Népszabadság, 1960. október (18. évfolyam, 233-258. szám)
1960-10-01 / 233. szám
2 Öt kormányfő javaslata újabb Hruscsov—Eisenhower találkozóra Felszólalások a közgyűlés péntek délelőtti ülésén New York, szeptember 30. (MTI) Péntek délelőtt — magyar idő szerint 15.56 órakor — összeült az ENSZ-közgyűlés plenáris ülése, hogy folytassa a nemzetközi helyzet általános vitáját. A délelőtti ülésen a válasz jogán elsőnek W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a lengyel ENSZ-küldöttség vezetője kért szót. Macmillan angol miniszterelnök csütörtöki közgyűlési beszédére válaszolva, Gomulka bevezetőül rámutatott, hogy Macmillan egyetlen tényt sem cáfolt meg, amelyet ő (Gomulka) Nyugat- Németországgal kapcsolatban, mindenekelőtt pedig a nyugatnémet revánskövetelésekről a közgyűlés elé tárt. A lengyel küldöttség vezetője Macmillan magatartását a néhai Chamberlain politikájához hasonlította, majd rámutatott: Amikor a bonni állam vezetői „egyenjogúságot” követelnek a fegyverkezés terén és Nyugat-Németország mai szövetségesei lépésről lépésre meghátrálnak az ilyen követelések előtt, azzal próbálnak érvelni, hogy nem lehet egy nagy nemzetet másokkal szemben hátrányos feltételek közé kényszeríteni. Úgy látszik — folytatta ezután a lengyel küldöttség vezetője —, hogy amikor Macmillan Nyugat- Németország területkövetelő politikáját támogatja, ezzel akarja „meghálálni" Adenauer együttműködését Lengyelország és a lengyel határok biztonsága azonban nem függhet a NATO-hatalmak egymás közti mesterkedéseitől A lengyel határokat nemcsak az egész lengyel nép védelmezi, hanem a varsói szerződés valamennyi tagállama is — hangsúlyozta. A lengyel küldöttség vezetője ezután arról beszélt, hogy a lengyel kormányt és a lengyel népet nem vezeti rossz szándék a német nép irányában. Távol áll tőle a kollektív felelősség elve. Lengyelország reméli és ezt több ízben kifejezésre is juttatta, hogy elérkezik az idő, amikor Lengyelország békében és barátságban él az egész német néppel, úgy, mint ezt jelenleg teszi a sovinizmustól mentes Német Demokratikus Köztársasággal. — Macmillan úgy beszélt — folytatta Gomulka —, mintha nem lenne tudomása Adenauer, Erhard és a nyugatnémet kormány más vezetőinek területkövetelő kijelentéseiről. Tény azonban, hogy ezek a kijelentések erélyes tiltakozásra találtak az európai közvéleménynél, beleértve Nagy- Britanniát is — mutatott rá. A következő felszólaló, Ahmed Sukeiri, Szaúd-Arábia képviselője, javasolta, hogy semleges országok vezetőinek részvételével tartsanak szovjet—amerikai csúcstalálkozót. A szaud-arábiai küldött azzal indokolta javaslatát, hogy a múlt tapasztalatai szerint „nincs sok értelme újabb négyhatalmi találkozót tartani”. A szaud-arábiai küldött támogatta az algériai és az ománi nép harcát. Hangsúlyozta, hogy a franciák a genfi konvenció rendelkezéseinek megszegésével gyarmati háborút viselnek Algéria ellen és rámutatott, az angolok harckocsikkal, lökhajtásos repülőgépekkel és ágyúkkal igyekeznek elnyomni a függetlenségért harcoló omani népet. Nyugat-Irián kérdéséről szólva Sukeiri rámutatott, hogy Nyugat- Irián Indonéziához tartozik és nincs olyan hatalom, amely elszakíthatná ezt a területet az anyaországtól. Sukeiri sajnálkozását fejezte ki, hogy Kongó — mint mondotta — belesodródott a hidegháborúba és hangsúlyozta, meg kell engedni, hogy Kongó maga határozza meg jövőjét. Ugyanakkor szükségesnek mondotta az ENSZ-haderők kongói jelenlétét és elismerő szavakkal emlékezett meg Eisenhower elnök úgynevezett afrikai gazdasági segélyprogramjáról. Lukeiri felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy a közgyűlés munkája kedvezőtlen körülmények között folyik. New York nem bizonyult ideális székhelynek — mondotta. — Több kormányfőt, aki a béke szolgálatára érkezett az Egyesült Államokba, enyhén szólva kedvezőtlen fogadtatásban részesítettek. Az ENSZ bizonyos nyomás célpontjává vált az igazság szándékos elferdítése céljából. Sukeiri figyelmeztetett arra, hogyha nem szűnik meg a megkülönböztetésnek, a félrevezetésnek és az igazság elferdítésének ez a kampánya, akkor az ENSZ kénytelen lesz menedéket keresni ott, ahol biztosítják számára a szabadságot és az igazságosságot. Szaúd-Arábia képviselője ezután nagy elismeréssel beszélt Hruscsovról, a szovjet minisztertanács elnökéről, a szovjet küldöttség vezetőjéről. — Hruscsov miniszterelnök — mondotta — a külpolitika nagy mestere, nemcsak a bennünket foglalkoztató problémákat vázolta fel a közgyűlésen, hanem váratlanul ható megoldásokat is javasolt. Bennünket nem kell emlékeztetni arra, hogy Hruscsov miniszterelnök nem egyszerűen államfő, ennél több. Tulajdonképpen egy világot átfogó szociális, politikai és gazdasági rendszer megtestesítője. A mai helyzetben az ENSZ nem teljesítheti maradéktalanul kötelességét, ha nem megy Hruscsov elébe a békéhez vezető úton. Szaúd-Arábia képviselője végül támadta Nixon és Kennedy amerikai elnökjelölteket, mert — mint rámutatott — beavatkoznak az Izrael és az arab államok közötti vitába. A délelőtti ülés utolsó felszólalója Etiópia képviselője volt. Támogatta az ENSZ kongói akcióját, személy szerint pedig Hammarskjöld főtitkárt. Foglalkozott az ENSZ szerepével és hangsúlyozta, az ENSZ-nek fenn kell maradnia, mert „az egyetlen védelem a nagy és a kis országok számára egyaránt”. Rámutatott, hogy az újonnan függetlenné vált afrikai országok megjelenése megszilárdította az ENSZ-et és megismételte I. Hailé Szelasszié császárnak a kollektív biztonság megteremtésére 1936-ban a Népszövetséghez intézett felhívását. Az etiópiai küldött végül elítélte Franciaország algériai háborúját és sürgette, hogy tartsanak népszavazást Algériában. A péntek délelőtti ülés magyar idő szerint 18:22 órakor ért véget. * Mint az ADN jelenti, a közgyűlés 15. ülésszakán részt vevő öt magasrangú államférfi — Nkrumah ghánai elnök, Nehru indiai miniszterelnök, Sukarno indonéz elnök, Nasszer, az EAK elnöke és Tito jugoszláv elnök — határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben javasolja Hruscsov szovjet miniszterelnök és Eisenhower amerikai elnök találkozóját. Cyrus Eaton levele Fulbright szenátorhoz New York, szeptember 30. (TASZSZ) Cyrus Eaton levelet küldött Fulbright szenátornak, a szenátus külügyi bizottsága elnökének. Levelében helyesli azt a bírálatot, amellyel a szenátor Hruscsov mozgási szabadságának korlátozását illette. Ugyanekkor Eaton vizsgálatot követel azzal kapcsolatban, hogy felbérelt emberekből álló maroknyi huligáncsoportok tüntetéseket rendeztek több ENSZ-küldöttség vezetője ellen. Eaton megelégedéssel ír Fulbright szenátor „teljesen jogos bírálatáról”, majd felteszi a kérdést: „Ki pénzeli azokat a hivatásos bérenceket, akik körülveszik a külföldi nagykövetségeket s sértő plakátokkal és megjegyzésekkel háborgatják a külföldi vendégeket. Nehéz elhinni, de tájékoztattak róla, hogy a nem kívánatos akciókra jelentős állami összegeket fordítanak, amelyeket más címen számolnak el.” „Alaposan megismerkedtem az úgynevezett magyar szabadságharcosok vezéreinek múltjával is — írja a továbbiakban Eaton. — Kiderült, hogy sokan közülük a múltban a Magyarországot megszálló náci hadsereg tisztjei voltak, s Hitler veresége után, természetesen, kénytelenek voltak megszökni az országból”. „E felbérelt csoportok tevékenységének egyes vonásait mulatságosaknak tarthatnánk, ha a világ szemében nem okoznának olyan nagy kárt az Egyesült Államok jó hírnevének.” NÉPSZABADSÁG 1960. október 1. siómba! A líbiai, a nepáli és a libériai küldött beszéde az ENSZ közgyűlésének csütörtök esti ülésén New York, szeptember 30. (TASZSZ) Az ENSZ csütörtök esti ülésén az ecuadori külügyminiszter után Muhiddin Fikini líbiai küldött szólalt fel, s kifejezte népének szolidaritását az afrikai és az ázsiai országok népeivel. Hangsúlyozta, hogy kormánya a kölcsönös tisztelet és egyetértés útján kíván haladni a nyugati és a keleti országokkal. Részletesen foglalkozott az afrikai népeket legjobban érdeklő problémákkal. Elítélte Franciaország kormányát az algériai háború miatt. Elérkezett az ideje — mondotta —, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete eleget tegyen kötelességének és biztosítsa az algériai kérdés megoldását az algériai népnek a függetlenséghez és az önrendelkezéshez való joga alapján. Hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni a Kongói Köztársaság egységét és területi épségét. A líbiai küldött kifejezésre juttatta népének mélységes aggodalmát a Dél-Afrikai Unióban tomboló faji politika miatt. Befejezésül hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek fontos szerepet kell játszania a legidőszerűbb nemzetközi kérdésnek, a leszerelésnek megoldásában. Ezután B. P. Koirala nepáli miniszterelnök emelkedett szólásra. Üdvözölte az ENSZ új tagjait, majd kifejezte azt a reményét, hogy a még mindig gyarmati uralom alatt élő országok mielőbb elnyerik függetlenségüket, elfoglalják helyüket az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ mindaddig nem lehet valóban egyetemes szervezet, amíg a Kínai Népköztársaság nem foglalhatja el benne az őt megillető helyet. Koirala határozottan síkraszállt Algéria függetlensége mellett és rámutatott arra, hogy Franciaország nem tartotta meg De Gaulle Algériára vonatkozó tavalyi, ünnepélyes ígéreteit. A kongói helyzettel kapcsolatban a nepáli miniszterelnök hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a Kongói Köztársaság területi épségét és politikai függetlenségét. Ellenezte azt a szovjet javaslatot, hogy a főtitkári tisztséget három főből álló főtitkárságra bízzák. Befejezésül Koirala részletesen elemezte a leszerelés problémáját és hangsúlyozta, hogy a leszerelés megoldása elsőrendű fontosságú. Úgy véljük — mondotta —, hogy az általános és teljes leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett maradéktalanul lehetséges. A közgyűlés délutáni plenáris ülésén utoljára Rudolph Grimes libériai külügyminiszter mondott beszédet. Kijelentette, hogy a leszerelés kérdésében megegyezésre kell jutni. A világ — mondotta — nem tekintheti többé a háborút politikai eszköznek. Algéria és Kongó kérdésével foglalkozva a libériai küldöttség vezetője megállapította, hogy a gyarmati rendszer minden formájában a végét járja, de sebeket hagy a függő és leigázott népek testén. Sajnálatát fejezte ki a kongói helyzet miatt, mégis úgy nyilatkozott, nem támogathatja azt a javaslatot, hogy a kongói ENSZ-csapatok élére afrikai parancsnokságot állítsanak. Csalódást keltett Macmillan beszéde Nemzetközi sajtókörökben csalódást okozott Macmillan angol miniszterelnöknek csütörtökön az ENSZ közgyűlésen elhangzott beszéde. Mint az ADN New York-i különtudósítója írja, a miniszterelnöknek a leszerelés kérdéséről szóló fejtegetései nem voltak egyebek a már ismert nyugati álláspont megismétlésénél. A Nyugat előbb akar ellenőrzést és megfigyelést a tényleges leszerelési tárgyalásoknál. Nyugati újságírókörökben felfigyeltek arra, hogy Macmillan feltűnően idegesen mondta el beszédét. E körökben nemtetszést szült az is, hogy az angol miniszterelnök a nyugatnémet atomfelfegyverkezés védelmezőjeként lépett fel. Noha Macmillan azt állította, hazájának semmiféle oka nincs, hogy a német militarizmust kedvező fényben tüntesse fel, mégis arról beszélt, hogy szó sem lehet Nyugat-Németország békét veszélyeztető „önálló katonai akciójáról”, mert a nyugatnémet fegyverkezés a nyugati szövetség keretein belül történik meg. Az egyetlen „javaslat”, amelyet Macmillan a leszerelés kérdésében előterjesztett, előirányozza, hogy az ellenőrzési és megfigyelési intézkedések kidolgozására műszaki és tudományos szakértői bizottságot állítsanak fel. E szakértőknek meghatározott időn belül kellene kidolgozniuk jelentésüket. „Nincs egyetlen igazi javaslata sem" Mint londoni tudósítónk, Frank Gullett írja, bizonyos csalódottság érződik a polgári lapok hangjából amiatt, hogy a miniszterelnök nem tudta megragadni az alkalmat, és hogy a washingtoni hidegháborús politika mellé való felzárkózás helyett nem tudott új, építő javaslatokkal hozzájárulni a jobb megértés kialakításához. Mindamellett továbbra is reményeket fűznek Angliában a Hruscsov és Macmillan között sorra kerülő tárgyalásokhoz. A Daily Express kijelenti: „Bíznunk kell abban, hogy a világ vezető álkamférfiaival való találkozások során Macmillan új alapot fog találni egy csúcsértekezlet megvalósításához.” A jobboldali Daily Mail szerint Adenauernak különös oka van rá, hogy elégedett legyen, mert Macmillan védte Nyugat-Németország ügyét. A Times kételkedve kérdi, vajon a Macmillan javasolta szakértői bizottság képes-e politikai hátsó gondolatok nélkül megtalálni a súlyos problémák megoldását. A News Chronicle írja: — Macmillan nem közölt feltűnést keltő új tervet. Egyetlen új javaslata nagyon szerény, utalása a leszerelésre ismert tények felsorolásán alapszik. A Daily Express vezércikke csupán Macmillan és Hruscsov megbeszéléseit tartja igazán jelentőseknek. A miniszterelnök New York-i útjának eredményét nem a közgyűlésen végzett teljesítményei szerint kell megítélni. Sokkal fontosabbak megbeszélései Eisenhowerral és Hruscsovval — írja a lap. A Daily Worker írja vezércikkében: Macmillan útja előtt mérhetetlenül felfújták a miniszterelnök közvetítő és hídverő szerepét. Kitűnt azonban, hogy csak az Egyesült Államok szóvivője. A hidegháború változatlanul hideg maradt, Macmillan pallérozott mondatai dacára. Nem volt egyetlen igazi javaslata sem. A szakértői értekezlet, amelyet ajánlott, csak végtelenül akadékoskodó szószaporítás lenne, amely folyton távolodnék az igazi leszereléstől. A valóban komoly javaslatok, amelyek a világon segíthetnének, csak a szocialista országoktól és olyan államoktól jöttek, mint azok, amelyeket Nkrumah és Nasszer képvisel. Ezek az államok nagyszerű és biztató egyetértést mutattak a békéhez szükséges közös erőfeszítés irányát illetően. Javaslataik tárgyalások és megegyezés alapját képezhetik. „Adenauer védőügyvédje..." Az Humanité hasábjain Pierre Courtade Macmillan beszédével foglalkozva rámutat, hogy a brit kormányfő beszédei általában sokkal kevésbé jelentősek, mint a magánbeszélgetések során tett kijelentései. Végleges ítéletet nem lehet alkotni a közgyűlésen elhangzott felszólalása nyomján. Azt lehet gondolni, hogy folyosói közvetítő tevékenysége nem teljesen vág egybe nyilvános állásfoglalásaival. Ha azonban úgy is jött Macmillan New Yorkba, mint közvetítő, a közgyűlésen elmondott beszéde bizonyára nem fogja megkönnyíteni a feladatát. Courtade különösen kiemeli, hogy Macmillan Adenauer védőügyvédjeként jelentkezett. Olyan kijelentéseket tett, amelyek komolyan gyöngítik vagy talán meg is semmisítik közvetítői esélyeit. Kezesként jelentkezett Nyugat-Németország revansvágyó köreinek békés szándékait illetően. Courtade hangsúlyozza, hogy annyi bizonyos: a Szovjetunió, a többi szocialista állam — különösen pedig Németország szomszédai — nem fogják megengedni, hogy bárki is játsszék a német militarizmus kérdésével. Saját védelmére és nyilván azért, hogy megőrizze közvetítő esélyeit, Macmillan azt híresztelte, hogy amit a közgyűlésen mondott, annak nincs semmi fontossága, kénytelen volt így beszélni, hogy az amerikaiak kedvére tegyen, és ezzel tárgyalóképes helyzetbe jusson. Egy dolog biztos — írja Courtade —, Macmillan téved, ha azt hiszi, hogy a diplomácia abból áll: magánbeszélgetésben az ellenkezőjét mondani annak, amit a nyilvánosság előtt jelent ki...