Népszabadság, 1960. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-28 / 23. szám
6 „Fejezetek hazánk felszabadításának történetéből“ címmel érdekes gyűjteményes kötet jelenik meg a Zrínyi Kiadónál a szovjet, a bolgár és a román hadsereg hazánk területén vívott felszabadító harcairól. * Az eszpresszó-fekete már a falvakban is hódít. Csongrád megyében például az utóbbi három évben 20 falusi földművesszövetkezeti cukrászdában kellett — a lakosság kérésére — kávéfőző gépet felszerelni, s ezeknek a „termelése" havonta eléri a 40 000 szimplát; ennyit fogyasztanak a csongrádi falusi cukrászdákban. * A testi fenyítést az Egyesült Államok iskoláiban csak New Yersey államban tiltják. Tavaly Virginia és Kalifornia államokban külön törvényben biztosították a tanítók jogát arra, hogy a tanulókat „ésszerű testi fenyítésben” részesítsék. * Restaurálják az ország legrégibb plébániatemplomát, a tabáni templomot. Az értékes műemlék megmentésére és újjáépítésére több millió forintot fordít államunk. * New Yorktól Tokióig mindenütt oroszul tanulnak. 1957-ben az Egyesült Államok 16 iskolájában tanították az orosz nyelvet, ma már több mint 400-ban. Angliában 136 gimnázium tanrendjén szerepel az orosz nyelv. Az indiai egyetemeken a tanárok és a diákok egyaránt oroszul tanulnak. Japánban az utóbbi években több mint tízezren végeztek orosz nyelvtanfolyamot. Argentínában több mint 80 orosz tanfolyamot rendeztek tavaly. * Új francia—nyugatnémet koprodukciós film készítését tervezik Alexander Dumas: „Három testőr” című művéből. * Cigaretta — áhítattal. Az ír dohányipar újabban bibliai mondásokkal ellátott cigarettákat hoz forgalomba. A rossz dohány miatti elégedetlenséget azonban állítólag ez sem ellensúlyozza ... * A debreceni Kodály-kórus a következő hetekben Hajdú-Bihar megye tsz-községeiben ad hangversenyeket. Fellépnek a többi közt Komádiban, Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Püspökladányban és Hajdúszováton. * A moszkvai Nagy Színház legközelebbi bemutatója Iván Dzserzsinszkij „Emberi sors” című műve lesz, amelyet Solohov novellájára komponált. Még az idén bemutatják Prokofjev új operáját is, „Az igaz ember"-t, amely Borisz Polevoj elbeszéléséből íródott. * Zimmermann Gusztáv, a Zalaegerszegi Járási Tanács főmezőgazdásza nemrégiben nyugdíjba ment. Az idős szakembert most a pókaszepetki Vörös Szikra Tsz agronómusnak hívta meg. Zimmermann elvtárs vállalta a megbízatást, s 40 esztendős szakmai gyakorlatával a Vörös Szikra Tsz gazdálkodását fogja segíteni. K Újszerű angol ábécé alapján adják ki a nyáron G. B. Shaw: Androkles is az oroszlán című színművét Angliában. Az új, 40 betűt tartalmazó fonetikus ábécé négy pályázó találmánya, akik 467 részvevő közül megnyerték a még Shaw által kiírt pályázatot. (A nagy író végrendeletében 500 fontot ajánlott fel az angol írás egyszerűsítését célzó pályázatra.) A kidolgozott ábécén a négy feltaláló most végzi az utolsó simításokat. Mit kell tennünk a helyzet megváltoztatására? — Végre kell hajtani a Minisztertanácsnak a feladattervek kötelező elkészítését előíró rendeletét. Sőt: iparági feladatterveket kell készíteni s ezeket ismertetni kell az iparág és a rokon iparágak üzemeivel, az újítókkal és a feltalálókkal. Még tovább megyünk: összhangba kell hozni az újítók és a hivatásos feltalálók — a kutatók — tevékenységét is. Tudják meg az üzemi emberek, hogy milyen témákon dolgoznak a kutatók, és ismerjék meg a kutatók is az üzemek újítóinak és feltalálóinak eredményeit. Nyilvánvaló, hogy az újítások és a találmányok többsége jó és hasznos. Vajon mi az oka annak, hogy sokszor még a legjobb találmányok is csak nagyon nehezen valósulnak meg? — Erre csak nagyon őszintén szabad felelni. Az újítók és feltalálók helyzete Magyarországon — mivel sok rendeletet nem hajtanak végre — ma bizony nem könnyű. Ha valaki újít vagy feltalál NÉPSZABADSÁG 1960. január 28. csütörtök BESZÉLGETÉS A TALÁLMÁNYI HIVATAL VEZETŐIVEL az újítók és a feltalálók gondjairól Ki tudja, hány feltaláló és újító van az országban? Tízezer, százezer vagy még több? Annyi biztos, hogy rengeteg. Széles, valóban tömegméretű mozgalommá vált nálunk az újítás. A kimutatások szerint az újításokból és a találmányokból származó népgazdasági haszon évente eléri a hárommilliárd forintot. Erről a hárommilliárdról s az azt előteremtő százezrekről beszélgetünk most a Találmányi Hivatal vezetőivel, Tasnádi Emil elnök és Kiss András elnökhelyettes elvtársakkal. Az eredmények ismeretesek, így inkább a hibák és a tennivalók kerülnek szóba. Kétségtelen tény, hogy az utóbbi időkben fokozódott az újítók aktivitása. Sajnos azonban még mindig sokat panaszkodnak az újítók és a feltalálók, hogy elképzeléseiket egyesek ridegen fogadják, javaslataikat nem valósítják meg, elodázzák az ügyeket. Vannak ilyen hibák szép számmal — mondják a Találmányi Hivatal vezetői. — Az a dolgunk, hogy alaposan — és elvileg is — megvizsgáljuk a hibák okait. Az első ok az, hogy sok olyan újítás és találmány születik, amely önmagában ugyan jó, de amelyre a népgazdaságnak nincs feltétlenül szüksége. Az emberek sokszor azt találják fel, ami véletlenül az eszükbe jut, függetlenül a népgazdaság szükségleteitől. A Minisztertanács 29/1959. számú rendelete alapján minden üzemnek újítási feladattervet kell kidolgoznia, amely útbaigazítja a töprengő, új megoldásokat kereső embereket, s amely összhangba hozza az újítók tevékenységét a népgazdaság szükségleteivel. Igen ám, de a feladattervek fontosságát sok üzem nem ismerte fel, nem készít ilyen tervet. Részben ez az oka annak is, hogy az újítások egy része csak a termelés fokozását kívánja szolgálni. Üzemeink újítói, feltalálói egy kicsit szűk körben mozognak, a maguk házatáját úgy-ahogy ismerik, de majdhogy semmit sem tudnak a hozzájuk hasonló magyar és külföldi üzemekről, azok gyártmányainál, műszaki, technológiai adatairól, külső alakjáról, súlyáról és így tovább. Ezért nem tudnak összehasonlítani és munkájuk gyengesége — más, jobb üzemmel összevetve — rejtve marad. Figyelmük nem irányul eléggé üzemük és a népgazdaság előtt álló feladatok megoldására. Az összehasonlítás hiánya miatt az is előfordul, hogy egyik-másik üzemünkben az újítók évek óta olyan problémák megoldásával próbálkoznak, amelyeket más üzemek már régen megvalósítottak. Pedig ezeket az üzemeket sokszor csak néhány kilométer, az iparigazgatóságokat pedig csak néhány szoba vagy emelet választja el egymástól, valamit — erre szabadalmat, jogvédelmet kap, de azután találmánya értékesítésével önmagának kell próbálkoznia. S ez vagy sikerül, vagy nem. Mondjuk ki azt is, hogy egy-egy lényeges újítás vagy találmány mindig oldalba találja a tervet. Felborítja az előre elképzelt rendet: újat hoz. Tehát el kell venni a régit. S ez nehéz: fejtöréssel jár, pénzbe kerül. Amellett felelősséget és rizikót kell vállalni. Pénzt, anyagot, kapacitást kell szerezni. Hát nem kényelmesebb a rossz régi? Mondunk egy példát: egyik legújabb találmányunk — felhívjuk rá a Népszabadság figyelmét, érdemes vele külön cikkben is foglalkozni — az elektrosztatikus festékszóró berendezés. A találmány megvan, jó pénzt hozhat. De mit kell vele csinálni, hogy addig eljussunk? Gyártani, propagálni, vevőt szerezni, eladni. S ettől a munkától sokan félnek. A gyár azt mondja: „Majd gyártom, de előbb szerezzenek vevőt.” A külkereskedelem azt mondja: „Majd szerzek vevőt, de előbb gyártsák." Bűvös kör ez, s csak ritkán tudunk belőle kitörni. Tudomásul kell venni: ahhoz hogy egy újítás hasznot hajtson, előbb áldozni kell rá. De megéri. A Pamuttextil Művekben néhány tízezret fektettek egy újításba s az év végén ez a kevés pénz majdnem kétmilliót fiadzott. A nyereségrészesedés is jócskán megnőtt. Az ilyen példákat népszerűsíteni kellene, nemcsak a negatívumokat. Meg kellene dicsérni, ki kellene tüntetni azokat a gazdasági és műszaki vezetőket, akik okosan, gyorsan és bátran megvalósítják a jó elképzeléseket, vállalják a rizikót és a felelősséget. Egyetért ezzel a Találmányi Hivatal? — Igen, és hozzátesszük: el kell jutnunk odáig, hogy a népgazdasági terv számoljon a legfontosabb újításokkal és találmányokkal. Csakhogy, miképpen? Hiszen alig ismerjük saját újításainkat és találmányainkat. A Szabadalmi Közlönynek például mindössze 500 előfizetője van s a példányok többsége olvasatlanul hever. Külföldön lényegesen többen olvassák ezt a lapot, mint idehaza. Van egy minisztertanácsi határozat, ami szerint a jó újításokat először a saját üzemben, majd országosan be kell vezetni. De erre a munkára a minisztériumokban alig van néhány ember. Hogy jobban hasznosíthassuk — előbb meg kell ismernünk saját újításainkat és találmányainkat. A Találmányi Hivatal segíteni akarja ezt a munkát. Ettől az évtől kezdve minden fontosabb újítást és szabadalmat átküldünk az illetékes tárcáknak, javasolva azok helyi vagy országos bevezetését. A Nehézipari Minisztériumtól ígéretet kaptunk, hogy külön irodát hoznak létre az általunk küldött anyagok feldolgozására és bevezetésére. A könnyűipari miniszter közölte, hogy öt embert állít erre a munkára. Arra törekszünk, hogy ne árasszuk el a tárcákat az újítások tömegével. Havonta mintegy tíztíz találmány jut egy minisztériumra. Tehát csak az igazán nagy jelentőségűek. — Elevenebb kapcsolatot építettünk ki a külfölddel, elsősorban a baráti országokkal is. Negyedévenként tájékoztatjuk egymást és kicseréljük tapasztalatainkat. Terrészetesen gondoltunk az ellenőrzésre is. Jelenleg például összeírjuk az 1958-as év fontosabb újításait és találmányait. És minden tárcától választ kérünk: mit valósítottak meg belőlük? A mulasztásokra felhívjuk az illetékes felsőbb kormány- és pártszervek figyelmét. Remélhető tehát, hogy csökkennek az újítók és a feltalálók gondjai? — Mi minden erőnkkel erre törekszünk. De kérjük a minisztériumok és az üzemek vezetőit, a pártszervezeteket, a szakszervezeti aktivistákat: segítsék az eddiginél jobban az újítókat és a feltalálókat! Legyen kevesebb a mérgelődés és több az öröm. Legyen kevesebb a bürokrácia és több az ügyszeretet — az újítók és a feltalálók szeretete. Buzási János Bővítik a galliumot előállító ajkai üzemet Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó Vállalat kísérleti üzemében egy évvel ezelőtt kezdték meg az aranynál is értékesebb galliumfém gyártását. A Fémipari Kutató Intézet útmutatása alapján megépített vegyi berendezések az egyévi kísérleti gyártásnál minden tekintetben beváltak. A sikeres próbák után most hozzákezdtek a galliumüzem bővítéséhez. A fém előállítására újabb két elektrolizáló cellát kapcsolnak a fémgyártó gépek sorához, s így évente 40 kilóval többet termelhetnek. Az egyik készüléket tapasztalatszerzésre szerelik fel, a Veszprémi Vegyipari Egyetem kutatóinak elképzelése alapján ugyanis a készülékek módosításával tovább növelhető az üzem teljesítménye. (MTI) Munkásirodalmi színpad alakult Szegeden (Tudósítónktól.) Szeged egyik legnagyobb üzemének, a Kenderfonógyárnak műkedvelő együttese „Béke és szabadság’’ elnevezéssel irodalmi színpadot hívott életre. Műsorukat a magyar és a világirodalom remekeiből témakörönként maguk állítják össze zenei kiegészítéssel, ezenkívül helyi sajátosságként az estek témakörébe beillesztik a szegedi írók, költők alkalmas műveit is. Már javában folynak az előkészületek az első előadásra, amelyet február elején saját üzemükben rendeznek meg, majd utána a többi szegedi nagyobb üzemben, művelődési otthonban vendégszerepelnek. Jubilál a budapesti Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikum Fennállásának 10. évfordulójára készül a Nagyszombat utcai Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikum. A pedagógusi kar és az Intézet szülői munkaközössége szép tervet dolgozott ki a jubiláris év méltó megünneplésére. Az intézet szeretné összefogni volt diákjait, tanárait, az iskola barátait a Magyar Elektrotechnikai Egyesület keretén belül működő „Bláthy Technikum Baráti Körében”, ezért kéri őket, hogy lakcímüket és végzési évüket mielőbb közöljék az iskola igazgatóságával. Érdemes tőlük tanulni A rossz hír lóháton jár, a jó hír alig kullog — szokták mondani. Ha nem is áll minden jó hírre ez a szólás-mondás, Potyond esetében egy kicsit beigazolódott. Mert a község, amelyikről szó van, igazán figyelmet érdemel, mégis, lakói úgyszólván titokban váltak a közös gazdálkodás kiváló művelőivé. Potyond kicsi község, még önálló tanácsa sincs. Talán a legkisebb a csornai járásban. Alig ötven család lakja, távol esik a vasúttól meg a forgalmasabb országutaktól. Régi kurtanemesek hajdani fészke ez. Dehát a nemesi kiváltságokkal nem sokra mentek, úgyannyira, hogy az egykori jobbágyfalvak, mint amilyen Bogyiszló is volt, sokkal magasabb anyagi jólétre emelkedtek a jobbágyfelszabadítás után, mint a potyondiak. Hiába, Potyondon kevés a föld. A falunak több mint a fele, harminc család, nyolc holdon aluli birtokon gazdálkodott. A földosztáskor sehonnan se kanyarinthattak, így hát a felszabadulás után is maradt minden a régiben. Egészen 1952-ig. Akkor aztán szövetkezeti községgé alakultak s azóta is töretlenül járják a közös gazdálkodás útját. Meg kell hagyni, nyakas embereknek bizonyultak a potyondiak. Először a maradiságban, azután a haladásban. Az első közös aratásra kombájn érkezett hozzájuk. A gépet nem akarták a földre engedni. Odaálltak a tábla szélére és órákon át tanakodtak a járási pártbizottság munkatársával. Erre az esetre kicsit restelkedve emlékeznek vissza, s hogy mennyire megváltozott a véleményük, azt férfiakk módjára bizonyították be az ellenforradalom idején. Olyan szilárd maradt a szövetkezet, mintha betonba ágyazták volna. Néhány gyászvitéz — mert hol nem akadtak ilyenek? — a csornai ellenforradalmárokhoz szaladt segítségért, hogy jöjjenek, oszlassák föl a szövetkezetet. De elszámították magukat. A tanulópénz Elöljáróban azért érdemes ezt elmondani, mert a potyondiak igenis, megfizették a tanulópénzt, eredményeiket nehezebb körülményeik között vívták ki, mint amilyen körülmények jelenleg rendelkezésre állnak a fiatalabb szövetkezetek számára. Éppen azért kell tőlük tanulniuk az új közös gazdaságoknak, hogy a tandíj minél kevesebb legyen. Potyond elsősorban abból a szempontból figyelemre méltó, hogy dolgozó parasztjai okosan vették számba a helyi adottságokat, a közös gazdálkodás jellegét a számukra legmegfelelőbb formában alakították ki. Időtlen idők óta az állattenyésztésből nyerték fő jövedelmüket. Gabonát csak annyit vetettek, amennyi az esztendei kenyérhez és a vetőmagra kellett. A föld többi részén takarmányt termeltek, de még így sem volt elegendő az eleség. Még az árokpartokat is lekaszálták és sok szálastakarmányt vettek készpénzért. A szövetkezetben megőrizték az állattenyésztés elsődlegességét, sőt, lényeges minőségi javulást értek el. Amíg az egyéni gazdálkodás korában a tejből és a hízott állatokból pénzeltek, addig most elsősorban tenyészállatokat nevelnek. Tavaly például hat kiváló minőségű tenyészbikát, 36 tenyészkocát és tenyészkant adtak el. Emellett persze jelentős mennyiségű hízott marhát és hízott sertést szállítottak le szerződéses alapon. Ily módon a bevételnek több mint hetven százalékát az állattenyésztés szolgáltatta. A hozzáértés tehát száműzte a faluból a hátrányos megkötöttséget, többé nem kell amiatt panaszkodni, hogya földterület kicsisége gátat vet az anyagi haladás elé. Szorgalommal, hozzáértéssel De persze lehet valaki bármilyen okos, attól még nyugodtan felkophat az álla, ha kerüli a munkát. A potyondiak nagyon hamar rájöttek arra a Kolumbustojásra, hogy a föld munkával él, és olyan csodát a nagyüzem sem tud művelni, hogy a kukorica magától is megnő. Valójában semmi ördöngös dolgot nem követtek el. Mindössze annyi történt, hogy hagyományos szorgalmukat magukkal hozták a szövetkezetbe, a