Népszabadság, 1960. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)

1960-09-02 / 208. szám

Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: A szovjet atléták nagy előretörése Press és Ozolina nyert a női számokban • Európai futó az első a 100 méteres síkfutásban A szovjet magasugrók legyőzték Thomast Róma, szeptember 1. Az atlétikai versenyek második napján már csaknem zsúfolásig megtelt a római stadion. Ez alka­lommal — az előfutamokon kívül — négy számban tartottak dön­tőt. Új olimpiai rekord a női gerelyhajításban A női gerelyhaj­ítás délelőtti se­lejtezőjében 21 induló közül tizen­négyen érték el a 48 méteres szin­tet, s indulhattak a döntőben, köz­tük a magyar Antal Mária. Az el­ső három sorozatban a világrekor­der, a szovjet Elvira Ozolina az olimpiai rekordot jelző táblán túl repítette a gerelyt. Már hirdették is az eredményt: „55 méter 98 cen­timéter, új olimpiai rekord!" Még néhány 50 méteren felüli teljesítmény akadt ebben a so­rozatban, Antalé is (50,25). Per­sze ebben a konkurrenciában ez is kevés volt. Az olimpiai bajnoki címet, akárcsak legutóbb Mel­­bourne-ben, most is szovjet ver­senyző nyerte el. Elvira Ozolina 21 éves leningrádi egyetemista, ő tartja a világrekordot is, s most ehhez méltóan olimpiai baj­noksággal is büszkélkedhet. Na­gyon elismerésre méltó Zátopko­­vá teljesítménye is, hiszen nyolc évvel ezelőtt megszerzett első he­lye után most is futotta erejéből egy második helyre. Az atlétikai verseny második napján is elő­ször szovjet versenyző győzelmét hirdették. A női gerelyhajítás olimpiai bajnoka E. Ozolina (szovjet) 55,98, 2. Zátopková (csehszlovák) 53,78, 3. Kaleden (szovjet) 53,45, 4. Pes­ková (csehszlovák) 52,36, 5. Fig­­ner (lengyel) 52,33, 6. Pazera (ausztrál) 51,15. Az olimpia eddigi legnagyobb meglepetése! A nyakig láb, csaknem két mé­ter hosszú magasugrók közben szintén megkezdték a verseny­zést. Napernyőket helyeztek el a magasugró­ hely mellett, hogy a hosszúra nyúló verseny alatt ott pihenhessenek a versenyzők, bár ezen a napon már valamelyest enyhült a hőség. A döntőbe 16 atléta került, köztük a világrekor­der néger Thomas és szovjet ve­­télytársai. Ott láttuk a magyar Noszályt, aki e társaságban első­sorban a tanuló szerepét játszhat­ta. Fiatal atlétánk nem vallott szégyent, a 203 centiméteres ma­gasságon is túljutott, pedig ezen már sokan elvéreztek. A 206-os magasság is erősen csökkentette a mezőnyt, s ekkor már csak há­rom szovjet, két amerikai és egy svéd magasugró „maradt állva”, és kezdhetett hozzá a 209 centi­­méteres magasság legyűréséhez. A szovjet Bolsov és Savlakadze, va­lamint Thomas elsőre ugrotta, aztán a svéd Patterson, majd a szovjet Brumel is javítani tudott. Egyedül az amerikai Dumas esett ki, s ez mintha már előrevetette volna árnyékát az amerikaiak kellemetlen meglepetésének. Óriási izgalmak között folyt to­vább a verseny, miközben a többi programszám már befejeződött. 212, aztán 214 centiméter... A 216-hoz már csak három szovjet és egy amerikai versenyző jutott el. Közben besötétedett, de ki­gyulladtak a reflektorok, a közön­ség nem tágított helyéről. Savla­kadze elsőre vitte át a 216-ot, Brumel másodszorra. De óriási meglepetésre Thomas mindegyik kísérlete balul sikerült, s amire senki sem számított — hiszen Thomas mint az egész olimpia el­sőszámú esélyese érkezett Rómá­ba — szovjet győzelmet hozott ez a verseny is! A közönség hosz­­szan tartó ünneplésben köszöntöt­te a nagyszerű szovjet atlétákat. A férfi magasugrás olimpiai bajnoka Savlakadze (szovjet) 216 cm (olimpiai csúcs), 2. Brumel (szovjet) 216, 3. Thomas (ameri­kai) 214, 4. Bolsov (szovjet) 214, 5. Patterson (svéd) 209, 6. Dumas (amerikai) 209. Az eredmény a római olimpia eddigi legnagyobb szenzációja! Amíg a magasugrók órákon át viaskodtak, több szám befejező­dött. A 80 m-es női gátfutás döntője Három szovjet lány, továbbá a német Birkemeyer és két angol állt fel a 80 méteres női gátfutás döntőjére. A híres Press atléta­testvérpár fiatalabb tagja, a 21 éves Irina, most is kitűnő formá­ban futott, végig vezetett, s első­sége nem forgott veszélyben. Az utolsó métereken remekül erősítő angol Quinton csak megközelíteni tudta őt. Újra felhangzott a szov­jet himnusz, egy órán belül már másodszor. A 80 m-es gátfutás olimpiai baj­noka: Irina Press (szovjet) 10,8, 2. Quinton (angol) 10,9, 3. Birkeme­yer (német) 11, 4. Bignal (angol) 11,1, 5. Bisztrova (szovjet) 11,2, 6. Koseleva (szovjet) 11,2. Újabb amerikai vereség: a német Háry a legjobb vágtázó Csaknem százezer szempár sze­gezte tekintetét a 100 m-es síkfu­tás olimpiai döntőjének rajthelyé­hez, amikor bejelentették, hogy következik az olimpiai játékok at­létikai versenyének egyik legklasz­­szikusabb száma. Sorban felálltak a döntőbe jutott versenyzők, a pá­lya belsejétől számítva az ameri­kai Sime, Norton, Budd, a kubai Figuero, az angol Radford és a német Hary. Már az előző közép­döntőben mindenki a „rajtgyanús” Haryt figyelte. Egy alkalommal vissza is lőtték a rajtot, mert a német futó kiugrott. A döntőt feszült izgalom előzte meg. A versenyzők idegesen ug­ráltak a rajt előtt. Mély csendben dördült el a starter pisztolya, de az ideges versenyzők közül most az amerikai Lime ugrott ki. Az­tán újabb idegfeszítő percek kö­vetkeztek. Megint indítottak, s a stadion nézői óriási hangerővel, szinte egyszerre kiáltottak fel: Háry újra „ellopta’’ a rajtot. Az indító a német versenyzőt figyel­meztette is, mielőtt az újabb in­dításra sor került. Végre a har­madik rajt érvényes volt és Háry, a 10 másodperces világrekorder, anélkül, hogy egy pillanattal is előbb indult volna, hosszú, gyors lépteivel a többi ver­senyző elé került és elsőnek szakította át a célszalagot, bár a végén Sime erő­sen megközelítette. Megtört te­hát az amerikaiak évtizedes he­gemóniája: európai futó nyerte a 100 méteres futás olimpiai bajno­ki címét. Az amerikaiaknak nem volt jó napjuk, Háry egyik leg­nagyobb vetélytársa, a kanadai Jerome pedig már előzőleg le­­rándult, s nem is jutott a dön­tőbe. A közönség hatalmas ová­cióban részesítette a fiatal német atlétát, aki a fotóriporterek per­gőtüzében, örömében szinte ug­rándozva ment végig a pályán. A 100 m-es síkfutás olimpiai bajnoka: Armin Hary (német) 10,2 (olimpiai csúcsbeállítás), 2. Sime (amerikai) 10,2, 3. Radford (angol) 10,3, 4. Figuero (kubai) 10,3, 5. Budd (amerikai) 10,3, 6. Norton. A 3000 méteres akadályfutásban három előfutamot bonyolítottak le. A futamgyőztesek a szovjet Szokolov és Rzsicskin, továbbá a lengyel Krzyszkowiak voltak. Több, esélyesnek tartott versenyző nem jutott a kilences döntőbe, a többi között kiesett a német Ruhl, a lengyel Chromik, a finn Karva­­nen és — gyenge idővel — a két magyar, Simon és Hacker. Lukács László Armin Háry, a világ leggyorsabb futója. Irina Press a 80 m-es gátfutásban gyarapította a Szovjetunió győzel­meit. Jesse Owens, a berlini olimpiai játékok hőse Rómába érkezett, s egy interjú során kijelentette, hogy 200 m-en 20,5 mp-cel, 100 m-en pedig 10,2 mp-cel lehet nyerni. A szovjet Kuc, aki ugyan­csak Rómában tartózkodik, az at­létikai versenyek egyik leglelke­sebb szemlélője, ő Kryzskowiakot vagy Grodetzkyt várja a 10 000 m-es síkfutás győztesének. Dobay az európai Azok a magyar sportolók, akik már végeztek versenyükkel, szor­galmasan látogatják a sportese­ményeket, elsősorban sajátjukét. Igyekeznek tovább tanulni, ta­pasztalatokat gyűjteni. Dobay Gyula, aki a magyar úszók között az egyik legjobb eredményt érte el, s a legjobb európainak bizonyult a 100-as mezőnyben, elmondotta, hogy elé­gedett olimpiai szereplésével. Fő­leg azért, mert egyenletesen 56 mp körül úszott. Átlageredmé­nye sokkal jobb, mint a múlt év­ben. További célja, hogy a jó át­lagon is javítson, s jövőre 56 mp alatt érje el ugyanezt a sorozatot, 1962-ben, az Európa-bajnokság évében pedig 55-re szeretne jut­ni. — A magyar úszókról, köztük az én felkészülésemről is az a vé­leményem — mondotta —, hogy úszóvá­loga­tottban minél több nemzetközi tapaszta­latra lesz szükségünk a jövőben. Ennek ugyanis erősen éreztük hiányát. A csapat tagjai fiatalok, s természetszerűleg megmutatkoz­nak ennek a hátrányai a nagy összecsapáson. Stílusban nem lát­tunk különöset a világ legjobb­­jaitól, úgy úsznak, mint mi, „csak” gyorsabban. Azt is­ észrevettük azonban, hogy fizikailag sokkal erősebbek, mint mi, és gyorsasá­guk ebből is fakad. — Különben én még nem fejez­tem be olimpiai szereplésemet — folytatta Dobay —, bár nem a já­tékok keretében, rám esett a választás a szeptember 4-én Nápolyban sorra kerülő Európa és a többi kontinens válogatott­jának találkozóján, örömmel ve­szek részt ezen. Ahogy hallottam, a 4x100-as gyorsváltóban indulok. A doppingügy fejleményei Még nem ültek el a hullámok, ame­lyeket Knud Enemark-Jensen dán ke­rékpáros tragikus halála váltott ki. Az olasz hatóságok bírósági vizsgála­tot rendeltek el az ügyben, s Cocucci államügyész kijelentette: „Nincs ki­zárva a lehetőség, hogy Jensen a ver­seny előtt izgatószert vett be.” Közben Koppenhágából is érkezett egy jelentés, hogy a dán kerékpáros­csapatot, amely a haláleset után visz­­szalépett a versenytől és hazautazott, a repülőtéren a koppenhágai rendőr­ség várta, s egész éjjel tartó kihall­gatáson igyekezett kibogozni a halál okát. A dán rendőrség elővette a ke­rékpárosok vezetőit és edzőit is. Most újra napirendre kerül az a dopping­ügy is, amely két évvel ezelőtt foglal­koztatta a dán rendőrséget: akkor is kerékpárosokra esett gyanú. Thorkild Madsen, a Dán Kerékpáros Szövetség elnöke a lapokban nyilatkozott, hogy a dán kerékpárosok — orvosuk taná­csára — szedtek ugyan egy tablettát, de az „nem volt dopping, hanem csak vitamin”. Mindenesetre a helyzetet bonyolultabbá teszi, hogy az elnök ál­tal említett orvos kereken tagadja, hogy ő valamiféle szert is rendelt vol­na a kerékpárosok számára. Az ellentmondások kivizsgálása fo­lyik. De az eddigi fejlemények azt sejtetik, hogy valami nem volt rend­ben . . . Jól kezdődött a szabadfogású birkózás Róma, szeptember 1. Alig nyolc óra telt el az izgal­makban bővelkedett kötöttfogású olimpiai birkózóversenyek éjsza­kai befejezése óta, csütörtök , délelőtt a Basilica di Massenzion­­ a világ legjobb szabadfogású bir­­­­kózói megkezdték nagy érdeklő­déssel várt versenyüket, s öt na­pon át, kora délelőttől késő estig vetélkednek a nyolc súlycsoport­ban, hogy eldöntsék az olimpiai érmek sorsát. A délelőtti műsorban három súlycsoport összecsapásai szere­peltek. Magyar szempontból a pe­helysúly volt érdekes, ebben ugyanis Kellermann is szőnyegre lépett. A fiatal magyar birkózó be­mutatkozása jól sikerült, kétvállas győzelmet aratott a svájci Ernst ellen. Kezdetnek jó! Milyen lesz a folytatás? faritól A versenyek iránt egyre fok­o­zódó érdeklődést az olasz keres­kedelem mindjobban igyekszik kihasználni. Például szerdán a Basilica di Massenzióban a bir­kózóküzdelmek színhelyén, a 40 fokos melegben a nézők szinte félóránként szaladgáltak a büfé­hez, hogy felfrissítsék magukat, s meglepődve tapasztalták, hogy az árak egyik napról a másikra kétszeresére emelkedtek. * Csendrendeletet hozott az olim­piai falu parancsnoksága. Esze­rint este 10 óra után nem lehet rádiózni és televíziózni az olim­pikonok háza táján. * Újabb részletek az olimpiai já­tékok fontos kellékéről, az időmé­résről. Létezik egy nemzetközi időmérő szövetség, amely minden sportág versenyeire tapasztalt, hozzáértő időmérőkből álló cso­portokat jelölt ki. Eddig a csúcs­forgalom augusztus 31-én volt, amikor a különböző versenyekre 141 időmérőt kellett egyszerre de­legálni.* Az olimpiai falu cukrásza és inasa tudja meg „legelőször” a Szovjetunió sportgyőzelmeit, mi­vel minden egyes alkalommal rendelés érkezik hozzájuk egy 15 szeletes tortára. Ezzel köszöntik a szovjet sportolók érmeseiket. * Néhány olasz tengerészkatoná­nak sikerült bejutnia az olimpiai falu elkerített női lakrészébe. A trükk igen egyszerű volt. A kapu­őröknek csak ezt kellett monda­niuk: „A zászlófelvonáshoz jöt­tünk!”, és már be is engedték őket. A „zászlófelvonók” persze a légynek sem ártottak a női tá­borban, de — megkockáztatva a laktanyafogságot — legalább eldi­csekedhettek a „bravúrral”. * Sok helyütt lehet együtt látni a versenyeken kívül is a szovjet és az amerikai sportolókat. Általános megállapítás, hogy nagyon jó a vi­szony a két ország sportolói között. Von Saltza, az amerikaiak 16 éves gyorsúszója nagyon meghatódott, amikor egyik jó eredménye után a szovjet versenyzők virágcsokor­ral lepték meg. A szovjet sporto­lók kedveskedéseit az amerikai versenyzők is sokszor viszonozzák. A HOSSZÚTÁVÚ FUTÓVERSENYEKNÉL FRISSÍTŐKET ALKALMAZNAK A legcélszerűbb megoldás. (Mészáros András rajza.)

Next