Népszabadság, 1960. június (18. évfolyam, 129-154. szám)

1960-06-01 / 129. szám

VERSENYBEN AZ 1960. ÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Gazdaságosabb acéltermelés Sztálinvárosban A Salgótarjáni Erőmű teljesítette féléves tervét Munkások és műszakiak kezdeményezései a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére Az első félév utolsó hónapjába értünk. A gyárakban, a bányák­ban a vezetők és a fizikai dolgozók egyaránt nagy figyelemmel kísé­rik, mit értek el, hogyan teljesítik terveiket, felajánlásaikat, úgy dol­goztak-e hogy elnyerjék, vagy továbbra is kiérdemeljék az élüzem­­címet, a jutalmakat. A Dunai Vasmű acélművében a 2-es számú ifjúsá­gi kemence olvasztárai­­a város­alapítás 10. évfordulója alkalmá­ból jubileumi versenyt kezdemé­nyeztek, amely nagymérték­ben hozzájárul a második félév eredményeinek növelé­séhez. A kemencénél Feszler Péter, Csont I Rudolf és Kaskötő János ifjúsági brigádjai a jubileumi év­ben még gazdaságosabban szeret­nék termelni az acélt. Elsősorban a kemenceboltozat tartósságát nö­velik. Jobban ügyelnek rá, hogy a boltozat hőfoka ne haladja meg az 1700 fokot, de 1450 alá se süly­­lyedjen, így a krómmagnezit tég­lák élettartamát meghosszabbít­ják. Az eddig leghosszabb élettar­tamú kemenceboltozattal 316 adag acélt gyártottak. Ezt az ered­ményt kedden már egy adaggal túlszárnyalták. A három brigád­nak az a célja, hogy a boltozat tartóssága elérje a 450 adagot, amivel 1700 tonna krómmagnezit téglát, összesen mintegy 600—700 ezer forintot takarítanak meg. A Pécsi Szénbányászati Tröszt bányái között májusban az él­­üzem-címet viselő Vasas termelt a legegyenletesebben. Ezzel a ke­rületek versenyében megszerezte az első helyet. Havi tervét május 30-ig 102,2 százalékra teljesítette. A komlói bányák versenyében a két északi üzem, Máza és Szászvár vezet 105 százalékon felüli ered­ménnyel. A két tröszt munkája közötti különbséget mutatja az, hogy míg a pécsiek csak 84 va­gonnal, a komlóiak 260 vagonnal termeltek több szenet májusban az előirányzottnál. A Salgótarjáni Erőműben a kazánok és gépegységek év eleji szokásos nagyjavítása közben a kazánkőművesek és szerelő laka­tosok kilencnapos előnyt szerez­tek. A megjavított kazánokkal a tervezettnél jobb hatásfokot ér­tek el, és az év első öt hónapjá­ban átlagosan 150 kalóriával csök­kentették az 1 kilowatt energia előállításához szükséges szén­mennyiséget. A gépegységek határidő előtti üzembe helyezésével és a kazánok hatásfokának jobb kihasználásá­val már az év első négy hónapjá­ban több mint 6 millió kilo­wattóra villamos energiával adtak többet, s az erőmű öt hónap alatt teljesí­tette féléves tervét. A Szombathelyi Forgácslemezgyár, az ország egyik legnagyobb műfa­­üzeme fél évvel ezelőtt három műszakban kezdte meg a terme­lést. Ezalatt több mint 3000 köb­méter, mintegy 6200 hálógarnitú­rához elegendő bútorlakkot készí­tett. Az eddig gyártott műfa több mint félmillió dollár devizameg­takarítás a népgazdaságnak. Az üzem egy év alatt 6500 köbméter bútorlakkot készít, s így több mint egymillió dollárral lehet csökkenteni a bútor­­gyártáshoz szükséges nyers­anyag-importot. Az értékes bútorlakkot filléres nyersanyagból, fűrészáru-hulla­dékból, fűrészporból és tűzifából állítják elő. Az automatikus gép­sorokkal felszerelt szombathelyi üzem iránt nagy az érdeklődés. A forgácslemezgyár munkáját eddig a hazai szakembereken kívül csehszlovákok, jugoszlávok és in­diaiak tanulmányozták. A Duna Cipőgyár dolgozói azt vállalták, hogy 1960- ban 13 százalékkal növelik a ter­melékenységet. Az A-gyár, amely az első negyedévben 109,5 száza­lékot ért el, a második negyedév­ben legalább 15 százalékos terme­lékenységi szint elérésére számít. Az úgynevezett alfakörök sem ma­radnak el, a 246./a befejezte ex­porttervét, s a 245/b is teljesíti. A Duna Cipőgyár termékei az utób­bi időben egyre szebbek, moder­nebbek. A moszkvai kiállításon 200 pár cipő között ott lesz a Duna Cipőgyár több modellje is. Az 1961-es export-kollekcióra vo­natkozó igények alapján elkészül­tek a modellek. A tervezők mint­egy 500 rajzot készítettek, s ebből a műszaki osztály dolgozói 395-öt találtak kivitelezésre alkalmasnak. A Villamosgép- és Kábelgyárban új ipari röntgenlaboratóriumot létesítettek. A korszerűen berendezett laboratórium lehetővé teszi, hogy roncsolás nélkül vizsgálják az anyagok belső hibáit. Képün­kön: Révész József anyagvizsgáló radiológus felvételhez állítja a röntgenkészüléket. ­ Három héttel az aratás előtt A rozsföldeken kalászokat len­tyet a szél, s a búza is szépen fej­lődik. Az őszi árpa a számítások szerint június húszadika körül kasza alá érik az ország déli me­gyéiben. Mindössze három hét választja már csak el a magyar falu népét a nyár legszebb, leg­nehezebb munkájától, az aratástól. Időszerű tehát hozzálátni az elő­készületekhez, hogy ez a sürgős munka — a kalászos gabonafélék betakarítása — mennél gyorsab­ban, mennél kevesebb szem­veszteséggel bonyolódjon le. Különösen nagy előrelátást, gondos szervezést, jó felkészülést kíván az aratás a fiatal terme­lőszövetkezetekben, ott, ahol az idén dolgozik először együttesen a falu népe a búzaföldeken. A ta­pasztalatlanság tavaly jó né­hány helyen nagy gondot okozott, s bizony akadtak szövetkezetek, amelyek csak megkésve takarí­tották be a terményt, sok szem került így a tarlóra, s érzékeny veszteség érte a szövetkezeti gaz­dákat. Ezeken a helyeken — ami­kor az aratás tapasztalatait meg­vizsgálták — mindenütt megál­lapították: a legfőbb hibát az aratás előtti hetekben követték el, amikor is nem vették szám­ba eléggé erőiket, nem gondos­kodtak jó előre a munkák meg­szervezéséről, a gépek és kézi kaszások munkájának összhang­járól, az aratópárok kijelöléséről, s arról, hogy mindenki jó előre tudja, melyik táblában, parcel­lában várja őt aratás idején a munka. Az idén nem jelent semmivel sem kisebb feladatot az aratás, mint tavaly. Hazánkban kereken hárommillió-hatszázezer kataszte­ri hold gabonát kell majd learat­ni, behordani, elcsépelni. Aratni­­való tehát van jócskán, s ahogyan szükség volt az előző esztendők­­ban a kézi kaszásokra, úgy szükség lesz az idén is. Az egyéni gazdák kisparcelláin aratás idején a kézi kasza a legfőbb szerszám. De jócs­kán dolgozhatnak vele még a ter­melőszövetkezetekben is. Az elő­zetes számítások szerint a terme­lőszövetkezeti gabonavetéseknek mintegy negyven százalékát arat­hatják le a gépek. Akadnak me­gyék, járások, ahol a kombájnok, aratógépek ennél több kalászost is letakaríthatnak, másutt viszont nemcsak hatvan százalékát, ha­nem nagyobb hányadát kell a ga­bonának gépek nélkül aratni. El­sősorban az új szövetkezetekben — ahol az őszi gabonák kis par­cellákban vannak — vár a munka nagyobb része a kézi aratókra. Bonyolultabbá, nehezebbé teheti az aratást — s ezzel már most he­lyes számolni minden gazdaság­ban — a kapásnövények lassúbb fejlődése. Mindenekelőtt a leg­nagyobb területeket elfoglaló ku­korica növekedik a szokottnál las­sabban, mert a hűvösebb májusi hetek nem kedveztek a sok mele­get igénylő kukoricának. Így aztán a kukorica második kapálása csaknem egy időben kerül sorra az aratással. Közvetlenül az aratás előtti na­pokig, s részben még az aratás alatt vár betakarításra kétmillió kataszteri hold szénaféle, a nyári munkák közé sorolható a tarló­hántás, a másodvetés — amelyet mintegy háromszázezer katasz­teri holdon kell elvégezni — s a nyári istállótrágyázás is. E renge­teg tennivaló,­ amelynek nagyobb része a termelőszövetkezetek tag­jaira vár, nyilvánvaló, hogy ma­gasfokú szervezettséget, a mun­kák irányításának nagy pontos­ságát követeli. Ugyanakkor elő­relátást is kíván. Minden gazdaember úgy van a szántóföldi munkákkal, hogy kö­zülük azt tartja a legfontosabb­nak, ami éppen napirenden van. Most a kapásnövények ápolása, a pillangós szénák betakarítása köti le a szövetkezeti elnökök, szak­emberek, vezetőségi tagok min­den figyelmét. Mindegyikőjük tudja, hogy a kukorica-, burgo­nya-, cukorrépatermés a kapában van, a rendszeresen művelt, kapált területek adnak csak jó termést. Ezért is igyekeznek a kommu­nistákkal együtt megértetni min­den szövetkezeti családdal a kö­zös munka, a növényápolás fon­tosságát. Mint a tapasztalatok mutatják, sikeresen, hiszen majd mindenütt azt mutatja a határ képe, hogy fiatalok, idősebbek egyaránt jól tudják, hogy a csa­lád boldogulásának, a szövetke­zet megerősödésének a legfonto­sabb feltétele: mindenki rendsze­resen dolgozzon a közösben. Ez a legfontosabb feltétele az aratás sikerének is. Ott, ahol a tagok, a családtagok fele, harma­da nem kér részt a közös mun­kából, kár éri nemcsak azokat, akik nem dolgoznak, s nem sze­reznek munkaegységet, hanem azokat is, akik mindig részesei a közös tevékenységnek, mert ere­jük nem elégséges ahhoz, hogy mindent idejekorán elvégezze­nek, s így gazdag legyen a ter­més. A késedelmeskedés pedig a növényápolásban is, az aratásban is nagy veszteségek okozója le­het. Egy-egy hold késve leara­tott búzaföldön könnyen ottma­radhat 50—80 kilogramm szem — száz holdon 50—80 mázsa, vagyis huszonöt-harminc ember esztendei kenyere. Mindenkor nyilvánvaló, hogy a késlekedés csökkenti a szövetkezeti gazdál­kodás jövedelmét. De talán sehol nem mérhető le olyan gyorsan a veszteség, egyik munkánál sem olyan kézzelfogható a kár, mint késői aratás esetén, a gabonaföl­dön. Nem nehéz tehát sehol meg­magyarázni, mennyire fontos, hogy az aratás idején is ott le­gyen a munkában minden ember, a család minden munkaképes tagja. A szövetkezeti tagok, család­tagok akarata, munkakedve azon­ban még nem minden. A munkák helyes megszervezésén rengeteg múlik, sok-sok órát lehet a mun­ka számára megtakarítani, sok­sok bosszúságot lehet megelőzni a jó szervezéssel. Kevés még a fia­tal szövetkezetek vezetőinek a szervezési tapasztalata? Ezért kezdjenek már hozzá most, ami­kor még a növényápolás a sürgős munka, az aratás szervezeti előké­szítéséhez. A gépállomások június tizedi­kéig feltöltik az üzemanyagtároló­kat, hogy ne okozzon fennakadást az üzemanyaghiány, kijavított gé­peikkel már jóval az aratás előtt készenlétben állnak. Az illetékes vállalatok zsákokkal, s az aratás­­hoz-csépléshez szükséges egyéb felszerelésekkel már most gon­doskodnak arról, hogy a gabona­betakarítás eszközei kéznél legye­nek. Az országos előkészületeken kívül azonban, itt az ideje a gaz­daságokban is a felkészülésnek. Minden termelőszövetkezet tisz­tázhatja a gépállomással, hogy melyik gabonaféléjéből mennyit aratnak le a gépek. Véglegesen megegyezhetnek abban, hogy az egyes gépek kiszolgálásához hány termelőszövetkezeti tag munkája kell. Már most számításba vehe­tik, hogy a kézi kaszásokra váró területek learatásának mekkora a munkaerőszükséglete. Tervet ké­szíthetnek az aratás lebonyolításá­ra, amely a munkák minden fel­tételével számol, s meghatározza azt is, hogy az aratásig milyen munkákat kell feltétlenül befe­jezni.­­ A szövetkezetek aratásra törté­nő felkészülésében elsősorban a járások, megyék mezőgazdaságá­nak irányítói segíthetnek. S nekik is most kell cselekedniük, amikor még van idő megfontolni a leg­ésszerűbb megoldásokat, s kapko­dás, idegeskedés nélkül beszél­hetnek arról: mit kell tenni június első, második, harmadik hetében egy-egy gazdaságban azért, hogy az aratás, gabonabetakarítás és valamennyi időszerű munka si­mán haladjon. Mezőgazdasági üzemeink jelen­tős részében esztendők óta az a legnagyobb hiba, hogy egy-egy nagy feladat megoldására nem készülnek fel eléggé tervszerűen, s amikor elérkezik a munka ide­je, ahogy esik, úgy puffan-ala­­pon kapkodnak. Oka ennek rész­ben az is, hogy a mezőgazdaság járási, megyei irányítói az elő­készületek idején gyakran csak nagy általánosságban beszélnek a feladatokról, a teendőkről. A munka fontosságát hangsúlyoz­zák, jelentőségét emlegetik, s ál­talános tanácsokat adnak gya­­korlati tanácsok helyett. Az igaz, hogy egy-egy időszak teendőinek pontos menetét a szövetkezeti gazdaság irányítói készítheti csak el. De az idejekorán történő fel­készülésre sok helyütt tőlük vár­ják az útbaigazítást. Rájuk vár a felkészülés ellenőrzése, s ha a szövetkezetben elakadnak az elő­készületek során, nekik kell segí­teniük áthidalni a nehézségeket. A mezőgazdaság irányítóinak munkája éppen olyan jelentős, mint az aratóké. A termelőszö­vetkezetek velük szorosan együtt­működve készülhetnek fel igazán jól a nyári nagy munkákra is. Közösen, együttesen gondoskod­hatnak csak róla, hogy amikor megsuhan az első kasza, elindul az első aratógép a gabonafölde­ken, minden feltétele meglegyen az eredményes jó munkának. Almási István -% VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \*. * Ara 60 fillér x^fura* ■ ^ V* 1960. június 1, szerda A 1MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 129. szám

Next