Népszabadság, 1959. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

2 Tünte eshozsz­ak a buszapesti kommunisták (Folytatás az I. oldalról.) a munkások javaslatait, bírála­tait, de nem vonják felelősségre a mulasztókat, károkozókat sem. Az üzemek többségében, főként a gépiparban, indokolatlanul emelkednek a túlórák a múlt évihez képest. Vannak üzemek, ahol már a háromnegyed év alatt több túlórát használtak fel, mint tavaly egész évben. Pedig a Ganz -MÁVAG, az Egyesült Izzó pél­dája bizonyítja, hogy jobb terve­zéssel, az üzemszervezés és gaz­dálkodás magasabb színvonalra való emelésével, a dolgozók véle­ményének meghallgatásával sok­kal jobb eredményt lehetne el­érni. A budapesti kommunisták, munkások, mérnökök, techni­kusok és minden dolgozó előtt most közvetlen harci cél és feladat a kongresszusi fel­ajánlások minden részletének teljesítése és túlteljesítése. Az üzemek egész sora — anélkül, hogy valami felhívást kap­tak volna — bejelentette, hogy novemberben egész hó­napos kongresszusi műszakot indít. A termelés pártellenőrzéséről szólva Marosán elvtárs kifejtette, hogy ez széles, társadalmi jelle­gű munkát jelent. Fontos része a pártellenőrzésnek a gazdasági vezetők beszámoltatása a párt-és a tömegszervezetek különböző fórumain. Nem kis felada­tok hárulnak a szakszerveze­tekre, amelyek a budapesti dolgo­zók 86 százalékát, körülbelül 1 millió embert tömörítenék soraik­ba. A pártszervezeteknek erősí­teniük, támogatniuk kell a szak­­szervezetbe küldött kommunisták munkáját, hogy még eredménye­sebben dolgozzanak, minél több embert vonjanak be a szocialista főváros építésébe. Nyílt, elvi harcot folytattunk a munkásosztály vezető szerepét ta­gadó nézetek hirdetőivel szemben. Nem engedtünk teret a re­vizionisták hangulatkeltéseinek, amelynek célja a munkásfiatalok alapjainak bomlasztása volt. Óv­tuk és óvni fogjuk pártunkat to­vábbra is a revizionizmus veszé­lyétől, mert tudjuk, hogy a marxista fra­zeológiába rejtőzött revizio­­nizmus a fő veszély a mun­kásmozgalom számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy a modern revizion­izmus új kön­tösbe bújtatja a burzsoázia esz­méit és trójai falóként próbálja becsempészni a munkásmozga­lomba. Pártpropagandánknak se­gítenie kell, hogy párttagjaink képesek legyenek felismerni a re­­vizionizmus mai megjelenési for­máit, hogy megértsék: a különbö­ző jobboldali nézetek, elhajlások eluralkodása revizionizmushoz vezet. Azt az elvi álláspontot követ­tük, hogy harcolni kell minden olyan nézet és jelenség ellen, amely kárt okoz a munkásmozga­lomnak, a pártnak. Ezért követ­kezetes szigorúsággal léptünk fel a tömegeket lebecsülő, a tömeg­kapcsolatot csak taktikának tar­tó, káros nézetek ellen is. Nem engedtük és nem fogjuk megengedni, hogy egyesek a párt tekintélyét a maguk te­kintélyének, a népi rendszer hatalmát a maguk személyes hatalmának képzeljék. Keményen fellépett a Budapesti Pártbizottság a bírálat elfojtóival szemben is. Elítéltük és küzdünk a beképzeltségből fakadó elzárkó- Kádár elvtárs a pártértekezlet megkezdése előtt vidáman beszélget. Az iskola az életre nevelje ifjúságunkat — Az 1957-es országos pártér­tekezlet határozatainak megvaló­sítása a kulturális életben volt a legnehezebb — folytatta Marosán elvtárs. — Két és fél évi harcunk­nak vannak eredményei. Sikerült kialakítani kulturális életünk egészséges fejlődésé­nek feltételeit. Jelentősek a közoktatásban elért eredmények. Tavaly 188 ezer gyer­mek tanult általános iskoláinkban. Ez több mint kétszerese a 20 év előttinek. 1938-ban a középiskolá­soknak csupán 4 százaléka volt munkás-paraszt származású. Az idei elsőévesek 54 és fél százaléka munkás és paraszt szülők gyerme­ke. A Horthy-rendszer súlyos mu­lasztásait esti és levelező oktatás­sal pótoljuk. Ebben az évben 13 770 dolgozó iratkozott be az ál­talános iskolákba és 9400 a kö­zépiskolákba. Jelentős a fejlődés az egyetemeken és főiskolákon is. 1938-ban Budapesten hat felsőok­tatási intézmény működött, 1959- ben már tizenöt. S míg húsz év­vel ezelőtt az egyetemi hallgatók­nak csupán három és fél százaléka volt munkás-paraszt származású, ma már 52 százaléka. Oktató-nevelő munkánk komoly problémája a világnézeti nevelés alacsony színvonala. Bár a peda­gógusok többsége politikailag igen sokat fejlődött, sokan közülük még nem használják fel a tan­anyagot a tanulók szocialista ne­velésére. Vannak, akiket vallásos beállítottságuk gátol a töretlen oktató-nevelő munkában. Mi azt várjuk az iskolától, hogy neveljen az életre, köny­­nyítse meg az ifjúság bekap­csolódását társadalmunk éle­tébe és munkájába. A szocialista munkaiskola kiala­kításának kezdeti lépéseit már meg is tettük: 161 általános és 44 középiskolában bevezettük a mű­szaki és mezőgazdasági gyakorla­tokat. A gyermekek rendszeres részvétele a termelőmunkában fejleszti a közösségi érzést, és elő­segíti a szocialista emberre jel­lemző tulajdonságok kialakítását. Gyermekeink szocialista tár­sadalmunkban fognak élni. Azok a szülők tehát, akik akarva, aka­ratlan, a nép által választott szo­cialista renddel fordítják szem­be gyermekeiket, szerencsétlen­né teszik őket. A szülőknek a pe­dagógusokkal, az egész társa­dalommal összefogva kell kiala­­kítaniuk a felnövekvő nemzedék szocialista világnézetét. A dolgozók érdeklődése megnőtt a művészet, a kultúra iránt A főváros művészeti életével foglalkozva Marosán elvtárs biz­tató fejlődésről adott számot. Vi­lágviszonylatban is kiváló szín­házaink műsorpolitikája előnyö­sen megváltozott. A dolgozók érdeklődéssel fo­gadták a harcosan politizáló darabokat. Közismerten fejlett Budapest ze­nei élete. S a képzőművészet iránt is igen nagy az érdeklődés. Ál­landóan növekszik a fővárosi mo­zik és könyvtárak látogatóinak száma. Budapest 117 művelődési otthona és 607 kultúrterme évente több mint 5 millió látogató részé­re biztosít szórakozási lehetősé­get. A kulturális terület további fejlődése megköveteli, hogy párt­szervezeteink terjesszék ki világ­nézeti nevelő tevékenységüket a tudományos, kutató-, tervezőin­tézetekre és egyéb kulturális in­tézményekre. Erősíteni kell befo­lyásunkat a művészekre. A mű­vészvilágban jelentős képviselői vannak a szocialista kultúrának, íróink, művészeink jelentős ré­sze azonban nem éli dolgozóink­kal együtt a szocializmus építé­sének lelkesítő valóságát Többet akarunk olvasni, lát­ni, hallani a főváros életéről, a pesti emberekről, a munká­sokról. A hűség és ragaszkodás, mely ezernyi szállal fűz bennünket fő­­városunkhoz több művészi al­kotás megteremtője lehetne. Pártunk szilárd vezetője és őrzője a népi m­im­ont­nak — Mindazok az eredmények, amelyekről ma büszkén beszélhe­tünk, azért születhettek meg, mert olyan pártunk van, amely szilárd vezetője és őrzője a néphatalom­­nak — mondotta Marosán elv­­társ. Hiúság, önteltség nélkül de büszke örömmel állunk Budapest dolgozói elé, hogy beszámoljunk arról, hogy a Központi Bizottság politikáját, ha olykor kemény küzdelmeken keresztül is, de va­­lóra váltottuk. Kemény küzdelmet jelentett számunkra, hogy következetesen érvényre juttassuk és Budapest minden egyes pártszervezetében biztosítsuk pártéletünk elvi alap­ját: a szakadatlan harcot a jobb- és a „baloldali” elhajlások ellen. A N­E­P­S­Z­A­B­A­D­S­ÁG 1959. november 1. vasárnap Mit jelent a párt A Budapesti Pártbizottság — mondotta Marosán elvtárs —min­dig éberen őrködött azon, hogy he­lyesen és hűen tolmácsolja a dol­gozók véleményét a Központi Bi­zottságnak, igyekezett választ adni­ a tömegek kérdéseire és meggyőzni őket, ha kételyeik tá­madtak. A Budapesti Pártbizott­ság a kerületi pártbizottságokkal együtt, a politikai hangulat tény­leges irányítójává vált, átfogja, befolyásolja, irányítja Budapest politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életének minden terü­letét. A jövőben még nagyobb helyet kell kapnia a politikai munkának a pártszervezetete te­vékenységében, még inkább erő­síteni kell a pártfunkcionáriusok és párttagok kapcsolatát a dol­gozókkal. — Mit jelent a párt tömegkap­csolata? — tette fel a kérdést Marosán elvtárs. — Vannak, akik erre csak azt felelik, hogy a ve­zetők sokat járjanak a tömegek között. Az a vezető, aki naponta kezet fog egy-két tucat emberrel, aki gyakran megfordul különböző helyeken azt gondolja magáról, hogy kifogástalan a tömegkapcso­lata. Véleményünk szerint ez csak egy része a tömegkapcso­latnak. A párt tömegkapcsolatá­­nak ápolása nem kizárólag a ve­zetők feladata, bár kétségtelenül nagyobb a felelősségük. A párt számára a tömegkapcsolatot az jelenti, ha minden egyes kommu­nista, funkcióra való tekintet nél­kül, küzd azért, hogy környezete a munkahelyén, az otthonában az ő, kommunistához illő magatarto­zás ellen, amely olyan vélemé­nyekben nyilvánul meg, mint az „elegen vagyunk”, „miért nem jött már előbb" stb. Mi, kommu­nisták a jobb, szebb élet tervezői és kezdeményezői vagyunk. Meg­alkotója a tervnek maga a dol­gozó nép. Ezért nem érthetünk egyet azokkal, akik hangoskodás­sal, a pártonkívüliek­kel szembe­ni bizalmatlansággal képzelik el a szocializmus építését, tömegk­apcsolata­­ sa, meggyőző munkája révén nap­ról napra közelebb kerüljön pár­tunk politikájának megértéséhez. Ezután arról beszélt Marosán elvtárs, hogy az 1957-es párt­értekezlet kimondta, hogy min­den funkciót betölthet párton­­kívüli. Mégis, lassan olyan a hely­zet, hogy miniszter vagy minisz­terhelyettes lehet pártonkívüli, de gyárigazgató vagy könyvelő nem. Az elzárkózottság két szempont­ból is kárt okoz a pártnak. Azt gondolhatják a tömegek, hogy a párt mást mond és más történik a gyakorlatban. S óhatatlanul megindulnak a karrieristák a párt felé, gondolván, hogy ez az út ve­zet bizonyos pozíciókhoz. A továbbiakban arról beszélt Marosán elvtárs, hogy a pártonkí­­vüliekkel való kapcsolat erősíté­sében fontos szerepet tölt be a Hazafias Népfront-mozgalom, va­lamint a KISZ és a Nőtanács. A budapesti KISZ-szervezetek ered­ményesen mozgósították az ifjúsá­got a szocializmus építésére, a fia­talok, elsősorban a KISZ-tagok, példamutatóan vesznek részt a munkaversenyben. Jó munkát végzett a KISZ a tanulóifjúság körében is. Még további lépése­ket kell tenni az ifjúság nevelé­séért. A budapesti pártmozgalom a termelés, a társadalmi élet min­den területén igényli aktív mun­kájukat, részvételüket, harcos ki­állásukat. Eredményes erőfeszíté­seket tesznek a nőtanácsok is, hogy eljussanak az asszonyok különbö­ző rétegeihez. Sok apró, olykor nem is tündöklő, de a párt szá­mára nagyon hasznos munkát végző asszonyok száma állandóan növekszik Budapesten A beszámoló összegezte azután a vezetőségválasztások tapasztala­tait, képet adott a párttagság lét­számának alakulásáról, a pártfe­gyelmi tevékenységről, majd is­mertette a kádermunka pozitív és negatív tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a pártta­gok, a vezetők magatartásának tükröznie kell a kommunista erkölcs követelményeit. A pártoktatási munkával kap­csolatban elmondotta, hogy harcot folytattunk az oktatás területén a dogmatikus tanítási módszerek el­len. Sikerült fejleszteni a párttag­ság marxista-leninista szemléle­tét, dialektikus gondolkodását. Az oktatásban részt vett párt­tagok és tagjelöltek száma Buda­pesten a párttagság 50—51 száza­lékának felel meg. Befejezésül Marosán elvtárs hangsúlyozta, hogy a budapesti pártszervezetek eredményeinek titka a párt helyes politikájában, a Központi Bizottság köré való szoros felzárkózásban, a kommu­nisták elvi, politikai és szervezeti egységében rejlik. A feladat a jövőben is védeni és fejleszteni ezt a politikát s szilárdan követ­ni a Központi Bizottságot. — Büszkén tekintünk vissza megtett útunkra — mondotta vé­gül Marosán elvtárs. — Az ellen­­forradalom alatt és az ellene folytatott harcban hűen, követ­kezetesen kitartottunk a proletár internacionalizmus nagy eszméje s a Szovjetunió mellett s ebben ma még szilárdabbak, még törhe­tetlenebbek vagyunk. Budapest 130 ezer kommunistája tanácsko­zásának azt a célt kell szolgálnia, hogy erősítse pártunkat, segítse győzelemre VII kongresszusun­kat. A nagy tetszéssel fogadott be­számoló után Gallai Lajos, a Re­víziós Bizottság elnöke tartott be­számolót, majd megkezdődött a vita. A szombati tanácskozáson felszólalt Kádár János elvtárs is. Kádár elvtárs beszédének ismer­tetésére keddi számunkban vissza­térünk. Elkészült a Tiszavidéki Vegyikombinát igazgatósági épületének terve A Tiszavidéki Vegyikombinát termelésének megindulásával az ország nitrogénműtrágya-terme­lése évi 210 ezer tonnával növek­szik, amely mennyiség újabb ha­talmas szántóterület terméshoza­mának megjavítását teszi lehető­vé. Az üzemi épületek építése már megkezdődött. A jövő év elején megkezdik a hatalmas vegyiüzem igazgatósági épületének építését, amelyben helyet kap a gyár köz­ponti laboratóriuma, az 1500 étel­adagra méretezett korszerű kony­haüzem, a 400 főre tervezett étte­rem és az üzemorvosi rendelőin­tézet. Az épület terveit korszerű meg­­­oldásokkal az IPARTERV 2. sz. irodája készítette. Mind az igaz­gatósági, mind az üzemi épületek térelhatároló falazata helyszínen előregyártott könnyűbeton-pane­lekből készül. Az IPARTERV mérnökei a gyár és az igazgató­­sági épü­let tervezésében bevát tapasztalatok nyomán bőségesen alkalmazták a korszerű műanyag­­termékeket, a legkorszerűbb hő- és hangszigetelő, valamint bur­kolóanyagokat és a jelentős vas­­anyag-megtakarítással járó feszí­tett szerkezeteket. Az új, hatalmas gyártelepet az ÉM 31. sz. Állami Építőipari Vál­lalat dolgozói építik. Magyar-vietnami tudományos együttműködési egyezmény Le Khac, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság Országos Tu­dományos Bizottságának megbí­zottja és Zólyomi Bálint, a Ma­gyar Tudományos Akadémia kül­döttségének vezetője péntek­en Hanoiban ötéves tudományos együttműködési egyezményt és 1960-ra szóló munkatervet írt alá. Az egyezmény szerint mindkét fél szélesíteni fogja a tudomá­nyos együttműködést. Megterem­tik a közvetlen kapcsolatokat és kölcsönösen segítik egymást a ku­tatási tervek megvalósításában. (MTTI Az irán'­ uralkodó távirata Dobi Istvánhoz Mohammed Reza Pahlevi ural­kodó táviratban mondott köszö­netet Dobi Istvánnak az Elnöki Tanács elnökének Irán nemzeti ünnepe alkalmával küldött jókí­vánságaiért. (MTI) A telefonhírmondótól a televízióig Szombaton délelőtt a Lenin körút 60 szám alatti KERAVILL- szaküzletben A telefonhírmondó­tól a televízióig címmel kiállí­tás nyílt, azzal a céllal, hogy be­mutassa a vásárlóközönségnek a híradástechnika fejlődését. A vá­sárlással egybekötött kiállítás ide­je alatt különböző művészeti és szakmai előadásokat is tartanak. New Yorkban rendezik meg az 1964-es világkiállítást Pénteken bejelentették, hogy az 1964. évi világkiállítást New Yorkban rendezik meg. Korábban az a hír járta, hogy Bécs magá­nak kívánja fenntartani a kiállí­tás megrendezésének jogát, de a washingtoni osztrák nagykövet közölte, hogy a bécsi világkiállí­tást csak 1967-ben tartják meg.

Next