Népszabadság, 1959. november (17. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-28 / 280. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1959. november 28. szombat „Ilyesmi való a kiszistáknak..." SZAPORODNAK A SZÁMOK, az adatok a diósgyőri kohászok készülő idei mérlegében. Ezek közül is a legszebb egy 50 millió forintos tétel — ennyit adnak a népgazdaságnak eredeti kongresszusi versenyvállalásukon felüli De azokban a rubrikákban, amelyekben a munkahőstettek forintra váltott eredményeit tartják számon, több helyütt is találkozunk a gyári KISZ-szervezet nagyszerű teljesítményeivel. Az idén két új üzemrészt — egy érctömörítő művet, s egy szénportárolót avattak, majd pár nap múlva egy üstfalazó műhelyt — avatnak a Lenin Kohászati Művekben, s mind a három a gyári kiszisták alkotása! Pártmegbízatásban, 30 ezer társadalmi munkaórában építették meg a fiatalok. De, hogy az elején kezdjük, valamikor, évekkel ezelőtt nem volt olyan mozgalmas a gyári fiatalok élete, mint manapság. Akkoriban is végeztek társadalmi munkát, ültettek facsemetéket, szépítgették az üzemeket, de az bizony senkinek sem jutott eszébe, hogy forintértékben is summázza egy-egy évi teljesítményüket. Nehéz is lett volna ezt kiszámolni. A fiatalok is, az idősebbek is gyakran törték a fejüket, hogy miképpen lehetne a mintegy kétezer gyári kiszista duzzadó erejét közös vitorlába fogni? Mert a fiatalok többször jelentkeztek, feladatokat kértek, tettvággyal voltak tele. S mi tagadás, amikor megint és megint a műhelyek csinosítását kapták feladatul, lázadoztak: „Nem vagyunk mi köztisztasági vállalat!” S ezt nem a nyegleség mondatta velük, dehogy! Érezték, hogy ez a kétezernyi fiatal sokkal többre képes, mint amennyire igénybe veszik erejét. Próbaképpen kaptak aztán kisebb önálló megbízatásokat is. Felépítettek egy mésztárolót, majd befedték a darupályát. A megbízatásokat lendületesen, sikerrel oldották meg. „Ilyesmi való nekünk!” — mondták lelkesen a fiatalok. S a tettvágy fokozódott bennük. Valkó igazgató elvtárs és a gyári pártbizottság ekkor kimondta, hogy a KISZ-szervezet pártmegbízatásainak kijelölésénél új utakra kell térni. A terv, amely ekkor megszületett, merész volt, s a fiatalok erejébe, lelkesedésébe vetett bizalmon alapult. A gyár fejlesztési tervében éveken át szerepelt egy érctömörítő mű megépítése. A kétszalagos üzem tervei készen is voltak. Sajókeresztúron szándékoztak felépíteni 520 millió forint költséggel. De a megvalósulás évről évre halasztódott, mert nem volt rá anyagi erő. A gyár vezetősége azt a megbízatást adta a KISZ- nek, hogy tervezzen és építsen fel egy egyszalagos érctömörítő művet, irányítás és ellenőrzés dolgában számíthat a felnőttek segítségére, egyébként oldja meg önállóan. Olyanná vált a KISZ- szervezet, mint egy méhkas! A fiatalok páratlan lelkesedéssel kezdtek megbízatásuk teljesítéséhez. A terveket fiatal mérnökök készítették el, s megalakult — csupa kiszistából — az építésvezetőség. Drótos László, a KISZ- bizottság tagja — mellesleg épp a technikumi érettségire készült — lett az építésvezető. A gyárvezetőség bizalma szárnyakat adott a fiataloknak. S amikor elkészült az érctömörítő, nem 520 millió, hanem csupán 24 millió forint költséggel, felnőttek és fiatalok egyaránt büszkék voltak a teljesítményre A kiszisták megnőttek egy fejjel, érezték, hogy kommunista munkát végeztek! Okkal mondta Jordán Ferenc elvtárs, a KISZ-bizottság titkára: „Büszkék vagyunk szervezetünk kommunista nevére, és most valóban kommunista tartalmat adtunk ennek a névnek!“IOMBAN EZUTÁN HOZZÁLÁTTÁK egy másik új üzem: a szénportároló felépítéséhez. A tervekben eredetileg 6 millió forint építkezési költség szerepelt, a kiszista építésvezetőség tervében viszont már csak 1 millió 80 ezer forint. 367 fiatal vett részt a szénportároló építésében, 3000 munkaórát dolgoztak társadalmi munkában. Augusztusban kezdték, s a kongresszusi verseny lendületével be is fejezték az építkezést, amely végül mindössze félmillió forintba került. Azelőtt sok szén pocsékolódott el, tárolóhely híján a szénszállítmányokat össze-vissza fuvarozhatták, kétszer is ki-be rakták a vagonokból. Most évente 3 millió forintot takarít meg a gyár a kiszisták munkájának gyümölcseként. • Az üstfalazó-műhely felépítése hasonló nagy segítség a gyárnak. Ezekben a napokban fejezik be az építkezést. S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a fiatalok kongresszusi versenybrigádjai 58 000 kiló bugárt csiszoltak meg — gyakran lemondva a szombat esti tánciskoláról és más szórakozásokról —, vagy hogy mindemellett négy és fél ezer facsemetét ültették a gyári zöldövezetben, a Varga-hegyen, tüstént élettel telnek meg azok a számsorok, amelyeket a gyár évi teljesítményeinek mérlegében a KISZ-fiatalok rubrikáiba írtak. Tanulságos volt hát ez az év mind a gyárvezetőség, mind a KISZ számára. Épp most vizsgálják, hogy a gyárfejlesztés jövő évi tervéből mit jelöljenek ki a KISZ megbízatásául. Ismét jelentős és merész feladatot akar vállalni a KISZ, mert minden kiszista úgy érzi, hogy rátaláltak a helyes útra, így segíthetik legjobban a párt küzdelmét, a szocialista építkezés meggyorsítását. A felnőttek örömmel látják azt is, milyen nagy jellemformáló erő rejlik az ilyenfajta megbízatásokban. Megnőtt a fiatalokban a felelősségérzet, az önbizalom, jellemük megedződött. A kiszistáknak sok szervezeten kívüli fiatal is segített, látván a kiszisták munkalendületét, maguk is kedvre kaptak és részt kértek a feladatokból. Mintegy 150 ilyen fiatalt fel is vettek a KISZ-be, az építkezéseken tanúsított magatartásuk és munkájuk alapján. Az önálló megbízatás tehát a fiatalok nevelésének nagyszerű műhelyévé vált. Egyebek között tehetséges és rátermett vezető egyéniségek magaslottak ki a fiatalok közül e munkálatokon, mint a már említett Drótos Lászlón kívül — akit azóta Valkó igazgató elvtárs tanítványául és közvetlen munkatársául fogadott — Dudla József, a szénportároló építésvezetője, vagy D. Kovács László, a vasszerkezeti műhely fiataljainak tehetséges és lelkes vezetője. De nagyot nőtt az egész KISZ-tagság! Ezekre a megbízatásokra könnyű volt mozgósítani a fiatalokat, hiszen mindnyájan örömmel jelentkeztek, látták a nagyszabású munkálatok értelmét és jelentőségét. A TÉNYEK ÖNMAGUKÉRT BESZÉLNEK, s tanulságul csupán egy következtetést vonnánk le. Kétségtelen, hogy a diósgyőri fiatalokat nem valami különleges fából faragták, és más üzemek KISZ-szervezeteiben — ha itt-ott ma még „rangrejtve” is — ugyanilyen erő feszül, ugyanilyen lehetőség rejlik. Minden üzemben, állami gazdaságban, termelőszövetkezetben érdemes próbára tenni a fiatalokat, s önálló megbízással jelentős tettekre serkenteni őket. A diósgyőri gyárvezetők bíztak a fiatalokban, s nem csalódtak bennük. Előlegezzenek hasonló bizalmat másutt is a vezetők, okvetlenül megéri! Horváth József de azért ajánlatos már most beszerezni a Télapó és karácsonyi játékokat! Bőséges választék a JÁTÉKBOLTOKBAN ÉS az Állami Áruházakban! HréVM-l Heti 36-40 órára csökkentik az egészségre ártalmas munkaterületeken dolgozó nyomdászok munkaidejét Pénteken a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete a szakszervezet székházában kiállítással egybekötött országos munkásvédelmi és egészségvédelmi konferenciát tartott. A több mint 70 nyomdai és papíripari szakember előtt Tétényi László, a szakszervezet főtitkára ismertette a vállalatok jelenlegi műszaki helyzetét. A többi között elmondta, hogy az idén a nyomdaipari vállalatok gépparkjának mintegy 51 százalékát cserélték ki korszerű berendezésekre. Nagymértékben automatizálták az ország egyik legnagyobb nyomdaüzemének, a Kossuth Nyomdának munkagépeit is. Még mindig probléma a nyomdák munkásvédelmi helyzete. Az ellenőrző mérések alapján kiderült, hogy sok nyomdaüzemben igen gyakori az ólomszennyeződés. A munkakörülményeket még az idén, de főleg 1960-ban javítják. Új balesetelhárító berendezéseket szerelnek fel a legtöbb nyomdában, a veszélyes munkaterületeken dolgozók munkaidejét pedig heti 36—40 órára csökkentik. Kötelezővé teszik az előzetes szűrővizsgálatokat. A konferencia után a nyomdaipari vállalatok legjobb dolgozóit pénzjutalomban részesítették. Az államosítás óta több mint ötszörösére emelkedett a termelés a Paksi Konzervgyárban. Az idén készült el a 100 vagon befogadóképességű gyümölcslé- és gyümölcsvelő-ciszterna. Kongresszusi vállalásukat, 1 millió forint megtakarítását már október 1-én 170 000 forinttal túlteljesítették. Jó munkájuk eredményeként november 7-én 16 500 forint jutalmat osztottak szét a dolgozók között. Képünkön: A Paksi Konzervgyár raktára. A Maráczi-család számvetése Mire vitte tavasz óta a nemesládonyi Tavasz Tsz? KORÁN BEESTELEDIK. Marácziék még nem gyújtottak lámpát, s a szűk nyári konyhában csupán a tűz vibráló fénye világítja meg az arcokat." A háziasszony száraz rőzsét vet a gyérülő lángokra, majd megemelgeti a lábasok, fazekak fedelét, egyikbe-másikba bele is kavar a hosszúnyelű főzőkanállal. — Készül a vacsora? — Vacsora is, meg ebéd is. Az ebéd holnapra, mivelhogy nem leszünk itthon. Kukoricát törünk a lányommal. Mert tagok vagyunk mi is, nemcsak az uram, meg a vejem. De a határba csak ketten járunk, a férfiaknak más elfoglaltság jutott. Úgy látta jónak a tagság, hogy kukoricából, cukorrépából, napraforgóból minden család kapjon akkora darabot, amekkorára „rábír”. Mondhatom, tavasz óta nemigen volt megállásunk, de nem is maradt ám kapálatlan egy talpalatnyi föld se. Ki vette volna magára a szégyent, hogy nem tartja rendben a maga részét? ... Idős asszony létemre megtettek munkacsapatvezetőnek. Most aztán minden áldott nap végigjárhatom a falut, hívhatom dologba az asszonyokat. Szerencsére, jönnek azok hívás nélkül is. Annyi szent, hogy nélkülünk, asszonyok nélkül, aligha boldogultak volna a férfiak. A cséplőgépnél is harminchat aszszony dolgozott, harminchat, mert többre nem volt szükség. A lányom is hol kévevágó volt, hol meg törekes. Meglehet, hogy az a rengeteg széna is veszendőbe megy, ha nem fogjuk meg a villanyelet. Az iskolásgyerekek forgatták, az asszonyok felgyújtották, a fogatosok meg szépen behordták a rétről. Napraforgóból is termett vagy 80 mázsa, ki rostálta meg? Az asszonyok. Igaz, a vezetőség nyárra óvodát nyitott a gyerekeknek, hogy az asszonynép is nyugodtan tehesse a dolgát a határban. Maráczi néni asszony lánya most végzett odakint az etetéssel, itatással, elgémberedett kezét hosszasan melengeti a tűzhely fölött. — Csak már tél lenne — fohászkodik. — Ránk fér már egy kis pihenés. Nem panaszképpen mondom, hiszen munkához szoktunk valamennyien, összegyűlt a sok vármivaló, foltoznivaló, egész nyáron nem jutottunk hozzá. Szórakozásunk nincs más, mint a rádió, no, meg a vándormozi. Jövőre megépül a művelődési otthon, jó színdarabokat láthatunk. Azt nagyon szeretjük. — Fönt jártam Pesten — szól közbe az anyja — de a színházhoz nem volt szerencsém, egy hétre előre elkapkodják a jegyeket ... KERÉKPÁRON JÖN meg Vacskó János, Marácziék veje. A kormányról malteros vödör lóg, benne mindenféle kőműves szerszám. ■ — Kinevettem volna újévkor, ha valaki azt jósolja, hogy rá két hónapra mesterember lesz belőlem, kőműves, ács, bognár — egy személyben — szólal meg nevetve az ezermester. — Mégis így történt. Tavasztól fogva iparosmunkával keresem meg a kenyeremet. Világéletemben fúró-faragó ember voltam, megcsináltam, megreparáltam mindent, ami a ház körül adódott. Ez a nyári konyha is az én kezem munkája — mondja szerényen. — Dehát ezt csak szükségből csináltam, mivel a faluban nem volt mesterember, no meg azért is, mert kedvet éreztem hozzá.. Február vége felé megalakítottuk a szövetkezetünket, de nem volt se ácsunk, se bognárunk, se kőművesünk. Most aztán van munkám bőven. Másodmagammal dolgozom, két kontár egy pár. Elvégzünk mindent, ami jön. Nyáron sok kocsikerék esett szét a nagy szárazság miatt, hát muszáj volt beletanulni a keréktalpalásba is. Büszkén sorolja, mi mindent építettek tavasz óta, jóformán kiadás nélkül. Egyik gazda tágas istállóját átalakították hizlaldának. Ez még májusban történt. Két nap alatt elkészültek vele. Azért meg lehet nézni: négy „lakosztályra” osztották az istállót és kifutót, karámot is készítettek hozzá. Vályúkat a szomszédos Iván községből kerítettek. Száztizenkét bacon-süldő hízik most az átalakított istállóban, decemberben esedékes a szerződés, s máris 70—75 kilósak. A hizlalásra tervezéskor még nem is gondoltak és most jórészt az ebből származó 170 ezer forintos többletbevételnek köszönhető, hogy 36 forint helyett talán 40 forint is jut majd egy munkaegységre. Vacskó János 380 munkaegységet mesterkedett össze eddig, s beletörődött, hogy vérbeli egyéni gazdából szövetkezeti mesteremberré lépett elő. Az elhagyott kavicsbányánál szemrevaló nyári szállást építettek Vacskó Jánosék a növendékmarháknak. Aratásra magtár is kellett , lett is, megint csak egy istállóból. Még a padlását is lebetonozták, s most 16 vagon gabonát tárolnak benne. A tervezett harmincegy vagon helyett majdnem 45 termett. A vetések rég zöldellnek Nemesládony határában, a kukoricatörés is csak azért húzódott el, mert nem volt helye a termésnek. Egy ötvagonos góré téglaalapját rakta le Marácziék veje, a friss maltercsöppek még meg sem száradtak a nadrágja szárán. A góré kész sincs, s már várja a következő munka: sertésfiaztatót épít 25 törzskönyvezett anyakocának. Sürgeti az elnök, mert legszívesebben már holnap elmenne a kocákért. Vacskó János megtalálta a helyét és — tegyük hozzá — a számítását is a szövetkezetben. Különben aligha törné a fejét olyan dolgokon, mint például a villanyfűrész is. Megvették a fűrész szalagját, rászerelték a szecskavágóra, azzal hajtották meg, és vágja a deszkát, a lécet, mint a parancsolat. Nemrégiben panaszkodott Vacskó Jánosnak az állattenyésztési brigád vezetője, hogy senki nem akarja vállalni a „mindenes” ökröket. Azóta Marácziék veje eteti, gondozza reggel este a négy ökröt, amelyet többnyire háztáji fuvarokra használ a tagság. Ezért is havi 12 munkaegység jár az élelmes mesterembernek. — Rajtunk múlik, mire megyünk — állapítja meg Marácziék veje. — Ha jól dolgozunk, jobb lesz a sorunk, mint egyénileg. Jobb is, már az első esztendőben is. Csak azt nehéz elfelejteni, hogy ez az enyém, az meg a tied. Amivel a szövetkezet gyarapodik, az már mind a mienk... Kecskemétiek Kecskemétért Kecskeméten idén több mint ötezer ember mintegy hatvanezer óra társadalmi munkát végzett, amelynek értéke majdnem egymillió forint. Túlnyomórészt társadalmi munkában szerelték fel a város központjának, új, neonfényes közvilágítását, tatarozták a sportpályákat, parkosították a köztereket. A konzervgyári munkások 25 000 órát dolgoztak a közérdekű létesítményeknél, az épülő új szálloda tereprendezésénél, az épületlakatos-ipari vállalat dolgozói nyolcezer munkaórát fordítottak a közvilágítás átrendezésére. (MTI)