Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-13 / 215. szám
6 fc ' ■■■ ■' ....... I. ' . 1959. szeptember 13, vasárnap NFPSZABADSAI. Sukselainen finn miniszterelnök Magyarországon Vieno Johannes Sukselainen, a Finn Köztársaság miniszterelnöke nem hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. Sukselainen miniszterelnök szombaton meglátogatta hivatalában dr. Münnich Ferencet, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét. Ugyancsak szombaton fogadta Sukselainen miniszterelnököt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. A finn miniszterelnök kíséretében volt Torvy H. Heikkila a Finn Köztársaság budapesti ügyvivője és Fodor Zoltán, a külügyminisztérium 2. számú politikai osztályának vezetője. (MTI) A nem hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Viena Johannes Lukselainen, a Finn Köztársaság miniszterelnöke, Taiva H. Heikkila, a Finn Köztársaság budapesti ügyvivőjének társaságában szombaton délután meglátogatta a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárt. A vendégeket Dögei Imre földművelésügyi miniszter és Kovács Mihály, a kiállítási iroda igazgatója fogadta és kalauzolta végig a kiállítás területén. (MTI) Ünnepség Pécsett Bulgária felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából Pécsett a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága szombaton este nagyszabású ünnepséget rendezett Bulgária felszabadulásának tizenötödik évfordulóján a Hazafias Népfront székházában. A megemlékezésen részt vett dr. Marin Kaszavetov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének titkára, továbbá a város több vezetője. (MTI) Elutazott Budapestről az indonéz parlamenti képviselők küldöttsége Az Interparlamentáris Unió varsói ülésén részt vett indonéz képviselők — akik az ülésszak után több napot töltöttek hazánkban — szombaton elutaztak Budapestről. Sudarsono, az indonéz delegáció vezetője — elutazása előtt — nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Először az Interparlamentáris Unió varsói ülésén szerzett benyomásairól, majd magyarországi tartózkodásáról, itt szerzett tapasztalatairól beszélt. — Bebizonyosodott előttünk — mondotta a többi között —, hogy egy országot nem területe vagy lakóinak száma szerint kell értékelni, hanem szorgalma, szelleme és kitartása szerint. Láttuk, hogy az emberek — akik tudnak és szeretnek dolgozni — milyen vidámak, bizakodóak. Talán sehol nem láttam ennyi mosolygó embert, s talán még sehol nem találkoztam ilyen szívből jövő, igaz vendégszeretettel. Jártunk például a kővágóőrsi termelőszövetkezetben, s megleptek bennünket a valóban bámulatos eredmények, amelyeket az ezen a meglehetősen rossz adottságú földön szövetkezett parasztok rövid idő alatt elértek. Beszélgettünk különböző szakemberekkel, megnéztük a mezőgazdasági és ipari termelés emelkedéséről, a gazdasági előrehaladásról számot adó grafikonokat — s ehhez is csak annyit mondhatunk: önök jó úton haladnak. Végül az indonéz és a magyar nép közötti baráti kapcsolatok további erősítésének fontosságáról szólott. (MTI) URBÁN ERNŐ ! A MIKZrOSI ^P JP KIS RE LGENY* (Negyvenkettedik folytatás.) Ha Kéri ekkor Imréra pillant — megijedt volna. A szeme kénsárga, farkasi kegyetlen lobbanásától ijedt volna meg. De elkésett s mire csodálkozva feléje fordult, már csupán izgatottnak s gondolataival viaskodónak láthatta Imrét. — Hacsak ... ? — sürgette a megkezdett mondat befejezését. Amire Imre, de mintha révületből riasztották volna fel: — Szabad egy kérdést? — szerénykedett. — Akár kettőt is. — Mekkora lesz, hány taggal alakul meg a Dominekék szövetkezete? — Ha minden jól megy s nem lesz visszalépés, vagy hetvennyolcvannal. — Akkor jó. Akkor tessék a nyolcvanat százra kiegészíteni. — Hogyhogy? — Úgy, hogy ... csatlakozunk. Illetve: mi, a Haladás egyesülést ajánlunk fel Dominekéknek. Kéri bólintott s füttyentett is az elismerő bólintáshoz. — Nem mondom — jelentette ki — ez is megoldás. S nem is akármilyen megoldás! Csak... mit mond a tagság? A Haladás tagsága? Szívesen veszi, helyesli vajon az egyesülést? — Az nem vitás! Egész biztosan helyeselni fogja. Mert... beszélgetni már eddig is beszélgetett róla, csak abban nem volt biztos, how jó nyomon jár-e? Én meg... őszintén szólva ... nem nagyon bátorítottam őket. Gondoltam: egyesülés nélkül is megleszünk. No dehát — húzta el a száját — kisült, hogy rosszul gondoltam. Kéri eltöprengett. Nem, nem az ajánlat őszinteségében kételkedett s még csak Imre megvidámodását se találta különösebben furcsának. Arra gondolt, az aggasztotta, hogy a Dominek—Sulyok-féle társaság hogyan fogadja majd, szívesen avagy fitymálkozva-e, az egyesülési szándék hírét? Azok után, hogy a Haladásról a lehető legrosszabb véleménnyel volt, s véleményét még merő tapintatból se rejtette véka alá. — Igen ám — mondta ki hangosan is az aggályait — csakhogy még így is, a Haladás hajlandósága esetén is kettőn áll a vásár. — Dominekékre céloz? — Eltalálta. Imre elnevette magát, de olyan jóízű, olyan sokat tudó nevetéssel, hogy Kéri zavarba jött és kénytelen volt megkérdezni: — Mit nevet? •— Mit — élvezte az okosságát s nevetett továbbra is Imre. — Maga ... nem pógár ivadék, maga városi születés, igaz-e Kéri elvtárs? — Igaz. — Gondoltam. Azért kérdőjeles magának a Dominek-kompánia. De nekem nem. Én ismerem a fajtámat... Azt a nagyon jó istenit, azt a ... pógár istenit annak a Dominek Vincének! Még, hogy ő, az a telhetetlen ne akarna velünk egyesülni? Ész nélkül! Négykézláb kapaszkodva. Kéri elvtárs! — Nem téved? — találta túlzottnak ezt az önfeledt, kajánulvidor harsánykodást kéri. — Mert... némileg azért én is ismerem Dominekékat. — Ez az, hogy ... némileg! De én meg mint a tenyeremet itt. Hogyne lesz majd fanyalgás, orrhúzogatás! Lesz! De amúgy? Amúgy táncolnak majd, a nyavalya tört ki örömükben gazdáramékat! Hogy itt ez a rengeteg épület: istállót, pajtát, magtárt, gépszínt s minden egyebet készen, házhoz szállítva kapnak ... Mit gondol, Kéri elvtárs, mibe kerülne nekik, hány százezerbe ekkora belsőség? Sokba! Most megépítve még tán... egymillióba is! Ha viszont móringul, hozományba kapják, mi gondjuk-problémájuk lesz vele? Csak annyi, hogy ötven vagy hatvanezer forintból pofozzák-tatarozzák-e tip-topra. Mást gondolt, tarkójára lökte a kalapját, s ravaszdi, hunyorgatós kárörömmel mondta: — Aztán ... az üzemeink se találnak ellenkezésre náluk. De nem ám. Most, hogy még nem az övéik, bezzeg felhányják, úton-útfélen azt hangoztatják, hogy fűrészport szódavizet, meg aztán korpát termelünk. De legyen csak egy is, egyetlen üzem is az övék, tudom istenem, nekiesnek, ütleggel bírják más belátásra, aki egyéni paraszt ellenük mer szólni... Nem hiszi? Még mindig ... aggodalmai vannak, Kéri elvtárs? — Isten tudja — vonta meg a vállát s mondott igent is, nemet is egyszerre Kéri. Azért ette magát, attól volt keserű a szájíze, mert úgy gondolkodott, hogy valóban, ami a ,,pógárészjárást” illeti, bár túloz s gúnyolódik, de azért lényegében igaza lehet Imrónak. A major nagy érték, még leromolva, gondozatlanul is akkora érték, hogy minden bizonnyal kapóssá teszi majd Dominekék szemében az egyesülés gondolatát. Csak ... micsoda ember, mi lakozik ebben az Imróban? Úgy beszél, olyan stílusban, hogy egy cigánykupectól is sok lenne az a fennhéjázó, mindenből kiábrándult handabandázása. Vagy ... vérig sértődött? Az egyesülést még véghez viszi, de aztán jó napot, adjon isten, nem érdekli többé, hogy mire megy, hogyan boldogul az új, az egyesített nagy szövetkezet? Amit elgondolt, szóval is megkérdezte: — Mondja csak, Imrő elvtárs, maga abban van, úgy határozott, hogy végleg leköszön? Se tagja, se tisztségviselője nem óhajt lenni az új szövetkezetnek? Imre elvörösödött, majd ólomsápadt lett. Előbbi nagylegénységét mintha elfújták volna. Köhentett, a kalapját is a homlokába húzta s bizonytalanul, torkában dobogó szívvel kérdezte: — Ezt... ezt meg honnan veszi, miből gondolja, Kéri elvtárs? — Abból, hogy .... elkülöníti magát, mint érdektelen harmadik személy beszél a jövendőbeli tagtársairól... Egyszóval: mire számítsunk? Jön, vagy ... fenntartásai vannak. — Megyek! Csak ... nem tudom, jónak és helyesen mondom-e ... azt azért nem szeretném s nem is vállalnám, ha ott... az új szövetkezetben mondjuk... fogatosnak, vagy éppenséggel... éjjeliőrnek tennének meg. — Ugyan. Ilyent még kimondani is nevetség — mosolyodott el Kéri. — Nem a! Dehogy is nevetség! — tiltakozott Imre. — Ismerem én a fajtámat, kérem. Ha holtunk napjáig együtt, egy kenyéren leszünk is, akkor is szálka leszek a szemükben. Akkor se bocsátanak meg. — Mit nem bocsátanak meg? És egyáltalán — értetlenkedett Kéri —, mért lenne maga szálka a szemükben? — Mert... „elárultam” őket. Nemrég így mondták még, ezzel a szóval illettek, amiért egyedül s elsőnek léptem közülük szövetkezeti útra. S most, hogy három esztendőt késve s jól megszedvemegtömve magukat pénzzel ők is az én utamra léptek, attól tartanak, hogy majd fölhányom nekik, rovásukra találom írni a késést. Pedig nem. Sőt. Nekem az, az a tudat is nagy elégtétel, hogy az én igazam győzött... Őszinte leszek, nem szeretném, ha félreértene, Kéri elvtárs. Bár megszenvedtem, sokat kiálltam az ügyért mint fehér holló, mint egyedüli pógár a Haladásban s némi... tapasztalatra is szert tettem, ugye, mint vezető, azért, ha egyesülésre kerülne a sor, én még rossz órámban se ambicionálnám, hogy az új szövetkezetben is elnök legyek. Nem ... Legfeljebb azt kérném, ahhoz szeretném megnyerni... ha lehetséges... Kéri elvtárs támogatását is, hogy az üzemeink vezetőjének tegyenek meg. A gondom is kevesebb lenne, a szövetkezet is ... hasznomat látná, ugye, aztán ... a súrlódásokat is jobban ki tudnánk küszöbölni. Mert... lesznek súrlódások. Különösen eleinte lesznek. Aztán nem venném a lelkemre, ha éppen az én személyem miatt akadozna az összeszokás, a ... megszilárdulás folyamata, ahogy mondani szokás. Hát... ennyi az egész, csak ezt akartam mondani, Kéri elvtárs. (Folytatjuk.) D. Sz. Poljanszkij átutazott Budapesten Dmitrij Sztyepanovics Poljanszkij, az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke átutazott Budapesten. A miniszterelnök tiszteletére dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke ebédet adott. (MTI) • Kálai Gyula elvtárs látogatása Vas megyében Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, szombaton Vas megyébe látogatott, ahol részt vett és felszólalt a megyei pártbizottság ülésén. Ezt követően a megyei párt, és tanácsi vezetők kíséretében látogatást tett Sárváron és Kőszegen, s megtekintette a zsennyei művésztelepet. Emléktáblát lepleznek le Eötvös Loránd emlékezetére Az Eötvös Loránd Tudományegyetem — névadójának, Eötvös Lorándnak emlékezetére — ma délelőtt fél 11 órakor emléktáblát leplez le a Puskin utca 5—7. számú épületen, amelyben a nagy tudós élt és dolgozott. (MTI) Előadóművészeket jutalmaztak meg A Szerzői Jogvédő Hivatal vezetősége elhatározta, hogy évente díjakat oszt ki az új magyar zeneművek népszerűsítésében leginkább kitűnt előadóművészek között. Első ízben a Zeneművészek Szövetségében most került sor a díjkiosztásra. Kadosa Pál, a Szerzői Jogvédő Hivatal elnöke köszönetet mondott az előadóművészeknek és átadta a díjakat Dénes Verának, Lehel Györgynek, a Tátrai- és a Weiner-vonósnégyesnek, valamint a Budapesti Fúvósötösnek. NAPRÓL NAPRA Egy szerény kiállítás Szegényház ... Talán nincs is ennél szívet-lelket szomorítóbb szava szép magyar nyelvünknek. A sivár és reménytelen öregség, a magatehetetlen állapot utolsó stációja volt valaha, amelytől gyakran jobban rettegett a munkában megrokkant férfi és a nő, mint a haláltól. S a szegényház fogalomkörébe tartoztak a vakok, süketnémák, rokkantak — ma úgy szokták mondani: csökkent munkaképességűek — tengődő sorsának, életének sivár stációi is. Ezek a gondolatok, ezek a képek villannak fel a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely címére nézve kissé szürke, de lényegét tekintve szívet-lelket melengető kiállításnak adott otthont. Hogyangondoskodik népi államunk a csökkent munkaképességűekről és az öregekről — ez a címe a kiállításnak. S az adatok, tények, a bemutatott termékek többet mondanak a népi állam, a szocialista rendszer emberségéről és embert védő lényegéről, mint a humanitástól csepegő legszebb szónoklatok. 200 millió forintot költünk évente 200 szociális intézményre, amelyben 19 000 férőhely várja a rászorultakat. A Vakok Szövetsége évi 2,3 millió forint támogatást kap, s 1958-ban modern üzemet építettek fel a vakok számára. Három állami üzem és egy szövetkezet 800 vak embernek biztosít állandó munkát. A tanácsok egészségügyi osztályai 60 000 csökkent munkaképességű személyt foglalkoztatnak. A betegek szociális otthonaiban 5283 férőhely van, így sorolhatnánk továbbra is az adatokat, tényeket, amelyekről a kiállítás beszámol. De az adatoknál beszédesebben bizonyítanak a termékek, amelyek a betegségsújtotta emberek magukra találásáról számolnak be. Gróf Tisza István egykori villájában találtak otthont a testi fogyatékosok. Ennek az otthonnak exportműhelyében olyan termékeket állítanak elő, amelyeket szerte a világon szívesen megvásárolnak. És erre a tényre, áruik, termékeik exportképességére, erőfeszítéseik nagy megbecsülésére érthetően büszkék az otthon lakói. Ez a tudat élteti őket, enyhíti fájdalmaikat. Mert hiszen ez a lényeges, ez a legfontosabb. A csökkent munkaképességűek nem segélyt, nem könyöradományt várnak. A még oly megfelelő körülmények sem pótolhatják azt a fájdalmat, amelyet a csökkent munkaképesség okoz. Ezeknek az embereknek az a legfontosabb, hogy újra érezzék: szükség van rájuk, hasznos emberek ők, s nem családjuk, embertársaik, a társadalom nyűgére tengnek-lengnek. Hevesi Endre Csaknem százezer látogatója volt szombaton a Mezőgazdasági Kiállításnak Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a szombati napot a látogatók nagy száma jellemezte. Csaknem százezer vendég fordult meg ezen a napon a kiállításvárosban. Borsodból ezertagú látogatócsoport érkezett. Vas megyéből mintegy ötszázan különvonaton jöttek Budapestre. Szombat délelőtt a külkereskedelmi pavilonban a Kleinewefers nyugatnémet műanyaggépgyár képviselője tartott, sajtótájékoztatót. Glaus Hasper, a cég exportosztályának vezetője ismertette a műanyagkutatás új eredményeit. Perbálon is szombaton fejeződött be a magyar gépipar újdonságainak és a külföldről behozott gépeknek bemutatója. Hétfőn, szeptember 14-én tartják a kiállításon az állami gazdaságok napját. A fennállásuk tizedik évfordulóját ünneplő állami gazdaságokból körülbelül 500 szakember érkezik ezen a napon Budapestre és magukkal hozzák több patronált termelőszövetkezet elnökét is. A vendégeket reggel 8 órakor a főpavilon előtt Petőházi Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes köszönti. (MTI)