Népszabadság, 1960. június (18. évfolyam, 129-154. szám)

1960-06-01 / 129. szám

1960. június 1. szerda NÉPSZABADSÁG Az általános iskolát végző diákok 85—90 százaléka tovább tanulhat A középiskolai felvételek tapasztalatairól Ebben a tanévben több mint százezer tanuló végzi el az általános iskola nyolcadik osztályát. Az általános és a középiskolákban már or­szágszerte befejezték munkájukat a társadalmi bizottságok. A tapasz­talatokról, a középiskolai felvételek alakulásáról a Művelődésügyi Minisztérium középfokú oktatási főosztályán tájékoztatták az MTI munkatársát. A különböző középiskolákba május elejéig mintegy 42 000 tanulót vettek fel, többet, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Növekedett ezen belül a gimná­ziumokba iratkozott diákok szá­ma is. Az ipari, a kereskedelmi és a mezőgazdasági szakmunkás­­képző iskolákban mintegy ötven­ezer fiatal felvételére van lehe­tőség, így az általános iskolákban most végző tanulóknak körülbe­lül 85—90 százaléka tanulhat to­vább. Igen jelentős azoknak a mun­kás- és parasztszülőknek a szá­ma, akik gyermekeiket az általá­nos iskola elvégzése után techni­kumokba akarják beíratni. Ez a törekvés — a múlthoz képest — fokozottabban jelentkezett. A felvételi arányt aszerint szabják meg, hogy a terme­lésben milyen igény mutat­kozik technikusok iránt. A problémák megoldását segíti, hogy az új típusú gimnázium — az öt plusz egyes oktatási rend­szerrel — mindinkább rátér a fia­talok gyakorlati képzésére. Ezért ajánlatos, hogy azok a diákok, akik helyhiány miatt nem kerül­hettek be technikumokba, gimná­ziumokban tanuljanak tovább. Általában növekedett a mun­kás- és a parasztszülők érdeklő­dése gyermekeik iskoláztatása iránt, emelkedett a munkás- és pa­rasztszármazású tanulók szá­ma a középiskolákban. Az iskolai társadalmi bizottsá­gok feladataikat országszerte igen körültekintően, az előző év­hez képest színvonalasabban lát­ták el. A középiskolákba felvett tanu­lók között a kitűnő, jeles- és jó­­rendűek aránya 82,5 százalék. A rohamosan fejlődő ipari települé­seken vannak még továbbtanulás­ra érdemes jó- és közepes rendű diákok. Számukra az érdekelt művelődésügyi osztályok a közel­jövőben — újabb gimnáziumi osztályok nyitásával — igyekez­nek felvételi lehetőséget teremte­ni. (MTI) Közösen rendezik meg az építők és a pedagógusok ünnepét Június 5-én, vasárnap köszönti az ország tizedszer az építőket. Az építők napja az idén egybeesik a pedagógusnappal. Az ünnepsége­ken kölcsönösen üdvözlik egy­mást az építők és a pedagógusok küldöttségei, s részt vesznek az ünnepi műsorok közös megrende­zésében is. Az Építők Központi Táncegyüttese szombaton például fellép a XIV. kerületi nevelők ün­nepségén, s ezt a Fővárosi Peda­gógus Művelődési Otthon zene­kara viszonozza az építők vasár­napi műsorában. Az építők központi ünnepségét az előző évek hagyományaihoz híven Budapesten ismét a hűvös­völgyi Nagyréten rendezik meg. A Nagyréten hétfőn már megkezdő­dött a „sátorváros” építése. Több mint 60 építő-, fa- és építőanyag­ipari vállalat készíti elő dolgozói­nak fogadását. Az ünneplők szóra­koztatására négy szabadtéri szín­padot emelnek. Ezeken mintegy 20 művészeti csoport: kórus, tánc- és színjátszó együttesek, zeneka­rok, gyermekcsoportok és fővárosi művészek gondoskodnak a műsor­ról kora délelőttől este 9 óráig. A sportkedvelők megtekinthetik az ügyességi tornagyakorlatokat, az ökölvívó- és a súlyemelő-bemuta­tókat. A tréfás műsorból nem hiányzik a zsákfutás, a lepény­evés sem. Ételről, italról az üzemi konyhák és négy csárda gondos­kodik. Az építők napján valamennyi megyében hasonló ünnepséget rendeznek a szakszervezetek me­gyei tanácsai és a szakmai bizott­­s­­ágok. (MTI) 1 jelentkezhetnek, a boltokból mégis sokszor hiányoznak. Szinte érthetetlen, hogy olyan közhasz­nálatú cikk, mint a tányér, a bög­re, a zománcedény vagy még in­kább a gyermekcipő, időnként nem kapható, illetőleg nem a fo­gyasztók keresletének megfelelő minőségben, méretben. Szegeden az Állami Áruházban például hosszabb ideig nem volt kapható vékonyszálú nylon harisnya. Noha elismerés illeti az ipart a Magyarországon ezelőtt nem gyár­tott újfajta cikkek például mosó­gép, hűtőgép, televízió, műanyag­ból készült háztartási felszerelési tárgyak stb. termeléséért, az új cikkek termelése azonban, még jóval elmarad a fogyasztók igé­nye mögött — például, hogy csak egyet említsünk meg a sok közül —­ a nők háztartási munkáját megkönnyítő olcsó, külföldön már ismert konyhagépek gyártásában. Nem kevés nehézséget okoz a fogyasztók igényének kielégítésé­ben az ipar ütemtelen termelése és az ezzel járó rendszertelen szál­lítás. Különösen szembetűnő ez az idénycikkeknél, ahol a keres­kedelemnek lehetőleg már az idény előtt bő választékkal kelle­ne rendelkeznie. Ezzel szemben gyakorta előfordul, hogy a vá­laszték elaprózottan jelenik meg az idényben, például hol az egyik, hol a másik modellt lehet csak kapni a boltokban. Meg kell azonban említeni, hogy van az éremnek másik olda­la is. Igaz az — és az ipar joggal hivatkozik arra —, hogy a bő vá­laszték az ipar gazdaságosságának rovására megy, márpedig az egész népgazdaság és közvetlenül a vá­sárlók érdeke is a gazdaságos, olcsó termelés, hiszen éppen ez teszi lehetővé a lakosság jövedel­mének növelését. Azt is meg kell mondani, hogy a fogyasztók, s időnként egyes kereskedelmi szer­vek is, hajlamosak arra, hogy a választék túlzott bővítését kíván­ják. Pedig a termelés túlságos elaprózása tetemes többletkölt­séggel jár. Az indokolatlanul kis­­sorozatban készített cikkek kü­lönben sem növelik a választé­kot, hiszen a sok ezer bolt mind­egyikébe nem is jut belőlük. Pontosabban kell felmérni a várható keresletet A probléma megoldásánál a la­kosság jövedelméből, illetőleg az ebből fakadó keresletből kell ki­indulni, és ehhez kell igazodnia az ipar kapacitásának, a termelés összetételének. A kereskedelem­nek ehhez azonban jól kell ismer­nie a fogyasztók igényét, keresle­tét. A lakosság igényeinek pontos felmérése nélkül az ipar és a ke­reskedelem közötti kapcsolatnak nincs alapja, a kereskedelem nem tudja a rutinból megállapított esetleg helyes igényeket kellőkép­pen alátámasztani, s így az ipar és a kereskedelem között alku tárgyává válhat az, hogy az ipar miből mennyit termeljen. Ugyan­akkor a kereskedelem a lakosság pontos igényei ismeretének hiá­nyában a megrendeléseknél óva­tossá válik, ami az újtól való tar­tózkodáshoz vezethet. A lakosság igényei ismeretében tervszerűbbé lehet tenni a szocia­lista államokkal a fogyasztási cik­kek cseréjét is. Ne „exportból visszamaradt” áruk kerüljenek a boltokba, hanem olyan választé­kok, amelyeket hazai igények ki­elégítésére és külföldre is termel­tek, illetőleg a külföldi országok szükségleteire és a nálunk levő választék bővítésére. Ez lehetővé tenné a nagyobb szériák termelé­sét, tehát elősegítheti az ipar gazdaságos termelését is. Persze, a lakosság igényének pontos ismerete sem oldja meg az ipar gazdaságosságának és vá­laszték összeegyeztetésének min­den problémáját. Az ipar kapaci­tása ugyanis a leggyakrabban nem egyezik meg pontosan a lakosság keresletével, és nem változtatható olyan gyorsan, mint amilyen gyor­san a lakosság igénye változhat. Ám a lakosság igényeinek isme­rete ilyen körülmények között tu­datossá teheti az ipar gazdaságos­ságának követelményeitől, illető­leg a lakosság igényeitől való el­térést. Mérlegelni lehet hol, me­lyik cikknél­­ milyen mértékben célszerű akár az egyik, akár a másik, vagy mindkettő rovására engedményeket tenni. Ez viszont nem lebecsülendő eredmény len­ne, mert a tudatos, tervszerű el­térés nem hiba, míg az önkényes, károkat okozhat. A lakosság jövedelmének, s ve­le igényeinek növekedése tehát új problémákat vet fel az ipar és a kereskedelem előtt. Azok a mód­szerek, amelyek a korábbi évek­ben megfeleltek, ma már nem ele­gendők. Egy viszonylag alacso­nyabb életszínvonalhoz tartozó áruellátás megtervezése és meg­szervezése nyilvánvalóan egysze­rűbb feladat volt, mint a gyorsan növekvő igényekkel lépést tartani. Tudományos piackutatásra, a jó kereskedői értékre s az ipar ru­galmasabb alkalmazkodására egy­aránt szükség van ahhoz, hogy a növekvő igényeket nemcsak több, de szebb és jobb árukkal, kellő választékkal ki is tudjuk elégíte­ni. Dr. Berényi József az MTA Közgazdaságtudományi Inté­zetének munkatársa Dobi István üdvözlő távirata Habib Burgibához Dobi István, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának el­nöke a Tunéziai Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Habib Burgiba köztársasági elnöknek. (MTI) Sikeres szénkutatások a sárréti medencében A Várpalotai Szénbányászati Tröszt üzemeinek szomszédságá­ban végzett geológiai kutatásokat siker koronázta: a mélyfúró gé­pek szénrétegeket harántoltak, s megállapították, hogy a medence déli részén is bányászásra alkal­mas szenet rejt a föld. A kutatá­sok eredménye alapján kimutat­ták, hogy a tröszt egyik legna­gyobb bányáját, a Beszálló-aknát további 20—30 évig üzemeltethe­tik. A sárréti szénmedence déli területén felkutatott szénrétege­ket a feltárási tervek szerint kap­csolják a művelés alatt levő te­rülethez. (MTI) Az NDK egész parasztsága a szövetkezeti utat választotta Az NDK nagykövetségének sajtótájékoztatója Paul Ebersbach, a Német De­mokratikus Köztársaság budapes­ti nagykövetségének másodtitká­ra és Dieter Zibelius nagykövet­ségi harmadtitkár, a sajtóosztály vezetője, kedden sajtótájékozta­tón ismertette a Német Demokra­tikus Köztársaság mezőgazdaságá­ban végbement nagy jelentőségű változásokat. Az országban ez év tavaszán több mint 6000 termelőszövet­kezet alakult, a köztársaság egész parasztsága a szocialista utat választotta. A parasztság összefogása népsza­vazás a szocializmus mellett, a bonni kormány atomfelfegyver­zési politikája ellen. A szövetke­zeti eszme teljes győzelme a Né­met Demokratikus Köztársaság társadalmi fejlődésének törvény­­szerű következménye. A szövetkezeti mozgalom fejlő­dése lehetővé teszi, hogy az NDK lakossága vaj-, hús-, tej- és tojás­ellátását 1965 helyett már 1963- ban teljes egészében saját terme­léssel oldják meg. Jelenleg az ál­lattenyésztés fejlesztése a legfon­tosabb feladat, s ezért a silókuko­rica-termő területet az össz­­szántóföldek 10—12 százalékára emelik. A tudományos intézetek, az egyetemek dolgozói rendkívül sokoldalúan segítik a szövet­kezetek megszilárdítását. Azokban a szövetkezetekben, ahol különösen kiváló eredményeket értek el egy-egy üzemágban, kon­zultációs központokat szerveznek. Itt a környékbeli szövetkezetek szakemberei előadásokat hallgat­hatnak s a gyakorlatban is meg­ismerhetik a legfejlettebb mód­szereket. A sajtótájékoztató részvevőinek átadták a Fekete Könyv egy-egy példányát, amely dokumentumo­kat tartalmaz arról, hogy ugyan­akkor, amikor a Német Demokra­tikus Köztársaságban a paraszt­ság a felemelkedés útján jár, a Német Szövetségi Köztársaságban miként sajátítják ki a kisparaszti földeket. (MTI) Baranyában megkezdődtek az aratás előtti gépszemlék Baranyában, az ország legdélibb megyéjében három hét múlva kezdődik az őszi árpa aratása. A megye gépállomásai az idén 40 000 holdról takarítják be a gabonát, 8000 holddal nagyobb területről, mint tavaly. Kedden megkezdőd­tek az aratás előtti gépszemlék. Elsőként a Palotabozsoki Gépállo­más felkészülését vizsgálták meg a szakemberek. Az itteni traktorosok nyáron 9 aratógéppel és 9 kombájnnal, továbbá 32 csép­lőgéppel segítik a környező terme­lőszövetkezetek munkáját. A szem­lebizottság megfelelőnek találta a gépállomás felkészülését. A baranyai termelőszövetkeze­tek ebben az esztendőben az álla­mi gazdaságoktól is kapnak üzem­képes aratógépeket. Ezekért az átadott gépekért egy hónapig az állami gazdaságok felelnek, az­után a gépállomások szerelői vi­selnek gondot rájuk. (MTI) A legnagyobb Tisza menti öntözőtelep épül a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben A Kiskunság legnagyobb terme­lőszövetkezetében, a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben fokozatosan az öntözéses termelésre térnek át és itt alakítják ki a legjelentősebb Tisza menti öntözőtelepet. Szi­vattyúk segítségével csatornákban a szántóföldig vezetik a Tisza vi­zét, onnan pedig hordozható csö­vekkel juttatják tovább és szóró­fejek segítségével permetezik szét. A szövetkezet az idén 500 holdon vezeti be ezt a módszert: öntöznek a kertészetben, ezenkívül a lucer­na-, a cukorrépa-, a dohány-, a burgonya- és a takarmányfölde­ken. (MTI) Új módszer a lucerna szárítására A Szenttamási Állami Gazdaságban a régi, hagyományos lucerna­szárítás helyett új szárítási módszert mutattak be. A levágott lucernát fonnyadásig a renden hagyják, majd rendsodró után vontatóra rakják. A vontatóról a lucernaszállító csőrendszeren keresztül a hibridüzem szárítókamrájába kerül, s itt az 50—60 fokos hőmérsékleten 10—13 óra alatt megszárad. A szárított lu­cernát megdarálják, s liszt formájában vagy préselve raktározzák. Egy műszak alatt 180 mázsa magas tápértékű feldolgozott, száraz lucernát tárolhatnak. A képen: A fonnyasztott lucernát berakják a hibridüzem szállítócső-rendszerébe, amely azt a szárító kam­rákba továbbítja. (Fehérváry Ferenc felvétele,­­ MTI Fotó.)

Next