Népszabadság, 1961. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
1961-02-01 / 27. szám
1961. február 1. szerda NÉPSZABADSÁG NAGY VÁLTOZÁSOK NYOMÁBAN A Hazafias Népfront országos központjában nemrég arról beszélgettünk, hogy ideje volna a kutató alaposságával körülnézni az újjá teremtődő magyar faluban. Fel kellene mérni legalább tíz-tizenkét község, s egy-két járás változásait, és ezeket hírül adni a számok, a tények nyelvén. A gondolat helyes, ez sokat ígérő vállalkozás lenne. S megannyian, akik ezen tűnődtünk, így vélekedtünk: bő tarisznyát vigyen magával az a kutató, aki a falvak változásainak tényeivel megrakodva akar visszatérni! Ha a régi falukutató írók híradása annak idején valósággal letaglózott, az új magyar falu életének friss jegyeiről szóló tudományos jelentés minden bizonynyal meg fogja dobogtatni a szíveket. Még akkor is, ha ebben az újjáteremtődő faluban úgyszólván minden befejezetlen, mert frissen van keletkezőben. Ám egy ilyen híradás megtermékenyítő is, meggyorsíthatja a születés folyamatát. Ellenállhatatlanul meggyőző lesz azok számára is, akiket annak idején ugyancsak megejtett a régi, valóban tragikus falukép, s abba belefeledkezvén, alig merik elhinni a modern változások hírét. Különösképp akkor lesz hiteles és meggyőző, ha a kutatók szocialista igényességgel, s valóban teljességre törekedve mérik fel a helyzetet. Mit értek teljességen? Az új faluról sokat elbeszél az olyanfajta statisztika is, mint például Kuncsorba községé. Ez 1945- ös adatokat vet egybe az 1960. évi állapotokkal. Íme, néhány: pedagógus volt 4, van 11. Rádió volt 8, van 230. Motorkerékpár volt 3, van 44. Kerékpár volt 25, van 515. Újságelővzető volt 15, van 345. Épült 2000 négyzetméternyi járda. Könyv volt a könyvtárban 86 kötet, van 2000 kötet. Nem volt villanyvilágítású ház, van 120. Nem volt nyugdíjas paraszt, van 63. Sokat és sok mindent jelez az ilyen statisztika — de nem mond eleget. Mint ahogyan a földbirtokviszonyok váltakozásainak felmérése is csak részfeladat, noha éppen ez, a közös tulajdon kialakulása a korszerű fejlődés, a nagy változások alapja. Rendkívül fontos következtetésekhez segít bennünket egy ilyen tudományos igényű jelentés ama fejezete is, amely a közös gazdaságok új technikai alapjait, a gépesítés roppant arányait, a tsz-ek vagyoni gyarapodását tárja fel. De még ez sem mond eleget. Sőt, még a szövetkezeti parasztok személyes gyarapodásánál, anyagi tehetősségének és jólétének vizsgálatánál sem volna helyes megrekedni. Nem utolsósorban éppen azért, mert aki nem igazán szocialista igényességgel fürkészi a falu életének változásait, amúgy is hajlamos lehet azt gondolni, hogy a teli kamra, a zsíros étrend, s általában az elemi szükségletek bőséges kielégítésének lehetősége — amely persze, mind a szövetkezeti parasztság növekvő anyagi tehetősségének következménye —, szinte egyetlen kritériuma annak, hogy érdemes mind előbbre haladni a szocialista úton. Korántsem szabad lebecsülni a falu népének táplálkozási és öltözködési viszonyaiban, építkezéseiben és bebútorozkodásában, a technika és a kényelem gépi eszközeinek gyors terjedésében, a kézi- és gépi erővel végzett munka arányainak nagymérvű és egészséges eltolódásában kimutatható változásokat, sőt. Viszont nem kevésbé fontosak és sorsdöntőek azok sem, amelyek az egységbe kovácsolódott parasztság társadalmi struktúrájában, a nők társadalmi helyzetében, az öregek sorsában, a parasztság óriási arányú kulturális gazdagodásában, a falu egészségügyi viszonyainak fejlődésében, a parasztságnak az új gazdasági alapokhoz igazodó életrendjében bekövetkeztek, jobban mondva kialakulóban vannak. Mindezek aligha maradnának ki egy korszerű szociográfiából. Ám a szocialista igényesség még ennél is többet követel a kutatótól. Fel kell mérni, észre kell venni, meg kell vizsgálni egy sereg olyan új jelenséget is, amelyek kifejezetten a szocialista fejlődés, és az új társadalom emberformáló hatásának eredményei. Hiszen ezek nélkül a sok ezernyi ékesszóló adat között is elsikkadna — a lényeg. Nem is fontossági sorrendben, még kevésbé a teljesség igényével, hadd jelezzek itt néhány kérdést Megkezdődött az „univerzális” paraszt specializálódásának folyamata. Azon kívül, hogy ma százezernyi parasztember vesz részt a szakművelődés különböző alkalmain, óriási jelentősége van annak, hogy ez a szakművelődés már egy bizonyos specializálódás jegyében folyik. A kérdés és az arányok érzékeltetése végett szándékosan egy fiatal, kétéves termelőszövetkezet, a szentesi Új Barázda Tsz példáját választom. Itt a tagságnak már több mint egyharmada szakmunkakörben dolgozik, és akinek még nincs, folyamatosan megszerzi a szakképesítést Hat emberük traktorosiskolán tanul, 6 tagot baromfitenyésztő szakmunkássá, 3 embert vízgépésszé, 20 embert öntöző szakmunkássá, s néhányat növényvédő szakmunkássá képeztetnek ki. 17 szerződtetett mezőgazdasági tanulójuk szakemberré nevelődik. Az egész tagság szakművelődésének ügyét 2 akadémiát végzett mezőgazdász, 10 érettségizett tag, közöttük 3 kertész, 4 szakiskolát végzett virágkertész, több hosszú, nagyüzemi gyakorlattal bíró állattenyésztő szakember, és mintegy 30 arany- és ezüstkalászos gazda tartja kézben. A brigádvezetők a közgyűlés döntése értelmében kötelesek elvégezni a mezőgazdasági technikumot. Az elnök a kertészeti főiskolán tanul. Évről évre többen kerülnek ennek a specializálódási folyamatnak a sodrába, s a cél, a távlat: az egykor pusztán primitív gazdálkodási hagyományokra támaszkodó parasztemberből szakember válik. Aligha maradhat ki a felmérésből az a roppant jelentőségű tény, hogy ha ma még lassacskán is, de kopik a tanyarendszer. A tanya: zárt magány, a tudatlanság és az igénytelenség fészke. Csongrád megyében, amely csupa tanyarengeteg, másfél évtized alatt 12,5 százalékkal csökkent a tanyák száma, s hasonló folyamatot figyelhetünk meg országszerte. Nádudvar körül, ahol az ország egyik legjobb szövetkezete működik, szinte teljesen felszámolódott a tanyavilág, lakói beköltöztek a faluba. Nagyhegyesen vagy Hajdúviden száz és száz tanyai család most költözik központi településre. Hajdú-Bihar megyében negyedévenként átlag 800 házépítési kérelem fut be a tanácsokhoz, jelentős részük tanyaiak kérelme, akik már faluban kívánnak otthont építeni. Sok más, hasonló jelentőségű, anyagi természetű jelenségre nem térhetünk most ki. Viszont a korszerű falukutatás nem mulaszthatja el azoknak a döntő változásoknak elemzését sem, amelyek a szövetkezeti, közösségi élet kibontakozásával a parasztemberek társadalmi alapállásában, tudatában, jellemalkatában végbemennek. Valamikor sokat emlegették a „magyar paraszt sajátos arisztokratizmusát és individualizmusát”, s ezt — például a népiesek — valami örök népi tulajdonságnak vélték. Pedig a paraszti zárkózottságot és individualizmust a kisárutermelés farkastörvényei szülték, amikor „ember ember ellen” viaskodott a fennmaradásért, egyedül és magára utaltán. A parasztság és a szocializmus ellenségei még ma is szívesen szavalnak arról, hogy a magyar paraszt „alkalmatlan a közösségi életre", mert ez „lelki alkatától idegen”. Száz meg száz szövetkezeti közösség példája halomba dönti ezt a képtelen állítást. Sok helyütt feloldódtak, és mindenütt eltűnőben vannak a hajdani ellentétek, amelyek szétválasztották a parasztság különböző rétegeit. S a parasztok, akik azelőtt gyakran irigy szomszédok, piaci versenytársak, örökösödési ügyekben viszálykodók voltak, most békén összefogva, egymást segítve együtt építik az új életet. Az „egyik a másikért” fogalma valóban új a paraszti életben, de máris gyökeret ver, máris eleven valóság. Sok tízezernyi parasztember, aki a kisparcellán nem tudott kedve és tehetsége szerint merészen alkotni, a közösben most magára lel, szabadon kibonthatja kezdeményező képességét, s ezer holdak gazdájaként hozzálát a régi álmok megvalósításához. Tóth Antalt, a kiváló kardoskuti sertéstenyésztő középparasztot említsem-e, aki most tszelnökként végre valóra válthatja régi elgondolásait? Vagy Kiss Albertét, a kitűnő szentesi kertészt, aki mind mostanáig hiába álmodozott egy üvegházról, és csak a szövetkezetben építhetett remek hajtató telepet? Említhetnék még százat és ezret közülük, akik a kisparcella szorításából kiszabadultak az alkotás szabad és végtelen térségeire. S az új viszonyok új paraszti tudatot formálnak ki, emberséget ültetnek a régi embertelenség helyébe, gyökeresen átalakítják az emberi viszonylatokat. De ugyanígy óriási változásokat teremtenek a paraszti szemléletmódban is. Fokról fokra lehámlik a szövetkezeti parasztról az általában hagyományosnak tartott konzervativizmus is; lehántolja ezt a sokoldalú technika felhasználásán alapuló, mind könynyebb, tervszerűbb, szervezettebb munka és élet igénye. Ezzel elhárul a paraszti élet és a modern mezőgazdaság fejlődésének tán legfőbb akadálya. Szintúgy szétfoszlik a paraszti bizalmatlanság is, amely a régi életformában mintegy védőpajzsul szolgált az úri huncutság ellen. Először van olyan történelmi helyzet nálunk, hogy az állam és annak vezető osztálya a parasztság őszinte segítője és szövetségese. Először történik, hogy a paraszttól nemcsak áldozatot kérnek, de áldozatot is hoznak érte. Ezt mind nagyobb tömegek ismerik fel a falun. S az a parasztember, aki nemrég még hajlamos volt mindenkit úrnak és naplopónak tekinteni, aki „nem a földet túrja”, most már másképp lát, felismeri a társadalmi munkamegosztás lényegét, megbecsüli mindenekelőtt a munkásosztályt, megbecsüli az alkotó értelmiséget. A paraszt a bizalmatlanság eloszlása révén válik igazán alkalmassá a baráti, alkotó együttműködésre, jó elgondolások megértésére és közös szolgálatára. Miindaz, amit az új falu arculatá- nak vonásai között felemlítettünk, mondhatni, csak a nagyja. A modern szemléletű, tehát szocialista igényességgel dolgozó falukutatókat még ezernyi „felfedezni való” várja. Az új jelenségek, a bontakozó új életforma jegyei már jól felismerhetők, bár ezek természetesen lassabban jelennek meg a falu arculatán, mint amilyen tempóban maguk a gazdasági alapok létrejönnek. De egy ilyen tüzetes és igényes feltérképező munka a felfedezés felülmúlhatatlan örömeit ígéri. Nagy segítségünkre lenne abban is, hogy még céltudatosabban és tervszerűbben munkálkodhassunk az új életforma kibontakoztatásáért, s a parasztság szocialista tudatának kiformálásáért. Maga az átalakulás sok kézenfekvő új momentumot szinte spontán szül, de mert azon igyekszünk, hogy termelőszövetkezeti falvaink minél előbb szocialista falvakká váljanak, s az új formák szocialista tartalommal telítődjenek meg mind a gazdálkodás rendjében, mind a falu népének öntudatában, az új életforma kialakulásának útját rendszeresen és határozottan kell egyengetnünk. A munkásosztálytól falura küldött modern gépek, traktorok felszántották földjeinket, a párt felszántotta az elmék ugarát. Az új barázdák frissen sarjadó vetései közt kell felkutatnunk azt a temérdek újat és feltörekvőt, amelyet az új élet teremt a falun. Horváth József Ötvenegy országból kilencezer kiállító Tájékoztató a lipcsei vásár előkészületeiről és a magyar ipar részvételéről (Tudósítónktól.) A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége kereskedelempolitikai osztályának vezetője, Helmuth Böhning tanácsos kedden ismertette a sajtóval a március 4-én kezdődő tavaszi lipcsei vásár előkészületeit. Elmondotta, hogy a jelek szerint 1945 óta ez lesz a legnagyobb vásár. A bonni kormány a belnémet kereskedelmi egyezmény felmondásával elsősorban az NDK hétéves tervének végrehajtását akarta akadályozni, de ez az intézkedés mellékesen a lipcsei vásár ellen is irányult. Köztudomású, hogy ebben a kérdésben a nyugatnémet kormány vereséget szenvedett, s a múlt év végén kénytelen volt visszakozni: a nyugatnémet ipar az idén is kiállít Lipcsében. Ez meglehetős gondot okoz a vásár rendezőségének, mert amikor Bonn lemondta a részvételt, a többi nyugati ország azonnal igényt jelentett be a felszabadult helyre. A szocialista országok kiállításait a fejlett technika és a nagy árukínálat jellemzi. Megemlítette, hogy az NDK olyan hat fúróegységes speciálfúrógépet mutat be, amellyel 90 százalékos munkaidőmegtakarítás érhető el. Az NDK elektrotechnikai ipara 224 új gyártmánnyal szerepel. Lipcsében lesz a premierje a Trabant 1961-es típusának is. A kapitalista országok kiállítási területe 50 százalékkal nagyobb, mint a múlt évben volt, Anglia kétszer, Olaszország háromszor nagyobb területen állít ki, s most először vesz részt az Egyesült Államok: két nagy amerikai kohászati konszern mutatja be termékeit, összesen 51 országból 9000 kiállító küldi el gyártmányait. Kristóf László, a Magyar Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője a magyar ipar lipcsei szerepléséről elmondta, hogy 3700 négyzetméter területen mutatjuk be gyártmányainkat, a műszaki anyagot kollektív kiállításban, a fogyasztási cikkeket a 12 vásárpalotában. A Haus Leipzig a vásár tartamára az idén is magyar vendéglővé alakul, magyar szakácsokkal és pincérekkel. A műszaki kiállításon bemutatott gyártmányaink közül 30 százalék új, vagy továbbfejlesztett típus. A vásári információszolgálatunk gépesített lesz: központi TV-stúdiót állítunk fel, s innen adnak majd a szakemberek — a vásár területén elhelyezett TV- vevőkészülékek és telefonok útján — felvilágosítást az érdeklődés kérdéseire. , HÁROM ÉV EREDMÉNYEIBŐL A NÉPGAZDASÁGBAN DOLGOZÓ MUNKÁSOK ÉS ALKALMAZOTTAK SZÁMA A MUNKÁSOK ÉS AZ ALKALMAZOTTAK HAVI ÁTLAGKERESETE AZ ÁLLAMI IPARBAN A HÁROMÉVES TERV BERUHÁZÁSAI (régi áron, milliárd forintban) A HÁROMÉVES TERV ELŐIRÁNYZATAINAK TELJESÍTÉSE 2,86*111110 ZSmauomm ■fOSV AZ 1958—1960-BAN ÉPÜLT LAKÁSOK SZÁMA