Népszabadság, 1960. december (18. évfolyam, 285-310. szám)

1960-12-01 / 285. szám

4 A 7.ATLANTI ATOMFENYEGETÉST­ ábornokok és politikusok, parlamenti képviselők és kormányférfiak gyűltek össze a múlt héten Párizsban a NATO parlamenti tanácsának ülésére Tizenhárom nyugati or­szág parlamenti delegációba vitát folytatott az úgynevezett Norstad­­tervről. A NATO haderőinek ame­rikai főparancsnokától származó terv azt javasolja, hogy lássák el nukleáris fegyverekkel a NATO európai csapatait és ezzel teremt­sék meg az úgynevezett „negy­edik atomhatalmat". A részvevők álta­lában helyeselték Norstad elgon­dolásait csupán az angol munkás­párti küldöttek utasították el nyíl­tan az ,,atlanti atomfegyverek” gondolatát. Vitáztak azon, hogy mely szerv rendelkezzék a NATO eljövendő nukleáris erejével, ahogy egy küldött megfogalmaz­ta: ki tartsa az ujját, az atomfegy­verek tavaszán Több javaslat hangzott el. Közülük rendkívül veszedelmes az, amelyik három­tagú politikai bizottság felállítá­sát javasolja oly módon hogy sor­rendben felváltva kerülnének a bizottságba és rendelkeznének az atomfegyverrel a NATO-hatal­­mak természetesen Nyugat-Né­­metország is A NATO-parlament megfogal­mazta „ajánlásait” más kérdések­ben is. A többi közt egy gyorsan mozgó intervenciós had­sereg lét­rehozására, a N­ATO-haderők fegyverzetének szabványosítására, a hadianyagraktárak területi szét­­tacolására (esetleg a NATO hatá­rain kívül, például Spanyolország­ban­ tettek javaslatot. ..Elvben” elfogadták a NATO területének kirekjesztéséről szóló francia ere­detű ajánlást visszautasították azonban De Gaulle hármas — amerikai, angol, francia — direk­tóriumának tervezetét. Az ajánlá­sokat a NATO december 16—17- én ülésező minisztertanácsa elé terjesztik. A tanácskozásokon részt vevő amerikai küldöttség a nyilvános üléseken feltűnően tartózkodó magatartást tanúsított Semmi kétség azonban aziránt, hogy a Norstad-terv elsősorban a hideg­háborús amerikai körök terve és azt a célt szolgálja, hogy elvégez­ze a legszükségesebb foltozgatá­­sokat a NATO-egység repedező felületén. A „negyedik atomhatalom” jel­szava az utóbbi évek egyik leg­súlyosabb fenyegetése az emberi­ség békéje ellen. Gyakorlatilag ugyanis nem egy „negyedik” erő jutna a tömegpusztító fegyverek és gyártási eljárások birtokába, hanem mind a tizenöt NATO-or­­szág, köztük a revánsszomjas Nyugat-Németország is. ..Norstad terve — írja ezzel kapcsolatban a Kr­a­szna­ja Zvjezda — keresztül­húzza mindazokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyek Nyu­gat-Német­ország újrafelfegyver­­zését tilalmazzák, hatálytalanítja a nyugati hatalmak minden kikö­tését a Bundeswehr tömegpusz­tító fegyverekkel való ellátása el­len." Elfogadhatatlanok az olyan magyarázkodások, hogy nem a Bundeswehr, hanem „csupán” a N­ATO-hoz tartozó nyugatnémet egységek jutnának ily módon az atomfegyverek birtokába. A való­ság az, hogy az egész Bundes­wehr a NATO-hoz tartozik, a hitlerista Sneider a NATO euró­pai szárazföldi csapatainak főpa­rancsnoka és sok náci tábornok visel magas NATO-tisztséget. Az „atlanti atomfegyver” ténylege­sen és elsősorban ezeknek a volt hitlerista, jelenleg bonni NATO- tábornokoknak a kezébe kerülne és közvetlen veszedelmet, jelente­ne az egész emberiségre. Nem vé­letlen, hogy a NATO-parlament párizsi tanácskozásán a bonni küldöttség volt a legaktívabb. Tagjai egymás után kértek szót: Jäger, a Bundestag alelnöke, Erich Mende és a többiek váltig dicsőítették az Atlanti Szövetség­ben kialakuló „Kameradschaft‘’-ot. A Norstad-terv veszélye tehát főként abban rejlik, hogy meg­nyitja az utat a Bundeswehr atomfelfegyverzése előtt, és a nukleáris titokkal bíró országok számának növekedése óhatatlanul a fegyverkezési verseny fokozásá­hoz vezet. Az „atlanti atomfegyver” terve „visszás” helyzetbe hozza min­denekelőtt Franciaországot: egy csapásra hasztalanná és céltalan­ná teszi a francia erőfeszítéseket a saját atomütőerő megteremté­sére. Továbbá, mint ismeretes, De Gaulle tábornok függetl°nfteni szeretné magát a NATO-val együttjáró túlzott kötöttségektől és egyes terhes kötelezettségektől. A Norstad-terv és a francia „ön­állósítási ” törekvések azonban nehezen férnek meg egy gyéké­nyen. Nem talál egyértelmű támoga­tásra az „atlanti atomfegyver” gondolata Angliában sem. Az an­gol parlamenti delegáció munkás­párti képviselői Párizsban kifeje­zetten ellenezték a tervet, az an­gol kormány véleményéről szóló jelentések pedig szűkszavúan csak ennyit jegyeznek meg: Londonban ..hűvös fogadtatásra” talált a Norstad-terv. A Daily Telegraph úgy értesül, hogy az angol kor­mány szerint „fokozni kell ugyan a NATO európai atompotenciál­ját, de komoly politikai nehézsé­geket lát az ellenőrzés és parancs­nokság terén” A Norstad-terv ajánlása a NATO-parlament által, természe­tesen még nem azonos a NATO európai csapatainak azonnali atomfelfegyverzésével. Ha a NATO-minisztertanács decemberi ülése hasonló határozatot hoz, a nyugati országoknak még akkor is sok gyakorlati nehézséget kell leküzdeniük az „atlanti atomerő” létrehozása előtt. Egy valamit azonban már a NATO-parlament tanácskozása is kétséget kizáróan elárul: azt, hogy a nyugati hatal­maktól távolabb áll a leszerelés és az atomfegyver betiltásának gondolata, mint valaha. A párizsi „ajánlások” tükrében jól lehet látni, hogy a nyugati, úgynevezett leszerelési javaslatoknak semmi gyakorlati értékük nincs. C. Tóth Béla A bandungi hatalmak diplomáciai képviselőinek villásreggelije Szihanuk herceg tiszteletére Moszkva, november 30. (TASZSZ) Szerdán a bandungi hatalmak moszkvai diplomáciai képvise­lői villásreggelit adtak a szov­jet fővárosban tartózkodó No­­rodom Szihanuk herceg kam­bodzsai államfő tiszteletére. A fogadáson Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke nagy elisme­réssel szólt Norodom Szihanuk államférfiúi munkájáról. Hang­súlyozta, hogy Szihanuk herceg a békés együttélés politikájának következetes híve. Utalt arra, hogy a gazdaságilag elmaradott ázsiai és afrikai országok lendü­letesen fejlesztik nemzetgazdasá­gukat, hogy megszilárdíthassák politikai függetlenségüket. Menen, India moszkvai nagy­követe rámutatott, hogy Kam­bodzsa szilárdan és megingatha­tatlanul kitart a bandungi érte­kezlet elvei mellett. Liu Hsziao kínai nagykövet hangsúlyozta, hogy a Szovjet­uniónak a különböző rendszerű államok békés együttélésére, a nemzetközi feszültség enyhítésé­re, az általános leszerelés megva­lósítására, az atomfegyverek be­tiltására irányuló javaslatai lel­kes támogatásra találtak az ázsiai, az afrikai és más népeknél. Norodom Szihanuk herceg a villásreggelin elmondott beszédé­ben kijelentette: a kisebb nemze­tek egyöntetűen bírálják és meg­róják azokat a nagyhatalmakat, amelyek imperialista politikát folytatnak és soviniszta irányza­tokat követnek. NÉPSZABADSÁG 1960. december 1. csütörtök Külföldi események­ ­ néhány sorban A kínai külügyminisztérium szóvivője erélyesen tiltakozott amiatt, hogy egy amerikai felség­jelzést viselő katonai repülőgép szerdán megsértette a Kínai Nép­­köztársaság légiterét. (Új-Kína) • A Nyugat-Németországban ál­lomásozó amerikai katonák hoz­zátartozóinak első nagy csoportja kedden hazaindul New Yorkba.­­ Mint ismeretes a családtagok visszahívására az Eisenhower-­­ féle takarékossági rendszabályok­­ alapján került sor. (AP) Mongólia és Kambodzsa nagy­követi szinten diplomáciai kap­csolatokat létesített. (Új-Kma) Az izraeli hatóságok 979 náci háborús bűnös nevét közölték a náci bűnök kivizsgálására alakult nyugatnémet hivatallal. (Reuter) Az angol belügyminiszter szer­dán bejelentette az angol alsó­házban, hogy a brit kormány nem engedi be a szigetország területé­re Hans Ulrich Rudelt, Nyugat- Németország újfasiszta mozgal­mának egyik vezetőjét aki a de­cember 6-i nemzetközi fasiszta ta­lálkozón vett volna részt. (AP) Dollárt koncert... Az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy a Kongóban le­vő ENSZ-csapatok ellátási költ­ségeinek felét egymaga viseli. A kongói ENSZ-csapatok költségei ez év júliusától az év végéig mintegy 60 millió dollárt tesznek ki. Ebben bennfoglaltatik az a 16 millió dollár is, amellyel az ENSZ már tartozik az Egyesült Álla­moknak. A washingtoni kormány most elhatározta, hogy a követe­lésből 10 millió dollárt töröl, hoz­zájárulását pedig úgy emeli fel,, hogy az Egyesült Államok össze­sen több mint 30 millió dollárral járul hozzá a kongói csapatok el­látásának költségéhez. E sajátsá­gos beruházás célja: minél na­gyobb részhez juttatni az Egyesült Államokat a kongói függetlensé­gen és az ország kincsein való osztozkodásnál. TÁVLATI TERVEK... Sajtóértekezleten nyilatkozott az osztrák hadügyminiszté­rium szóvivője. Az osztrák had­seregfejlesztés távlati terveiről szólva, elmondotta: Ausztria arra készül, hogy katonailag megerő­sítse Magyarországgal szomszé­dos határvidékét. A tervek sze­rint tüzérségi és „más katonai” létesítményeket helyeznek el a* Duna és a Lajta közötti terüle­ten. Semmi esetre sem kívánunk ennek a hírnek túlzott jelentősé­get tulajdonítani — de a dolog azért mégis figyelemre méltó. Ausztria — mint ismeretes — semlé­ges ország és a Magyar Népköztársaság soha egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy kifejezésre juttassa: a bé­kés egymás mellett élésen ala­puló jó viszonyt kíván kiépíteni nyugati szomszédjával. Sza­vakban az osztrák vezetők is a kapcsolatok fejlesztése mellett nyilatkoznak: az osztrák had­ügyminisztérium tervei azonban — enyhén szólva — nem erre mutatnak. És tegyük hozzá: nem ez az első alkalom, amikor bebizonyosodik, hogy az osztrák katonai szervek ilyen „megkü­lönböztetett figyelmet” szentel­nek a Magyarországgal szomszé­dos területnek. Alig néhány hó­nappal ezelőtt az AP hírügy­nökség arról számolt be, hogy az akkor Ausztriában tartózkodó amerikai hadügyminiszter, Ga­­tes, az osztrák—magyar határon megszemlélte az osztrák hadse­regnek azokat az egységeit, ame­lyek a keletről jövő, feltételezett hadmozdulatok feltartóztatására „hivatottak”. Vajon honnan merítik az osztrák hadügyminisztérium ve­zetői azokat az értesüléseket, melyek szerint Ausztriát a népi demokráciák részéről fenyegeti támadás? (A hadügyminiszté­­riumi szóvivő ugyanis azt is el­mondotta, hogy egy „csehszlo­vák részről fenyegető támadás” elhárítására is terveket dolgoz­tak ki.) Talán Gates hadügymi­niszter látta el őket ilyen infor­mációkkal? A tények, amelyek­ről az osztrák hivatalos jelenté­sek adnak hírt, mindenesetre másról beszélnek ... Arról pél­dául, hogy — noha az amerikai hadügyminisztérium már több mint két éve ünnepélyesen meg­ígérte, amerikai gépek többé nem sértik meg Ausztria légite­rét , a berepülések mégis foly­tatódnak. Legutóbb november 14-én számoltak be a bécsi hi­vatalos jelentések arról, hogy az amerikai parancsnokság alatt álló NATO repülőgépek ismét sorozatosan megsértették Auszt­ria határait. Az is tudott dolog, hogy nem né­pi demok­ratikus, hanem a népi demokráciák ellen irá­nyuló rakétatámaszpontokat épí­tettek fel Ausztria tőszomszéd­ságában, olasz területen. Nehéz lenne tagadni, hogy ezek a tá­maszpontok az osztrák lakossá­got és Ausztria biztonságát is veszélyeztetik. Az ilyen és hasonló tények tehát nem arra mutatnak, hogy Magyarország vagy Csehszlová­kia felől fenyegetné támadás Ausztriát. És ezeknek a tények­nek fényében nagyon is különö­seknek tűnnek az osztrák had­ügyminisztérium távlati tervei.„ Négymillió munkanélküli az Egyesült Államokban New York, november 30. (TASZSZ) Mint az AP jelenti Washington­ból, az Egyesült Államokban to­vább növekszik a munkanélküli­ség. A hírügynökség megjegyzi, hogy bár hivatalos adatokat egy­előre nem tettek közzé, az előzetes adatok azt mutatják, hogy no­vemberben a munkanélküliek száma elérte a négymilliót. Politikai válság Venezuelában A venezuelai tüntetések har­madik hulláma november 25 óta tart. A kormány tekintélye meg­ingott, helyzete megrendült. Az ország fővárosá­ban fegyveres összetűzésre ke­rült sor a tünte­tők és a kivezé­nyelt rendőrség között. A tüntetések po­litikai oka, hogy Betancourt két­éves kormányzá­sa alatt nem vál­totta valóra a hozzáfűzött reményeket, nem va­lósította meg a nép szociális és gazdasági követeléseit és nem ho­zott intézkedéseket az ország gaz­dasági függetlenségének kivívá­sára. Éppen ezért az ország poli­tikai függetlenségén is nem egy esetben csorba esett. Venezuela a világ egyik leg­nagyobb olajtermelője és legna­gyobb olajexportálója. Gazdag olajkincsei révén a dél-amerikai országok közül Venezuelában a legnagyobb az egy főre eső nem­zeti jövedelem, elméletben, mert gyakorlatilag a pénzgazdálkodás­ban kétmillió lakosa nem vesz részt. Az olaj az amerikai mono­póliumok birtokában van. Két év­vel ezelőtt a kormány 50-ről 63 százalékra emelte Venezuela ré­szesedését az olajjövedelemből. Az amerikai monopóliumok, amelyek így is félmilliárd dollárt hurcol­nak ki az országból, a közép-ke­leti olaj árát leszállították, hogy így csökkentsék a venezuelai olaj árát is. S ezzel elérték: most ke­vesebb Venezuela összegszerű ré­szesedése, mint azelőtt. A töme­gek az olajipar államosítását kö­vetelik, de ez elől Betancourt mindeddig kitért. A több mint hatmilliónyi lakos­ból 350 ezer föld- és munkanélküli parasztcsalád földéhségének kielé­gítését szolgálta volna a földreform. A törvény két év alatt csak az alá­írásig jutott el. A terv szerint a földosztást 20 év alatt valósítják meg. A ma 200 ezer körül mozgó munkanélküliek­­ száma napról napra növekszik. Csak a munka­­nélküli építőipari munkások szá­ma meghaladja a 30 ezret, miköz­ben több millió ember él bádog­ból összetákolt viskókban. Venezuelában Betancourt — a földrészen végigsöprő diktatúrael­lenes harc következtében — csak­nem ugyanakkor került hatalom­ra, amikor Kubában a Fidel Cast­­ro vezette forradalmi rendszer. Ez, és a két ország hasonló sorsa a múltban, érthetővé teszi, hogy a két év alatt elért eredményeket összehasonlítják. Ez történt Ve­nezuelában is, s az eredmény azt mutatja: Kubában óriási politi­kai és gazdasági változás zajlott le. Kuba felszámolta a diktatúra visszatérésének lehetőségét, Ve­nezuelában ellenben állandóan ott kísért a reakciós katonai állam­csíny, amely új diktatúra megte­remtésére törekszik. A kísérletet több alkalommal a baloldali népi mozgalom hárította el. Betan­court ennek ellenére sem támasz­kodik a baloldalra, hanem enged­ményekkel igyekszik „leszerelni” a jobboldalt. Végrehajtja a bal­oldal ellen követelt megtorlásokat, gazdaságpolitikájában pedig a mo­nopóliumok és a legreakciósabb nagybirtokosok érdekében cselek­szik. A jobboldallal való alkudo­zásokban a kormány a dolgozók rovására tesz engedményeket. Be­fagyasztotta a béreket, a munká­sokat megfosztotta sztrájkjoguk­tól és intézkedéseket hozott a kommunista párt törvényen kívül helyezésére. Érvényesíteni tudják akaratu­kat a kormány politikájára a mo­nopóliumok is. A közelmúltban nagy felháborodást keltett, ami­kor a San José-i értekezlet ide­­­jén Betancourt olyan utasítást adott Arcaya külügyminiszternek, írja alá az amerikaiak által beter­jesztett, Kubát elítélő határoza­tot. A külügyminiszter, a kor­mánykoalícióban részt vevő párt­jának, a Köztársasági Demokrati­kus Uniónak irányvonalát követ­ve, ezt megtagadta és tiltakozás­képpen lemondott. Novemberben a KDU, az ország második legna­gyobb pártja kivált a koalícióból. A politikai válság tovább mélyült, amikor Betancourt pártjának, a Demokratikus Akciópártnak bal­szárnya elszakadt és új forradal­mi csoportot alakított. Venezuela Kommunista Pártja helyzetelemzése rámutat, hogy a kormány politikája a nemzetelle­nes erők érdekeit szolgálja. Hely­zete ezért gyengül napról napra. A jelenleg uralkodó politikai irányzat csődje és az ország tény­leges helyzete alátámasztja egy demokratikus kormány megte­remtéséért vívott harc szükséges­ségét — állapította meg a párt elemzése. — A baloldali tömeg­­mozgalom e felismerés igazságát és a harc vállalását jelenti. Máté Sándor

Next