Népszabadság, 1960. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)
1960-09-01 / 207. szám
1960. szeptember 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Ingyenessé válik a tbc-megbetegedéssel valamennyi vizsgálat és kezelés Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter nyilatkozata a tbc elleni küzdelem fejlesztéséről A kormány — mint ismeretes — rendeletet adott ki a tuberkulózis elleni küzdelem továbbfejlesztéséről. A Magyar Közlöny csütörtöki számában megjelent rendeletről dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Miért volt szükség új kormányrendelet kiadására? — Az egészségügyben is vannak olyan kérdések, amelyekre egyes időszakokban a fő figyelmet fordítjuk. Ilyen volt egy-két évvel ezelőtt a gyermekbénulás, amelyet a korszerű védőoltás bevezetésével remélhetőleg sikerül leküzdenünk. Nem ilyen egyszerű a helyzet a gümőkórnál. Itt az eredményes küzdelem négy szakaszra oszlik. Az első a megelőzés, amelyet a BCG-oltás kiterjesztésével és a szarvasmarha-gümőkór felszámolásával kívánunk végrehajtani. A következő feladat a megbetegedettek felkutatása, vagyis a szűrés. Ezt követi a gyógyító munka a kórházakban és a tüdőgondozó intézetekben. Nem kevésbé fontos feladat a gyógyultak munkába állítása, más, egészségükre kedvezőbb munkakörben, orvosi nyelven szólva, a rehabilitáció. Országunk politikai és gazdasági fejlődése, az orvostudomány felkészültsége lehetővé teszi, hogy a siker minden reményében fokozzuk erőfeszítéseinket a gumókór további visszaszorítására, majd teljes leküzdésére. Az utolsó tbc-törvény, az 1940. évi 6. törvény rendelkezései már nem voltak kielégítőek. Szükségessé vált, hogy kidolgozzuk a tbc elleni küzdelem távlati tervét, és új kormányrendeletben szabályozzuk az állami és társadalmi feladatokat. Milyen eredményeket értünk el a felszabadulás óta a tbc elleni küzdelemben? — Legszembetűnőbb eredményünk a tbc-halálozás nagyarányú csökkenése. 1938-ban még több mint 14 000 ember halt meg évente tuberkulózisban; mostanig ez a szám 3100-ra csökkent. Ez nagy eredmény, de mégsem kielégítő. A megbetegedések száma is sokkal kisebb a múltbelinél. Kereken 12 000 a tbc-s fekvő betegek rendelkezésére álló gyógyintézeti ágyak száma, azaz több mint két-szerese a felszabadulás előttinek. Jelentősen fejlesztettük a gondozóintézeti hálózatot, mind létszám, mind gyógyszer, röntgen és műszerellátottság tekintetében. Az újszülöttek BCG-oltását 1953- ban tettük kötelezővé, 1958-ban pedig az oltási kötelezettséget az egész 20 éven aluli lakosságra kiterjesztettük. A védőoltás eredményeként a tbc-s csecsemőhalálozás egyharmadára csökkent. Nagy arányokban növeltük a szűrővizsgálatok számát. Évente hárommilliónál több ilyen vizsgálatot végzünk, ami több mint nyolcszorosa a felszabadulás előttinek. Sok más intézkedés is elősegíti a betegek gyógyulását. Csak egyet említek: a tbc-s betegek két évig kapnak táppénzt. — Mit tartalmaz a távlati terv? — Mindenekelőtt továbbfejlesztjük a megelőző munkát. A védőoltást kiterjesztjük a 30 éven aluli lakosság összességére. Az ernyőfénykép-vizsgálat fejlesztésével lehetővé tesszük a lakosság előbb kétévenkénti, majd évenkénti szűrését. Nagymértékben növelni kívánjuk a tbcgyógyintézeti ágyak számát. Úgy tervezzük, a második ötéves terv időszakában létesülő nagyszámú gyógyintézeti ágyak csaknem egyharmadát a tbc-s betegek számára biztosítjuk. A harmadik ötéves tervidőszakra még további fejlődést tervezünk. A gondozóintézetekben emeljük a megelőző és a gondozási munka színvonalát. Minél előbb meg kell oldanunk a tuberkulózis miatt csökkent munkaképességűek foglalkoztatását, átképzését is. Melyek az új kormányrendelet fontosabb rendelkezései? — A kormányrendelet jellemző új vonása, hogy a gümőkór elleni küzdelmet nem tekinti csupán az orvosok, az egészségügyi dolgozók feladatának, hanem az egész nép ügyévé teszi. Az állampolgárok tevékeny részvételének elősegítésére a Vöröskereszt minden tbc-gondozóintézete mellett társadalmi bizottságot alakít majd. Ingyenessé válik minden állampolgár számára a tbc-megbetegedéssel kapcsolatos valamennyi vizsgálat és kezelés, beleértve a kórházi ápolást. Ezzel a magyar egészségügyben először valósul meg a népbiztosítás gondolata, jelentékenyen megelőzve az egészségügy többi ágát. Államunk jelentős anyagi áldozatokat vállal, hogy biztosítsa a tbc-s betegek gyógyulását. Így az alacsony jövedelmű és sokgyermekes biztosított betegek, a társadalombiztosítás alapján járó táppénzen felül, külön anyagi támogatást kapnak. Állami költségen helyezik el csecsemőotthonban a fertőző tbc-s anyák gyermekeit, ha elkülönítésük másként nem biztosítható. Kivételesen indokolt esetben a tbc-s megbetegedés miatt vizsgálatra berendelt betegek vagy hozzátartozóik megkapják az útiköltséget is. Amikor az állam ilyen nagyarányú támogatással és kedvezményekkel védi a lakosságot a tbc-től és segíti a megbetegedettek gyógyulását, joggal elvárja, hogy segítsenek az érdekeltek, az egész nép is. Éppen ezért, a kormányrendelet kötelezővé teszi a részvételt a szűrővizsgálatokon. Ugyancsak kötelező az orvosi vizsgálat a tbc-s megbetegedés gyanúja esetén, sőt, indokolt esetben a közösséget veszélyeztető fertőző tbc-s beteget kötelezni lehet kórházi gyógykezeltetésre. — Mikor lép életbe az új kormányrendelet? — Az új kormányrendelet 1961. január 1-én lép életbe. A rendelet ugyanis csak a legfontosabb elvi rendelkezéseket tartalmazza az állampolgárok jogaira és kötelességeire vonatkozóan a gümőkór elleni küzdelemben. A végrehajtáshoz szükséges szervezeti intézkedéseket, az egészségügyi hálózat és az egyéb szervek sokrétű tennivalóit miniszteri rendelet és végrehajtási utasítás foglalja majd össze. Ez 1960 decemberében jelenik meg. Az új kormányrendelet nagy jelentőségű lépés a tbc elleni küzdelem továbbfejlesztéséhez. Végrehajtása nemcsak az egészségügyi szervek, hanem egész társadalmunk feladata is, eredménye pedig belátható időn belül a tbc felszámolása lesz — fejezte be nyilatkozatát dr. Doleschall Frigyes. Képzőművészeti szakkör a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben Mihály István túrkevei születésű festőművész elhatározta, hogy visszatér szülővárosába és ott több képben megfesti a termelőszövetkezeti város és a Vörös Csillag Tsz életét. Ezenkívül a Vörös Csillag Termelőszövetkezet képzőművészeti szakkörében csaknem 30 tsz-tag gyermekét rajzolni és festeni tanítja. Képünkön: Mihály István festőművész oktatja a szakköri tagokat. (Bajkor József felvétele // MTI Fotó.) Százhatvanmillió forintos üzemi beruházás Kőbányán Megkezdték a Kőbányai Porcelángyár új üzemrészeinek építését; 160 millió forintos beruházással bővítik az elektro- és híradástechnikai üzemeket, s néhány új részleget létesítenek. A masszaüzem, a megfelelő előkészítő helyiségekkel 5000 tonna porcelán előállítására lesz alkalmas. A 150 méter hosszú, 40 méter széles csarnokban három alagútkemence épül. Az egyikben edényt, a másikban szigetelőanyagot égetnek, a harmadik pedig az előégető lesz. A hatalmas nyugatnémet kemencéket még az idén kipróbálják. A kemencék mellett formázó, korongozó, festőműhelyeket is létesítenek. A gyár területén központi kazánházzal nagy erőműtelep is épül. A porcelánok, szigetelők minőségét az új vizsgálóállomáson fogják ellenőrizni. Húzzák már a szociális helyiségek, az 1500 személyes fürdő, az éttermek, öltözők falait is. Az üzembővítéssel a gyár termelése több mint duplájára fog emelkedni. Korszerűsítik a Csepel Művek csatornahálózatát A csepeli nagy ipartelep napi vízfogyasztása mintegy 500 ezer köbméter, ötször annyi, mint Győr városáé. Ezt a mennyiséget a Csepel Vas- és Fémművek a Dunából, saját ásott kútjaiból és a budapesti vízhálózatból biztosítja. A következő években elkezdik, s részben be is fejezik a vízvezetékhálózat korszerűsítését; erre több mint 20 millió forintot fordítanak. 3 íz ország kenyere A magyar ember sok kenyeret fogyaszt. Nálunk az élet bőségének jelképe: a szép fehér kenyér. Ezért a kenyérgabona betakarítása falvainkban mindig nagy esemény, valóságos ünnepszámba megy. Az idén az ország közvéleménye különös figyelemmel várta az aratásról és a cséplésről érkező híreket, hiszen ezen a nyáron már a vetésterület több mint 71 százalékáról állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink takarították be a kenyérgabonát. Ismeretes, hogy az aratás nagyobb zökkenő nélkül, idejében befejeződött. A kombájnok és az aratógépek a vártnál is többről, a vetésterületnek kereken 45 százalékáról takarították be a gabonát. A cséplésnél már több nehézség adódott. Egy-két megyében, több járásban az irányító párt- és állami szerveknél fellépett önelégültség miatt nem szorgalmazták a hordásnál az osztagolást, nem szervezték meg a cséplőgépek teljes kihasználását, nem tudtak úrrá lenni az esős időjárás okozta nehézségeken. Most sokat segít az, ha a munkában elmaradt falvakban, termelőszövetkezetekben napkeltétől napnyugtáig dolgozik a cséplőgép. Esős időben ne csak a cséplésre alkalmas félnapokat, hanem még az alkalmas egy-két órát is használjuk ki. Szárítgassuk a kévéket, hogy minél több szemet megmentsünk, és cséplés után is nagy gonddal kezeljük, óvjuk a szokottnál nagyobb nedvességtartalmú gabonát. Remélhető, hogy a cséplés zömét országosan egy-két napon belül elvégzik, az elmaradt megyékben pedig szeptember első felében befejezik a munkát. A kenyérgabona tehát hamarosan az egész országban zsákba, magtárba, biztonságba kerül. És most, ezekben a napokban, igen indokolt a kérdés: hogyan telnek az állami magtárak, milyen a kenyérgabona állami felvásárlásának üteme? A legfrissebb tapasztalatok szerint a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák az 1.állam iránti törvényes kötelezettségüknek kielégítően eleget tesznek. Átadják a földek után az adógabonát, visszatérítik a vetőmagkölcsönöket és teljesítik a cséplőgép-rész beszállítását. Folyamatban van a gabona szabad felvásárlása. A termelőszövetkezetek a legtöbb megyében már fel tudják mérni feleslegeiket, és határoznak annak értékesítéséről. A nemesvidi Alkotmány Tsz például az eladásra tervezett mennyiség kétszeresét, 14 vagon gabonát adott el az államnak. A pusztaszabolcsi Mező Imre Tsz a szerződésben lekötött 8 és fél vagon gabona helyett 23 vagonnal adott át a Terményforgalmi Vállalatnak. A szanyi Dózsa Tsz az év elején 10 vagon kenyérgabona állami értékesítését tervezte. Júliusban — látva a jó termést — újabb 10 vagon kenyérgabona átadására szerződtek. Most pedig — amikor már bizonyos, hogy a szövetkezet földjein legalább két mázsával több terem holdanként, mint ahogy tervezték — újabb 15 vagon kenyérgabonát adnak el a Terményforgalmi Vállalatnak. Lehetne sorolni a hasonló példákat. És a sok öt-, tíz-, húszvagonos többletértékesítés összességében sokra megy. Az államnak szabadon eladott búzavagonok ezrei termelőszövetkezeti parasztságunk öntudatának, kötelességérzetének a kifejezői. A szövetkezeti vezetők és tagok jól tudják, hogy a falu milyen nagy segítséget kapott és kap népi államunktól, munkásosztályunktól. Új traktorok ezrei dolgoznak a szövetkezeti földeken, az olcsó gépi munka és a kedvezményes árú műtrágya tízezer tonnái éreztették hatásukat az idei gabonatermésben is, új épületek, istállók, törzskönyvezett állatállomány, berendezett öntözőtelepek jelzik az állami támogatást. Minden megyében, minden járásban van azonban néhány olyan szövetkezet, ahol bizonyos egyoldalúsággal fogják fel a jogot és a kötelességet. Úgy gondolják, hogy az állami segítséget elfogadják, de amikor nekik kell bizonyságot tenni, amikor arról van szó, hogy a közös gazdaság szükségletén és a tagok családi szükségletén felüli gabonafeleslegeikkel járuljanak hozzá az ország lakosságának kenyérellátásához, akkor kibúvókat keresnek. A párt és a kormány szükségesnek tartja, hogy minden tsz-ben biztosítva legyen a szorgalmas tagok egész évi gondtalan kenyérellátása. Nem helyeselhető azonban az, ha egyes termelőszövetkezetekben családtagonként 3 és fél—4 mázsa búzát vagy még annál is többet kiosztanak ahelyett, hogy feleslegeiket az államnak eladnák. A családi szükségleten felüli részt a tsz-tagok úgy sem tudják elfogyasztani, ők is jobban járnak, ha a szövetkezet a gabonafelesleget közösen értékesíti, így a nagyüzemi felár is növeli a tagok pénzrészesedését. Nem halad kielégítő eredménynyel a kenyérgabona szabad felvásárlása az egyéni gazdák körében. Pedig egyéni gazdák takarították még be az ország kenyérgabona-vetésterületének a 29 százalékát. Igaz, az egyéniek a tsz-ek után csépeltek el, de a nagy elmaradást ez sem magyarázza. Ez arra figyelmeztet, hogy az egyéni gazdák között folyó politikai munkát jelentősen erősíteni kell. Meg kell őket nyugtatni afelől, hogyha szövetkezetbe lépnek, akkor se kell félniük kenyérgondoktól, hiszen ha szorgalmasan dolgoznak, ott is bőségesen megkapják minden évben a családjuk számára szükséges kenyérgabonát; nincs tehát értelme a tartalékolásnak. Arról is hasznos velük beszélgetni, hogy nekik is vannak kötelességeik az ország kenyérellátását illetően, nemcsak a tsz-eknek. Ők, az egyéni gazdák is élvezik a népi demokratikus államrendünk által nyújtott előnyöket. És a mi államunk nem lemondást, nem áldozatot kér. A terményforgalmi vállalatok a búzáért megfelelő, jó árat fizetnek. Nagyon hasznos lenne, ha a falvakban a soron következő kibővített tanácsülésen nyíltan, őszinte szóval megbeszélnék a gabonafelvásárlással kapcsolatos teendőket, s megértetnék minden gazdával, hogy csak gyarapodik becsületük, ha minél több kenyérgabonát adnak az ország asztalára. Az idén a vártnál némileg jobb termést takarítottunk be", mégis nagy gondossággal kell biztosítanunk az állami gabonakészletet. Minél teljesebbé tesszük készleteinket, annál kevésbé kell azt külföldről behozott gabonával kiegészíteni, s sokkal több gépet és műtrágyát importálhatunk. A gabonafelvásárlás sikere egész népgazdaságunk szempontjából nagy jelentőségű. Ezért nemcsak a Terményforgalmi Vállalat, nemcsak az Élelmezésügyi Minisztérium gondja, hogy milyen ütemben telnek meg az állami raktárak, hanem a gabonafelvásárlás segítése a párt- és a tanácsszervek számára is fontos, halaszthatatlan feladat. Népünk jövő esztendei kenyeréről van szó. A kenyérgabona-felvásárlás sikere érdekében tehát nélkülözhetetlen a körültekintő, okos, meggyőző és szervező munka. Nálunk nincs begyűjtési rendszer, nem is akarjuk, hogy legyen és nem is lesz. Felvásárlási rendszerünk bevált, annak segítségével ura tudunk lenni a helyzetnek. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy jó eredményt érjünk el, de csak akkor, ha mindenki, akire ez tartozik, a tanács- és pártszervek, a felvásárló vállalatok mindennap tevékenykednek az ország kenyérellátásának biztosításáért. A falu népének tudnia kell: minden vagon felvásárolt búza erősíti hazánkat, és szorosabbra fűzi a két nagy dolgozó osztály testvéri szövetségét, meggyorsítja hazánk és a mezőgazdaság fejlődését.