Népszabadság, 1961. szeptember (19. évfolyam, 208-233. szám)

1961-09-01 / 208. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! "Ár* 60 fü­léc NÉPSZABADSÁG 1961. szeptember 11 péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XIX. évfolyam, 208. szám Salut fierbinte solilor poporului romial Szívből köszöntjük a román barátainkat Igen kedves barátokat, sok harcban kipróbált kitűnő társa­kat köszöntünk ma teljes szívből és forró szeretettel. Gheorghiu- Dej elvtárs és a román párt- és kormányküldöttség tagjai ma lép­nek hazánk földjére. Számtalan közös szál fűzi szorosra népünk és a román nép barátságát és testvéri szövetségét közösek cél­jaink és gondjaink a legfontosabb dologban: a szocializmus nagy művének felépítésében. És egyfor­mán teszünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy tartós és igazságos békében éljen dolgozó népünk, Európa és a világ minden népe. Egy s ugyanazon család, a szocia­lista országok hatalmas családjá­nak tagjaiként utasítunk vissza minden imperialista cselszövést, minden imperialista merényletet békénk és függetlenségünk ellen. Milyen összehasonlíthatatlanul más ez a mai bensőséges magyar —román viszony, az immár távoli múltnak tetsző, felszabadulás előt­ti időkhöz képest! A közös érdek felismerése, az elnyomók elleni közös harc helyett évszázadokra visszanyúló ellenségeskedés, bi­zalmatlanság mérgezte a két nép kapcsolatát. A nacionalista bur­zsoázia által felkeltett és aljas módon felkorbácsolt gyűlölködés nyomta rá bélyegét a két Duna menti ország viszonyára, s leg­jobb költőink hiába hirdették: Dunának, Oltnak egy a hangja, s hogy rendezni kell közös dolgain­kat, hiába élt népeink tudatának mélyén a vágy a két nép összefo­gására, csak a felszabadulás, a nacionalista-fasiszta rendszer szétzúzása mindkét országban nyitotta meg az utat, hogy a ma­gyar és a román népben egyaránt mélyen gyökerező szándék való­ra váljon és a két nép egészében egymásra találjon. Gheorghiu-Dej elvtársban egyi­két köszöntjük azoknak a kiváló román kommunistáknak, akik so­kat, igen-igen sokat tettek ezért. Az első sorban küzdött azok kö­zött, akik 1944 tavaszán, a börtön­ből megszökve, megszervezték a fegyveres népi felkelést, amely megdöntötte a fasiszta Anto­­nescu-kormányt. Románia kilépett a tengelyhatalmak szövetségéből és­­ezzel nagyban siettette a náci háborús gépezet összeomlását. A román fegyveres erők 1944 telén és 1945 tavaszán hősiesen harcol­tak a szovjet hadsereg oldalán, s nem kis részt vállaltak hazánk felszabadításában is; több mint 80 csatát vívtak magyar földön, ahol negyvenkétezer román kato­na vesztette életét, vagy sebesült meg, hogy népünk megszabadul­jon a náci és a Szálasi-söpredék terrorjától. E sorsdöntő napok óta hatal­mas utat tett meg a baráti Romá­nia. A felszabadulást követő nagy társadalmi átalakulás, s másfél évtizedes szívós és megfontolt épí­tőmunka nyomán szinte újjászü­letett az ország. Új városok s a régi városokban új gyárak és la­kótelepek, hatalmas vízierőmű­vek a vadregényes hegyekben, termőföldek a hajdani pusztasá­gok helyén — ezt látja, aki ma Romániába látogat.. A természeti kincsek rendkívüli gazdagságát először az ország történetében ak­názzák ki és használják fel a nép javára. Az olaj, a vízienergia, a fa ma nem külföldi tőkések gaz­dagodásának forrása, hanem a ro­mán nép növekvő jólétét szolgál­ja. Az iparilag elmaradott, nyers­anyagszállító régi félgyarmati Ro­mánia a múlté: ma már fejlett gépiparral, vegyiparral, villamos­­energia-iparral büszkélkedhet a román nép. 1960-ban az ipari össz­termelés mennyisége ötszöröse volt az 1938. évinek. A sok helyen kezdetleges földművelést, s a par­cellás gazdálkodást a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság váltotta fel: az ország szántóterületének 85 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik, amelyen gyorsan növek­szik a gépi felszerelés is. A Ro­mán Munkáspárt és a népköztár­saság kormánya következetes erő­feszítéseket tesz az életszínvonal emelésére. A termelés rendszeres növekedése nyomán a reálbérek 1960-ban 47 százalékkal voltak magasabbak, mint 1955-ben. A román dolgozók és a román kommunisták a kultúrában és a szociális körülmények megjavítá­sában is hadat üzentek az elmara­dottságnak. Abban az országban, ahol a második világháború előtt súlyos volt az analfabetizmus, ma végleg felszámolták az írástudat­lanságot. A királyi Románia hír­hedt volt a betegségek és a halálo­zások igen nagy arányszámáról. A népi Romániában 780 lakosra jut egy orvos, így az orvosi ellátottság tekintetében a Román Népköztár­saság ma a világ első tíz országa között foglal helyet. A halálozási arányszám az 1938. évinek a felé­nél is kisebb, a gyermekhalandó­ság pedig csaknem egyharmadára csökkent Ez az új Románia már a szo­cializmus országa. A Román Munkáspárt 1960 júniusában meg­tartott III. kongresszusa megálla­píthatta: lerakták a szocializmus gazdasági alapját, Románia új fej­lődési szakaszba lépett, a szocia­lista építés befejezésének szaka­szába. A szocialista Románia fontos gazdasági partnerünk. Kapcso­lataink nem korlátozódnak egy­szerű árucserére, hanem kiterjed­nek szoros műszaki és tudomá­nyos együttműködésre, például a mind jelentősebbé váló korszerű vegyipar területén. Közismert, hogy román földgázzal működik majd az épülő Tiszavidéki Vegyi­kombinát, s addig is a Tiszapalko­­nyai Hőerőmű és a diósgyőri ko­hók használják a 370 kilométer hosszú csővezetéken érkező érté­kes román fűtőanyagot. Teljesen bizonyos, hogy a román párt- és kormányküldöttség mos­tani látogatása, csakúgy, mint a magyar delegáció 1958. évi romá­niai útja, az eddiginél még kö­zelebb hozza egymáshoz a két or­szág dolgozó népét, még szorosab­bá teszi pártjaink, államaink kap­csolatát, tovább erősíti sokoldalú kapcsolatainkat, amelyek egytől egyig azt bizonyítják: a magyar— román barátság mindkét nép üd­vére és előnyére fejlődik és erő­södik. Forró szeretettel üdvözöljük kedves román vendégeinket. Ba­rátok és testvérek között lesznek, akik szívük egész melegével kí­vánják, hogy a barátság és a test­vériség, amely népeinket összekö­ti, mindennap nőjön és erősöd­jék. Ma érkezik hazánkba a román párt- és kormányküldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány baráti látogatásra hívta meg a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság kormányának kül­döttségét, hogy viszonozza a Magyar Népköz­­társaság párt- és kormányküldöttségének a Román Népköztársaságban 1958-ban tett láto­gatását A román párt- és kormányküldöttség ma érkezik hazánkba. A küldöttség vezetője Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnö­ke. A küldöttség tagjai: Ion Gheorghe Maurer, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagja, a Román Népköz­­társaság Államtanácsának alelnöke, a minisz­tertanács elnöke, Emil Bodnaras, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a minisztertanács elnökhe­lyettese, Mogyorós Sándor, a Román Munkás­párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, Alexandru Birladeanu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a miniszterta­nács elnökhelyettese, Corneliu Manescu kül­ügyminiszter, Mihail Rosianu, a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete. A különvonat ma reggel érkezik a lökösházi határállomásra, ahol a baráti látogatásra érkező küldöttséget ünnepélyesen fogadják. A külön­vonat 11.20 órakor fut be a Nyugati pályaud­varra, ahol Gheorghe Gherghiu-Dejt és­ a kül­döttség tagjait katonai díszpompával köszöntik. A román párt- és kormányküldöttség tagjai teg­nap este különvonaton elindultak Magyarországra. A küldöttséget — amellyel együtt utazik Némety Béla bukaresti magyar nagykövet — a Baneasai pályaudvaron a Román Munkáspárt Központi Bi­zottsága, az államtanács és a kormány tagjai bú­csúztatták. Jelen voltak a Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. Ott voltak a Ma­gyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének tagjai. A brazil kongresszus megszavazta Goulart beiktatását Az alelnök útban van hazafelé - Brizzola kormányzó fegyverbe szólít a reakció ellen A brazil kongresszus két háza szerda este túlnyomó többség­gel, 296 szavazattal 14 ellené­ben megszavazta, hogy Goulart alelnököt iktassák be az elnöki tisztségbe. A kongresszus által a reakciós katonai vezetők til­takozása ellenére megszavazott határozat kiemeli, hogy a jelen­leg érvényben levő választási testületeket tiszteletben kell tartani, ami más szóval azt je­lenti, hogy Goulart, Quadros alkotmányos utóda, lesz az el­nök. A határozat elvben elfogadja az alkotmány módosítására vonatko­zó javaslatot, amelynek célja meg­változtatni a kormány jelenlegi formáját. A kongresszus további tanácskozásokat folytat az elnöki hatáskör módosítása részleteinek kidolgozásáról. New Yorkból keltezett hírügy­nökségi jelentések szerint Goulart alelnök szerda este repülőgépen New Yorkból Buenos Airesbe utazott. A New York-i repülőté­ren újságíróknak kijelentette, hogy Buenos Airesből tovább utazva „a legmegfelelőbb helyen”” lép Brazília földjére. Az újság­írók kérdéseire válaszolva a többi között elmondotta, azért tér vissza, hogy gondos­kodjék a törvényesség és a rend fenntartásáról Brazíliá­ban. Kifejezte azt a véleményét, hogy a kongresszus feladata dönteni a kormányforma rs módosításáról, és a válság megoldását magának a brazil népnek kell megtalálnia. Az alkotmány rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy a törvé­nyes államfő én vagyok ”– mond­ta. Amikor megkérdezték, hogy folytatja-e Quadros politikáját, azt felelte, túlságosan sok gondot okoznak neki az ország belügyei, és külpolitikai kérdésekkel még nem foglalkozott. Amikor Brazí­liába érkezésének időpontja felől kérdezték, Goulart kijelentette, hogy útközben Panamából tele­fonösszeköttetést vesz fel Brazí­liával és e beszélgetés után dönt véglegesen. A brazíliai reakciós katonai vezetők — annak ellenére, hogy a szerdai nap folyamán elfogad­ták a kongresszus javaslatát Gou­lart beiktatásáról —, közbeeső ál­lásfoglalásukat megváltoztatva, szerda este kiáltványt adtak ki, amelyben ismét erélyesen tilta­koznak az alelnök visszatérése el­len. Kifogásul azt hozzák fel, hogy Goulart-nak „túlságosan sok a kommunista kapcsolata” ahhoz, hogy az ország vezetője legyen. Denys hadügyminiszter szerda este rendeletet adott ki a Rio Grande do Sul tartományban ál­lomásozó 3. hadsereg feloszlatásá­ra, amely Goulart beiktatását tá­mogatja Lopás tábornok, a hadsereg parancsnoka azon­ban elutasította a rendelet végrehajtását. A hadügyminiszternek szerda este küldött üzenetében megismételte, hogy nem hajlandó alkotmányba ütköző utasításait teljesíteni. A tábornok egy helyi lapnak nyilat­kozva kijelentette, amennyiben Cordeiro de Farias tábornok, akit utódjaként­­ kineveztek, Porto Alegre-be érkezik, akkor letar­tóztatják. Brizzola, Rio Grande do Sul állam kormányzója rádiófel­hívást intézett a lakossághoz és fegyverbe szólította őket. Bejelentette, hogy a mozgósítás­ra vonatkozó első intézkedéseket Lopes tábornokkal egyetértésben hozta meg. A brazil hírügynökség szerdán megbízható forrásra hivatkozva közölte, hogy Lacerda, Guanabara állam kormányzója — Quadros le­­mondatásának egyik kezdeménye­zője — lemondott kormányzói tisztségéről. Később azonban —a­mint az AP jelenti — Lacerda cá­folta a visszavonulásáról terjesz­tett híreket. Rio de Janeiróban, Guanabara állam székhelyén a ka­tonaság őrségeket állított fel a vá­ros középpontjában. Politikai kö­rök véleménye szerint úgy látszik, hogy Rio de Janeiro polgári és ka­tonai hatóságai állnak a „kommu­­nistaellenes” mozgalom élére. A brazíliai feszült helyzet egyik következményeként a lakosság megrohamozta a bankokat Az ideiglenes brazil kormány ezért el­rendelte, hogy csütörtökkel kez­­dődőleg a bankok háromnapos szünetet tartsanak. Buenos Aires-i jelentés szerint több argentin politikai párt, illet­ve politikai személyiség juttatta kifejezésre támogatását a brazil népnek a nemzetellenes erők ösz­­szeesküvése ellen folytatott harcá­ban. A Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának az Argen­tin Kommunista Párt szolidaritási üzenetet küldött és Argentína leg­nagyobb ellenzéki pártja a Pol­gári Népi Radikális Párt nyilat­kozatban foglalt állást Brazília függetlenségi harca mellett. Gom­mez volt argentínai alelnök azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a brazíliai nép harca gy­őselmet fog aratni. (MTI)

Next