Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

4 Tudósítónk jelenti Lipcséből: Megnyílt a lipcsei őszi vásár Lipcse, augusztus 31. Szombaton este Heinrich Rau, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese ünne­pélyesen megnyitotta az idei lipcsei őszi vásárt. Beszédében a többi között hangsúlyozta, hogy a szocialista országok és a kapitalista országok között egy­re szélesedő gazdasági kapcso­latok elősegítésével mind na­gyobb jelentőséget kapnak a lipcsei vásárok. Vasárnap Lipcse régi belvárosá­nak 16 kereskedőházát és a mű­szaki vásár területét ellepték a látogatók. Az őszi vásárok hagyo­mányainak megfelelően a fogyás­.. V­si és használati cikkek ízlésesen elrendezett seregszemléje adott képet félszáz országról, a jégtáb­lába fagyasztott dán halfajtáktól a Távol-Kelet aranyhímes szöve­téig. A szeptember 6-ig nyitva­­tartó vásáron ez alkalommal 45 ország mintegy 6500 kiállítója vesz részt. A nyugatnémet kor­mány szándéka ellenére most is több mint 1000 nyugatnémet cég képviselteti magát. Már az első napon megkezdődtek köztük és az NDK cégei között a kereskedelmi tárgyalások. Az NDK 1965-ig mintegy 80 százalékkal kívánja növelni külkereskedelmi forgal­mát. A belvárosi kereskedőházakban és a vásár területén összesen hét helyen találkozunk a magyar kül­kereskedelmi vállalatok kiállítá­saival. A vasárnapi hivatalos ve­zetés alkalmával az­ NDK több po­­litikai és gazdasági vezető szemé­lyisége tekintette meg a kiállítás magyar anyagát. Heinrich Rau elvtárs a technikai kiállítási csar­nokban a csepeli kerékpárokat és motorokat tekintette meg. Kije­lentette, hogy járt Csepelen, s az eddigi tapasztalatok alapján szívesen bővítik a világszerte jó hírnevet szerzett magyar jármű­vek behozatalát. W. Huttenrauch, a kereskedelmi miniszter első he­lyettese nagy elismeréssel nyilat­kozott kiállított szöveteinkről, népművészeti áruinkról. Nemcsak a szakemberek, ha­nem a látogatók ezreinek tet­szését is megnyeri a remekül berendezett élelmiszerkiállí­tásunk a jó minőségű, szép formájú cipőink és ízléses szövetmintáink. Sok nézőt vonz a burkolt kivitele­zésű 250 köbcentiméteres De Luxe motorunk. A vásárnyitás első órái óta ál­landóan telt háznak örvend a magyar cukrászda és a Lipcsei Házban berendezett, magyar ven­déglő. A vásár magyar rendező­sége pénteken a német nőszövet­séggel együtt lipcsei háziasszo­nyokat hívott meg élelmiszerkós­­tolóra. Pavilonjainkat egyébként ez al­kalommal is az ízléses elrende­zés, a modern építészeti megoldá­sok jellemzik. Külkereskedelmi vállalataink képviselőit már az első napokban sok külföldi üzlet­ember kereste fel. Salamon Pál Az NDK kormányának tagjai megtekintették a kiállított magyar árukat a lipcsei őszi vásáron. A moszkvai amerikai kiállítás vezérigazgatójának nyilatkozata Moszkva, augusztus 31. (TASZSZ) Rövidesen bezárja kapuit a Moszkvában rendezett amerikai kiállítás. A Szovjetszkaja Rosszi­­ja tudósítója felkereste Harold MacClellant, a kiállítás vezérigaz­gatóját és megkérdezte: vélemé­nye szerint sikere volt-e a kiállí­tásnak. Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni — felelte a vezérigazga­tó. — El kell ismerni, hogy sok látogatótól hallottuk ugyanazt a szemrehányást: kevés az olyan kiállítási tárgy, amely az amerikai ipar, technika és tudomány fej­lődését szemlélteti. Ezzel az ész­revétellel szemben nehéz bármit is felhozni. Ha még egy évet vagy akár­csak három hónapot adnának nekem, sok mindent megvál­toztatnék a kiállításon — mondotta MacClellan. Arról szólva, hogy milyen ta­pasztalatokat szerzett a szovjet embereknek az Egyesült Államok és az amerikaiak iránt táplált ér­zelmeiről, a vezérigazgató kijelen­tette, hogy a moszkvaiak meleg érzelmekkel viseltetnek az ameri­kai nép iránt. A moszkvaiak igen kiváncsiak és véleményalkotásuk­ban néha szigorúak. Bárhogy áll is a dolog, a kiállí­tások kölcsönös megrendezése fontos szakasz volt a szovjet— amerikai együttműködés kialakí­tásában — mondotta. MacClellan kifejezte azt a re­ményét, hogy Hruscsov és Eisen­­hower találkozása erős lökést ad a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulásának és így elősegíti a béke megszilárdulását. NÉPSZABADSÁG 1959. szeptember 1. kedd A TÖRETLEN NZŐSEG NEGYVEN ESZTENDEJE Negyven évvel ezelőtt, egy chi­cagói gyűlésteremben harcos, osz­tálytudatos amerikai munkások megalakították az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártját. 1919-et írtak: Amerikára is átterjedt a hatalmas forradalmi hullám, amely a győzelmes oroszországi forradalom hatására végigsöpört Európa és Ázsia országain. Az 1­917-es esztendőt követő három­­négy évben születtek meg szerte a világban a kommunista pártok, s köztük az Egyesült Államok Kommunista Pártja is. Még fia­tal volt a párt, amikor a legsú­lyosabb tűzkeresztségen esett át. 1919-ben már kommunisták ve­zették a nagy amerikai acélsztráj­kot, kommunisták és más harcos munkások estek áldozatul az úgy­nevezett Palmer-féle razziáknak, amikor majdnem tízezer embert vetettek börtönbe. A kemény küzdelmek és súlyos megpróbáltatások végigkísérték az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártját négy évtizedes útján. A nagy gazdasági válság idején a kommunisták harcba vetették magukat a munkanélküliek ke­nyérhez, munkához való jogáért: elévülhetetlen érdemük van az iparági elven alapuló erős szak­­szervezeti mozgalom megteremté­sében; a második világháború éveiben a fasisztaellenes háború, a szovjet—amerikai együttműkö­dés élharcosai voltak. Hosszú történelme során időn­ként hibákat is követett el a párt, a maccarthyzmus sötét éveiben indított kereszteshadjárat pedig megtizedelte sorait. De sem a bel­ső nehézségek, sem a leghatalma­sabb imperialista állam kor­mányköreinek szüntelen támadá­sai, a kommunistaellenes boszor­kányperek, a rágalmazás, az ül­dözés sem tudták megtörni. Soha nem szűnt meg hallatni hangját, amikor a demokratikus jogok vé­delméért, a négerek egyenjogúsá­gáért, a dolgozók gazdasági érde­keiért, a békéért folyó harcról volt szó. Mi sem bizonyítja jobban a kommunista párt igazát és re­ményteli jövőjét, mint az a tény, hogy a Szovjetunióval való tár­gyalások, a hidegháború felszámo­lásának politikája, amelyért az Egyesült Államokban hosszú éve­ken át túlnyomórészt egyedül csak a kommunisták szálltak sík­ra — ma Amerikában is a legszé­lesebb körök követelésévé vált s immár talán közelebb került a megvalósuláshoz. Az évforduló napján harcos üdvözletünket küldjük amerikai testvérpártunknak és tisztelettel adózunk tagjainak, akik nehéz helyzetekben, súlyos harcokban töretlenül hűek maradtak a kom­munizmus halhatatlan eszméihez. Külföldi Események “* n­e/i«rt »/ szt . hu n Csou En-laj kínai miniszterel­nök meghívására hétfőn Peking­­be repült Muhammed Naim afgán miniszterelnökhelyettes és kül­ügyminiszter. (TASZSZ) Ciprus nagyobb városaiban fel­fegyverezték a rendőrségi járőrö­ket, mert szombaton Nicosiában megöltek egy török rendőrőrmes­tert. Ez az első alkalom, hogy a februárban kötött londoni egyez­mény óta a rendőrséget felfegy­verezték. (Reuter) Delhi városi tanácsának kül­döttsége a Kaukázus fekete-ten­geri partján tett néhány napos lá­togatás után Moszkvába utazott. Kibővített ülést tartott a Ko­reai Munkapárt Központi Bizott­sága. Az ország ipari igazgatási rendszeréről és az 1960. évi nem­zetgazdasági tervről tárgyaltak. (Új-Kína) Csempészés miatt kiutasítottak Törökországból egy amerikai al­ezredest. További 35 amerikai ka­tonai személy csempészügyében folyik vizsgálat. (TASZSZ) Amerikai katonai küldöttség ér­kezett Japánba, hogy tárgyaláso­kat folytasson a tokiói kormány­nyal az amerikai katonai segély­­nyújtás kérdéseiről. (TASZSZ) Imperialista beavatkozás a laoszi nép elleni A laoszi királyi csapatok pro­vokatív támadását a volt Patet Laó-i erők ellen tavasszal indí­totta meg a laoszi kormány, nem akarva a genfi egyezmény alap­ján békés és demokratikus úton egyesíteni Patet Lao területét Laosszal. A laoszi kormány ehe­lyett be akarta kebelezni Patet Lao területét. E törekvésének azonban útjában állott a Patet Laó-i haderő. A vientianei szer­ződés értelmében a volt Patet Laó-i egységeket át kellett volna venniük a laoszi hadseregbe. A népi hadsereg harcosai, akik az indokínai háborúban az imperia­listák ellen, az ország független­ségéért harcoltak, nem voltak megbízhatók az amerikai impe­rialistákkal cimboráló és antide­mokratikus politikát folytató Szam­anikon-kormány számára. Ezért úgy határoztak, hogy legelő­ször lefegyverzik a volt Pater Laó-i katonai egységeket. Mint­hogy ezek nem adták meg magu­kat, a királyi kormány hadjáratot indított ellenük. A „lázadóknak” nyilvánított Patet Laó-i egységeket nem tud­ták elfogni, sem megsemmisíteni. A hadjáratban a királyi haderő szenvedett csúfos vereséget. A provokatív katonai akció először Phong-Saly és Sam-Neua lakossá­gának adott fegyvert a kezébe. Több fontos katonai pozícióból kiűzték a kormánycsapatokat, majd sikeres ellentámadásba mentek át. De ekkor már nem­csak a volt Patet Lao lakossága harcolt, hanem fegyvert fogtak Xieng-Khouang, Luang-Prabang, Savannakhet és Kammon tarto­mányok lakosai is. Kham Tay, a Patet Lao-i har­coló egységek volt vezérkari fő­nöke nyilatkozatban mutatott rá, hogy ez a tény arról tanúskodik, az ország népe kész harcolni az amerikaiak laoszi tervei, az im­perialista beavatkozás és a Szam­­anikon-kormány terrorista poli­tikája ellen. A nép élete a polgár­­háború kirobbantása után egyre keservesebbé vált és a lakosság életét is állandó veszély fenyeget­te a királyi kormány terroristái­nak tevékenysége folytán. Ezért kényszerült a lakosság önvédelmi harcra a „tisztogató hadműveletek** ellen. A Neo Lao Hakszat (a Laoszi Ha­zafias Front) vállalta az önvédel­mi harc szervezését. A front köz­ponti bizottságának július 19—30-i ülésén felhívással fordult min- ' den hazafihoz, az ország vala­mennyi társadalmi rétegéhez, a parasztokhoz, a munkásokhoz, a tisztekhez, a katonákhoz, a képvi­selőkhöz, sőt, a királyi család tag­jaihoz is: vegyenek egységesen részt az amerikaiak intervenciója, a Pai Szam­anikon-klikk nemzet­­ellenes manőverei elleni harcban. A felhívás síkraszáll a genfi egyezmény,­ a Vientianeban a ki­rályi kormány és a Palét Laó-i erők között aláírt szerződések végrehajtása mellett. A front küzd az ország egyesítéséért, a belső demokrácia megvalósítá­sáért, az ország gazdasági felvi­rágoztatásáért és békés külpoli­tika folytatásáért. A felhívás nemcsak a polgári lakosság körében keltett nagy visszhangot, hanem a 25 000 főnyi királyi hadseregben is. Erről ta­núskodik, hogy amikor a laoszi kormány augusztus elején Banxe, Xhap, Xan és Hat Ngo vidékére vezényelte „tisztogató hadművele­tekre” 21. számú zászlóalját, a ka­tonák megtagadták az engedel­mességet, a dzsungelbe vonultak és azóta a nemzeti erők oldalán harcolnak. A laoszi események fényénél ma már világos, hogy ez szinte nem is egyszerűen polgárháború: miután a laoszi haderő sorozatos vereséget szenvedett, az amerikaiak egyre nagyobb részt vállalnak a tényleges agresszióban. A reakciós kormány uralomra­ jutása után (1958 július) 70 ma­gasrangú amerikai tiszt érkezett az országba, akik azonnal átvették­­ a hadügyminisztérium kulcspozí­cióit. A polgárháború kirobbantá­sakor már több mint 300 ameri­kai „tanácsadó” állomásozott az országban. Amerikai ellenőrzés alá került Seno francia légitá­maszpont is. A genfi egyezmény lehetőséget adott a franciáknak, hogy 1500 tisztet és 3500 katonát állomásoztassanak Laoszban „a királyi hadsereg kiképzésére”. De mivel a francia hadsereg Algériá­ban folytat évek óta gyilkos há­borút. Laoszban csak 400 kiképző­tisztjük van. A laoszi kormány ez év júniusában megállapodott Franciaországgal, hogy a franciák számára megszabott létszámon belül amerik­ai kiképzőket is al­kalmaz. Azóta ismét több száz amerikai tiszt érkezett. Haynes Miller, az Egyesült Ál­lamok Nemzetközi Együttműkö­dési Hivatalának laoszi vezetője szerint három és fél évvel ezelőtt határozták el, hogy „Laoszt a kommunizmus elleni ugródesz­kául” használják fel Délkelet- Ázsiában. Azóta az Egyesült Ál­lamok több mint 135 millió dol­lárt juttatott Laosznak, s ennek az összegnek öthatodát a hadse­reg ellátására és fenntartására fordították. Az amerikaiak új stratégiai utakat, repülőtereket és rakétabázisokat építettek a reak­ciós kormány hatalomra jutása után. (Az Egyesült Államok arra számít, hogy a hadisegély fejében fontos stratégiai területet kapa­rint kézbe, olyan területet, ame­lyen gazdag, jórészt még feltá­ratlan és kiaknázatlan nyers­anyagforrások is vannak.) Az amerikaiak most, miután látják, hogy az általuk sugallt polgárháború csávába jutott, át­képezik a laoszi haderőt dzsungel- és gerilla-hadviselésre. A közel­múltban az amerikai, a francia és az angol követségek katonai atta­séi repülőgépről tartottak terep­szemlét a harcok színhelyén. Nyu­gati hírek szerint amerik­ai és francia pilóták gépeikkel részt vállaltak a királyi csapatok után­pótlásának biztosításában. E té­nyek tanúsítják, hogy most már nemcsak közvetve, mint irányítók és hadianyagszállítók vesznek részt a háborúban, hanem­­ köz­vetlenül is. A királyi kormány a polgárhá­ború előkészítésének időszakában szüntette be a semleges nemzet­közi ellenőrző bizottság működé­sét. Saját bűnük és az amerikaiak szerepének leleplezésétől félnek, és ezért nem egyeznek bele most sem, hogy e bizottság ismét meg­kezdje működését, noha az egész ország népe követeli. A laoszi polgárháború és az ame­rikaiak ezzel kapcsolatos céljai egész Délkelet-Ázsia békéjét ve­szélyeztetik és ezért javasolta a

Next