Népszabadság, 1961. március (19. évfolyam, 52-78. szám)

1961-03-01 / 52. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA 1961. március 1, szerda Ára 60 fillér XIX. évfolyam, 52. szám A védőnők Létszámuk kicsiny: kétezeröt­­százan vannak az országban. An­nál nagyobb azonban a felelőssé­gük: emberéletek vannak gond­jaikra bízva, ők a gyakran emle­getett anya- és csecsemővédelem letéteményesei. Foglalkozásuk: körzeti védőnők. Érettségi után, két esztendei szorgalmas tanulás árán sajátítják el felelősségteljes munkájukhoz a szükséges szakis­mereteket. Megkapják a kineve­zést és elfoglalják szolgálati he­lyüket valahol az országban. S attól kezdve mintegy négyezer lé­lek — ennyi gondozott jut átlag egy körzeti védőnőre — gondját viselik. Látogatják a terhes anyá­kat és hatéves korig a gyermeke­ket, egészségügyi tanácsadást tar­tanak a tanácsadóban, iskolákat látogatnak, ellenőrzik a gyerme­kek tisztaságát és kioktatják őket a betegség megelőzéséhez szüksé­ges teendőkre. Különösen nehéz és sok nélkü­lözést, áldozatot kívánó hivatás a vidéki védőnőké. Átlagban ötször látogat meg a falusi védőnő egy­­egy terhes anyát a szülés bekö­vetkeztéig, tizenötször egy-egy csecsemőt, amíg ez eléri az egy­éves kort. Hatéves korig állan­dóan szemmel tartja a körzetéhez tartozó gyermekeket, sőt, a vidéki védőnő több iskola egészségügyét is magára vállalja. Munkája köz­ben kilométereket kerékpároz vagy gyalogol télen és nyáron, hóban, sárban és porban. Sokszor a túlterhelt falusi orvosoknak is támaszai, segítői ők. Fontos munkájukban az egész­ségügyi kultúra és a civilizáció terjesztői. A háború előtt, 1938- ban, a terhes anyáknak csak 21 százaléka szült kórházban vagy szülőotthonban, tavaly már a fa­lusi anyák 81 százaléka hozta vi­lágra gyógyintézményben gyer­mekét. A falusi terhes anyák 93 százaléka igényli az orvos és a vé­dőnő közös tanácsadását. A hábo­rú előtt a csecsemőhalálozás ará­nya meghaladta a 13 százalékot, tavaly már öt százalék alá csök­kent. A háború előtt még a ter­hes anyák két ezreléke halt meg szülés közben, tavaly viszont már a világ egyik legjobb arányszá­mával dicsekedhettünk, alig fél­ezrelék az anyai elhalálozás ará­nya. Nyilvánvaló, hogy mindeb­ben egész társadalmi rendünk ré­szes, mégse feledkezhetünk meg a védőnőhálózatról és a védőnők áldozatkész munkájáról. A védőnők áldozatkész munká­jáért a szülők hálája és a gyerme­kek mosolya a legszebb köszönet. A társadalom megbecsüléséről az is sokat mond, hogy kétezerötszáz védőnő közül már két Kossuth­­díjas akad. Joggal elvárhatnánk tehát, hogy munkáltatóik — a vá­rosi és a községi tanácsok — min­dent megtegyenek munkájuk megsegítésére. Általában ez így is van. De nincs így például Sza­bolcs megyében, ahol nemcsak a védőnők lakásviszonyairól, de a védőnői munka ellátásához szük­séges feltételek megteremtéséről sem gondoskodnak megfelelően. Azonban Szolnok megyében — egy ez a sok közül — a pártbi­zottságok és a tanácsok rendsze­resen foglalkoznak az anya- és csecsemővédelem kérdésével, s ami ettől elválaszthatatlan, a kör­zeti védőnők munkájával. Ahol lehet, segítenek, sokszor társa­dalmi összefogással, amiről a sa­ját erőből, társadalmi hozzájáru­lásból épült egészségházak sora tanúskodik. Csak kétezerötszázan vannak, de ne feledjük, hogy egymillió hat éven aluli gyermek és több ezer anya egészsége fölött őrköd­nek éberen. Lakos György FEJBRIJAR V_ÉGJ_JELETrZÉS_A Megkezdődött a tavaszi mezőgazdasági munka 15000 hold friss szántás Szolnok megyében — Nyitják a szőlőt a Duna-Tisza közén Kettős műszakban dolgoznak a Borsod megyei traktorosok használnak ki. A dombokra húzó­dó szántóföldeken lánctalpas trak­torok szántanak. Mivel ezekből az erős, nagy teljesítményű gépekből viszonylag kevés van a gépállo­másokon, már most kettős mű­szakban dolgoznak. Az újonnan alakult termelő­szövetkezeteknél együtt van az első közös tavaszi vetéshez szükséges mag. A tavaszi búzát mindenütt közös csávázóban készítik elő a vetésre. A szokványminőségű vetőmagot — mintegy 10 000 holdra elegen­dő mennyiségben — fémzárolt minőségi vetőmagra cserélik ki a terményforgalmi vállalat telepein. A megye egyes vidékein a tava­szi búza bizonytalan termést hoz, ezeken a helyeken inkább napra­forgót vetnek, s így a tervezett 4000 hold helyett összesen 20 000 holdon termelnek az idén napra­forgót a megye közös gazdaságai. A Duna—Tisza-k­özén az együttesen mintegy 100 000 holdra becsülhető szőlő több­ségét az idén már szövetkezeti tagok művelik. A családon­ként felosztott szőlőskertekben megkezdődött a munka: min­denütt nyitják a szőlőt. Szolnok megyében már 428 traktor dolgozik a közös gazdasá­gok földjein és keddig csaknem 15 000 holdat szántottak fel. Több gépállomás körzetében máris megszervezték a kettős műszakot. Törökszentmiklós, Karcag és Mes­terszállás határában a hetven erő­gép váltott műszakban szánt. A nagykunsági földekkel, amelyek több csapadékot kaptak, egyelőre még csak a lánctalpasok birkóz­nak. Kisújszálláson, Karcagon, Túrkevén 25—30 lánctalpas for­gatja a talajt. (MTI) Február utolsó napján sokfelé olyan képet mutatott a határ, mint más években március köze­pén: a verőfényes, tavaszias idő­ben az ország legtöbb vidékén szántanak, vetnek a szövetkezeti gazdák. A legfrissebb Baranya megyei jelentés kiemeli, hogy évek óta nem volt ilyen lendületes a mun­ka, mint az idén. A Mohács­szigeten gazdálkodó homoródi Kossuth Termelőszövetkezet tag­jai már be is fejezték a kora tavasziak vetését: elvetettek egye­bek között 40 hold tavaszi bú­zát, 50 hold tavaszi árpát, 100 hold zabot és 62 hold borsót. A rendkívül kedvezőtlen időjárású ősz miatt ebben a megyében kö­rülbelül 50 közös gazdaság nem tudta teljesíteni vetéstervét. Ezt a hiányt most tavaszi búzával pó­tolják. A jelentések szerint a tervezett 2000 holdnak már több mint 50 százalékán föld­be is került a tavaszi búza. Jól haladnak a megye közös gaz­daságai az őszi vetések fejtrágyá­zásával is. Eddig mintegy 12 000 holdon serkentették gyorsabb fej­lődésre az őszieket. Szabolcs-Szatmár megyében már a nyírségi tájon is megkezd­ték a tavaszi munkát. A Nagykál­­lói Gépállomás körzetéhez tartozó közös gazdaságok egy részében napok óta szántanak a traktorok. Nagy lendülettel kezdődött a munka a homokosabb területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek határában. A gégényi Ady Terme­lőszövetkezetben a fogatokat is alaposan kihasználják: kedd dél­előtt ötven fogatosőkével meg­kezdték a vetőszántást. A burgo­nyatermelő közös gazdaságokban felbontották a vermeket, válogat­ják a vetőgumókat. Borsodban, az ország legésza­kibb szántóföldjein minden mun­kára alkalmas percet az őszről el­maradt mélyszántás pótlására korán beköszöntött az idén a tavaszias időjárás. Az ország homokos tájain már megkezdődött a munka. Mivel sok helyütt traktorral nem lehet a nedves földre menni, a szövetkezeti parasztok lófogattal végzik a kora tavaszi vetést. Képünkön: Az üllői Március 15. Tsz tagjai 58 holdas táblá­jukon vetik a magborsót. (Kéri Dániel felvételt.) A Gizenga-kormány hadseregfőparancsnokának nyilatkozata: Nemzeti hadseregünk kész megvédeni a kongói nép szabadságát Stanleyville, február 28. (TASZSZ) Victor Lundula altábornagy, a kongói nemzeti hadsereg főpa­rancsnoka válaszolt a TASZSZ munkatársának több kérdésére. A Biztonsági Tanács legutóbbi határozatáról szólva Lundula ki­jelentette: — Magánvéleményemet szeret­ném közölni erről a határozatról. A nép által megválasztott, a par­lament által megerősített törvé­nyes kormányunk — akárcsak Kongó egész lakossága — mindig a kongói kérdés békés megoldása mellett foglalt állást. Annak ide­jén Patrice Lumumba a kormány nevében fordult az ENSZ-hez. Amikor az ENSZ-hez fordultunk, azt reméltük, hogy ez a tekinté­lyes nemzetközi szervezet hozzá­segítheti népünket az igazság helyreállításához, s visszaadhatja az újonnan kivívott szabadságot. A szabadságot, amelyet a belga és más gyarmatosítók el akarnak venni népünktől, s e célból fegy­verhez nyúltak és felhasználják a kongói nép árulóit, a bérenceket, a bábokat. — Az ENSZ azonban nem vál­totta be reményeinket. Vajon hihetünk-e tovább Hammarskjöld főtitkárnak, akinek kezén szárad Lumum­­ba, Okito és Mpolo vére, a Bakvangában halálra kínzott vezetőink vére? Miért akadályozta meg a főtitkár kormányunkat törvényes jogköré­nek teljesítésében minden eset­ben, amikor csak alkalma volt erre? Lundula ezután a hadi helyzet­ről adott értékelést. Mindenek­előtt megemlítette, hogy a különböző tartományok la­kossága lelkesen támogatja a Gizenga vezette központi kor­mány politikáját. Ez a támo­gatás még kézzelfoghatóbbá vált, amint a nép tudomást szerzett Lumumbának és tár­sainak meggyilkolásáról. Ez az elkeserítő hír felnyitotta sokak szemét, akik a nyugati pro­paganda csapdájába esve nem lát­ták világosan a gyarmatosítók bábjainak igazi arcát. A tábornok a tudósító előtt fel­vázolta Kongó tartományainak térképét és megjelölte azokat a körzeteket, amelyeknek lakossága támogatja a törvényes kormányt. Ezek közé sorolta Katanga lako­sainak nagy részét, az Egyenlítői tartományt, Leopoldville és Kasai tartomány lakosságának többsé­gét. — Most nagy munkát végzünk a hadsereg soraiban. Igazi nép­hadsereget akarunk teremteni — folytatta Lundula. — Le kell küzdenünk azokat a nehézsége­ket, amelyeket a belga gyarmati hatóságok támasztottak. Ugyanis a belga tisztek és a gyarmati ha­tóságok igyekeztek a közbiztonsá­gi erőket engedelmes eszközükké tenni, amellyel bármikor el lehet nyomni minden haladó mozgal­mat, s ez bizony jórészt sikerült is nekik. Most viszont a katonák már jól kiismerik magukat az eseményekben. Nemzeti hadseregünk kész megvédeni a kongói nép ki­vívott szabadságát. A beszélgetés végén Lundula kijelentette, meggyőződése, hogy a kongói nép szabadságharca győzni fog. — Ennek záloga az, hogy mély­ségesen hiszünk igazságunkban,­­ a világ minden részében élő sok­sok barátunk mellettünk áll har­cunkban — mondotta.

Next