Népszabadság, 1960. október (18. évfolyam, 233-258. szám)

1960-10-23 / 252. szám

2 Tanárskwznak kót sanksaare^avt kiitdiiitvi A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének XXXVI. kongresszusa (Tudósítónktól.) Szombaton, a SZOT-főiskola nagytermében megkezdte tanács­kozását a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerveze­tének XXXVI. kongresszusa. A kongresszuson megjelent Brutyó János elvtárs, a SZOT főtitkára, és Nagy Józsefné elvtársnő, köny­­nyűipari miniszter. A beszámolót Terényi László elvtárs, a szak­szervezet főtitkára tartotta. A központi vezetőség beszámo­lója átfogó képet adott a legutób­bi, 1956 nyarán tartott kongresz­­szus óta eltelt időszak munkájá­ról. Négy esztendő alatt — mon­dotta Terényi elvtárs — a szakszervezet politikailag és szervezetileg megerősödött, egységesebb lett, eredményes munkát végzett, a tagság nevelése, szocialista öntu­datának kialakításában, a dolgo­zók élet- és munkakörülményei­nek javításáért. A szakszervezet tevékenységé­nek nem kevés része van abban, hogy az iparág üzemeinek, válla­latainak munkásai, műszaki és adminisztratív dolgozói gyorsan helyrehozva az ellenforradalom okozta károkat általában sikerrel teljesítették a hároméves terv fel­adatait. 1959-ben a papírgyártó ipar 18, a feldolgozó ipar mintegy 45, az állami nyomdaipar 37,8 százalékkal termelt többet, mint 1955-ben. A kiadott könyvek példány­­száma ugyanezen idő alatt 22,8 millióról 31,2 millióra emelkedett. 1959-ben az egy órára eső átlag­­kereset a papírgyártó és feldolgo­zó iparban, valamint a miniszté­riumi nyomdaiparban mintegy 32, illetve 33 százalékkal volt na­gyobb, mint 1955-ben. A szakszer­vezet a beszámolási időszakban több intézkedést dolgozott ki a fiatalok, a nők munkájának meg­könnyítésére. A szakszervezet ja­vaslatára egész sor ütemben csök­kentették az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók munka­idejét. Az iparág termelési eredményei ellenére nem kielégítő a termelé­kenység növekedésének üteme Sok helyütt az érvényben levő tel­jesítményszintek, bérrendszerek nem ösztönöznek megfelelően a termelékenység fokozására. A ter­melékenységemelést gátolja az is, hogy az új gépekre néha hosszú hónapokig egyáltalán nem, vagy túl laza teljesítménykövetelmé­nyeket állapítanak meg. A második ötéves tervben a papír- és nyomdaipar sok új gé­pet, berendezést kap, a nyomda­üzemek egész sorát fejlesztik, új üzemeket építenek, illetve a ré­gieket bővítik, korszerűsítik. A szocialista munkaverseny­ben célul kell kitűzni a techni­ka jobb kihasználását, a fe­gyelmezettebb, lelkiismerete­sebb munkát, az anyagokkal, különösen az im­portanyagokkal való takarékosko­dást, a minőség javítását, a ter­melékenység emelését. A szakszervezet újonnan meg­választandó vezetősége, minden aktivistája ügyeljen rá, hogy az üzemekben sorra kerülő beruhá­zásokat gazdaságosan, ésszerűen valósítsák meg, tárják fel a ter­melés tartalékait, segítsék a szak­munkás-utánpótlást és tovább­képzés megszervezését, harcolja­nak az indokolatlan túlóráztatá­sok ellen, a balesetek megelőzé­séért, a dolgozók érdekében ho­zott rendeletek és törvények szi­gorú betartásáért. A kongresszus ma folytatja munkáját. A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének XX. kongresszusa Szombat délelőtt a Vasas Szék­ház nagytermében megkezdte ta­nácskozásait a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszerveze­tének XX. kongresszusa. Részt vett a tanácskozáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Varga György, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának titkára is. Meg­jelent az ülésen Conrado Bequer Diaz, a kubai cukoripari szak­szervezet főtitkára és Orestes Ipa­ri é­s Issac, a kubai cukoripari szak­­szervezet nemzetközi osztályának titkára. A tanácskozást Hunya István, a MEDOSZ elnöke nyitotta meg, majd Varga János, a szakszerve­zet főtitkára terjesztette a kong­resszus elé a MEDOSZ központi vezetőségének beszámolóját. — A legutóbbi kongresszus óta — mondotta — hazánk belpoliti­kai életében lényeges javulás kö­vetkezett be. Erős munkás-paraszt hatalmunk van. Megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. A dol­gozók egyértelműen magukévá tették a Magyar Szocialista Mun­káspárt fő céljait. Népi államunk politikai és gaz­dasági erősítéséhez szakszerveze­tünk is hozzájárult. A továbbiak­ban az a legfontosabb feladatunk, hogy a párt által megszabott irányelveket követve sajátos módszereinkkel a lehe­tő leghatékonyabban dolgoz­zunk a VII. pártkongresszus határozatainak megvalósítá­sáért. Részletesen szólt ezután a MEDOSZ előtt álló közvetlen fel­adatokról, a mezőgazdasági mun­kaverseny fejlesztéséről, a dolgo­zók érdekeinek szolgálatáról. Varga János beszéde után Szi­lágyi József, a felülvizsgáló bi­zottság elnöke terjesztette a kong­resszus elé a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a vita a be­számoló és a jelentés felett. A vitában felszólalt Fehér La­jos, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára is. Elismeréssel emlékezett meg arról a munkáról, mellyel a mezőgazdaság állami szektorának dolgozói, illetve a MEDOSZ tagjai hozzájárultak a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­ben elért eredményekhez, a termelőszövetkezetek megszi­lárdításához. Hangoztatta, hogy erre a segí­tőkészségre a jövőben is nagy szükség lesz. Megállapította, hogy a mezőgazdaság állami szektorá­ban is nagyon sok még a tenni­való a munkatermelékenység erőteljesebb emelésével kapcso­latban. A gépesítés mai foka mellett jobb munkaszervezéssel, a mun­kaidő jobb kihasználásával, oko­sabb üzemszervezéssel kedvezőbb eredményeket érhetünk el. Ehhez azonban nagyobb szakértelem is szükséges. Éppen ezért a MEDOSZ egyik legfontosabb feladata, hogy a dolgozók politikai, erkölcsi ne­velése mellett többet foglalkoz­zék a szakmai oktatással, a me­zőgazdasági szakmunkásképzés széleskörű megszervezésével. A szakszervezet sokat tehet azért is, hogy a továbbiakban is minél több tapasztalt, a nagyüzemi gaz­dálkodáshoz értő szakember je­lentkezzék termelőszövetkezeti munkára. Elmondotta, hogy a múlt év ele­je óta csaknem ötezer vezető be­osztású dolgozó, nagyrészt szak­ember ment a termelőszövetkeze­tekbe és máris jelentős érdemeket szereztek a szövetkezetek megszi­lárdításában. Ezután Fehér elv­társ az állami gazdaságok példá­jával szemléltette, hogy a tartalé­kok feltárása és helyes kihaszná­lása milyen nagyarányú termés­emelkedésre vezethet. Befejezésül a mostani őszi mezőgazdasági munkák meggyorsításával kapcso­latos feladatokról beszélt. A kongresszus ma folytatja munkáját. NÉPSZABADSÁG 1930. október 23. vasárnap A Hazafias Népfront országos elnökségének látogatása Mezőhéken A Hazafias Népfront országos elnöksége Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront elnökének ve­zetésével meglátogatta a Mező­­héki Állami Gazdaságot és a me­­zőhéki Táncsics Termelőszövet­kezetet. Mezőhéken nagy szeretettel fo­gadták a küldöttséget: Dobi Ist­vánt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, dr. Münnich Ferencet, a kormány elnökét, dr. Ortutay Gyulát, a Hazafias Nép­front főtitkárát, Szabó Pál Kos­­suth-díjas írót és Z. Nagy Fe­rencet, a Népfront alelnökeit, Harmati Sándort, Nánási Lászlót, Szatmári Nagy Imrét, Vass Ist­­vánnét, a Népfront országos tit­kárait, Nagy Dánielt, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, dr. Ham­vas Endre Csanádi püspököt, Be­­resztóczy Miklós pápai prelátust, Rchátz Imre pécsi pedagógust, Barcs Sándort, az MTI vezérigaz­gatóját, Bognár József egyetemi tanárt, Danovits Lajos győri he­gesztőt, Göncz Ilonát, a Szombat­­helyi Textilgyár szövőnőjét, Szabó Árpádné csurgói pedagógust és Vigh Imrét, a székkutasi Vihar­sarok Termelőszövetkezet elnökét, a Hazafias Népfront országos el­nökségének tagjait. A Népfront elnökségét elkísérte útjára Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának el­ső titkára, Oláh György, a Szol­nok megyei Tanács VB-elnöke és Horváth Imre, a Hazafias Nép­front Szolnok megyei elnöke. A vendégek először az állami gazdaságba látogattak, ahol Oláh János, a gazdaság igazgatója is­mertette az élüzem címmel öt­ször kitüntetett nagyüzem ered­ményeit és terveit. Ezután néhány üzemegységet tekintettek meg: Révész Margit, a baromfi­tenyésztő-telep helyettes vezetője, Mészáros István főgépész, Kés­márki László állattenyésztési ag­­ronómus adott tájékoztatót az üzemegységek életéről. Ezután az állami gazdaság mű­velődési házában ebéden látták vendégül a­ Népfront országos el­nökségének tagjait, akiket Csáki István köszöntött és beszámolt Szolnok megye, az ország egyik legnagyobb termelőszövetkezeti megyéjének helyzetéről, ismertet­te a megye mezőgazdasága fej­lesztésének eredményeit. Kállai Gyula válaszában meg­köszönte a baráti fogadtatást. — A Hazafias Népfront elnök­sége elhatározta — mondotta a többi között —, hogy társadal­munk politikai és gazdasági éle­tének néhány fontos kérdését a helyszínen tanulmányozza. Ennek eredményeként látogattunk Mező­­hékre. Elnökségünkben együtt vannak társadalmunk valameny­y­nyi rétegének képviselői, szemre — nem sértő szándékkal szólva — „vegyes” összetételű testület­nek látszunk. Közöttünk van az Elnöki Tanács és a kormány el­nöke, a római katolikus egyház egyik vezetője, tudományos éle­tünk kiválóságai, termelőszövet­kezeti elnökök, pedagógusok, ki­váló munkások. A közöttünk levő különböző­ség azonban csak azt példáz­za, hogy a társadalom külön­böző rétegeiből, különböző helyekről, utakról jöttünk, de a fő kérdésekben — amelyek hazánk szocialista építését, békéjét, függetlenségét, né­pünk jólétét érintik — egyet­értünk. Nem mindannyian vallunk egy világnézetet, de híven szolgáljuk azt a népi, nemzeti egységet, amely a párt vezetésével a Haza­fias Népfrontban testesül meg. Kállai elvtárs beszéde további részében kiemelte: társadalmunk­nak ez a politikai egysége a ha­zánkban végbement történelmi változások eredményeként jött létre. Amíg például a föld a nagy­­birtokosok tulajdonában volt, szó sem lehetett társadalmi egység­ről. A mi társadalmunk egységé­nek alapja itt keresendő, az élet fejlődő új rendszerében. — Örülök, hogy a Hazafias Népfront országos elnöksége el­jött ide, közöttük olyanok is, akik nem mezőgazdasági szakembe­rek, nem mezőgazdasággal foglal­koznak — folytatta Kállai Gyula. — Ez azt mutatja, hogy közösek az örömeink és a gondjaink. Na­gyon örvendetes, hogy népünk közös gondjává vált mindaz, ami ma hazánkban történik. Az elnökség tagjai délután a Munka Vörös Zászló Érdemrend­del és a Minisztertanács vándor­zászlajával kitünteti Táncsics Termelőszövetkezetbe mentek, ahol Tresser Pál, a termelőszö­vetkezet elnöke ismertette a gaz­daság eredményeit. A termelőszövetkezet tagjait dr. Münnich Ferenc üdvözölte. — Ha körülnézünk ebben a szép termelőszövetkezetben — mondot­ta egyebek között —, meggyőződ­hetünk, mennyire megváltozott rendszerünkben a parasztember sorsa. A termelőszövetkezet sok tagja tágas, fürdőszobás házban lakik és a nagy számban sora­kozó serlegek és oklevelek is azt bizonyítják, hogy szövetkezetük a szívükhöz nőtt. Kell-e ennél jobb bizonyítéka annak, hogy jó úton haladunk? Érdemes dolgozni a szocializ­musért, amelynek építését senki sem zavarhatja meg. Dr. Münnich Ferenc és Kállai Gyula ezután felkereste újonnan épült otthonukban Szalai Lajos, Panyik Sándor és Vésze Sándor termelőszövetkezeti tagokat és csa­­ládjukat. A Táncsics Termelőszövetkezet korszerű tehenészetét Fehér Ká­roly agronómus, a sertéstenyésze­tet Murányi Sándor agronómus mutatta meg a vendégeknek. Az egész napos látogatás vé­gén dr. Ortutay Gyula mondott köszönetet a szíves vendéglátá­sért, a gazdag, hasznos élmé­nyért. (MTI) — Svájcban születtem — kezd­te elbeszélését a ragyogó külsejű, szomorú óriás. — 11 esztendővel ezelőtt jöttem Magyarországra. Jól emlékszem, mennyi tárgyalás, levelezés előzte meg az idejövete­lemet, a maguk szép magyar nyelvén mondva: „brusztolt" értem a minisztérium, a gyár, a külke­reskedelem, végül másfélmillió forint ellenében megérkeztem ebbe az országba, amelyet azóta annyira megszerettem. Hát még ha ... de nem szeretnék rögtön panaszkodni, folytatom az elején, ott, hogy megérkeztem. A Láng Gépgyárba kerültem. Itt úgy fogadtak, hogy erről még ma sem tudok meghatódottság nélkül szólni. Különleges alapo­zású, külön szobát kaptam, ne­hogy a műhelyekből egy rezdülés is behatolhasson hozzám, és za­varja a munkámat. Ha odakinn, a műhelyben csak úgy rengett a föld, nálam meg sem moccant a talaj a talpam alatt, és én bol­dog voltam, hogy ilyen nagysze­rű munkakörülményeket terem­tenek nekem, a messziről jött idegennek. Még temperált levegőt is biztosítottak a külön szobámba, úgy, hogy télen-nyáron egyfor­mán 18—22 fok a hőmérséklet ná­lam, és páramentes, egyenletes a levegő, ami a testemnek, vala­mint az általam készített munka­darabnak egyaránt igen egészsé­ges. — Dédelgettek, gondoztak, gyö­nyörködve mustrálgattak: „mi­lyen gyönyörű”, „milyen modern” — ilyeneket mondogattak a fülem hallatára, s én igyekeztem méltó lenni a bizalomhoz. Tehát: igye­keztem. Képességeimhez híven a legfinomabb szerszámokat, készü­lékeket, a legkényesebb alkatré­szeket fúrtam a lehető legnagyobb pontossággal, selejtmentesen, s akik megismertek, azt mondták rólam: olyan pontosan senki sem dolgozik mint én. Szerénytelenség nélkül állíthatom: mindenki elégedett volt a munkámmal. Éppen ezért mindinkább vágy­tam arra, hogy munkámat meg­felelően honorálják is. Mit értek ezalatt? Azt, hogy többet dolgoz­hassak! Hiszen én nem tisztelet­beli állásba jöttem ide! Utálom az ácsorgást, gyűlölöm a tétlenséget. Elvégre én erős vagyok, nagy erő­kifejtésre képes, a napi 8 órai munka nekem meg se kottyan, ez engem nem elégít ki. De hiába vártam, hogy kielégítsék ezt a kívánságomat. Kétségtelen: ma is ugyanúgy szeretnek, becéznek a gyárban, mint amikor idekerül­tem. De... Én azt szeretném, ha sokkal jobban kihasználnának. Nézze, kérem, amikor 11 évvel ez­előtt ide kerültem, és csak 8 óra hosszat engedtek dolgozni, arra gondoltam, hogy még fiatal va­gyok, bizonyára ezért kímélnek, a ha majd felserdülök, megismer­nek, minden másképp lesz. De maradt minden változatlanul. Pe­dig 11 év nagy idő. Maguknál, embereknél, a 0 év a szépséges gyermekkor. Nálam? A duzzadó erő, az alkotás kora! Sőt, már­­már közeledni látszik az öregség, jóllehet ez gondozott külsőmön nem látszik. De most már mind­inkább számítanak, fájnak a múló évek. Iszonyú! Néha éjszaka vagy délutáni álmom közepette arra rezzenek fel: mi lesz, ha kiöreg­szem? Elvégre annyi új, talán nálam is nagyobb képességű kol­léga születik szerte a világon, mi lesz, ha a helyembe kerülnek, anélkül, hogy kiélhettem, kidol­gozhattam volna magam kedvem­re. Ha egy szép napon nem azt mondják rólam: „milyen modern”, hanem azt: „milyen elavult, milyen maradi". Ha legalább sokat dolgozhat­nék most , könnyebben elvisel­ném majd egyszer a nyugdíja­zást ... Hiszen volna számomra munka sok ... De amint látja, én már kora délután itt alszom egye­dül, nincs mellettem senki, nem törődik velem senki... Letelik 8 vacak óra , és leállhatok! Mondom: nagyon megszeret- A Pravda ismerteti a magyar kormány határozatát A Pravda szombati számában, budapesti tudósítójának jelenté­se alapján, ismerteti a forradal­mi munkás-paraszt kormány határozatát Kádár János állam­­miniszternek, a magyar ENSZ- küldöttség vezetőjének beszámo­lójával kapcsolatban. Az ismertetés kiemeli, hogy a magyar kormány, a magyar nép folytatja harcát a békéért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élé­séért, az általános és teljes lesze­relésért, s a magyar kormány tá­mogatja a Szovjetunió javaslatát a gyarmati rendszer felszámolá­sáról. (MTI)

Next