Népszabadság, 1961. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1961. január 1. vasárnap NÉPSZABADDSÁG. Eltelt az 1960-as esztendő, megkezdtük az új évet. Ez az időpont rendszerint a számvetésé, de most inkább előre tekintünk, a közeljövőbe. Különös okunk van erre: a felemelkedés útján most olyan magaslatra értünk, ahonnan világosan elénk tárul a közeli jövő ragyogó perspektívája. Építőmunkánkban most olyan kérdések megoldása kerül sorra, amelyek elvisznek bennünket a pártkongresszuson kijelölt legközelebbi, célunkhoz, ahhoz, hogy befejezzük a szocialista társadalmi rend alapjainak lerakását. A szocialista forradalom egész történelmi korszak műve. E forradalom első szakasza, a politikai hatalomért folytatott harc — miután 1944—45 telén demokratikus népi hatalom született — viszonylag békés körülmények között ment végbe hazánkban. A szocialista forradalom erői, hatalmi pozícióikra támaszkodva és a tömegek harci mozgósításával, a politikai küzdelem eszközével fokról fokra kiszorították a burzsoáziát a hatalomból. 1947—43-ban a szocialista forradalom politikai téren győzelmet aratott: a népi hatalom szocialista hatalommá fejlődött, létrejött a proletárdiktatúra. Ez volt — és maradt — a legfontosabb "feltétele a szocialista forradalom teljes és következetes végrehajtásának, a társadalom szocialista átalakításának, a szocializmus felépítésének. A magyar munkásosztály a politikai hatalom birtokában azonnal hozzálátott az egész nép évszázados vágyainak megvalósításához, s természetes szövetségeseitől támogatva megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását. Ez az iparban, a bank- és hitelrendszerben, a nagykereskedelemben a megváltozott erőviszonyok folytán viszonylag könnyen ment, mert a nép ellenségeivel, a reakciós magyar burzsoáziával szemben hatalmi eszközökkel léphettünk fel. A burzsoázia gazdasági kisajátítása az államosításokkal megtörtént. A szocialista ipar a tervgazdálkodás alapján gyors fejlődésnek indult, és ma több mint négyszer annyit termel, mint a felszabadulás előtt jó tizenkét évvel ezelőtt hozzákezdünk a mezőgazdaságban is a szocializmus alapjainak lerakásához. Ezt a forradalmi munkát merőben más körülmények között végeztük, mint az iparban. Itt elsősorban a velünk testvéri szövetségben levő magyar parasztság szocialista nagyüzemi gazdaságainak megteremtéséről, a kisgazdaságok termelőszövetkezetekbe tömörítéséről volt szó. Évszázadok óta begyökerezett szokásokat és kialakult életformát kellett felváltani az újjal, a jobbal, a szocialista közösségi gazdálkodással. Természetes, hogy ez a munka más módszereket, hosszabb időt, nagy körültekintést és állhatatosságot kívánt. A szocializmus eszméinek óriási hatásáról és nagy társadalomformáló erejéről tanúskodik az a tény, hogy a közös gazdálkodás gondolata kezdettől fogva semmiféle nehézségtől vissza nem riadó, lelkes követőkre talált a magyar falvakban is, és táboruk, amely a munkásosztály segítségére támaszkodhatott, mind szélesedett A szocializmus eszméinek térhódítását a magyar parasztság soraiban — ha akadályozta és késleltette is, de — nem tudta feltartóztatni sem a párt vezetésében korábban előfordult jó néhány szektás, dogmatikus hiba, sem a jobboldali árulás, sem pedig a fegyveres ellenforradalom. A termelőszövetkezeti mozgalom különösen gyors — mondhatnánk ugrásszerű — fejlődést ért el a legutolsó években. A párt helyes politikai irányvonala a mezőgazdaság szocialista átszervezésében a széles paraszti tömegek egyetértésével találkozott. A parasztok túlnyomó többsége — a való élet tényeitől vezetve, a párt felvilágosító szavát megértve és a nagyüzemigazdálkodás tényeiből tanulva — már meggyőződött a szocialista gazdálkodás felsőbbrendűségéről, látja, hogy jobb életét biztosítja, ha belép a termelőszövetkezetbe. A régi szokások, a volt életforma visszahúzó ereje ma már nem a termelőszövetkezettel szembeni ellenállásban mutatkozik, hanem inkább abban a töprengésben, hogy „mikor lépjek be”?, a család „valamennyi tagja” belépjen-e?, „ki lesz vajon az elnök”?, „milyen brigádba” kerülhetek? stb. Ez a dinamikus fejlődés megteremtette a feltételeit annak, hogy — a ma még egyénileg dolgozó parasztok meggyőzésével és egyetértésével — ezen a téren a termelőszövetkezeti mozgalomban a tömeges szervezést lényegében befejezzük. Erre az álláspontra jutott pártunk Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány s az országgyűlés is. A jelenleg is folyó felvilágosító és szervező munka újabb eredményei bizonyítják ennek az állásfoglalásnak helyességét. A testvéri népi demokratikus országokhoz hasonlóan, mi is sikeresen oldjuk meg a szocialista építés legnehezebb feladatát, a parasztság önkéntes áttérését a kisüzemi magángazdálkodásról a nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. E célok megvalósítása kimagasló történelmi jelentőségű esemény. Azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban is teljes győzelmet arat a szocialista forradalom. S mivel a szocialista alapok a népgazdaság többi ágában már régebben létrejöttek, ez a győzelem egyben azt is jelenti, hogy a szocializmus alapjainak lerakása a népgazdaság egész területén hazánkban is befejeződik. Ez a nemes cél, s az a tény, hogy közvetlen közel kerültünk a teljes megvalósításához, egész népünket lelkesíti. A szocializmus alapjainak lerakása társadalmi ügy lett. A termelőszövetkezeti mozgalom teljes győzelméért küzdők táborában felsorakozott hazánk minden dolgozó osztálya és rétege. A gyárak és az üzemek munkásai felvilágosító szóval, forradalmi szívük melegével, s ha kell, két dolgos kezükkel segítik a szövetkezeti parasztságot, és egyengetik a még egyénileg dolgozók útját a közös gazdálkodáshoz. Értelmiségünk — a falusi értelmiség közvetlen, mindennapi munkájával, amit a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban végez, valamint a városban dolgozó értelmiség különböző rétegeinek a segítése, amit a Hazafias Népfront különböző szervei útján, a Tudományos Akadémia szervei útján és egyéb módon nyújt — lelkesen és áldozatkészen juttatja el a tudomány támogatását a szövetkezeti parasztsághoz. A Kommunista Ifjúsági Szövetség nemrég befejeződött kongresszusa pedig bebizonyította, hogy a falusi fiatalság legjobbjai — az olyanok, mint Lipcsei Mónika, Dávid Anna, Szabados Mária, Rózsa Sándor, Csamangó László, Balajcza Sándor, ezernyi és ezernyi társukkal együtt — a termelőszövetkezeti gazdálkodás úttörői és szilárd harcosai lettek. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az élet minden területén a további felemelkedés lehetőségeit nyitja meg a munkásosztály, a parasztság, a nemzet valamennyi osztálya és rétege számára. A magyar parasztság életszínvonala már a földreform eredményeként is jelentősen emelkedett. A feudálkapitalista földbirtokviszonyok szétzúzása megszütte a földnélküli és törpebirtokos parasztság elviselhetetlen nyomorát, s a „hárommillió koldusnak” kenyeret, tisztes megélhetést biztosított. A több millió parcellán — tehát az atomjaira bontott mezőgazdaságban — azonban nem lehetett ennél tovább menni. A kisbirtok, amely megszabadította a parasztot a feudálkapitalizmus nyomorától, meg is akadályozta őt abban, hogy elérje azt a jólétet, amelyet csak a szocializmus biztosíthat számára. A feudális és a kapitalista kizsákmányolóktól a magyar paraszt 1945-ben megszabadult, de a kisbirtok kötöttségei és visszahúzó ereje alól véglegesen csak a termelőszövetkezetekbe tömörüléssel szabadul fel, és indul el az anyagi és szellemi felemelkedés útján. A parasztság teljes felszabadulása tehát így valósul meg igazán. Ezért vált elsősorban a parasztság érdekévé is a nagyüzemi szocialista gazdaság megteremtése. A mezőgazdasági termelésnek olyan tartalékai szabadultak, illetve szabadulnak fel, amelyeknek hasznosításával a hozamokat igen jelentősen lehet növelni. Erre nagy szükség is van mert amíg a felszabadulás óta az ipar termelése három és félszeresre, a mezőgazdaság termelése mindössze 15—20 százalékkal nőtt. A nagyüzemi szocialista mezőgazdaság mellett szóló beszédes és bizonyító érv, hogy ennek a növekedésnek jó része is az utolsó három évre, éppen a termelőszövetkezeti mozgalom erőteljesebb kibontakozásának időszakára esik! S most, miután a szocialista termelési viszonyok az egész mezőgazdaságra kiterjednek, a következő öt évre a termelés növekedését az 1954—53. évek átlagtermésénél 32—33 százalékkal magasabbra tervezhetjük. Meg vagyunk győződve róla, hogy a valóságos emelkedés ennél nagyobb is lehet. Csakis ezen az úton — a szocialista közös gazdálkodás útján — növelhetjük tovább mind a falusi, mind a városi dolgozók életszínvonalát! A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politikai területen társadalmi rendszerünk és államhatalmunk további erősödését eredményezi. Szocializmust építő társadalmunk és államunk politikai alapja a két nagy dolgozó osztály — a munkásosztály és a parasztság — megbonthatatlan, , szilárd szövetsége. A Horthy-fasizmus megdöntéséért, majd a hatalomért, a népi demokrácia, a proletárdiktatúra megteremtéséért folytatott küzdelemben és a szocializmus építése során mi, magyar kommunisták, mindig a munkás-paraszt szövetség hívei voltunk, sikerrel fáradoztunk létrehozásán és állandó erősítésén. Ha szocialista forradalmunk mozgató erőit keressük, minden eredményünk, győztesen megvívott csatánk mögött végső soron ott találjuk a siker legfontosabb forrását, azt a társadalmi erőt, amely forradalmunkat újra meg újra előrelendítette: a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetséget. Ez a szövetség kezdetben a munkásosztálynak a kisárutermelő parasztsággal kötött szövetsége volt. Később, részben a kisárutermelő parasztsággal, más részben a termelőszövetkezeti parasztsággal kötött szövetséggé fejlődött. A termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladásával a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság összefogása vált e szövetség fő jellemvonásává. Az egyéni kisárutermelő parasztsággal való összefogás a munkás-paraszt szövetségen belül másodlagossá vált, de így is fontos maradt, egyebek között azért is, mert az egyéni parasztot mi mindig a holnap szövetkezeti gazdájának tekintettük. Most a fejlődés olyan szakaszához érkeztünk, amikor befejezéshez közeledik az egész parasztság egységes, termelőszövetkezeti parasztsággá válása, s ezzel együtt a munkás-paraszt szövetség minőségi átalakulása. A munkásparaszt szövetség egyértelműen a munkásság és a termelőszövetkezeti parasztság szövetségévé válik. A parasztság is a szocialista tulajdon egy fajtája — a termelőszövetkezeti tulajdon — alapján él, dolgozik és fejti ki tevékenységét. A munkás- és a paraszttömegek a termelési viszonyokban, a politikában, a kultúrában még közelebb kerülnek egymáshoz. A termelőszövetkezetek talaján eltűnik a régi paraszti rétegeződés is, és létrejön az egységes szocialista parasztosztály. A munkás-paraszt szövetség két szocialista osztály szövetségévé válik. Ez a kibontakozó szocialista nemzet egységének, egész népünk erkölcsi-politikai egységének alapköve. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése előrelendíti a szocialista kulturális forradalom további fejlődését is. Egységes, szocialista gazdasági alapot teremt a falvakban a kulturális tevékenységhez. A parasztság tömegeiben gyorsan fejlődnek a szocialista kultúra iránti igények, újabb hatalmas tömegek kapcsolódnak be a kulturális forradalomba. A termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára tért paraszti tömegek kulturális és gyakran tudományos igényei oly hirtelen jelentkeznek, hogy azokat nem is tudjuk azonnal kielégíteni. Alapjában véve ez egészséges és pozitív jelenség, még akkor is, ha átmeneti nehézségeket okoz, mert a szocialista kulturális forradalom falusi előrehaladásának és a dolgozó parasztság világnézeti fejlődésének forrása. Tovább szélesíti a szocialista oktatási rendszer, a szocialista irodalom és művészet, a szocialista tudomány alkalmazásának és fejlődésének társadalmi bázisát, újabb kulturális és tudományos eredmények ihletőjévé válik. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését pártunk VII. kongresszusa a soron következő ötéves terv első éveire tűzte ki. Nagy jelentősége van annak, hogy ezt a feladatot lényegesen hamarabb tudjuk megoldani, s az átszervezés nagyobbrészt még a hároméves tervünk időszakában megtörtént, így a tervezettnél hamarabb fordíthatjuk időnket és energiánkat az új termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megerősítésére. Azt a jelszót, amelyet a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa 1946-ban adott ki: „Virágzó mezőgazdaságot, jómódú parasztságot!” — igazában most tudjuk megvalósítani, mert most érlelődnek ennek feltételei. A mezőgazdaság szocialista átszervezését nyomon követi a nagyméretű gazdasági és politikai szervező munka a szövetkezetek megszilárdításáért, eredményeik állandó javításáért. Ez nem kisebb, hanem ugyanolyan forradalmi feladat, mint amilyen az átszervezés volt. A közös gazdálkodás útján fejleszteni és erősíteni kell a közösségi szellemet, azt a gondolkodást, hogy első a köz java, mert a közjó az alapja az egyén boldogulásának is A társadalom minden erejét — de elsősorban a parasztság és különösen a falusi fiatalok rátermettségét, tehetségét, képességeit — kell mozgósítani a termelőszövetkezetek további gazdasági fellendítése érdekében. Ez az útja annak, hogy Magyarország ne csak a gyors ütemben fejlődő ipar, hanem egyben a virágzó szocialista mezőgazdaság országa legyen, melyben mind a város, mind a falu dolgozói egyre jobban, kulturáltabban, boldogabban élnek. Az új év küszöbén elmondhatjuk: népünk odaadó, jó munkája és pártunk, kormányunk helyes, bizalmat élvező politikájának eredményeként minden területen előrehaladtunk. Hároméves tervünket jelentősen túlteljesítettük. A tervben foglaltnál gyorsabban emelkedett a dolgozó nép életszínvonala is. Nyugodtan állíthatjuk: ma hazánkban a dolgozó ember jól él, s maga előtt biztos, a jelenleginél is jobb jövőt lát Sikereinknek a nemzetközi jelentősége is igen számottevő. Az új esztendőben munkánkat már az új ötéves terv végrehajtásának jegyében folytatjuk. Gyors előrehaladásunk lehetővé tette, hogy az új ötéves tervünk céljait magasabban határozzuk meg, mint ahogyan pártunk VII kongresszusa azokat megállapította. A terv fő arányai megmaradnak, de az előttünk álló öt esztendőben minden területen nagyobb lesz a fejlődés mértéke, mint azt egy évvel korábban gondoltuk. Különösen nagy jelentősége van annak, hogy az új ötéves terv végrehajtását az egész országban a szocialista termeleti viszonyok alapján kezdhetjük meg. Eddigi népgazdasági terveink fő jellemvonása az volt, hogy két különböző lábon álltak: a szocialista iparra és a felemás, többségében még kisparaszti mezőgazdaság talajára épültek.. E kettősség ellenére is a magyar nép jelentős anyagi és szellemi felemelkedését értük el. Az új ötéves terv már nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokra támaszkodik, s így a szocialista tervszerűség jobban érvényesül az egész népgazdaságban. Ez új tartalékokat szabadít fel és tovább gyorsítja előrehaladásunkat. A közeljövőben befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, s minden erőnket a pártkongresszuson kitűzött további cél elérésére, a szocializmus építésének meggyorsítására, az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra gyors ütemű fejlesztésére fordíthatjuk. Ily módon, az új esztendőbe lépve a szocialista társadalmi rend felépítésének egyáltalán nem távoli perspektívái tárulnak elénk. Csak rajtunk múlik, mikor válik ez valósággá! Ha jól dolgozunk, az ötéves terv végére hazánk is a fejlett szocialista társadalom országa lesz! Ebben a nagy történelemformáló munkában hazánk minden polgára, legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi, megtalálja megtisztelő, magasztos feladatát. Elért vívmányaink biztosításának, de még inkább a ragyogó jövőnk közelebb hozásának döntő feltétele a lelkiismeretes, áldozatkész, pontos és fegyelmezett munka. Mindenkinek, aki felelősséget érez népe boldog jelenéért és még boldogabb jövendőjéért, ereje és tehetsége szerint kell munkálkodnia hazája felvirágoztatásán. A szocializmus felépítése nemcsak ,,magyar'” ügy. Része annak a világméretű harcnak, amely a tőkés rabság, a gyarmati elnyomás és a háború ellen folyik. A ma még elnyomott népek bennünk a szabadság képviselőit látják és példánkból erőt, biztatást merítenek saját küzdelmükhöz. Megtisztelő kötelességünk úgy dolgozni, hogy életünk, eredményeink a szocializmusért folytatott harc egyik példája legyen. E nagy cél eléréséért folyó forradozásainknak kedveznek a nemzetközi körülmények is. A haladás erői világszerte fölényben vannak a reakció erőivel szemben. A föld minden területén nagyarányú tömegharc folyik az imperializmus ellen. Míg a kapitalista társadalom eresztékei recsegnek-ropognak, a szocialista világrendszer napról napra erősödik, s a szocializmus, a béke és társadalmi haladás erői mindenütt izmosodnak. Az elkövetkező évek minden bizonnyal a békéért, az elnyomott nemzetek felszabadulásáért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott nemzetközi antiimperialista küzdelem újabb nagy csatáit és győzelmeit hozzák. E harc eredményességét elősegíti, hogy a béke és a szocializmus erői egységesek, van közös stratégiai és tasletikai irányvonaluk, amelyet a nemzetközi kommunista mozgalom és annak történelmi jelentőségű dokumentumai, a Moszkvai Nyilatkozat és a Békekiáltvány testesítenek meg. Erőnk van, igazunk van, egységbe tömörültünk — tehát győzelmünk minden feltételével és lehetőségével rendel,kezünk. Bízunk abban és küzdünk is érte, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza: a békés, alkotó munka viszonyai között, népünk és az egész emberiség javára, felépítjük a szocialista Magyarországot .Fejlődésünk távlutmi írta: Kállai Gyula 3