Népszabadság, 1960. október (18. évfolyam, 233-258. szám)
1960-10-23 / 252. szám
2 Tanárskwznak kót sanksaare^avt kiitdiiitvi A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének XXXVI. kongresszusa (Tudósítónktól.) Szombaton, a SZOT-főiskola nagytermében megkezdte tanácskozását a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének XXXVI. kongresszusa. A kongresszuson megjelent Brutyó János elvtárs, a SZOT főtitkára, és Nagy Józsefné elvtársnő, könynyűipari miniszter. A beszámolót Terényi László elvtárs, a szakszervezet főtitkára tartotta. A központi vezetőség beszámolója átfogó képet adott a legutóbbi, 1956 nyarán tartott kongreszszus óta eltelt időszak munkájáról. Négy esztendő alatt — mondotta Terényi elvtárs — a szakszervezet politikailag és szervezetileg megerősödött, egységesebb lett, eredményes munkát végzett, a tagság nevelése, szocialista öntudatának kialakításában, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért. A szakszervezet tevékenységének nem kevés része van abban, hogy az iparág üzemeinek, vállalatainak munkásai, műszaki és adminisztratív dolgozói gyorsan helyrehozva az ellenforradalom okozta károkat általában sikerrel teljesítették a hároméves terv feladatait. 1959-ben a papírgyártó ipar 18, a feldolgozó ipar mintegy 45, az állami nyomdaipar 37,8 százalékkal termelt többet, mint 1955-ben. A kiadott könyvek példányszáma ugyanezen idő alatt 22,8 millióról 31,2 millióra emelkedett. 1959-ben az egy órára eső átlagkereset a papírgyártó és feldolgozó iparban, valamint a minisztériumi nyomdaiparban mintegy 32, illetve 33 százalékkal volt nagyobb, mint 1955-ben. A szakszervezet a beszámolási időszakban több intézkedést dolgozott ki a fiatalok, a nők munkájának megkönnyítésére. A szakszervezet javaslatára egész sor ütemben csökkentették az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók munkaidejét. Az iparág termelési eredményei ellenére nem kielégítő a termelékenység növekedésének üteme Sok helyütt az érvényben levő teljesítményszintek, bérrendszerek nem ösztönöznek megfelelően a termelékenység fokozására. A termelékenységemelést gátolja az is, hogy az új gépekre néha hosszú hónapokig egyáltalán nem, vagy túl laza teljesítménykövetelményeket állapítanak meg. A második ötéves tervben a papír- és nyomdaipar sok új gépet, berendezést kap, a nyomdaüzemek egész sorát fejlesztik, új üzemeket építenek, illetve a régieket bővítik, korszerűsítik. A szocialista munkaversenyben célul kell kitűzni a technika jobb kihasználását, a fegyelmezettebb, lelkiismeretesebb munkát, az anyagokkal, különösen az importanyagokkal való takarékoskodást, a minőség javítását, a termelékenység emelését. A szakszervezet újonnan megválasztandó vezetősége, minden aktivistája ügyeljen rá, hogy az üzemekben sorra kerülő beruházásokat gazdaságosan, ésszerűen valósítsák meg, tárják fel a termelés tartalékait, segítsék a szakmunkás-utánpótlást és továbbképzés megszervezését, harcoljanak az indokolatlan túlóráztatások ellen, a balesetek megelőzéséért, a dolgozók érdekében hozott rendeletek és törvények szigorú betartásáért. A kongresszus ma folytatja munkáját. A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének XX. kongresszusa Szombat délelőtt a Vasas Székház nagytermében megkezdte tanácskozásait a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének XX. kongresszusa. Részt vett a tanácskozáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Varga György, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára is. Megjelent az ülésen Conrado Bequer Diaz, a kubai cukoripari szakszervezet főtitkára és Orestes Ipari és Issac, a kubai cukoripari szakszervezet nemzetközi osztályának titkára. A tanácskozást Hunya István, a MEDOSZ elnöke nyitotta meg, majd Varga János, a szakszervezet főtitkára terjesztette a kongresszus elé a MEDOSZ központi vezetőségének beszámolóját. — A legutóbbi kongresszus óta — mondotta — hazánk belpolitikai életében lényeges javulás következett be. Erős munkás-paraszt hatalmunk van. Megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. A dolgozók egyértelműen magukévá tették a Magyar Szocialista Munkáspárt fő céljait. Népi államunk politikai és gazdasági erősítéséhez szakszervezetünk is hozzájárult. A továbbiakban az a legfontosabb feladatunk, hogy a párt által megszabott irányelveket követve sajátos módszereinkkel a lehető leghatékonyabban dolgozzunk a VII. pártkongresszus határozatainak megvalósításáért. Részletesen szólt ezután a MEDOSZ előtt álló közvetlen feladatokról, a mezőgazdasági munkaverseny fejlesztéséről, a dolgozók érdekeinek szolgálatáról. Varga János beszéde után Szilágyi József, a felülvizsgáló bizottság elnöke terjesztette a kongresszus elé a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a vita a beszámoló és a jelentés felett. A vitában felszólalt Fehér Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Elismeréssel emlékezett meg arról a munkáról, mellyel a mezőgazdaság állami szektorának dolgozói, illetve a MEDOSZ tagjai hozzájárultak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért eredményekhez, a termelőszövetkezetek megszilárdításához. Hangoztatta, hogy erre a segítőkészségre a jövőben is nagy szükség lesz. Megállapította, hogy a mezőgazdaság állami szektorában is nagyon sok még a tennivaló a munkatermelékenység erőteljesebb emelésével kapcsolatban. A gépesítés mai foka mellett jobb munkaszervezéssel, a munkaidő jobb kihasználásával, okosabb üzemszervezéssel kedvezőbb eredményeket érhetünk el. Ehhez azonban nagyobb szakértelem is szükséges. Éppen ezért a MEDOSZ egyik legfontosabb feladata, hogy a dolgozók politikai, erkölcsi nevelése mellett többet foglalkozzék a szakmai oktatással, a mezőgazdasági szakmunkásképzés széleskörű megszervezésével. A szakszervezet sokat tehet azért is, hogy a továbbiakban is minél több tapasztalt, a nagyüzemi gazdálkodáshoz értő szakember jelentkezzék termelőszövetkezeti munkára. Elmondotta, hogy a múlt év eleje óta csaknem ötezer vezető beosztású dolgozó, nagyrészt szakember ment a termelőszövetkezetekbe és máris jelentős érdemeket szereztek a szövetkezetek megszilárdításában. Ezután Fehér elvtárs az állami gazdaságok példájával szemléltette, hogy a tartalékok feltárása és helyes kihasználása milyen nagyarányú termésemelkedésre vezethet. Befejezésül a mostani őszi mezőgazdasági munkák meggyorsításával kapcsolatos feladatokról beszélt. A kongresszus ma folytatja munkáját. NÉPSZABADSÁG 1930. október 23. vasárnap A Hazafias Népfront országos elnökségének látogatása Mezőhéken A Hazafias Népfront országos elnöksége Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront elnökének vezetésével meglátogatta a Mezőhéki Állami Gazdaságot és a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetet. Mezőhéken nagy szeretettel fogadták a küldöttséget: Dobi Istvánt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, dr. Münnich Ferencet, a kormány elnökét, dr. Ortutay Gyulát, a Hazafias Népfront főtitkárát, Szabó Pál Kossuth-díjas írót és Z. Nagy Ferencet, a Népfront alelnökeit, Harmati Sándort, Nánási Lászlót, Szatmári Nagy Imrét, Vass Istvánnét, a Népfront országos titkárait, Nagy Dánielt, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, dr. Hamvas Endre Csanádi püspököt, Beresztóczy Miklós pápai prelátust, Rchátz Imre pécsi pedagógust, Barcs Sándort, az MTI vezérigazgatóját, Bognár József egyetemi tanárt, Danovits Lajos győri hegesztőt, Göncz Ilonát, a Szombathelyi Textilgyár szövőnőjét, Szabó Árpádné csurgói pedagógust és Vigh Imrét, a székkutasi Viharsarok Termelőszövetkezet elnökét, a Hazafias Népfront országos elnökségének tagjait. A Népfront elnökségét elkísérte útjára Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára, Oláh György, a Szolnok megyei Tanács VB-elnöke és Horváth Imre, a Hazafias Népfront Szolnok megyei elnöke. A vendégek először az állami gazdaságba látogattak, ahol Oláh János, a gazdaság igazgatója ismertette az élüzem címmel ötször kitüntetett nagyüzem eredményeit és terveit. Ezután néhány üzemegységet tekintettek meg: Révész Margit, a baromfitenyésztő-telep helyettes vezetője, Mészáros István főgépész, Késmárki László állattenyésztési agronómus adott tájékoztatót az üzemegységek életéről. Ezután az állami gazdaság művelődési házában ebéden látták vendégül a Népfront országos elnökségének tagjait, akiket Csáki István köszöntött és beszámolt Szolnok megye, az ország egyik legnagyobb termelőszövetkezeti megyéjének helyzetéről, ismertette a megye mezőgazdasága fejlesztésének eredményeit. Kállai Gyula válaszában megköszönte a baráti fogadtatást. — A Hazafias Népfront elnöksége elhatározta — mondotta a többi között —, hogy társadalmunk politikai és gazdasági életének néhány fontos kérdését a helyszínen tanulmányozza. Ennek eredményeként látogattunk Mezőhékre. Elnökségünkben együtt vannak társadalmunk valamenyynyi rétegének képviselői, szemre — nem sértő szándékkal szólva — „vegyes” összetételű testületnek látszunk. Közöttünk van az Elnöki Tanács és a kormány elnöke, a római katolikus egyház egyik vezetője, tudományos életünk kiválóságai, termelőszövetkezeti elnökök, pedagógusok, kiváló munkások. A közöttünk levő különbözőség azonban csak azt példázza, hogy a társadalom különböző rétegeiből, különböző helyekről, utakról jöttünk, de a fő kérdésekben — amelyek hazánk szocialista építését, békéjét, függetlenségét, népünk jólétét érintik — egyetértünk. Nem mindannyian vallunk egy világnézetet, de híven szolgáljuk azt a népi, nemzeti egységet, amely a párt vezetésével a Hazafias Népfrontban testesül meg. Kállai elvtárs beszéde további részében kiemelte: társadalmunknak ez a politikai egysége a hazánkban végbement történelmi változások eredményeként jött létre. Amíg például a föld a nagybirtokosok tulajdonában volt, szó sem lehetett társadalmi egységről. A mi társadalmunk egységének alapja itt keresendő, az élet fejlődő új rendszerében. — Örülök, hogy a Hazafias Népfront országos elnöksége eljött ide, közöttük olyanok is, akik nem mezőgazdasági szakemberek, nem mezőgazdasággal foglalkoznak — folytatta Kállai Gyula. — Ez azt mutatja, hogy közösek az örömeink és a gondjaink. Nagyon örvendetes, hogy népünk közös gondjává vált mindaz, ami ma hazánkban történik. Az elnökség tagjai délután a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel és a Minisztertanács vándorzászlajával kitünteti Táncsics Termelőszövetkezetbe mentek, ahol Tresser Pál, a termelőszövetkezet elnöke ismertette a gazdaság eredményeit. A termelőszövetkezet tagjait dr. Münnich Ferenc üdvözölte. — Ha körülnézünk ebben a szép termelőszövetkezetben — mondotta egyebek között —, meggyőződhetünk, mennyire megváltozott rendszerünkben a parasztember sorsa. A termelőszövetkezet sok tagja tágas, fürdőszobás házban lakik és a nagy számban sorakozó serlegek és oklevelek is azt bizonyítják, hogy szövetkezetük a szívükhöz nőtt. Kell-e ennél jobb bizonyítéka annak, hogy jó úton haladunk? Érdemes dolgozni a szocializmusért, amelynek építését senki sem zavarhatja meg. Dr. Münnich Ferenc és Kállai Gyula ezután felkereste újonnan épült otthonukban Szalai Lajos, Panyik Sándor és Vésze Sándor termelőszövetkezeti tagokat és családjukat. A Táncsics Termelőszövetkezet korszerű tehenészetét Fehér Károly agronómus, a sertéstenyészetet Murányi Sándor agronómus mutatta meg a vendégeknek. Az egész napos látogatás végén dr. Ortutay Gyula mondott köszönetet a szíves vendéglátásért, a gazdag, hasznos élményért. (MTI) — Svájcban születtem — kezdte elbeszélését a ragyogó külsejű, szomorú óriás. — 11 esztendővel ezelőtt jöttem Magyarországra. Jól emlékszem, mennyi tárgyalás, levelezés előzte meg az idejövetelemet, a maguk szép magyar nyelvén mondva: „brusztolt" értem a minisztérium, a gyár, a külkereskedelem, végül másfélmillió forint ellenében megérkeztem ebbe az országba, amelyet azóta annyira megszerettem. Hát még ha ... de nem szeretnék rögtön panaszkodni, folytatom az elején, ott, hogy megérkeztem. A Láng Gépgyárba kerültem. Itt úgy fogadtak, hogy erről még ma sem tudok meghatódottság nélkül szólni. Különleges alapozású, külön szobát kaptam, nehogy a műhelyekből egy rezdülés is behatolhasson hozzám, és zavarja a munkámat. Ha odakinn, a műhelyben csak úgy rengett a föld, nálam meg sem moccant a talaj a talpam alatt, és én boldog voltam, hogy ilyen nagyszerű munkakörülményeket teremtenek nekem, a messziről jött idegennek. Még temperált levegőt is biztosítottak a külön szobámba, úgy, hogy télen-nyáron egyformán 18—22 fok a hőmérséklet nálam, és páramentes, egyenletes a levegő, ami a testemnek, valamint az általam készített munkadarabnak egyaránt igen egészséges. — Dédelgettek, gondoztak, gyönyörködve mustrálgattak: „milyen gyönyörű”, „milyen modern” — ilyeneket mondogattak a fülem hallatára, s én igyekeztem méltó lenni a bizalomhoz. Tehát: igyekeztem. Képességeimhez híven a legfinomabb szerszámokat, készülékeket, a legkényesebb alkatrészeket fúrtam a lehető legnagyobb pontossággal, selejtmentesen, s akik megismertek, azt mondták rólam: olyan pontosan senki sem dolgozik mint én. Szerénytelenség nélkül állíthatom: mindenki elégedett volt a munkámmal. Éppen ezért mindinkább vágytam arra, hogy munkámat megfelelően honorálják is. Mit értek ezalatt? Azt, hogy többet dolgozhassak! Hiszen én nem tiszteletbeli állásba jöttem ide! Utálom az ácsorgást, gyűlölöm a tétlenséget. Elvégre én erős vagyok, nagy erőkifejtésre képes, a napi 8 órai munka nekem meg se kottyan, ez engem nem elégít ki. De hiába vártam, hogy kielégítsék ezt a kívánságomat. Kétségtelen: ma is ugyanúgy szeretnek, becéznek a gyárban, mint amikor idekerültem. De... Én azt szeretném, ha sokkal jobban kihasználnának. Nézze, kérem, amikor 11 évvel ezelőtt ide kerültem, és csak 8 óra hosszat engedtek dolgozni, arra gondoltam, hogy még fiatal vagyok, bizonyára ezért kímélnek, a ha majd felserdülök, megismernek, minden másképp lesz. De maradt minden változatlanul. Pedig 11 év nagy idő. Maguknál, embereknél, a 0 év a szépséges gyermekkor. Nálam? A duzzadó erő, az alkotás kora! Sőt, mármár közeledni látszik az öregség, jóllehet ez gondozott külsőmön nem látszik. De most már mindinkább számítanak, fájnak a múló évek. Iszonyú! Néha éjszaka vagy délutáni álmom közepette arra rezzenek fel: mi lesz, ha kiöregszem? Elvégre annyi új, talán nálam is nagyobb képességű kolléga születik szerte a világon, mi lesz, ha a helyembe kerülnek, anélkül, hogy kiélhettem, kidolgozhattam volna magam kedvemre. Ha egy szép napon nem azt mondják rólam: „milyen modern”, hanem azt: „milyen elavult, milyen maradi". Ha legalább sokat dolgozhatnék most , könnyebben elviselném majd egyszer a nyugdíjazást ... Hiszen volna számomra munka sok ... De amint látja, én már kora délután itt alszom egyedül, nincs mellettem senki, nem törődik velem senki... Letelik 8 vacak óra , és leállhatok! Mondom: nagyon megszeret- A Pravda ismerteti a magyar kormány határozatát A Pravda szombati számában, budapesti tudósítójának jelentése alapján, ismerteti a forradalmi munkás-paraszt kormány határozatát Kádár János államminiszternek, a magyar ENSZ- küldöttség vezetőjének beszámolójával kapcsolatban. Az ismertetés kiemeli, hogy a magyar kormány, a magyar nép folytatja harcát a békéért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, az általános és teljes leszerelésért, s a magyar kormány támogatja a Szovjetunió javaslatát a gyarmati rendszer felszámolásáról. (MTI)