Népszabadság, 1960. december (18. évfolyam, 285-310. szám)

1960-12-01 / 285. szám

* A munkaszervezés normája** Szűcs Pálné csepeli munkásleve­­lezőnk írja: „Az akarat bennünk megvan, hogy többet dolgozzunk. A most megállapított norma is erre serkent bennünket, mert nem szeretnénk, ha ezentúl kevesebb lenne a pénzünk. Igaz, hogy a nap nyolc órájából egyet-kettőt néha elbeszélgetünk, csakhogy nem ön­szántunkból, hanem a munka szervezetlensége miatt. Hol későn kapunk anyagot, hol rossz a be­fogószerszám. Máskor elakad a megszokott széria és új munkára kell átállítani a gépeket...” Szűcs elvtársnő nem írta meg pontosan, hogy mi az oka és ki az oka a szervezetlenségnek, de egy igen lényeges jelenségre hívta fel a figyelmet. A jelenség pedig a következő: sok gyárunkban ma még nem kielégítő a mun­ka szervezettsége, nem folyamatos a termelés, baj van az anyagellá­tással, a szerszámellátással, s emiatt a munkások, akaratuk elle­nére, kénytelenek naponta több­ször is — hol rövidebb, hol hosz­­szabb időre — abbahagyni a mun­kát. A nyolcórás munkaidő teljes ki­használása, a munkafegyelem megjavítása tulajdonképpen köte­lezettség. Ám tegyük fel a kér­dést: ki vétett a munkafegyelem ellen Szücsné említett esetében? Talán a munkásnő? Vagy talán valaki más? Nyilvánvaló, hogy Szücsné akar, szeretne dolgozni. És ha ezt mégsem tudja megten­ni, akkor a művezetője, az üzem­vezetője a hibás. Az a vezető a hibás, aki nem biztosította időben az anyagot, aki nem gondosko­dott a szerszámról, aki nem tud­ta megszervezni a szériamunkák folyamatosságát. A munkafegyelem megszilárdí­tásához nem elég az öntudatos munkások akarata! Ehhez bizto­sítani kell a műszaki feltételeket is. Ha ugyanis a munkások lát­ják, hogy gépük körül ott a napi munkához szükséges anyag, hogy ott vannak a szerszámok, hogy ott a rajz és a technológiai elő­írás, akkor bizony a nagy többség nagyon is meggondolja, hogy csak úgy otthagyja a munkapadját és negyed-fél órákra elsétáljon. A Gheorghiu-Dej Hajógyár több műhelyében nemrégiben munkanap-fényképezéseket vé­geztek, s megállapították, hogy a lógásoknak, a sétálásoknak, a ké­­sőnjárásoknak korántsem mindig, de nagyon sokszor az az oka, hogy a műszaki vezetők nem biztosí­tották a zavartalan munka felté­teleit. Egyik gépgyárunkban a pártbizottság kibővített ülésén legutóbb szóba került a munka­normák közeli rendezése. És na­gyon helyesen fejtette ki vélemé­nyét a pártbizottság titkára, ami­kor azt mondotta, hogy a „mun­kaszervezés és a munkairányítás elavult normáit is rendezni kell’’. E gyárban évente mintegy húsz­huszonötmillió forintra rúg a munkafegyelem hibái miatt ki­eső termelés értéke. Ám e veszte­ség nem kis részét a munka szer­vezettségének a gyengesége okoz­za, ami visszahat az általános munkamorálra. Sokan úgy vélik: a termelé­kenységet csak nagy beruházások­kal, importgépekkel, építkezések­kel, új gyárak emelésével lehet emelni. Mások úgy vélik: a mun­kanormák rendezése egymagá­ban is üdvözít. Kétségtelen — s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni —, hogy a reálisabb, a gyakorlathoz jobban igazított norma jelentős tartaléko­kat tárhat fel, növeli a munka ter­melékenységét, amelytől elsősor­ban függ, hogy növelhetjük-e az életszínvonalat, s hogy mennyire növelhetjük. Az is igaz, hogy a munkások túlnyomó többsége szeretné és túl is tudja majd teljesíteni azokat a normákat, amelyeket a műszaki haladás miatt megváltoztatnak. Csakhogy ehhez folyamatos munka- és anyagellátás is kell. Több szer­számra is szükség lesz. S mind­ezeknek a biztosítása az üzemek műszaki vezetőinek a feladata. Természetesen az említett kibő­vített pártbizottsági ülésen is szó­ba kerültek ezek a dolgok. A műszaki vezetők nyíltan beszéltek a munkaszervezési hibákról, s ez örvendetes. A baj csak az, hogy úgy beszéltek ezekről a hibákról, mint kívülállók, mint akiknek semmi közük hozzá. Az önkriti­káig, saját mulasztásuk felismeré­séig — a főmérnököt kivéve — nem jutottak el. Magasabbra kell emelnünk a műszaki vezetők igényességét sa­ját munkájukkal szemben, maga­sabbra kell emelnünk a munka­­szervezés íratlan normáit is. Meg kell magyaráznunk, hogy egyik leggyorsabban mozgósítható tar­talékunk éppen az üzemszer­vező munka megjavítása. És az ilyen szervező tevékenység rend­szerint még pénzbe sem, kerül. Nem kellenek hozzá gépek. be­ruházások, építkezések. Gondos­ság, lelkiismeretesség, előrelátás és a mainál több igyekezet szük­séges hozzá. S mindezek, úgy vél­jük, olyan tulajdonságok, ame­lyek nem állnak messze a műsza­ki vezetők túlnyomó többségé­nek jellemétől, szemléletétől. Az üzemek műszaki vezetőinek a leghétköznapibb, a legtermésze­tesebb tennivalója a zavartalan munkamenet biztosítása. És ami­kor e feladatuk megvalósításáért tevékenykednek, maguk mögött érzik a munkások aktív támogatá­sát s állandó segítségét. A munká­sok azt a művezetőt, azt az üzem­vezetőt szeretik és becsülik, aki nemcsak beszél a többtermelésről, de tesz is érte. Hiszen mit érnek a szavak a termelékenység növelé­séről általában, ha nincs mögötte a lehetőség a termelés tényleges fokozására. Az öntudatos munká­sok egyetértésével találkozik a munkafegyelem megszilárdítása, a lógósok, a későnjárók, az igazolat­lanul mulasztók felelősségre vo­nása. Megértik a munkások, hogy a technika fejlődésével, a begya­korlottság fokozódásával a nor­máknak is lépést kell tartaniuk, de elvárják, hogy biztosítsák is a fe­gyelmezettebb munka, a többter­melés feltételeit. Ehhez kell a jobb irányító és szervező munka. Ehhez kell az, hogy mindenki — álljon bár a gazdasági élet akármelyik posztján — „mozgósítsa’’ azt a „tartalékot”, amely őbenne is sze­mély szerint megvan. Tegyen az eddiginél is többet a folyamatos anyagellátásért, a zökkenőmentes termelésért, a műszaki feltételek biztosításáért. Buzási János VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!O­gra fiA fillér NÉPSZABADSÁG 1960. december 1. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSRA­­T KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 285. szám Négy nagyüzem vezetőjének nyilatkozata az 1960-as tervév eddigi eredményeiről Egy hónappal az év befejezése előtt az MTI munkatársai négy nagyüzemünk vezetőinél érdek­lődtek az idei terv teljesítéséről és a jövő évi felkészülésről. A vá­laszokat az alábbiakban ismer­tetjük: Spiró Miklós, a Csepel Művek főosztályvezetője: 186 millió forint értékű áru terven felül Spiró Miklós, a Csepel Vas- és Fémművek tervgazdasági főosz­tályának vezetője elmondotta, hogy erre az évre 186 millió fo­rint értékű szerszámgép, acél, csőáru, varrógép, kerékpár és egyéb fontos áru gyártását vál­lalták terven felül. Csepelen kereken 1500 brigád és sok ezer egyénileg dolgozó kelt versenyre az évi terv és a fel­ajánlás teljesítéséért. Áldozatkész munkájuk a legtöbb helyen igen s­ikeres. A Csepel Művek egésze teljesítette termelési felajánlásá­nak november végéig esedékes ré­szét és bizonyosnak tekinthető, hogy december 31-ig elkészül a felajánlott 186 millió forint értékű, terven felüli árucikk. A gépgyártó üzemrészekben a ter­melékenység 6-7 százalékos nö­vekedésére számítanak, a kohá­szati részlegekben azonban nem ilyen kedvező a termelékenység alakulása. Az évi terv végső sikeréért a napokban termelési tanácskozá­sok kezdődtek Csepelen. A mű­szakiak és a munkások egymással ismertetik a tapasztalt hibákat, és közös erőfeszítéseket tesznek azok megszüntetésére. Bizottságok ala­kultak, amelyek felülvizsgálják az üzemrészek termelőképességét, a gépek kihasználásának fokát, s a termelékenység növelésére ja­vaslatokat terjesztenek a gyár ve­zetői elé. Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű igazgatója: Hónapról hónapra­­ programszerű munka­­ Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű igazgatója az idei felada­tokat és eredményeket elemezve, elmondotta, hogy az üzemnek két fontos tennivalót kellett megolda­nia: újabb részlegek üzembe he­lyezését és a termelékenység terv­szerű emelését. Ez évben kezdte meg a termelést a negyedik mar­tinkemence, a második kokszoló­blokk és a meleghengermű. Az első két létesítmény már zökkenő nélkül dolgozik, a hengerműben még tapasztalhatók kezdeti nehéz­ségek, de hamarosan itt is túljut­nak a gondokon.­­ Jelentős előrehaladást ér­tünk el a termelékenység növelé­sében és a gazdaságosság javítá­sában — mondotta. — Eddig kö­rülbelül hetvenmillió forint érté­kű kohászati terméket adtunk terven felül, a termelékenység négyszázalékos emelésére tett fel­ajánlásunkat előzetes számítások szerint szintén túlhaladjuk. A gyár kohászati üzemei hónapról hónapra programszerűen dolgoz­tak. 11 hónap alatt körülbelül tíz­ezer tonna vasat, 11 000 tonna acélt, 13 000 tonna kokszot gyár­tottak terven felül. Az acélmű selejtje jóval alacsonyabb az or­szágos átlagnál. Sok még a megoldásra­­váró probléma is — folytatta. — Ne­hézkes az anyagszállítás, az anyag nem érkezik egyenletesen, ezért emelkedett a kocsiállás­­pénz. Nem eléggé tervszerű még a műszaki fejlesztés sem, az erre a célra szánt összeget nem hasz­náltuk fel teljesen. Bár a gyár egészében általában tervszerűen és ütemesen halad a termelés, a vasszerkezeti üzemben nem tud­juk elkerülni az év végi hajrát. Lakatos Albert, a győri vagon­gyár vezérigazgatója: 37 milliós megtakarítás Lakatos Albert, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár Kos­­suth-díjas vezérigazgatója nyilat­kozatában megállapítja, hogy az év eleji átmeneti zökkenők fel­számolása után esedékes tervét teljesítette a gyár. A hóvégi hajrá csaknem teljesen megszűnt. A különféle intézkedések vég­rehajtásával az egész évre terve­zett 39,3 millió forintból október végéig 37 millió forint megtakarí­tást értek el és az év végéig elő­reláthatólag túlhaladják a negy­venmillió forintot. A múlt évhez képest négy és fél százalékkal csökkent az önköltség. Határidő előtt szállítottak Lengyelország­nak és Indiának olyan új gyárt­mányokat, mint például a kikötői portáldaru, a Szovjetuniónak is határidő előtt leszállították az 1960-ra esedékes személykocsikat. A dieselmotorok gyártásánál még elmaradás tapasztalható. El­sősorban a kohászaton múlik, hogy ezt a tartozást törlesszék. A gyár az eddiginél jobb minőségű alapanyagot kér a hengerblokkok és a forgattyúsházak készítéséhez. Pataki Mihály, a pécsi széntröszt igazgatója: A minőség jobb az előírtnál Pataki Mihály, a Pécsi Szénbá­nyászati Tröszt igazgatója az alábbiakban vázolta a pécsi szén­bányászok idei munkáját. — A trösztünkhöz tartozó üze­meket az idén az egyenletes, jó munka jellemezte. Termelési kö­telezettségeiket teljesítették, sőt két hónappal a határidő előtt fel­színre küldték az év végéig vál­lalt 36 000 tonna terven felüli szenet. A bányászok eredeti vál­lalásukat további nyolcezer ton­nával toldották meg. Igen fontos eredmény a vágatkorszerűsítés meggyorsítása. A termelékenység is kedvezően alakult. Harminc kilóval növekedett egy-egy dolgo­zó műszakonkénti teljesítménye. A pécsi szén fűtőértéke átlagosan ötven kalóriával magasabb az előírt szintnél. Beruházási feladataink tel­jesítésével azonban nem vagyunk elégedettek — folytatta. — Több mint félévi késés tapasztalható például az István II. akna üzem­be helyezésénél,­ pedig ennek az aknának a jövő év közepén na­ponta 60 vagon szenet kellene ter­melnie. (MTI) Folytatódnak a tüntetések Venezuelában Hat személy meghalt, kettőszáz megsebesült November 25 óta szüntelenül folynak a tüntetések Caracasban. Az utóbbi öt napon a rendőrség és a tüntető diákság összetűzései során hat személy meghalt, s mintegy kétszázan megsebesültek. A „rendzavarásokról” szóló hírek vétele után a nemzeti gárda több egységét a venezuelai olajmezők térségébe vezényelték. Megfigye­lők véleménye szerint mind vál­ságosabb a kormány helyzete. A keddi nap folyamán a mű­szaki főiskola épületében elbari­­kádozott diákok és a rendőrség között tűzharc folyt. Mindkét rész­ről egyaránt használtak revolvert és puskát. Az egyetem épülete kö­zelében levő­ Miguel Caro közép­iskola diákjai támadást intéztek a kerület rendőrségi épületei el­len. Az elnöki hivatal őrségének két gépfegyverét küldték a hely­színre, hogy a rendőrök visszaszo­ríthassák a támadókat. Az iskola mellett a felkelők felgyújtottak egy autót és egy teherautót A fővárostól körülbelül 70 mérföldnyire fekvő Maracay városából is érkeztek jelenté­sek zavargásokról, amelyek következtében kedden bezárták az üzleteket. Mint már jelentettük, a ható­ságok betiltották több baloldali lap megjelenését. Ezzel szemben a reakciós körök lapjai az utóbbi napokban akadálytalanul folytat­hatták uszító hadjáratukat a kommunista párt ellen, és köve­telték­­ annak betiltását. Egyes hírek szerint, a betiltott Tribuna Popular, amelynek helyiségeit katonaság szállta meg, most ti­tokban jelenik meg. Az Egyesült Államok kormá­nya nevében Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szó­vivője a venezuelai események­kel kapcsolatban kijelentette, hogy az Egyesült Államok kor­mánya változatlanul barátságot tart fenn Betancourt-ral. Tüntetők által gyújtott máglyák egy caracasi utcán. (MTI külföldi képszolgálat.)

Next