Népszabadság, 1960. november (18. évfolyam, 259-284. szám)
1960-11-01 / 259. szám
1960. november 1. kedd NP SZABAD S A 13 A szövetkezet gazdái a tagok! Milliós megtakarítások az Oroszlányi Erőmű építésénélNemrég az egyik Veszprém megyei termelőszövetkezetben jártam. A szövetkezet vezetői eldicsekedtek: amióta szövetkezeti község lett a falujuk , kétszer annyi gabonát, húst, tejet adnak évente az országnak. A tagok pedig a havi 20 forintos munkaegység-előlegre hivatkoztak: jó dolog, hogy minden hónap elején pontosan leszámolják nekik ... Nem állhattam meg, hogy krumpliszedés közben meg ne kérdezzem egy javakorbeli parasztembertől, B. Ferenctól. ..Ugye, mégiscsak érdemes volt szövetkezni? Kitűnő gazdaság ez a maguk szövetkezete. Pedig még csak most teszi az első lépéseket, nem több, mint másfél éve szö- vetkeztek ..." Az én újdonsült ismerősöm szűkszavúan csak ennyit mondott: „Hát igen, lehet, hogy kitűnőnek kitűnő, csak az a baj, hogy nem egészen a miénk." Először nem értettem a választ, hova is akar kilyukadni. Nem az övék a szövetkezet, nem a tagoké, akik összeadták a földjeiket, összeszántották a barázdákat, közös épületeket emeltek s összehozták az állatokat? Ha nem az övék, akkor kié? Szó szót követett és megtudtam: nem érzik magukénak a tagok ezt a — külsőleg példásan működő — termelőszövetkezetet. S azt is, hogy miért nem. Az egyik szövetkezeti paraszt arra hivatkozott: „Az év elején tartottak közgyűlést, azóta se.” A másik hozzátette: „Nem tudjuk, mit csinál az elnök, nem beszél velünk. Most is hozott ide a tsz-be — a mi megkérdezésünk nélkül — két idegen embert, egy agronómust meg egy mérnököt. Azt se tudjuk, ki fia-borja ...” A harmadik — vezetőségi tag — ezt kifogásolta: „Még a vezetőség se ülésezik rendszeresen, csak félévenként talán egyszer.” Többen összeverődtek a mezőn és egybehangzóan állították: tudnak róla, hogy pár nappal ezelőtt az elnökhelyettes is veszekedett az elnökkel, mert az elnök csak a saját feje után megy, nem közöl senkivel semmit s még a helyettese sem tudja, hogy mi történik a szövetkezetben, hogyan tudnák akkor az egyszerű tagok. Azóta, ha nem is ilyen éles formában, de többfelé találkoztam ugyanezzel a panasszal. Sajnos majd minden megyében található néhány olyan közös gazdaság, ahol nem ismerik ezt a két szót, a közös élet alaptörvényét, hogy szövetkezeti demokrácia. Nem véletlen, hogy ezekben a tsz-ekben a tagok nem érzik magukat a szövetkezet gazdáinak. Egyes szövetkezeti vezetők hajlanak arra, hogy megsértsék és semmibe vegyék a tagok jogait, kiskirály módjára saját szakállukra intézkednek és hoznak olyan döntéseket, amelyekre egyes-egyedül a közösség legmagasabb szerve, a közgyűlés lenne hivatott. Nem ritka az olyan jelenség, hogy nem a közgyűlés, nem is a vezetőség, hanem maga az elnök dönt a hitelek felvételéről. Minthogy pedig a járási bankfiók közgyűlési határozatot kíván a hitelek folyósításához — nem létező, meg nem hozott határozatokat gyártanak. Sokszor nem érvényesül a tagságnak az a joga, hogy részt vegyen a termelőszövetkezet gazdálkodásának irányításában, mert vagy ritkán hívnak össze közgyűlést, vagy azon nem a szövetkezet ügyes-bajos dolgaival foglalkoznak. Ezért az ilyen szövetkezésekben gyakori jelenség — mint a Földművelésügyi Minisztérium legutóbbi vizsgálata kiderítette —, hogy nem fizetnek földjáradékot, betegség esetén megvonják a háztáji földet, nem adnak szociális segélyt, nem gondoskodnak az idős és ellátatlan tsz-tagokról, nem elégítik ki a fiatalok kulturális igényeit, az ellenőrző bizottság csak papíron működik stb. Előfordul olyan eset is, hogy a járási tanács egyszerűen átnyúl a tsz-vezetőség feje felett. Gyakori a Dorogi Járási Tanácsnál, hogy tsz-ügyekben a szövetkezetek vezetői és tagjai tudta nélkül vagy éppen ellenére intézkednek, amelylyel azok természetesen nem értenek egyet. Nem egy termelőszövetkezeti vezető hajlik arra, hogy admi- ■ nisztratív módszerekkel „pórázon tartsa” a tagságot, mondván: „Még nem lehet nagy kanállal adagolni a szövetkezeti demokrá- ciát, még nem tartanak ott az emberek.” Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, jól működő nagy- üzemi közös gazdaságot alakíthatnak a szövetkezeti parasztság egyetértése, akarata, szorgalma és évtizedes termelési tapasztalata nélkül. Ugyanis sok példa mutatja: ahol érdeklődik a tagság a közösség ügyei iránt — ott jól hajladnak a dolgok, ahol pedig közömbösen viselkednek a tagok — annak előbb-utóbb a közös gazdaság látja a kárát. Szerencsére többségben vannak az olyan szövetkezetek, ahol a tagság közös egyetértésével történik minden, ahol a tagság gazda módjára viselkedik. „Ahhoz, hogy egy akaraton legyen a tagság — mondotta a lipóti Pejtőfi Tsz elnöke, Fazekas lászló —, mindenekelőtt az kell, hogy kezdettől fogva a tagokkal együtt, az ő véleményük figyelembe véte jelével irányítson a vezetőség, az elnök. Nálunk nagyon szigorú elv, hogy semmilyen fontos kérdésben nem döntünk a tagok meghallgatása nélkül. Eleinte bizony volt úgy, hogy hetente két- szer is tartottunk közgyűlést, mert a csőstül ránk zúduló sok elintéznivaló megkívánta.” Ha így csinálják, akkor kialakul a kollektív vezetés s ennek megfizethetetlen nagy ereje, hogy a vezetőség mindenkor mindenben maga mögött érzi a tagság segítségét. Ebben a légkörben a szövetkezeti parasztok nem fukarkodnak okos szavaikkal, hanem elmondják azokat és hasznos tettek válhatnak belőlük. Megbecsülik a tagok véleményét a kunszentmiklósi Kiskunság Tsz-ben is, ahol a vezetőség szerint ,,egyetlen javaslat sem kallódik el". S nem győzik sorolni, hány megvalósított hasznos kezdeményezésnek egyszerű szövetkezeti emberek, mint Diószegi Dávid, Papp András és Árpit Mihály voltak a kigondolói. Értékes kincs a közös gazdaságokban a szövetkezeti demokrácia. Sok kérdést — akár a „régiek" és az „újak”, a kis- és a középparasztok meglevő ellentéteit, akár a földjáradék vagy a háztáji, akár az építkezések vagy a közös alapok növelésének problémáját — a szövetkezeti demokrácia alapján lehet csak megoldani. S ugyanakkor a szövetkezeti élet demokratizmusa az új, a magasabbrendű paraszti élet élőiskolája is. Ez formálhatja, alakíthatja ki a szövetkezeti emberekben a szocialista öntudatot, melynek az a lényege, hogy „egy mindenkiért — mindenki egyért". Mert a szövetkezés nemcsak azt jelenti, hogy többet teremtenek a földek, gépesített legyen a földművelő ember munkája, korszerű állattenyésztést űzzenek, hanem azt is, hogy kulturáltabb legyen a paraszti élet, szabaduljanak meg attól a sok visszahúzó kölönctől, , amelyet a kapitalista „aki bírja, smarja" farkastörvények ráaggat- ttak. Ezért van mindenütt óriási jelentősége és szerepe a közgyűlésnek, melyet úgy szoktak emlegetni, hogy az a „termelőszövetkezet agya és szíve’’. S ahol erről elfeledkeznek, ott akadozik és ki-kihagy a szívverés, eltompul az agy munkája. De ahol egészséges a légkör, ott szép példái születnek a vezetőség és a tagság egyetértésének. Ez történt a belvárdgyulai Közös Út Termelőszövetkezetben is. Itt sem történik semmi a tagság akarata és tudta nélkül. Közgyűlésen döntöttek például arról, hogy egészen újszerű, úgynevezett családi tervezést honosítanak meg az idén. Ez abból áll, hogy a tsz-ben dolgozó családok maguk készítik el évi terveiket s ezekre épül fel a közös gazdaság terve. A Közös Ütész háromnegyed évi mérlege azt bizonyítja, hogy a kísérlet kitűnően bevált, jelentősen megnőtt a családtagok részvétele a közös munkában, mert minden család igyekszik becsülettel teljesíteni a maga készítette tervet. Mi ez, ha nem a szövetkezeti demokrácia nagyszerű megnyilvánulása, mikor minden egyes tag ,személy szerinti felelősséget vállal a gazdálkodásért? Jó példájuk ragadós, a tervkészítéskor a pécsi járás 10 —12 legnagyobb közös gazdaságában is bevezetik ezt a módszert. Napjainkban falun a szocialista átalakulás csodálatosan szép korszakát éljük. Ezer és ezer parasztember lépte vagy lépi át a szövetkezeti élet küszöbét. Ahány ember — annyi gonddal, kisebb-nagyobb problémával küszködik. [ Vannak közöttük olyanok, akik évekkel ezelőtt esküdtek az egye- dül boldogító egyéni gazdálkodásra, s ma a szövetkezeti életforma tántoríthatatlan hívei. Vannak mások, akiknek még szükségük van a becsületes, nyílt szóra, hogy helyesen, okosan választottak, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek. De egyben valamennyien megegyeznek: ők alakították saját maguknak a szövetkezeteket, s ezek a közös gazdaságok saját boldogulásuknak az eszközei. Mikor kikerült falujuk szélére a tábla, hogy termelőszövetkezeti község — saját négy-öt vagy tíz-húsz holdjaikat szántották össze, hogy azon közös erővel összefogva — az állam segítségével — többre menjenek, mint eddig. Éppen ezért elidegeníthetetlen joguk, hogy szövetkezetük gazdái ők maguk legyenek. Mindenekelőtt tartsa szem előtt ezt az elnök, a vezetőség és ennek tudatában dolgozzanak a járási és a megyei szervek. A közös gazdaságokba tömörült parasztoknak termelnek a nagyüzemi táblák, valamennyiüket gyarapítják a közösen termesztett javak. Ezért mindenütt a gazda jóleső érzésével és öntudatával érezte minden egyes szövetkezeti paraszt, hogy érdemes volt szövetkezni, mert minden egészen a „miénk”. Major Lajos Az Oroszlányi Erőmű építését 1959-ben kezdték el. A kazánház félszabadtéri rendszerrel épül, s ezáltal több millió forint megtakarítást érnek el. Az acélvázakat a földön szerelték össze és utána egy darabban emelték helyére. Ezzel a módszerrel forintban kb. 1 milliót és időben 6 hónapot nyertek. Az országban először épül 120 m magas, előre gyártott vasbetonkémény. (Mező Sándor felvétele / MTI Fotó.) Gépesítik Diósgyőrött a finomhengerészek legnehezebb munkáját A Lenin Kohászati Művek finomhengerművében a hengerelendő két-három mázsa súlyú izzó acéldarabokat kézi erővel, emelődaruk segítségével továbbítják az egyik hengerüregtől a másikig. A dolgozóknak így naponta hatvanhetiben tonna meleganyagot kell többször is a henger alá helyezniük, megmozgatniuk. Ennek a hosszadalmas és megerőltető munkának a könnyítésére gépi működésű, úgynevezett emelőasztalt helyeznek üzembe. A számottevő költség nélkül készülő gépi berendezés már a jövő hónapban megkezdi munkáját. Ezzel naponként tizenöt dolgozónak könnyítik meg eddigi fáradságos munkáját. A berendezés üzembe helyezésével ezenkívül a termelés mintegy tízszázalékos növekedésére is számíthatnak. A százhalombattai kőolajfinomító felépítésére megalakult a Dunai Kőolajipari Vállalat Sok százmillió forint megtakarítást eredményez a magyar—szovjet tervezőbrigád által kidolgozott elrendezési terv Mint emlékezetes, V. Sz. Fjodorov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami vegyészeti bizottság elnöke, aki szabadságát szeptemberben hazánkban töltötte. Czottner Sándor, nehézipari miniszter kérésére pihenőjét arra is felhasználta, hogy megbeszélje a magyar vegyipar kérdéseit az iparág vezetőivel és tanácsokat adjon a kérdések megoldásához. V. Sz. Fjodorov a konzultáción közölte: a szovjet szakemberek szívesen segítenek a Százhalombattára tervezett dunai kőolajfinomító generáltervének kidolgozásában, hogy a beruházást az eredeti elgondolásnál célszerűbbé, olcsóbbá lehessen tenni. Bejelentette, megbeszélte a magyar vegyipar vezetőivel, hogy magyar tervezőbrigád utazik a Szovjetunióba és szovjet szakemberek közreműködésével egészíti ki a terveket. A konzultáció után nem sokkal a magyar tervezők egy csoportja dr. Vajta Lászlónak, a Kőolajipari Tröszt vezérigazgatóhelyettesének és Somló Györgynek, a Vegyiműveket Tervező Vállalat igazgatójának vezetésével elutazott Moszkvába, ahol a Giprogaszoprom, az Állami Gáz- és Fűtőolajipari Tervező Intézet szakembereivel együtt kidolgozta az új kőolajfinomító elrendezési tervét. Több hetes munka után a brigád magyar tagjai a napokban érkeztek haza a szovjet fővárosból. Dr. Vajta László vezérigazgatóhelyettes elmondotta az MTI munkatársának, hogy a szovjet szakemberek nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a hatalmas olajfeldolgozó üzem tervezésébe. V. Sz. Fjodorov, miként Budapesten ígérte, magára vállalta a közös tervezőbrigád védnökségét és munka közben tanácsaival hozzájárult a legújabb megoldások kialakításához. A szovjet tapasztalatok felhasználásával elkészült új terv jelentős területmegtakarítással jár. Ennek eredményeképpen a gyár üzemeinek kapcsolata közvetlenebbé válik és érintkezésük meggyorsul, ami kedvező hatással lesz a termelésre. Az új elrendezési terv a beruházás költségét több százmillió forinttal csökkenti. Elsősorban a földmunka lesz kevesebb az eredetileg tervezettnél. A gyár Százhalombattától délre, Ercsi határában másfél négyzetkilométernyi területen épül fel. Négy kilométernyi távolságra a Dunamenti Erőműtől, amelyet fűtőolajjal lát el és amelytől az üzemeltetéshez szükséges energiát kapja. A kiegészített tervjavaslat alapján a VEGYTERV most hozzáfog a tervdokumentáció kidolgozásához. Egyébként a nehézipari miniszter rendeletére Dunai Kőolajipari Vállalat néven a napokban megalakult a nagy létesítmény beruházó vállalata, amely a gyárat felépülése után üzemeltetni fogja. Az új vállalat hozzálát az építkezések 1962-re tervezett megkezdésének előkészítéséhez. A Dunai Kőolajfeldolgozó első részének építését 1965-ben fejezik be. Az üzem az ekkorra ugyancsak felépülő nemzetközi kőolajvezetéken érkező szovjet olajat dolgozza majd fel. A gyár második része a harmadik ötéves tervben készül el 1968-ig. Teljes kiépítése után hárommillió tonna olajat dolgoz fel évente. (MTI) Éjjel-nappal vetnek Tolna megye termelőszövetkezeteiben (Tolna megyei tudósítónktól.) A három hétig tartó nagy esőzés után annyira összetorlódtak az őszi munkák a Tolna megyei termelőszövetkezetekben, mint még egyetlen évben sem s a gépállomások fennállásuk óta talán most állnak a legnagyobb feladatok előtt: 50 000 holdnyi vetés, még egyszer annyi szántás mellett a kapások betakarítása vár a következő hetekben a gépállomásokra. 900 traktor állt munkába a háromhetes eső után a szövetkezeti földeken, s ezekből 250 gép éjjel-nappal vet. A munkát valamennyi gépállomáson úgy szervezték meg, hogy a vetőgépek 24 óra alatt 3500 holdat tudtak bevetni, s így —amennyiben az időjárás most már kedvez — két hét alatt végeznek a vetéssel a közös gazdaságokban. A zavartalan munka érdekében új műszaki intézkedéseket is hoztak a gépállomások. A megye három legnagyobb gépállomásán, a gyönkin, a dalmadin és várdombin mozgó műhelyt állítottak üzembe, amely a helyszínen javítja ki a kisebb hibákat; a többi gépállomás állandó műszaki ügyeletet tart.