Népszabadság, 1960. május (18. évfolyam, 103-128. szám)
1960-05-01 / 103. szám
^ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! * 1960. május 1. vasárnap AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA ^ XVIII. ’’ i.ram, 103. szám Még a múlt században emelkedett magasra a nemzetközi munkásosztály vörös májusi zászlaja. A burzsoázia azóta gyakran megpróbálta május elsejét kedélyes, mézeskalácsos majálissá szelídíteni, de ez a nap harcos ünnep maradt. Kezdetben a feltörekvő, s az elnyomás ellen szervezkedő munkástömegek riadója, ma pedig, a munkásosztály és a szocializmus győzelmes előretörésének századában, ama százmilliós tömegeknek seregszemléje, amelyek a munkásosztály zászlaja alatt a haladásért és a békéért harcolnak az egész világon. Marx és Engels százada még a magvetés, az eszmélés és a forradalmi szervezkedés korszaka. A mi századunk Marx—Engels— Lenin diadalmas eszméi megvalósulásának kora. E korszakra nemcsak az jellemző, hogy egész sor országban győzött a munkáshatalom, de az is, hogy a dolgozó tömegek érdekeit és törekvéseit mindenütt a munkásosztály fejezi ki, harcukat a haladásért, a felszabadulásért és a tartós békéért a munkásosztály vezeti. Még fél évszázada csak a nagyobb darab kenyérért, a nyolcórás munkaidőért, a puszta szervezkedés szabadságáért folyt a harc, s íme, ebben a században már világrendszerré vált a szocializmus, amely versenyre hívhatta ki a kapitalizmust. Május elseje nálunk már a győztes munkáshatalom ünnepe, s a tőkésországok munkásosztályának májusi seregszemléje is évről évre impozánsabb, erőteljesebb. Nálunk máris az egész dolgozó nép szép, szabad ünnepe, s a tőkés elnyomatás ellen küzdő munkástömegek oldalán is a haladó, békeszerető emberek mind hatalmasabb tömege sorakozik fel május elsején. A fáklya, amelyet Marx és Engels lángra lobbantott, ma fényözönnel árasztja el a földkerekséget. 1917 októberében Lenin vezetésével az orosz munkásosztály építette fel az első, legyőzhetetlen bástyát, amely azóta is a nemzetközi munkásosztály forradalmi harcának támaszpontja. A Szovjetunió döntő világhatalommá lett, ereje mérhetetlen, fejlődésének irama lenyűgöző. A Szovjetunió megjelenése a történelem porondján új irányt szabott az emberiség haladásának. Példája minden elnyomott népet buzdít és lelkesít, s ezeket a felszabadulni vágyó százmilliókat is a győzelem bizonyosságával tölti el. A szovjet nép technikai és tudományos eredményei az egész világot bámulatba ejtik. A szovjet nép, kommunista pártja vezetésével sikeresen valósítja meg a hétéves tervet, a kommunizmus építésének nagyszerű programját. Ennek az évtizednek végéig a Szovjetunió legelső lesz a világon nemcsak a termelés mennyisége tekintetében, hanem az egy főre jutó ipari és mezőgazdasági termelésben, hasonlóképp a nemzeti jövedelem és a munka termelékenységének színvonalában is. A Szovjetunió népeinek életszínvonala addig a legmagasabb lesz a világon. Ezek az eredmények és távlatok erősítik, felvértezik és mozgósítják az egész nemzetközi munkásosztályt. A Szovjetunióval együtt a szocialista világrendszer és a szabad népek legyőzhetetlen tábort alkotnak. Sok európai és ázsiai ország — közöttük a hatalmas Kínai Népköztársaság — előtt is a Szovjetunió harca tette szabaddá az utat. A szocialista országok nemcsak a háborús károkat hozták helyre, de népgazdaságuk virágzásnak indult, 1938-hoz viszonyítva megötszörözték ipari termelésüket, dolgozóik életviszonyai pedig összehasonlíthatatlanul jobbak, mint azelőtt. 1965-re a világ ipari termelésének felét a szocialista tábor adja. Belátható közelségben az idő, amikor a szocialista tábor a gazdasági versenyben döntő fölényt harcol ki az imperialista táborral szemben! Ez a gazdasági verseny már teljes erővel folyik. A Szovjetunió és a szocialista tábor vallja és hirdeti, hogy ez a békés verseny, a két világrendszer békés egymás mellett élése a világháború elkerülésének egyetlen lehetséges alternatívája. S akik ezt az elvet támadják, akik ezt az utat keresztezik, akármilyen békeszólamokat eregetnek is világgá, valójában háborús szakadékba akarják taszítani az emberiséget. Aki józanul és reálisan mérlegeli a helyzetet, annak be kell látnia: nincs más választás, mint elfogadni a szocialista tábor ajánlatát erre a békés versengésre. Ennek a küzdelemnek fontos eseménye lesz a párizsi kormányfői értekezlet, a csúcstalálkozó, amelynek létrejöttéért állhatatos harcot vívott a szovjet diplomácia és amelyet a hidegháborúban érdekelt erők csak elodázni tudtak, de megakadályozni nem. Az amerikai politika irányítói nem is olyan rég még a háború szakadékának szélére sodorták a világot — s ma már „szakadék-politika’ helyett „csúcspolitikáról” van szó. A csúcsértekezleten olyan kérdések kerülnek majd szóba, amelyek, mint Hruscsov elvtárs mondotta, az ajtón kopogtatnak. Ilyen, a világ ajtaján kopogtató kérdés — a kérdések kérdése — a leszerelés. Ennek a problémának a megoldatlansága a világbéke megszilárdításának legnagyobb akadálya. A világ békevágyó milliói azt sürgetik, hogy kovácsoljanak a kardokból ekevasat, oszlassák el az emberiség feje felől a vészterhesen gomolygó atomsellegeket, írják alá a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló szerződést, amelyet a nemzetközi közvélemény oly sürgetően követel. A csúcstalálkozón napirendre kerül az a kérdés is, amely Európa biztonságának kulcsát jelenti: a német kérdés, ideértve a nyugat-berlini helyzet rendezését is. Nem jött-e már el az ideje annak, hogy hatástalanítsák a világháborúból ittmaradt, rozsdamarta, de nem kevésbé veszélyes régi aknákat? A világháború ilyen aknamaradványa a nyugat-berlini helyzet is. Akinek drága a béke, kívánhat-e mást, mint hogy a nemzetközi politika tűzszerészei távolítsák el végre a nyugat-berlini akna gyutacsát? Legyen Nyugat-Berlin szabad város, nem pedig imperialista kémközpont, háborús tűzfészek! — ez a javaslat érdeke a német népnek, érdeke a magyar népnek is, akárcsak Európa népeinek — ez az indítvány a világbéke érdekét szolgálja. Ez a számvetés is alkalmat nyújt rá, hogy ismét hangsúlyozzuk: a német kérdés rendezése a mi ügyünk is. Magyarország, amely történelme során annyiszor került a német militaristák „Drang nach Osten’”törekvéseinek útjába, csak azt kívánhatja, hogy felülkerekedjék a józan ész, hogy megakadályozzák egy újabb német agresszió lehetővé tételét, hogy megkössék a német békeszerződést. Ha a Szovjetunió minden erőfeszítése ellenére a nyugati hatalmak továbbra is elutasítják a békeszerződés közös megkötését, a szocialista országok minden bizonnyal megkötik a békeszerződést az egyik német állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal. A csúcsértekezletre készülő világ nemcsak a tárgyalások korszakának kibontakozásából láthatja, milyen nagyot változott a nemzetközi helyzet, hogyan repedezik a hidegháború jege. Elég a térképre nézni, hogy lássuk, milyen gyors és milyen irányú ez a változás. A gyarmatbirodalmak recsegnek-ropognak, romjaik alá temetik a terrorrendszereket, a kolonializmus barbárságát. Azt mondják, ez az év „afrikai esztendő” a világpolitikában. Igaz, hiszen már az idén eddig is két újabb független állam született meg a Fekete Földrészen és legalább további két ország függetlenségének kikiáltása várható ebben az esztendőben. A bandungi alapelvek kiállták az idő próbáját és tanúi lehetünk diadalmas terjedésüknek: a békeövezet egyre szélesebb, a gyarmati kizsákmányolás övezete pedig olyan, mint a balzaci szamárbőr, szinte napról napra zsugorodik. És számvetésünk arra is alkalmat kínál, hogy újra elmondjuk, a szolidaritás érzéseitől fűtött örömmel, szívből köszöntjük azokat a népeket, amelyek ledobják a gyarmati igát, amelyek elindulnak a független fejlődés útján. Örömünkhöz az a bizonyosság csatlakozik, hogy korunkban a függetlenségi mozgalom már lebírhatatlan erő: egyre újabb és újabb függetlenné vált népeket köszönthetünk majd. A nemzetközi munkásosztály májusi lobogóján a békeharc jelszava virít. A békeharc gondolata az egész haladó, békeszerető emberiség rokonszenvét, együttérzését a szocialista tábor és a nemzetközi munkásosztály felé fordítja. Korunkban a munkásosztály képviseli az emberiség legfőbb vágyát és törekvését, a tartós béke gondolatát. S a haladó emberek százmilliói mindinkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy a békét csak a szocialista tábor, csak a nemzetközi munkásosztály vezetése alatt lehet kiharcolni. Ezért a munkásosztály küzdelmét mindazok támogatják világszerte, akik teljes joggal aggódnak a földgolyó sorsáért, s akiknek létérdekük a béke. Május elseje ennek a hatalmas békemozgalomnak is harcos ünnepe, május elseje lobogója ennek a mérhetetlen seregnek is lobogója! S azok a hatalmas tömegek, akik ma velünk jönnek a háborús kalandorok megfékezéséért, holnap is velünk jönnek egy olyan világrend megteremtéséért, amely végleg kiküszöböli a háború lehetőségét. Ez az impozáns erő, amelyet a " Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásosztály és a béke megőrzésének ügyét támogató haladó emberek tengernyi sokasága együtt képvisel, biztosítja, hogy a béketörekvések és reménységek nem maradnak puszta óhajtások, s az emberiség sorsa nem függhet az imperialista agresszorok kénye-kedvétől. Ez az erő nöttön nő és végül is lehetetlenné teszi a világháborús agressziót. A magyar munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép harca szerves része ennek a világméretű küzdelemnek. Számunkra csakúgy, mint minden szocialista ország számára a május elseje a számvetés ünnepe is. Idei számvetésünk gazdag és önbizalomra jogosít. A dolgozó nép egyetért a párt és a kormány céljaival, és szilárdan tömörül a párt és a kormány köré. Ez az egység és erő biztosította a szocialista építésben eddig elért nagy jelentőségű eredményeinket is. Az utóbbi egy-két év alatt különösen nagy lépésekkel haladtunk, előre a szocializmus alapjainak lerakásában. Népünk alkotó munkájának irányát a VII. pártkongresszus útmutatásai szabják meg, amelyek egyfelől kifejezik népünk konstruktív szándékait és életbevágó érdekeit, másfelől egységben és helyesléssel fogadott vezérfonalat adnak az építőmunka mostani korszakára. Munkaverseny-mozgalmunk mai tapasztalatai, s a dolgozók építő lendülete éppúgy mint ipari termelésünk jelenlegi mutatói azt bizonyítják, hogy a munkásosztály s a dolgozó nép fel tudja tárni a gazdaság fejlődésének, s ezzel együtt az életszínvonal emelésének meggyorsítására hasznosítható hatalmas tartalékokat. 1960 első évnegyedében szinte minden fontos cikk termelési tervét túlteljesítettük, iparunk termelése 1959 első negyedévében (Folytatás a 2. oldalon.) Májusi számvetés ÍRTA: MAROSÁN GYÖRGY