Népszabadság, 1960. október (18. évfolyam, 233-258. szám)

1960-10-01 / 233. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ * rÁr« •• fillér NÉPSZABADSÁG 1960. október 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS­PÁRT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 233. szám N. SZ. HRUSCSOV: Szilárd meggyőződésünk, hogy a népek megvédik a békét Nyilatkozatok az Izvesztyijában (Tudósítónk tele­fon­jelentése.) Mint a Népszabadság már je­lentette, a Szovjetunióban az Iz­vesztyija szerkesztősége felújí­totta Makszim Gorkij negyed­­százados kezdeményezését, az úgynevezett „világnapot". Szep­tember 27-én volt kerek 25 esz­tendeje, hogy Gorkij kezdemé­nyezésére neves írók, filmesek és rengeteg egyszerű levelező közreműködésével világszerte rögzítették egyetlen nap esemé­nyeit. Az így nyert rendkívül értékes anyagot a Világnap cí­mű könyvben adták ki. Az Izvesztyija csütörtöktől kezdve több napon át bővített ter­jedelemben jelenik meg és köz­zéteszi a szeptember 27-i „Máso­dik világnap” összegyűjtött anya­gának néhány érdekesebb részle­tét. A teljes anyagot könyvalak­ban adják ki. Az Izvesztyija csütörtök esti száma első oldalán közli New York-i tudósítójának a „Második világnap” alkalmából Hruscsov, Kádár, Zsivkov és Gheorghiu-Dej elvtársakkal készített interjúját. Hruscsov­­ elvtárs nyilatkozatá­ban hangsúlyozza: a világ kiemelkedő társadalmi és politikai személyiségeinek most már döntő többsége el­ismeri, hogy az ENSZ köz­gyűlése meg tudja tárgyalni, és köteles megtárgyalni az emberiség előtt álló legéle­sebb és legbonyolultabb kér­déseket. „Szeretném ismét megnevezni ezeket a kérdéseket: — a leszerelés; — az összes gyarmati népek és országok szabadságának és füg­getlenségének katonai biztosítása; — az amerikai légierők idegen területek felett végrehajtott ag­resszív repüléseinek elítélése és megszüntetése; — az Egyesült Nemzetek Szer­vezete végrehajtó apparátusa munkájának konstruktívabb és igazságosabb felépítése." A szovjet kormányfő emlékez­tetett arra a helyzetre, amelyben 25 évvel ezelőtt, az „első világ­nap’’ idején, volt a Szovjetunió. „Huszonöt évvel ezelőtt, amikor egyedül voltunk a kapitalista ten­gertől körülvéve, amikor kevesebb gyárunk, üzemünk, városunk és utcánk, szovházunk és főiskolánk volt, akkor is bátran néztünk szembe a jövővel és megnyertük a jövő ütközetét. Micsoda belát­hatatlan távlatok állnak nyitva előttünk ma, amikor az emberi­ségnek több mint harmada halad előre a szocializmus zászlaja alatt! Napjainkban — folytatta Hruscsov elvtárs — a Szov­jetunió, az egész szocialista tábor — ez a hatalmas, meg­ingathatatlan erő — óriási gazdasági potenciával rendel­­kezik. A testvéri országokat a kommu­nizmus nemes eszméi fűzik ösz­­sze. A világ boldogsága nevében harcolunk együtt felemelő eszmé­nyeinkért, a békés egymás mel­lett élésért. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a népek megvédik a békét.” Kádár János: A békéért és a leszerelésért folyó harc számára a helyzet egyre kedvezőbb Kádár János elvtárs nyilatko­zata a következőképpen hangzik: „A nemzetközi élet eseményei nagyon érdekesen fejlődnek. Egyebek között ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy az Izvesz­tyija tudósítója engem ma New Yorkban talált. Az olvasók ter­mészetesen tudják, hogy harc fo­lyik a béke és a háború, a hala­dás és a reakció erői között. Úgy gondoljuk, hogy a békéért és a leszerelésért folyó harc szempontjából a helyzet a világon és az Egye­sült Nemzetek Szervezetében egyre kedvezőbb. A magyar küldöttség végzi a maga munkáját. Arra készülünk, hogy népünktől kapott megbíza­tásunkhoz híven kifejtsük véle­ményünket a közgyűlésen a nem­zetközi helyzet legfontosabb kér­déseiről, valamint más, számunk­ra fontos kérdésekről. Erőnkhöz képest igyekszünk hozzájárulni a 15. közgyűlés munkájához. Ami New York városát illeti: az ellenünk foganatosított mél­tatlan korlátozó intézkedések miatt csak nagyon keveset tudok mondani róla. Befejezésül, szívélyesen üdvöz­löm az Izvesztyija olvasóit és az egész szovjet népet” — mondotta Kádár elvtárs, Sz. L. I. Tito vendégül látta Nehrut, Nasszert, Sukarnot és Nkrumaht New York, szeptember 30. (MTI) Csütörtök este Tito jugoszláv elnök New Yorkban vendégül lát­ta Nehru indiai miniszterelnököt, Nasszert, az Egyesült Arab Köz­társaság elnökét, Sukarno indo­néziai elnököt és Nkrumaht, a Ghánai Köztársaság elnökét. A „semlegesek csúcstalálkozó­járól” — ahogy a nyugati sajtó a találkozót nevezi — nem adtak ki közleményt, de a Reuter értesülé­se szerint megállapodtak abban, hogy Sukarno indonéz elnök mintegy a csoport nevében is fel­szólal az ENSZ közgyűlésének pénteki ülésén. Csütörtök este egyébként Gheorghiu-Dej, a román küldött­ség vezetője vacsorán látta ven­dégül az újonnan felvett ENSZ- tagállamok képviselőit. Hammarskjöld ENSZ-főtitkár Nasszert, az Egyesült Arab Köz­társaság elnökét hívta meg va­csorára. Hruscsov elvtárs Macmillan beszédéről, a leszerelésről és a szovjet-amerikai viszonyról fluigtim­asitt értekezlet A­ssor­es d­elegáció székházét ölel és Macmillan látogatást tett Mtruscsovnál . Angol források szerint a jövő héten kerül sor a látogatás viszonzására New York, szeptember 30. (MTI) Csütörtök este Macmillan angol miniszterelnök látogatást tett Hruscsov szovjet miniszterelnök­nél a Szovjetunió ENSZ-küldött­­ségének székhelyén. A megbeszé­lés több mint két óra hosszat tar­tott. Az angol külügyminiszter elkísérte a megbeszélésre a mi­niszterelnököt. A megbeszélés után körülbelül­­ félórával az an­gol küldöttség szóvivője sajtóér­tekezletet tartott, amelyen el­mondotta, hogy a két kormányfő kicserélte véleményét több kér­désről, így a leszerelésről, a ber­lini kérdésről és az ENSZ hely­zetéről. A tanácskozás célja csak véleménycsere volt és elhatároz­ták, hogy ezt a véleménycserét folytatni fogják. Szovjet részről semmiféle hivatalos közleményt a megbeszélésekről nem adtak ki. Az angol delegáció köréből szár­mazó értesülés szerint úgy tudják, hogy a szovjet miniszterelnök valószínűleg a jövő hét elején vi­­szontlátogatást tesz Macmillan­­nél s akkor folytatják a megbe­szélést. Mielőtt Macmillan megérkezett volna a szovjet ENSZ-misszió Park Avenue 680. szám alatti há­zába, Hruscsov miniszterelnök a székház kapujában beszélgetett az ott várakozó mintegy 25 újságíró­val. A beszélgetés során kijelen­tette, hogy nem akar beavatkozni az Egyesült Államok belügyeibe, de az a véleménye, hogy a je­lenlegi elnök már nem hozhat ko­moly döntéseket. Hozzátette, hogy az új elnök nyilván sokkal jobb helyzetben lesz. Nagyon remélem, hogy az új elnök hivatalba lépé­se után országaink viszonya ha­tározottan javulni fog — mondot­ta Hruscsov, majd hangoztatta: biztos benne, hogy az új elnök job­ban meg fogja érteni azokat a prob­lémákat, amelyeket az U–2-es repülőgép ügye vetett fel, s job­ban meg fogja érteni a párizsi csúcsértekezlet elmaradásának okait, az abból származó követ­kezményeket. Ezután azt mondot­ta, hogy Eisenhower és Macmillan ki­jelentéseiben, amelyeket a le­szerelésről tettek, nem lát túl­ságosan sok biztatót. Mind a kettő az ellenőrzést helye­zi előtérbe. Mi azonban nem akarjuk ezt, amit mi akarunk, az a leszerelés. Mit érünk az ellen­őrzéssel, hogyha még mindig van­nak rakétáik és az egyik hatalom a másik országba küldheti ezeket a rakétákat? Ezután megkérdezték Hruscso­­vot, hogyha borúlátó, akkor mi­ért folytatja mégis tárgyalásait a különböző államférfiakkal? Nem él benne végső soron a remény? Erre Hruscsov azt válaszolta: Reménykedni akarok. Egy régi orosz közmondás szerint egy csepp víz is követ moz­díthat. Macmillan csütörtök délelőtti beszédéről azt mondta, hogy ezt a beszédet nem találta nagyon konstruktívnak. Macmillan be­széde és magatartása — fűzte hozzá — általában emlékeztet en­gem Chamberlainre. Ezután arról beszélt Hruscsov, hogy az idősebb generációhoz tartozik és nagyon jól emlékszik rá, hogyan tárgyalt a régi Nép­­szövetség a leszerelésről, miköz­ben Hitler fegyverkezett és elő­készítette a második világhábo­rút. Hruscsov visszatért a beszél­getés során a párizsi csúcsértekez­letre és az U–2-es kémrepülőgép ügyére. Azt mondotta, hogy ez megalázó volt a Szovjetunióra nézve. Amikor megkérdezték, hogy előkészült-e az Eisenhower­­ral való találkozásra, azt vála­szolta: „Ha azt mondanám, hogy igen, akkor ez úgy hangzana, mintha könyörögnék ilyen talál­kozóért. De hiszen New Yorkban vagyunk és nem Moszkvában” — tette hozzá. A szovjet kormányfő ezután kijelentette, hogy amikor az Egyesült Államok az U—2-es repülőgépet a Szov­jetunió fölé küldte, a repülő­gépet lelőtték. Ugyanez tör­tént az RB—47-es repülőgép­pel, és ha egy harmadik gé­pet küldenének, azt is ugyan­így lelőnék. Hruscsovot ekkor emlékeztet­ték arra, hogy a Szovjetuniónak is vannak hírszerzői. A hírszerzés is más dolog — mondta Hruscsov — s a repülőgépeknek más or­szágok légiterébe való küldése is más dolog, önök küldenek egy repülőgépet mihozzánk, mi vála­szolunk, s ez háborút okozhat. Mi nem akarunk háborút. A szovjet kormányfő azt mondta, hogy amikor visszatért az Egyesült Államokban tett ta­valyi látogatásáról, semmiféle ba­rátságtalan kijelentést nem tett Eisenhower elnökről vagy az amerikai népről. Azt mondta, re­méli, hogy a két ország viszonya javulni fog. S önök hogyan rea­gáltak erre? A Szovjetunió fölé küldték az US 2-t! Mi pedig be­csületes tárgyalásokat akartunk folytatni az Egyesült Államok el­nökével. A szovjet kormányfő végül azt mondotta, reméli, hogy az ame­rikai nép jobban meg fogja ér­teni a szovjet álláspontot a nem­zetközi kérdésekben. Hruscsov elvtárs és Macmillan miniszterelnök megbeszélése New Yorkban. Hruscsov és Gomulka elvtárs megbeszélése New York, szeptember 30. (TASZSZ) A Szovjetunió miniszterelnöke mellett működő sajtócsoport közli: Szeptember 29-én a Szovjetunió ENSZ-képviseletének a Park Avenuen levő székhelyén N. Sz. Hruscsov, az ENSZ közgyűlésé­nek ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője találkozott W. Gomulkával, a Lengyel Nép­­köztársaság küldöttségének veze­tőjével. A szívélyes baráti légkörben le­folyt megbeszélésen kicserélték véleményüket a közgyűlés mun­kájáról és egyes nemzetközi kér­désekről.

Next