Népszabadság, 1961. szeptember (19. évfolyam, 208-233. szám)

1961-09-01 / 208. szám

1961. szeptember 1. péntek NÉPSZABADSÁG Magyar—Román Barátság-brigád alakult a Dunai Vasműben A Dunai Vasmű központi anyag­­átvételének dolgozói húsztagú komplexbrigádot alakítottak azzal a céllal, hogy megszerzik a szo­cialista címet. Legfontosabb fel­adatuknak tartják az anyagszállí­tás gazdaságosabb megszervezé­sét. Évente legalább félmillió fo­rintot akarnak megtakarítani. A brigád csütörtökön a Magyar— Román Barátság nevet vette fel. Tagjai közül többen beszélik vagy értik a román nyelvet, s néhányan közülük a közelmúltban Romá­niában is jártak. Tóth Lajos bri­gádvezető kijelentette, hogy a bri­gád többi tagjával is meg akarják ismertetni a testvéri román nép életét, és ehhez a sztálinvárosi népfrontbizottság román baráti csoportjának segítségét kérik. A nyomvonal egyharmadáig jutottak a munkával a Barátság kőolajvezeték építői A Szovjetunióból kiinduló nem­zetközi Barátság kőolajvezeték magyarországi szakaszának építé­se a tervezett ütemben halad. A Drégelypalánk—Rétság térségében két hónapja megkezdett munkával augusztus végéig egyes részletei­ben egészen Őrszentmiklósig ju­tottak a kőolajvezeték vállalat dolgozói. Ez az építési vonal az egész nyomvonalnak körülbelül egyharmada. Ezen a szakaszon 37 kilométer hosszan már összeil­lesztve lefektették a csöveket a vonalra, 34,5 kilométer hosszan össze is hegesztették. Tíz kilomé­ternyi árkot ástak ki, 8,4 kilomé­teren lesüllyesztették a szigetelt csöveket az árokba, 7 kilométeres távon pedig be is takarták. Őr­­szentmiklósig az összes vasúti és hídkeresztezések alatt áthúzták a védőcsövet, amelybe majd az olajvezetékcsövet fektetik. A munkatempó megfelel a dol­gozók vállalásának: naponta meg­építenek egy kilométer vezetéket. A 10 kilométer kiásott árok ugyan aránylag kevés, ez azonban csak látszólagos elmaradás, mert az árok hossza arányban van az ösz­­szehegesztett cső hosszával. Az árokásás különben a következő hetekben lényegesen meggyorsul, mert a jelenleg üzemben levő há­rom kanalas árokásó géphez ha­marosan még három gép csatlako­zik. (MTI) Hazánk minden lakosára évente átlag két mázsa acél jut A KGST ajánlására megkétszerezik a diósgyőri finomhengersor termelését A feldolgozóipar egyre több nyersanyagot vár a vaskohászati üzemektől, ezért a KGM Vaskohá­szati Igazgatóságán nagyszabású tervek készülnek a termelőberen­dezések jobb kihasználására, a leginkább keresett kohászati cik­kek gyártásának fokozására. Az utóbbi években már jelentős ered­ményeket értek el, jelenleg 285 százalékkal több nyers­vas, 200 százalékkal több acél és 225 százalékkal több hen­gerelt áru készül, mint a fel­­szabadulás előtt. Az idén az ország egy-egy lakosá­ra átlag két mázsa acél jut, há­romszor annyi, mint 1938-ban. Az iparág különböző ágazatai­nak termelőképessége azonban nem egyenletes. Durva- és közép­­hengerdeink a szükségletnél jóval nagyobb termelésre is alkalmasak, és a számítások szerint kisebb re­konstrukciókkal még húsz év múlva is ki tudják elégíteni az igényeket. Ezzel szemben a finom­­hengerkék termelése rendkívül korlátozott, jelentős mennyiségű huzal, szalag és egyéb finomle­mezből készülő termék behozata­lára szorulunk. Ezért a következő években elsősorban a finomhen­­gerdék kapacitásának növelését szorgalmazzák. A KGST vaskohá­szati állandó bizottságának egyik brigádja értékes tanulmányt ké­szített a magyar finomhengermű­­vek fejlesztéséről és kimutatta, hogy megfelelő módszerekkel a diósgyőri finomsor termelését megkétszerezhetik, az ózdi finomhengerdóét pedig 30 százalékkal növelhetik öt év alatt. A kohászati üzemek dolgozói to­vábbi ötletekkel bővítették a KGST bizottságának javaslatait, és így jelentősebb beruházások nélkül országos átlagban 58,6 szá­zalékkal növelhetik a következő években a finomhengerművek ter­melését. Már az idén lényegesen, mint­egy 16 százalékkal növekszik a hengerelt áruk gyártása, ehhez megfelelő mennyiségű acél áll rendelkezésre. Az acélellátás üte­mességében az ózdi rekonstrukció miatt az elmúlt hónapokban némi zavarok voltak, a nehezén azon­ban már túljutottak. Ózdon már üzembe helyezték az első négy új acélolvasztó kemencét, s a többi építése is meggyorsult Szeptem­ber 30-án az ötödik, a jövő év májusa helyett pedig előrelátha­tólag már márciusban mind a nyolc új kemencét a termelés szolgálatába állítják. Az acél minőségének további javítására is hatékony intéz­kedések történtek. Külföldről úgynevezett kvanto­­métereket, vagyis gyorselemző berendezéseket vásároltak, ame­lyeket még az idén felszerelnek Diósgyőrött és Csepelen. Az új berendezés a színképelemzés elve alapján 3 perc alatt kimutatja az acél pontos összetételét, és így az esetleges hibákat azonnal meg­szüntethetik. (MTI) A pécsi bányászok teljesítették évi vállalásukat A pécsi bányáik dolgozói csütör­tökig 28 000 tonnára növelték az esedékes évi tervükön felül bá­nyászott szén mennyiségét, ezzel négy hónappal a határidő előtt teljesítették egész évi vállalásu­kat. Az utóbbi időben javult a szén minősége is. Pécsbányán pél­dául 3,5 százalékkal csökkentették a szén hamutartalmát. A pécsi bányászok szorgalmának egyik legfőbb bizonyítéka, hogy a mű­szakonként egy dolgozóra jutó ki­termelt szén 30 kilóval több, mint amennyit a tervük előír. A komlói üzemek dolgozói is példásan helytállnak s az év nyolc hónapjára előirányzott szénmeny­­nyiséget 28 700 tonnával tetézték meg. (MTI) Ülést tartott az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottsága Az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottsága csütörtökön együttes ülést tar­tott Grősz József kalocsai érsek, az Opus Pacis intéző bizottságá­nak elnöke nyitotta meg az ülést, majd dr. Beresztóczy Miklós, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára tartott be­számolót az elmúlt év papi bé­kemunkájáról és tájékoztatta a jelenlevőket az időszerű politikai kérdésekről. Mag Béla, az Opus Pacis ügyvezető igazgatója ismer­tette a következő fél év papi bé­ke­mozgalmi feladatait. Az ülés Grősz József érsek zá­rószavával ért véget. (MTI) 3 Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társ, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Államta­nácsának elnöke, 1901. november 8- án született Birlad városban, munkáscsalád gyermeke. Tizenn­egy éves korában kezdett dol­gozni, mint villanysze­relő, 18 éves korától részt vett a munkásmoz­galomban. 1930-ban be­lépett a Román Kom­munista Pártba — amely akkoriban illegalitásban működött —, és hamaro­san a párt egyik vezető személyisége lett. 1932 márciusában a román vasutasok orszá­gos értekezletén Ghe­­orghiu-Dej elvtársat megválasztották a vas­utasok központi akció­bizottságának titkárává. Az akcióbizottság a kom­munista párt vezetésével 1933 január-februárjá­ban nagyszabású sztrájk­harcokat szervezett a dolgozók létfontosságú jogait tipró kapitalisták és az ország fasizálása ellen. A hadbíróság 12 évi börtönbüntetésre ítélte, amelyet a mofta­­nai börtönben és a Tirgu- Jiu-i koncentrációs tá­borban töltött. Elítélése után hamarosan megvá­lasztották a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­jává. Gheorghe Gheorghiu-Dej a börtönben és a koncentrációs tá­borban is fáradhatatlanul dolgo­zott a párt kádereinek felkészíté­séért, neveléséért és forradalmi öntudatuk erősítéséért. Börtönbüntetése idején is szoros kapcsolatban volt szabadlábon levő elvtársaival. 1943-ban az ő vezetésével dolgozták ki a fasiszta katonai diktatúra megdöntésének tervét és kezdtek hozzá a terv megvalósításához. 1944. augusztus 9- ről 10-re virradó éjszaka a párt megszervezte Gheorghiu-Dej elv­társ szökését a Tirgu-Jiu-i kon­centrációs táborból. A felszabadító szovjet hadsereg­nek a hitlerista Németország fe­lett aratott győzelmei nyomán Románia népi antifasiszta erői a Román Kommunista Párt vezeté­sével fegyveres felkelést indítot­tak, és megdöntötték Antonescu kormányát. A román hadsereg a hitlerista betolakodók ellen fordí­totta fegyvereit. Románia felsza­badítása után a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsága — Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs­sal az élen — irányította a néptö­megek küzdelmét az ország de­mokratizálásáért. 1945 októbe­rében, a Román Kommunista Párt országos értekezletén Ghe­orghiu-Dej tartotta meg a köz­ponti bizottság politikai beszá­molóját, amelyben vázolta az or­szág újjáépítésének és fejleszté­sének programját. Az értekezleten megválasztották a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkárává. A Román Népköztársaság 1947 decemberében történt kikiáltása után a minisztertanács elnökének első helyettesévé nevezték ki, 1952-től 1955-ig pedig a Román Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöki tisztségét töltötte be. 1948 februárjában, a Román Munkáspárt I. kongresszusán — amelyen a kommunista és a szo­ciáldemokrata párt a munkás­­osztály egységes marxista— leninista pártjává egyesült — Gheorghiu-Dej tartotta a köz­ponti bizottság beszámolóját a szocializmus építésére való áttérés feladatai­ról. A kongresszuson megválasztották a Ro­mán Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának fő­titkárává. A Román Munkáspárt II. kongresszusán, 1955 decemberében és III. kongresszusán, 1960 jú­niusában Gheorghe Ghe­­orghiu-Dejt a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kárává választották. A párt III. kongresszusán megtartotta a központi bizottság beszámolóját, amely a­­ pártnak és a népnek­­ a szocialista építés kibontakoztatá­sáért folytatott harcához adott programot. 1961 márciusában, a nagy nemzetgyűlés ülés­szakán megválasztották a Román Népköztársa­ság Államtanácsának el­nökévé. Gheorghe Gheorghiu- Dej sok fontos cikkben és beszédében foglalkozott a mar­xizmus-leninizmus gyakorlati al­kalmazásával, a szocializmus épí­téséért folyó harccal, a Szovjet­unió és a szocialista tábor többi országai közötti testvéri barát­ság és együttműködés fejlesztésé­vel és további megszilárdításával, valamint a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista moz­galom törhetetlen egységének megszilárdításával kapcsolatos fel­adatokkal. Sok évtizedes, eredményekben gazdag forradalmi munkásságáért, valamint a szocializmus építésé­ben és a népi demokratikus ál­lam létrehozásában és megszilár­dításában végzett kiváló szolgála­taiért Gheorghiu-Dej elvtársat a szocialista munka hőse címmel, valamint a Román Népköztársa­ság sok érdemrendjével tüntet­ték ki. Ion Gheorghe Maurer elvtárs Ion Gheorghe Maurer elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Államtanácsának alel­­nöke, a minisztertanács elnöke 1902. szep­tember 23-án született Bukarestben, értelmiségi családból. A bukaresti egyetemen 1923-ban fe­jezte be a jogi fakultást, majd jogásziként dolgo­zott. I. G. Maurer elvtárs mint a nép érdekeit szem előtt tartó, haladó értelmiség képviselője, már közéleti tevékeny­ségének kezdetén állást foglalt a burzsoá­ földes­­úri rendszer ellen. 1936- ban belépett a Román Kommunista Pártba. Te­vékenyen részt vett ab­ban a küzdelemben, amelyet a Román Kom­munista Párt szervezett és irányított Románia fasizálása ellen, s amely­nek az volt a célja, hogy megakadályozza Romá­nia bevonását a szovjet­ellenes háborúba. A búr-,­zsoá-földesúri hatóságok letartóztatták és kon­centrációs táborba hurcolták. A fasiszta katonai diktatúra megdöntése és az ország fel­szabadítása után I. G. Maurer elvtárs fontos munkát végzett az ország népgazdaságának helyreál­lításában és fejlesztésében. 1944- től 1946-ig a közlekedésügyi mi­niszter helyettese volt, 1946-tól 1947-ig pedig a népgazdasági mi­niszter helyettese. A Román Kom­munista Párt országos értekezle­tén 1945 októberében a párt köz­ponti bizottságának tagjává vá­lasztották. A monarchia megdön­tése és a Román Népköztársaság kikiáltása után I. G. Maurer elv­társ párt- és állami vonalon egy­aránt felelősségteljes munkát vég­zett. 1948-ban a Román Népköz­társaság nagy nemzetgyűlésének küldöttévé választották. A Román Munkáspárt I. kong­resszusán megválasztották a párt központi bizottságának tagjává. Felelősségtel­jes közéleti szereplésével egyidejűleg — mint a Román Tudományos Akadémia Jogtudományi Kutató Intézetének igaz­gatója — jelentős tudo­mányos tevékenységet fejtett ki. Maurer elvtárs a jogtudományok dokto­ra, s 1956-ban a Román Népköztársaság Tudo­mányos Akadémiájának tagja lett. 1957 júliusában kine­vezték a Román Nép­köztársaság külügymi­niszterévé, 1958 január­jában pedig megválasz­tották a Román Népköz­­társaság nagy nemzet­­gyűlése elnökségének el­nökévé. A Román Mun­káspárt III. kongresz­­szusán ismét beválasz­tották a párt központi bizottságába és politikai bizottságába, 1961 már­ciusától a Román Nép­­köztársaság Államtaná­csának alelnöke és a miniszterta­nács elnöke. I. G. Maurer elvtársat a szo­cializmus építéséért végzett ki­váló szolgálataiért a Román Nép­­köztársaság több érdemrendjével tüntették ki.

Next