Népszabadság, 1960. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)

1960-09-01 / 207. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­­ Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1960.szeptemberi,csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 207. szám I­V. Tanévnyitó Több fontos, az új tanévet elő­készítő rendelkezés látott napvilá­got az utóbbi hetekben. A szülők, akik figyelemmel kísérték ezeket, ma kettőzött várakozással kísérik el gyermekeiket az ünnepélyes tanévnyitóra, s remélhetőleg egész esztendőben nagyobb figyelem­mel fordulnak majd az iskola fe­lé. Ugyanis számos, a szülőket is közvetlenül érintő tennivalóról szólnak ezek az intézkedések. Aki elmélyülten tanulmányozza ezeket a rendelkezéseket, láthat­ta, hogy azok egy, még nem tel­jesen körvonalazott, de elveiben, módszereiben egységes oktatási, nevelési rendszer vonásait mutat­ják. Örvendetes tény ez, hiszen ezek a rendelkezések már előfu­tárai az oktatásügy továbbfejlesz­tését célzó irányelveknek, ame­lyek hamarosan a nyilvános­ság elé kerülnek. Az ezek­ben meghatározott oktatási és nevelési célok fokozatos megva­lósítása lesz a következő eszten­dők legfontosabb feladata. Már az új tanévben is ezek szellemében kell dolgoznunk. Ma már aligha akad szülő, aki vitatná a családi és iskolai neve­lőmunka jobb összehangolásának szükségességét. S ha valamikor, akkor a most kezdődő, számos új feladatot kitűző tanévben kivált­képp szükség lesz rá, hogy együtt, egy akarattal, egy szívvel dolgoz­zék szülő és pedagógus a diákok tanulmányi és emberi előrehala­dásáért. S ehhez az első lépés: is­merje meg a szülő maga is, mi­ben hoz újat az új tanév, mit vár gyermekétől, a pedagógustól és tőle az iskola. Mindenekelőtt látnunk kell, hogy azok a rendelkezések, ame­lyek a túlterhelés csökkentéséről, a műszaki, gyakorlati oktatás to­vábbfejlesztéséről, a tanulók vi­lágnézeti neveléséről szólnak , egy tőről, egy alapelvből fakad­nak. S ez: az oktató-nevelő munka és a gyakorlati élet szorosabb kapcsolatának megte­remtése, olyan iskola kialakítása, amelyben a diákok valóban nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak, minden órában arra ké­szülnek fel. Ha ezt megérti, ak­kor nem tekinti majd tehertétel­nek a műhelymunkát a gyerme­két minden fizikai megerőltetés­től féltő édesanya. A humán tu­dományokért rajongó édesapa nem fog keseregni azon, hogy gyermeke kevésbé ismeri meg az ókori klasszikusokat, mint ő an­nak idején, a régi gimnáziumban, hanem ennél fontosabbnak tartja, hogy megértse a marxizmus—le­­ninizmus világnézete alapján a természet és társadalom fejlődé­sének törvényeit, jelenségeit. A szülők bizonyára kivétel nél­kül örülnek a tananyag csökken­tésének, a néhány új, rendszere­zettebb, könnyebben emészthető tankönyvnek, a kevesebb és ará­nyosabban elosztott írásbeli fel­adatnak. Ez mind könnyebbség gyermeküknek. De megértéssel fogadják-e azokat a tanácsokat is, amelyeket számukra írnak elő a rendelkezések. Például azt, hogy lemondjanak a gyermekeket túlzottan igénybe vevő külön­órákról. Vagy: segítik-e a peda­gógust gyermekük felkészülésé­nek rendszeres ellenőrzésével? A nevelőt fegyelmi úton lehet fele­lősségre vonni, ha nem hajtja végre az előírt tananyag-csökken­tést. A gyermeke iskolai mun­kája iránt közömbös szülőt vi­szont nem lehet ilyen rend­szabályokkal jobb belátásra bír­ni. A tantestületek szocialista szellemé­ben oktató és nevelő mag­ja helyrehozhatja egy-egy nevelő­nek a szocialista pedagógiával el­lentétes elvi vagy módszerbeli hi­báját. De ki teszi meg ugyanezt a szülőnél? Nem elegendő csupán a szü­lőket kérni: tartsanak szoros kapcsolatot az iskolával. Mi lesz ennek a kapcsolatnak a tartalma? Mit kapnak ők az iskolától, a ne­velőktől? Ez a másik, nem kevésbé fontos oldala a feladatnak. A pe­dagógusok nem tekinthetik külön munkának, lerázható tehertétel­nek a szülők pedagógiai műveltsé­gének gyarapítását. Szerves része, folytatása ez az iskolában végzett munkának, jelentősen megkönnyí­ti azt. Ha egy úton jár pedagógus és szülő, egyetértenek a nevelési célokkal, azonos módszereket kö­vetnek, mindkettőjüknek köny­­nyebb lesz a dolguk, de ami en­nél fontosabb: harmonikusan fej­lődik a gyermek tudásában, világ­nézetében, emberi magatartásá­ban. Lehet és kell is kölcsönösen bí­rálni egymás munkáját, hiszen az iskolai és a családi nevelés össz­hangja nem egy varázspálca inté­sére jön létre, régi és új elvek, módszerek vívják meg harcukat egymással. De az együttműködés­ben, együtt fáradozásban a gyer­mekért, szülő és pedagógus min­dig megtalálhatja egymást. A szü­lői munkaközösségek mindenki számára megteremtik nemcsak a véleménynyilvánítás, hanem a kö­zös munkálkodás lehetőségét is a sokféle iskolai tennivalóban. Ma már szülőket, nevelőket, szakem­bereket, az üzemi és társadalmi szervek képviselőit összefogó ta­nácsok segítik a gyakorlati okta­tást. S mind jelentősebb nevelő tényezők lesznek ma már a jó osztályközösségek. Ezek kialakí­tása, továbbfejlesztése az új tan­év fő feladatai közé tartozik. A szülő számára nem lehet kö­zömbös, milyen az osztályközös­ség, kik a hangadók az osztályban, milyen alapokon nyugszik tagjai­nak együvé tartozása. Mindez nagyban befolyásolja gyermeke fejlődését a tanulmányokban is, de világnézetileg, jellembelileg is. S a szülőknek, még ha ritka vendég is az iskolában, akaratla­nul is része van az osztályközös­ség kikovácsolásában, jó, vagy rossz szellemének kialakításában. Elsősorban saját gyermekén ke­resztül. Magának valóvá neveli-e, vagy közösségi emberré, kényez­teti-e, vagy hozzászoktatja a munkához, s vehetnénk sorra a többit is — mindezek nem a gyermekszoba, a család problé­mái csupán, hanem az osztálykö­zösségé is. Az otthoni neveléssel jó irányban befolyásolni az osz­tályközösséget, hozzáadni annak életéhez a magunk gyermekén keresztül mindazt, ami előrevisz, segít a szocialista szellemű ne­velésben — fontos feladata ez a szülői háznak. Feladatokról szóltunk a tanév­nyitó napján, elsősorban a szülők­höz. A nevelőket pontosan előír­ják a tantervek és a hivatalos ren­delkezések. Ezek megtartása hiva­tásbeli kötelességük. De lehet kö­vetni azokat betű szerint és szívük szerint is. Mi az utóbbit kérjük a pedagógusoktól. Most különösen azért, mert nagy dologba vágtuk a fejszét, mert új utakat kere­sünk az oktató-nevelő munkában. S hogy vállalkozásunkban sikerrel járjunk, lelkesedés, odaadás, az új szeretete, bátorság kell hozzá. Olyan, amely képes magával ra­gadni minden nevelőt és szülőt, s nemcsak a tanév eleji buzgalomra futja belőle, hanem hosszú eszten­dőkre, amíg iskoláink az oktatás­ban és a nevelésben is harmoniku­san illeszkednek bele épülő szo­cialista társadalmunkba, meggyor­sítva annak haladását. Faragó Jenő Hruscsov és Kádár elvtárs nyilatkozata a moszkvai magyar kiállításon Mint jelentettük, Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, kedden megtekintette a moszkvai magyar ipari kiállítást. Hruscsov elvtársat a kiállításon Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta. A kiállítás megtekintése után Hruscsov és Kádár elvtárs elbeszél­getett a látottakról a szovjet és a magyar sajtó képviselőivel. Hruscsov elvtárs: Magyarország ámulatba ejti majd azokat az országokat, amelyek fejlettebbnek hitték magukat a kiállítást, sajnos, csak sietve nézhettük meg, egy ilyen kiállítás részletesebb megtekintést érde­mel. De még az ilyen gyors láto­gatás is elég ahhoz, hogy öröm­teli, szép kép alakuljon ki a láto­gatóban. A kiállított tárgyak nagy fi­gyelmet érdemelnek, és a ma­gyar mérnökök, feltalálók, munkások nagyfokú hozzáér­téséről és műszaki tehetségé­ről tanúskodnak. Lakatos voltam, ezért különösen kedves nekem a légpárnás köszö­rűgép. A köszörülés nehéz, kime­rítő és pontosságot igénylő munka. Itt meg olyan gépet látunk, amely eszményien látja el ezt a munkát. Mint volt lakatos, annyira örülök ennek a remek gépnek, hogy szin­te nem is találok szavakat. Nem mindenki érti, milyen nagy dolog az, amikor két munkadarabot olyan pontosra csiszolnak, hogy­ha a felsőt felemeljük, az alsó hoz­zátapad, és nem is szakad le róla. Mondhatják egyesek, hogy nem a legfontosabb dolog ragadta meg a figyelmemet. Lehet, hogy másnak nem ez a legfontosabb, de nekem, mint volt lakatosnak, ez nagyon fontos, mert én magam is csiszol­tam, és tudom, milyen nehéz mun­ka ez. Sajnos, nem emlékszem a feltaláló nevére. .. — Pál Józsefnek hívják — mondja valaki. —... tehát Pál József. Gratu­lálok neki, nagy tiszteletet érde­mel. Le a kalappal előtte. Meg kell hajolni az ilyen tehetség előtt. A többi megtekintett gép is cso­dálatos volt. A marógépek, a prog­ramvezérlésű esztergapadok, a könnyűipari termékek, az elegáns ruhák — mindez nagyon szép. A magyar nők amúgy is szépek, de ezekben a ruhákban még szebbek. Örülök magyar testvéreink si­kereinek — folytatta Hruscsov elvtárs. — És azt hiszem, hogy ez csak egy lépcsőfoka a mi haladásunknak. A szocializmus kimeríthetetlen lehe­tőségeket tár fel a munkások, a parasztok, a műszaki és egyéb ér­telmiségiek előtt. Ezért meggyőző­désem, hogy erősödni fog Magyar­­országon a szocialista életforma, fejlődni fog a kultúra és a tech­nika, s Magyarország bámulatba ejti majd azokat az országokat, amelyek fejlettebbnek hitték magukat. Magyarország ma is, a jövőben is az egyik legjobb helyen áll az ipar, a technika, a mezőgazdaság fejlesztésében. Ez vonatkozik a magyar állami gazdaságokra, ter­melőszövetkezetekre is. Nincs szándékomban megsérteni az egyénileg gazdálkodó parasztokat. ’Ők még egyelőre nem léptek be a szövetkezetbe. Türelemmel kell bánni velük. Minden gyümölcs a maga idejében érik be. De a tör­ténelem kérlelhetetlen haladása odavezet, hogy az új, a haladóbb győz. Az ember szeretne jobban élni. A jobb élet pedig csak a műszaki és tudományos vívmá­nyok alkalmazásával teremthető meg, ezt pedig a parasztok csak nagyüzemi gazdálkodással vívhat­ják ki. Ha kialakul a nagyüzemi gazdálkodás, tág tér nyílik a gé­peknek, a műszaki tudományos vívmányoknak. Nagyon elégedett vagyok s kö­szönetet mondok barátomnak, Ká­dár Jánosnak, aki meghívott a kiállításra. Nagyon tetszett a kiál­lítás, és köszönetet szeretnék mondani Kádár elvtársnak a meghívásért, mind pedig a kiál­lítás valamennyi munkatársának azért a nagy igyekezetért, művészi ízlésért, amellyel megrendezték a kiállítást, azért a nagy tudásért, amellyel elmagyarázták a gépek, a kiállított tárgyak jó tulajdonsá­gait. Nagy dolog, hogy olyan káde­reik vannak, akik ilyen jól, mél­tóképpen tudják képviselni hazá­jukat, annak technikáját és kul­túráját. Ezen a kiállításon képet kaptam minderről, s a látottak nagy örömet szereztek nekem. Azt hiszem, hogy a kiállításon bemutatott szín­vonal elegendő alapot nyújt arra, hogy még fiatalosabban, vidámabban haladjanak elő­re, mert a kezdet jó, s a jövő még szebb lesz. Tökéletesen meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a szocialista rendszer minden tekintetben fö­lényben ván a tőkés renddel szem­ben. Türelemre van szükség, nem kell elsietni a dolgokat, mert van­nak még olyan emberek, akik nem értik meg a szocializmus je­lentőségét. Nem mindenkinek adatott ez meg. A szocializmus és a kommunizmus az emberi tár­sadalom fejlődésének legfelső fo­ka. Ezért a leghaladóbb emberek, azután pedig a többiek is megér­tik, s hozzájuk igazodnak. Legjobb kívánságaimat, test­véri üdvözletemet küldöm a magyar népnek. Fejlessze tovább eredményesen népgazdaságát, kultúráját! Csak a munka teremti meg az anyagi és a kulturális javakat Mire van szükség ehhez? Min­denekelőtt dolgozni és dolgozni kell, mert csak a munka teremti meg az anyagi és a kulturális ja­vakat. Ha valaki jól akar élni, de rosszul dolgozik, az élősködő. Ki fogja helyette megteremteni mindazt a szépet és jót, amiről ábrándozik? Neki magának kell ezt megteremtenie, s azt hiszem, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségi dolgozók ezt jól meg (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Taná­csa szerdán ülést tartott, önálló és független államnak ismerte el a Dahomey Köztársaságot, a Ni­ger Köztársaságot, a Felső-Volta Köztársaságot, az Elefántcsont­part Köztársaságot, a Csád Köz­társaságot, a Közép-Afrikai Köz­társaságot, a Kongói Köztársasá­got, a Gabon Köztársaságot és a Ciprus Köztársaságot. Az Elnöki Tanács módosította 1959. évi 24. számú — a mezőgaz­dasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek kialakításáról szóló — törvényerejű rendeletét, majd határozatot hozott kitünte­téses doktorrá avatásokról. Az Elnöki Tanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Németh Ferenc és az öttusacsapat aranyérmet nyert Olimpiai tudósításaink a 11. és 12. oldalon ­ Kádár János elvttárs hazaérkezett Moszkvából Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki rendes évi sza­badságát a Szovjetunióban töltöt­te, szerda reggel elutazott Moszk­vából. Búcsúztatására a vnukovói re­pülőtéren megjelent N. A. Szusz­­lov, az SZKP Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja, a központi bizottság titkára; J. V. Andropov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője; jelen volt Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete. Kádár János elvtárs szerdán megérkezett Budapestre és elfog­lalta munkahelyét.

Next