Népszabadság, 1959. december (17. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-16 / 295. szám

1059. december 16. szerda NÉPSZABADSÁG NAPRÓL napra Terjed a fény A Népszabadság szombati száma híradást közölt arról, hogy 1959-ben 171 faluban gyulladtak ki a fények és ezzel 418-ra csökkent a villamosítatlan helységek száma. 171 községben kerül lomtárba, a régiségek, a kacatok közé a petróleumlámpa, jelezve azt az állandó változást, amely napjainkban a falun végbemegy. A faluvillamosítási terv 1959- re 82 község villamosítását írta elő. A tervek készítői akkor még nem tudták, milyen nagy változások történnek majd, nem számítottak arra, hogy sok helyen előbb gyullad fény az agyakban és a szívekben, mint a falu főutcáján. Saját elhatározásából egész falvak lakossága lépett egyszerre a szocialista gazdálkodás útjára s a kormány elhatározta, hogy az eredeti terven felül még 38 termelőszövetkezeti községbe vezetteti be a villanyt. Egyszerű számtani művelet csupán, nem nehéz összeadni, hogy 82 meg 38 az 120. Csakhogy az idén 171 falu villamosítására került sor! Erről a pluszról külön meg kell emlékezni, ötvenegy alföldi és dunántúli községben határozták el, hogy nem várják meg míg rájuk kerül a sor, elébe mennek a fejlődésnek. A községfejlesztési alapból s főként anyagi hozzájárulásból és sok-sok társadalmi munkával világosságot teremtettek saját falujukban. Régen a paraszti embert úgy jellemezték, hogy befelé forduló, csak magával törődő. S lám, ez a mi parasztságunk megváltozott, érettebb, okosan gondolkodó lett. Most már a közösségre — s természetes ezen belül magára is — gondol, azért dolgozik, hogy a faluban jó legyen, hogy világos legyen a művelődési ház, az iskola s hogy odahaza is kényelmesebb legyen az élet. Ezért gyulladhatott ki a fény a tervezettnél jóval korábban a többi között a Somogy megyei Őrtilosban, Somogy arácson, Gadányban, Kelevizen, vagy a Vas megyei Gasztonyban és Szőcerimányban. Rohanó, fejlődő életünk során fülünk kezdi megszokni a nagy számokat, különösen most, hogy a második ötéves terv számadatait és a kongresszus anyagát tanulmányozzuk. Éppen ezért lehet, hogy sokan kevésnek találják a 171-es számot. Talán, ha azt mondjuk, hogy ez kétszerese az előző évinek, az sem mond sokat. De mindjárt más a helyzet, ha összehasonlítjuk a felszabadulás előtti esztendőkkel. Hazánk 3259 községéből és városából 1945 előtt mindössze 1318-ban égett a villany, ma már csak 418-ban használják a petróleumlámpát. 1945 előtt 57 év alatt évente átlagosan 23,1 község villamosítására került sor, míg 1945 óta egy évre 109 község jut. A számok ereje bizonyítja a nagy változást. Ez a kulturáltabb élet 1960-ban, s a következő években újabb községek házai közé látogat el. A második ötéves terv irányelveiben szerepel, hogy az ötéves terv során befejezik a faluvillamosítást. Ha az üzem megmarad és a parasztság ilyen lelkesen segíti a faluvillamosítás ügyét, a tervezett határidőt évekkel megrövidíthetjük s az ország legkisebb községében is kigyúlhatnak a több kultúrát, a jobb életet jelentő lámpácskák. Kapalyay Imre Kovácsoltvas lakberendezési tárgyak kiállítása Díszműlakatos kiállítás nyílt kedden az építők szakszervezetének székházában. Az ország különböző részén működő 16 kisipari szövetkezet 50 mesterének 200 alkotását, valóságos műremekeit állították ki. A kiállítás egyik részében a régi mesterség egykori munkadarabjai, a kovácsoltvas kapuk díszítőelemei, kerítés, és szépmívű kapu látható. Bemutatják egy épületkupola kicsinyített mását is. A kiállítás nagy részét azonban a különböző lakberendezési tárgyak foglalják el: csillárok, állólámpák, íróasztal, vitrinek, virág- és könyvtartók, asztalok, székek és fotelok. A december 28-ig megtekinthető kiállítás célja, hogy minél több fiatallal megszerettessék a vasformálás művészeinek szép mesterségét, a nagy közönséggel pedig megismertessék a legújabb alkotásokat. (MTI) Mióta megindult az alkoholizmus elleni harc, alapvetően megváltozott a helyzet. Az égetett szeszes italok alig fogynak. Helyette inkább bort és sört isznak. Nagyban hozzájárult a helyzet megváltozásához az, hogy ízlésesek a palackozott borok, és nem túl drágák. Sajnos, kevés három és fél decis bort kapunk. A fekete is erősen tért hódított a tömény itallal szemben. Nekem két dolog nem tetszik. Az egyik: könnyen vásárolják a mai fiatalok az italt. Két üveg bor, öt egy deci konyak, öt fekete, így rendelnek. Amikor én fiatal voltam, jobban meggondoltam, hogy mennyit költsék italra. A másik: még él a régi hagyomány, hogy a fiatal inni megy a vendéglőbe. Én annak örülnék, ha eljön hozzánk egy fiú egy leánnyal, akkor előbb megvacsorázna és csak azután inna. Ha ez lenne az „előkelőbb”, akkor kevés fiatal pár inna a kelleténél többet. TÓTH JENŐNÉ népművelési felügyelő: — A fiatalok szeretnek színházba járni. Régen elsősorban az operettet kedvelték. Múltkor itt volt a debreceni színház a Varázsfuvolával és a Rigolettóval, s mindkét darabot telt ház előtt játszották. A városban 2100 színházi bérlet van, ezeknek jelentős része a fiataloké. A színházon kívül a város 3 mozija is nagy népszerűségnek örvend. A kultúrotthonok szűkek, a fiatalok igényelnek egy nagy ifjúsági házat, ahol szakkörökben foglalkozhatnának, s ahol rádiót hallgathatnának, televíziót, nézhetnének, és táncolhatnának. A Verseghy Könyvtárat nagyon sok fiatal látogatja, a fiókkönyvtárnak például csupán a 14—18 évesek közül 620 állandó olvasója van. A kulturális fejlődésre jellemző, hogy egyre többen keresik fel a tárlatokat. Most van például Chiovini Ferenc szolnoki festő gyűjteményes kiállítása. Nagyon sok munkásfiatal jött el erre a kiállításra, s munkások vásároltak festményeket. Van a városban zeneiskola, ahová 590-en járnak. A tanulók 40 százaléka munkásgyerek. A hangversenyek is kezdenek népszerűek lenni, s szükség lesz egy koncertteremre. A fiatalok érdeklődnek a kultúra iránt és lelkesen tanulnak. Az általános iskolát például 363 dolgozó végzi levelező oktatásban, a középiskolát pedig 813. Ez a nagy szám azt mutatja, hogy ezek a mai fiatalok nem olyan rosszak, mint amennyire szidják őket. Ennyit mond öt nyilatkozat. Bizonyára sok mindenről nem esett szó, egy azonban bizonyos: az olvasó átfogó képet nyerhet a szolnoki fiatalok életéről, munkájáról, érdeklődéséről, szórakozásáról, tanulási kedvéről. S minden szégyenkezés nélkül mondhatjuk ezek után, hogy ilyenek ezek a mai fiatalok. Minden pozitív és negatív tulajdonságaikkal egyetemben. A tárgyilagos ítélő azonban látja, hogy a pozitív jellemvonások sokkal inkább jellemzőek, mint a negatívok. És még egy lényeges dolog: a pozitív jellemvonások erősödnek. Ennél nagyobb elismerést pedig nemigen mondhatnánk fiataljainkról. Mészáros Ferenc Az ajándékozás öröme Tavaly, karácsony tájban a lillafüredi SZOT-üdülőben egy este a beutaltak „játszottak”. Elmesélték egymásnak egy-egy régi karácsonyuk történetét. Egy idős munkásasszony elmondta, hogy valaha régen, egy karácsony előtt, főnökének, a nagy textilgyár igazgatójának felesége végigjárta a munkatermet és a legszorgalmasabbaknak egy-egy pár harisnyát ajándékozott. Ők illedelmesen, kézcsókkal köszönték meg a harisnyát, amely sokuknak — az akkor még egészen fiatal munkásasszonynak is — az első, és akkor egyetlen karácsonyi ajándéka volt. Egy idős kereskedelmi alkalmazott arról beszélt, hogy valaha, amikor a Fenyves-féle áruházban dolgozott, a karácsonyi vásár idején az eladók rettegtek attól, kit bocsátanak majd el karácsony után, amikor a forgalom csökken. Egy alkalommal — több társával együtt — rá is sor került. Szinte csupa hasonló történeteket mondtak el akkor, azon a lillafüredi estén. S mennyi hasonló karácsonyi történetük van azoknak a tíz- és százezreknek, akik most hazafelé sietnek, kezükben tarka, meglepetést rejtő karácsonyi csomaggal... Évről évre többen és többet vásárolnak nálunk karácsony előtt. Évről évre több és modernebb árucikk közül választanak. Minden évben ilyenkor olvashatók is az ezzel kapcsolatos száraz számadatok, amelyek felett gyakran már könnyed mosollyal siklunk tova: mi van ebben új, mi van ebben rendkívüli? Hiszen tavaly is így volt, akkor is többen és többet vásároltak, mint tavalyelőtt. S jövőre előreláthatólag még többen és még többet vásárolnak majd, mint 1959-ben. Éppúgy megszokta ezt a vevő, mint alku helyett a szabott árakat, s mint az eladó azt, hogy nem kell félnie, karácsony után nem következik elbocsátás. Igen a vevő és az eladó megszokta ezt és sok mást, ami új életünkkel függ öszsze. Megszokták, de a legtöbben — legalábbis az idősebbek — nem felejtették el azokat a régi karácsonyokat sem. Ezért élvezik sokszorosan ennek az újfajta, hatalmas arányúvá vált, szép ajándékozási napnak az örömét! Az ajándékcsomag tartalmát még korántsem könnyű mindenütt előteremteni. Sok családban bizony be kellett osztani a pénzt, hogy mindenkinek méltó ajándék jusson. S azt is meg kellett állapítani, hogy az emberek igénye általában gyorsabban nő, mint a pénztárcájuk. Nincs ebben persze semmi baj, ha az igények növekedése több, jobb munkára sarkall. Jobban dolgoztunk, mint tavaly, többet vásárolhatunk tehát idén, s most karácsonykor is mint az előző esztendőben. S ez a titka a ma esetleg még ki nem elégíthető igényeink jövőbeni kielégítésének is. És van-e a karácsonyi vásárlók között egy is, aki ne lehetne bizonyos abban as okkal, hogy jövőre, valóra váltva népgazdasági terveinket, könnyebb lesz, azután még könnyebb, s csak a karácsonyi csomag tartalma lesz nehezebb. A gazdag választékkal büszkélkedő kirakatok láttán joggal mondhatják nálunk az emberek: ez az én munkám eredménye is! Nekem is közöm van ahhoz, hogy több az áru, az újfajta cikk, s az idén megint kevesebb a „hiánycikk”. Lehettek-e ilyen gondolatai valaha a karácsonyi vásárlónak? És mert most vannak — ezért van méltóságteljes, ünnepélyes magabiztosság abban, amint ott vonulnak a pompás kirakatok előtt, s válogatnak mosolyogva. Ezért is bonyolódik csendben, rendben, jókedvűen, örömben ez a hatalmas arányú vásárlás és eladás. Az eladót pedig áthatja az érzés: mi, eladók közvetlen részesei vagyunk a karácsonyi örömszerzésnek! S milyen lelkesedéssel munkálkodnak ebben ... A szarvasi földművesszövetkezeti áruház néhány dolgozója négyszer is Budapestre utazott, hogy a legmegfelelőbb árut biztosítsa a karácsonyi vásárra. A makói Kereskedelmi Vállalat dolgozói társadalmi munkák—t—MNH WIW - ban önkiválasztó-boltot létesítettek karácsony előtt... A fővárosi Erkel Ferenc Könyvesboltban a karácsony előtti hetekben, az eladók otthon, minden este, egyegy könyvet átolvastak és másnap reggel, munkaidő előtt ismertették a könyv tartalmát, jellemző vonásait a többiekkel, hogy minden vevőnek a legmegfelelőbb könyvet ajánlhassák. Midőn a vevő megáll a pult előtt, gyakran csak azt tudja, hogy kinek kíván ajándékot vásárolni. De sejtelme sincs, hogy mi legyen az. Még maga sem döntötte el. Ezer és ezer tanáccsal szolgáltak és szolgálnak neki ezekben a napokban a kereskedelem dolgozói. A Kálvin téri áruházban egy férfi terrakotta színű ruhát vásárolt a feleségének és bőrövet akart hozzá. Kis Józsefné eladó nem engedte megvásárolni a náluk kapható övét, mert nem akarta, hogy a vevő feleslegesen adjon ki pénzt a ruhához nem teljesen illő övért. Azt tanácsolta, hogy az övét máshol szerezzék be. Az eladó nem ismeri azt, akinek az ajándékot meglepetésül szánják, de úgy érzi, egy kicsit ő is hozzájárul a nagy karácsonyi meglepetéshez. S a vevő, aki tudja ezt — hálás is ezért a közreműködésért. A Verseny Áruházban például, ahol ugyancsak sokkal nagyobb volt a forgalom, mint tavaly, a vevők megálltak és szépen, gondosan beírták a vásárlók könyvébe dicsérő megjegyzéseiket, a legelőzékenyebb eladókról. Igen, a vevőt és az eladót mintha valami láthatatlan kapocs fűzné egymáshoz. Lehet-e nagyobb öröm az ajándékozásnál? S ez az együttes szövetkezés, hogy a megajándékozottnak örömet szerezzenek, összekapcsolja most őket, az eladói asztal két oldalán állókat. Ajándékozás — a közösen elért eredmények tudatában, s bizalommal a jövőben: széppé, bensőségessé teszi az idei karácsonyi vásárt. S ez teszi majd a jövő évit az ideinél is szebbé! György István Fejlődtek a bányászszakszervezet nemzetközi kapcsolatai A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége kedd délelőtti ülésén megvizsgálta, miként fejlődött 1959-ben a szakszervezet nemzetközi munkája. Megállapították, hogy a kapcsolatok mind a szocialista, mind pedig a kapitalista országok bányászszakszervezeteivel tovább szélesedtek. Elsősorban a Nemzetközi Bányász Szövetség Budapesten megtartott konferenciája és a Szovjetunióban megrendezett nemzetközi munkásvédelmi konferencia jóvoltából következett ez be. Az elnökség ezután határozatban rögzítette a kapcsolatok továbbfejlesztésének tennivalóit, majd jóváhagyták az elnökségnek a szakszervezet központi vezetősége elé terjesztendő beszámolóját a bányászat 1959. évi tervteljesítéséről és a kongresszusi munkaverseny eredményeiről, valamint az 1960. évi feladatokról. (MTI) Új árvédelmi berendezés épül a Szuha völgyében A Borsodi Szénbányászati Trösztnek a Szuha-patak völgyében fekvő bányáit évről évre fenyegeti az árvíz. Az áradás okozta károk elkerülésére a tröszt átfogó tervet készített. A Szuha-patak medrét csaknem egy kilométeres szakaszon áthelyezik. Ezzel nemcsak az árvízveszélyt csökkentik, hanem a patak medre alatt fekvő, mintegy 180 000 tonna szén kibányászását is lehetővé teszik. A kurityáni külfejtést védőgáttal veszik körül, a bányák környékén pedig feltöltik a talajt. Az új, általános árvízvédelmi tervet a tröszt folyamatosan, 1965-ig hajtja végre, mintegy 16 millió forintos beruházással. (MTI) 7 Magyar professzor új elmélete a szárazföldi növények kialakulásáról (Tudósítónktól.) Dr. Greguss Pál Kossuth-díjas szegedi professzor Montrealban részt vett a IX. nemzetközi botanikaikongresszuson, amelyen 72 nemzet mintegy 4000 képviselője előtt Greguss professzor beszámolt egyik felfedezéséről. A kanadai lapok vezető helyen foglalkoztak előadásával. Felkerestük Greguss profeszszort, aki felfedezése lényegéről a következőket mondotta: — A múlt esztendőben Lengyelországban jártam, ahol Kozlowski akadémikus mészkőből kipreparált apró, parányi növénykemaradványokat mutatott, amelyeket ők nem tudtak meghatározni s megkért, hogy foglalkozzam ezekkel. Ezek az ősnövénykék közel 400—420 millió év előtti, ún. ordoviciumi korszakból származtak. Az első vizsgálatok után meglepetéssel láttam, hogy ezek a parányi növénykék olyan ősi jellegeket mutatnak, amelyeket eddig a tudomány nem ismert. A 3—8 milliméter nagyságú primitív növénykéknek csak gyökerük és száruk volt, leveleik még hiányoztak, de szaporító szerveik már megjelentek a primitív szárakon. Rendkívül fontos volt továbbá az a körülmény, hogy a primitív növények között már két típust is meg lehetett különböztetni. Az egyik típus szára hengeres és felfelé álló volt, a másik típus pedig laposan elterült és az aljzathoz tapadt. A hengeres testűnek a szaporító szerve, az ún. sporangiuma a száracska oldalából nőtt ki és ugyancsak hengeres volt a sporangiuma is. A lapostestűnek a szaporító szerve lapos, szinte tányér alakú volt. Véleményem szerint ezek mind olyan bélyegek, amelyeket fejlődéstörténetileg sem egyiket a másikból, sem pedig egy közös törzsből, például tengeri moszatokból levezetni nem lehet, mert mindegyiknek sajátos fejlődéstörténete kellett hogy legyen. — Mi a felfedezés jelentősége? — Véleményem szerint a tengeri moszatok a szárazföldi növényektől függetlenül, a tengerekben folytatták sajátos fejlődésüket egészen a mai legfejlettebb állapotig. Viszont a szárazföldeket benépesítő ősi szárazföldi növények a tengeri moszatoktól függetlenül folytatták fejlődési útjukat a virágos növényekig. Tehát a szárazföldi növények őseit a szárazföldön, nem pedig a tengerekben, a tengeri moszatok között kell keresni. A felfedezett parányi ősi szárazföldi növények jelentőségét éppen abban látom, hogy lehetővé teszi annak a következtetésnek a levonását, hogy a szárazföldi száras növények kialakulása több törzsből eredő, tudományos néven polyfyletikus, nem pedig egyetlen őstörzsből fakadó (monofyletikus) volt, amint ezt eddig általában feltételezték. Egy héttel előbb megkezdték a nyugdíjak kézbesítését A karácsonyi forgalom zavartalan lebonyolítása végett a posta a szokásosnál egy héttel előbb, már tegnap megkezdte az esedékes nyugdíjak kézbesítését. Az első napon több mint 70 000 nyugdíjutalványt hordtak szét a postások. Az elsők között például a MÁV nyugdíjasai kapják meg pénzüket A következő napokban átlagosan 100 000 nyugdíjutalványt juttatnak el a címzettekhez, s így valamennyi — mintegy félmillió — nyugdíjas szombaton vagy legkésőbb hétfőn megkapja járandóságát. (MTI)