Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-11 / 213. szám

/ 2 Az egészségügy minden területén érvényesíteni kell a megelőzés elvét Nemzetközi egészségtudományi konferencia az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében csütörtökön megkezdődött a Magyar Higiénikusok Társasága mint az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének egészségtudományi szakcsoportja által rendezett második magyar egészségtudományi konferencia. A magyar orvostársadalom nagyszámú képviselőin kívül szovjet, német, lengyel, bolgár, csehszlovák, jugoszláv és román vendégek is a részvevők között vannak. Dr. Jeney Endre professzor elnöki megnyitója után az első előadást dr. Tarján Róbert, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet igazgatója tartotta, majd dr. Doleschall Frigyes, egészségügyi miniszter A magyar közegészségügy helyzete című előadása következett. Bevezetőben emlékeztetett a higiénés törekvések történetére és megállapította, hogy a természettudományok fejlődése — főleg a bakteriológiai kutatás eredményei — megteremtették a mai értelemben vett higiéné fejlődésének feltételeit. Az a felismerés, hogy a betegségnek nemcsak patológiai, hanem környezeti és társadalmi vonatkozásai is vannak, létrehozta a társadalomegészségtant, mint új tudományágat. Hazánkban a higiénés munka 1949-ben új szakaszába jutott. Új alapokra fektettük az akkori Közegészségügyi Intézetet, létrehoztuk a Munkaegészségügyi és az Élelmezéstudományi Intézetet. Ez nem betetőzését, hanem megindulását jelentette a korszerű egészségügyi kutató munkának. A fejlődés további állomásaiként kell megemlíteni, hogy létrehoztuk 1951-ben az Állami és Közegészségügyi Felügyeletet, és mint legfontosabb lépést, a közegészségügyi és járványügyi állomások megszervezését. Ez az 1954-ben végrehajtott intézkedés új korszakot nyitott közegészségügyünkben. A miniszter ezután a közegészségügyi munka jövő feladatairól szólt. Az egészségügyi szolgálatot a kialakult szervezeti formán belül fokozatosan fejleszteni kell és ezen belül fontosságának megfelelő helyet kell kapnia a higiénének. A szocialista egészségügy alapelvének megfelelően az egészségügy minden területén érvényesíteni kell a megelőzés elvét és az ebből fakadó higiénés szemléletet. Az eddigi biztató eredményeken túl fokozni kell a közegészségügyi járványügyi állomások együttműködését a közegészségtani tanszékekkel. Tovább kell fejleszteni a közegészségügyi járványügyi állomások felszerelését, növelni kell személyzetét. Nagyon fontos a higiénikusok rendszeres továbbképzése, a higiénikusok és klinikusok szorosabb együttműködése. Befejezésül hangoztatta, hogy a közegészségügy fejlesztésének egyik tényezője az a felismerés, hogy a közegészségügyi viszonyok megjavítása nem egyedül az egészségügy feladata, hanem abban a népgazdaság minden ága, a társadalom minden rétege érdekelt A miniszter előadása után dr. Bakáts Tibor, az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója előadásában Budapest és a nagyobb ipari városok levegőjének szennyezettségével, az ivó- és a szennyvíz-kérdéssel, a talajszenynyeződéssel és a városi zaj kérdésével foglalkozott, majd dr. Tímár Miklós, az Országos Munkaegészségügyi Intézet igazgatója Idegen anyagok a munkahelyen címmel tartott előadást. A konferenciát ma élelmezéstudományi, munkaegészségügyi és településegészségügyi szaküléssel folytatják. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1959. szeptember 11, péntek Új találmány: ez „örökéletű' villanykapcsoló A Kontaktéban elkészült egy új típusú, nyomógombos, süllyesztett villanykapcsoló mintapéldánya. Az ilyen szerkezeteknél általában 20 000 üzembiztos kapcsolás a követelmény. A gyár szakemberei által mért legjobb külföldi gyártmányok 50 000—60 000 kapcsolást bírtak ki, ezzel viszont már több mint kétszázezerszer kapcsoltak és még mindig kiválóan működik. A számítások szerint, akár száz éváig is eltart. Az új kapcsoló gyártása, szerelése egyszerű, ötletes felépítésénél fogva gyorsabb, olcsóbb. Kis mérete miatt a felszereléséhez, falbaillesztéséhez is sokkal kevesebb idő kell. Az új kapcsolót kiváló tulajdonságai miatt találmányként jelentették be és szabadalmaztatják külföldön is. (MTI) Csaknem egymillió forinttal túlteljesítették felajánlásaikat a IX. kerületi KISZ-fiatalok . Csütörtökön a IX. kerületi pártbizottság székházában aktívaülést tartottak a kerületi KISZ-fiatalok. Forgó Tibor, a kerületi KISZ-bizottság titkára, ismertette, hogyan alakult és milyen eredményeket hozott eddig a IX. kerületi KISZ-fiatalok kongresszusi versenye. Elmondotta a többi között, hogy a IX. kerületi KISZ-szervezetekhez tartozó ifjúmunkások a pártkongresszus tiszteletére 6 300 000 forint értékű felajánlást tettek. Ezt augusztus 1-ig 7 209 800 forintra teljesítették, figyelemre méltó eredményeket értek el a takarékosságban, a termelékenység, a termelés növelésében. A továbbiakba arról beszélt, hogy új lendületet adott a kongresszusi munkaversenynek a fiatal műszakiak tanácsának megszervezése, majd bejelentette, hogy amíg 1958 végén a kerületben mindössze 18 ifjúsági exportbrigád volt, a kongresszusi versenyben már 111 működik. (MTI) A munkáhás és a népgazdaság fia: Friss István Május 10-én és 12-én Korszerű technika és a népgazdaság fejlődése címmel cikkem jelent meg a Népszabadságban. Igyekeztem feleletet adni néhány, a munka termelékenységének emelésével, és különösen a korszerű technikával összefüggő, társadalmunk fejlődése által az utóbbi években felvetett kérdésre. Természetesen nem törekedtem teljességre. A Népszabadság hasábjain ketten is — Erdey-Grúz Tibor és Dinnyés Lajos — kiegészítették mondanivalómat. Egyikük a tudomány, másikuk a mezőgazdasági nagyüzem szerepét, emelte ki. Mindhárman rámutattunk arra, hogy a szocialista társadalom bizonyos sajátosságai következtében a munka termelékenysége nálunk gyorsabb ütemben emelkedik, mint a kapitalista országokban. De ha már ezekről a sajátosságokról beszélünk, lehetetlen nem szólnunk a dolgozó tömegeknek a munkához való viszonyáról. Ennek már ma is igen nagy szerepe van és még sokkal nagyobb szerepe lesz abban, hogy a szocialista országok túlszárnyalják a vezető kapitalista országok fejlődését és színvonalát. A dolgozó tömegeknek a munkához való akármilyen viszonya sem pótolhatja természetesen a korszerű technikát, a tudományt, a nagyüzemi szervezetet. De a munkához való viszonyuk megváltozása megsokszorozhatja a technika, a tudomány, a nagyüzem hatását. VALÓJÁBAN A szocialista gazdasági rendszer fölényét a kapitalizmussal szemben döntően a szocialista gazdaság két alapvető vonása határozza meg: a tervgazdálkodás egyrészt, a dolgozó tömegeknek a munkához való megváltozott viszonya másrészt. Ami a termelőeszközök köztulajdonán alapuló tervgazdálkodás előnyeit illeti, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló tőkés gazdálkodással szemben, ez anynyira kézenfekvő, hogy még a tőkések és bértollnékaik sem tagadják. Sőt, igyekeznek elhitetni, hogy a tőkés országok is tudnak tervgazdálkodást folytatni. Gazdag tőkés osztályok által vezetett, iparilag fejlett országok is, amilyenek például Franciaország, Japán, Hollandia. Próbálkoznak ilyen „tervgazdálkodással”, nem is beszélve egyes, a gyarmati sorból nemrég felszabadult országokról. Persze, amíg egy országban tőkés érdekek uralkodnak, és tőkések rendelkeznek a termelőeszközökkel, addig ott nem lehetséges igazi tervgazdálkodás. De ha a tervgazdálkodás fölényét hallgatólagosan vagy kifejezetten el is ismerik a tőkések, sem általában, sem a munkához való viszonyt illetően tudni sem akarnak a szocialista országok semmiféle magasabbrendűségéről. A jó munka elismerésének és ösztönzésének különböző, nálunk meghonosított formáit tanulmányozzák és részben, nekik megfelelő módosításokkal még át is veszik. Ezek azonban szerintük meg sem közelítik és semmiképpen sem pótolhatják a kapitalista gazdasági rendszert. E rendszer — állítják — mindenestül, a maga egészében mindenkit a legjobb munkára ösztönöz. NE INTÉZZÜK EL ezt az állítást lenéző mosollyal, hanem vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről! Megérdemli a közelebbi vizsgálatot részben azért, mert a kapitalista rendszer erősebbnek bizonyult a rabszolgaságnál, a patriarchális gazdálkodásnál, a hűbériségnél, valamint ezek különböző kombinációinál és pár száz év folyamán sorra-rendre kiszorította vagy erősen háttérbe szorította valamennyit, részben azért is, mert egyre nő nálunk azoknak az aránya, akik a kapitalizmust már csak hírből ismerik. "A tőkésrendszer fő mozgatóereje a profit utáni hajsza. Ez nem egyszerűen ösztönzi, hanem kényszeríti a tőkést arra, hogy gyártmányait, termékeit és azok előállítási módját egyre tökéletesítse. Ha nem akar alulmaradni és tönkremenni a konkurrenciaharcban, s ezzel kiesni a tőkések sorából, akkor ugyanazt a terméket ugyanannyiért vagy olcsóbban kell termeltetnie, mint versenytársainak vagy újabb, tetszetősebb vagy jobb, vagy olcsóbb árut kell kínálnia. Ez a kényszer roppant következetességgel érvényesült a szabadversenyes kapitalizmus idején, de még ma is, amikor sok helyütt a monopólium vagy a monopóliumok megegyezése lépett a verseny helyébe, keresztültör és érvényesül. Eredményeképp a kapitalizmus viszonylag rövid idő alatt forradalmasította a technikát. Néhány évszázad nagyobb fejlődést hozott, mint előzőleg évezredek. A profit utáni hajszában azonban csak a tőkések vesznek részt. Ahhoz viszont, hogy tetszetős, jó vagy olcsó árut tudjanak kínálni, munkásokra, mérnökökre, tudósokra van szükségük. Honnan veszik ezeket a tőkések? Hogyan biztosítják jó munkájukat? Ezek a kérdések a kezdő, a kialakuló kapitalizmusnak valamikor igen súlyos gondokat okoztak. De ha egyszer kialakult az a munkás-, technikus- stb. gárda, amelyikre a tőkéseknek szükségük van, amelyik kénytelen eladni munkaerejét, hogy megélhessen, akkor minden további megy már simán, mint a karikacsapás Mi történik, ha valaki nem úgy dolgozik, ahogy azt a tőkés megköveteli? Elbocsátják. Tud-e a tőkés mást kapni helyette? Általában igen. Erről is, tehát arról, hogy legyen a gyár kapujánál munkát kereső munkanélküli, a technikai haladás, s a tőkés gazdaság törvényei gondoskodnak. Az Amerikai Egyesült Államokban 1958-ban a feldolgozó ipar termelésének értéke 32 százalékkal nagyobb volt, mint tíz évvel korábban, de a feldolgozó ipar munkásainak száma közben, hála a technikai haladásnak csak egy százalékkal nőtt. Egyetlen év alatt ennél nagyobb mértékben szaporodik a lakosság! És ez nem véletlen kivétel. Ez a szabály. Van tehát a munkásnak nyomós oka rá, hogy munkahelyéhez ragaszkodjék. Nemcsak a tőkések között van verseny a piacon, a munkások között is van a munkaerő eladásában. Felhasználnak a tőkések különböző kisegítő eszközöket is, de fő, alapvető, ösztönző és fegyelmező eszközük az, hogy az utcára dobhatják alkalmazottaikat. Aki pedig az utcára került, az esetleg sohá nem tud elhelyez- kedni és közben éhezhet, nyomoroghat ... Másképp ítéli meg ezt az ősz,tönző és fegyelmező eszközt a tőkés és másképp a munkás. Eredményessége azonban ugyanúgy nem vitatható, ahogy nem vitatható a profit utáni hajsza hatékonysága a technikai haladás kierőszakolásában. A kapitalista gazdasági rendszer nemcsak a termelés műszaki feltételeit, eszközeit, módszereit forradalmasította, hanem a dolgozó embert is alaposan megváltoztatta. Olyan munkára szoktatta, amilyent azelőtt nem végzett és a sokszorosára fokozta munkája intenzitását, ezzel persze idegei,izmai, egész szervezete elhasználódását is. A tőkés gazdaságra a kapitalisták közötti verseny és a munkások közötti verseny egyaránt feltétlenül jellemző. Annyira, hogy igen jelentős befolyásuk van a tőkés viszonyokra jellemző tudat kialakítására is. Hogyan lehetne ezt a tudatot röviden jellemezni? Körülbelül ezzel a mondattal: Törődj a magad dolgával! Megközelítőleg ezt fejezi ki sok közmondásunk is: Aki bírja, marja. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Segíts magadon, az isten is megsegít. (Itt most nem érdekesszámunkra az a körülmény, hogyezekben a közmondásokban van egy adag, a mi társadalmunkban is helytálló bölcsesség. Ezek a mondások a mi társadalmunkra nem jellemzőek.) Valóban, kapitalista viszonyok között az emberek többsége csak a maga és legközelebbi hozzátartozói érdekeivel törődik. Nehogy a tőkés társadalom becsületén foltessék, ezt a nem éppen emberbaráti vonást a polgári elmélet eszményesíti. Szerinte, abból, hogy mindenki csak a maga javát akarja és ennek megfelelően cselekszik, az egész társadalom számára az elérhető legtöbb jó fakad. (Ennek az elméletnek megszületésekor még nem voltak válságok, sem világháborúk. De vannak kapitalisták, akik ma is hisznek benne és akiket a tömegek legnagyobb nyomora, a világválságok és világháborúk sem tudnak e hitükben megingatni.) Meg kell adni, hogy tőkés szempontból van is valami igazság ebben az elméletben. Ha a kapila- ÁLOM, ÁLOM, ÉDES ÁLOM... Ausztrália messze van hazánktól — így csak most érkezett el hozzánk a Sydney-ben megjelenő Független Magyarország legutóbbi,augusztus 1-i száma. De bármennyire is távoli ez az ország, a Független Magyarország szerkesztői úgy írnak lapjukban, úgy fitogtatják jólértesültségüket, mintha legalábbis a szomszédban laknának. A lapot olvasva azt gondolhatná az ember, hogy az F. M. riporterei hetenként járnak Magyarországon, s csak hét végén ruccannak haza Sydney-be, hogy másnap reggelre friss óhazai értesülések kerüljenek a kivándorolt vagy disszidens magyarok asztalára. A Független Magyarország legutóbbi számában, első oldalon kövér betűkkel szedve, mint tényt jelentette be olvasóinak „Élelmiszerhiány — jegyrendszer Magyarországon“ című cikkében: „Az utóbbi két és fél hónap katasztrofális időjárásának eredményeként az Állami, a Szikra és a Vörös Csillag nyomdákban már milliós tételekben nyomják a Fogyasztási Ellenőrző Jegyeket. Ez magyarán: élelmiszer jegy" — teszi hozzá az F. M. Hadd hüledezzenek az ausztrál polgárok... És nehogy csak az időjárást okolják ezért az áldatlan állapotért, a cikkíró nyomban meg is mondja: „Nincs búza, nincs rozs, nincs tengeri. A burgonya a termelőszövetkezeti munkarendszer és a parasztság közönye miatt jórészt áldozatul esett a burgonyabogárnak. A fővárosban és a fontos ipari helységekben, valamint sok dunántúli községben égetően nagy a kenyérliszt-, a tésztaliszt- és a zsiradékhiány." S hogy ne csak az időjárás, hanem a magyar kormány is felelős legyen ezekért a „szörnyűségekért?" — rákeni, hogy bevezeti az élelmiszerjegyet. Éheznek a szegény rokonok — sóhajtozik a Független Magyarország ausztrál olvasója. „A vörös kormány mindennek az oka...– adja értésére a cikkíró mindazoknak, akik esetleg még mindig az időjárásból vezetnék le a „nehézségeket". Igaz is, Sydney oly messze van, az F. M. olvasói pedig oly hiszékenyek, miért is ne írnának ilyesmit a nagybecsű szerkesztők? Hogy egy huncut szó sem igaz az egészből? Hogy semmiféle élelmiszerjegyet nem nyomnak az említett nyomdákban? Ugyan, kérem ... Mindenesetre jól hangzik. Sz. I* Katyus egyházi vezetők eskütétele A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 22. számú törvényerejű rendeletének megfelelően Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese előtt csütörtökön esküt tett a népköztársaság alkotmányára dr. Kovács Vince, a váci egyházmegye apostoli kormányzója, dr. Brezanóczy Pál, az egri főegyházmegye apostoli kormányzója, és Klempa Sándor, a veszprémi egyházmegye apostoli kormányzója. Az eskütételnél jelen volt Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A katolikus egyház részéről jelen volt dr. Hamvas Endre csanádi püspök, a magyar katolikus püspöki kar tagja, valamint más egyházi személyiségek. Az eskütétel után Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, s az állam megjelent képviselői szívélyesen elbeszélgettek az egyházi vezetőkkel. (MTI)