Népszabadság, 1960. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-25 / 72. szám

1960. március 25. péntek NÉPSZABADSÁG F ^ o ^ ^|^\_ Dimiter Dimov: ELKÁRHOZOTT lelkek (Európa Könyvkiadó) Kissé meghökkentő ennek a spanyol polgárháború hátterében zajló történetnek a címe, mint ahogy megdöbbentő eltorzult fi­guráinak életútja is. Igen fura, kísérteties figurák ezek: Fanny Horn, a kalandéhes, gazdag angol nő és Ricardo Heredia, ez a lezül­­lött nemes, nagyjövőjű jezsuita, akit a szerelmével üldöz. Herediá­ban — akárcsak a spanyol köz­társaság többi ellenségében — romlott energiák feszülnek, cse­lekedeteiben van valami őrült, beteges vonás. Az irgalmasság jegyében ellenforradalmi tevé­kenységet végez, hazugságai, vak fanatizmusa, becstelensége az elé­gedetlenség és a felháborodás szavait fakasztja fel még Fanny Hornban is. Él ebből a sötét, go­nosz erővel összetákolt világból! — kiáltja túl Fanny a saját szen­vedélyét. Ám Fanny már nem tud messze jutni innen, lelkileg, szellemileg összeroppan. A tekin­tetét még átveti egy pillanatra a másik partra, a másik világba, ahol az egyszerű elszánt em­berek egy tartalmasabb, iga­­zabb életért küzdenek. El­hagyja az egyik oldalt — a royalisták és fallangisták világát —, de a másik partra már nem tud hidat vetni, a morfiumos fio­lához menekül. Dimov fordulato­san szövi egybe az egyéni és a társadalmi tragédia sokrétű szá­lait, bár sokszor úgy érezzük, sok­kal több mértéktartásra, tömörítő fegyelemre lett volna szükség a már-már misztikába hajló részek ábrázolásánál, M. A. jeleneteiről, hangulatairól. Hangja keresetlenül egyszerű, s egyúttal tartalmas, tömör. Látja a múltat, s mivel ezek az évek mélyen át­élt emlékei is — becsülni tudja az újat, a szépet, a felnövőt. Ilyenkor lírája felszökik s áradó, ujjongó sorokban ünnepel, pátosszal, s mégis természetesen. Elbeszélőkölteménye, a Kegyet­len idill a Tanácsköztársaság em­lékére született. Hőse: Czagány Kiss Pál tápépusztai juhász. Tör­ténete a nép, az ország története. Magára eszmélése pedig 1919 örök­ké emlékezetes napjait idézi, hogy azután — a sötét tónusú színeken és a folklóri ihletésű formák és a korszerű hangulatok érdekes, meggyőző költői ötvözetében — felragyogjon a népszabadság győ­zelmébe vetett hite. A. P. Frank László: SANGHAJBA MENEKÜLTEM (Gondolat Könyvkiadó) Gyakran emlegetik s már-már közhelynek számít, hogy az élet nagyobb kalandokat produkál, mint bármelyik regényíró. Ennek a megállapításnak az igazát mu­tatja ez, a Sanghajba menekül­tem című könyv is. Frank lászló, a ma is aktívan dolgozó veterán kommunista újságíró örökítette meg itt változatos, kalandos él­ményeit. Frank László 1920-ban, a fehér­terror elől menekült Ausztriába. Itt dolgozott, viszonylag rendezett körülmények között, tizennyolc esztendőn át, míg be nem követ­kezett a hírhedt Anschluss. Itt, e drámai ponton, amikor a német fasizmus levetve álarcát, nyíltan is a színpadra lépett, kezdi meg a szerző visszaemlékezéseit. A Sanghajba menekültem előbb a nehéz napokat idézi. Megraj­zolja Ausztria egyre lehangolóbb képét, s azt a módszert, ahogy tüstént a bevonulás után a Ges­tapo megkezdte embervadászatát. Aztán a hajóutat örökíti meg, majd a sanghaji élmények követ­keznek. A könyv írója majdnem tíz esztendőt töltött ebben a két­arcú kínai városban. Bár a nagy időszak, amelyet átfogni próbál, néha vázlatosan jelenik meg, a könyv így is érde­kes és izgalmas, azzá teszi az ele­ven emlékezés és az olvasmányo­san előadott gazdag ismeretanyag. Mátyás Ferenc: KEGYETLEN IDILL (Magvető Könyvkiadó) Mátyás Ferenc, akinek előző kö­tetéről részletesebben is írtunk, újabb verseskötettel jelentkezett. Huszonhat vers meg egy elbeszélő­költemény, nem túlságosan tág világ. Annyi azonban bizonyos, hogy így is ott érzik e kötetben az élet teljessége s ott munkál benne az az újra, szépre való fo­gékonyság, amely művésszé emel­te Mátyás Ferencet, a hajdani pa­rasztlegényt. A könyvtár csendjében, ahol ma dolgozik, újra felrémlik a múlt. Mátyás Ferenc nem igyekszik ró­zsaszín ködökbe burkolni a teg­napot, nagyon is valós, keserű él­ményekkel átitatott képet fest az egykori szegényparaszti környezet Tornai József: PARADICSOMMADÁR (Magvető Könyvkiadó) Harminchárom éves, tíz eszten­deje versel, most lépett először nyilvánosság elé kötetével. Az egykori paraszt-vasutas fia fővá­rosi értelmiségivé már a mi vilá­gunkban vált. Élményeinek gyö­kerét a peremvárosok világába, a „klasszikus ipari tájba” ereszti, programja szerint az egyszerű munkásemberek, jelenünk és jö­vendőnkben „önkéntelen bírók” életét akarja kifejezni. Meglepően biztos hangú költő. Verseiből az tűnik ki, hogy a XX. századi polgári költészet jelentős formai újítóihoz igazodn­a. A ha­tás nem annyira szembeötlő, nagyrészt már saját hangjába ol­vasztotta a tanultakat. Nem a közvetlenül szóló költők közül va­ló, többnyire intellektuális élmé­nyeit bonyolultan, sokszor éppen­séggel keresett képekkel fogal­mazza meg. Legutolsó verseiből arra következtethetünk, hogy a bonyolultság egyelőre még teher számára, stíluseszményeivel, a fé­nyeknek és árnyaknak derűs, fi­nom festésével még nem tudja kellő összhangba hozni. Az asz­­szociációk zaklatott szaggatottsá­ga, a mindenáron való újatakarás néha erőltetett, már-már követ­hetetlen szimbólumokba sodorja. (Piros torony, Paradicsommadár.) Markánsabb, színesebb megfo­galmazásokra, s ami ettől elvá­laszthatatlan: még határozottabb világnézeti látásra kellene töre­kednie. Költészete csak így lehet­ne azzá, aminek szánja: a dolgo­zó osztályok intellektusának ki­fejezője, a valóban modern élet­érzések megszólaltatój­a. B. L. KÉKEDI NÉPDALOK (Borsod megyei Tanács Művelődési Osztálya) Az északi határ mentén fekvő Kéked község élő dallamvilágá­nak tükre az a vonzó külsejű da­loskönyv, amely Sztareczky Zol­tán gondos gyűjtésének eredmé­nyeképpen most jelent meg a Borsod-Abaúj -Zemplén megyei Tanács művelődési osztályának dicséretes buzgalmából. Sztareczky szép és frissnek mu­tatkozó változatokkal örvendezteti meg a szélesebb körű közönséget. Közlésének elsősorban gyakorlati célja van: az énekesekhez, az éneklő fiatalsághoz szól. Balladák, „történetek”, rabi nóták, pásztor­dalok, a leányélet dalai, katona­nóták, borivók, a kesergő meg a beteljesült szerelem s a lakodalmi vígság énekei szólnak hozzánk e kötetből Kéked hangján. Különö­sen értékes a dalok egy részének a szövege: van valami sajátos ősi­­ségük, fordulataik és képeik a XVI. századbeli magyarságból táplálkoznak. A térképvázlattal, fényképekkel és magyarázó jegyzetekkel kísért kötet kottarajzát zenei művelődé­sünk két érdemes technikusa ké­szítette: Nekolny Rezső és fia. Szép és megbízható munkájukkal évtizedek óta szolgálják kottaírá­sunk ügyét. Megérdemlik, hogy ezúttal őket is kiemeljük a névte­lenségből. R. I. 9 Emelkedik a népszerű, olcsó könyvsorozatok példányszáma Elkészült a könyvkiadás ötéves terve (Tudósítónktól.) Csütörtökön a Kiadói Főigazga­tóság és az Állami Könyvterjesztő Vállalat sajtótájékoztatót tartott a Könyvklubban. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője ismertette a magyar könyvkiadás múlt évi eredményeit és idei ter­veit. Lakosonként több mint öt kiadvány Elmondotta: 1959-ben jelentősen emelkedett a kiadott művek szá­ma, s 1958-hoz viszonyítva mint­egy hatmillióval több kötet jelent meg. 1959-ben összesen 19 812 ki­advány látott napvilágot 52 872 600 példányban. Ezek közül könyv 2818, amely 31 254 000 példányban került kiadásra. A közönség igé­nyeinek megfelelő mennyiségi növekedést mutatja, hogy míg 1953-ban az évi könyvforgalom 167 millió forint volt, addig 1958- ban már 381 millió, 1959-ben pe­dig 452 millió forint értékű köny­vet vásároltak meg az olvasók. Az elmúlt esztendőben tehát az or­szág valamennyi lakosára 45 fo­rint értékű könyv jutott, amely nemzetközi viszonylatban is je­lentős. Számottevő mértékben emelkedett a falusi könyvforga­lom 1959-ben; az eladott könyvek 22,6 százalékát falusi olvasók vá­sárolták meg. Említésre méltó még az is, hogy a jelenlegi könyv­forgalomnak csupán 19 százaléka könyvtári és közületi vásárlás, míg 1953-ban kereken 50 százalé­ka volt az. Fordulat a mai témák felé Beszélt arról is a főigazgató, hogy rendkívül nagy népszerűség­re tettek szert az olcsó tömegso­rozatok. Ugyanakkor fontos lépést tettünk előre az ismeretterjesztő művek meg­jelentetésében és színvonalá­nak emelésében. A felfelé ívelő utat jelzi sok régóta igényelt, közérdekű kézikönyv, lexikon és más ismeretterjesztő munka kiadása, vagy például a Studium-sorozat és más hasznos, színvonalas sorozatok népszerűsé­ge. Világnézeti szempontból is előrehaladt könyvkiadásunkban a múlt esztendő. Nemcsak az olva­sóközönség, hanem íróink jó része is a mai téma felé fordult. Jellem­ző erre, hogy a múlt évben kiadott 710 szépirodalmi mű közül 190 mai magyar írók prózai, ver­ses vagy drámai műve. Az ifjúsági és gyermekirodalom­mal együtt összesen 300 mai ma­gyar író megjelent munkáját tart­hatjuk számon. Kiadóink tovább­ra is támogatják azokat az írókat — tette hozzá Köpeczi Béla —, akik mai témájú művekkel jelent­keznek. Szélesedett 1959-ben iro­dalmunk skálája; a legkülönfélébb irodalmi irányzatok képviselőinek művei jelentek meg. Gondoskod­nak a kiadók a jelentkező és te­hetséges fiatal írók műveinek publikálásáról is. Ennek egyik formája a Magvető Könyvkiadó által indított sorozat. 1960 kiadási tervei A továbbiakban az 1960. évi ki­adási tervekről szólt a főigazgató. Kifejtette, hogy egyik legfonto­sabb feladatnak a nagy tömegek­hez szóló olcsó sorozatok példány­számának­ emelését tekintik. Eb­ben az esztendőben tehát az Ol­csó Könyvtár átlag­példányszá­­mát 60 ezerre, a Kincses Könyve­két 30 ezerre, az Arany Könyvtár­­sorozatét 60 ezerre, a legkereset­tebb ifjúsági klasszikusok pél­dányszámát pedig 70—80 ezerre növelik.­­ Különös gonddal fog­lalkoznak idén a világnézeti ne­velést szolgáló filozófiai, iroda­lomelméleti, esztétikai és közgaz­dasági munkák kiadásával. Gon­dolattár címen új sorozatot indít a Gondolat Könyvkiadó, és ebben érdeklődésre számottartó termé­szet- és társadalomtudományi műveket juttat el az olvasókhoz. Figyelemmel foglalkoznak to­vábbra is a magyar proletáriro­dalom eddig ki nem adott, jelen­tős műveinek megjelentetésével. — Gondoskodunk arról is — tette hozzá Köpeczi Béla —, hogy a külföldi haladó irodalom minden arra méltó jelentős külföldi műve eljusson a magyar olvasókhoz. Je­lezte a főigazgató, hogy július 31-ig valamennyi tan­könyvet megjelentetik, lénye­gesen magasabb példányszám­­ban, mint az előző években. A kiadók ötéves tervéről szólva, Köpeczi Béla elmondotta, hogy a feladatokhoz mérten megnöveked­tek a lehetőségek is. Az 1958-ban felhasznált 8900 tonna papír­­mennyiség 1965-ig 17 ezer tonná­ra növekszik, s ezzel párhuzamo­san az 1960-ra várható 500 millió forintos könyvforgalom az ötéves terv végéig előreláthatólag 700 millióra növekszik. A könyvelőál­lítás zavartalan biztosítása céljá­ból, ebben az időszakban számottevő beruházásokat eszközölnek a nyomdaiparban, ugyanakkor külföldi nyomdáknak is adnak bérmunkát. A művelő­déspolitikai irányelvek messze­menő figyelembevételével, elké­szült a kiadók vázlatos terve er­re az ötéves időszakra, és kidol­gozták a megindítandó új soroza­tok tervezetét is. Ezeket széles­körű megvitatás után hozzák nyil­vánosságra. A Magyar Pen Klub megválasztotta új vezetőségét A Magyar Pen Klub közgyűlést tartott, amelyen a tagok csaknem teljes számban részt vettek. Sőtér István elnöki megnyitójában ki­emelte a nemzetközi kulturális kapcsolatok fontosságát, és a Pen Klub terveiről beszélt. Rubinyi Mózes ügyvezető alelnök a Ma­gyar Pen Klub belső munkájáról, Kéry László főtitkár pedig a klub nemzetközi kapcsolatairól adott tájékoztatót. A vitában többen felszólaltak. A közgyűlés egy­hangúlag határozatot fogadott el, amely hangoztatja, hogy a Ma­gyar Pen Klub kötelességének érzi a népek közötti megértés és barátság eszméjének szolgálatát, az írók nemzetközi kapcsolatainak további bővítését. Elítél minden olyan törekvést, amely veszélyez­teti ezeknek a céloknak a meg­valósítását és a hidegháború szel­lemét árasztja a Pen Klubok nemzetközi szervezetében és azon kívül. A Magyar Pen Klub üd­vözletét küldi világszerte a bé­kéért és a haladásért küzdő írók­nak. A közgyűlés elfogadta a Ma­gyar Pen Klub új alapszabályait és megválasztotta új vezetőségét. Elnök Sőtér István, alelnökök: Hatvany Lajos, Illés Béla, Kár­­páthy Aurél, Rubinyi Mózes, Sza­bó Pál és Tamási Áron, főtitkár: Kéry László. Az intéző bizottság Király Istvánnal, Németh László­val és Vas Istvánnal bővült. (MTI) BŐVÜLNEK KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK Magyar művészek és együttesek külföldön, külföldiek Magyarországon (Tudósítónktól.) A közeli hetekben és hónapok­ban tovább szélesednek kulturális kapcsolataink a külfölddel. Jeles magyar művészek utaznak ven­dégszereplésre, ugyanakkor a ma­gyar közönségnek is alkalma lesz látni és hallani néhány közismert külföldi művészt és együttest. Kü­lönösen hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján szerepel sok mű­vészünk külföldi fővárosokban, il­letve nagyobb kulturális közpon­tokban. Komor Vilmos karmester ápri­lis 1-én Drezdában a helyi szimfo­nikus zenekart vezényli. Ezen a hangversenyen Rosztropovics elő­adja Sosztakovics Csellókoncertjét. Joviczky József ugyancsak április elején a dessaui színház Wagner­­ünnepségein vendégszerepel. Ga­­ray György a felszabadulásunk év­fordulóján rendezendő berlini emlékünnepségen két fiatal mű­vész, Katona Ágnes zongoramű­vész és Kubinyi Attila hegedűmű­vész, társaságában lép fel. Ezen­kívül Garay György még egy hangversenyt ad a Német Demok­ratikus Köztársaságban. László Margit operaénekes és Kocsis Al­bert hegedűművész ugyancsak az évforduló alkalmából Varsóban két alkalommal lép a lengyel kö­zönség elé. Viszonzásképpen Len­gyelországból április második fe­lében hazánkba érkezik a Skow­­ranczki könnyűzenei együttes éne­kes szólistákkal, és egy vokálkvar­­tett, amely két hétig tartózkodik Magyarországon. Még áprilisban Budapesten vendégszerepel Mier­­zejewski lengyel karmester, aki az Operaház néhány előadásán diri­gálja a zenekart. Ferencsik János, az Állami Operaház főzeneigazgatója alig­hogy hazaérkezett Stuttgartból, máris újabb külföldi vendégsze­replésre készül. Áprilisban hat hangversenyt dirigál Angliában, ezenkívül egy hanglemez­ felvétele lesz a Decca-hanglemezgyárban. A minap érkezett haza nyugat­németországi hangverseny-körút­járól a Tátrai-vonósnégyes is. Vendégszereplésének állomásai Nürnberg, Köln, Frankfurt, Kiel és Hamburg voltak. Nemsokára angliai vendégszereplésre indul a vonósnégyes: a szigetországban hat hangversenyen szerepel. Orosz Júlia, az Operaház magánénekes­nője jelenleg a szverdlovszki és a novoszibirszki operában lép fel. Szovjetunióbeli vendégszereplése befejeztével Finnországba utazik, s a helsinki operában Margit sze­repét énekli a Faustban. Fodor János és Papp Júlia, az Operaház magánénekesei, az április 4. al­kalmával rendezendő prágai ün­nepségeken lép fel. Komor Vil­mos karmester április közepén ugyancsak a csehszlovák főváros­ban dirigál három hangversenyt. Májusban Lehel György a Prágai Tavasz műsorában szerepel, május végén pedig Ferencsik János ve­zényli Prágában a Bolygó hollan­dit.­­ Csehszlovákiából Frantisek R­auch zongoraművész érkezik Magyarországra. Itt tartózkodása alatt egyszer Budapesten, egyszer vidéken lép fel. A Szovjetunióból is kitűnő művészek érkeznek magyarorszá­gi vendégszereplésre. Leonyid Kogan már Budapesten van, első hangversenye csütörtökön volt a Zeneakadémián. Mint arról már hírt adtunk, hamarosan ha­zánkba érkezik a Mojszejev­­együttes is. Viszonzásképpen Fi­­scher Annie zongoraművésznő, Pa­­lócz László operaénekes, Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor balett­művészek áprilisban a Szovjet­unióban vendégszerepelnek. A Budapest Táncegyüttes, amely az olaszországi Agrigentóban az évenként megrendezésre kerülő néptáncfesztivál első helyezett­jeinek nagydíját nyerte, 25-én ér­kezik haza olaszországi körútjá­ról. Az együttes májusban skan­dináv turnéra megy, amelynek ál­lomásai Helsinki, Stockholm és Koppenhága, majd júniusban Csehszlovákiában lép a közönség elé. Újra nagy művészi élményt ígér a magyar közönségnek a Julliard-kvartett magyarországi vendégszereplése, amelyre május utolsó napjaiban kerül sor Bu­dapesten.

Next