Népszabadság, 1959. augusztus (17. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
1959. augusztus 1. szombat NKI SZABADSAG Könnyűbeton falazóblokkal épül az állami lakások negyedrésze az ötéves tervben Feltűnést keltett legutóbb a sajtóban a sztálinvárosi falazóblokkos építkezés híre. Az MTI munkatársa érdeklődött az Építésügyi Minisztériumban, hogyan válik be az új építkezési mód. A műszaki fejlesztési főosztály válasza a következő: — A hagyományos építési mód mellett egyre inkább tért hódít nálunk is az úgynevezett blokkos építkezés, amelyet külföldön szerzett tapasztalatok és hosszas hazai blokkgyártási kísérletek után az idén kezdtük el. A módszer annyira bevált, hogy 1960-ban, majd még inkább a második ötéves terv időszakában döntő rendeltetése lesz a lakásépítésben. Kétféle blokktípus felhasználására készülünk. A 800 kiló felső súlyhatárú könnyűbeton középblokkokat és az 1600 kilós felső súlyhatárú nagyblokkokat alkalmazzuk. Mindkettőnek elsősorban a habosított kohósalak az alapanyaga. A második ötéves tervben az állami befektetéssel épülő lakások 25 százalékát könnyűbeton közép- és nagyblokk felhasználásával építik. Ezenkívül körülbelül 7000 lakás készül majd előrefalazott téglablokkos módszerrel. A terv szerint könnyűbeton felhasználásával évenként 70—80 millió kisméretű tégla helyettesíthető. Az eddigi elgondolások szerint a következő tervidőszakban körülbelül húsz városban, illetve településen lesz könnyűbeton közép- vagy nagyblokkos építkezés. Az előrefalazott téglablokkot kilenc város lakásépítkezéseinél alkalmazzák. A legjelentősebb könynyűbeton nagyblokkos építkezést Budapesten tervezzük. A fővárosban 9350 lakás épül sztálinvárosi kohó-habsalakból készült blokkal. A fővárosi tanács az emeletráépítésekről A Népszabadság két ízben is foglalkozott az emeletráépítések helyzetével. Ezzel kapcsolatban a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága a következő közleményt adta ki: „A tetőtérbeépítés és az emeletráépítés — mint a lakásépítés egyik módja — egyáltalán nem újkeletű. A két világháború között a budapesti háztulajdonosok, kihasználva a magas lakbéreket, igen sok lakást építettek a szóban forgó módon és a lehetőségek zömét ki is használták. A még beépíthető házak nagy részénél födémcsere, alapmegerősítés és felvonókészítés is szükséges, ami az építkezési költségeket jelentősen megemeli. A párt és a kormány az emeletráépítésekre számottevő állami hozzájárulást biztosított az igényjogosult dolgozók számára. Meg kell vallani, hogy ez a főváros illetékes szerveit készületlenül találta. Ezért az emeletráépítés kivitelezése majdnem teljesen magánkézbe került. A visszaélések megszüntetése és a bürokratikus huzavona kiküszöbölése érdekében a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága szükségesnek tartja, hogy ezután szervezett formában bonyolítsák le az emeletráépítési akciót. Ezért elrendelte azoknak az épületeknek az összeírását, amelyeken a tetőtér beépítése vagy az újabb emeletek létesítése városképi szempontból kívánatos, műszakilag végrehajtható és gazdaságilag előnyös. A kijelölt épületekre a fővárosi tanács saját tervezőintézetével még idén elkészítteti a terveket. Az elkészült terveket az igénylők között a fővárosi tanács osztja el. A feladat nem lesz könnyű, mert már most látható, hogy sokkal több az igénylő, mint a rendelkezésre álló emeletráépítési lehetőség. A folyamatban levő építkezéseken felüli, újabb építkezések a fentiek miatt legkorábban 1960 tavaszán kezdődhetnek meg. Ez az időpont — figyelembe véve, hogy közben tél lesz, amikor amúgy sem lehet a tetőhéjazatokat megbontani — nem olyan távoli. Az elveszett idő pedig feltétlenül megtérül azzal, hogy a továbbiakban elkerülhetjük az engedélyek kiadása és a tervezés körüli huzavonát.” frontja, hogy nemcsak az algériai megvallatottaknak, de még a szűzi Marianne-nak, Franciaország harcias és bájos nemtőjének teste is belekékül. Az ejtőernyősök védelme alatt Franciaországra terpeszkedett új, ötödik köztársaságban így jött létre az urak frontja, aktív szociáldemokrata segédlettel, mivelhogy, s itt ismét a Weltwochéé a szó, „az új szocializmus kész a reformokra és elismeri a mai társadalmi felépítést, mint érvényes kiindulási bázist”. Gösta von Uexküll úr ezt némileg máshogyan fogalmazza, de lényege egy és ugyanaz (hiába, a nagy burzsoázia publicistáinak szelleme is találkozik): „aki még különbséget kíván felfedezni a szociáldemokrata és a szociálliberális világnézet között, annak egy mikroszkópot kell segítségül hívnia”. S másként fogalmazzák, de ugyancsak az igazi szocializmus és a mai kapitalizmus közötti különbségek eltüntetését munkálják azok is, akik tiltakoznak a szocialista erők mindenféle összefogása, egysége, frontja, tábora ellen, s a legkülönbözőbb érvekkel igyekeznek tagadni azt, hogy a kapitalizmus, legyen az korai vagy mai, más, alapjában más, mint a szocialista rend. Töméntelen a válfaja revizionizmusnak, reformizmusnak ... Egyedül a rafináltan okos Neue Zürcher Zeitung sajnálkozik azon, hogy magukat szocialistáknak nevezők viszonylag nyíltan foglalnak állást eszméiknek a burzsoá ideológiával való testvériesülése mellett: „Veszteség ez — írja —, a svájci szociáldemokrata párt szellemi bázisa a programrevízió után a többi svájci nagy (értsd: burzsoá) pártéhoz közeledik —, olyan folyamat ez, amely Nyugat-Európa nagy szellemi áramlataiban hosszis ideje észrevehető.” Persze, a „közeledés” többnyire kettőn áll. Míg egyes revizionisták, reformisták a kapitalizmus „átnövéséről” papolnak, s az „urak frontjá”-hoz közelednek, addig egyes kapitalista propagandisták viszont úgy tesznek, mintha újból népivé vedlenének át. S ha e szereposztás alapján egyes szociáldemokrata programok mellőzik az osztály, a forradalom, a proletár szót, nosza, a kapitalizmus elorozza a „szótár”ból a neki megfelelő „marxi” szavakat, s elnevezi önmagát népinek, szociálisnak, kollektívnak. A fogalmak mesterséges zűrzavara azonban mit sem változtat a tényeken. S ám sajnálkozzék rajta a Neue Zürcher Zeitung (csupán taktikai okokból, természetesen) a közeledés valóban történelmi folyamat. S amit a szociáldemokraták még néhol és néha leplezni próbálnak, de az igaz marxisták már régen bebizonyítottak, azt most nemegyszer büszkén harsogja már a burzsoázia hírharsonája is. Igaz, a szocialisták tényleges elfordulása Marxtól nem gátolja meg, hogy egész sor időszerű nemzetközi kérdésben a józan álláspont közelébe jussanak — mint ahogy ma burzsoák is, hol akarva, hol akaratlan .— nem egy esetben, s egyes nemzetközi kérdésekben a marxistákkal rokon platformon foglalnak állást. S ha a Szocialista Internacionálé most lezajlott VI. kongreszszusa, minden vad kommunistaellenessége ellenére is részben viszonylag pozitív határozatot hozott, például az atomfegyverkezés kérdésében (hirdetve az atomkísérletek megszüntetésének szükségességét) — vagy kiállt a csúcstalálkozó mellett, ez bizonyos szocialista pártok együttholadását bizonyítja bizonyos burzsoákkal, — pontosabban saját burzsoáziájukkal. (Mert a francia szocialisták például már a francia burzsoázia elutasító álláspontja mellett kardoskodtak az atomklub kérdésében.) S ha maga az angol burzsoázia hajlik a megegyezésre a szocialista táborral egyes kérdésekben, aligha vitás, hogy őfelsége szocialista ellenzéke nem lehet merevebb őfelsége kormányánál, s nem fordulhat vele, hogy úgy mondjuk, „jobbról" szembe. Furcsa tanulságokat rejt a mai történelem. Fordíts csak hátat Marxnak — mégis szembetalálod magad marxistákkal! Az események logikája oda kényszerít, ahová Marx megvalósult álmainak állama lépni javasol: nehéz lenne nyíltan elfordulni a békeharctól, a megegyezés és együttélés gondolatától, az atomfegyverek elleni küzdelemtől. Nehéz , ha néha meg is kísérlik. De amíg nyíltan mégis igyekeznek Marx álarca mögé bújni, amíg nyíltan mégis szocialistának, munkásnak s miegymásnak nevezik magukat, kénytelenek tudomásul venni ők is, hogy a tömegek mást akarnak, mint amit néha ők szeretnének. S a kísérlet revízióra és reformra hangozhat néha megvesztegetően, de beletörik a történelem tényeibe. Mert Marx Károly nem került múzeumba. Sőt, megszületett, immár idestova ötödik évtizede az ő eszméinek állama, s azóta sorozatosan egész sor más szocialista ország is. A múzeumba majd idővel (azazhogy egyes helyeken máris) a kapitalizmus és egész sereg államgépezete kerül, mégpedig, ahogy Engels írta, „a régiségek múzeumába, a rokka és a bronzbalta mellé” ... Kende István 3fum»lis* ditv&osa és itristti *stMbtnlonbnvsa4»í.sút kikutvíik a Minf/t ur tinlfmank Pénteken az ország több helyén gyűléseken követelték a dolgozók az ártatlanul elítélt görög hazafiak szabadonbocsá tását. Somogy megyében üzemi munkások és értelmiségi dolgozók egyaránt hallatják szavukat az ellen az igazságtalan ítélet ellen, amelyet a görög kormány hadbírósága hozott a szabadságért és a nép boldogulásáért küzdő hazafiak, Glezosz és társai ügyében. A közép-somogyi erdőgazdaság dolgozói röpgyűlésükről tiltakozó táviratot intéztek a görög kormányhoz. A Mátészalkai Vegyesipari Vállalat dolgozói is jogtalannak tartják az ítéletet, s az Országos Béketanácshoz továbbítás végett küldött táviratukban ezt írják: „egyöntetűen csatlakozunk a békeszerető emberek nemzetközi tiltakozásához a görög hazafiak bebörtönzése ellen, s követeljük azonnali szabadonbocsátásukat." Pécsett pénteken a vasúti pályafenntartás több részlegének dolgozói röpgyűlésen fejezték ki tiltakozásukat a görög hazafiak perében hozott jogtipró ítélet ellen. A pályamunkások hangoztatták: a görög kormányzatnak most már csak egy kötelessége lehet, haladéktalanul szabadon kell bocsátania az elítélteket. (MTI) . Mint ismeretes, pártunk nagyjelentőségű kongresszusát megelőzően ősszel az egész pártban újjáválasztják a pártvezetőségeket, a pártbizottságokat és a revíziós bizottságokat. Pártszervezeteink az újjáválasztás jó politikai és szervezeti előkészítésére megfelelő terveket dolgoznak ki, amelyekben a pártélet fellendítését, a pártmunka további javítását, a hibák megszüntetését tűzik célul. E feladatokról beszélgettünk Szkokén Ferenc elvtárssal, a Telefongyár pártbizottságának titkárával, s aziránt érdeklődtünk: a Telefongyár kommunistái hogyan készülnek a vezetőségek újjáválasztására és a pártkongreszszusra? A vezetőségválasztásra és a kongresszusra való felkészülésünk legfőbb feladatának tartjuk, hogy teljesítsük becsülettel termelési feladatainkat, kongresszusi vállalásainkat — tájékoztat Szkokán elvtárs. Pártunk Központi Bizottságának márciusi ülése után nagy visszhangra talált üzemünkben is a szocializmus építése meggyorsításának programja. Ezért bontakozott ki olyan rövid idő alatt a kongresszusi munkaverseny. Ismét fellendült a brigádmozgalom és néhány nap alatt 140 munkabrigád alakult, kezdte el a versenyvállalások kidolgozását. • Érdemes külön is megemlíteni, hogy a gyár mérnökei és technikusai, mielőtt a pártszervezet vagy a szakszervezet kezdeményezte volna — megismerve a párt ajánlását építőmunkánk meggyorsítására — elhatározták, hogy szívvel, lélekkel részt vesznek a versenyben. A részletfelajánlások összesítése alapján vállaltuk, hogy idei termelési tervünket 91,2 százalékos önköltséggel teljesítjük, ami mintegy 29,2 millió forint megtakarítást jelent. Az első félévben 6,4 millió forintot már megtakarítottunk. A nagyobb feladat tehát még hátra van. Ki is dolgoztuk részletesen teendőinket. Mintegy négymillió forint értékű anyag megtakarítását vállaltuk. Felülvizsgáljuk az anyagnormákat, s ahol szükséges, módosításokat alkalmazunk. A rezsianyag-gazdálkodás megjavításával egymillió forint körül akarunk megtakarítani. Az első félévhez képest 30 000 órával csökkentjük a túlórafelhasználást, s ez körülbelül félmillió forinttal csökkenti költségeinket. A régebbi és az új gyártmányoknál új technológiai eljárások bevezetésével körülbelül kétmillió forinttal csökkentjük a ráfordításokat — és sorolhatnám tovább. A kommunisták elsőrendű feladatként most azt jelöltük meg, hogy mindenki a maga munkaterületén küzdjön vállalásaink teljesítéséért. Csak így érhetjük el, hogy az újjáválasztás ne legyen öncélú, „tisztán” pártbeli aktus, hanem legyen emelője az üzem előtt álló feladatok végrehajtásának is. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a pártmunkát egyéb területen is fellendítsük. Szükséges, hogy alaposabban megvizsgáljuk pártszervezetünk egész tevékenységét, politikai és szervező munkánkat. Hiszen ezekről kell számot adnunk az újjáválasztó taggyűléseken és a pártértekezleten is. — Milyen módszerekkel oldják meg ezt a feladatot? — Az alapszervezetek vezetőségeivel tanácskoztunk arról, hogy miképpen készítsük elő az újjáválasztást. Csak néhány dolgot említek. Elhatároztuk, hogy az alapszervezetekben a legaktívabb párttagok részvételével különböző aktivistacsoportokat hozunk létre, amelyek segítik a vezetőségeket a felkészülésben. Mi lesz a feladatuk ezeknek az elvtársaknak? A vezetőségi tagokkal együtt huzamosabb időn át tanulmányozzák a pártmunka egy-egy területét. Beszélgetnek a párttagokkal és a pártonkívüliekkel. A tapasztalatokat összegyűjtik, javaslatokat dolgoznak ki a munka megjavítására. Megvizsgáljuk például, hogy a dolgozók hogyan kapnak választ kérdéseikre, mi a sorsa javaslataiknak, kezdeményezéseiknek és hogy vannak ők megelégedve ezzel? Tanulmányozzuk a pártdemokrácia érvényesülését és általában a pártegység állapotát. Foglalkozunk az értelmiség helyzetével is. Elő kívánjuk segíteni e munka során is az értelmiségiek közötti kollektív szellem jobb érvényesülését. Ugyanis ma még sokszor azt látjuk, hogy egyik-másik értelmiségi dolgozónk magatartását inkább valamiféle individuális bezárkózás jellemzi, nem segítik eléggé egymás munkáját, szakmai féltésből titkolóznak egymás előtt. S ennek nemcsak ők maguk, de az egész üzem látja a kárát. Egy másik fontos kérdésben is előbbre akarunk jutni. Számba vesszük, hogyan oszlanak meg a terhek a párttagok között, ki milyen pártmunkát végez? Nem tartjuk helyesnek, hogy egyes elvtársainknak túl sokat kell magukra vállalniuk, míg mások meg esetleg semmilyen komolyabb pártmunkát sem végeznek. Egyúttal tisztázni akarjuk azt is, hogy mit tekintsenek pártmunkának. Vannak elvtársaink az alapszervezetekben, akik túl szűken értelmezik a pártmunka fogalmát és például a termelésben nagyon hasznos társadalmi munkát végző párttagok tevékenységét sokszor nem tekintik pártmunkának. A vetítő gyáregységben például van egy brigádunk, amely a „Szocialista brigád” cím elnyerésére pályázik. Ez a brigád elhatározta, hogy újításokkal ez évben mintegy 40—50 ezer forintot megtakarít. Mi hát e brigád kommunista tagjainak most a legfőbb pártmunkája, ha nem az, hogy példamutatóan küzdjenek e vállalás megvalósításáért, s erre lelkesítsék a brigád valamennyi tagját? Úgy gondoljuk, hogy az előkészítő munka során így rengeteg tapasztalatra teszünk szert. Az alapszervezeti vezetőségek a legfontosabb kérdéseket üléseik napirendjére is tűzik, a fogyatékosságok megszüntetéséről pedig azonnal intézkednek. Az újjáválasztó taggyűlésen tehát már arról is beszámolhatnak, hogy a vizsgálatok során tapasztalt hibákat hogyan javították ki, hogyan fejlődött a pártélet és a pártmunka. A pártonkívüli dolgozókat érthetően érdekli a pártvezetőségek újjáválasztása, véleményük is van a vezetőségek munkájáról. Ezt az érdeklődést hogyan karolja fel és hogyan hasznosítja a pártszervezet? — Pártmunkánk reális értékeléséhez természetesen nélkülözhetetlen a pártonkívüli dolgozók véleménye. A pártbizottság tagjai, az alapszervezeti vezetőségek és az aktivisták igyekeznek minél több pártonkívüli munkással és értelmiségi dolgozóval beszélni. Véleményeik, tanácsaik nekünk sokat érnek. Ezenkívül több esetben is rendezünk „kérdezz—felelek”-ankétot, csoportos beszélgetéseket, s tartunk pártnapokat is. Ezek a rendezvények igen népszerűek nálunk az üzemben. A „kérdezz— felelek”-ankétnak már a formája is tetszik az embereknek. Rendszerint a műhelyekben tartjuk, ahol ott van az igazgató, a párttitkár, az ÜB-titkár és több különböző beosztású gazdasági vezető. S a dolgozók bármilyen tárgyú kérdéseire vagy javaslataira igyekszünk válaszolni. Nemrégen volt olyan ankétünk, ahol csaknem 350 kérdésre kellett válaszolni. Az ilyen ankétokat és a pártnapokat általában a jókedv és a kölcsönös bizalom légköre jellemzi. Összegezve: amikor pártszervezetünkben először szóba került a pártvezetőségek újjáválasztására és a pártkongresszusra való felkészülés megszervezése, arra gondoltunk, hogy a pártélet és a pártmunka megjavításával, termelési kötelezettségeink hiánytalan teljesítésével tehetünk ennek legjobban eleget. S a párttagság az újjáválasztó taggyűlésen így könnyebben és reálisabban is bírálhatja el pártszervezetünk vezetőinek munkáját, s a választásuk is eredményes lesz. Gáti József A pártvezetőségek útjává készülni — sokoldalú feladat Beszélgetés Szkokán Ferenc elvtárssal az MSZMP telefongyári pártbizottságának titkárával