Népszabadság, 1959. július (17. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
1959. július 1. szerda Egy Láng-gyári KISZ-brigád a VIT előtt A Láng Gépgyár fiataljai a VIT tiszteletére tizenkétezer forint értékű többtermelést vállaltak. Felajánlásukat nemrég újabb öt és fél ezer forinttal megtoldották. A gyár egyik legjobb ifjúsági brigádja a Zalka Máté KISZ-brigád. Tagjai igen jó eredményt értek el a kongresszusi versenyben is. Képünkön: A brigád tagjai munkájuk tervét beszélik meg. Nyolcszázötvennel több fiatalt vesznek fel a felsőfokú mezőgazdasági tanintézetekbe E héten kezdődnek a felvételi vizsgák A Budapesti Állatorvosi Főiskolán megkezdődtek a felvételi vizsgák és még e héten megkezdik működésüket a felvételi bizottságok a többi agrár felsőoktatási intézményekben is. A Földművelésügyi Minisztérium agrár felsőoktatási osztályán szerzett értesülésünk szerint az idén a jelentkezők száma is jóval több, mint az elmúlt években és köztük nagyszámban vannak olyan falusi származású fiatalok, akik már eddigi tevékenységükkel bebizonyították, hogy élethivatásuknak tekintik a mezőgazdasági munkát. Az Agrártudományi Egyetemre, a főiskolákra és az akadémiákra általában kétszer-háromszor anynyian jelentkeztek, mint ahány fiatalt felvehetnek. Csupán a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára érkezett a kívántnál kevesebb jelentkezés. Az agrár felsőoktatási osztályon biztató jelenségként értékelik, hogy az idén a jelentkezett fiatalok több mint fele kitűnő, jeles és jórendű. A jelentkezők 15—20 százaléka előzetesen egy-két évig fizikai munkát végzett valamelyik nagyüzemi gazdaságban. Tekintettel a magyar mezőgazdaság átalakulására és növekvő szakemberszükségletére, az idén 850-nel több fiatalt vesznek fel az agrár felsőoktatási intézményekbe, mint az elmúlt évben. Elsősorban az Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki és mezőgazdaságtudományi karán, valamint a három akadémián emelik lényegesen az elsőéves hallgatók létszámát. (MTI) dal aranyásókhoz tenné őket hasonlóvá. Se sombrerójuk, se hatlövetű coltjuk, még hosszúszárú pipájuk sincs. Arcuk kicsattanó egészséges színe, s kedélyük vidámsága árulja el csupán, hogy állandóan napon, az erdő oxigéndús levegőjében élnek. Varró Kornélia, az örökké mosolygó geológusnő inkább jókedvű nyaralóvendégnek vagy szórakozó természetjárónak látszik. Az ember el sem hinné, hogy egyike azoknak, akik tudásukkal, munkájukkal, felfedezéseikkel a recski ércbánya életét hosszabbítják meg. Scholtz Tivadar karcsú, csontos alakja, napbarnított arca, tréfás kedve sem mutatja a tudóst. Tamás Károly geológustechnikus meg zömök alakjával, kissé mackójárásával inkább jómódú vidéki gazdafiúhoz hasonlít. Vidacs Aladár osztályvezető inkább tisztviselő, vagy tanár benyomását kelti, különösen, ha felteszi szemüvegét. „Civilben” a rádió- és a filmtechnika szerelmese. Később kiderül: csakugyan tanár volt. 1931-ben végzett a szegedi egyetemen, s ott is lett tanársegéd. De akkortájt — mint mindenki — ő is biztos megélhetést, „nyugdíjas állást” szeretett volna. Kilenc év után középiskolába ment tanítani. Később a Természettudományi Múzeumban dolgozott, s innen került 1951 tavaszán a Földtani Intézethez. Kellett a geológus. Akkoriban indultak meg a nagyarányú kutatások, s az ő szakértelmére, lelkesedésére is nagy szükség volt. Két évvel később megbízták, hogy csoportjával vizsgálja meg a nyugati Mátrát. Azóta több eredmény fűződik a nevéhez: legutóbbi felfedezésük mintegy három és fél millió tonnával gazdagította a gyöngyösoroszi bánya ércvagyonát. A GEOLÓGUS ÉLETE, munkája nemcsak rendkívül érdekes, hanem nagyon felelősségteljes is. Tudása legjavát kell adnia ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel kijelenthesse: itt ennyi érc van, ilyen gazdag a telér, érdemes, vagy ellenkezőleg, nem gazdaságos (ilyen is előfordul!) bányát telepíteni. Pontos számadatok, mérések alapján beszél. Meg kell gondolnia, mit mond, hiszen az ő véleménye, jelentése nyomán indulnak meg a feltárások, a több millió forint értékű beruházások. — íme, egy példa — mondják.— Ismeretes, hogy a recski ércbánya kimerülőfélben van. Jelenlegi ércvagyonával már csak három-négy évig dolgozhat. Ha nem találunk újabb telepeket , bezárhatjuk. Hova mennek a munkások, akik harminc-negyven éve itt dolgoznak, itt építették fel családi fészküket? Mi lesz a több millió forint értékű üzemi épületekkel, s berendezésekkel? Honnan szerzi be a népgazdaság azt az ércszínpart, amit eddig Recsk adott? Erre kell válaszolnia pontosan a geológusnak. Ezért folyik most nagyarányú kutatás a Veresvár, a Lahócza-hegység, a Veresagyagbérc, a Galyatető stb. környékén, hogy új érctelepek feltárásával, a bánya életének meghosszabbításával megnyugtató választ adhassanak. Míg kutatnak, dolgoznak — munkájuk közben sok érdekes és szívderítő eset történik velük. Tamás Károly fiatal technikus például azt a feladatot kapta, hogy egy Geiger—Mutter sugárzásmérő készülékkel „gyalogolja össze” Recsk környékét. (A radioaktív sugárzás adataiból ugyanis következtetni tudnak a kőzetek összetételére.) Nyakában a rádiókészülékhez hasonló csillogó műszerkazettával, fülén a hallgatókkal, kezében a fényes alumíniumbotjáss — elindult. A lakosság gyorsan, felfigyelt a „gyanús" fiatalember- re, azonnal jelentették a hatást,zoknak, akik pillanatok alatt „le-' fülelték”. Az ilyen eset persze ritkaság. A lakosság nagy része már ismeri, őket, s támogatja munkájukat. Régi, félbehagyott kutatások helyét mutatják meg, vagy elbeszélések, hallomások alapján gazdag telérekről beszélnek. Varró Kornéliának például azt bizonygatták, hogy az országút melletti völgyből „még a háború előtt a régi bányászok tízmázsás arany-' tömböket robbantottak ki”. Ez persze mese. De az elbeszélések alapján a geológusok sokszor csak' ugyan jó nyomra akadnak, s emiatt nagyon is megbecsülik az ércekre vonatkozó bejelentéseket.[ AZOK AZ ÉRCEK - mondják, a mátrai geológusok —, amikre mi „vadászunk”, nem tetszetőseit,' nem csillognak szépen, de a tar-' talmuk annál értékesebb. Egyik-' nek például még a neve is mutat-' ja, hogy külsőre szürke, igénytelen. Fakóércnek hívják, de aran nyal s ezüstöt rejt. A többi — a galenit, a azfálerit, az enargit, a' luzernit stb. — külsőre szintén nem' mutatós. Igaz, a pirítet sem vetjük meg, mert sokszor nemesfé,met tartalmaz. Ezt dúspiritnek nevezzük. A nap már nyugovóra tér. Lebukik a nyugati Mátra sziklás bércei mögött. A geológusok, a hajdani aranyásók tudós utódai is pihenni térnek, hogy holnap újult erővel folytassák a megkezdett munkát, amelynek eredménye az aranynál is becsesebb kincsekkel gazdagítja hazánkat. S. Nagy Sándor népszabadság Az egész társadalom figyelmére érdemes A Népszabadság tegnap már ismertette azokat az irányelveket, amelyeket a KISZ központi bizottsága dolgozott ki az ifjúság eszmei, politikai neveléséről. A szűkszavú tudósítás természetesen nem mutathatta meg teljesen, milyen jelentős dokumentumról van szó. Az „irányelvek” elkészítésében igen sokan vettek részt. Nemcsak a KISZ központi bizottsága, hanem sok kommunista és pártonkívüli, tekintélyes tudós, egyetemi tanár, pedagógusok, írók, öreg és fiatal pártmunkások. A hónapokon át tartó viták eredményeként olyan dokumentum jelent meg, amely az egész társadalom figyelmére érdemes. Az ellenforradalom után sok, hazánk sorsáért felelősséget érző ember gondolkozott, vitatkozott a magyar ifjúság nevelésének nagy kérdésein. Sokoldalú, bonyolult feladat ez. Ahogy az „irányelvek” megállapítják, „még csak az első lépéseket tettük meg az ifjúság kommunista nevelésében”. Különösen a nevelés eszmei tartalmának kidolgozása és a sajátos ifjúsági módszerek kialakítása hiányzott. „A politikai felvilágosító munka eredményei jelentősek ugyan, a fiatalok mégis sok kérdésre várnak még választ” — szögezi le amost megjelent dokumentum, amely éppen ezeket a hiányosságokat akarja pótolni, vagy pótlásukhoz segítséget, „irányelveket” adni. Az ilyen jelentős munka elvégzésénél nagyon fontos a jelenlegi helyzet reális feltárása. S az „irányelvek” bevezetőjét éppen ez jellemzi. Szépítés, kertelés nélkül, de az eredményeket is megbecsülve rajzolja meg az ifjúság körében végzett eszmei-politikai munka mostani helyzetét. Azt, hogy a párt következetessége, a vezetést jellemző emberi közelség, a szavak és tettek egysége, a nyíltság, őszinteség", a gondos törődés a tömegek véleményével, a szocializmus javára megváltozott nemzetközi erőviszonyokkal egyetemben eszmei-politikai tisztulást eredményeztek az ifjúság körében is. Ha átmenetileg sikerült is az ellenforradalomnak a fiatalok jelentős részét megzavarnia, megtévesztenie, az elmúlt két és fél esztendő újra bebizonyította, hogy a marxizmus—leninizmus eszméi kitörölhetetlen hatást gyakoroltak az ifjúságra. De nem szabad azt sem eltagadni, hogy sok fiatal áll még ma is zavaros politikai nézetek hatása alatt. S az „irányelvek” mindenekelőtt ezeket a nézeteket veszik célba. Nem az eredmények sokszoros elismétlése, hanem az ellenséges politikai nézetek elleni harc vonul végig az egész dokumentumon. De mit is jelent az ifjúság eszmei-politikai nevelése... ? Mit akar voltaképpen elérni a KISZ? Mindenekelőtt ezt tisztázni. A feladat kettős. Ahogy az „irányelvek” megfogalmazzák, a KISZ egyik feladata, „hogy nagy részt vállaljon az egész ifjúságnak népköztársaságunk iránti hűségre nevelésében”. A másik feladata pedig az, hogy „tagjait ifjú kommunistákká nevelje”. S ezzel kapcsolatban kimondja a választ arra a kérdésre: „hogyan”? „A kommunista világnézetet igazán elsajátítani szocialista országban a marxizmus—leninizmus gyakorlati megvalósításáért vívott politikai és gazdasági harcban lehet.” Ez nagyon fontos megállapítás. Azt jelenti, hogy a kommunista nevelés legfőbb módszere a szocializmus építése érdekében végzett munka. „A KISZ csak akkor teljesítheti nevelői hivatását, ha az ifjúság mind nagyobb részét bevonja az osztályharcba" — hangzik az ezzel kapcsolatos megállapítás. Az osztályharcba, a szót tág, helyes értelmében, amelybe tartozik az emberek fejében levő kispolgári nézetek és erkölcsi felfogás leküzdése, a technikai színvonal és a termelékenység állandó növelése is. „Osztályharcos nevelés” — ennek a jelszónak a tartalmát érdekes gondolatokkal boncolgatják az „irányelvek”. „Minden kiszistának és minél több szervezeten kívüli fiatalnak lehetőséget kell adni, hogy ne csak szemlélője, hanem részvevője lehessen a szocialista társadalom építésének’ — állapítja meg a dokumentum s hangoztatja, hogy mindenkinek az az ügy áll közel szívéhez, amelyért harcolt, az az alkotás, amelynek létrehozásán fáradozott. A közösség érdekében önként végzett munkában formálódik kommunistává a fiatalok gondolat- és eszmevilága. Különösen a rendkívüli feladatok, a nagy erőfeszítéseket igénylő tettek vonzzák a fiatalokat. Mind-egyik szeretne olyan helyzetbe kerülni, amelyben próbába teheti erejét, megmutathatja tudását, ügyességét, dicsőséget szerezhet. Ezt a tettvágyat — amely káros szenvedélyek formájában is elfecsérlődhet — helyes irányba terelni csak hazafias kommunista célokkal, forradalmi romantikával lehet. Mindezeket megállapítva a KISZ központi bizottsága kitűzi a KISZ legfontosabb feladatait az ifjúság nevelésében. Mindenekelőtt a szocialista hazafiság • és a proletár internacionalizmus érzésének fejlesztését, a nacionalizmus elleni harcot. A feladatok ] között ezt állítja az első helyre.Azt, hogy „a háromszínű magyar 'zászló iránti ragaszkodás — múltunk, haladó nagyjaink örökségéhez híven — eggyé forrasszuk a ' népek testvériségét jelképező 'vörös lobogó szeretetével". A szocialista hazafiság és a' munkásnemzetköziség eszméinek, terjesztése, erősítése csak a nacionalista nézetek elleni harcban mehet végbe. A nacionalizmus' még ma is sok fiatalt megtéveszt, különösen azért, mert a hazafiság |. álarcában jelentkezik. | A történelem hosszú évszázadai, bizonyítják, hogy a Duna-meden|ce népeinek békéjét és szabadságát az ellenségeskedés veszélyez]' tette. S ami nem sikerült az előkző évszázadban, az megvalósult !' az elmúlt 14 esztendőben. Magyarország a szomszédos népekkel békében, barátságban él. Országaink gazdasági fejlődésében, a népjólét növekedésében nem a terület nagysága, hanem a társadalmi rendszer a döntő. Minél nagyobb sikereket érünk el hazánkban a szocialista építésben, annál többet teszünk a baráti országok népei és az ott élő magyarok érdekében is. Minél gyorssabban győz nálunk és szomszédainknál a szocializmus, annál gyorsabban vesztik el jelentőségüket a politikai határok. A KISZ másik igen fontos feladata az ifjúság eszmei, politikai, erkölcsi nevelésében a fiatalok tudományos világnézetének kialakításáért végzett munka. „Türelmes, szívós, tapintatos felvilágosító munkát követelő eszmei harcban kell megszabadítani a fiatalokat a vallási ideológia szellemi korlátaitól” — hangoztatják az „irányelvek” —s megjegyzik: ezt a harcot a vallási érzület megsértése nélkül a tudomány hatalmas fegyverével kell megvívni. Felhívja a figyelmet arra, hogy a nevelőmunkában és az egyházakhoz való viszonyban különbséget kell tenni a vallásosság és a vallási lepelben jelentkező politikai reakció között. A klerikális reakció elleni harc nem azonos a vallásos fiatalok eszmei felvilágosításával. A vallásosság nem lehet akadálya annak, hogy szinte minden fiatal egyetértsen velünk alapvető politikai kérdésekben, küzdőtársunkká váljon a politikai reakcióval szemben, a néphatalom és a béke védelmében, a szocializmus építésében. Az ateista propaganda fontos feladata, hogy választ adjon az olyan kérdésekre, amelyekre egyes fiatalok a vallásban keresnek feleletet — hangsúlyozza a dokumentum. A legfontosabb a természettudományok eredményeinek népszerű ismertetése, amellyel a vallásos érzés megsértése nélkül cáfolni tudjuk a naiv vallásos elképzeléseket. Fontos dolog az is, hogy az egyházi szertartásokat új, szocialista tartalmú, külsőségeiben is megkapó, az élet jelentős eseményeivel is összefüggő ünnepségekkel helyettesítsük. Javasolja például, hogy alakítsák ki a 16 évesek állampolgárrá avatásának ünnepélyes formáit. Igen fontos, más irányú gondolatokat is tartalmaznak a nevelési irányelvek. Azzal kapcsolatban például, hogyan kell harcolni a fiatalok egy részének gondolkodásában élő kispolgári önzés, karrierizmus ellen, hogyan kell felszámolni a „mának élés” hangulatát. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy nem egy fiatal azért él csak a mának, mert nem ébresztjük fel benne az élet igazi értelme iránti érdeklődést, a tartalmasabb életre törekvést, a jövőről való álmodozást. Igen fontos az is, milyen módon foglalkozik a dokumentum a laza erkölcsű, kisiklott életű fiatalok kérdésével. Hangsúlyozza, hogy hozzájuk is nevelő szándékkal kell közeledni. Ha egyik-másik átmenetileg rossz útra is tért, még formálható, nevelhető, becsületes ember válhat belőle. Tudni kell, hogy a jampeckedés, a vagánykodás forrása legtöbbször a fiatalokban élő feltűnési vágy, amelyet helyes irányba lehet terelni. Különbséget kell tenni a garázda botrányokozók és azok között, akiket a virtus, a rossz környezet sodort helytelen útra. Gyakran az elvtársi segítségnyújtás és a bizalom hozza a legtöbb eredményt. Csupán ezt a néhány, legfontosabb gondolatot emeltük ki az „irányelvekből”: őszinteség, realitás, a kényes kérdések nyílt szóvátétele, az ifjúság ismerete hatja át az egész dokumentumot. Érdekes és érdemes elolvasni, tanulmányozni mindenkinek, aki felelősnek érzi magát a magyar ifjúságért, a holnapért. A tsz-községek fejlesztéséről tanácskoztak a Békés megyei képviselők Kedden Békéscsabán tanácskoztak a Békés megyei országgyűlési képviselők. Az értekezleten a járási pártbizottságok és tanácsok képviselőivel," valamint tsz-elnökökkel együtt megtárgyalták a termelőszövetkezeti községek további fejlesztésének módjait. (MTI) 3