Népszabadság, 1959. október (17. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
1999. október 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Tíz éve alakult meg a Kínai Népköztársaság. E tíz év alatt népünk a nagy kínai kommunista párt és Mao Ce-tung elvtárs bölcs vezetése alatt, a Szovjetunió és a többi testvéri ország segítségével, bonyolult harcok és hatalmas erőfeszítések közepette, minden arcvonalon ragyogó győzelmet aratott. Ma pedig, amikor a központi irányvonaltól lelkesítve, amely így hangzik: „teljes erővel azon fáradozunk, hogy gyorsabban, jobban és takarékosabban építsük a szocializmust”, arra törekszünk, hogy már az idén, tehát három évvel a határidő előtt teljesítsük a második ötéves tervünk, főbb mutatószámait, visszapillantva az általunk megtett nagyszerű útszakaszra és előre tekintve perspektíváinkra, valamennyiünket a határtalan hit érzése tölt el. Tíz év nagyon rövid idő a társadalmi fejlődés történetében, de népünk ez esztendők során világraszóló változásokat ért meg. Kivívtuk a szocialista forradalom győzelmét, alapjában véve megoldottuk azt a kérdést, hogy a szocialista társadalom győzi le a kapitalizmust vagy fordítva. A szocializmus építésében példa nélkül álló nagyszerű sikereket értünk el, népünk életszínvonala szakadatlanul javul és emelkedik, a régi Kínától ránk maradt szegénység és elmaradottság gyors ütemben felszámolódik. A tények bizonyították, hogy a munkásosztály vezette, a munkás-paraszt szövetségen alapuló népi demokratikus diktatúra a legelőnyösebb államforma arra, hogy szervezze az egész népet boldog élete építésére. A Kínai Népköztársaság megalakulása azt jelképezte, hogy hazánk új korszakba, a szocializmus építésének korszakába lépett. A világ összlakosságának egynegyedét kitevő kínai nép áttörte az imperializmus keleti arcvonalát, megdöntötte a feudalizmus és a komprádor burzsoázia elnyomását és ennek következtében szilárdan talpra áll. A fiatal köztársaság megalakulása elején, körülbelül négy év leforgása alatt, megoldották a burzsoá forradalomból visszamaradt feladatokat, megsemmisítettük a Kuomintang hadseregének a kontinensen levő maradványait, Tajvan és a parti szigetek egy részének kivételével felszabadítottuk a kínai szárazföld egész területét. Elkoboztuk a komprádor tőkét, azt szocialista jellegűvé alakítottuk át, csapást mértünk a spekuláns kereskedelemre és az üzérkedőkre; stabilizáltuk a piaci árakat; nagy mozgalmat indítottunk az ellenforradalom szétzúzására, az egész ország újonnan felszabadított, mintegy 300 millió lakosú területén végrehajtottuk a földreformot, megindítottuk az ..állj ellen Amerikának, segítsd Koreát!' mozgalmat, meghiúsítottuk az amerikai imperialisták Korea elfoglalására, majd hazánk elleni agressziójára irányuló mesterkedését. Mindezek az óriási győzelmek lehetővé tették, hogy hazánk népi demokratikus diktatúrába soha nem látott mértékben megszilárduljon és megerősödjön. Ugyanekkor hazánk gazdasági helyreállítása is lényegében megvalósult, és ezáltal alapot teremtettünk hazánk nem szocialista gazdasági szektorának az átalakítására és a tervszerű szocialista gazdasági építésre. Ahhoz, hogy hazánkat modern iparral, modern mezőgazdasággal, modern tudománnyal és kultúrával rendelkező szocialista országgá alakítsuk át, mindenekelőtt meg kellett változtatni a termelési javak tulajdonformáját és a termelési viszonyokat összhangba kellett hozni a termelőerők fejlődésével. 1953- ban hazánk hozzáfogott gazdasági építése első ötéves tervéhez, a nagyarányú tervszerű szocialista építés korszakába léptünk. Kína Kommunista Pártja az akkori politikai és gazdasági helyzetnek és a széles néptömegek kívánságának megfelelően kihirdette az átmeneti korszakban érvényes központi irányvonalat, amelyet Mao Ce-tung elvtárs így fogalmazott meg: „A Kínai Népköztársaság megalakulásától a szocialista átalakulás alapvető megvalósulásáig terjedő szakasz átmeneti szakasz. Ebben a szakaszban a párt központi irányvonala és fő feladata az, hogy viszonylag hosszabb időn keresztül fokról fokra megvalósítsa az ország szocialista iparosítását, a mezőgazdaság, a kézműipar, valamint a kapitalista ipar és aereskedelem szocialista átalakítását. E központi irányvonalnak, miként világítótoronynak, ott leell fénylenie minden munkánk előtt és amennyiben ettől eltérünk, jobb-, illetve baloldali hibába esünk.” A kollektivizálás végrehajtása során kemény harcokat kellett megvívnunk. 1955-ben, amikor falun a szocialista mozgalom fellendülőben volt, a párton belüli egyes jobboldali gondolkodású, konzervatív elvtársak megrémülve a tömegmozgalomtól, hideg vizet öntöttek az aktívan előrehaladó káderek és tömegek nyakába, lassítani igyekeztek a mozgalom előrehaladását. Mao Cetung elvtárs idejében szembeszállt ezzel a hibás stílussal, megtartotta híres beszámolóját A mezőgazdaság kollektivizálásának kérdései címmel. Majd pedig a párt irányelveinek szellemében elfogadták a mezőgazdaság kollektivizálásáról szóló határozatot, alkotó módon alkalmazva a marxizmust—leninizmust, konkrét módon magyarázták és megoldották azt a bonyolult problémát, hogy a kínai paraszt hogyan váltsa fel a magángazdálkodást a kollektív tulajdonrendszerrel. A plenáris ülés lelkesen helyeselte és támogatta a széles paraszttömegeknek a szocialista úton való haladása érdekében tanúsított aktivitását. Jelentős csapást mért a jobboldali konzervatív nézetekre. 1955 őszén a kínai falvakban nagy horderejű szocialista tömegmozgalom bontogatta szárnyait. A parasztok nagy tömegekben léptek be a termelőszövetkezetekbe és a félszocialista jellegű, alsófokú tsz-eket tucatjával alakították át teljesen szocialista jellegű, magasfokú szövetkezetekké, ahol eltörölték a földrészesedést és érvényre juttatták a szocialista elosztás elvét. 1957-re az ország több mint 110 millió parasztgazdasága, vagyis a parasztgazdaságok több mint 96 százaléka már magasfokú termelőszövetkezetbe tömörült, és így nagyjából megvalósult a falusi gazdálkodás egyéni formájáról a kollektív szocialista formára való áttérés. A feudális kizsákmányolástól és a kisgazdasággal járó szenvedésektől agyonnyomorított kínai parasztság ezáltal örökre búcsút mondott a régi rendszernek, a régi életnek, megindult a közös jólétet biztosító, virágzó szocialista úton. Ennek a több mint ötszázmillió falusi lakosságnak e nagyméretű szocialista forradalmi mozgalma világra szóló jelentőséggel bír. A mezőgazdaság szocialista átalakításával egyidejűleg a kéziipar, valamint a kapitalista ipar és kereskedelem is szocialista átalakuláson ment keresztül. Államunk a kéziipart szövetkezetekbe tömörítette, a kapitalista iparral és kereskedelemmel szemben pedig a felhasználás-korlátozás és az átalakítás módszerét alkalmazta, majd az államkapitalizmus különböző formáin keresztül megvalósította a szocialista államosítást. A magánkapitalista iparral szemben azt a módszert alkalmaztuk, hogy mi láttuk el nyersanyaggal, megrendelésekkel, ezenkívül a felvásárlás és az értékesítés is a mi kezünkben volt. A magánkapitalista kereskedőknek pedig megengedtük, hogy őstermelői kereskedelmet folytassanak. Ez az államkapitalizmus kezdeti formája. A magánkapitalista vállalatokat állami-magán vegyesvállalatokká alakították át, később pedig egyes állami-magán vegyesvállalatokat felváltották az egy-egy egész szakmára kiterjedő állami-magán vegyesvállalatok. A kapitalistáknak meghatározott ideig évi járadékot biztosítottunk, ami már az államkapitalizmus magasabb formáját jelenti. Ez a kapitalista iparral és kereskedelemmel szemben alkalmazott megvásárlási politika csökkentette az átalakítással szembeni ellenállást, lehetővé tette, hogy a termelési javak kérdésében gyors ütemben gyökeresen felszámoljuk a kapitalizmust és a kapitalista elemeket fokozatosan átalakítsuk saját munkaerejükre támaszkodó dolgozókká. A forradalom győzelme a gazdasági fronton korántsem jelenti az osztályharc befejeződését, hiszen a proletariátus és a burzsoá tudatforma közötti osztályharc viszonylag hosszú ideig tartó folyamat. 1957-ben és 1958 első felében országos méretekben kibontakozó, egész népet átfogó stílusjavító mozgalom és a jobboldal elleni harc a szocializmus és a kapitalizmus politikai és ideológiai fronton megnyilvánuló harca a két útvonal harca volt. E harc nélkül nem lenne biztosítva a szocialista építés győzelme. Az a mozgalom, amelyet értelmiségünk gondolkodásmódjának átalakítására indítottunk, ugyancsak jelentős része egész szocialista átalakító munkánknak. Az elmúlt években azáltal, hogy lelkiismeretesen alkalmaztuk pártunknak az értelmiség egységesítésére, nevelésére, átalakítására vonatkozó politikáját, a sorozatos mozgalmas politikai harcok és tömegmozgalmak során megnőtt az értelmiség nemzeti önérzete és önbizalma. Felszámoltuk a burzsoá értelmiség ideológiai befolyását a szakmai kérdésekben, a művészeti életben megszilárdult és megerősödött a proletariátus vezető szerepe az értelmiség felett. Milyen hatalmas erőfeszítéseket kellett tennünk ahhoz, hogy a régi Kínától örökölt szegénység és elmaradottság alapjain folytathassuk országépítő munkánkat. Alig fejeződött be a háború, az imperialisták és a külső-belső ellenforradalmárok azt hangoztatták, hogy nehéz lesz helyreállítani és továbbfejleszteni a hosszú háborúban súlyos veszteségeket szenvedett kínai gazdaságot, de a tények megcáfolták híreszteléseiket. A bátor és szorgalmas kínai nép pártja vezetése alatt tudásával és munkájával meglepő eredményeket ért el. 1953—1957-ig az ipar össztermelésének értéke 141 százalékkal, a mezőgazdaságé pedig 25 százalékkal növekedett, és ilyen módon a modern iparnak a népgazdaságban elfoglalt aránya az 1952-es 26,7 százalékról 1957- re 40 százalékra emelkedett. Ezzel megteremtettük a szocialista iparosítás kezdeti alapjait. Előrehaladásunk üteme barátainkban örömet, ellenségeinkben pedig rémületet keltett. Az első ötéves terv túlteljesítésével népgazdaságunk arculata megváltozott. A legfontosabb ipari termékek termelése többszörösére vagy tízszeresére növekedett. 1957-ben az acéltermelés elérte az 5 millió 350 ezer tonnát, mely az 1949-es 158 ezer tonnához képest 33-szoros növekedést jelentett. Az évi széntermelés elérte a 130 millió tonnát, azaz a 49-es termelés négyszeresét. Az első ötéves terv folyamán több mint tízezer üzem és bánya építése volt folyamatban országos méretben, s átlagban csaknem minden három napban egy új, hatalmas méretű üzem és bánya kapcsolódott be a termelésbe. Számos olyan iparág, amelylyel azelőtt nem rendelkeztünk, mint például a gépkocsigyártás, repülőgépgyártás, nehéztípusú és finommechanikai gépek gyártása, valamint kiváló minőségű acélötvözetek gyártása és fontos kohászati iparágak, mind ebben az időben jöttek létre. Különösen említésre méltók a vízgazdálkodásban elért eredmények. Nyolc év alatt vízgazdálkodásunk fejlesztésében óriási sikereket könyvelhetünk el. Az öntözött terület 280 millió mával nőtt. Ez 59 millió 340 ezer mával több, mint a felszabadulás előtti öntözött területek összege. A tervszerű vízgazdálkodás fejlesztése és az árvízkárok kiküszöbölése érdekében az állam azonkívül, hogy széles paraszti tömegeket mozgósított számos közép- és kisméretű víztároló építésére, komplex terveket dolgozott ki a Sárgafolyó, a Jangce és egyéb nagy folyókon végrehajtandó munkákra. Jelenleg a Sárgafolyó középső folyásánál építés alatt áll az egész világon is ismert Szánmen-szorosi víztároló, amely nagy szerepet játszik majd a Sárgafolyó árvízkárainak megelőzésében, valamint a folyó vízienergiájának teljes kihasználásában. Az első ötéves terv során a közlekedés és áruszállítás, a posta és a hírközlés szintén nagymértékben fejlődött. 1957 végére az országban már több mint 29 ezer kilométer hosszúságú a vasútvonal, azaz 38 százalékkal több, mint 1949-ben. A közutak hossza több mint 250ezer km-re nőtt, vagyis több mint 200 százalékkal volt hosszabb, mint 1949-ben. A folyami szállítás potenciálja nyolc év alatt duplájára növekedett. Az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődésével a nép élete is jelentős mértékben megjavult. 1957 végén az ország alkalmazottainak száma elérte a 24 millió 500 ezret, azaz az 1949-es évhez képest 16 millió 50 ezerrel növekedett. A régi Kína örökségeként visszamaradt nagyszámú munkanélküli alapjában véve munkához jutott. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek biztosítékot nyújtottak az öregeknek, rokkantaknak, árváknak, özvegyeknek és a kenyérkeresőjüket vesztett családoknak. Biztosította az étkezésüket, ruházkodásukat, fűtőanyagukat, kulturális igényük kielégítését és temetési kiadásaikat. Ilyen módon az öregek otthont találtak, a gyermekeknek pedig megvolt a betevő falatjuk. A munkások és parasztok széles tömegeinek bevétele általánosan megnövekedett, a társadalom vásárlóereje 1952-ről 1957-re 71 százalékkal növekedett. Az 1958-as esztendő, második ötéves tervünk első éve ugyancsak népgazdaságunk soha nem látott, ugrásszerű fejlődésének is első éve. Ez a nagy ugrás hazánkban a szocialista átalakítás befejezésének és az 1957-es stílusjavító mozgalom, valamint a jobboldaliak elleni harc során elért hatalmas győzelem alapján indult meg. Az ipar legfontosabb termelvényei, mint az acél, a vas, a szén stb. több mint 100 százalékkal növekedtek egy év alatt. Az acéltermelés elérte a 11 millió 800 ezer tonnát, ezen belül 3 millió tonna falusi használatra alkalmas acél volt, szemben a tavalyi 5 millió 350 ezer tonna termeléssel. A széntermelés pedig elérte a 270 millió tonnát, amely 108 százalékos növekedést jelent. A mezőgazdaságban ugyanakkor az alapélelmiszerek össztermelése elérte az 500 milliárd tynt, amely az 1957-es 370 milliárd tynnel szemben 35 százalékos emelkedést jelentett. A gyapottermelés 42 millió tán volt, vagyis 28 százalékkal több, mint az előző évben. Az élelmiszerek és a gyapottermelés emelkedése egy év során magasabb volt, mint az első ötéves terv öt esztendeje alatt együttvéve. 1958-ban az ipar és mezőgazdaság termelésének összértéke 184 milliárd 100 millió jüan volt, amely 1957-hez képest 48 százalékos emelkedést jelent. A többi termelési ágakban is hasonló emelkedés volt jellemző. Különösen említésre méltó az a tény, hogy 1958-ban, a nagy ugrás során falvainkban megjelentek az ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet, az oktatást egységbe foglaló, a mező- és erdőgazdaságot, az állattenyésztést és halászatot összehangoló, politikai és társadalmi egységet képező nagyméretű népi kommunák. A kommunák a falusi gazdasági élet nagyarányú fejlődése és a parasztság öntudatának nagyfokú felemelkedése folytán jelentek meg. A széles tömegek annak érdekében, hogy megváltoztassák a falusi gazdasági és kulturális élet arculatát, fejlesszék a termelőerőket, a korábban létrejött felsőfokú szövetkezetek alapján fejlesztették ki a kommunákat. Alig tűntek fel a láthatáron, máris hatalmas életerőről tettek tanúbizonyságot. Miként a futótűz, meggátolhatatlanul kezdtek terjedni, és néhány rövid hónap leforgása alatt a több mint 700 ezer tsz-ből megalakult a 26 ezer népi kommuna. A népi kommunának nagyon sok az előnye, kedvező a többoldalú gazdaság általános fejlesztésére, a nagyfokú kooperációra és a kölcsönös segítésre, kedvező az emberi és anyagi erőtartalékok ésszerű megszervezésére és teljes kihasználására, kedvező a nagyméretű vízgazdálkodási építkezésekre, a mezőgazdaság gépesítésére, villamosítására, valamint a mezőgazdaság kulturális és oktatásügyének gyors fejlesztésére, a közös étkezdék, napközi otthonok és más közös szociális létesítmények megteremtésére. A fejlődés szempontjából a népi kommuna előnye egyre szembetűnőbb. Jelenleg a népi kommunának szocialista jellege van. A népi kommuna termelőeszközei alapjában véve kollektív tulajdonban vannak, de tartalmaznak bizonyos össznépi tulajdonformára jellemző tényezőket is. Az elosztásban jelenleg alapjában véve még a mindenkinek munkája szerinti bérrendszer érvényesül, de ugyanakkor részben megtalálható a szükséglet szerinti elosztás természetbeni juttatás rendszerének csírája is. Mivel a népi kommunának ilyen sajátosságai vannak, a népi kommuna ma szocialista társadalmunk alapfokú szervezeti formáija és egyúttal a jövőben a falun a kollektív tulajdonformából az össznépi tulajdonformába való átmenet megfelelő szervezeti formája, amelyet széles néptömegeink lelkesen támogatnak. Az 1959-es esztendő, második ötéves tervünk második éve, az 1958-as nagy ugrás alapján a további nagy ugrás esztendeje. Az idén a gazdasági helyzet továbbra is rendkívül kedvező. Az év első felében az ipar termelésének összértéke 65 százalékkal növekedett az 1958-as hasonló időszakhoz viszonyítva, bár a mezőgazdaságot súlyos természeti csapások érték, a tavasszal betakarított mezőgazdasági termények termésmennyisége mégis 20 milliárd tünnel növekedett a tavalyihoz viszonyítva. A párt augusztusban tartott 8. plenáris ülése az ország népe elé azt a harci feladatot tűzte ki, hogy az idén, azaz három évvel a határidő előtt teljesítsék a második ötéves terv legfontosabb mutatószámait. A tavalyi nagy ugrás eredményeképpen a szén, a nyersfa, nyerssó, valamint a gabonaneműek 1962-re kitűzött mutatószámát már határidő előtt teljesítettük és más fontos termékek mutatószámait szintén az idén teljesítjük, túlteljesítjük, vagy megközelítőleg teljesítjük. Ilyen módon lehetővé válik, hogy az elkövetkezendő három esztendőben kézbe vesszük a népgazdaság szűk keresztmetszeteinek megerősítését, elérjük, hogy termelésünk ugrásszerűen még magasabb szintre jusson, és azt, hogy körülbelül tíz éven belül megvalósuljon pártközpontunknak az a jelszava, hogy „tizenöt éven belül a legfontosabb ipari termékek termelésében érjük utol Angliát”. Ha figyelembe vesszük hazánk tízéves ipari fejlődésének ütemét, erre megvan minden biztosítékunk. Hazánkban 1953—1957-ig az első ötéves terv során az ipari termelés színvonala 18 százalékkal növekedett, ugyanakkor Angliában csak 4,1 százalékkal. 1958-ban hazánkban ismét 66 százalékkal növekedett, míg Angliában 0,9 százalékkal csökkent. Ha az acélt vesszük például, Angliában 67 évre volt szükség (1869—1936), amíg az acéltermelés körülbelül 600 ezer tonnáról kb. 12 millió tonnára emelkedett, míg hazánkban csak tíz évre (1949—1959). Csak 1958-ban hazánk acéltermelése (Folytatás a 4. oldalon.) A Kínai Népköztársaság nagyszerű tíz éve A Népszabadság számára írta: Hszi Csung-hszun, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettese .1