Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)
1961-08-20 / 198. szám
GAGARIN BUDAPESTEN (Folytatás az 1. oldalról.) A kommunizmust építő Szovjetunió nagyszerű tudományos eredményei, óriási sikerei a világűr meghódításában, az egész emberiség javát, s az egész emberiség békéjét szolgálják. Elvtársak! Amikor magunk előtt látjuk az Örökké mosolygó Gagarin elvtársat, a világűr és a földgolyó e nagyszerű békediplomatáját, s magunk elé képzeljük hű barátiját és harcostársát, Germán Tyitovot, valamint azokat, akik őket követni fogják, újra, meg újra megerősödik bennünk az a tudat. — Szeretnék szívből jövő köszönetet mondani minden magyar dolgozónak, akik űrrepülésem napján sok üdvözlő táviratot és levelet küldtek nekem és szeretném köszönetemet kifejezni azért a rengeteg meghívásért is, amely Magyarországról érkezett hozzám azzal a kívánsággal, hogy látogassak el üzemeikbe, gyáraikba, otthonaikba — mondotta bevezetőben az első számú űrpilóta. — A meghívás olyan sok, hogy egyszerogy korunkban a nemzetközi élet fejlődésének csak egy útja van — és ez a béke és a népek békés egymás mellett élésének az útja. Gagarin és Tyitov űrrepülése, s az a nagyszerű tudományos fejlődés, ami ezt lehetővé tette, segíti az emberiséget az olyan égető problémák megoldásában is, mint a német békeszerződés megkötése, az általános és teljes leszerelés megvalósítása, s az örök béke megteremtése. Alkotmányunk 12 évvel ezelőtt széles utat nyitott a szocialista társadalom építésének. Ma merőben más körülmények között ünnepelünk. Nemcsak a népi hatalmat ünnepeljük, hanem azt is, hogy iűen lehetetlenség lenne mindenhova elmenni, éppen ezért bocsánatot kérek mindenkitől, ha esetGagarin szavai után sokáig zúgott az éljen, majd az őrnagy lelépett a díszemelvényről, s pillanatok alatt körülvették az újságírók, fotóriporterek. Ezután Marosán György és Kállai Gyula elvtársak társaságában a fogadására 12 évi munkánk után közel jutottunk a szocialista társadalom építésének befejezéséhez. Külön örülünk annak, s ünnepünk fényét emeli, hogy e nagy napon körünkben üdvözölhetjük a világ első űrhajósát, a mi nagyszerű Jurij Alekszejevics Gagarinunkat! (Nagy taps, éljenzés, hurrá kiáltások.) Még egyszer üdvözlöm és köszöntöm önt, kedves feleségét és kedves kislányát, s kívánom, hogy érezzék jól magukat minálunk. (Hatalmas taps.) Éljen a kommunizmust építő Szovjetunió, a béke legerősebb bástyája! Éljen a népek barátsága! Éljen a béke! (Hatalmas taps.Épülőtéri fogadtatás után Jurij Gagarin őrnagy Marosán György és Kállai Gyula társaságában egy nyitott, ZISZ típusú gépkocsiban hajtatott el a Ferihegyi repülőtérről. Gagarin gépkocsiját fehér bukósisakos motoros rendőrök kísérték. Végig a gyorsforgalmi út mentén tíz- és tízezrek álltak és köszöntötték a hős őrnagyot. A leg nem tudnánk valamennyi helyre ellátogatni. A sokmilliós szovjet nép üdvözletét hoztam el magammal. Népünk nagy érdeklődéssel kíséri az önök munkáját, életét. — Gagarin ezután a II. számú űrhajós, Germán Tyitov őrnagy üdvözletét tolmácsolta, majd hozzáfűzte, hogy űrhajóstársa kitűnően érzi magát, egészséges, azonban jelenleg orvosi ellenőrzés alatt áll, ezért nem tudott eleget tenni a meghívásnak. Remélhető azonban, hogy a jövőben az ő magyarországi látogatására is sor kerülhet. — Engedjék meg — mondotta —, hogy átadjam önöknek a többi szovjet űrrepülőtársam forró üdvözletét, akik megkértek erre, amikor kikísértek a repülőtérre. Gagarin őrnagy nagy derültség közepette jegyezte meg: — Néhány napot töltünk itt, az önök hazájában, s bizonyos vagyok abban, hogy ezek meleg napok lesznek. A melegséget nem az időjárásra értem, hanem a magyar dolgozókkal való találkozásomra, s a magyar és a szovjet nép közötti barátságunkra. Beszéde végén még egyszer köszönetet mondott a forró, testvéri fogadtatásért és sok sikert kívánt népünknek a szocializmust építő munkájában, idejött budapestiek üdvözlésére sietett. Hatalmas éljenzés zúgott a repülőtér fölött, ezrek és ezrek akartak kezet szorítani a derűsarcú, mosolygó fiatalemberrel és családjával. A rendkívül forró hangulatú rekörnyező üzemek munkásai néhány percre megszakították munkájukat, s ők is idejöttek, hogy szemtanúi lehessenek Gagarin Budapestre érkezésének. Jobbról is, balról is virágcsokrok hullottak az autóra, s már itt, a Ferihegyi úton is hatalmas embergyűrűben, diadalmenetben vonult be Gagarin a fővárosba. (iparrn őrnagy válasza Indulás a városba Baráti ölelés. Ha valaki űrhajós létére ilyen jóképű, ezzel is számolnia kell Már a repülőtéren is hatalmas tömeg várja a vendégeket. REPÜLŐÉLMÉNYEK AZ ELSŐ ŰRHAJÓSSAL: Gagarinékkal úton Magyarországra Kevesen emlékeznek Moszkvára, de úgy tűnt, reggelig sem adja csin elindultunk a fővárostól fában olyan ítéletidőre, mint ami ki a mérgét és le kell mondanunk veleső repülőtérre, még a Csajka igen péntek éjszaka uralkodott arról, hogy Jurij Gagarin szombat is csak lépésben haladhatott a a városon. Este tört ki a vihar , reggel Budapestre érkezhessen, rossz látási viszonyok miatt. A égszakadással és mennydörgéssel Éjjel két órakor, amikor gépkő- reflektor semmit sem ért, csak a gyakori villámlások fénye hatolt át a sűrű esőfüggönyön, így érkeztünk el egy útelágazáshoz, ahonnan már katonai gépkocsi vezetett bennünket tovább a repülőtérig. A betonkifutón már ott állt a gép. Felszállásról azonban szó sem lehetett. Gagarin és útitársai szakértő szemekkel kémlelték az eget, meghallgatták a meteorológus jelentését és megállapították, hogy itt bizony legalább egy órát kell várakozni. De ez az óra legalább kellemesen telt el. A gép scabinja oltalmat nyújtott a meg-megújuló szélvihar ellen, ide húzódtak baráti beszélgetésre az utasok és Révész Géza elvtárs, moszkvai nagykövetünk, valamint felesége, akik a hazánkba induló kedves vendégek búcsúztatására jöttek el a repülőtérre. Végre csendesebb lett a szél s a gép engedélyt kapott a felszállásra. A vezető pilóta megígérte, hogy igyekszik lerövidíteni az öt és fél órás repülési időtartamot, és valamit „lefarag” a késésből, hiszen a budapestiek már bizonyára türelmetlenül várják vendégeiket. S a Kárpátokig kedvezőtlen légköri viszonyok ellenére is, valóban sikerült negyedórával csökkentenie a késést. Persze, amíg a gép nem került ki a közvetlen viharzónából, az utazás bizony nem volt kellemes. Csak hárman nem vettek tudomást a hirtelen széllökésekről: Jurij Gagarin, Kamanyin repülőaltábornagy, s a csöpp Gálocska. Mi, akik sápadtan tűrtük a hintázást, irigykedve néztük őket, s különösen Gálácskát, aki olyan édesen aludt az egyik díványon, mintha otthon feküdne az ágyában. — Űrhajóslány, — állapította meg a Pravda tudósítója. Mire Ukrajna fölé ért a gép, a szél is csendesebb lett, a hangulat is felmelegedett. Teáztunk, s megindult a tréfálkozás, összeszokott társaság ez: együtt repülték be a fél világot, szemvillantásból is értik egymást, meg aztán mindenre tudnak valami tréfát is. Gagarint például, amikor egy kis játékra az ölébe vette Gálácskát, elnevezték „űrdadának". Addig emelkedett a hangulat, hogy a Dnyeper felett jókedvünkben már birkóztunk is az űrhajóssal. Kamanyin altábornagynak minden tekintélyére szüksége volt a rendcsináláshoz: — Hagyjátok abba, csikók, szétveritek a gépet. Hadd szóljak itt néhány szót Nyikoláj Kamanyin altábornagyról is, aki ugyancsak a Szovjetunió híres emberei közé tartozik. Bizonyára nálunk is sokan emlé- így vándorolt kézről kézre Gália a Magyarországra tartó repülőgépen. (Pavel Barasev, a Novoszty hírügynökség különtudósítójának felvételei.) Gálocska felébredt.