Népszabadság, 1961. november (19. évfolyam, 260-284. szám)

1961-11-01 / 260. szám

1961. november 1, szerda N I: P S Z A B A I­ S A ( Pártbizottsági ülések az ötéves terv feladatairól Kedden ismét több helyen került sor az ötéves tervvel kapcsola­tos tennivalók megvitatására. Az alábbiakban összefoglalót adunk az MSZMP Borsod, Csongrád, Győr-Sopron és Nógrád megyei pártbizott­ságainak kibővített üléseiről, s az építésügyi Minisztérium ko­m­munis­­táinak tanácskozásáról. A Borsod megyei Pártbizottság tegnapi ülésén részt vett és fel­szólalt Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a kormány elnök­helyettese. Az ötéves terv Borsod megyei feladatait Cseterki Lajos, a Központi Bizottság tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára is­mertette. Elmondotta a többi között, hogy a tervidőszakban a megyében csaknem húszmilliárdot fordíta­nak beruházásokra. Részletesen szólt a széntermelésben, a kohá­szatban, a gépgyártásban és az építőiparban jelentkező tenniva­lókról, s kiemelte a vegyipar fej­lesztésének jelentőségét. Foglal­kozott a mezőgazdaság fejleszté­sének igen fontos kérdésével, majd arról szólt, hogy tovább bő­vül a megyében az egészségügyi hálózat. A beszámolót vita követte. A Csongrád megyei Pártbizott­ság kedden Hódmezővásárhelyen tartott kibővített ülésén részt vett Rónai Sándor, a Politikai Bizott­ság tagja, az országgyűlés elnöke is. Török László, a megyei pártbi­zottság első titkára ismertette a megye második ötéves tervét. A beszámolót köv­ető tartalmas vitá­ban a felszólalók sokoldalúan megvilágították a megye politikai és gazdasági feladatait. A Győr-Sopron megyei Pártbi­zottság kibővített ülésén, amelyre meghívták a megye ipari és me­zőgazdasági üzemeinek kommu­nista és párton kívüli vezetőit, Lombos Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott beszámolót a megye iparának és mezőgazdaságának feladatairól a második ötéves tervben. A megyei pártbizottság megál­lapította, hogy az ötéves terv tel­jesítéséhez az megyében minden feltétel adta, tem. Feladatként említették az üzemek közötti együttműködés megjavítását, a beruházások jobb megszervezését, a nagyobb tervfegyelmet. A kibővített pártbizottsági ülé­sen részt vett és felszólalt Gáspár Sándor elvtárs, a Politikai Bi­zottság póttagja, a Központi Bi­zottság titkára és Nagy Józsefné elv­társnő, a Központi Bizot­tság tagja, könnyűipari miniszter. Az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottsága és a megyei tanács teg­nap együttes ülést tartott Salgó­tarjánban. Részt vett az ülésen Sándor József és Pothornyik Jó­zsef, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára, Mankó János, a megyei tanács vb-elnöke, továbbá a pártbizottságok és a tanácsok megyei és városi veze­tői; ott voltak a megye ország­­gyűlési képviselői is. A pártbizottság és a tanács együttes ülésén Jakab Sándor is­mertette a második ötéves terv­ből Nógrád megyére jutó felada­tokat. Elmondotta: a Salgótarjá­ni Acélárugyár és a megye két üveggyárának megkezdett re­konstrukciói már a nógrádi ipar­medence jövőjét, távlati fejlesz­tési irányát mutatják, öt év alatt mintegy hárommilliárd forintot költenek Nógrád iparának, me­zőgazdaságának és kultúrájának fejlesztésére. Az Építésügyi Minisztérium Pártbizottságának tagjai, a párt­­alapszervezetek titkárai, a mi­nisztériumi főosztályok, iparigaz­gatóságok és önálló osztályok ve­zetői kedden pártaktíva-értekez­­letet tartottak. A tanácskozáson dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter és több miniszterhelyet­tes is részt vett, s megjelent és felszólalt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A tanácskozáson Gergely Lász­ló, a minisztériumi pártbizottság titkára tartott beszámolót a má­sodik ötéves terv megvalósításá­nak feladatairól és eszközeiről. Elmondotta, hogy öt év alatt csak­nem 70 milliárd forint értékű építés-szerelési munkát kell tel­jesítenie az Építésügyi Miniszté­riumnak. jót akar, de a taggyűlés elítélte, ahogyan végrehajtja akaratát. S mi sem jellemzőbb a vita éles­ségére, hogy ez az ember, akit ko­rábban egyhangúlag választottak meg vezetőségi tagnak, most egyetlen szavazattöbbséggel ma­radhatott az alapszervezet veze­tőségében, így is csak úgy, hogy határozottan elítélte saját hibá­ját, s ígéretet tett, hogy kom­m­u­n­ista ve­zetők és méltóan fog ezután bánni az emberekkel. A taggyűlés részvevői megmon­dották: ezt az ígéretét számon is tartják ... Lehetetlen egy újságcikkben el­mondani mindent, ami egy több mint ötórás taggyűlésen történt. Nem is ez a célunk. A vitából csak arról számolunk be, ami másutt is okulásul szolgálhat. A készülékgyár vezetőségválasztó­taggyűlésének egyik legfontosabb tanulsága, hogy alkotó, cselekedni tudó pártszervezet csak ott van, ahol megtartják a pártélet lenini normáit. Ezen a taggyűlésen a kommunisták határozottan bírál­ták egymást és önmagukat is. Senki sem akadozott beszéd köz­ben, amikor a hibákról szólt, gon­dolván: jaj, meg ne bántsak vala­kit. Ilyesmire nem is volt szük­ség. Mindenki tudta, hogy őszinte segítőszándék vezérli a másikat, s nem rosszindulat vagy holmi sze­replési vágy, hogy érdekeseket mondjon. Nyíltan, őszintén be­széltek a legfontosabb kérdések­ről, gondokról, bajokról, amelyek foglalkoztatják őket. Az egyik esztergályosbrigád vezetője el­mondotta például, hogy sokat töprengett azon, amit Hruscsov elvtárs mondott a német béke­szerződés megkötéséről. Az első pillanatban azt gondolta, hogy ez meghátrálás a nyugati nyomás elől. Később értette csak meg, hogy ezt a lépést a józan ész pa­rancsolja: ésszerűbb tárgyalni, s mondjuk, januárban megkötni a békeszerződést, ha biztosítékok vannak az eredményes tárgyalás­ra. Az, hogy ez az ember ilyen őszintén beszélt az egész taggyű­lés előtt korábbi kételyeiről, leg­bensőbb gondolatairól, azt bizo­nyítja, hogy feltétlenül megbízik a taggyűlés kollektívájában. Olyan helynek tekinti a kommu­nisták tanácskozását, ahol fenn­tartás nélkül kizárhatja önmagát, nem kell takargatnia semmit. S ez nagyon jó dolog. Magát a vezetőségválasztást is hosszas vita előzte meg. Nem árulunk el kulisszatitkot, ha el­mondjuk, hogy a taggyűlés vé­gül is más összetételű vezetőséget fogadott el, mint amilyent a gyár pártbizottsága javasolt az alap­szervezetnek. Ennek ellenére sem állt fel a pártbizottság egyetlen munkatársa sem, hogy jelöltjüket a taggyűlésre erőltesse.­­ Az alapszervezet joga és kö­telessége, hogy legjobb meggyőződ­ése alapján döntsön, kiket tart méltónak a ve­zetőségi tisztre — mondotta a pártbizottság titkára. — Most önök, a készülékgyár kommunis­tái határozatba foglalták soron következő feladataikat. Ezekhez a feladatokhoz mérték, hogy kik vezessék tovább az alapszerveze­tet. A választás megtörtént, te­hát az új vezetőség már megvan. S most a munka, a határozatok végrehajtása következik. Ehhez kívánok a pártbizottság részéről sok sikert az új vezetőségnek és a készülékgyáregység valameny­­nyi kommunistájának. Sólyom József . (Tudósítónktól.) A város szélén, ahol már megszámláltattak az öreg, egyemeletes há­zikók napjai, és a zegzugos utcák helyét jobbára modern palotasorok­­foglalják el, itt áll a gépgyár, amely Vlagyimir Iljics nevét viseli. Itt, az egykori hírneves Michelson-gyárban alakultak meg a századforduló­­ éveiben először a moszkvai munkások harci szervezetei, ez volt 1917-ben a moszkvai forradalmi főhadiszállás és fegyverraktár. Lenin­­ nagyon szerette ezt a gyárat, ezért, ha vonakodva is, de beleegyezett, hogy az üzem az ő nevét viselje, s a forradalom győzelme utáni évek­ben gyakori vendég volt a műhelyekben. Itt, a gyár előtti téren érte a merénylő golyója is, most emlékoszlop jelöli meg azt a helyet. A gyár munkásai mindig büszkék voltak forradalmi tradíciójukra, összetartó, erős kollektíva volt mindig az „iljicsistáké” — így nevezik maguk­at az üzem dolgozói. Ennek az öreg üzemnek a falai között gyártották az első kombájnmotorokat a fiatal kollektív gazdaságok számára, és a Nagy Honvédő Háború második esztendejében innen indultak a frontra az első katyusák, amelyeknek félelmetes dübörgését hamarosan megismerték a német megszállók. A gyár ma elsősorban villamosmotorokat gyárt, termékeit Szibériától Türkméniáig az or­szág minden vidékén ismerik ... Régi iljicsisták emlékei és mai iljicsisták között Ide látogatott el kedd délelőtt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­­­­kára, a Minisztertanács elnöke, az SZKP XXII. kongresszusán­­ részt vevő magyar pártdelegáció­­ vezetője. Kádár elvtárs kíséreté­­­­ben ott­ volt Révész Géza elvtárs,­­ moszkvai magyar nagykövet, a magyar pártküldöttség tagja és Usztyinov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A vendé­geket­ az üzem előtti tágas térsé­gen az emlékoszlop előtt fogadták a gyár vezetői: Suvalov elvtárs igazgató, Galkin elvtárs, az üzem pártbizottságának titkára. Kádár elvtárs első útja a gyár múzeumába vezetett: oda, ahol a régi harcok fennmaradt emlékeit, megsárgult fényképeket, golyó­tépte harci lobogókat őrzik. Ká­dár elvtárs megszemlélte annak az öreg emlékműnek a fényképét is, amely az egyetlen, habár múló konfliktust "okozta Vlagyimir Il­­jics és az iljicsisták között. Ezt a fa emlékművet Leninnek emel­ték — ez állott először a kőoszlop helyén,v­olt, ahol merényletet kí­séreltek meg ellene. „Vlagyimir Il­­jics, amikor megtudta ezt a dol­got, nagyon megharagudott, és kért bennünket, hogy bontsuk le az emlékművet. Ez volt az egyet­len kérése, amelyet nem teljesít t tettünk” — magyarázta Galkin elvtárs. A múzeum megtekintése után Kádár elvtárs az iljicsisták mai nemzedékével ismerkedett: be­járta a gyár több műhelyét. A te­kercselő üzemrészben hangos él­jenzéssel köszöntötték a belépő vendégeket. Kádár elvtársnak Nasztya Kuznyecova tekercselő­nő, az egyik kommunista brigád tagja, vörös sely­emzászlót adott át,­­ amelyre­­ aranybetűkkel ezt hímezték: „Magyar barátainknak kommunista munkabrigádunktól." Nasztya megkérte Kádár elvtár­sat, adja át üdvözletüket a ma­gyar villamosipari munkásoknak, és azt is elmondotta, hogy szíve­sen leveleznének magyar szaktár­sakkal. Kádár elvtárs megígérte, hogy teljesíti a kérést. A szerszámkészítő részlegben Viktor Muhin ifjúmunkás üdvö­zölte társai nevében Kádár elv­társat. A magyar pártküldöttség vezetője ezután Nyikolaj Buszen­­cov műhel­ypárttitkárral beszélge­tett, aki két ízben is járt Magyar­­országon: egyszer 1944-ben, mint a szovjet hadsereg katonája, egy­szer pedig 1960-ban, a Szovjet— Magyar Barátság Társasága kül­dötteként. Ő elmondta Kádár elv­társnak, hogy műhelyében 90 kommunista dolgozik. Az utolsó években a legjobb munkások és fiatalok közül igen sokan kérték felvételüket a párt tagjai sorába. Baráti beszélgetések A gyárlátogatás után fesztelen, baráti beszélgetésre került sor az üzemigazgatóság épületében. Su­valov elvtárs, az igazgató részle­tesen beszélt a gyár termékeiről, ismertette a rekonstrukciós terve­zeteket, megmutatta Kádár elv­társnak a napfényes, levegős, korszerű gyárépületek tervrajzait is. Ezeknek az épületeknek alapo­zását már megkezdték. Kádár elvtárs kérésére az üzem vezetői részletesen ismertették a gyár szo­ciális és oktatási intézményeinek munkáját is. Elmondották, hogy az üzem saját alapjából évente négyezer négyzetméter lakóterü­letet épít, saját kis kórháza, gyer­mekotthona van. Az üzemnek több mint 100 pedagógusalkalma­­zottja van, Ők tanítanak az üzem­„ . A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi, XXII. kong­resszusa óriási esemény és ünnep az egész szocialista világ, a nem­zetközi kommunista mozgalom számára — kezdte beszédét Kádár elvtárs. — Küldöttségünk nagyon jól átérzi, hogy ezen a kongresz­­szuson a nagy halhatatlan Lenin szelleme, a kommunizmus uralko­dik. Az a politika, amely itt, a szemünk előtt kirajzolódott, szívünk szerinti, mert a mar­xizmus a lenini­z­más elveihez való szilárd ragaszkodás és a kommunizmus győzelmének politikája. Kádár elvtárs ezután köszöne­tet mondott a gyár kollektívájá­nak a meghívásért, a meleg fo­gadtatásért, és tolmácsolta a ma­gyar munkásosztály, az egész dol­gozó nép testvéri üdvözletét. Ki­jelentette: — Különösen hálásak vagyunk azért, hogy a gyár kol­lektívája a Szovjet—Magyar Ba­rátság Társasága kollektív tagja. Ezt a népünk iránti szolidaritás legszebb kifejezésének tekintjük. Kádár János részletesen mél­tatta a XXII. pártkongresszus történelmi jelentőségét, majd be­szédének befejező részében a kö­vetkezőket mondotta: — A magyar nép óriási több­sége a szocializmus híve, ezért él A beszéd elhangzása után Koz­­mlov .elvtárs, segédművezető, érté­kes ajándékot nyújtott át Kádár elvtársnak. A remekbe készült világítótorony-modellt társaival együtt munkaidő után készítette el. Majd pöttömnyi úttörők je­lentek meg az emelvényen, és vö­rös úttörőnyakkendőt kötöttek Kádár és Révész elvtársak nya­kába. A gyűlés befejeztével Kádár és Révész elvtársnak átnyújtották a bőrbe kötött vörös igazolványt,, amely tanúsítja, hogy a Vlagyi­mir Iljics-gyár kommunista mun­kabrigádjának tiszteletbeli tagjai­vá választották őket. A brigád tiszteletbeli tagjává választották Marosán és Nemes elvtársakat is, és megkérték Kádár elvtársat, ad­ja át nekik is az igazolványt. Kádár elvtárs, amikor köszö­netet mondott, megjegyezte, hogy egy tiszteletbeli tagsági igazol­ványa már van, amikor Hruscsov elvtárssal a Baltika fedélzetén Amerikába utazott, a hajó­legény­ben működő középiskolában, tech­nikumban és az üzem saját egye­temén, amely hamarosan kibo­csátja az első itt végzett gépész­­mérnököket. Ezután Kádár János Sahov elv­társsal, a Szovjet—Magyar Barát­ság Társasága üzemi szervezeté­nek titkárával beszélgetett. (A gyár dolgozói az SZMBT kollektív tag­jai.) Amikor Sahov elmondotta, hogy járt Magyarországon, Ká­­l­dár elvtárs megjegyezte: Nagyon örülünk annak, hogy egyre több i­gen és többen látogatnak a Szov- I jetunióból hozzánk, és persze, an­nak is, hogy tőlünk is mind töb­ben s többen érkeznek vendégség­­­­be ide. Bennünket különösen kel­lemesen érintett, amikor tegnap pártküldöttségünk egy né­pes ma­gyar turistacsoporttól, innen Moszkvából kapott üdvözlő táv­iratot. Ezután a gyár zsúfolásig tolt nagy szerelőcsarnokában a ven­dégek tiszteletére gyűlést tartot­tak. A díszemelvénnyel szemben magyar nyelvű táblát helyeztek el, amely a két nép barátságát éltette. Kuznyecov esztergályos, aki részt vett Magyarország fel­szabadításában, Nabatnyikov kommunista brigádvezető, aki a közelmúltban hazánkban járt és Suvalov igazgató üdvözölték a magyar vendégeket, majd Kádár elvtárs mondott beszédet, és dolgozik. Szovjet földön a pol­gárháború éveiben együvé folyt a szovjet és más nemzetiségű, köz­tük magyar katonák vére, akik Lenin hívó szavára indultak harc­ba. Lenin 1919-ben azt mondot­ta, hogy a Szovjetunió és a Ma­gyar Tanácsköztársaság szövetsé­ges államok. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot az imperia­listák leverték, mert akkor még erősebbek voltak, de 1956-ban már ez nem sikerült, mert akkor már a szocializmus erői volta­­ hatalmasabbak. A magyar nép nehéz utat járt meg, s most a szocialista tábor tagjaként, a Szovjetunió igaz ba­rátjaként a szocialista társadalom alapjai építésének befejezésén dolgozik. Még egy-két év, és ná­lunk, Magyarországon is elmond­hatjuk, hogy befejeztük a szocia­lista társadalom alapjainak építé­sét. Népünk igyekezni fog, hogy nagyjából-egészében önökkel együtt érkezzen el az egyetlen igaz emberi társadalomba, a kom­munizmus világába. A Magyar Szocialista Mun­káspárt tevékenységének alapja a marxizmus—leninizmushoz való hűség, az összeforrottság a ma­gyar néppel és szovjet testvé­reinkkel — fejezte be Kádár elv­társ, a részvevők hosszú percekig tartó viharos tapsa közepette,­sége „tiszteletbeli matrózzá” vá­lasztotta meg. A látogatás végén megkérték Kádár elvtársat, írjon néhány sort a Komszomol-szervezet és a gyár emlékkönyvébe. „A gyár ifjúságának kívánom! járuljon hozzá munkájával ahhoz, hogy az egész üzem mihamarabb elérje »a kommunista munka gyárat címet. Ezzel veszi ki ré­szét a szovjet nép nagy műve, a kommunizmus felépítéséből. Ez a becsület és az emberhez egyedül méltó dicsőség útja. Mai gyárláto­gatásunk minden epizódja azt bi­zonyítja, hogy a forradalmi szel­lem nemcsak múlt, hanem élő valóság e gyárban. Legyenek a jövőben is büszkék­ hősi múltukra és méltók ehhez. Moszkva, 1961. október 31., az SZKP XXII. kong­resszusa záróülésének napján” — írta be az emlékkönyvbe Kádár elvtárs, akitől nagy szeretettel búcsúztak el a hősi múltú moszk­vai gyár munkásai. V. P. Kádár János elvtárs beszéde Kádár János látogatása a Vlagyimir Iljics-gyár munkásai között

Next