Népszabadság, 1960. június (18. évfolyam, 129-154. szám)
1960-06-01 / 129. szám
1960. június 1. szerda NÉPSZABADSÁG Az általános iskolát végző diákok 85—90 százaléka tovább tanulhat A középiskolai felvételek tapasztalatairól Ebben a tanévben több mint százezer tanuló végzi el az általános iskola nyolcadik osztályát. Az általános és a középiskolákban már országszerte befejezték munkájukat a társadalmi bizottságok. A tapasztalatokról, a középiskolai felvételek alakulásáról a Művelődésügyi Minisztérium középfokú oktatási főosztályán tájékoztatták az MTI munkatársát. A különböző középiskolákba május elejéig mintegy 42 000 tanulót vettek fel, többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Növekedett ezen belül a gimnáziumokba iratkozott diákok száma is. Az ipari, a kereskedelmi és a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákban mintegy ötvenezer fiatal felvételére van lehetőség, így az általános iskolákban most végző tanulóknak körülbelül 85—90 százaléka tanulhat tovább. Igen jelentős azoknak a munkás- és parasztszülőknek a száma, akik gyermekeiket az általános iskola elvégzése után technikumokba akarják beíratni. Ez a törekvés — a múlthoz képest — fokozottabban jelentkezett. A felvételi arányt aszerint szabják meg, hogy a termelésben milyen igény mutatkozik technikusok iránt. A problémák megoldását segíti, hogy az új típusú gimnázium — az öt plusz egyes oktatási rendszerrel — mindinkább rátér a fiatalok gyakorlati képzésére. Ezért ajánlatos, hogy azok a diákok, akik helyhiány miatt nem kerülhettek be technikumokba, gimnáziumokban tanuljanak tovább. Általában növekedett a munkás- és a parasztszülők érdeklődése gyermekeik iskoláztatása iránt, emelkedett a munkás- és parasztszármazású tanulók száma a középiskolákban. Az iskolai társadalmi bizottságok feladataikat országszerte igen körültekintően, az előző évhez képest színvonalasabban látták el. A középiskolákba felvett tanulók között a kitűnő, jeles- és jórendűek aránya 82,5 százalék. A rohamosan fejlődő ipari településeken vannak még továbbtanulásra érdemes jó- és közepes rendű diákok. Számukra az érdekelt művelődésügyi osztályok a közeljövőben — újabb gimnáziumi osztályok nyitásával — igyekeznek felvételi lehetőséget teremteni. (MTI) Közösen rendezik meg az építők és a pedagógusok ünnepét Június 5-én, vasárnap köszönti az ország tizedszer az építőket. Az építők napja az idén egybeesik a pedagógusnappal. Az ünnepségeken kölcsönösen üdvözlik egymást az építők és a pedagógusok küldöttségei, s részt vesznek az ünnepi műsorok közös megrendezésében is. Az Építők Központi Táncegyüttese szombaton például fellép a XIV. kerületi nevelők ünnepségén, s ezt a Fővárosi Pedagógus Művelődési Otthon zenekara viszonozza az építők vasárnapi műsorában. Az építők központi ünnepségét az előző évek hagyományaihoz híven Budapesten ismét a hűvösvölgyi Nagyréten rendezik meg. A Nagyréten hétfőn már megkezdődött a „sátorváros” építése. Több mint 60 építő-, fa- és építőanyagipari vállalat készíti elő dolgozóinak fogadását. Az ünneplők szórakoztatására négy szabadtéri színpadot emelnek. Ezeken mintegy 20 művészeti csoport: kórus, tánc- és színjátszó együttesek, zenekarok, gyermekcsoportok és fővárosi művészek gondoskodnak a műsorról kora délelőttől este 9 óráig. A sportkedvelők megtekinthetik az ügyességi tornagyakorlatokat, az ökölvívó- és a súlyemelő-bemutatókat. A tréfás műsorból nem hiányzik a zsákfutás, a lepényevés sem. Ételről, italról az üzemi konyhák és négy csárda gondoskodik. Az építők napján valamennyi megyében hasonló ünnepséget rendeznek a szakszervezetek megyei tanácsai és a szakmai bizottságok. (MTI) 1 jelentkezhetnek, a boltokból mégis sokszor hiányoznak. Szinte érthetetlen, hogy olyan közhasználatú cikk, mint a tányér, a bögre, a zománcedény vagy még inkább a gyermekcipő, időnként nem kapható, illetőleg nem a fogyasztók keresletének megfelelő minőségben, méretben. Szegeden az Állami Áruházban például hosszabb ideig nem volt kapható vékonyszálú nylon harisnya. Noha elismerés illeti az ipart a Magyarországon ezelőtt nem gyártott újfajta cikkek például mosógép, hűtőgép, televízió, műanyagból készült háztartási felszerelési tárgyak stb. termeléséért, az új cikkek termelése azonban, még jóval elmarad a fogyasztók igénye mögött — például, hogy csak egyet említsünk meg a sok közül — a nők háztartási munkáját megkönnyítő olcsó, külföldön már ismert konyhagépek gyártásában. Nem kevés nehézséget okoz a fogyasztók igényének kielégítésében az ipar ütemtelen termelése és az ezzel járó rendszertelen szállítás. Különösen szembetűnő ez az idénycikkeknél, ahol a kereskedelemnek lehetőleg már az idény előtt bő választékkal kellene rendelkeznie. Ezzel szemben gyakorta előfordul, hogy a választék elaprózottan jelenik meg az idényben, például hol az egyik, hol a másik modellt lehet csak kapni a boltokban. Meg kell azonban említeni, hogy van az éremnek másik oldala is. Igaz az — és az ipar joggal hivatkozik arra —, hogy a bő választék az ipar gazdaságosságának rovására megy, márpedig az egész népgazdaság és közvetlenül a vásárlók érdeke is a gazdaságos, olcsó termelés, hiszen éppen ez teszi lehetővé a lakosság jövedelmének növelését. Azt is meg kell mondani, hogy a fogyasztók, s időnként egyes kereskedelmi szervek is, hajlamosak arra, hogy a választék túlzott bővítését kívánják. Pedig a termelés túlságos elaprózása tetemes többletköltséggel jár. Az indokolatlanul kissorozatban készített cikkek különben sem növelik a választékot, hiszen a sok ezer bolt mindegyikébe nem is jut belőlük. Pontosabban kell felmérni a várható keresletet A probléma megoldásánál a lakosság jövedelméből, illetőleg az ebből fakadó keresletből kell kiindulni, és ehhez kell igazodnia az ipar kapacitásának, a termelés összetételének. A kereskedelemnek ehhez azonban jól kell ismernie a fogyasztók igényét, keresletét. A lakosság igényeinek pontos felmérése nélkül az ipar és a kereskedelem közötti kapcsolatnak nincs alapja, a kereskedelem nem tudja a rutinból megállapított esetleg helyes igényeket kellőképpen alátámasztani, s így az ipar és a kereskedelem között alku tárgyává válhat az, hogy az ipar miből mennyit termeljen. Ugyanakkor a kereskedelem a lakosság pontos igényei ismeretének hiányában a megrendeléseknél óvatossá válik, ami az újtól való tartózkodáshoz vezethet. A lakosság igényei ismeretében tervszerűbbé lehet tenni a szocialista államokkal a fogyasztási cikkek cseréjét is. Ne „exportból visszamaradt” áruk kerüljenek a boltokba, hanem olyan választékok, amelyeket hazai igények kielégítésére és külföldre is termeltek, illetőleg a külföldi országok szükségleteire és a nálunk levő választék bővítésére. Ez lehetővé tenné a nagyobb szériák termelését, tehát elősegítheti az ipar gazdaságos termelését is. Persze, a lakosság igényének pontos ismerete sem oldja meg az ipar gazdaságosságának és választék összeegyeztetésének minden problémáját. Az ipar kapacitása ugyanis a leggyakrabban nem egyezik meg pontosan a lakosság keresletével, és nem változtatható olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan a lakosság igénye változhat. Ám a lakosság igényeinek ismerete ilyen körülmények között tudatossá teheti az ipar gazdaságosságának követelményeitől, illetőleg a lakosság igényeitől való eltérést. Mérlegelni lehet hol, melyik cikknél milyen mértékben célszerű akár az egyik, akár a másik, vagy mindkettő rovására engedményeket tenni. Ez viszont nem lebecsülendő eredmény lenne, mert a tudatos, tervszerű eltérés nem hiba, míg az önkényes, károkat okozhat. A lakosság jövedelmének, s vele igényeinek növekedése tehát új problémákat vet fel az ipar és a kereskedelem előtt. Azok a módszerek, amelyek a korábbi években megfeleltek, ma már nem elegendők. Egy viszonylag alacsonyabb életszínvonalhoz tartozó áruellátás megtervezése és megszervezése nyilvánvalóan egyszerűbb feladat volt, mint a gyorsan növekvő igényekkel lépést tartani. Tudományos piackutatásra, a jó kereskedői értékre s az ipar rugalmasabb alkalmazkodására egyaránt szükség van ahhoz, hogy a növekvő igényeket nemcsak több, de szebb és jobb árukkal, kellő választékkal ki is tudjuk elégíteni. Dr. Berényi József az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa Dobi István üdvözlő távirata Habib Burgibához Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Tunéziai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Habib Burgiba köztársasági elnöknek. (MTI) Sikeres szénkutatások a sárréti medencében A Várpalotai Szénbányászati Tröszt üzemeinek szomszédságában végzett geológiai kutatásokat siker koronázta: a mélyfúró gépek szénrétegeket harántoltak, s megállapították, hogy a medence déli részén is bányászásra alkalmas szenet rejt a föld. A kutatások eredménye alapján kimutatták, hogy a tröszt egyik legnagyobb bányáját, a Beszálló-aknát további 20—30 évig üzemeltethetik. A sárréti szénmedence déli területén felkutatott szénrétegeket a feltárási tervek szerint kapcsolják a művelés alatt levő területhez. (MTI) Az NDK egész parasztsága a szövetkezeti utat választotta Az NDK nagykövetségének sajtótájékoztatója Paul Ebersbach, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének másodtitkára és Dieter Zibelius nagykövetségi harmadtitkár, a sajtóosztály vezetője, kedden sajtótájékoztatón ismertette a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdaságában végbement nagy jelentőségű változásokat. Az országban ez év tavaszán több mint 6000 termelőszövetkezet alakult, a köztársaság egész parasztsága a szocialista utat választotta. A parasztság összefogása népszavazás a szocializmus mellett, a bonni kormány atomfelfegyverzési politikája ellen. A szövetkezeti eszme teljes győzelme a Német Demokratikus Köztársaság társadalmi fejlődésének törvényszerű következménye. A szövetkezeti mozgalom fejlődése lehetővé teszi, hogy az NDK lakossága vaj-, hús-, tej- és tojásellátását 1965 helyett már 1963- ban teljes egészében saját termeléssel oldják meg. Jelenleg az állattenyésztés fejlesztése a legfontosabb feladat, s ezért a silókukorica-termő területet az összszántóföldek 10—12 százalékára emelik. A tudományos intézetek, az egyetemek dolgozói rendkívül sokoldalúan segítik a szövetkezetek megszilárdítását. Azokban a szövetkezetekben, ahol különösen kiváló eredményeket értek el egy-egy üzemágban, konzultációs központokat szerveznek. Itt a környékbeli szövetkezetek szakemberei előadásokat hallgathatnak s a gyakorlatban is megismerhetik a legfejlettebb módszereket. A sajtótájékoztató részvevőinek átadták a Fekete Könyv egy-egy példányát, amely dokumentumokat tartalmaz arról, hogy ugyanakkor, amikor a Német Demokratikus Köztársaságban a parasztság a felemelkedés útján jár, a Német Szövetségi Köztársaságban miként sajátítják ki a kisparaszti földeket. (MTI) Baranyában megkezdődtek az aratás előtti gépszemlék Baranyában, az ország legdélibb megyéjében három hét múlva kezdődik az őszi árpa aratása. A megye gépállomásai az idén 40 000 holdról takarítják be a gabonát, 8000 holddal nagyobb területről, mint tavaly. Kedden megkezdődtek az aratás előtti gépszemlék. Elsőként a Palotabozsoki Gépállomás felkészülését vizsgálták meg a szakemberek. Az itteni traktorosok nyáron 9 aratógéppel és 9 kombájnnal, továbbá 32 cséplőgéppel segítik a környező termelőszövetkezetek munkáját. A szemlebizottság megfelelőnek találta a gépállomás felkészülését. A baranyai termelőszövetkezetek ebben az esztendőben az állami gazdaságoktól is kapnak üzemképes aratógépeket. Ezekért az átadott gépekért egy hónapig az állami gazdaságok felelnek, azután a gépállomások szerelői viselnek gondot rájuk. (MTI) A legnagyobb Tisza menti öntözőtelep épül a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben A Kiskunság legnagyobb termelőszövetkezetében, a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben fokozatosan az öntözéses termelésre térnek át és itt alakítják ki a legjelentősebb Tisza menti öntözőtelepet. Szivattyúk segítségével csatornákban a szántóföldig vezetik a Tisza vizét, onnan pedig hordozható csövekkel juttatják tovább és szórófejek segítségével permetezik szét. A szövetkezet az idén 500 holdon vezeti be ezt a módszert: öntöznek a kertészetben, ezenkívül a lucerna-, a cukorrépa-, a dohány-, a burgonya- és a takarmányföldeken. (MTI) Új módszer a lucerna szárítására A Szenttamási Állami Gazdaságban a régi, hagyományos lucernaszárítás helyett új szárítási módszert mutattak be. A levágott lucernát fonnyadásig a renden hagyják, majd rendsodró után vontatóra rakják. A vontatóról a lucernaszállító csőrendszeren keresztül a hibridüzem szárítókamrájába kerül, s itt az 50—60 fokos hőmérsékleten 10—13 óra alatt megszárad. A szárított lucernát megdarálják, s liszt formájában vagy préselve raktározzák. Egy műszak alatt 180 mázsa magas tápértékű feldolgozott, száraz lucernát tárolhatnak. A képen: A fonnyasztott lucernát berakják a hibridüzem szállítócső-rendszerébe, amely azt a szárító kamrákba továbbítja. (Fehérváry Ferenc felvétele, MTI Fotó.)