Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
4 Tudósítónk jelenti Lipcséből: Megnyílt a lipcsei őszi vásár Lipcse, augusztus 31. Szombaton este Heinrich Rau, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese ünnepélyesen megnyitotta az idei lipcsei őszi vásárt. Beszédében a többi között hangsúlyozta, hogy a szocialista országok és a kapitalista országok között egyre szélesedő gazdasági kapcsolatok elősegítésével mind nagyobb jelentőséget kapnak a lipcsei vásárok. Vasárnap Lipcse régi belvárosának 16 kereskedőházát és a műszaki vásár területét ellepték a látogatók. Az őszi vásárok hagyományainak megfelelően a fogyás.. Vsi és használati cikkek ízlésesen elrendezett seregszemléje adott képet félszáz országról, a jégtáblába fagyasztott dán halfajtáktól a Távol-Kelet aranyhímes szövetéig. A szeptember 6-ig nyitvatartó vásáron ez alkalommal 45 ország mintegy 6500 kiállítója vesz részt. A nyugatnémet kormány szándéka ellenére most is több mint 1000 nyugatnémet cég képviselteti magát. Már az első napon megkezdődtek köztük és az NDK cégei között a kereskedelmi tárgyalások. Az NDK 1965-ig mintegy 80 százalékkal kívánja növelni külkereskedelmi forgalmát. A belvárosi kereskedőházakban és a vásár területén összesen hét helyen találkozunk a magyar külkereskedelmi vállalatok kiállításaival. A vasárnapi hivatalos vezetés alkalmával az NDK több politikai és gazdasági vezető személyisége tekintette meg a kiállítás magyar anyagát. Heinrich Rau elvtárs a technikai kiállítási csarnokban a csepeli kerékpárokat és motorokat tekintette meg. Kijelentette, hogy járt Csepelen, s az eddigi tapasztalatok alapján szívesen bővítik a világszerte jó hírnevet szerzett magyar járművek behozatalát. W. Huttenrauch, a kereskedelmi miniszter első helyettese nagy elismeréssel nyilatkozott kiállított szöveteinkről, népművészeti áruinkról. Nemcsak a szakemberek, hanem a látogatók ezreinek tetszését is megnyeri a remekül berendezett élelmiszerkiállításunk a jó minőségű, szép formájú cipőink és ízléses szövetmintáink. Sok nézőt vonz a burkolt kivitelezésű 250 köbcentiméteres De Luxe motorunk. A vásárnyitás első órái óta állandóan telt háznak örvend a magyar cukrászda és a Lipcsei Házban berendezett, magyar vendéglő. A vásár magyar rendezősége pénteken a német nőszövetséggel együtt lipcsei háziasszonyokat hívott meg élelmiszerkóstolóra. Pavilonjainkat egyébként ez alkalommal is az ízléses elrendezés, a modern építészeti megoldások jellemzik. Külkereskedelmi vállalataink képviselőit már az első napokban sok külföldi üzletember kereste fel. Salamon Pál Az NDK kormányának tagjai megtekintették a kiállított magyar árukat a lipcsei őszi vásáron. A moszkvai amerikai kiállítás vezérigazgatójának nyilatkozata Moszkva, augusztus 31. (TASZSZ) Rövidesen bezárja kapuit a Moszkvában rendezett amerikai kiállítás. A Szovjetszkaja Rosszija tudósítója felkereste Harold MacClellant, a kiállítás vezérigazgatóját és megkérdezte: véleménye szerint sikere volt-e a kiállításnak. Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni — felelte a vezérigazgató. — El kell ismerni, hogy sok látogatótól hallottuk ugyanazt a szemrehányást: kevés az olyan kiállítási tárgy, amely az amerikai ipar, technika és tudomány fejlődését szemlélteti. Ezzel az észrevétellel szemben nehéz bármit is felhozni. Ha még egy évet vagy akárcsak három hónapot adnának nekem, sok mindent megváltoztatnék a kiállításon — mondotta MacClellan. Arról szólva, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a szovjet embereknek az Egyesült Államok és az amerikaiak iránt táplált érzelmeiről, a vezérigazgató kijelentette, hogy a moszkvaiak meleg érzelmekkel viseltetnek az amerikai nép iránt. A moszkvaiak igen kiváncsiak és véleményalkotásukban néha szigorúak. Bárhogy áll is a dolog, a kiállítások kölcsönös megrendezése fontos szakasz volt a szovjet— amerikai együttműködés kialakításában — mondotta. MacClellan kifejezte azt a reményét, hogy Hruscsov és Eisenhower találkozása erős lökést ad a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulásának és így elősegíti a béke megszilárdulását. NÉPSZABADSÁG 1959. szeptember 1. kedd A TÖRETLEN NZŐSEG NEGYVEN ESZTENDEJE Negyven évvel ezelőtt, egy chicagói gyűlésteremben harcos, osztálytudatos amerikai munkások megalakították az Egyesült Államok Kommunista Pártját. 1919-et írtak: Amerikára is átterjedt a hatalmas forradalmi hullám, amely a győzelmes oroszországi forradalom hatására végigsöpört Európa és Ázsia országain. Az 1917-es esztendőt követő háromnégy évben születtek meg szerte a világban a kommunista pártok, s köztük az Egyesült Államok Kommunista Pártja is. Még fiatal volt a párt, amikor a legsúlyosabb tűzkeresztségen esett át. 1919-ben már kommunisták vezették a nagy amerikai acélsztrájkot, kommunisták és más harcos munkások estek áldozatul az úgynevezett Palmer-féle razziáknak, amikor majdnem tízezer embert vetettek börtönbe. A kemény küzdelmek és súlyos megpróbáltatások végigkísérték az Egyesült Államok Kommunista Pártját négy évtizedes útján. A nagy gazdasági válság idején a kommunisták harcba vetették magukat a munkanélküliek kenyérhez, munkához való jogáért: elévülhetetlen érdemük van az iparági elven alapuló erős szakszervezeti mozgalom megteremtésében; a második világháború éveiben a fasisztaellenes háború, a szovjet—amerikai együttműködés élharcosai voltak. Hosszú történelme során időnként hibákat is követett el a párt, a maccarthyzmus sötét éveiben indított kereszteshadjárat pedig megtizedelte sorait. De sem a belső nehézségek, sem a leghatalmasabb imperialista állam kormányköreinek szüntelen támadásai, a kommunistaellenes boszorkányperek, a rágalmazás, az üldözés sem tudták megtörni. Soha nem szűnt meg hallatni hangját, amikor a demokratikus jogok védelméért, a négerek egyenjogúságáért, a dolgozók gazdasági érdekeiért, a békéért folyó harcról volt szó. Mi sem bizonyítja jobban a kommunista párt igazát és reményteli jövőjét, mint az a tény, hogy a Szovjetunióval való tárgyalások, a hidegháború felszámolásának politikája, amelyért az Egyesült Államokban hosszú éveken át túlnyomórészt egyedül csak a kommunisták szálltak síkra — ma Amerikában is a legszélesebb körök követelésévé vált s immár talán közelebb került a megvalósuláshoz. Az évforduló napján harcos üdvözletünket küldjük amerikai testvérpártunknak és tisztelettel adózunk tagjainak, akik nehéz helyzetekben, súlyos harcokban töretlenül hűek maradtak a kommunizmus halhatatlan eszméihez. Külföldi Események “* ne/i«rt »/ szt . hu n Csou En-laj kínai miniszterelnök meghívására hétfőn Pekingbe repült Muhammed Naim afgán miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter. (TASZSZ) Ciprus nagyobb városaiban felfegyverezték a rendőrségi járőröket, mert szombaton Nicosiában megöltek egy török rendőrőrmestert. Ez az első alkalom, hogy a februárban kötött londoni egyezmény óta a rendőrséget felfegyverezték. (Reuter) Delhi városi tanácsának küldöttsége a Kaukázus fekete-tengeri partján tett néhány napos látogatás után Moszkvába utazott. Kibővített ülést tartott a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága. Az ország ipari igazgatási rendszeréről és az 1960. évi nemzetgazdasági tervről tárgyaltak. (Új-Kína) Csempészés miatt kiutasítottak Törökországból egy amerikai alezredest. További 35 amerikai katonai személy csempészügyében folyik vizsgálat. (TASZSZ) Amerikai katonai küldöttség érkezett Japánba, hogy tárgyalásokat folytasson a tokiói kormánynyal az amerikai katonai segélynyújtás kérdéseiről. (TASZSZ) Imperialista beavatkozás a laoszi nép elleni A laoszi királyi csapatok provokatív támadását a volt Patet Laó-i erők ellen tavasszal indította meg a laoszi kormány, nem akarva a genfi egyezmény alapján békés és demokratikus úton egyesíteni Patet Lao területét Laosszal. A laoszi kormány ehelyett be akarta kebelezni Patet Lao területét. E törekvésének azonban útjában állott a Patet Laó-i haderő. A vientianei szerződés értelmében a volt Patet Laó-i egységeket át kellett volna venniük a laoszi hadseregbe. A népi hadsereg harcosai, akik az indokínai háborúban az imperialisták ellen, az ország függetlenségéért harcoltak, nem voltak megbízhatók az amerikai imperialistákkal cimboráló és antidemokratikus politikát folytató Szamanikon-kormány számára. Ezért úgy határoztak, hogy legelőször lefegyverzik a volt Pater Laó-i katonai egységeket. Minthogy ezek nem adták meg magukat, a királyi kormány hadjáratot indított ellenük. A „lázadóknak” nyilvánított Patet Laó-i egységeket nem tudták elfogni, sem megsemmisíteni. A hadjáratban a királyi haderő szenvedett csúfos vereséget. A provokatív katonai akció először Phong-Saly és Sam-Neua lakosságának adott fegyvert a kezébe. Több fontos katonai pozícióból kiűzték a kormánycsapatokat, majd sikeres ellentámadásba mentek át. De ekkor már nemcsak a volt Patet Lao lakossága harcolt, hanem fegyvert fogtak Xieng-Khouang, Luang-Prabang, Savannakhet és Kammon tartományok lakosai is. Kham Tay, a Patet Lao-i harcoló egységek volt vezérkari főnöke nyilatkozatban mutatott rá, hogy ez a tény arról tanúskodik, az ország népe kész harcolni az amerikaiak laoszi tervei, az imperialista beavatkozás és a Szamanikon-kormány terrorista politikája ellen. A nép élete a polgárháború kirobbantása után egyre keservesebbé vált és a lakosság életét is állandó veszély fenyegette a királyi kormány terroristáinak tevékenysége folytán. Ezért kényszerült a lakosság önvédelmi harcra a „tisztogató hadműveletek** ellen. A Neo Lao Hakszat (a Laoszi Hazafias Front) vállalta az önvédelmi harc szervezését. A front központi bizottságának július 19—30-i ülésén felhívással fordult min- ' den hazafihoz, az ország valamennyi társadalmi rétegéhez, a parasztokhoz, a munkásokhoz, a tisztekhez, a katonákhoz, a képviselőkhöz, sőt, a királyi család tagjaihoz is: vegyenek egységesen részt az amerikaiak intervenciója, a Pai Szamanikon-klikk nemzetellenes manőverei elleni harcban. A felhívás síkraszáll a genfi egyezmény, a Vientianeban a királyi kormány és a Palét Laó-i erők között aláírt szerződések végrehajtása mellett. A front küzd az ország egyesítéséért, a belső demokrácia megvalósításáért, az ország gazdasági felvirágoztatásáért és békés külpolitika folytatásáért. A felhívás nemcsak a polgári lakosság körében keltett nagy visszhangot, hanem a 25 000 főnyi királyi hadseregben is. Erről tanúskodik, hogy amikor a laoszi kormány augusztus elején Banxe, Xhap, Xan és Hat Ngo vidékére vezényelte „tisztogató hadműveletekre” 21. számú zászlóalját, a katonák megtagadták az engedelmességet, a dzsungelbe vonultak és azóta a nemzeti erők oldalán harcolnak. A laoszi események fényénél ma már világos, hogy ez szinte nem is egyszerűen polgárháború: miután a laoszi haderő sorozatos vereséget szenvedett, az amerikaiak egyre nagyobb részt vállalnak a tényleges agresszióban. A reakciós kormány uralomra jutása után (1958 július) 70 magasrangú amerikai tiszt érkezett az országba, akik azonnal átvették a hadügyminisztérium kulcspozícióit. A polgárháború kirobbantásakor már több mint 300 amerikai „tanácsadó” állomásozott az országban. Amerikai ellenőrzés alá került Seno francia légitámaszpont is. A genfi egyezmény lehetőséget adott a franciáknak, hogy 1500 tisztet és 3500 katonát állomásoztassanak Laoszban „a királyi hadsereg kiképzésére”. De mivel a francia hadsereg Algériában folytat évek óta gyilkos háborút. Laoszban csak 400 kiképzőtisztjük van. A laoszi kormány ez év júniusában megállapodott Franciaországgal, hogy a franciák számára megszabott létszámon belül amerikai kiképzőket is alkalmaz. Azóta ismét több száz amerikai tiszt érkezett. Haynes Miller, az Egyesült Államok Nemzetközi Együttműködési Hivatalának laoszi vezetője szerint három és fél évvel ezelőtt határozták el, hogy „Laoszt a kommunizmus elleni ugródeszkául” használják fel Délkelet- Ázsiában. Azóta az Egyesült Államok több mint 135 millió dollárt juttatott Laosznak, s ennek az összegnek öthatodát a hadsereg ellátására és fenntartására fordították. Az amerikaiak új stratégiai utakat, repülőtereket és rakétabázisokat építettek a reakciós kormány hatalomra jutása után. (Az Egyesült Államok arra számít, hogy a hadisegély fejében fontos stratégiai területet kaparint kézbe, olyan területet, amelyen gazdag, jórészt még feltáratlan és kiaknázatlan nyersanyagforrások is vannak.) Az amerikaiak most, miután látják, hogy az általuk sugallt polgárháború csávába jutott, átképezik a laoszi haderőt dzsungel- és gerilla-hadviselésre. A közelmúltban az amerikai, a francia és az angol követségek katonai attaséi repülőgépről tartottak terepszemlét a harcok színhelyén. Nyugati hírek szerint amerikai és francia pilóták gépeikkel részt vállaltak a királyi csapatok utánpótlásának biztosításában. E tények tanúsítják, hogy most már nemcsak közvetve, mint irányítók és hadianyagszállítók vesznek részt a háborúban, hanem közvetlenül is. A királyi kormány a polgárháború előkészítésének időszakában szüntette be a semleges nemzetközi ellenőrző bizottság működését. Saját bűnük és az amerikaiak szerepének leleplezésétől félnek, és ezért nem egyeznek bele most sem, hogy e bizottság ismét megkezdje működését, noha az egész ország népe követeli. A laoszi polgárháború és az amerikaiak ezzel kapcsolatos céljai egész Délkelet-Ázsia békéjét veszélyeztetik és ezért javasolta a