Népszabadság, 1961. november (19. évfolyam, 260-284. szám)
1961-11-01 / 260. szám
1961. november 1, szerda N I: P S Z A B A I S A ( Pártbizottsági ülések az ötéves terv feladatairól Kedden ismét több helyen került sor az ötéves tervvel kapcsolatos tennivalók megvitatására. Az alábbiakban összefoglalót adunk az MSZMP Borsod, Csongrád, Győr-Sopron és Nógrád megyei pártbizottságainak kibővített üléseiről, s az építésügyi Minisztérium kommunistáinak tanácskozásáról. A Borsod megyei Pártbizottság tegnapi ülésén részt vett és felszólalt Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a kormány elnökhelyettese. Az ötéves terv Borsod megyei feladatait Cseterki Lajos, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára ismertette. Elmondotta a többi között, hogy a tervidőszakban a megyében csaknem húszmilliárdot fordítanak beruházásokra. Részletesen szólt a széntermelésben, a kohászatban, a gépgyártásban és az építőiparban jelentkező tennivalókról, s kiemelte a vegyipar fejlesztésének jelentőségét. Foglalkozott a mezőgazdaság fejlesztésének igen fontos kérdésével, majd arról szólt, hogy tovább bővül a megyében az egészségügyi hálózat. A beszámolót vita követte. A Csongrád megyei Pártbizottság kedden Hódmezővásárhelyen tartott kibővített ülésén részt vett Rónai Sándor, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés elnöke is. Török László, a megyei pártbizottság első titkára ismertette a megye második ötéves tervét. A beszámolót követő tartalmas vitában a felszólalók sokoldalúan megvilágították a megye politikai és gazdasági feladatait. A Győr-Sopron megyei Pártbizottság kibővített ülésén, amelyre meghívták a megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek kommunista és párton kívüli vezetőit, Lombos Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott beszámolót a megye iparának és mezőgazdaságának feladatairól a második ötéves tervben. A megyei pártbizottság megállapította, hogy az ötéves terv teljesítéséhez az megyében minden feltétel adta, tem. Feladatként említették az üzemek közötti együttműködés megjavítását, a beruházások jobb megszervezését, a nagyobb tervfegyelmet. A kibővített pártbizottsági ülésen részt vett és felszólalt Gáspár Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára és Nagy Józsefné elvtársnő, a Központi Bizottság tagja, könnyűipari miniszter. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága és a megyei tanács tegnap együttes ülést tartott Salgótarjánban. Részt vett az ülésen Sándor József és Pothornyik József, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára, Mankó János, a megyei tanács vb-elnöke, továbbá a pártbizottságok és a tanácsok megyei és városi vezetői; ott voltak a megye országgyűlési képviselői is. A pártbizottság és a tanács együttes ülésén Jakab Sándor ismertette a második ötéves tervből Nógrád megyére jutó feladatokat. Elmondotta: a Salgótarjáni Acélárugyár és a megye két üveggyárának megkezdett rekonstrukciói már a nógrádi iparmedence jövőjét, távlati fejlesztési irányát mutatják, öt év alatt mintegy hárommilliárd forintot költenek Nógrád iparának, mezőgazdaságának és kultúrájának fejlesztésére. Az Építésügyi Minisztérium Pártbizottságának tagjai, a pártalapszervezetek titkárai, a minisztériumi főosztályok, iparigazgatóságok és önálló osztályok vezetői kedden pártaktíva-értekezletet tartottak. A tanácskozáson dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter és több miniszterhelyettes is részt vett, s megjelent és felszólalt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A tanácskozáson Gergely László, a minisztériumi pártbizottság titkára tartott beszámolót a második ötéves terv megvalósításának feladatairól és eszközeiről. Elmondotta, hogy öt év alatt csaknem 70 milliárd forint értékű építés-szerelési munkát kell teljesítenie az Építésügyi Minisztériumnak. jót akar, de a taggyűlés elítélte, ahogyan végrehajtja akaratát. S mi sem jellemzőbb a vita élességére, hogy ez az ember, akit korábban egyhangúlag választottak meg vezetőségi tagnak, most egyetlen szavazattöbbséggel maradhatott az alapszervezet vezetőségében, így is csak úgy, hogy határozottan elítélte saját hibáját, s ígéretet tett, hogy kommunista vezetők és méltóan fog ezután bánni az emberekkel. A taggyűlés részvevői megmondották: ezt az ígéretét számon is tartják ... Lehetetlen egy újságcikkben elmondani mindent, ami egy több mint ötórás taggyűlésen történt. Nem is ez a célunk. A vitából csak arról számolunk be, ami másutt is okulásul szolgálhat. A készülékgyár vezetőségválasztótaggyűlésének egyik legfontosabb tanulsága, hogy alkotó, cselekedni tudó pártszervezet csak ott van, ahol megtartják a pártélet lenini normáit. Ezen a taggyűlésen a kommunisták határozottan bírálták egymást és önmagukat is. Senki sem akadozott beszéd közben, amikor a hibákról szólt, gondolván: jaj, meg ne bántsak valakit. Ilyesmire nem is volt szükség. Mindenki tudta, hogy őszinte segítőszándék vezérli a másikat, s nem rosszindulat vagy holmi szereplési vágy, hogy érdekeseket mondjon. Nyíltan, őszintén beszéltek a legfontosabb kérdésekről, gondokról, bajokról, amelyek foglalkoztatják őket. Az egyik esztergályosbrigád vezetője elmondotta például, hogy sokat töprengett azon, amit Hruscsov elvtárs mondott a német békeszerződés megkötéséről. Az első pillanatban azt gondolta, hogy ez meghátrálás a nyugati nyomás elől. Később értette csak meg, hogy ezt a lépést a józan ész parancsolja: ésszerűbb tárgyalni, s mondjuk, januárban megkötni a békeszerződést, ha biztosítékok vannak az eredményes tárgyalásra. Az, hogy ez az ember ilyen őszintén beszélt az egész taggyűlés előtt korábbi kételyeiről, legbensőbb gondolatairól, azt bizonyítja, hogy feltétlenül megbízik a taggyűlés kollektívájában. Olyan helynek tekinti a kommunisták tanácskozását, ahol fenntartás nélkül kizárhatja önmagát, nem kell takargatnia semmit. S ez nagyon jó dolog. Magát a vezetőségválasztást is hosszas vita előzte meg. Nem árulunk el kulisszatitkot, ha elmondjuk, hogy a taggyűlés végül is más összetételű vezetőséget fogadott el, mint amilyent a gyár pártbizottsága javasolt az alapszervezetnek. Ennek ellenére sem állt fel a pártbizottság egyetlen munkatársa sem, hogy jelöltjüket a taggyűlésre erőltesse. Az alapszervezet joga és kötelessége, hogy legjobb meggyőződése alapján döntsön, kiket tart méltónak a vezetőségi tisztre — mondotta a pártbizottság titkára. — Most önök, a készülékgyár kommunistái határozatba foglalták soron következő feladataikat. Ezekhez a feladatokhoz mérték, hogy kik vezessék tovább az alapszervezetet. A választás megtörtént, tehát az új vezetőség már megvan. S most a munka, a határozatok végrehajtása következik. Ehhez kívánok a pártbizottság részéről sok sikert az új vezetőségnek és a készülékgyáregység valamenynyi kommunistájának. Sólyom József . (Tudósítónktól.) A város szélén, ahol már megszámláltattak az öreg, egyemeletes házikók napjai, és a zegzugos utcák helyét jobbára modern palotasorokfoglalják el, itt áll a gépgyár, amely Vlagyimir Iljics nevét viseli. Itt, az egykori hírneves Michelson-gyárban alakultak meg a századforduló éveiben először a moszkvai munkások harci szervezetei, ez volt 1917-ben a moszkvai forradalmi főhadiszállás és fegyverraktár. Lenin nagyon szerette ezt a gyárat, ezért, ha vonakodva is, de beleegyezett, hogy az üzem az ő nevét viselje, s a forradalom győzelme utáni években gyakori vendég volt a műhelyekben. Itt, a gyár előtti téren érte a merénylő golyója is, most emlékoszlop jelöli meg azt a helyet. A gyár munkásai mindig büszkék voltak forradalmi tradíciójukra, összetartó, erős kollektíva volt mindig az „iljicsistáké” — így nevezik magukat az üzem dolgozói. Ennek az öreg üzemnek a falai között gyártották az első kombájnmotorokat a fiatal kollektív gazdaságok számára, és a Nagy Honvédő Háború második esztendejében innen indultak a frontra az első katyusák, amelyeknek félelmetes dübörgését hamarosan megismerték a német megszállók. A gyár ma elsősorban villamosmotorokat gyárt, termékeit Szibériától Türkméniáig az ország minden vidékén ismerik ... Régi iljicsisták emlékei és mai iljicsisták között Ide látogatott el kedd délelőtt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, az SZKP XXII. kongresszusán részt vevő magyar pártdelegáció vezetője. Kádár elvtárs kíséretében ott volt Révész Géza elvtárs, moszkvai magyar nagykövet, a magyar pártküldöttség tagja és Usztyinov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A vendégeket az üzem előtti tágas térségen az emlékoszlop előtt fogadták a gyár vezetői: Suvalov elvtárs igazgató, Galkin elvtárs, az üzem pártbizottságának titkára. Kádár elvtárs első útja a gyár múzeumába vezetett: oda, ahol a régi harcok fennmaradt emlékeit, megsárgult fényképeket, golyótépte harci lobogókat őrzik. Kádár elvtárs megszemlélte annak az öreg emlékműnek a fényképét is, amely az egyetlen, habár múló konfliktust "okozta Vlagyimir Iljics és az iljicsisták között. Ezt a fa emlékművet Leninnek emelték — ez állott először a kőoszlop helyén,volt, ahol merényletet kíséreltek meg ellene. „Vlagyimir Iljics, amikor megtudta ezt a dolgot, nagyon megharagudott, és kért bennünket, hogy bontsuk le az emlékművet. Ez volt az egyetlen kérése, amelyet nem teljesít t tettünk” — magyarázta Galkin elvtárs. A múzeum megtekintése után Kádár elvtárs az iljicsisták mai nemzedékével ismerkedett: bejárta a gyár több műhelyét. A tekercselő üzemrészben hangos éljenzéssel köszöntötték a belépő vendégeket. Kádár elvtársnak Nasztya Kuznyecova tekercselőnő, az egyik kommunista brigád tagja, vörös selyemzászlót adott át, amelyre aranybetűkkel ezt hímezték: „Magyar barátainknak kommunista munkabrigádunktól." Nasztya megkérte Kádár elvtársat, adja át üdvözletüket a magyar villamosipari munkásoknak, és azt is elmondotta, hogy szívesen leveleznének magyar szaktársakkal. Kádár elvtárs megígérte, hogy teljesíti a kérést. A szerszámkészítő részlegben Viktor Muhin ifjúmunkás üdvözölte társai nevében Kádár elvtársat. A magyar pártküldöttség vezetője ezután Nyikolaj Buszencov műhelypárttitkárral beszélgetett, aki két ízben is járt Magyarországon: egyszer 1944-ben, mint a szovjet hadsereg katonája, egyszer pedig 1960-ban, a Szovjet— Magyar Barátság Társasága küldötteként. Ő elmondta Kádár elvtársnak, hogy műhelyében 90 kommunista dolgozik. Az utolsó években a legjobb munkások és fiatalok közül igen sokan kérték felvételüket a párt tagjai sorába. Baráti beszélgetések A gyárlátogatás után fesztelen, baráti beszélgetésre került sor az üzemigazgatóság épületében. Suvalov elvtárs, az igazgató részletesen beszélt a gyár termékeiről, ismertette a rekonstrukciós tervezeteket, megmutatta Kádár elvtársnak a napfényes, levegős, korszerű gyárépületek tervrajzait is. Ezeknek az épületeknek alapozását már megkezdték. Kádár elvtárs kérésére az üzem vezetői részletesen ismertették a gyár szociális és oktatási intézményeinek munkáját is. Elmondották, hogy az üzem saját alapjából évente négyezer négyzetméter lakóterületet épít, saját kis kórháza, gyermekotthona van. Az üzemnek több mint 100 pedagógusalkalmazottja van, Ők tanítanak az üzem„ . A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi, XXII. kongresszusa óriási esemény és ünnep az egész szocialista világ, a nemzetközi kommunista mozgalom számára — kezdte beszédét Kádár elvtárs. — Küldöttségünk nagyon jól átérzi, hogy ezen a kongreszszuson a nagy halhatatlan Lenin szelleme, a kommunizmus uralkodik. Az a politika, amely itt, a szemünk előtt kirajzolódott, szívünk szerinti, mert a marxizmus a leninizmás elveihez való szilárd ragaszkodás és a kommunizmus győzelmének politikája. Kádár elvtárs ezután köszönetet mondott a gyár kollektívájának a meghívásért, a meleg fogadtatásért, és tolmácsolta a magyar munkásosztály, az egész dolgozó nép testvéri üdvözletét. Kijelentette: — Különösen hálásak vagyunk azért, hogy a gyár kollektívája a Szovjet—Magyar Barátság Társasága kollektív tagja. Ezt a népünk iránti szolidaritás legszebb kifejezésének tekintjük. Kádár János részletesen méltatta a XXII. pártkongresszus történelmi jelentőségét, majd beszédének befejező részében a következőket mondotta: — A magyar nép óriási többsége a szocializmus híve, ezért él A beszéd elhangzása után Kozmlov .elvtárs, segédművezető, értékes ajándékot nyújtott át Kádár elvtársnak. A remekbe készült világítótorony-modellt társaival együtt munkaidő után készítette el. Majd pöttömnyi úttörők jelentek meg az emelvényen, és vörös úttörőnyakkendőt kötöttek Kádár és Révész elvtársak nyakába. A gyűlés befejeztével Kádár és Révész elvtársnak átnyújtották a bőrbe kötött vörös igazolványt,, amely tanúsítja, hogy a Vlagyimir Iljics-gyár kommunista munkabrigádjának tiszteletbeli tagjaivá választották őket. A brigád tiszteletbeli tagjává választották Marosán és Nemes elvtársakat is, és megkérték Kádár elvtársat, adja át nekik is az igazolványt. Kádár elvtárs, amikor köszönetet mondott, megjegyezte, hogy egy tiszteletbeli tagsági igazolványa már van, amikor Hruscsov elvtárssal a Baltika fedélzetén Amerikába utazott, a hajólegényben működő középiskolában, technikumban és az üzem saját egyetemén, amely hamarosan kibocsátja az első itt végzett gépészmérnököket. Ezután Kádár János Sahov elvtárssal, a Szovjet—Magyar Barátság Társasága üzemi szervezetének titkárával beszélgetett. (A gyár dolgozói az SZMBT kollektív tagjai.) Amikor Sahov elmondotta, hogy járt Magyarországon, Káldár elvtárs megjegyezte: Nagyon örülünk annak, hogy egyre több igen és többen látogatnak a Szov- I jetunióból hozzánk, és persze, annak is, hogy tőlünk is mind többen s többen érkeznek vendégségbe ide. Bennünket különösen kellemesen érintett, amikor tegnap pártküldöttségünk egy népes magyar turistacsoporttól, innen Moszkvából kapott üdvözlő táviratot. Ezután a gyár zsúfolásig tolt nagy szerelőcsarnokában a vendégek tiszteletére gyűlést tartottak. A díszemelvénnyel szemben magyar nyelvű táblát helyeztek el, amely a két nép barátságát éltette. Kuznyecov esztergályos, aki részt vett Magyarország felszabadításában, Nabatnyikov kommunista brigádvezető, aki a közelmúltban hazánkban járt és Suvalov igazgató üdvözölték a magyar vendégeket, majd Kádár elvtárs mondott beszédet, és dolgozik. Szovjet földön a polgárháború éveiben együvé folyt a szovjet és más nemzetiségű, köztük magyar katonák vére, akik Lenin hívó szavára indultak harcba. Lenin 1919-ben azt mondotta, hogy a Szovjetunió és a Magyar Tanácsköztársaság szövetséges államok. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot az imperialisták leverték, mert akkor még erősebbek voltak, de 1956-ban már ez nem sikerült, mert akkor már a szocializmus erői volta hatalmasabbak. A magyar nép nehéz utat járt meg, s most a szocialista tábor tagjaként, a Szovjetunió igaz barátjaként a szocialista társadalom alapjai építésének befejezésén dolgozik. Még egy-két év, és nálunk, Magyarországon is elmondhatjuk, hogy befejeztük a szocialista társadalom alapjainak építését. Népünk igyekezni fog, hogy nagyjából-egészében önökkel együtt érkezzen el az egyetlen igaz emberi társadalomba, a kommunizmus világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének alapja a marxizmus—leninizmushoz való hűség, az összeforrottság a magyar néppel és szovjet testvéreinkkel — fejezte be Kádár elvtárs, a részvevők hosszú percekig tartó viharos tapsa közepette,sége „tiszteletbeli matrózzá” választotta meg. A látogatás végén megkérték Kádár elvtársat, írjon néhány sort a Komszomol-szervezet és a gyár emlékkönyvébe. „A gyár ifjúságának kívánom! járuljon hozzá munkájával ahhoz, hogy az egész üzem mihamarabb elérje »a kommunista munka gyárat címet. Ezzel veszi ki részét a szovjet nép nagy műve, a kommunizmus felépítéséből. Ez a becsület és az emberhez egyedül méltó dicsőség útja. Mai gyárlátogatásunk minden epizódja azt bizonyítja, hogy a forradalmi szellem nemcsak múlt, hanem élő valóság e gyárban. Legyenek a jövőben is büszkék hősi múltukra és méltók ehhez. Moszkva, 1961. október 31., az SZKP XXII. kongresszusa záróülésének napján” — írta be az emlékkönyvbe Kádár elvtárs, akitől nagy szeretettel búcsúztak el a hősi múltú moszkvai gyár munkásai. V. P. Kádár János elvtárs beszéde Kádár János látogatása a Vlagyimir Iljics-gyár munkásai között