Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-08 / 84. szám

Új vonalú blúzok és szoknyák A blúzok és szoknyák ré­gi kedvenceink. Mindig csi­nosak, ha kell egyszerűek, ha kell elegánsak. A leg­újabb divat sok új ötlettel járul a szoknyák és blúzok felfrissítéséhez. Mind több a szoknyán kí­vül viselt blúz. Részben öv­vel készülnél­, részben öv nélkül és van olyan, ame­lyik övpántba foglalt. A kí­­vülkötős blúzok általában előnyösek a kevéssé kar­­csúaknak,­­ különösen ha nincsenek a testhez szorít­va. 1. Vékony Szövetből ké­szült blúz. Pulóver helyett kosztüm alá is viselhető. A nyakát és zsebét díszítő pánt tetszés szerint készül­het, saját ferde anyagából, a szoknya színével, sőt, a szoknya anyagával meg­egyező pántból. Nyárra ké­szülhet burettből vagy vá­szonból. Ballonkosztümhöz, kiskosztümhöz, vagy köny­­nyű nyári szoknyához is le­het viselni. Csak angolos jellegű, egyenes — trapéz­vonalú, vagy halos szoknyá­hoz illik. 2. Ez az angolos, csípőn övrészbe fogott blúz ké­szülhet otthonra vagy mun­kába, de jól egészítheti ki az elegáns kosztümöt is. Ki­fekvő bubi-gallérja van, elől széles gombolás-pánt húzódik végig rajta, két ol­dalán két-két levasalt haj­tás díszíti. Háromnegyedes ujja egy gombbal csukódó kézelőben végződik. Ott­honra vagy munkába jól mosható, olcsó, szaténkar­tonból ajánljuk, délutánra aprómintás nyakkendőse­lyemből. Csak egyenes szoknyához illik. 3. Ezt a csíkos karton­blúzt azoknak ajánljuk, akik szeretik az ingblúzt. Szoknyán belül is, kívül is viselhető. Ha szoknyán kí­vül viseljük, derékon a blúz anyagából készült övvel foghatjuk össze, de öv nél­kül is csinos. A blúz hosz­­szában csíkos. Keresztcsí­kos pánt díszíti a man­­zsettáját. Alját keresztcsí­kos pánttal dolgozzuk visz­­sza, így — mivel az anyag itt sem dupla — szoknyán belül viselve sem erősít. Egyenes, vagy trapézvona­lú szoknyához, hosszú nad­rághoz illik. 4. Ez a nagymintás, kar­tonból készült, egyszerű szabású, csípőig érő blúz strandra, otthoni munká­hoz, kerti munkához kelle­mes viselet. Nyaka szögle­tes kivágású, pici, bevar­rott ujja van. Tetszés sze­rint készülhet egy, vagy két rátett zsebbel. Nyakát és a zseb szélét, a mintához jól illő, élénkszínű anyaggal paszpolozzuk. Szűk vagy bő szoknyához, hosszú nadrág­hoz egyformán csinos. 5. Aki szeret kézimun­kázni, kedves, csinos és ele­gáns lesz hátul gyöngyház­­gombokkal végig gombolt, hímzéssel díszített pikeblú­­zában. A fehér vagy vilá­gos színű blúz felső részén és ujján saját színével ké­szül a lyukhímzés, nyaká­nál és a varrásvonalnál slingelés keretezi. Szűk vagy bő, mintás vagy egy­színű, bármilyen nyári anyagból készült szoknyá­hoz viselhető. Az egyenesvonalú szok­nyákat mindinkább felvált­ják a lefelé bővülő, úgyne­vezett trapézvonalúak. Di­vat a lerakás, a hós, akár levasalva, akár vasalatla­­nul, részben vagy végig le­tűzve. A lefelé bővülő for­ma előnyös a nem egészen karcsúaknak is. Munkába jó viselet, mert nem ülik ki egyhamar. Megjegyez­zük azonban, hogy a rakott szoknya inkább a fiatal lányok viselete. 6. Vékony szövetből vagy vászonból készülhet ez a három részből álló szoknya. Háta közepén varrás van, elől három-három kifelé néző, levasalt hól. Bármi­lyen egyszínű, vagy mintás pulóverrel viselhető, még kívül kötős blúzzal is csi­nos. 7. Az előzőnél erősebben trapézformájú. Tropikál, tweed, vékony szövet lehet az anyaga, elől végig gom­­bolódik. A körbe levasalt hólokat (alaktól és kortól függően) csípő magasságáig le lehet tűzni. Pulóvert vagy szoknyán belül viselt ingblúzt ajánlunk hozzá. 8. Ballonból van ez a négy részből szabott szok­nya, de aki alkalmi viselet­nek akarja elkészíteni, shantingot használhat hoz­zá. Sajátossága a szoknya­részek varrásától két oldal­ra és az aljától egy centi­méterre elhelyezett kétso­ros dísztűzés. Soltész Nagy Anna A DOLGOZÓ NŐ OTTHON Sok régi, hasznos ház­tartási könyv szerzője, Si­mon Blanka kezdte szer­keszteni ezt a könyvet, amelyik most a Táncsics Könyvkiadó kiadásában megjelent. Munkáját tra­gikus halála miatt már nem tudta befejezni, de folytatták és befejezték mások, a mai életet jól is­merő szerzők. Városi, dolgozó, mun­kába járó nőkhöz szól ez a könyv elsősorban, de tanácsait minden háziasz­­szony megfogadhatja. An­nál is inkább, mert a mon­danivalóhoz képest szűk keretek között — mindösz­­sze 284 oldal — csaknem valamennyi kérdéssel fog­lalkozik, ami egy nő életé­ben felmerül. Tanácsot ad a párválasztáshoz, a boldog családi élet megalapozásá­hoz. Foglalkozik minden egészségügyi és pedagógiai kérdéssel a csecsemő gon­dozásától egészen a serdülő gyermek neveléséig. Rész­letesen tárgyalja az otthon korszerű berendezését, kü­lön fejezetet szánva a csa­ládiház-építtetőknek. Be­szél a női egészségvéde­lemről, a háztartási balese­tekről, a szabad idő okos kihasználásáról és a szép­ségápol­ás legfontosabb tud­nivalóiról. Részletes divat- és szabás-varrás tanáccsal szolgál. Befejezésül nem fe­lejti el a nők védelmét szolgáló törvényeket is­mertetni. A szerzők és a kiadó jó szándéka ellenére ez a könyv ismét azt bizonyítja, hogy nem lehet egyetlen kötetben mást összefoglalni, mint az általánosan amúgy is ismert tudnivalókat. Ah­hoz, hogy valóban sok újat nyújtson az olvasónak, té­makörönként különválasz­tott sorozat kellene. Ilyent láttunk már a francia könyvkiállításon és remél­hetőleg hamarosan találko­zunk hasonlóval hazai könyvkiadásunkban is. —im— KI MIRE GYŰJT? Kérdőívek fekszenek előt­tem, amelyekben arra fe­lelnek, hogyan, miből, mi­lyen célokra takarékoskod­nak. A „takarékossági fel­­mérést“ a Belkereskedelmi Kutató Iroda közgazdaság­tudományi egyetemi piac­kutató csoportja végezte. Az eredményt még nem össze­sítették, így csak néhány feltűnő dolog általánosítha­tó: elég sok a takarékos ember — legalábbis az olyan, aki miamire gyűjt. Televízió, bútor, lakás lakáscsere, motor magnó, hűtőszekrény szerepel a közvetlen takarékossági ter­vekben. Egy hegesztő 250 köbcentis motorra gyűjt — és mindjárt hozzátette, hogy ezzel külföldi útra is sze­retne­ menni. Másoknál is szerepel a külföldi utazás, a gyerekek nyaraltatása, a ta­karékosság céljaként. Van vállalatvezető, aki csónak­­motorra gyűjt, egy nagy­­családos tisztiorvos pedig feleségének bundája. Csalá­­diház-építésre teszi félre pénzét a fémcsiszoló, s jel­zi, hogy a kérdőíven meg­adott 5000 forintos betétállo­mányt túlhaladta, egy vá­laszadó gépkocsiszerelő pe­dig büszkén be is írta tin­tával: 13 ezer forintjuk van lakásra. Tervében a beren­dezés után a televízió és a magnetofon szerepel , s csak legutolsó sorban a ruházkodás. Valójában, na­gyon kevesen válaszolták, hogy ruházkodásra gyűjte­nek, s ez azt mutatja, hogy a jól öltözött budapesti és vidéki emberek takarékos­­sági céljai meghaladják egy-egy kétezer forintos öl­töny, vagy kabát színvona­lát. S az, hogy ilyen sokan takarékoskodnak, nemcsak bizonyos szükségletekre utal (lakás, bútor, televí­zió), emellett jellemzi élet­­színvonalunkat. Érdekes és említésre méltó, hogy a mo­sógépet már csak elvétve említik, mint a takarékos­ság célját. Milyen kiadásait csök­kenti é­s csökkenti-e? A kérdőív is kategorizálta a csökkenthető kiadásokat: élelmiszer, ruházat, egyéb iparcikk és szórakozás ro­vatokra A nagyobb jöve­delműek általában azt felel­ték, hogy nem csökkentik kiadásaikat. Legtöbben a szórakozási költségekkel ta­karékoskodnak, vendéglői vacsorákon, színházi esté­ken. Legolcsóbb szórakozás­nak a mozit s a televíziót ítélik. Egy szerelő meg is írta, megbeszélték a felesé­gével, a szórakozásra fordí­tott pénzzel úgy takarékos­­kodnak, hogy csak a tele­vízió nyújtotta alkalmakkal élnek. A kérdésre adott vá­laszban szerepel sok apró­ság: „üzemi ebédet eszünk, csak vacsorát főzünk’­ — „csak moziba, s olcsóbb helyre járunk”, „nem do­hányzunk, s feketét is csak minimális mértékben fo­gyasztunk", „villamoson já­runk autóbusz helyett", „át­alakítom régi ruháinkat, mert nagy a család". Egy művezető így fogalmazza meg: munkahelyünkön ebé­­rdelünk, vacsoránk egészen egyszerű, nem dohányzunk, szórakozásunk olvasás és turisztika, ritkán mozi, né­ha egy-egy színház. A csa­ládi ház építésére gyűjtő fémcsiszoló nőtlen fiatal­ember „havonta csak egy­szer megy táncos szórako­zóhelyre” — a villanyszere­lő felesége pedig „ruháiban nem követi nagymértékben a divat változásait”. Az elektroműszerész részlegve­zető azt írja: „szerényebben élünk, mint ahogy a jöve­delmünk megengedné. Min­denből jót és eleget fo­gyasztunk — de nem a leg­drágábbat".­­ A válaszadók legtöbbje rendszeresen takarékosko­dó, aki vagy valamilyen m­e­ghatározott célból gyűj­ti a pénzét, vagy azért, hogy alkalomadtán legyen mihez nyúlnia. A kevésbé rend­szeres takarékoskodók di­csérik a KST-t, s akad jó néhány, aki bevallja, hogy nem tud takarékoskodni, kicsúszik kezéből a pénz. A takarékossági források kö­zött a fizetés, a prémium és valami mellékkereset sze­repel döntően. Sokszor egy­­egy újítás vagy a nyereség­részesedés nagyobb összege. Arra a kérdésre, hogy ki miért kezdett takarékoskod­­ni, rendszerint a családala­pítás, a berendezés szüksé­gessége a válasz — az, hogy csak így lehet nagyobb cé­lokat megvalósítani. „Ha az ember otthon tartja a pén­zét, könnyebben hozzányúln­ — írja az egyik lakatos. Van, aki az átutalási betét­könyvet dicséri, ahol ami­kor a bank kifizeti a gáz-, villany- stb. számláit, min­dig marad valami kis pén­ze, s így az apránként gyű­lik össze, szaporodik meg. A gépírónőt viszonylag kis fizetése, a nyugdíjast a fel­­szabadulás előtti idők bi­zonytalan öregkora indítot­ta a takarékosságra — egy fiatal galvanizáló pedig la­­konikus rövidséggel így in­dokolta meg takarékossá­gát: „mert gondolkozom”. A takarékosokra gondol­va érdemes fontolóra ven­nünk, hogyan is tudnánk esetleg jobban gazdálkodni, s érdemes, a családdal meg­beszélve, hasonló közeli és távoli célokat kitűzni, ame­lyekre érdemes gyűjteni a pénzt. Bögre Katalin A KÖRÖMÁPOLÁSRÓL Nincs kiábrándítóbb lát­vány, mint egy gondozat­lan, ápolatlan körmű kéz. A szép formájú köröm adottság kérdése, de bárki­nek a keze lehet gondozott, ha egyébként egészséges és hajlandó naponta pár per­cet vagy legalább heten­ként egy félórát szentelni neki. Ismeretes, hogy a köröm szaruból van, csakúgy, mint a bőr legkülsőbb réte­ge, fontos szerepe van a ta­pintásban, az ujjak védel­mében. Akinek nincs kellő jár­tassága a körömápolásban, az jól teszi, ha egyszer-két­­szer manikűröztek jól meg­figyelve és ellesve ennek műfogásait. A köröm ápolását a korai gyermekkorban kell kezde­ni. Ennek első lépése az le­gyen, hogy minél előbb szoktassák le gyermeküket az ujjak szopásáról. A ké­sőbbiekben a köröm rend­szeres vágásával vegyék elejét a — sajnos a felnőt­teknél is látható rossz szo­kásnak — körömvágásnak. Ismeretes, hogy a köröm al­ja jó búvóhelye a legkülön­bözőbb kórokozóknak (a tí­fusz és vénhas kórokozójá­nak is), így a szájba kerül­hetnek és megbetegíthetik a tápcsatornát. A gennykel­tők is mindig megtalálhatók itt, s vakarással a bőrbe oltva gennyes bőrbetegsé­get, fájdalmas, hosszú ideig tartó, kezeléssel hosszan da­coló keléseket okozhatnak. Az ápoltság első követel­ménye a legnagyobb tiszta­ság: ne keretezze a körmöt fekete szegély. A megtisztí­táshoz fontos segédeszköz a körömkefe, mely nemcsak jól meglazítja és könnyen eltávolíthatóvá teszi a pisz­kot, de fokozza az ujjvégek vérkeringését is. Nem aján­latos fémből készült köröm­tisztítót használni, ha ez megsérti a körömlemezt, el­vész az átlátszósága; csont­ból vagy műanyagból ké­szültet használjunk. Hosz­­szú, vékony reszelővel ad­juk meg a köröm alakját. Ma mandulaalakú körmö­ket hordanak. Vessenek egy pillantást rájuk a te­nyérnyi oldal felől, innen látni, hogy hosszuk nem haladja-e meg az ujjhegye­ket 2—3 milliméternél töb­bel? Ez a hosszúság diva­tos, ezt még tisztán is lehet tartani, ez még nem akad bele mindenbe és nem töre­dezik le munka közben. Kö­römreszelés után forró szappanos vízben meg kell áztatni, az ujjakat szárazra törölni, bekrémezni és óva­tosan visszatolni a holdacs­­kára növő szarupárkányt. Fapálcikát vagy műanyag­eszközt használjunk erre a célra is, mert a körömsánc megsérülhet. Ollóval csak akkor vágjuk le a bőrt, ha már nagyon hosszúra nőtt. Gondosan vigyázzunk a kö­römágyra, körömsáncra. A körömsáncnál levő száraz bőr könnyen kiszálkásodik,­­ezt hívják „irigyké’‘-nek, le­gyünk ezzel is óvatosak: ne tépkedjük, finom ollóval vágjuk le és gondosan kré­mezzük be. Nagyon divatos ma a kör­­mök lakkozása. Nyomatéko­san hangsúlyozzuk, hogy száraz, töredező körmünk ne lakkozzanak állandóan, mert ez szárít, fokozza a tö­rékenységet. Ha valamilyen alkalomra be is lakkozzák, amint lehet, acetonnal át­itatott vattával mossák le és krémezzék be a körmö­ket. A holdacskát lakkozás­nál szabadon szokták hagy­ni, sőt, a köröm szélét is, ez keskenyebbnek mutatja a körmöket. Nem ok nélkül hangsú­lyoztuk a körömágy, a kö­römsánc védelmét; fertőző­dése, gyulladása igen hosz­­szú ideig tartó, nagyon fáj­dalmas és nehezen gyógyít­ható betegség. A körömágy minden sérülése a körmön nyomot hagy, meglátszik esetleg 3—4 hónapig, mind­addig, míg a köröm meg nem újul, de talán egész életen keresztül hibás kö­röm fog nőni a gyulladás, sérülés nyomán. Dr. Rohonyi László ­Vktíts PARAJ TÜKÖRTOJÁSSAL A megmosott parajt forrás­ban levő, sózott vízben egy­két percig forraljuk, majd le­vét leszűrve húsdarálón leda­ráljuk. Kevés zsiradékba téve néhány percig pároljuk, majd kevés sót, törött borsot, egy­két evőkanál tejet, kevés vajat keverünk hozzá. Tálra rakjuk a parajt, erre annyi szelet pi­rított. zsemlét teszünk, ahány tükörtojást készítettünk. A tojásokat a zsemleszeletekre helyezve tálaljuk. — Készíthet­jük Mirelite-parajból is. MATRÓZHÍJS Felsálszeletet ujjnyi vastag metéltre vágunk. Nagyobb fej hagymát felszeletelve, zsíron vagy füstölt szalonna zsírján üvegesre párolunk. Hozzátesz­­szük a húst, kevés paradicsom­pürét, sót, törött borsot, kevés majoránnát, finomra vágott petrezselyemzöldjét és puhára pároljuk, ha szükséges, kevés forró víz aláöntésével. FÜSTÖLT HÜSLÉBŐL LEVES Ha füstölt húst főztünk, a visszamaradt levet főzelékek* levesek ízesítésére használhat­juk fel. Például a lében — ha túl sós, keverjünk hozzá vizet — személyenként két kávéska­nálnyi rizst főzünk puhára* Tejfölös habarással sűrítjük a levest és jól átforraljuk. Kevés ecettel ízesíthetjük. KASZÁSLEVES Leves­estányérnyi savanyított káposztát (körülbelül fél kg) kis fej apróra vágott vörös­hagymával együtt fél liter víz­ben puhára főzünk. Közben apró kockákra vágott füstölt szalonnát olvasztunk, aminek zsírjában 3—4 evőkanál tarho­nyát pirítunk. Mikor a tarho­nya megpirult, hintsük meg pi­rospaprikával és öntsük azon­nal a megpuhult káposztához. Körülbelül egy liter, káposzta­lével kevert vizet hozzáöntve,­ addig főzzük, míg a tarhonya megpuhul. Kolbászkarikákat is tehetünk hozzá. Tejföllel íze­sítve tálaljuk. HÚSOS MAKARÓNI Az ujjnyi darabokra tördelt makarónit sózott vízben puhá­ra főzzük, majd levét jól le­csurgatva, forró zsírba szedjük. Keverünk hozzá darált vagy apróra vágott sült húst (lehet maradék hús is) és sűrű para­dicsompürét. Jól átforrósítjuk, esetleg sütőben. Reszelt sajtot tálalunk mellé.

Next