Népszabadság, 1960. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!* Ára 60 fülé* NÉPSZABADSÁG 1960. március 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 51. szám A Sabin-cseppek Nagyszerű és nemes „hadjárat” egyik ütközetét nyertük meg. Ebben a csatában ugyan nem tankok vonultak fel, hanem legfeljebb gyermekkocsik, s nem katonák meneteltek vezérkari tervek szerint, itt „csak" szülőket és gyermekeket mozgósítottak fehérköpenyes orvosok. S mégis harc volt a javából, egy alattomos ellenség, egy rettegett betegség ellen, amely azokat fenyegeti, akik a legdrágábbak nekünk. Harc folyik — még a toll is megremeg, ha leírja— a gyermekbénulás ellen. A legutóbbi napokban csaknem félmillió budapesti gyermek kapta meg (s ezzel remélhetőleg évekre védetté vált) a Sabin-cseppek harmadik részét. A Sabinvakcina nevét gyorsan megismerte a tudományos világ és a szülők sokasága, kiváló hatását és veszélytelenségét már bebizonyította a feltaláló amerikai tudós és a szovjet kutatók gyakorlati munkája. Nem utópia a feltevés,hogy a gyermekbénulást éppen úgy meg lehet majd szüntetni, mint a mi időnkben már jóformán teljesen elfelejtett, pusztító járványos betegségeket. Azt mondtuk az imént, hogy „mozgósítás” is volt ebben a kampányban. Láttuk a plakátokat, a feliratokat, amelyek a Sabin-vakcinálás fontosságára hívták fel a figyelmet, ajtót nyitottunk a postásnak, aki a gyermek, az anya „behívójegyét” hozta, itt és itt, ekkor és ekkor lesz az oltás. Ha ilyen fontos ügy, miért volt szükség széleskörű propagandára? Nem volt felesleges, mert számolni kellett maradisággal, bizalmatlansággal, tudatlansággal, sőt, rosszindulattal is, hiszen ilyesmi előfordul új gyógymódok alkalmazásakor. Rendkívül örvendetes tehát, hogy az aggály mégis túlzottnak bizonyult, a szülők megértették, miről van szó Az oltóhelyekről sorra érkeznek a jelentések a központba: minden rendben ment, a gyerekek csaknem teljes számban ott voltak. Az egészségügyi dolgozók, valamint a Vöröskereszt és a Nőtanács aktivistái, akik mintaszerűen bonyolították le az akciót, nyilván ezt tekintik munkájuk legszebb jutalmának. Természetesen mindez nem jött magától. Államunk szívesen vállalja az anyagi áldozatokat, amikor más, fejlett országokat megelőzve, megvalósította a védőoltások kiterjedt, ingyenes rendszerét, a gyermekeink számára, a Szovjetunió segítségével beszerezte az oltóanyagot. Az intézkedést mélységes megelégedéssel és hálával fogadják a szülők. De — érdekes megfigyelni — szinte nem is volt számukra meglepő, hogy az állam előteremti a vakcinát, amenynyi kell, sőt, áprilistól kezdve rátérünk a hazai gyártásra is. Mi már megszoktuk, hogy az ilyen gondoskodás hozzátartozik megváltozott életünkhöz , s hogyan is lehetne másképp, mint úgy, hogy az állam segít a családokon, a gyermekeken, ha szükség van rá. S ez nagyon szép. A minap, éppen az oltás idején, várószobában, rendelőben találkoztunk édesanyákkal, édesapákkal, beszélgettünk velük, s — bízvást mondhatjuk — mindannyiuk szavai azt fejezték ki, milyen kitűnő dolog olyan rendszerben élni, mint a miénk, amelyben a gyermekről való gondoskodás öröme nemcsak a szülőké, ez az öröm hatja át az egész társadalmat, s milyen jó olyan rendszerben élni, mint a miénk, amelyben nemcsak a szülői szeretet, hanem az állam, a nép őrködik a kicsinyek egészségén. Az emberek ebben az oltáskampányban ezt is látták. Emlékeznek még rá, hogy a dolgozó ember családját azelőtt milyen nehéz helyzetbe sodorta, ha gyermekáldás állt a házhoz? Mintha csak valami nagy tragédia szakadt volna a családra, nemegyszer megélhetésük került veszélybe emiatt. Emlékeznek még rá, hogy a várandós anya kénytelen volt eltitkolni munkahelyén, hogy gyermeke lesz, mert különben azonnal elbocsátották volna? S hol volt annyi pénz, amennyi a kis jövevény fogadásához kellett? Ma sem dúskálunk a földi javakban, s fel is vetődik a kérdés: vajon gond-e még ma is a gyermekáldás? Bizonyára van család, ahol még gond. De még ott ,is, ahol gondot okoz a pici, a gólya szívesen látott vendég. Nemcsak a tehetőseknél! Ha gyermekeinket nem üdvözli is a fejedelmi 21 ágyúlövés, a fogadtatás, a köszöntés szép, s praktikusabb formában azért megvan mindegyiküknél, mégpedig teljesen egyformán, akár jómódúakhoz, akár szegényebbekhez köszöntött be az áldás. Egész listát lehetne felsorolni a 400 forintos babakelengye-utalványtól és a szülési segélytől kezdve, egészen a kölcsönbe kapható babamérlegig, gyermekkocsiig, és, igenis, az ingyenes Sabin-cseppekig. A Központi Statisztikai Hivatalban láttuk a talán legszebb grafikont, még a statisztikusok is örömmel szoktak rá rápillantani. Ennek a grafikonnak a vonala csak megy, megy lefelé. A csecsemőhalandóság alakulását jegyzik fel rá. Büszkék lehetünk: a mi rendszerünkben, 1958-ra már több mint a felével csökkent a csecsemőhalandóság a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest. Még ellenségeink is kénytelenek konstatálni, hogy állandóan javulnak életkörülményeink, a magyar nép jobban él, egészségesebb, mint bármikor azelőtt. S persze ez leginkább gyermekeinken látszik, hiszen nekik jár mindenből a legelső, a legjobb. Erősebbek, magasabbak, pufókabbak ezek a gyerekek, mint mi voltunk, öltözködésüket meg össze sem lehet hasonlítani a mi gyermekkorunkéval. A csokoládéba déligyümölcs, a vitamin olyan megszokott számukra, mint nekünk a lekváros kenyér volt. Felemelő érzés tudni, hogy országunkban már nincs éhező, ruhátlan gyermek. Nem kell szerénykednünk tehát: sok, nálunk gazdagabb kapitalista ország nem tudja vagy nem akarja megadni a gyermekeknek mindazt, amit mi megadunk. De jól tudjuk azt is, hogy hol szorít még a cipő. Mit kell tenni, hogy a legifjabb magyar állampolgárok még jobban érezzék magukat körünkben, vagyis a kezdeti gondoskodás még csak folytatódjék, javuljon egész életükben. Pártunk VII. kongreszszusa kitűzte nagy feladatainkat ebben a tekintetben is. Több lakás, bölcsőde, óvoda, iskola és gyermekotthon kell. További erőfeszítésekre, a lehetőségek jobb kihasználására van szükség, hogy emelkedjék az életszínvonal, fejlődjék a kultúra, virágozzanak a tudományok, hogy még szebb legyen a jövő, gyermekeink jövője. Ezek a gondolatok vetődnek fel bennünk most, mert az a lendület, áldozatkészség, ügyszeretet és humanizmus, amely a Sabin-akcióban megmutatkozott, úgy érezzük, azzal biztat, hogy feltétlenül megvalósulnak azok a célok is, amelyeket gyermekeink érdeke diktál nekünk. Vető József A Szovjetunió 250 millió dolláros hitelt nyújt Indonéziának Szovjet-indonéz közös közleményt, gazdasági és kulturális egyezményt írtak alá Hruscsov szovjet miniszterelnök és Szukarno indonéz államelnök vasárnap aláírta a szovjet—indonéz közös közleményt, továbbá a gazdasági és a kulturális egyezményt. A közös közlemény rámutat, hogy Hruscsov véleményt cserélt Szukarnóval a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről, valamint nemzetközi problémákról. A találkozók a szívélyes barátság és a kölcsönös megértés légkörében zajlottak le. A Szovjetunió és Indonézia kapcsolatai — különösen az utóbbi években — kedvezően fejlődnek. E baráti kapcsolatokban a két kormány tiszteletben tartja a békés együttélés és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveit, amint ezt 1956 szeptemberében, Szukarno elnök szovjetunióbeli látogatásakor, közös nyilatkozatba foglalták. A két kormány ismét kijelenti, hogy a gyarmati rendszer valamennyi megnyilvánulását fel kell számolni a világbéke érdekében. A szovjet kormány ennek megfelelően, teljes mértékben támogatja és jogosnak ítéli az indonéz kormány Nyugat- Iriánra vonatkozó igényét. A közös közleményben a két kormány reményét fejezi ki, hogy a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetéséről tárgyaló genfi háromhatalmi értekezlet hamarosan megállapodásra jut, s ezzel a nemzetközi feszültség további enyhítését szolgálja. Az indonéz kormány a közelgő párizsi csúcsértekezlettel kapcsolatban reményét fejezi ki, hogy az értekezlet hozzáláthat a leszerelésre irányuló reális intézkedések megtételéhez. Indonézia támogatja az általános és teljes leszerelés szovjet tervét és reméli, hogy a terv meg is valósul. Hruscsov és Szukarno hangoztatta, hogy az államok nézeteltéréseit mindig békés eszközökkel kell megoldani. A közös nyilatkozat nagy jelentőséget tulajdonít Hruscsov amerikai látogatásának a nemzetközi enyhülés és az államközi viszonyok megjavulása szempontjából. A szovjet és az indonéz kormány véleménye szerint a béke megszilárdításának egyik feltétele, hogy segítsék a műszakilag fejletlenebb országokat a magasabb életszínvonal elérésében, hogy így csökkenjen a fejlett és a fejletlen országok életszínvonala között a különbség. Mivel az egyetemes béke fenntartásával összefüggő fontos kérdések nemcsak a négy nagyhatalmat, hanem minden nép érdekeit érintik, a szovjet—indonéz közös nyilatkozat kifejezi a két kormány reményét, hogy a későbbi csúcsértekezleteken a békét és az emberiség sorsát érintő kérdések megvitatásába más országokat is bevonnak, köztük a meglevő katonai tömbökön kívül álló ázsiai és afrikai államokat. A szovjet nép és kormánya tiszteletben tartja Indonézia aktív és független külpolitikáját, s úgy véli, hogy ez a politika nagymértékben hozzájárul a világbéke megszilárdításához — folytatódik a nyilatkozat. Hruscsov és Szukarno megvitatta a két ország gazdasági együttműködését is, s az indonéz kormány kérésére a Szovjetunió újabb hitelt nyújt az indonéz fejlesztési terv legközelebbi feladatainak megoldásához. A szovjet miniszterelnök meghívta Szuharno elnököt, hogy a neki megfelelő időben tegyen baráti látogatást a Szovjetunióban. Az elnök örömmel elfogadta a meghívást. Szovjet hitel, gazdasági és műszaki segítség Indonéziának NI. Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök és Szukarno indonéz köztársasági elnök vasárnap Bogorban aláírta a szovjet—indonéz gazdasági és műszaki együttműködési egyezményt. A szovjet kormány 250 millió USA-dollár összegű hitelt nyújt Indonéziának 2,5 százalékos kamatra, hétéves felhasználásra. A hitel összege magában foglalja a szovjet fél tervezőmunkáját és a szovjet segítséggel épülő indonéziai üzemek berendezését. Szovjet vállalatok — indonéz vállalatokkal együtt — kutató munkát végeznek majd az Indonéziában létesítendő üzemek és egyéb objektumok felépítésével kapcsolatban. A szovjet vállalatok ezenkívül műszaki segítséget nyújtanak a berendezések építésében, felszerelésében és megindításában. E célból szovjet szakemberek és szakmunkások érkeznek Indonéziába, továbbá szovjet üzemekben indonéz szakemberek képzettségét tökéletesítik. A szovjet vállalatok átadják az indonéz félnek mindazokat a műszaki dokumentációs anyagokat, tájékoztatást, illetve szabadalmakat, amelyek az említett objektumok felépítéséhez szükségesek. Mindezért csak annyit kell fizetni, amennyibe a dokumentáció összeállítása, másolása stb. kerül Az egyezmény egyik cikkelye hangsúlyozza, hogy a jelen megállapodás, amely a békés együttélés elvein alapul, vas- és színesfémkohászati, textil-, vegyipari, mezőgazdasági objektumok, valamint az atomenergia békés felhasználását szolgáló létesítmények felépítésére vonatkozik. Szovjet—indonéz kulturális egyezmény A két ország között megkötött kulturális egyezmény rámutat, hogy a szerződő felek a két országban érvényes törvények keretében minden eszközzel erősíteni és fejleszteni fogják a kölcsönösen előnyös kulturális cserét. Mindkét fél kölcsönösségi alapon támogatni fogja a könyvek, a folyóiratok, a filmek és a rádióműsorok cseréjét. Lehetővé teszik a másik fél kormányai által megjelölt személyeknek, hogy tudományos, műszaki és ipari intézményekben a saját állampolgárokkal azonos elbírálás mellett folytathassák tanulmányaikat. Az egyezmény előirányozza a főiskolai tanárok kölcsönös meghívását, valamint tudományos és kulturális dolgozók kölcsönös felkérését előadások és előadássorozatok megtartására. Új szerelőcsarnok a Zománcipari Művekben A Zománcipari Művekben új szerelőcsarnokot helyeztek üzembe a Lampart márkájú vegyipari gépek gyártásához. Képünkön, az új műhelyben szerelik a háromezer literes saválló tartályokat.