Népszabadság, 1961. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

1961-02-01 / 27. szám

1961. február 1. szerda NÉPSZABADSÁG NAGY VÁLTOZÁSOK NYOMÁBAN A Hazafias Népfront országos központjában nemrég arról beszélgettünk, hogy ideje volna a kutató alaposságával körülnézni az újjá teremtődő magyar falu­ban. Fel kellene mérni legalább tíz-tizenkét község, s egy-két járás változásait, és ezeket hírül adni a számok, a tények nyelvén. A gondolat helyes, ez sokat ígérő vállalkozás lenne. S megannyian, akik ezen tűnődtünk, így véleked­tünk: bő tarisznyát vigyen magá­val az a kutató, aki a falvak vál­tozásainak tényeivel megrakodva akar visszatérni! Ha a régi falukutató írók hír­adása annak idején valósággal le­taglózott, az új magyar falu éle­tének friss jegyeiről szóló tudo­mányos jelentés minden bizony­nyal meg fogja dobogtatni a szí­veket. Még akkor is, ha ebben az újjáteremtődő faluban úgyszól­ván minden befejezetlen, mert frissen van keletkezőben. Ám egy ilyen híradás megtermékenyítő is, meggyorsíthatja a születés folya­matát. Ellenállhatatlanul meg­győző lesz azok számára is, akiket annak idején ugyancsak megejtett a régi, valóban tragikus falukép, s abba belefeledkezvén, alig me­rik elhinni a modern változások hírét. Különösképp akkor lesz hiteles és meggyőző, ha a kutatók szocia­lista igényességgel, s valóban tel­jességre törekedve mérik fel a helyzetet. Mit értek teljességen? Az új faluról sokat elbeszél az olyanfajta statisztika is, mint pél­dául Kuncsorba községé. Ez 1945- ös adatokat vet egybe az 1960. évi állapotokkal. Íme, néhány: pedagógus volt 4, van 11. Rádió volt 8, van 230. Motorkerékpár volt 3, van 44. Kerékpár volt 25, van 515. Újságelővzető volt 15, van 345. Épült 2000 négyzetméter­nyi járda. Könyv volt a könyvtár­ban 86 kötet, van 2000 kötet. Nem volt villanyvilágítású ház, van 120. Nem volt nyugdíjas paraszt, van 63. Sokat és sok mindent je­lez az ilyen statisztika — de nem mond eleget. Mint ahogyan a földbirtokviszonyok váltakozásai­nak felmérése is csak részfeladat, noha éppen ez, a közös tulajdon kialakulása a korszerű fejlődés, a nagy változások alapja. Rend­kívül fontos következtetésekhez segít bennünket egy ilyen tudo­mányos igényű jelentés ama fe­jezete is, amely a közös gazda­ságok új technikai alapjait, a gépesítés roppant arányait, a tsz-ek vagyoni gyarapodását tár­ja fel. De még ez sem mond ele­get. Sőt, még a szövetkezeti pa­rasztok személyes gyarapodásá­nál, anyagi tehetősségének és jó­létének vizsgálatánál sem volna helyes megrekedni. Nem utolsó­sorban éppen azért, mert aki nem igazán szocialista igényes­séggel fürkészi a falu életének változásait, amúgy is hajlamos le­het azt gondolni, hogy a teli kamra, a zsíros étrend, s általá­ban az elemi szükségletek bősé­ges kielégítésének lehetősége — amely persze, mind a szövetke­zeti parasztság növekvő anyagi tehetősségének következménye —, szinte egyetlen kritériuma annak, hogy érdemes mind előbbre ha­ladni a szocialista úton. Ko­rántsem szabad lebecsülni a fa­lu népének táplálkozási és öltöz­ködési viszonyaiban, építkezései­ben és bebútorozkodásában, a technika és a kényelem gépi esz­közeinek gyors terjedésében, a kézi- és gépi erővel végzett mun­ka arányainak nagymérvű és egészséges eltolódásában kimu­tatható változásokat, sőt. Viszont nem kevésbé fontosak és sors­­döntőek azok sem, amelyek az egységbe kovácsolódott paraszt­ság társadalmi struktúrájában, a nők társadalmi helyzetében, az öregek sorsában, a parasztság óriási arányú kulturális gazdago­dásában, a falu egészségügyi vi­szonyainak fejlődésében, a pa­rasztságnak az új gazdasági ala­pokhoz igazodó életrendjében be­következtek, jobban mondva ki­alakulóban vannak. M­indezek aligha maradnának ki egy korszerű szociográfiá­ból. Ám a szocialista igényesség még ennél is többet követel a ku­tatótól. Fel kell mérni, észre kell venni, meg kell vizsgálni egy se­reg olyan új jelenséget is, ame­lyek kifejezetten a szocialista fej­lődés, és az új társadalom em­berformáló hatásának eredmé­nyei. Hiszen ezek nélkül a sok ezernyi ékesszóló adat között is elsikkadna — a lényeg. Nem is fontossági sorrendben, még ke­vésbé a teljesség igényével, hadd jelezzek itt néhány kérdést Megkezdődött az „univerzális” paraszt specializálódásának fo­lyamata. Azon kívül, hogy ma százezernyi parasztember vesz részt a szakművelődés különböző alkalmain, óriási jelentősége van annak, hogy ez a szakművelődés már egy bizonyos specializálódás jegyében folyik. A kérdés és az arányok érzékeltetése végett szándékosan egy fiatal, kétéves termelőszövetkezet, a szentesi Új Barázda Tsz példáját választom. Itt a tagságnak már több mint egyharmada szakmunkakörben dolgozik, és akinek még nincs, folyamatosan megszerzi a szak­­képesítést Hat emberük trakto­rosiskolán tanul, 6 tagot baromfi­tenyésztő szakmunkássá, 3 em­bert vízgépésszé, 20 embert ön­töző szakmunkássá, s néhányat növényvédő szakmunkássá ké­­peztetnek ki. 17 szerződtetett me­zőgazdasági tanulójuk szakem­berré nevelődik. Az egész tagság szakművelődésének ügyét 2 aka­démiát végzett mezőgazdász, 10 érettségizett tag, közöttük 3 ker­tész, 4 szakiskolát végzett virág­kertész, több hosszú, nagyüzemi gyakorlattal bíró állattenyésztő szakember, és mintegy 30 arany- és ezüstkalászos gazda tartja kéz­ben. A brigádvezetők a közgyűlés döntése értelmében kötelesek el­végezni a mezőgazdasági techni­kumot. Az elnök a kertészeti fő­iskolán tanul. Évről évre többen kerülnek ennek a specializálódási folyamatnak a sodrába, s a cél, a távlat: az egykor pusztán primi­tív gazdálkodási hagyományokra támaszkodó parasztemberből szakember válik. Aligha maradhat ki a felmérés­ből az a roppant jelentőségű tény, hogy ha ma még lassacskán is, de kopik a tanyarendszer. A tanya: zárt magány, a tudatlanság és az igénytelenség fészke. Csong­­rád megyében, amely csupa ta­nyarengeteg, másfél évtized alatt 12,5 százalékkal csökkent a ta­nyák száma, s hasonló folyamatot figyelhetünk meg országszerte. Nádudvar körül, ahol az ország egyik legjobb szövetkezete műkö­dik, szinte teljesen felszámolódott a tanyavilág, lakói beköltöztek a faluba. Nagyhegyesen vagy Haj­­dúviden száz és száz tanyai csa­lád most költözik központi tele­pülésre. Hajdú-Bihar megyében negyedévenként átlag 800 házépí­tési kérelem fut be a tanácsok­hoz, jelentős részük tanyaiak ké­relme, akik már faluban kíván­nak otthont építeni. Sok más, hasonló jelentőségű, anyagi természetű jelenségre nem térhetünk most ki. Viszont a kor­szerű falukutatás nem mulaszthat­ja el azoknak a döntő változások­nak elemzését sem, amelyek a szö­vetkezeti, közösségi élet kibontako­zásával a parasztemberek társa­dalmi alapállásában, tudatában, jellemalkatában végbemennek. Valamikor sokat emlegették a „magyar paraszt sajátos arisz­tokratizmusát és individualizmu­sát”, s ezt — például a népiesek — valami örök népi tulaj­donságnak vélték. Pedig a paraszti zárkózottságot és individualiz­must a kisárutermelés farkastör­vényei szülték, amikor „ember ember ellen” viaskodott a fenn­maradásért, egyedül és magára utaltán. A parasztság és a szo­cializmus ellenségei még ma is szívesen szavalnak arról, hogy a magyar paraszt „alkalmatlan a közösségi életre", mert ez „lelki alkatától idegen”. Száz meg száz szövetkezeti közösség példája ha­lomba dönti ezt a képtelen állí­tást. Sok helyütt feloldódtak, és mindenütt eltűnőben vannak a hajdani ellentétek, amelyek szét­választották a parasztság külön­böző rétegeit. S a parasztok, akik azelőtt gyakran irigy szomszédok, piaci versenytársak, örökösödési ügyekben viszálykodók voltak, most békén összefogva, egymást segítve együtt építik az új éle­tet. Az „egyik a másikért” fo­galma valóban új a paraszti élet­ben, de máris gyökeret ver, már­is eleven valóság. Sok tízezernyi parasztember, aki a kisparcellán nem tu­dott kedve és tehetsége szerint merészen alkotni, a közösben most magára lel, szabadon kibont­hatja kezdeményező képességét, s ezer holdak gazdájaként hozzá­lát a régi álmok megvalósításá­hoz. Tóth Antalt, a kiváló kar­­doskuti sertéstenyésztő középpa­rasztot említsem-e, aki most tsz­­elnökként végre valóra válthatja régi elgondolásait? Vagy Kiss Albertét, a kitűnő szentesi ker­tészt, aki mind mostanáig hiába álmodozott egy üvegházról, és csak a szövetkezetben építhetett remek hajtató telepet? Említhet­nék még százat és ezret közülük, akik a kisparcella szorításából kiszabadultak az alkotás szabad és végtelen térségeire. S az új viszonyok új paraszti tudatot formálnak ki, emberséget ültetnek a régi embertelenség helyébe, gyökeresen átalakítják az emberi viszonylatokat. De ugyanígy óriási változásokat teremtenek a paraszti szemlélet­­módban is. Fokról fokra lehám­­lik a szövetkezeti parasztról az általában hagyományosnak tar­tott konzervativizmus is; lehán­tolja ezt a sokoldalú technika fel­használásán alapuló, mind köny­­nyebb, tervszerűbb, szervezettebb munka és élet igénye. Ezzel elhá­rul a paraszti élet és a modern mezőgazdaság fejlődésének tán legfőbb akadálya. Szintúgy szét­­foszlik a paraszti bizalmatlanság is, amely a régi életformában mintegy védőpajzsul szolgált az úri huncutság ellen. Először van olyan történelmi helyzet nálunk, hogy az állam és annak vezető osztálya a parasztság őszinte se­gítője és szövetségese. Először tör­ténik, hogy a paraszttól nemcsak áldozatot kérnek, de áldozatot is hoznak érte. Ezt mind nagyobb tömegek ismerik fel a falun. S az a parasztember, aki nem­rég még hajlamos volt min­denkit úrnak és naplopó­­nak tekinteni, aki „nem a földet túrja”, most már másképp lát, felismeri a társadalmi mun­kamegosztás lényegét, megbecsüli mindenekelőtt a munkásosztályt, megbecsüli az alkotó értelmisé­get. A paraszt a bizalmatlanság eloszlása révén válik igazán alkalmassá a baráti, alkotó együttműködésre, jó elgondolások megértésére és közös szolgálatára. M­iindaz, amit az új falu arculatá-­­ nak vonásai között felemlítet­tünk, mondhatni, csak a nagyja. A modern szemléletű, tehát szo­cialista igényességgel dolgozó fa­lukutatókat még ezernyi „felfe­dezni való” várja. Az új jelensé­gek, a bontakozó új életforma je­gyei már jól felismerhetők, bár ezek természetesen lassabban je­lennek meg a falu arculatán, mint amilyen tempóban maguk a gaz­dasági alapok létrejönnek. De egy ilyen tüzetes és igényes feltérké­pező munka a felfedezés felülmúl­hatatlan örömeit ígéri. Nagy segítségünkre lenne ab­ban is, hogy még céltudatosabban és tervszerűbben munkálkodhas­sunk az új életforma kibontakoz­tatásáért, s a parasztság szocialis­ta tudatának kiformálásáért. Ma­ga az átalakulás sok kézenfekvő új momentumot szinte spontán szül, de mert azon igyekszünk, hogy termelőszövetkezeti falvaink minél előbb szocialista falvakká váljanak, s az új formák szocia­lista tartalommal telítődjenek meg mind a gazdálkodás rendjé­ben, mind a falu népének öntu­datában, az új életforma kialaku­lásának útját rendszeresen és ha­tározottan kell egyengetnünk. A munkásosztálytól falura kül­dött modern gépek, traktorok fel­szántották földjeinket, a párt fel­szántotta az elmék ugarát. Az új barázdák frissen sarjadó vetései közt kell felkutatnunk azt a te­mérdek újat és feltörekvőt, ame­lyet az új élet teremt a falun. Horváth József Ötvenegy országból kilencezer kiállító Tájékoztató a lipcsei vásár előkészületeiről és a magyar ipar részvételéről (Tudósítónktól.)­­ A Német Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövetsége kereskedelempolitikai osztályá­nak vezetője, Helmuth Böhning tanácsos kedden ismertette a saj­tóval a március 4-én kezdődő ta­vaszi lipcsei vásár előkészületeit. Elmondotta, hogy a jelek sze­rint 1945 óta ez lesz a legnagyobb vásár. A bonni kormány a bel­­német kereskedelmi egyezmény felmondásával elsősorban az NDK hétéves tervének végrehajtását akarta akadályozni, de ez az intéz­kedés mellékesen a lipcsei vásár ellen is irányult. Köztudomású, hogy ebben a kérdésben a nyu­gatnémet kormány vereséget szen­vedett, s a múlt év végén kényte­len volt visszakozni: a nyugat­német ipar az idén is kiállít Lip­csében. Ez meglehetős gondot okoz a vásár rendezőségének, mert ami­kor Bonn lemondta a részvételt, a többi nyugati ország azonnal igényt jelentett be a felszabadult helyre. A szocialista országok kiállítá­sait a fejlett technika és a nagy árukínálat jellemzi. Megemlítette, hogy az NDK olyan hat fúróegy­séges speciálfúrógépet mutat be, amellyel 90 százalékos munkaidő­megtakarítás érhető el. Az NDK elektrotechnikai ipara 224 új gyártmánnyal szerepel. Lipcsé­ben lesz a premierje a Trabant 1961-es típusának is. A kapitalista országok kiállítási területe 50 százalékkal nagyobb, mint a múlt évben volt, Anglia kétszer, Olaszország háromszor nagyobb területen állít ki, s most először vesz részt az Egyesült Ál­lamok: két nagy amerikai kohá­szati konszern mutatja be termé­keit, összesen 51 országból 9000 kiállító küldi el gyártmányait. Kristóf László, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara főosztályve­zetője a magyar ipar lipcsei sze­repléséről elmondta, hogy 3700 négyzetméter területen mutatjuk be gyártmányainkat, a műszaki anyagot kollektív kiállításban, a fogyasztási cikkeket a 12 vásár­palotában. A Haus Leipzig a vá­sár tartamára az idén is magyar vendéglővé alakul, magyar szaká­csokkal és pincérekkel. A műszaki kiállításon bemuta­tott gyártmányaink közül 30 szá­zalék új, vagy továbbfejlesztett típus. A vásári információszolgá­latunk gépesített lesz: központi TV-stúdiót állítunk fel, s innen adnak majd a szakemberek — a vásár területén elhelyezett TV- vevőkészülékek és telefonok útján — felvilágosítást az érdeklődés kérdéseire. ,­ HÁROM ÉV EREDMÉNYEIBŐL A NÉPGAZDASÁGBAN DOL­GOZÓ MUNKÁSOK ÉS AL­KALMAZOTTAK SZÁMA A MUNKÁSOK ÉS AZ ALKAL­MAZOTTAK HAVI ÁTLAGKE­RESETE AZ ÁLLAMI IPARBAN A HÁROMÉVES TERV BERUHÁZÁSAI (régi áron, milliárd forintban) A HÁROMÉVES TERV ELŐIRÁNYZATAINAK TELJESÍTÉSE 2,86*111110 ZSmauomm ■fOSV AZ 1958—1960-BAN ÉPÜLT LAKÁSOK SZÁMA

Next