Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-01 / 79. szám

Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) A varsói Szerződés tagállamai nem maradhatnak részvétlen szemlélői az imperialista államok fokozódó háborús előkészületeinek. A szocialista államok szakadatlan erőfeszítéseket tettek és tesznek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. A Varsói Szerződés tagállamai azonban a nyugati hatalmak újabb háborús előkészületei nyomán kialakuló helyzetből kiindulva, sokoldalú véleménycsere során összehangolták azokat az intézkedéseket, amelyeket védelmi képességük további erősítése és a világbéke megszilárdítása céljából szükségesnek tartanak. Ennek kapcsán a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének abból a következtetéséből indulnak ki, hogy a háború ellen síkraszálló szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, valamennyi nemzeti felszabadító mozgalom — és az összes békeszerető erők — egyesített erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni a háborút. A béke biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a második világháború maradványainak megszüntetése, mégpedig oly módon, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszerződést, s ezzel ártalmatlanná teszik a nyugat-berlini veszélygócot Nyugat-Berlin demilitarizált, szabad várossá tételével. A Varsói Szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy továbbra is tántoríthatatlanul a békés együttélés politikáját folytatják és a népek békéjének és biztonságának biztosítása céljából készek bármely pillanatban hozzájárulni a más államokkal összehangolt legátfogóbb intézkedések megtételéhez. Harmadalt Moszkvából a magyar kormányküldöttség Csütörtök este vonaton elutazott Moszkvából a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén részt vett magyar kormányküldöttség. A küldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezette. Tagjai voltak dr. Sík Endre külügyminiszter, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Tóth Lajos vezérőrnagy és Jávor Ervin alezredes. A magyar kormányküldöttség búcsúztatására a szovjet főváros Kijevi pályaudvarán megjelent Mikojan, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, Grecsko, a Szovjetunió marsallja, Orlov külügyminiszterhelyettes, Andropov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője, Antonov hadseregtábornok, Asztavin, a külügyminisztérium 5. európai osztályának vezetője, Medvegyev, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettese. Jelen volt továbbá Usztyinov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Megjelent a pályaudvaron Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki átutazóban tartózkodik Moszkvában. Jelen volt Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Kós Péter, a moszkvai nagykövetség első tanácsosa és Simonyi Lajos ezredes, moszkvai katonai attasé. A magyar kormányküldöttség ma érkezik Budapestre. * A Lengyel Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányküldöttsége — amely részt vett a varsóiSzerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén — csütörtökön hazautazott Moszkvából. Sajtótájékoztató a SZOT-ban a bérrendszer, a premizálás és a nyereségrészesedés egyes kérdéseiről (Tudósítónktól.) Péntek délelőtt Varga György, a SZOT titkára tájékoztatta a sajtó képviselőit a bérrendszer továbbfejlesztésével és a helyes anyagi ösztönzés megvalósításával kapcsolatos feladatokról. A bérhelyzet alakulásáról szólva elmondotta, hogy a hároméves terv időszakában a reálbérek 11 százalékkal növekedtek, ezen belül a nyereségrészesedés két százalékot jelent. 1960-ban a reálbérek 1,3 százalékkal növekedtek, hasonló fejlődést irányoz elő az idei terv is. Az utóbbi négy évben alkalmazott bérezési rendszer, az átlagbérellenőrzés rendszere bevált, lehetővé teszi a megalapozott gazdálkodást, a helyes bérarányok kialakítását és a keresetek tervszerű emelését. A prémiumrendszerről szólva Varga György elvtárs elmondotta, hogy az még nem mindenütt ösztönöz a színvonalasabb, elmélyültebb munkára. A múlt év végén megfelelő intézkedéseket hoztak a műszaki vezetők premizálásának módosítására. Eszerint növelik az iparigazgatóságok felelősségét, a konkrét feltételek kidolgozásában. Egyre inkább a műszaki fejlesztési feladatok teljesítése szolgál a premizálás alapjául. Azokban az iparágakban, ahol idáig szinte minden műszaki és adminisztratív dolgozót premizáltak, szűkítik a jutalmazásban részesülők körét, a műszaki létszámnál körülbelül 50—60 százalékra, az adminisztratívnál 10 százalékra. A prémiumkeret egy részét esetenként azoknak a dolgozóknak a fizetésemelésére fordíthatják, akik idáig rendszeresen prémiumot kaptak s a jövőben nem kaphatnak. A szakszervezeteket mind a prémiumfeltételek megállapításában, mind a premizáltak körének kialakításában egyetértési jog illeti meg. Varga György elvtárs ezután a nyereségrészesedés alakulásáról elmondotta, hogy a kifizetett öszszegek évről évre növekednek. Az 1957. évi eredményekért egymilliárd, az 1960. évi eredmények után már 1,6 milliárd forintot fizetnek ki a dolgozóknak. Ebben az évben új feltételeket állapítanak meg. Most először három évre előre közlik az üzemekkel a nyereségrészesedés feltételeit. Ez a vállalatoknak nagyobb biztonságot nyújt a belső tartalékok feltárására. Egyébként az is változás lesz, hogy a félévi mérleg jóváhagyásakor elvégzik a nyereségrészesedéssel kapcsolatos korrekciókat. A SZOT titkára részletesen foglalkozott a normarendezés tapasztalataival. Hangsúlyozta, hogy ilyen rendezésre most kerül sor először úgy, hogy a vállalatok béralapját nem csökkentik. A cél olyan intézkedések megtétele, amelyek növelik a munka termelékenységét. A legtöbb vállalatnál készítettek veszteségidő-tanulmányokat. Ezek szerint a kieső idők — bár ezek üzemenként és iparáganként változóak — elérik a munkaidő 20—10 százalékát. Nagy átlagban a veszteségidők 30 százaléka származik a munkás hibájából, és 70 százaléka a munkástól független okokból, üzemszervezési hibákból, anyag- és szerszámellátási bajokból stb. A tapasztalatok szerint az üzemek jelentős része főként csak a munkások hibájából eredő veszteségidők megszüntetésére tesz intézkedést. S a másik, a műszaki vezetés hibáiból származó hetven százalék megszüntetésével nem foglalkozik elég behatóan, így éppen a kieső idők legjelentősebb részét ezután sem hasznosítják megfelelően. A normák helyes felülvizsgálása és átdolgozása mindenekelőtt a műszaki vezetőktől kíván magasabb színvonalú több munkát. A munka termelékenységének növekedését nem egyszerűen a normák rendezése, hanem mindenekelőtt a nagyobb rend, a korszerűbb és szervezettebb gyártás biztosíthatja. Varga elvtárs hangsúlyozta, hogy a mennyiségi teljesítményeknek a jövőben is mindenütt határt kell szabni, ahol a nagy minőségi és anyagtakarékossági követelmények indokolják ezt. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakszervezetek mindenütt segítsék a bérezéssel és az anyagi ösztönzéssel kapcsolatos kormányrendeletek következetes végrehajtását. NÉPSZABADSÁG Átadták a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját a Gyulai Állami Gazdaság s a győri Pamutszövő- és Műbőrgyár dolgozóinak Péntek délután ünnepélyesen átadták a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját a Gyulai Állami Gazdaság dolgozóinak. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen a magas kitüntetést és a vele járó pénzjutalmakat Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja adta át. Sztahovszki György, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának helyettes vezetője a gazdaság több dolgozójának átadta Az állami gazdaságok kiváló dolgozója és a kiváló dolgozó kitüntető jelvényt, illetve oklevelet. Az ünnepi vacsorán az állami gazdaság vendégül látta állandó alkalmazottain kívül az évek óta itt dolgozó kétegyházi, dobozi és pósteleki időszaki munkásokat is, akiknek szorgalmas munkája is hozzájárult a magas kitüntetés elnyeréséhez. Tegnap ünnepelte a Győri Lenszövő 50. éves fennállását, amely alkalommal az Élüzem címet is elnyerte. Ugyancsak pénteken a Pamutszövő- és Műbőrgyár dolgozói is ünnepséget tartottak a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa vörös vándorzászlajának elnyerése alkalmával. A két üzem ünnepségén megjelent Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja is. A két gyár dolgozóinak ünnepségén a dolgozókat Nagy Józsefné könynyűipari miniszter üdvözölte. Vlagyimir Novikov fogadta Apró Antalt Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, pénteken fogadta Apró Antalt, a Magyar Népköztársaság kormányának első elnökhelyettesét, aki Indiából hazatérőben átutazóban tartózkodik Moszkvában. A beszélgetésben részt vett Georgij Orlov, a szovjet Állami Tervbizottság első elnökhelyettese és Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. (MTI) 1961. április 1. szombat A francia parlamenti küldöttség látogatása Komárom megyében A Raymond Joyon vezetésével hazánkban tartózkodó francia küldöttség pénteken Komárom megyébe látogatott. Felkeresték az országos hírű Kisbér-battyánpusztai Virágzó Tsz-t. Itt Brodek József, a tsz Kossuth-díjas elnöke fogadta a vendégeket. A közös gazdaság megtekintése után a Bábolnai Állami Gazdaságba látogattak, ahol Burgert Róbert igazgató köszöntötte a delegációt. (MTI) Egyre több az újító a Pápai Textilgyárban Az újítómozgalom helyzetével foglalkozott a Pápai Textilgyárban az üzem párt-végrehajtó bizottsága. 1960-ban elsősorban az újítások minőségében értek el fejlődést a gyárban. A műszakiak és a mérnökök is jobban bekapcsolódtak a mozgalomba, és olyan dolgozók is beterjesztettek javaslatokat, akik korábban nem újítottak. A gyár idei feladattervét a pártszervezet és a gazdasági vezetés már ismertette. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy a feladatterv eredményesebb megvalósítására összehívja a gyári újítókat. A tanácskozáson elfogadott határozat azt is megjelöli feladatként, hogy a nődolgozókat és a fiatalokat jobban kell ösztönözni az újításra és meg kell gyorsítani a benyújtott javaslatok elbírálását FELADATOK AZ ÓBUDAI HAJÓGYÁRBAN is. A dolgozók véleménye: több erélyt és következetességet Az előbbiekben láthattuk: az Óbudai Hajógyárban rátértek ugyan a korszerű hajók gyártására, de a vezetés nem tudott lépést tartani a szervezés, az irányítás új feladataival. Kétségtelen, hogy a gyár az új típusú hajók megépítésével évtizedes ugrást hajtott végre a technikában. A gyár műszaki gárdája erre a bizony nem könnyű feladatra nem volt eléggé felkészülve. Szerkesztési osztályukon csak néhány ember dolgozott. S az új típusok kialakításához elsősorban ezt az osztályt kellett volna megerősíteniük. De nem kaptak megfelelő szakembereket, s emiatt hosszú ideig tartott az új konstrukciók tervezése. Ráadásul a tervezést a Ganz- MÁVAG által készítendő nagy teljesítményű dieselmotorokra alapították: ezeknek a motoroknak a szériagyártása azonban máig sem kezdődött el A külföldről nagy nehézségek árán beszerzett motorok pedig a hajótestek és a belső berendezések újabb és újabb módosítását tették szükségessé. Máig is nagy gondot jelent a hirtelenül kibővült kooperáció: az új típusú hajók építéséhez több mint 300 vállalattal kell együttműködniük. A vállalatok egy része folytonosan megszegi a határidőket. A Közlekedési Mérőműszerek Gyára például több hónapos késéssel szállítja a megrendelt alkatrészeket. Más vállalatok pedig, mint például a Karcagi Általános Szerelő Ipari Ktsz, sokszor olyan alkatrészeket szállítanak, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. Ilyenkor aztán kezdődik a vita, a huzavona, a kapkodás, hogy az exportkötelezettségeknek kifogástalan minőségiben mégis eleget tegyen a gyár. De ezek a körülmények is csak részben magyarázzák a belső hibákat, a szervezetlenséget, s a munkafegyelem nagymérvű lazaságát, s egyáltalában nem mentik a vezetés gyengeségeit. Intézkedési terv, intézkedés nélkül Tavaly ősszel a gyár vezetői elkészítettek egy húszoldalas intézkedési tervet, s ebben megvan minden, ami szemnek, szájnak ingere: miként szüntetik meg a szervezetlenséget, hogyan hangolják össze a különböző osztályok és üzemrészek munkáját? stb. Elhatározták a helyes szerelési sorrend kialakítását, az anyaggazdálkodás megszigorítását és így tovább. Ennek a tervnek nagy része azonban ma is csak papíron létezik. Elméletben ugyan kidolgozták például a helyes szerelési sorrendet, de a gyakorlati megvalósításhoz hozzá sem kezdtek. Vagy például január végéig ki kellett volna dolgozniuk a munkaverseny céljait, de ezt sem végezték el. Ugyancsak január végéig fel kellett volna állítaniuk egy kísérleti műhelyt, hogy a hónapok óta elfekvő sok-sok újítást itt kikísérletezhessék. Egy műhelyt ki is ürítettek erre a célra, de az ma is üresen áll. A belső szervezetlenség következményeként valahol mindig baj van. Az egyik műhelyben hiányzik az anyag, a másikban hibásak a művelettervek. Elkezdik egy hajótest szerelését, s kiderül, hogy valamelyik részleg nem készítette el hozzá a szükséges alkatrészeket, így az itteni vezetők belefulladnak a napi feladatok megoldásába: az átfogó intézkedések helyett kénytelenek állandóan valamiféle tűzoltó munkát végezni. Mogyorósi Gyula elvtárs — aki most a távollevő főmérnököt helyettesíti — a szervezetlenség okait így magyarázza: — A gőzhajó építésébe az emberek már begyakorolták magukat — mondja. — A műszakiak, a munkások álmukban is tudták a feladatukat. De azután jöttek az új típusú hajók. Száz és száz problémával. S ekkor derült ki, hogy a műszakiak egy része elszokott az önálló gondolkodástól. Valami szakmai tespedtségben szenvednek. Nem mernek hozzákezdeni az új problémák megoldásához. Elodázzák a döntéseket. Egymásra hárítják a feladatok megoldását. Jó néhány műszaki és gazdasági vezető csupán arra törekszik, hogy miami jelentéssel.