Népszabadság, 1961. március (19. évfolyam, 52-78. szám)
1961-03-01 / 52. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA 1961. március 1, szerda Ára 60 fillér XIX. évfolyam, 52. szám A védőnők Létszámuk kicsiny: kétezerötszázan vannak az országban. Annál nagyobb azonban a felelősségük: emberéletek vannak gondjaikra bízva, ők a gyakran emlegetett anya- és csecsemővédelem letéteményesei. Foglalkozásuk: körzeti védőnők. Érettségi után, két esztendei szorgalmas tanulás árán sajátítják el felelősségteljes munkájukhoz a szükséges szakismereteket. Megkapják a kinevezést és elfoglalják szolgálati helyüket valahol az országban. S attól kezdve mintegy négyezer lélek — ennyi gondozott jut átlag egy körzeti védőnőre — gondját viselik. Látogatják a terhes anyákat és hatéves korig a gyermekeket, egészségügyi tanácsadást tartanak a tanácsadóban, iskolákat látogatnak, ellenőrzik a gyermekek tisztaságát és kioktatják őket a betegség megelőzéséhez szükséges teendőkre. Különösen nehéz és sok nélkülözést, áldozatot kívánó hivatás a vidéki védőnőké. Átlagban ötször látogat meg a falusi védőnő egyegy terhes anyát a szülés bekövetkeztéig, tizenötször egy-egy csecsemőt, amíg ez eléri az egyéves kort. Hatéves korig állandóan szemmel tartja a körzetéhez tartozó gyermekeket, sőt, a vidéki védőnő több iskola egészségügyét is magára vállalja. Munkája közben kilométereket kerékpároz vagy gyalogol télen és nyáron, hóban, sárban és porban. Sokszor a túlterhelt falusi orvosoknak is támaszai, segítői ők. Fontos munkájukban az egészségügyi kultúra és a civilizáció terjesztői. A háború előtt, 1938- ban, a terhes anyáknak csak 21 százaléka szült kórházban vagy szülőotthonban, tavaly már a falusi anyák 81 százaléka hozta világra gyógyintézményben gyermekét. A falusi terhes anyák 93 százaléka igényli az orvos és a védőnő közös tanácsadását. A háború előtt a csecsemőhalálozás aránya meghaladta a 13 százalékot, tavaly már öt százalék alá csökkent. A háború előtt még a terhes anyák két ezreléke halt meg szülés közben, tavaly viszont már a világ egyik legjobb arányszámával dicsekedhettünk, alig félezrelék az anyai elhalálozás aránya. Nyilvánvaló, hogy mindebben egész társadalmi rendünk részes, mégse feledkezhetünk meg a védőnőhálózatról és a védőnők áldozatkész munkájáról. A védőnők áldozatkész munkájáért a szülők hálája és a gyermekek mosolya a legszebb köszönet. A társadalom megbecsüléséről az is sokat mond, hogy kétezerötszáz védőnő közül már két Kossuthdíjas akad. Joggal elvárhatnánk tehát, hogy munkáltatóik — a városi és a községi tanácsok — mindent megtegyenek munkájuk megsegítésére. Általában ez így is van. De nincs így például Szabolcs megyében, ahol nemcsak a védőnők lakásviszonyairól, de a védőnői munka ellátásához szükséges feltételek megteremtéséről sem gondoskodnak megfelelően. Azonban Szolnok megyében — egy ez a sok közül — a pártbizottságok és a tanácsok rendszeresen foglalkoznak az anya- és csecsemővédelem kérdésével, s ami ettől elválaszthatatlan, a körzeti védőnők munkájával. Ahol lehet, segítenek, sokszor társadalmi összefogással, amiről a saját erőből, társadalmi hozzájárulásból épült egészségházak sora tanúskodik. Csak kétezerötszázan vannak, de ne feledjük, hogy egymillió hat éven aluli gyermek és több ezer anya egészsége fölött őrködnek éberen. Lakos György FEJBRIJAR V_ÉGJ_JELETrZÉS_A Megkezdődött a tavaszi mezőgazdasági munka 15000 hold friss szántás Szolnok megyében — Nyitják a szőlőt a Duna-Tisza közén Kettős műszakban dolgoznak a Borsod megyei traktorosok használnak ki. A dombokra húzódó szántóföldeken lánctalpas traktorok szántanak. Mivel ezekből az erős, nagy teljesítményű gépekből viszonylag kevés van a gépállomásokon, már most kettős műszakban dolgoznak. Az újonnan alakult termelőszövetkezeteknél együtt van az első közös tavaszi vetéshez szükséges mag. A tavaszi búzát mindenütt közös csávázóban készítik elő a vetésre. A szokványminőségű vetőmagot — mintegy 10 000 holdra elegendő mennyiségben — fémzárolt minőségi vetőmagra cserélik ki a terményforgalmi vállalat telepein. A megye egyes vidékein a tavaszi búza bizonytalan termést hoz, ezeken a helyeken inkább napraforgót vetnek, s így a tervezett 4000 hold helyett összesen 20 000 holdon termelnek az idén napraforgót a megye közös gazdaságai. A Duna—Tisza-közén az együttesen mintegy 100 000 holdra becsülhető szőlő többségét az idén már szövetkezeti tagok művelik. A családonként felosztott szőlőskertekben megkezdődött a munka: mindenütt nyitják a szőlőt. Szolnok megyében már 428 traktor dolgozik a közös gazdaságok földjein és keddig csaknem 15 000 holdat szántottak fel. Több gépállomás körzetében máris megszervezték a kettős műszakot. Törökszentmiklós, Karcag és Mesterszállás határában a hetven erőgép váltott műszakban szánt. A nagykunsági földekkel, amelyek több csapadékot kaptak, egyelőre még csak a lánctalpasok birkóznak. Kisújszálláson, Karcagon, Túrkevén 25—30 lánctalpas forgatja a talajt. (MTI) Február utolsó napján sokfelé olyan képet mutatott a határ, mint más években március közepén: a verőfényes, tavaszias időben az ország legtöbb vidékén szántanak, vetnek a szövetkezeti gazdák. A legfrissebb Baranya megyei jelentés kiemeli, hogy évek óta nem volt ilyen lendületes a munka, mint az idén. A Mohácsszigeten gazdálkodó homoródi Kossuth Termelőszövetkezet tagjai már be is fejezték a kora tavasziak vetését: elvetettek egyebek között 40 hold tavaszi búzát, 50 hold tavaszi árpát, 100 hold zabot és 62 hold borsót. A rendkívül kedvezőtlen időjárású ősz miatt ebben a megyében körülbelül 50 közös gazdaság nem tudta teljesíteni vetéstervét. Ezt a hiányt most tavaszi búzával pótolják. A jelentések szerint a tervezett 2000 holdnak már több mint 50 százalékán földbe is került a tavaszi búza. Jól haladnak a megye közös gazdaságai az őszi vetések fejtrágyázásával is. Eddig mintegy 12 000 holdon serkentették gyorsabb fejlődésre az őszieket. Szabolcs-Szatmár megyében már a nyírségi tájon is megkezdték a tavaszi munkát. A Nagykállói Gépállomás körzetéhez tartozó közös gazdaságok egy részében napok óta szántanak a traktorok. Nagy lendülettel kezdődött a munka a homokosabb területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek határában. A gégényi Ady Termelőszövetkezetben a fogatokat is alaposan kihasználják: kedd délelőtt ötven fogatosőkével megkezdték a vetőszántást. A burgonyatermelő közös gazdaságokban felbontották a vermeket, válogatják a vetőgumókat. Borsodban, az ország legészakibb szántóföldjein minden munkára alkalmas percet az őszről elmaradt mélyszántás pótlására korán beköszöntött az idén a tavaszias időjárás. Az ország homokos tájain már megkezdődött a munka. Mivel sok helyütt traktorral nem lehet a nedves földre menni, a szövetkezeti parasztok lófogattal végzik a kora tavaszi vetést. Képünkön: Az üllői Március 15. Tsz tagjai 58 holdas táblájukon vetik a magborsót. (Kéri Dániel felvételt.) A Gizenga-kormány hadseregfőparancsnokának nyilatkozata: Nemzeti hadseregünk kész megvédeni a kongói nép szabadságát Stanleyville, február 28. (TASZSZ) Victor Lundula altábornagy, a kongói nemzeti hadsereg főparancsnoka válaszolt a TASZSZ munkatársának több kérdésére. A Biztonsági Tanács legutóbbi határozatáról szólva Lundula kijelentette: — Magánvéleményemet szeretném közölni erről a határozatról. A nép által megválasztott, a parlament által megerősített törvényes kormányunk — akárcsak Kongó egész lakossága — mindig a kongói kérdés békés megoldása mellett foglalt állást. Annak idején Patrice Lumumba a kormány nevében fordult az ENSZ-hez. Amikor az ENSZ-hez fordultunk, azt reméltük, hogy ez a tekintélyes nemzetközi szervezet hozzásegítheti népünket az igazság helyreállításához, s visszaadhatja az újonnan kivívott szabadságot. A szabadságot, amelyet a belga és más gyarmatosítók el akarnak venni népünktől, s e célból fegyverhez nyúltak és felhasználják a kongói nép árulóit, a bérenceket, a bábokat. — Az ENSZ azonban nem váltotta be reményeinket. Vajon hihetünk-e tovább Hammarskjöld főtitkárnak, akinek kezén szárad Lumumba, Okito és Mpolo vére, a Bakvangában halálra kínzott vezetőink vére? Miért akadályozta meg a főtitkár kormányunkat törvényes jogkörének teljesítésében minden esetben, amikor csak alkalma volt erre? Lundula ezután a hadi helyzetről adott értékelést. Mindenekelőtt megemlítette, hogy a különböző tartományok lakossága lelkesen támogatja a Gizenga vezette központi kormány politikáját. Ez a támogatás még kézzelfoghatóbbá vált, amint a nép tudomást szerzett Lumumbának és társainak meggyilkolásáról. Ez az elkeserítő hír felnyitotta sokak szemét, akik a nyugati propaganda csapdájába esve nem látták világosan a gyarmatosítók bábjainak igazi arcát. A tábornok a tudósító előtt felvázolta Kongó tartományainak térképét és megjelölte azokat a körzeteket, amelyeknek lakossága támogatja a törvényes kormányt. Ezek közé sorolta Katanga lakosainak nagy részét, az Egyenlítői tartományt, Leopoldville és Kasai tartomány lakosságának többségét. — Most nagy munkát végzünk a hadsereg soraiban. Igazi néphadsereget akarunk teremteni — folytatta Lundula. — Le kell küzdenünk azokat a nehézségeket, amelyeket a belga gyarmati hatóságok támasztottak. Ugyanis a belga tisztek és a gyarmati hatóságok igyekeztek a közbiztonsági erőket engedelmes eszközükké tenni, amellyel bármikor el lehet nyomni minden haladó mozgalmat, s ez bizony jórészt sikerült is nekik. Most viszont a katonák már jól kiismerik magukat az eseményekben. Nemzeti hadseregünk kész megvédeni a kongói nép kivívott szabadságát. A beszélgetés végén Lundula kijelentette, meggyőződése, hogy a kongói nép szabadságharca győzni fog. — Ennek záloga az, hogy mélységesen hiszünk igazságunkban, a világ minden részében élő soksok barátunk mellettünk áll harcunkban — mondotta.