Népszabadság, 1961. május (19. évfolyam, 104-128. szám)

1961-05-21 / 120. szám

6 Hazautazott Bécsből a magyar kormányküldöttség Trautmann Rezső építésügyi miniszter nyilatkozata Péntek este véget értek Bécsben az osztrák nagyipari vállalatok államosításának 15. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségek, amelyeken dr. Brúnó Pittermann osztrák alkancellár meghívására szovjet, magyar, csehszlovák, bolgár, lengyel, ro­mán és jugoszláv kormánykül­döttség vett részt. Az esti órákban Avilov bécsi szovjet nagykövet fogadást adott Zaszjagyko szovjet miniszterel­­nökhelyettes, a szovjet kormány­­küldöttség vezetője tiszteletére. A fogadáson megjelent Gorbach osztrák kancellár, Pittermann al­kancellár, Figl parlamenti elnök, az osztrák kormány több tagja és az osztrák államosított üzemek több vezetője. Részt vettek a fo­gadáson az Ausztriába érkezett kormányküldöttségek tagjai és a Bécsben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. A Magyar Népköztársaságot a kormánykül­döttség két tagja, Trautmann Re­zső építésügyi miniszter és Solt Dezső, a Könnyűipari Miniszté­rium főosztályvezetője, valamint Sebes István bécsi magyar követ képviselte. A magyar kormányküldöttség szombaton hazautazott Buda­pestre. Elutazása előtt Trautmann Re­zső, a kormányküldöttség vezetője ezt mondotta az MTI bécsi tudósí­tójának: " A bécsi jubileumi ünnepsé­gek után több osztrák államosí­tott iparvállalatot látogattunk meg az osztrák olajmedencében. Ez azért volt számunkra különösen érdekes — a magyar—osztrák gaz­dasági kapcsolatok fejlesztése szempontjából pedig jelentőségtel­jes —­, mert a megtekintett ipar­vállalatok Magyarországnak szál­lítanak és magyar gyártmányú árukat importálnak. Igen jó érzés volt például hallani az osztrák ál­lamosított ipar vezetőinek elisme­rő nyilatkozatát a kifogástalanul működő magyar szerszámgépek­ről. Pittermann alkancellár és az ál­lamosított osztrák vállalatok több vezetője is hangsúlyozta, hogy a szocialista országokkal mindin­kább fejlődő gazdasági és keres­kedelmi együttműködés hozzájá­rult az államosított iparvállalatok és az egész osztrák gazdasági élet fellendítéséhez. Egyetértettünk abban, hogy a kölcsönös érdeke­ket szolgáló és mindkét félnek előnyös gazdasági kapcsolatokat Magyarország és Ausztria között tovább kell fejleszteni. Trautmann Rezső elmondta, hogy az osztrák ipari vezetőkkel létrejött találkozások szívélyes légkörben folytak le. Befejezésül nagy elismeréssel nyilatkozott az osztrák államosított iparvállala­tok munkásainak szorgalmáról és kitűnő teljesítményéről, az oszt­rák mérnökök és ipari vezetők jó munkaszervezéséről. Kiemelte a kapfenbergi nemesacélgyár és a linzi kohómű egyes üzemeinek magas műszaki fejlettségét. ­Korszerűsítik a SB&rs&rlms­épipari megmunkálósiéptíhszt A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium Szerszámgépipari Igazgató­ságán kidolgozták a megmunkáló­gépek utólagos automatizálásának tervét. A régi gépek, felszerelé­sek gyorsan működő készülékek­kel, gépesítő és automatizáló be­rendezésekkel való felszerelése jelentősen csökkenti a mellékidő­ket, növekedik a termelékenység. A Szerszámgépfejlesztő Inté­zetben megállapították, mely munkafolyamatok gépesítése, automatizálása célszerű, s ennek alapján a Budapesti Fémáru- és Szerszámgépgyárban megkezdték a munkát megkönnyítő berende­zések tervezését. JEGYZETEK a jeruzsálemi tárgyalásról A MÚLT HÉTEN tovább nőtt a bizonyító dokumentumok halma a bíróság asztalán, folytatódott a tanúk kihallgatása az Eichmann­­perben. Az elszenvedett borzal­maknak, az embertelenségnek és tömeggyilkosságnak e héten is újabb és újabb szörnyűségei kel­tek életre a jeruzsálemi tárgyaló­teremben. Az emelvényen egymást válto­gató tanúk szavai — Nyugat- Európa után, időrendben — a németországi faj­üldözés, deportá­lás rémképeit támasztották fel. A bizonytalanná vált élet, a ki­szolgáltatottság, a megsemmisü­lés lidérces filmkockáit, SS-legé­­nyek „utcák átfésülésének” neve­zett garázdálkodásait. Reggeltől estig tartó sorakozókat, „Appel”­­eket, a tábor udvarán, sorokból kihulló és büntetésből agyonlőtt emberekkel. Az öngyilkossági „járványt”, amely négy hónap alatt a borzalmak elől a halálba menekülő 1200 embert, férfit és nőt, fiatalt és öreget pusztított el. Deportáltakat szállító zárt, leve­gőtlen, ablaktalan bútorszállító kocsikat, amelyben halomra hul­lottak a betegek és öregek. Tífusz­járványt, amely ezrével szedte ál­dozatait, legyekként hulló, csont­vázzá soványodott, végelgyengü­lésben elpusztuló deportáltaknak tömeges halálát. Ütlegek, ve­rések, kínzások embertelen em­lékeit, Gúlákba rakott meztelen holttestek visszakísértő, riasztó képét. Hullaszállító kocsikat, amelyeken egyik­ nap holttesteket, a másikon élelmiszert hordtak a megkínzottaknak, s amelyet em­beri méltóságukból kivetkőztetett, kiéheztetett szerencsétlenek ost­romoltak meg farkasként egy szál káposztalevélért vagy répáért. Ruhátlanul pajtába zárt bénák, elnyomorodottak, gyengeelméjűek, utolsó hörgéseit és sikoltásait. Az emberségből kivetkőzött fasiszta gyilkosságok mindmegannyi meg­döbbentő rémképét, a szenvedések poklának, a mindent megsemmi­sítő, gázkamrákba torkolló útját. Eichmann is elvesztette már az első hetek szenvtelenségét, magára parancsolt hideg, mozdulatlan fe­gyelmét. Acélfalú üvegkalitkájá­ban sápadtan, tenyerébe hajtott fejjel hallgatja a szemben álló ta­núk rideg tárgyilagossággal el­mondott, de néha szenvedélytől elfulladó, sírásba csukló vallomá­sait, az ismertetett dokumentu­mok megcáfolhatatlanul vádló té­nyeit. Az első napok passzivitása, magába zárkózott érzéketlensége lehámlott róla. Hol megélénkül, ilyenkor szaporán jegyezget piros és kék ceruzájával, s kis cédulá­kat küld védőjének, dr. Servatius­­nak, hol pedig magába roskadtan ül s hallgatja a fejére olvasott, megdöbbentő szörnyűségeket. Mö­götte szorosan, szoborként ülő két rendőr figyeli minden moccaná­sát. ÉRDEKES ÉS FELTŰNŐ, hogy az utóbbi hetekben — a vádható­ság bizonyítási eljárásának meg­gyorsulását is ezzel magyarázzák — dr. Servatius védő alig tesz fel keresztkérdést a tanúknak. Sok szóbeszédre ad ez alkalmat. Jól tájékozottak szerint a védelem tartózkodása mögött az a taktika húzódik meg, hogy nem akarja el­aprózni az erejét­ .—­ a tömeg­gyilkosságok embertelen és vádló tényeit úgy sem tudja cáfolni —, és minden törekvését a vádlott felelősségé­nek csökkentésére összpontosítja. Azt szeretné bizonyítani — amint az a per első pillanatától nyil­vánvaló volt —, hogy Eichmann egy „kis csavar” volt csak a fa­siszta halálgyár mindent felőrlő gépezetében. Az a kevés kereszt­kérdés, amit Servatius eddig fel­tett a vádhatóság tanúinak, erre irányult, ezt a célt szolgálta. A védelemnek azonban nehéz a helyzete. Még a rosszemlékű náci kísértetek is Eichmannt vá­dolják. A vádhatóság tanúi között kihallgatták Mussmano amerikai, pennsylvaniai bírót is, aki annak idején Nürnbergben az SS „Einsatzgruppe”-k, a különleges csoportok, Mussmano szerint a „kerekeken járó vágóhidak” peré­ben a bíróság elnöke volt. Eich­mann kivételes és korlátlan ha­talmáról beszélt, s Göring, Rib­­bentrop, Kaltenbrunner, Frank, Schellenberg vallomásaival bizo­nyított. A visszakísérte, elítélt, kivégzett náci háborús főbűnösök vallomásai olvasták Eichmann fejére a vádat. Göring és Rib­­bentrop nürnbergi vallomása sze­rint Hitler, Bormaim, Goebbels, Himmler, Heydrich és Eichmann a felelősek a gyilkosságok szörnyű­ségeiért. Ribbentrop kijelentette Nürnbergben — vallja Mussmano bíró —, hogy sokszor bosszantotta Eichmann beavatkozása a külügyi kérdésekben, amit az Eichmann­­nak adott kivételes hatalom miatt volt kénytelen eltűrni. Frank, Lengyelország volt náci főkor­mányzója — nürnbergi vallomása szerint — a háború végén felke­reste Himmlert s javaslatot tett neki a deportáltak meggyilkolásá­nak leállítására. Beszélt már er­ről Eichmann-nal? — kérdezte tőle Himmler. — Beszéltem — válaszolta Frank —, de ez mit sem változtatott a helyzeten. Nem hajlandó erre. Schellenberg, a kivégző SS-kü­­lönítmények egyik parancsnoka azt vallotta Nürnbergben, hogy az „Einsatzgruppe”-k legfőbb irányítása Eichmann kezében összpontosult. Gyakran személye­sen ellenőrizte „tevékenységü­ket”, részt vett a kivégzéseken. Mussmano tanúvallomása alatt rétegről rétegre hullott le Eich­­mannról a „parancsvégrehajtó” egyszerű, szürke „kis csavar”­ál­­arca s kibújt mögüle az élet és halál korlátlan urának visszabor­­zasztó, szadista képe. HEINRICH GRÜBER evangé­likus esperes, az Eichmann-per első nem zsidó tanúja, aki a né­metországi deportáltak sorsának enyhítéséért többször tárgyalt Eichmann-nal, míg végül maga is a dachaui táborba jutott, Eich­­mannról, az „emberről” vallott. Nem volt katona, csak szívtelen zsoldos — mondta —, emberte­len jég- és márványtömb, érzések és lelkiismeret nélkül, akiről le­pergett minden kérés és emberi humanizmus. A szerencsétlenek szörnyű sorsát enyhítő minden könyörgést és közbenjárást szív­telenül, fenyegetően és ridegen elutasított. Szenzációként hatott a jeruzsá­lemi tárgyaláson, hogy a több hete folyó perben elhangzott, most első ízben hivatalosan és terhelően dr. Hans Globke, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkárá­nak a neve. Az ügyészség által benyújtott egyik okmányban, az 1941. január 15-i miniszterközi ér­tekezlet jegyzőkönyvében, a rész­vevők között, mint a hitleri bel­ügyminisztérium kiküldötte, Glob­ke „miniszteri tanácsos” is szere­pel. Az értekezlet a „zsidó ingó­ságok és vagyonok elkobzásáról” tárgyalt. Az ügyészség az értekez­let tárgya miatt terjesztette be az okmányt s igyekezett Globke sze­mélyét elszürkíteni. Benjámin Halevy, a rendkívüli törvényszék antifasiszta beállítottságú bírája feltette a kérdést: Milyen minős­­ségben vett részt Globke, és mi­lyen szerepet töltött be az érte­kezleten? Janakov Bajor ügyész kitért az érdembeni válasz elől és szűkszavúan válaszolt, mint a bel­ügyminisztérium tisztviselője. Heinrich Grüber evangélikus esperes is beszélt Globkéról vallo­másában. A deportáltak érdeké­ben — vallotta — befolyásos sze­mélyeket kerestek fel annak ide­jén a belügyminisztériumban, de Globkéhoz sohasem mentek, sem ő, sem katolikus barátai, mert az utolsó porcikájáig náci, fajgyűlölő Globkéban nem volt bizalmuk, tartottak tőle könyörtelennek is­merték. A JÉG MEGTÖRT — mondják Jeruzsálemben — s hiába minden igyekezet, a náci embertelen­ségek megéledő és szörnyű jeruzsálemi tragédiájában, a nürnbergi törvények, az em­berirtás ideológiájának egyik szerzője, dr. Hans Globke — nem maradhat rejtve. Itt is, ott is óha­tatlanul felbukkan a neve, s jog­gal kérdik az emberek — Izrael­ben is és az egész világon —, hogy milyen tényekre és bizonyí­tékokra van még szükség ahhoz, hogy Globkét eltávolítsák az ál­lamtitkári székből, s a többi bűn­társsal egyetemben, felelősségre vonják? Ugyancsak a szenzáció erejével hatott Mussmano pennsylvaniai bíró vallomásában Bormann ne­vének felbukkanása is. Az izraeli kormány nemrégiben adott nyi­latkozatot arról, hogy „nem érde­kelt” Bormann felkutatásában és felelősségre vonásában, mert „nem bizonyosodott be róla, hogy része­se a zsidóság elleni kegyetlenke­déseknek”. Most a nürnbergi val­lomások egyértelműen Bormannt is azok közé sorolják, akik elren­­delői, irányítói és­­ megszervezői voltak a fajirtásnak! JERUZSÁLEMI IGAZSÁG­ÜGYI KÖRÖK véleménye szerint a tervezettnél előbb fejezi be a vádhatóság a bizonyítási eljárást. Előreláthatóan így a magyarorszá­gi deportálások ügyének tárgya­lását is valamivel előbb kezdik meg. Utána a védelem hónapja következik. Jeruzsálemben au­gusztus második felére várják az ítéletet Adolf Eichmann perében. Koncsek László NÉPSZABADSÁG 1961. május 21. vasárnap Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Mód Péter nagykövetnek, a Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képviselete vezetőjének eredményes munkás­sága elismeréséül 50. születésnap­ja alkalmából a Munka Érdem­rend kitüntetést adományozta. (MTI) A Héki Állami Gazdaságban tartják a Szolnok megyei pártaktívát A Szolnok megyei párt-végre­hajtó bizottság és a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága 1200 részvevővel nagyaktívát tart má­jus 24-én. A pártaktíva a nyári mezőgaz­dasági munkák sikeres elvégzésé­ről tárgyal, a szokástól eltérően nem hivatali előadóhelyiségben, hanem a helyszínen. A pártaktíva részvevői a Héki Állami Gazda­ság alcsiszigeti üzemegységében vitatják meg Csáki Istvánnak, a Szolnok megyei Pártbizottság első titkárának beszámolóját. Felszerelték az ország legnagyobb présgépét Két esztendővel ezelőtt kezdték meg a Székesfehérvári Könnyű­fémműben a korszerű alumínium­kombinát építését. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói a múlt év júniusában láttak hozzá a 290 méter hosszú és 60 méter széles hatalmas csarnokban a Szovjetunióból szállított 20 millió rubel értékű óriásprések szerelé­séhez. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói a vállalat tízéves fennál­lása alkalmából tett felajánlásuk­hoz híven a szeptember 30-i ha­táridő helyett a napokban már be­fejezték az ország legnagyobb, 5000 tonnás présgépének szerelé­sét, amellyel a próbaüzemeltetést júniusban kezdik meg. Hazánk is képviselteti magát a leszerelést megvitató európai konferencián Magyar közéleti személyiségek nyilatkozata Tudósok, művészek, írók és más közéleti személyiségek kez­deményezésére június 9—11 közt Oslóban európai konferenciát ren­deznek a leszerelésért. Az érte­kezlet célja: különféle meggyő­ződésű, világnézetű személyiségek kötetlen véleménycseréjével elő­mozdítani a kelet- és nyugat­európai országok közeledését. A konferencia előkészítő bizottsága felhívással fordult valamennyi európai ország tudósaihoz, mű­vészeihez és közéleti személyisé­geihez. E felhívást megkapta az Országos Béketanács, megvitatta az Országos Béketanács tudomá­nyos bizottsága is, amely nyilat­kozatot fogadott el. — Mélyen átérezzük a felelőssé­get — írják a többi között —, amely napjainkban az európai kultúra és civilizáció hordozóira hárul. Ezért örömmel és megelé­gedéssel üdvözöljük a konferencia összehívását. Tudjuk, hogy Európa jövőjét csakis népeinek együttmű­ködése biztosíthatja. Lehetetlenné kell tennünk, hogy egy esetleges atomháborúval véget vessenek a 2000 éves európai kultúrának. Csatlakozunk az oslói konferencia nemes céljaihoz, s mindent elkö­vetünk, hogy előmozdítsuk annak sikerét. A tanácskozásra elküldjük képviselőnket is. Az Országos Bé­­ketanács és a tudományos bizott­ság — együtt az egész magyar néppel — nagy érdeklődéssel kí­séri majd a konferencia munká­ját, és reméli, hogy a vélemény­­csere közelebb visz bennünket kö­zös, nagy célunk eléréséhez. A tudomány és az irodalom kü­lönféle ágainak képviselői nevé­ben Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Jánossy Lajos, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Németh László, Szádeczky-Kardoss Elemér és Straub F. Brúnó írta alá az oslói konferencia felhívását. (MTI) Zöldborsót szednek 17 holdas tábláról a tiszakécskei Béke Tsz asszonyai.

Next