Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

1959. szeptember 13, vasárnap N­­i 1* SZABADSÁG Az indiai kormány kész tárgyalni a határkérdésekről — mondotta Nehru Delhi, szeptember 12. (TASZSZ) Dzsavaharlal Nehru, India mi­niszterelnöke az államok tanácsá­ban záróbeszédet mondott az in­diai—kínai viszony kérdésének vitájában. Nehru ismét kijelentet­te, hogy kormánya kész tárgyalni a Kínai Népköztársaság kormá­nyával a vitás határkérdésekről. Nehru ezután megemlítette, hogy az utóbbi hetek eseményei a határproblémák újabb fejlődé­sét jelentik. „Mindig elismertem — mondotta Nehru —, hogy van­nak kisebb területek, amelyek vi­tásak voltak. A dolog lényege — folytatta Nehru —, hogy két olyan ország számára, mint India és Kí­na, elképesztő esztelenség lenne, ha nagyszabású konfliktust vagy háborút robbantanának ki néhány hegycsúcs, vagy egy csaknem tel­jesen lakatlan terület miatt.” Ötvenezer Ruhr-vidéki bányász tüntető menete Essen, szeptember 12. (ADN) A Ruhr-vidéki Essen és Gel­­senkirchen utcáin szombaton több mint ötvenezer bányamun­kás tüntető menetben vonult végig. A bányászok életkörül­ményeik rosszabbodása ellen tiltakoztak. Az esseni tömeggyűlésen a bá­nyaipari szakszervezet helyettes elnöke a munkások tiltakozása el­lenére is hajlandóságát jelentette ki, hogy a bonni kormánnyal tár­gyalásokat folytasson a szénipari válság megoldásáról. Bejelentette, hogy a bányászok tervezett bonni tüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha szeptember 26-ig nem sike­rül tárgyalások útján „kézzelfog­ható sikereket" elérni. A tüntetők Adenauer kancellár és Erhard gazdasági miniszter tá­vozását követelték. Fehéreket engedett a négerek medencéjébe __ menesztették a strand igazgatóját Az amerikai East Point (Georgia állam) községi strandfürdőjének igazgatóját, J. Roy Graysont azon­nali hatállyal felfüggesztették ál­lásától a városka tanácsának dön­tése értelmében, azzal az indoko­lással, hogy Grayson „képtelen el­látni feladatát”. A strand igazgatója hét éve töl­tötte be ezt az állást anélkül, hogy bármit is szemére lehetett volna vetni. A városi tanácsnokok hirtelen támadt haragjának az oka: Grayson elkövette azt a „bűnt”, hogy eltűrte: fiatal fehér amerikaiak fürödjenek a négerek számára fenntartott medencé­ben ... Az eset augusztus 25-én történt: a fiatalemberek a Vöröskereszt vízből mentési gyakorlatán vettek részt. Horthy-rendszer hivatalos ideoló­giája, az 1918—1919-es forradal­makat éppúgy „idegen lelkű” megmozdulásoknak tartotta, mint emez, s egyek voltak az antisze­mita uszításban is. A „harmadik utas” nacionaliz­mus az 1929—1933-as gazdasági válság után került előtérbe; e na­cionalista ideológia szerint a ma­gyar nemzetnek a világpolitiká­ban és a belső fejlődésben külön, „nemzeti”, „harmadik úton” kell járnia, a szocializmus és a kapita­lizmus útjai „fölé” kell emelked­nie, a munkásosztály és forradal­mi pártja „idegen” attól a „har­madik úttól”, amelynek a paraszt­ság, illetve — a „harmadik utas” nacionalizmus fő képviselője, Né­meth László szerint — az értel­miség a letéteményese. A szomszéd népek iránti sovi­niszta gyűlölködés, a „magyar faj felsőbbrendűségének” hirdetése antiszemitizmussal egészült ki. Magyarországon az ellenforradal­mi, reakciós erők fegyvertárában mindig fontos helyet foglalt el az antiszemitizmus. Az antiszemitiz­musnak is az volt a fő társadalmi rendeltetése, hogy elködösítse a dolgozók osztálytudatát, az osz­­tályellentéteket. A kommunisták mindig mélyen elítélték a faji gyűlölködést és üldözést. „Örök szégyent hoznak magukra azok, akik a zsidók elleni gyűlölködés, a más nemzetek iránti gyűlölet magvait hitítik el.” (Lenin.). A több mint két évtizedes re­akciós bel- és külpolitika követ­kezményeképpen Magyarország a „tengelyhatalmak” oldalán vett részt a második világháborúban. A magyar ellenforradalmi rend­szer bűnrészes volt a fasizmus ál­tal ideiglenesen megszállt terüle­teken elkövetett gaztettekben. Az országon belül katonai kényszer­­munkát valósított meg az üzemek­ben, a Jurcsek-tervet nyomorgat­­ta a falut, és nagy tömegeket de­portált. Csupán Magyarország la­kosai közül 600 000 ember halálát okozta ez az igazságtalan háború. Az ország hitlerista megszállása, hadszíntérré változtatása,­­ hit­leristák által kirabolt, rombadön­tött ország, vérző, éhező, meggyö­tört nép: ez az ellenforradalmi rendszer 25 éves nacionalista, an­­tikommunista, szovjetellenes po­litikájának mérlege. Az ellenforradalmi rendszerrel szemben a kommunisták pártja magasra tartotta a magyar nép társadalmi és nemzeti felszabadu­lásának zászlaját. Amikor a ma­gyar reakció a fasiszta Német­ország oldalán szovjetellenes há­borúba vitte az országot, a kom­munisták pártja kezdeményezte, szervezte és vezette a nemzeti függetlenségi mozgalmat, minden németellenes erőt harcba hívott a független, szabad, demokratikus Magyarországért. A kommunisták pártjának küzdelme, amelyet mártírjai halála pecsételt meg, sokakkal megértette, hogy a mun­kásosztály és forradalmi pártja az igazi nemzeti érdekek képviselője, hogy a kommunisták számára ,­a függetlenségi harc nem taktika, hanem a magyar dolgozók érde­keinek a szolgálata ... A Hitler elleni nemzeti összefogás megte­­­ remtése a nemzeti létérdek pa­­rancsa”. (A KMP körlevele 1942 szeptemberében.) A második vi­lágháború idején, amikor az or­szág nemzeti léte végveszélybe került, bebizonyosodott, hogy a nemzeti érdekeket csak a kom­munistákkal együtt lehetett vé­delmezni, a kommunisták igazi hazafiak. Szekfű Gyula, Bajcsy- Zsilinszky Endre és mások vállal­ták a szövetséget a kommunisták­kal; fellépésük a fasizmus ellen, az ország függetlenségének védel­mében hazafias tett volt. Az ellenforradalmi rendszer és az ellene vívott harc történeté­nek tanulsága, hogy a reakciós burzsoá­ nacionalizmus, nép- és nemzetellenes ideológia és politi­ka, amely nemzeti katasztrófához vezet, hogy a nemzeti független­ségért folyó harc élén a munkás­­osztály áll forradalmi pártja ve­zetésével, és a nemzeti független­ség ügye elszakíthatatlan a dol­gozó tömegek felszabadításától, ban a „semlegesség” jelszavával takarózott. Magyarország semle­gességének követelése a szocialista tábor egysége ellen irányult, a szocializmus és a haladás erőit gyengítette nemzetközi és hazai méretekben egyaránt. 1956-ban új­ra bebizonyosodott, hogy a mai magyar nacionalizmus, a nemzet­­ellenesség, a hazaárulás program­ja és ideológiája. Az ellenforradalom nacionalista demagógiájának fontos eleme a határkérdés feszegetése. Az ellenforradalmi nacionalis­ta demagógia a társadalmi reak­ció érdekében meghamisítja azo­kat a történelmi és néprajzi té­nyeket, amelyek a jelenlegi hatá­rok kialakulásában közrejátszot­tak. A nacionalista hírverés­­ ha­misan azonosítja az első világhá­borút követő versailles-i rendszert és az 1946. évi párizsi békeszerző­déseket, „megfeledkezve” a kettő különbségéről, és mindarról, ami Versailles és Párizs között történt. A trianoni békeszerződés im­perialista béke volt, amely szem­beállította egymással a Duna men­ti népeket és egyben a magyar fa­siszta rendszer konszolidációját segítette. A párizsi békeszerződés demokratikus jelleget viselt, amely a Duna-völgy békéjét, a né­pek összefogását szolgálta, a fa­sizmus újjászületése ellen irá­nyult. A Versailles és Párizs között el­telt negyedszázadban a magyar ellenforradalmi uralkodó osztá­lyok a legreakciósabb imperialista hatalmaktól­, 1933 után a fasiszta Németországtól várták, kérték és kapták meg hazaárulásuk díját. Csehszlovákia, Jugoszlávia és Ro­mánia egyes területeinek Magyar­­országhoz csatolásával a hitleri Németország jutalmazta a magyar fasizmust a rablóháború előkészí­tésében és véghezvitelében szer­zett „érdemeiért”. Magyarország a hitleri Német­ország utolsó csatlósa volt, ural­kodó osztályainak esztelen bűné­ből a végsőkig kitartott a német fasizmus mellett. Az 1946­-os pá­rizsi békeszerződés a határkér­désben a valóságos történelmi helyzetet ítélte meg, s ennek so­rán az egyes országoknak a má­sodik világháborúban játszott szerepét is lemérte. Erdélyt ille­tően, mint döntő tényezőt, figye­lembe vette, hogy ezen a területen nagy többségében románok élnek. A második világháború után hazánkban és több kelet-európai országban szocialista forradalom ment végbe. A munkásosztály ha­­talomrajutása lehetővé tette, hogy ezekben az országokban a nemze­ti kérdést új módon, az interna­cionalizmus elvei szerint oldják meg. A nemzetiségek, köztük a szomszédos országokban élő ma­gyar kisebbségek is, felszabadul­tak nemcsak a burzsoá földesúri kizsákmányolás alól, hanem a nemzeti elnyomás alól is. Miután a munkásosztály hatalomra ju­tott, a nemzeti gyűlölködés helyé­be a szocializmus építésének kö­zös ügye lép. Az évszázadokon át táplált bizalmatlanságot a kölcsö­nös bizalom, az ellenségeskedést a baráti kapcsolatok erősödése vált­ja fel. A párt és a kormány ezeket az elveket, népünk legalapvetőbb érdekeit, a szocializmus építését, a béke megvédését tartja szem előtt, amikor kijelenti, hogy a ha­tárkérdést lezárt kérdésnek te­kinti. A szocialista társadalom fej­lődésében a határok elvesztik ko­rábbi jelentőségüket és szerepü­ket. A szocialista világrendszer­ben a kommunizmus győzelmével megszűnnek a politikai országha­tárok. A szocialista tábor orszá­gai között kialakult új kapcsola­tok ezt a fejlődést készítik elő. Ennek érdekében is arra törek­szünk, hogy egyre szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat és mind­jobban elmélyítsük együttműkö­désünket a testvéri szocialista or­szágokkal. Az egységes szocialista világrendszer erősítésének útján „egymás után lebontjuk azokat a gazdasági korlátokat, amelyek or­szágainkat a kapitalizmusban el­választották. Megerősödik a vi­lágszocializmus közös gazdasági bázisa, amely végeredményben tárgytalanná teszi a határok kér­dését”. (Hruscsov.) (Folytatjuk) Hruscsov fogadta Thorezt és Ulbrichtot Szombaton a Szovjetunió Kom­munista Pártjának központjában Hruscsov és Szuszlov fogadta Maurice Thorezt, a Francia Kom­munista Párt főtitkárát és Wal­­ter Ulbrichtot, Németország Szo­cialista Egységpártjának első tit­kárát, akik szabadságukat töltik a Szovjetunióban. A szívélyes, baráti beszélgetés után Hruscsov, Szuszlov, Thore­z és felesége, Jeannette Vermeersch, valamint Ulbricht és felesége együtt ebédelt. (TASZSZ) A szovjet külkereskedelmi miniszter látogatásai Norvégiában A norvég lapok beszámolnak Patolicsev szovjet külkereskedel-­­­mi miniszter oslói látogatásáról. Pénteken Patolicsev és a kísé­retében levő személyiségek látoga­­tást tettek Gerhardsen norvég mi­niszterelnöknél, Lange külügymi­niszternél és Skog kereskedelmi miniszternél. Gerhardsennél tett látogatása során Patolicsev Hrus­csov üdvözletét tolmácsolta a nor­vég miniszterelnöknek és az egész norvég népnek. Pénteken este a norvég kor­mány vacsorát adott a szovjet vendégek tiszteletére. Szombaton Patolicsev koszorút helyezett el a Norvégia felszaba­dításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművén és a hősi halált halt norvég hazafiak emlékművén. (TASZSZ) Összetűzések Algériában Az algériai-tunéziai határ men­tén húzódó francia elektromos műszaki zárat az algériai szabad­ságharcosok az elmúlt napokban ismét több helyütt megtámadták. Bone-től keletre az árammal telí­tett sövényrendszert több helyütt megrongálták. Sétitől délkeletre egy algériai kommandó és a francia csapatok között, véres csata zajlott le. II. A nacionalizmus szerepe az 195­­. évi magyarországi ellenforradalomban A magyar kommunista mozga­lomnak jelentős hagyományai vannak a proletár nemzetköziség eszméjének terjesztésében, a na­cionalizmus elleni küzdelemben. Az MDP folytatta a kommunista párt hagyományait, amikor a for­dulat éve után tovább harcolt a nacionalizmus ellen; terjesztette és védte a proletár nemzetköziség eszméjét; ismertette a Szovjetunió történelmi szerepét az emberiség sorsának alakulásában és saját hazánk fejlődésében; hirdette, hogy a szocializmus és a nemzeti függetlenség ügye elválaszthatat­lan a szocialista tábor ügyétől. Nemzeti történelmünk során so­ha senki sem tett annyit haladó hagyományaink ápolásáért, mint a kommunisták. Ennek ellenére az MDP korábbi vezetése nem tudta eléggé visszaszorítani a na­cionalizmust, s 1953 után nem tud­ta megállítani a revizionista, na­cionalista támadást. Az 1956. évi ellenforradalom egyik legfontosabb ideológiai fegyvere a nacionalizmus volt. A proletárdiktatúra elleni támadás­ban a nacionalizmus eszméjét fel­használta a nemzetközi imperia­lizmus, a magyar reakciós erők itthoni és Nyugaton élő maradvá­nyai és a külső és belső reakció­val szövetségre lépő revizionista csoport. A revizionisták által hirdetett „nemzeti kommunizmus" burzsoá ideológia, amely a nemzeti sajá­tosságok ürügyén, a „külön út” hangoztatásával elveti a marxiz­mus—leninizmus általános érvé­nyű törvényeit, a kommunista pár­tok és a szocialista országok egy­ségének megbontására tör, s a proletárdiktatúra feladásához ve­zet. A szovjetellenesség felszításá­ban a főszerep a revizionistákra hárult. A „nemzeti kommunisták” szovjetellenessége a külpolitika­ Sztrájk fenyegeti az osztrák egyetemeket Bécs, szeptember 12. (MTI) Az osztrák főiskolások szövetsé­gének képviselői sajtóértekezleten bejelentették, hogy amennyiben az idei költségvetés sem gondos­kodik a főiskolák legégetőbb szükségleteiről, az egyetemek el­tartásáról és a berendezés kiegé­szítéséről, a diákság október vé­gén meghatározatlan időre sztrájkba lép. Koller, a szövetség elnöke kije­lentette: „A főiskolások helyzete ma oly katasztrofális, hogy így egyszerűen nem mehet tovább. Nincs más választásunk, mint a legerélyesebb eszközökhöz folya­modni. Ha majd az egyetemek üresen konganak, megtudja a vi­lág, mit tesz a szellemi utánpótlás érdekében az az ország, amely va­lamikor híres volt kultúrájáról." Hatvankét kivégzésre készülnek Pretoriában London, szeptember 12. (MTI) A Times johannesburgi tudósí­tója idézi a dél-afrikai Vader­­land című lapból: „Pretoria központi börtönében 62 bennszülött férfi és nő vár ki­végzésre. Harmincnégy elítéltet már korábban felakasztottak. Va­­lamennyiüket az észak-transzváli bennszülött-felkelés miatt ítélték halálra. A börtönhatóságok a leg­újabban törvénybe iktatott hír­közlési tilalomra való hivatko­zással megtagadnak minden fel­világosítást.” ­ Növekvő érdeklődés Hruscsov amerikai útja előtt Adlai Stevenson, a demokrata párt volt elnökjelöltje szeptember 23-án az Iowa államban levő Coon Rapidsbe utazik, hogy Ros­­well Garst farmer mintagazdasá­gán várja be Hruscsovot, a Szov­jetunió miniszterelnökét, aki a farmer meghívására a gazdaságba látogat — közli a Reuter. Az AP jelentése szerint körül­belül kétezer újságíró kíséri majd Hruscsovot amerikai körútján. A harminc országot képviselő ripor­terek, fényképészek, rádió- és te­levíziós tudósítók száma körül­belül hatszázzal múlja felül az Er­zsébet angol királynő két évvel ezelőtti utazásán részt vett újság­írók számát. Mint a TASZSZ jelenti, Elisa­­beth Gurley Flynn, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának tagja, cikket írt a Worker című lapban. „Az amerikai nép — mutat rá a a cikk írója — örül Hruscsov ide­­érkezésének. Az amerikaiak mos­tanában nagy érdeklődést tanúsí­tanak aziránt, ami a Szovjetunió­ban történt, s barátai akarnak lenni a szovjet népnek .. Sztrájkok Belga-Kongóban Brüsszel, szeptember 12. (TASZSZ) Belga-Kongóban továbbra is rendkívül feszült a helyzet. A súlyos adóterhekkel sújtott helyi lakosság körében növekszik az elégedetlenség. Sajtójelentések szerint Belga-Kongó különböző vidékein, elsősorban Kivu tarto­mányban sztrájkokra került sor. Több sztrájkolót letartóztattak, s egyeseket közülük kéthavi bör­tönre ítéltek. Munkabeszünteté­sekre került sor Kalima körzet ónbányáiban is.

Next