Népszabadság, 1960. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
1960. március 1. kedd A szocialista országok egészségügyi minisztériumainak tanácskozása A szocialista országok egészségügyi minisztériumainak képviselői február 24—26-ig tartották Berlinben legutóbbi konferenciájukat. A tanácskozáson elhatározták az együttműködés további elmélyítését az orvostudományban és az egészségügyi szervezésben. A küldöttek megelégedéssel állapították meg, hogy az 1958. novemberi konferencia óta jelentősen előrehaladtak az együttműködésben. A konferencián közös programot dolgoztak ki az 1960-tól 1962- ig rendezendő tudományos eszmecserékről, konferenciákról és továbbképző tanfolyamokról. A tanácskozások a testvéri szolidaritás szellemében folytak le. Rónai Sándor elvtárs látogatása Borsod megyében Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, az országgyűlés elnöke február 28-án és 29-én látogatást tett Borsod megyében. Vasárnap Kukucska Jánosnak, a Borsod megyei Pártbizottság titkárának kíséretében Mezőkövesden járt, ahol a járás dolgozóinak nagygyűlésén ismertette az időszerű bel- és külpolitikai kérdéseket. Délután felkereste Bükkábrány községet, ahol a mezőkövesdi járás párt- és tanácsszerveinek vezetőivel, valamint tsz-vezetőkkel folytatott beszélgetést a szövetkezetek megszilárdításának soron levő feladatairól. Hétfőn Kovár Pállal, a miskolci pártbizottság első titkárával részt vett és felszólalt Miskolc Város Tanácsa ülésén. (MTI) Kínai—magyar fizetési és árucsere-egyezmény Vasárnap Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság 1960. évi árucsere- és fizetési egyezményét. (MTI) Nagykövetségi szintre emelték a Magyar Népköztársaság helsinki, és a Finn Köztársaság budapesti diplomáciai képviseletét A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között folytatott tárgyalások eredményeképpen a két ország kormánya elhatározta, hogy az országaik közötti baráti kapcsolatok további fejlesztése céljából diplomáciai képviseleteiket 1960. március 1-től kölcsönösen nagykövetségi szintre emelik. (MTI) nokság élelmiszerrel, felszerelésekkel, gépkocsik kölcsönadásával segítette őket. S néhány hónap múlva már többet termeltek, mint a háború alatt, amikor különböző fullajtárok, németek és nyilasok szorították őket. ÍGY MONDJÁK EL az első napok történetét azok, akik részt vettek a munkában. Kőnig János, aki ma a vasasi Petőfi-akna párttitkára, a visszaemlékezéstől elfogódottan mondja: — Hol van már az az idő? Teljesen megváltozott itt minden. S a baj éppen az, hogy sokan elfelejtették a régit, nem nagyon szeretnek visszaemlékezni. Pedig érdemes. A bányász a felszabadulás után lett ember a szó igazi értelmében. Eltűnt az a nyomor, amelyről az Új Nemzedék is így írt 1934. szeptember 22- én: „Egy bányászasszony kihoz egy fizetési tárcát. Tessék megnézni — nyújtja felém —, a férjem a múlt hónapban 18 műszakot dolgozott. Ezért 85 pengő és 7 fillér munkabért állapítottak meg. Családi pótlék címén 2 pengő 70 fillért utaltak ki számára... Az összes kereset volt 87 pengő 77 fillér, a levonások összege 85 pengő 57 fillér, úgyhogy az elszámolás szerint összesen 2 pengő 20 fillért kaptunk kézhez.” Ne csodálkozzunk, ha az újságíró így fejezi be mondanivalóját: „Egyik bányász térdenállva könyörög, ne írjam meg nevét, mert a bánya igazgatósága akkor elbocsátja s három műszakot sem dolgozhat egy héten. Éhen kell vesznie négy gyermekével ... Menekülök, menekülök Vasas-bányatelepről, a tébolyító nyomor elől...” S hogy mindez nem fantázia volt, az üzemi bizottságnál megmutatják Vencsár Gyuláné levelét, amelyet Ozanich főfelügyelő feleségének írt. (A férjét négyévi munka után elbocsátották.) „Mély tisztelettel és szeretettel fohászkodom őnagyságához, kezeit csókolom és bocsánatot kérek, hogy kellemetlenkedek e pár sorommal. Vencsár Gyuláné vagyok és nagyon szépen, könyörögve kérem a méltóságos asszonyt, szíveskedjen tekinteni négy apró gyermekemre, mivel a szegénységtől és a nyomorúságtól maholnap éhen veszünk. Csókoljuk őnagysága kezeit és a nagyságos főfelügyelő úrét is. Kérjük szépen, hogy valami munkába tenné a férjemet...” A válasz erre a földig alázkodó, szörnyű nyomorról beszélő levélre csak egyetlen rideg sor: „Értesítem, hogy jelenleg munkásokat nem veszünk fel.”* CUKOR ELVTÁRS, AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG ELNÖKE „kapásból” sorolja, hogy most hogyan élnek a vasasi bányászok. A 12 órás munkaidő helyett 7 órás műszakok vannak. Ma az átlagos havi kereset 2200 forint. Tóth János frontmester például januárban 3890, Bori Vince vájár 3090, Búzás Gyula csillés pedig 2660 forintot keresett. Ebből persze már nemcsak élelemre és ruházkodásra, hanem bútorra, szórakozásra, tanulásra is telik. Mindenki tudja, hogy a bányászok a múltban maguk vették munkaruhájukat, lábbelijüket, fizettek a szerszámért, s a különböző anyagokért. Ma — aki nem hiányzik igazolatlanul, a ruhát, lábbelit ingyen kapja. S mi történt a bányában? Lovak helyett 8 dieselmozdony vontatja a csilléket. A vágatokban gumiszalag és kaparószalag dolgozik, a lapátot pedig szovjet, lengyel és magyar rakodógépek váltják fel. A vágatokat, munkahelyeket korszerű eszközökkel ácsolják. Az UB-elnök elkalauzol a bányaudvaron, s megmutatja a dolgozók által használt garázst. Valóságos „nemzetközi motorkerékpár-kiállítás”. Van itt Csepel, Pannónia, Danuvia, Robogó, Jáva, SZS, Simpson, BMW. A legényszállón is azért mérgelődnek, mert kicsi a garázs. Vasason minden második embernek van motorkerékpárja. — Az semmi — fűzi hozzá egy bányász. — Már tizenkettőnknek van gépkocsija. Aki pedig nem autóra, az lakásra gyűjt. Kétszázötven új lakás épült Vasason. S épült más is. Kétszázötven személyes fürdő, nagyobbították az irodát, építettek egy új bányászszállót, mentőállomást, mérnökséget, oktatótermet, Vasastól Hosszúhetényig új kötélpályát, gázlecsapolót. A telepre szinte már rá sem lehet ismerni. Most vásárolják meg az újtelepi és a ligettelepi 1950-ben épült lakásokat is. Vidékről mintegy 600 dolgozó jár a bányához. Azelőtt gyalog, kerékpárral, vonattal jöttek. Most autóbusszal érkeznek. Eszébe se jut senkinek sem — mint valamikor — gyalogolni. Rádiója mindenkinek van, némelyik lakásban kettő is. S tavaly, a bányásznapi vásáron 4 millió forint értékű bútor kelt és Beszélgettünk a műszaki vegyesbolt vezetőjével. — A legkelendőbb — mondja — a televízió, aztán a rádió, a lemezjátszó és a fürdőkád. Ha itt nincs, tehertaxit fogadnak, s Pécsről hozzák. Havonta 150—100 ezer forint a forgalom, de több is lenne, csakhogy az üzlet nagyon kicsi. Igen keresett cikk a Szaratov hűtőszekrény, a villanytűzhely, a mosógép, s a motorkerékpárokhoz, autókhoz a benzin. * BÚCSÚZUNK VASAS-BÁNYATELEPTŐL... Nem , menekülünk”, mint egykor az Új Nemzedék munkatársa, mert azóta nagyon is megváltozott az egykori „tébolyító nyomor” földje. S. Nagy Sándor Fehér Lajos elvtárs a Szabolcs-Szatmár megyei Pártbizottság ülésén Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága hétfőn kibővített ülést tartott Nyíregyházán. Az ülésen részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az ülésen — Benkei András, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára vezetésével — megvitatták a megyei pártbizottság beszámolóját a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításának eredményeiről és további feladatairól. (MTI) A szudáni követ látogatása a külügyminiszternél Jacoub Osman, a Szudáni Köztársaság új magyarországi rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere megbízólevelének a közeljövőben történő átadásával kapcsolatban hétfőn látogatást tett dr. Sík Endre külügyminiszternél. (MTI) NÉPSZABADSAG 3 IPARUNK technikai bázisának korszerűsítésére már a hároméves terv is igen sokat tesz. A terv első két esztendejében pl. csaknem 9000 új esztergáz, maró-, fúró- és gyalugépet kaptak üzemeink, s egyes iparágakban — híradástechnika, műszeripar, gördülőcsapágy- és dieselmotor-gyártás — a szovjet géphitel segítségével széleskörű technikai rekonstrukció indult meg. Második ötéves tervünk tézisei arról tanúskodnak, hogy ez a folyamat — a meglevő üzemek műszaki rekonstrukciója — 1961—65 között még inkább kiteljesedik, s a terv időszakában mintegy 85 milliárd forintot használunk fel gépek, szállítóeszközök és technológiai berendezések üzembe helyezésére. Vajon üzemeink vezetői teljes mértékben kihasználják-e ezt a rendkívül kedvező lehetőséget arra, hogy a sokezernyi új szerszámgép üzembe állítása ne csak az üzemek gépparkját, hanem gyártástechnológiáját is felfrissítse és korszerűsítse? Nem vitás, hogy gyárainkban jócskán akad elhasznált és elavult gép. Ha például egy elavult csúcseszterga helyére új típusú csúcsesztergát állítanak, kétségtelenül valamivel emelkedik a termelékenység, de a gyártási technológia a régi marad. Sokkal nagyobb mértékben növekszik a termelékenység, ha a sok évtizedes csúcsesztergát felcseréljük revolveresztergával vagy automata esztergával. S még inkább előrejutunk a technológia fejlesztésében, és sokkal nagyobb lesz a termelékenység növekedése, ha minél kevesebbet forgácsolunk, és kihasználjuk a gazdaságos előkészítő technológiákat, alkalmazzuk a precíziós öntést, a porkohászatot, a finomkovácsolást, a héjformázást, és általában a forgács nélküli alakítási eljárásokat. Sajnos, ha megvizsgáljuk az üzemek gépigényléseinek összetételét, azt tapasztaljuk, hogy a technológia fejlesztésének követelményei nem érvényesülnek megfelelően. Például gépipari üzemeink 1960- ra is igen jelentős mennyiségben igényeltek a hazai szerszámgépipartól egyszerű és általános forgácsoló gépeket. A gépipari üzemek csúcseszterga, gyalu- és marógép igénylése több száz darabbal felülmúlja azt a mennyiséget, amelyet a szerszámgépipar számukra le tud gyártani. Ismeretes szerszámgépiparunknak az a törekvése, hogy gyártmányösszetételét a magasabb termelékenységet és technikai színvonalat képviselő gépek javára változtassa meg és több ilyen jellegű szerszámgéptípust már ki is fejlesztettek. A NAGY TERMELÉKENYSÉGŰ fél- és automata gépek, a különleges célgépek, a ciklus- és egyéb vezérlésű szerszámgépek és az aggregét gépek iránt azonban korántsem nyilvánul meg a kellő érdeklődés. A különleges cél- és aggregét gépek gyártása 1959-ben több mint duplájára emelkedett, az idén körülbelül 60—65 százalékkal növekszik, de ha az ipar több ilyen gépet igényelne, szerszámgépgyártó üzemeink a termelést sokkal nagyobb arányban növelhetnék. Tavaly 2256 csúcseszterga készült Magyarországon, több mint 1958-ban vagy 1957-ben. A csúcsesztergák gyártásának csökkentése kedvező lenne, mert ily módon újabb kapacitásokat szabadíthatnánk fel a fejlettebb szerszámgépek gyártására. Ezzel szemben az a helyzet, hogy az idén a belföldi és külföldi igénylések alapján a tavalyinál is több csúcsesztergát fogunk gyártani. Hasonló a helyzet az importgépekkel is. Iparunk technikai korszerűsítésére évről évre nagyobb mennyiségben importálunk gépeket. Tavaly például kétszer annyi szerszámgépet vásároltunk a szocialista és kapitalista országokból, mint 1958-ban. A Szovjetunióból — csupán a hitelegyezmény keretében — mintegy 1500 gépet és 1100 műszert kapott a híradástechnika, a műszeripar, a gördülőcsapágy-gyártó ipar és a dieselprogram végrehajtásában részvevő néhány nagyüzemünk. 1959- ben a gépimport értéke meghaladta a 2 milliárd devizaforintot, s összbehozatalunk több mint egynegyedét gépek képezték. Ha szerszámgép-importunkat abból a szempontból vizsgáljuk, hogy milyen mértékben szolgálja iparunk technikai bázisának korszerűsítését, nem kapunk egyértelműen kedvező képet. Növekedett ugyan a modern automatagépek, a hidraulikus prések stb. importja, de az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a régi technikát konzerváló szerszámgépek behozatala is ugrásszerűen emelkedett. 1959-ben háromszor több csúcsesztergát, hatszor annyi marógépet és kilencszer annyi gyalugépet importáltunk, mint az előző évben. Üzemeink igen sok esetben a rendelkezésre bocsátott valutáért a célnak meg nem felelő és korántsem a legkorszerűbb gépeket igényelték vagy vásárolták meg. A szerszámgépbehozatal összetételében mindeddig sajnos nem következett be minőségi változás. Nem szolgálná a termelés gazdaságosságának követelményeit, ha a cél- és aggregét gépek és gépsorok alkalmazását mindenütt megkívánnánk. A sorozat nagysága gyakran csak azt teszi lehetővé, hogy a már meglevő egyszerű szerszámgépeket másolóberendezésekkel, adagoló- és befogószerkezetekkel kiegészítve állítsák be a gépsorokba. Szerszámgépiparunk gyárt is különféle tartozékokat, amelyekkel az univerzális gépek gazdaságosabban használhatók ki. Ilyen pl. a hidrofix másolóberendezés. Ebben az évben kb. 150 hidrofix készül, de csaknem kizárólag külföldi megrendelésre. A magyar üzemek sajnos a már megvásárolt hidrofix másolókat sem nagyon használják. RENDKÍVÜL ELGONDOLKOZTATÓ néhány magyar szerszámgépipari termék hazai és külföldi pályafutása. Vegyük például a Duromatic keményfém-felrakót. A műszaki és tudományos vizsgálatok még az 50-es évek elején kimutatták, hogy a keményfémmel bevont szerszámok élettartama 200—250 százalékkal növekszik. Amikor a Duromaticcal megjelentünk a külföldi piacon, a svédek saját tudományos intézeteikben ellenőriztették a Duromatic előnyeit. Svédországban ugyan kitűnő acélt gyártanak, s az acél olcsó is, a svéd gyárosok számításaik alapján mégis arra a következtetésre jutottak, hogy a Duromatic üzembe állítása megtakarítást jelent, és éppen ezért nagyobb mennyiséget rendeltek a TECHNOIMPEX-től. De nemcsak ők, a francia, a nyugatnémet és a svájci cégek is — csupán a magyar üzemek nem látnak fantáziát a Duromaticban. Hasonló jelenség tapasztalható az Erosimat szikraforgácsolónál és a Spinthor szikrafúrógépnél is. A technológia fejlesztése az üzemek feladata, s ez így van rendjén, mert a gyártási eljárást elsősorban az üzemben lehet és kell fejleszteni. A technológia fejlesztését azonban felülről irányítani, előírások és ellenőrzések útján hathatósan befolyásolni, ösztönözni is kell, hogy üzemeink a gyártmányfejlesztéshez hasonlóan a technológia korszerűsítését is tervszerűbbé tegyék és meggyorsítsák. E célból a KGM részletes tervet dolgozott ki. A megoldást segíti, ha üzemeink is kidolgozzák a technológiai fejlesztés éves és távlati terveit, amelyek természetesen azt is megszabják, milyen gépekre lesz szükség. Ebben az esetben az évről évre növekvő gépi beruházások nem a meglevő technológia konzerválását, hanem annak korszerűsítését, s a jelenleginél sokkal gyorsabb fejlesztését szolgálnák. Zsitvai István Korszerűbb gépek - fejlettebb technológia A Pest megyei Növényvédő Állomás permetezőrészlege készen áll a munkára. Ahogy az idő megengedi, valamennyi termelőszövetkezet gyümölcsösét még rügyfakadás előtt megpermetezik, s az idén mintegy 37 ezer hold közös föld növényvédelmét látják el. A képen: A permetezőmesterek gyümölcsfa-permetezésre készítik elő a Rapidtox-gépeket.