Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-01 / 79. szám

VILXg PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! «• « Ara­bo fillér NÉPSZABADSÁG 1961. április 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XIX. évfolyam, 79. szám A béke védelmében . Az idén is, csakúgy, mint a ko­rábbi­ években, világszerte nagy figyelemmel és érdeklődéssel várták a Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületének üléséről szóló közleményt. A var­sói szerződés tagállamainak ta­nácskozására olyan időszakban került sor, amelyet mindenek­előtt a­ béke és a szocializmus erőinek új sikerei jellemeznek. A tervjelentések, amelyeket a kö­zelmúlt hetekben és hónapokban adtak ki, a számok meggyőző erejével tanúsítják, hogy a szo­cialista államokban a dolgozók sikerrel teljesítik a népgazdasági terveket. Új eredményeket érnek el a gazdaság és a technika fej­lesztésében, s példájukkal fénye­sen bizonyítják a békés gazdasá­gi verseny lehetőségét, és a szo­cialista rendszer hatalmas élet­erejét. A szovjet űrhajózás, a szo­cialista tudomány új, nagyszerű eredményei, amelyek az emberi űrrepülés korának hajnalát jelzik, joggal keltettek büszkeséget min­den szocialista országban, s azt bizonyították, milyen határtalan lehetőségei vannak a szocializ­musban az emberi haladást szol­gáló tudományos kutatásnak. A szocialista országok sikerei­ből, következetes és tántoríthatat­lan békepolitikájából ma világ­­■uzsrt­e erőt merítenek mindazok, akik a nukleáris háború és az em­­­bertelen gyarmatosító rendszer ellen harcolnak. Feltartóztathatat­lanul erősödik és mind szervezet­tebbé válik a békemozgalom, a felszabadulásért küzdő népek pe­dig Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában erőteljes csapásokat mérnek a gyűlölt gyarmati rend­szerre. Egyre szélesedik és terjed az a folyamat, amelynek az im­perialisták sem a sortüzekkel, sem politikai manővereikkel nem tudják útját állni: a gyarmati rendszer szétesése és bomlása. Az értekezlet részvevői emellett kénytelenek voltak számot vetni azokkal az erőkkel, amelyek aka­dályozzák a béke megóvását, új és új feszültségi gócokat hoznak lét­re világszerte, helyi háborúkat és konfliktusokat robbantanak ki. Az imperialista agresszió erői között különös szerepe és jelentősége van a támadó északatlanti tömb­nek, a hírhedt és azóta zsákutcá­ba jutott agresszív erőpolitika e jellegzetes szüleményének. A NATO tagállamai az utóbbi idő­ben fokozták a fegyverkezési haj­szát: kivétel nélkül minden NATO- ország emelte katonai költségve­tését, s miközben szemforgatóan egyre hangoztatják békés céljai­kat, a fontainebleau-i vezérkar­ban a nyugati hatalmak képvise­lői már jóváhagyták azokat a ter­veket, amelyek megvalósításával a NATO-t negyedik atomhatalom­má teszik... S a NATO megerő­sítésével párhuzamosan folyik a nyugatnémet hadsereg gyors fej­lesztése. Az északatlanti tömb ve­­zérkarának kulcspozícióiban ott ülnek a második világháborúban hírhedtté vált speidelek és heu­­singerek. Nyugatnémet katona­csizmák tapossák francia városok utcáit, s az angol kormány rövid idővel ezelőtt egyezett bele abba, hogy Nagy-Britannia földjén is gyakorlatozhassanak, masírozhas­sanak a Bundeswehr egységei. A nyugatnémet hadsereget ellátják rakétafegyverekkel, és más tö­megpusztító eszközökkel: azok a náci generálisok, akik a máso­dik világháborúban hagyományos fegyverekkel is elpusztították fél Európát, most a legpusztítóbb hadviselési eszközöket, a nukleá­­ris fegyvereket kapják kezükbe. Lehetetlen szemet hunyni afe­lett, hogy a nyugat-németországi militarizálódás folyamatával egyenes arányban nő a bonni re­­vansisták étvágya is: a nyugatné­met kormány miközben képmuta­tóan békevágyáról beszél, egyre új és új területi követelésekkel lép fel más országok ellen. Mind­ezek alapján joggal állapítja meg a Politikai Tanácskozó Testület közleménye, hogy „Nyugat-Né­metország a háborús veszély fő gócává válik Európában”. Ugyanakkor az agresszív impe­rialista körök hidegháborús poli­tikájának következményeképpen más feszültségi gócok is kialakul­tak, amelyek szintén veszélyezte­tik Európa és a világ békéjét. Kongóban Kaszavubu, Mobutu és Csembe a NATO-hatalmak és Hammarskjöld ENSZ-főtitkár tá­mogatását élvezve, és a nemzetek fórumának, az ENSZ-nek határo­zatait semmibe véve, folytatják irtóhadjáratukat a kongói egység hívei ellen. Ismeretes, hogy La­­oszban a Souvanna Phouma tör­vényes kormánya elleni pártütés erői egy hétig sem tudnák tartani magukat, a lázadást kirobban­tó Egyesült Államok szakadatlan,­­ egyre növekvő mérvű katonai segítsége nélkül. És az egész im­perializmus „természetrajzát” egészítette ki újabb vonással a tegnapi eviani gyilkosság is. A fasiszta ultrák, pontosan egy hét­tel az Evianba hirdetett francia— algériai tárgyalások kezdete előtt, a tárgyalások színhelyén gyalá­zatos politikai merényletet haj­tottak végre, hogy ezzel torla­szolják el a tárgyalások útját. Az eviani véres gaztett bizo­nyítéka, hogy az imperialisták gyarmati profitjuk védelmében semmilyen bűnténytől nem riad­nak vissza. A Politikai Tanácskozó Testü­let moszkvai ülésének részvevői a kommunista és munkáspártok no­vemberi értekezletén elfogadott Nyilatkozatra támaszkodtak, ami­kor mélyrehatóan elemezték mindezeket a tényeket. Következ­tetésük, az elemzés eredménye, ismét megerősíti a történelmi je­lentőségű Moszkvai Nyilatkozat megállapítását: „Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a bé­ke reális erői, amelyek meghiúsít­hatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós bé­két.” A Politikai Tanácskozó Tes­tület üléséről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a béke meg­szilárdításához mindenekelőtt a második világháború maradvá­nyait kell megszüntetni, békeszer­ződést kell aláírni mindkét német állammal. Ez véget vetne a Nyu­­gat-Berlinben kialakult rendelle­nes helyzetnek is: annak, hogy az NDK területén fekvő Nyugat-Ber­­lint a szocialista országok elleni veszett, uszító, revansista propa­ganda, kém- és felforgató tevé­kenység bázisául használják fel. Azok, akik vonakodnak aláírni a békeszerződést az NDK-val, hiá­ba dugják fejüket homokba a tények előtt: a Német Demokrati­kus Köztársaság létezik, s az európai béke megóvásának fontos tényezője. A magyar nép, amely évszáza­dos történelme során oly sokat szenvedett a német hódítástól, maga is sürgető szükségszerűség­nek tartja a békeszerződés aláírá­sát mindkét német állammal. Né­pünk egyetért a Politikai Tanács­kozó Testület üléséről kiadott közlemény elemzésével és minden következtetésével. Kormányunk pedig egész népünk akaratát feje­zi ki, amikor továbbra is tánto­­ríthatatlanul a békés együttélés politikáját folytatja, teljes egyet­értésben és összhangban a varsói szerződés tagállamaival. FOIY ,iKT(M­­­VT) Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről A Varsói Barátsági, Együttműködési és Köl­csönös Segélynyújtási Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testülete 1961 márciusá­ban Moszkvában rendes ülést tartott. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén kép­viselői minőségben részt vettek: az Albán Népköztársaság részéről — Beqir Balluku, a minisztertanács első elnökhelyette­se, honvédelmi miniszter, Koco Theodosi, a minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, Behar Shtylla, külügy­miniszter, a Bolgár Népköztársaság részéről , Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, Anton Jugov, a minisztertanács elnö­ke, Iván Mihajlov, a minisztertanács elnökhe­lyettese, honvédelmi miniszter, Karlo Lukanov külügyminiszter, Ceko Monov, az Állami Terv­bizottság elnökhelyettese, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részé­ről Antonin Novotny, a CSKP Központi Bi­zottságának első titkára, államelnök, Viliam Siroky kormányelnök, Otakar Simunek kor­mányelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Bohumir Lomsky honvédelmi minisz­­ter, Václav Dávid külügyminiszter, a Lengyel Népköztársaság részéről , Wla­­dyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a minisz­tertanács elnöke, Stefan Jendrychowski, az Állami Tervbizottság elnöke, Marian Spychals­­ki, honvédelmi miniszter, Adam Rapacki, kül­ügyminiszter, a Magyar Népköztársaság részéről , Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Münnich Ferenc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Sík Endre külügymi­niszter, Czinege Lajos, honvédelmi miniszter, Tóth Lajos vezérőrnagy, Jávor Ervin alezredes, a Német Demokratikus Köztársaság részéről , Walter Tilbricht, az NSZEP Központi Bizott­ságának első titkára, az államtanács elnöke, * * A Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői a teljes kölcsönös megértés és egyet­értés légkörében átfogó eszmecserét folytattak a nemzetközi események legutóbbi alakulásával összefüggő kérdésekről és ezzel kapcsolatban megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamai­nak az európai és a világbéke biztosítására irá­nyuló további intézkedéseit. A Politikai Tanácskozó Testület támaszkodott a kommunista és munkáspártok novemberi ér­tekezletének elméleti és politikai következteté­seire, történelmi jelentőségű okmányaira, ame­lyek választ adnak a békéért és a háború elhá­rításáért folyó harc legégetőbb, életbe vágó kér­déseire. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület (1960. február­jában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szocialista tábor országai újabb ki­magasló eredményeket értek el a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésé­ben, népeik anyagi jólétének fokozásában, a két rendszer békés gazdasági versenyében. A kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikája, a szocialista tá­bor országai békeszerető külpolitikájának ered­ményeképpen újabb fontos győzelmeket ara­tott; a leigázott, de nemzeti függetlenségükért küzdő népek nemzeti felszabadító mozgalmának csapásai alatt folytatódik a gyarmati rendszer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. Az ülés részvevői egyszersmind megállapít­ják, hogy agresszív körök további akadályokat gördítenek a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételének útjába, szembehelyezkednek azokkal Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottsá­gának titkára, Lothar Bolz, miniszterelnökhe­lyettes, külügyminiszter, Heinz Hoffmann hon­védelmi miniszter, a Román Népköztársaság részéről , Gheorg­­he Gheorghiu-Dej, az RMP Központi Bizottsá­gának első titkára, az államtanács elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a minisztertanács elnöke, Leontin Salajan, honvédelmi miniszter, Gheorghe Marin Gaston, az Állami Tervbi­zottság elnöke, Cornel Manescu, külügyminisz­ter, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége részéről — N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a minisz­tertanács elnöke, R. J. Malinovszkij honvédel­mi miniszter, a Szovjetunió marsallja, V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese. Az ülésen megfigyelői minőségben részt vet­tek: a Kínai Népköztársaság részéről — Liu Hsziao, a KKP Központi Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről — Kim Kvang Iljop, a KMP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a miniszterta­nács elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Coj Kvang, a légierők parancsnoka, Liu Cjan Szik, külügyminiszterhelyettes, a Mongol Népköztársaság részéről , J. Ce­­denbal, az MNFP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, Zs. Lhagva­­szuren, honvédelmi miniszter, P. Sagdarszuren külügyminiszter. Az ülésen részt vett A. A. Grecsko, a Szov­­jetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagálla­mai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancs­noka is. Az ülésen Walter Ulbricht, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államtanácsának el­nöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára elnökölt­ az erőfeszítésekkel, amelyeket a békeszerető ál­lamok a béke fenntartására és megszilárdításá­ra tesznek. A NATO és a többi, támadó szellemű kato­nai csoportosulás imperialista tagállamai foly­tatják a fegyverkezési hajszát, fokozzák hábo­rús előkészületeiket, újabb katonai támaszpon­tok létesítésére törekszenek Európában és a vi­lág más részein, növelik atom- és rakétafegy­­ver-készleteiket, negyedik atomhatalommá te­szik a NATO-t. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaor­szág segítségével, erőltetett ütemben, hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt építi ki az ag­resszív nyugatnémet hadsereget, ellátja atom- és rakétafegyverekkel, valamint egyéb korsze­rű, tömegpusztító eszközökkel. Katonai támasz­pontokat bocsátanak Nyugat-Németország ren­delkezésére, más országok területén. Mindezeket a lépéseket különösen veszélyes­sé teszi az a körülmény, hogy Nyugat-Német­­ország kormánya egyfelől mindegyre területi igényekkel lép fel más államokkal szemben, másfelől revánspropagandát folytat a nyugat­német közvélemény körében. Nyugat-Németország a háborús veszély fő gó­cává válik Európában. Az agresszív imperialista körök elkeseredett erőfeszítésekkel igyekszenek akadályozni a né­pek előretörését a béke, a demokrácia és a ha­ladás útján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak közvetlen katonai erőszakhoz, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Ame­­rika országaiban elfojtsák a terebélyesedő nem­zeti felszabadító mozgalmat. Ezt bizonyítják a gyarmattartók Kongóban, Algériában, Angolá­ban, Laoszban elkövetett véres gaztettei, vala­mint a Kubai Köztársaság ellen irányuló állan­dó provokációk. ———.----------. (Folytatás a 2. oldalon.) arrTfu ín LK­UUSf Mimai |

Next