Népszabadság, 1961. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

2 A tbc elleni küzdelem továbbfejlesztéséről nyilatkozott dr. Mosolygó Dénes, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője (Tudósítónktól.) Január elsején lépett életbe a gümőkór elleni küzdelem továbbfejlesztéséről szóló kormányrendelet. Felkerestük dr. Mosolygó Dénest, az Egészségügyi Minisztérium illetékes osztályvezetőjét s megkértük, nyilatkozzon a rendelet végrehajtásáról. — Milyen eredményeket értünk el eddig a tbc elleni küzdelemben és miért volt szükség az új kormányrendeletre? — Hazánk a felszabadulás előtt az európai államok közül, mint ismeretes, a tbc-fertőzöttség tekintetében az elsők között, a tbc elleni küzdelemben viszont az utolsók között állott. Az elmúlt 15 év alatt jelentős eredményeket értünk el a betegség megelőzésében és gyógyításában. Legszembetűnőbb a halálozás nagyarányú csökkenése. A tuberkulózis nálunk is egyre inkább az idősebbek megbetegedésévé vált. Mindezek ellenére, a tuberkulózis még mindig népbetegségnek számít. Évenként körülbelül 30 000 új megbetegedés fordul elő. Az országban 140 000 nyilvántartott tbc-s beteg van, s közülük kb. 40 000-re tehető a Koch-pozitívak (vagy havemások) száma. Mi az oka annak, hogy Magyarországon a tbc még mindig jelentős népbetegség? A tbc-járvány, hasonlóan az egyéb fertőző megbetegedésekhez hullámszerűen terjed: van egy felfelé ívelő ága, tetőpontja és egy csökkenő szakasza. A különbség csak az, hogy a tuberkulózisjárvány nem néhány hét vagy hónap alatt zajlik le, hanem hosszú ideig, száz, kétszáz évig tart. A kapitalizmus kialakulását szinte mindenütt nyomon követte a tuberkulózisjárvány. A magyar statisztikai adatok szerint a járványgörbe csúcspontja a századforduló idejére esett. Magyarországon a tbc-járvány a fejlett nyugati kapitalista országokhoz viszonyítva későn indult el, és a tbc elterjedése szempontjából igen előnyös körülményekre talált. A tuberkulózisjárvány azóta örvendetesen visszaszorult, csökkenő irányú, de a fertőzöttek és a megbetegedettek száma még ma is igen nagy. Hosszabb időre van tehát szükség a tbc-járvány teljes leküzdéséhez. — Milyen rendelkezéseket tartalmaz az új kormányrendelet, és hogyan kezdtek hozzá a végrehajtáshoz? — A tbc végleges felszámolását az ország politikai és gazdasági fejlődése és további iparosodása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a lakosság életszínvonalának emelkedése és nem utolsósorban a 15 éves lakásépítési terv végrehajtása biztosítja. A távlati terv fő célkitűzései a következők: a 30 év alatti lakosság BCG-oltása, a lakosság előbb kétévenkénti, majd évenkénti szűrővizsgálata, a tbc-gondozó és fekvőintézeti hálózat további jelentős fejlesztése, a tbc-s betegek fokozott anyagi támogatása, s végül a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. A tbc-nek, mint népbetegségnek leküzdése nem szűk szakszolgálati feladat, hanem az egész magyar orvostársadalom, az egész nemzet ügye. Ezért vált szükségessé az állami és társadalmi szervek feladatait szabályozó, az állampolgárok és ezen belül a tbc-s betegek jogait és kötelességeit meghatározó új kormányrendelet megalkotása. A tbc elleni küzdelemben fontos szerepet játszanak a szociális és kulturális feltételek. Ezek: az élet- és munkakörülmények, a lakásviszonyok, a lakosság műveltségi színvonala. A vállalatok, a szövetkezetek sokat tehetnek az egészséges munkakörülmények megteremtésében, a tbc-s dolgozók megfelelő foglalkoztatásában. Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az állategészségügyi hálózat dolgozóitól függ, hogy megakadályozzuk és megszüntessük a szarvasmarha-gümőkór által okozott fertőzést. A rendelet előírja, hogy minden tanácsnak évenként foglalkoznia kell a tbc elleni küzdelemmel és tervet kell készítenie a helyi feladatok megoldására. Minden tbc-rondozóintézet mellett a Magyar Vöröskereszt keretében társadalmi bizottság alakul az állampolgárok öntevékeny részvételének elősegítésére. A kormányrendelet ingyenessé tette a tbc-vel kapcsolatos valamennyi vizsgálatot, kezelést, beleértve a kórházi ápolást is. Ezzel tulajdonképpen a tbc gyógyítása tekintetében megvalósítottuk az általános népbiztosítást. Az alacsony jövedelmű, elsősorban a családos tbc-s biztosított betegek a táppénzen felül külön anyagi támogatásban is részesülnek. A kormányrendelet megvalósítása igen nagy erőfeszítéseket igényel államunktól. A következő 10 év alatt több milliárd forintot fordítunk a tbc elleni küzdelem fokozására. Ez azonban nem elég. A törvény az egész társadalmat mozgósítani akarja, hogy minden magyar állampolgár személyes felelősséget érezzen e súlyos népbetegség elleni küzdelemben. Milyen javulás várható a következő években a tbc visszaszorításában? — Hazai orvostudományunk fejlettsége, eredményei alapján optimisták lehetünk. A tuberkulózis ma már megelőzhető, gyógyítható, tehát leküzdhető betegséggé vált. A szűrővizsgálatok kötelezővé tétele például ma sokkal hatásosabb, mint 10—15 évvel ezelőtt, ma a frissen felfedezett tbc-t csaknem százszázalékos biztonsággal lehet gyógyítani. Ezért fűzünk olyan nagy reményeket a tbc-törvény végrehajtásához. A tbc elleni küzdelem még hosszú ideig fokozott munkát és nagy erőfeszítéseket igényel egészségügyi hálózatunktól, népgazdaságunktól. További még nagyobb eredmények csak több éves szívós munka alapján születhetnek meg. Szükséges az egészségügyi hálózat jelentős fejlesztése, az állami, társadalmi szervek, a lakosság fokozott támogatása és segítsége. Minket, egészségügyi dolgozókat, épp az a tudat lelkesít legjobban, hogy megszabadíthatjuk majd népünket a már visszavonulóban levő, de még mindig pusztító kórtól, a tuberkulózistól. Összehívják a SZÖVOSZ ötödik kongresszusát Dr. Tatár Kiss Lajos sajtótájékoztatója A földművesszövetkezetek soron következő feladatairól tájékoztatta az újságírókat dr. Tatár Kiss Lajos, a SZÖVOSZ elnöke kedd délelőtt az Újságírószövetség székházában. A földművesszövetkezetek 1961. évi feladatait ismertetve bejelentette: az idén lejár a választott szervek megbízatása, s ezért az év végére vagy a jövő év elejére öszszehívják a SZÖVOSZ ötödik kongresszusát. Elmondotta, hogy 1961-ben jelentős feladatok állnak a földművesszövetkezeti felvásárló szervek előtt: a terv szerint a többi között 34 500 vagon burgonyát, 43 900 vagon zöldséget, 30 750 vagon gyümölcsöt, 2150 vagon baromfit és 400 millió darab tojást kell felvásárolniuk. Ezek az előirányzatok gyümölcsből például 62, baromfiból 17 százalékkal magasabbak a tavalyiaknál. A felvásárlás növekvő számainak megfelelően a földművesszövetkezetek több zöldséget, gyümölcsöt és egyéb élelmiszert adnak közfogyasztásra. A kereskedelem a tavalyinál csaknem kétszer több, összesen 14 000 vagon burgonyát és zöldségfélét tárolt, a téli ellátást tehát biztosították. A SZÖVOSZ elnöke ezután a falusi lakosság áruellátásának fejlesztéséről tájékoztatta az újságírókat, végül a földművesszövetkezetek egyik legfontosabb feladatáról, a termelőszövetkezeti mozgalom segítéséről számolt be. Dr. Tatár Kiss Lajos tájékoztatója után Panák László és Kovács Rudolf, a SZÖVOSZ elnökhelyettesei válaszoltak az újságírók kérdéseire. (MTI) Háromszáz szakember segíti a szabolcsi új tsz-eket Szabolcs-Szatmár megyében a téli hónapokban egész sor termelőszövetkezeti község alakult. A fiatal gazdaságokat nem hagyják magukra, mind nagyobb számban ajánlják fel segítségüket a mezőgazdasági szakemberek, könyvelők, technikusok. Az új termelőszövetkezeti községekben eddig 300 szakember vállalt társadalmi munkát. A könyvelők a leltár elkészítésénél segédkeznek, számba veszik az álló- és forgóeszközöket, a mezőgazdasági technikusok, mérnökök a nagyüzemi táblák kialakításánál és a termelési terv kidolgozásánál működnek közre. A szövetkezeti munkaszervezet kialakításához üzemgazdászok adnak tanácsot. A megye állami gazdaságainak mintegy 20, nagy gyakorlattal rendelkező szakembere jelentkezett termelőszövetkezeti munkára. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1961. január 25. szerda JÓL TOLMÁCSOLNI A PÁRT SZAVÁT Gondolatokat ébresztő, s a tömegek kérdéseire helyesen válaszoló gyűléseken, tájékoztatókon szívesen vesznek részt az emberek. Pezsdülés követi azokat, lökést adnak a mozgalmi munkának, és erősítik a párt tömegkapcsolatait. A titkuk is egyszerű: megfelelő időpontban és megfelelő módon kell napirendre tűzni a dolgozókat érdeklő kérdéseket. A gondolatok teljes tisztaságával és a szavak fényének kopása nélkül kell tolmácsolni a párt határozatait, s lehetővé tenni, hogy nyomában szabadon áradjon a dolgozók véleménye, javaslata, hangulata a vezetéshez. Az utóbbi években sok minden történt, hogy magasabb színvonalra emeljük a párt- és tömegszervezeti gyűléseket, s igényesebbek lettek a dolgozók is. A jól sikerült gyűlések tanítják, nevelik a részvevőket, és a legegyszerűbb emberekkel is megkedveltetik a politikai gondolkodást. Annál inkább hibás és az ügy szempontjából haszontalan a formális jellegű összejövetel, amelyet sokszor azért tartanak, hogy kipipáljanak egy pontot a munkatervből. Nemrég részt vettem a Csepel Vas- és Fémművek egyik üzemének szakszervezeti taggyűlésén. A szakszervezeti titkár sokáig ösztökélte a hallgatóságot: „Elvtársak, szóljanak hozzá, mondják el a problémákat, amelyekből bőven van az üzemben.” Biztatására is mindössze két hozzászóló akadt közülük egyik — hogy mentse a helyzetet — ügyes kis előadást tartott általában a szakszervezet szerepéről a szocializmusban. Pedig az előadó helyesen mondotta: vannak megoldásra váró kérdések ebben az üzemben. S vannak problémák a műhely szakszervezeti életében is. Mivel azonban ő egyiket sem említette meg, nem is lehetett visszhangja a beszámolónak. És nem egy olyan tömegszervezeti gyűlés, termelési tanácskozás van, amely korántsem a részvevők közönye, hanem a szervezők igénytelensége, bátortalansága miatt válik érdektelenné. A közelmúltban alkalmam volt átnézni néhány termelési tanácskozás jegyzőkönyvét akadt közötte, amely még írásban is jól tükrözte a vita hevét, a részvevők érdeklődését, az előadó bátor, önálló gondolatait. Viszont szép számmal volt olyan is, amelyik unalmas és lapos értekezlet hangulatát árasztotta, mert az előadó csak számok, adatok tömkelegét sorolja fel, minden különösebb értékelés, gondolat nélkül. Márpedig nem nyugodhatunk bele abba, hogy a párt iránymutatása megkopva, elszürkítve érjen el a tömegekhez. Nemcsak arról van szó, hogy a formális értekezletet az emberek elvesztegetett időnek tartják, hanem elvesztegetett politikai lehetőségek ezek. Mert a mozgalmi rendezvényeknek funkciót kell betölteniük az adott időszakban, nem pedig formális munkatervi szempontokat kielégíteniük. Ez nem is olyan nehéz ott, ahol igazodnak : a pártvezetés őszinte, lényegre tapintó munkastílusához, ahol megértik, hogy nem a sablonok, nem a pártmunka „üresjárata” visz bennünket előre, hanem az a nagyobb megértés, amely egy-egy jó gyűlés után is erősödik a párt és a tömegek között. Rózsa László Ilefrerzték a zárszámadást a Szolnok megyei ifjúsági tsz-rk Tizenkét falusi ifjúsági szövetkezet gazdálkodik Szolnok megyében. Valamennyiben megtartották az idei zárszámadást. Harminc hold földjüket — többnyire kertészet — 470 úttörő és kiszes fiatal művelte meg. 51 000 forint jövedelmüket kisebb gazdasági eszközök, iskolai könyvtáraik, szakköreik gyarapítására, fényképezőgépek, könyvek vásárlására fordították. A megye ifjúsági szövetkezetei között a legjobb eredményt a karcagi Előre, a berekfürdői Méhecske és a mezőhéki Pajtás tsz érte el. MUNKÁsz Beszélgetés a faluról az Április 4. Gépgyárban Vége a műszaknak. Van, aki még olajos munkaruhában lép a szobába, mások pedig frissen mosakodva, kiöltözve, útra készen hazafelé. Egymásnak adják a kilincset Hutyka Sándor és Zólyomi Mihály kazánkovácsok, aztán megérkeznek a többiek is: Kusai József fűtőszerelő, Németh Imre gépkovács és Török János kalapácsvezető. Munkások a Budafoki úton, az Április 4. Gépgyárban. Velük üljük körül az asztalt. Mi másról folyhatna a szó, ha nem arról a történelmi változásról, ami ma a falvakban végbemegy? őket ide köti a kötelesség, a munka , de kezüket rajta tartják a falu ütőerén, azt mondják: úgy érzik, hogy szinte beszökött ebbe a budai gyárba a szabolcsi és zalai mezők ezernyi gondja, problémája. A gyár munkásai között van olyan, aki vidékről jár be, másoknak szülei, rokonai földművelő parasztok De manapság a „tősgyökeres” pesti munkás is közel éri magához a falut. Így fejezi ki ezt Hutyka Sándor: — Az ősszel, amikor nap nap után kiadós eső mosta tisztára az aszfaltot, azon aggódtunk, hogy a mezei utakon bizonyosan kerékagyig ér a sár, és a szántóföldeken kegyetlenül nehéz lehet a munka. Most meg azon töprengünk, nem borítja még hó a földeket és mínusz 10 fokot is mutat a hőmérő — vajon jó-e ez a vetésnek? Szóval érti az elvtárs? Ez az a munkás-paraszt szövetség, az együvétartozás, amely eltéphetetlen szálakat sző közénk, munkások és parasztok közé. Helyben is vagyunk, mert Kusai József mindjárt a lényegre tereli a szót: — Egyetértünk a kormánnyal, hogy a decemberi országgyűlésen kiadta a jelszót: az idei télen lényegében fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Ezt a forradalmi munkás-paraszt kormány ajánlja és mi, munkások, is aláírjuk. A faluról érkező híreik azt igazolják, hogy a parasztok is egyetértenek vele, mert sorrarendre alakulnak az új szövetkezetek .. Ehhez azonban másoknak is van hozzátenni valójuk és lassacskán kialakul a vita. Hutyka Sándor: Én úgy látom, szükség van erre. A mezőgazdaság nem kulloghat hosszú időn keresztül az ipari termelés után. Ez veszélyeztetné az életszínvonal további emelését. Meg aztán több nyersanyag is kell az iparnak, a lakosságnak pedig olcsóbb és több kenyér, tej, hús, gyümölcs ... Németh Imre: De nálunk a kovácsműhelyben egyesek ennek a fordítottját látják, amit te mondasz. Igaz, karácsonykor, szilveszterkor nem volt baj az ellátással, de az ősszel, amikor nem lehetett tojást kapni, vagy csak nagyon drágán, és kevés volt az alma meg a bab, ritka az üzletekben a sertéshús — akadtak, akik azt mondták: ez azért van, mert „sok szövetkezetet szerveztek”. Hutyka Sándor: Persze ezek csak az orruk hegyéig látnak. Nem vették észre, hogy szeszélyes volt a tavalyi időjárás. Nem azért termett például kevés almából, mintha gondatlanabbul permetezték volna a gyümölcsösöket, mint az azelőtti években, hanem mert a fagyok, a nyári aszály, az időjárás viszontagságai elvitték a termés tekintélyes részét. No és mindenki tudja, hogyha beköszönt a hűvös idő, a tyúkok nemcsak a szövetkezetben, de az egyéni gazdaságokban is kevesebbet tojnak. Várnagy elvtársnak, a gyári pártbizottság munkatársának — aki később érkezett erre a beszélgetésre — a jóvoltából agitációs anyagok kerülnek az asztalra, brosúrák, újságcikkek. Ezek azt bizonyítják az Április 4. Gépgyár munkásainak, hogy míg két évvel ezelőtt 4830 vagon alma került az üzletekbe, most 4910 vagon almát kap a kereskedelem. Tojásból 1958-ban 230 milliót, ma 252 milliót adnak el az üzletek. Húsból tavaly pontosan 2 ezer vagonnal került több a fogyasztókhoz, mint 1958-ban, sőt, 320 vagonnal több, mint 1959-ben. Hiába, nőnek az igények. Ebben valamennyien egyetértünk Török János azonban más kérdést vet fel: — Decemberben felvételre jelentkezett három ember a mi műhelyünkbe. Zalából jöttek, a tszszervezés elől. Azt mondták: kenyeret akarnak keresni, mert a szövetkezetben nem lehet megélni. Kusai József nyomban kész rá a válasszal: — Ezek a parasztok azt se tudják, mi elől vándoroltak el, csak a rémhíreknek ültek fel. Persze az igaz, hogy egy-egy szövetkezet olyan lesz, amilyenné azt a tagok teszik. A feleségem nagybátyja a táti Vörös Csillag Tsz-