküzdése, a technikai szín­vonal és a termelékenység ál­landó növelése is. „Osztályharcos nevelés” — en­nek a jelszónak a tartalmát ér­dekes gondolatokkal boncolgatják az „irányelvek”. „Minden kiszis­­tának és minél több szervezeten kívüli fiatalnak lehetőséget kell adni, hogy ne csak szemlélője, hanem részvevője lehessen a szo­cialista társadalom építésének’­ — állapítja meg a dokumentum s hangoztatja, hogy mindenkinek az az ügy áll közel szívéhez, ame­lyért harcolt, az az alkotás, amelynek létrehozásán fárado­zott. A közösség érdekében ön­ként végzett munkában formáló­dik kommunistává a fiatalok gondolat- és eszmevilága. Külö­nösen a rendkívüli feladatok, a nagy erőfeszítéseket igénylő tet­tek vonzzák a fiatalokat. Mind-­­egyik szeretne olyan helyzetbe ke­rülni, amelyben próbába teheti erejét, megmutathatja tudását, ügyességét, dicsőséget szerezhet. Ezt a tettvágyat — amely káros szenvedélyek formájában is elfe­­csérlődhet — helyes irányba te­relni csak hazafias kommunista célokkal, forradalmi romantiká­val lehet. Mindezeket megállapítva a KISZ központi bizottsága ki­tűzi a KISZ legfontosabb felada­tait az ifjúság nevelésében. Min­denekelőtt a szocialista hazafiság • és a proletár internacionalizmus­­ érzésének fejlesztését, a naciona­­­­lizmus elleni harcot. A feladatok ] között ezt állítja az első helyre.­­Azt, hogy „a háromszínű magyar 'zászló iránti ragaszkodás — múl­­­tunk, haladó nagyjaink örökségé­­­hez híven — eggyé forrasszuk a ' népek testvériségét jelképező 'vörös lobogó szeretetével".­­ A szocialista hazafiság és a­­' munkásnemzetköziség eszméinek­­, terjesztése, erősítése csak a na­­­­­cionalista nézetek elleni harcban­­ mehet végbe. A nacionalizmus­­' még ma is sok fiatalt megtéveszt,­­­ különösen azért, mert a hazafiság |. álarcában jelentkezik. | A történelem hosszú évszázadai­­, bizonyítják, hogy a Duna-meden­­­|­ce népeinek békéjét és szabadsá­gát az ellenségeskedés veszélyez­­]' tette. S ami nem sikerült az elő­k­­ző évszázadban, az megvalósult !' az elmúlt 14 esztendőben. Ma­­­­­gyarország a szomszédos népek­kel békében, barátságban él. Or­szágaink gazdasági fejlődésében, a népjólét növekedésében nem a terület nagysága, hanem a társa­dalmi rendszer a döntő. Minél nagyobb sikereket érünk el ha­zánkban a szocialista építésben, annál többet teszünk a baráti or­szágok népei és az ott élő ma­gyarok érdekében is.­ Minél gyors­­sabban győz nálunk és szomszé­dainknál a szocializmus, annál gyorsabban vesztik el jelentőségü­ket a politikai határok. A KISZ másik igen fontos fel­adata az ifjúság eszmei, po­litikai, erkölcsi nevelésében a fia­talok tudományos világnézetének kialakításáért végzett munka. „Türelmes, szívós, tapintatos fel­­világosító munkát követelő eszmei harcban kell megszabadítani a fiatalokat a vallási ideológia szel­lemi korlátaitól” — hangoztatják az „irányelvek” —­s megjegyzik: ezt a­ harcot a vallási érzület meg­sértése nélkül a tudomány hatal­mas fegyverével kell megvívni. Felhívja a figyelmet arra, hogy a nevelőmunkában és az egyházak­hoz való viszonyban különbséget kell tenni a vallásosság és a val­lási lepelben jelentkező politikai reakció között. A klerikális reak­ció elleni harc nem azonos a val­lásos fiatalok eszmei felvilágosí­tásával. A vallásosság nem lehet akadálya annak, hogy szinte min­den fiatal egyetértsen velünk alapvető politikai kérdésekben, küzdőtársunkká váljon a politikai reakcióval szemben, a néphatalom és a béke védelmében, a szocializ­mus építésében. Az ateista propaganda fontos feladata, hogy választ adjon az olyan kérdésekre, amelyekre egyes fiatalok a vallásban keresnek fe­leletet — hangsúlyozza a doku­mentum. A legfontosabb a termé­szettudományok eredményeinek népszerű ismertetése, amellyel a vallásos érzés megsértése nélkül cáfolni tudjuk a naiv vallásos el­képzeléseket. Fontos dolog az is, hogy az egyházi szertartásokat új, szocialista tartalmú, külsőségei­ben is megkapó, az élet jelentős eseményeivel is összefüggő ünnep­ségekkel helyettesítsük. Javasolja például, hogy alakítsák ki a 16 évesek állampolgárrá avatásának ünnepélyes formáit. Igen fontos, más irányú gondo­latokat is tartalmaznak a ne­velési irányelvek. Azzal kapcso­latban például, hogyan kell har­colni a fiatalok egy részének gon­dolkodásában élő kispolgári önzés, karrierizmus ellen, hogyan kell felszámolni a „mának élés” han­gulatát. Ezzel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy nem egy fiatal azért él csak a mának, mert nem éb­resztjük fel benne az élet igazi értelme iránti érdeklődést, a tar­talmasabb életre törekvést, a jö­vőről való álmodozást. Igen fontos az is, milyen mó­don foglalkozik a dokumentum a laza erkölcsű, kisiklott életű fiata­lok kérdésével. Hangsúlyozza, hogy hozzájuk is nevelő szándék­kal kell közeledni. Ha egyik-má­sik átmenetileg rossz útra is tért, még formálható, nevelhető, becsü­letes ember válhat belőle. Tudni kell, hogy a jampeckedés, a va­gánykodás forrása legtöbbször a fiatalokban élő feltűnési vágy, amelyet helyes irányba lehet te­relni. Különbséget kell tenni a garázda botrányokozók és azok között, akiket a virtus, a rossz környezet sodort helytelen útra. Gyakran az elvtársi segítségnyúj­tás és a bizalom hozza a legtöbb eredményt. Csupán ezt a néhány, legfonto­sabb gondolatot emeltük ki az „irányelvekből”: őszinteség, realitás, a kényes kérdések nyílt szóvátétele, az ifjúság ismerete hatja át az egész dokumentumot. Érdekes és érdemes elolvasni, ta­nulmányozni mindenkinek, aki felelősnek érzi magát a magyar ifjúságért, a holnapért. A tsz-községek fejlesztéséről tanácskoztak a Békés megyei képviselők Kedden Békéscsabán tanácskoz­tak a Békés megyei országgyűlési képviselők. Az értekezleten a já­rási pártbizottságok és tanácsok képviselőivel," valamint tsz-elnö­­kökkel együtt megtárgyalták a termelőszövetkezeti községek to­vábbi fejlesztésének módjait. (MTI) 3

Next