Népszabadság, 1961. december (19. évfolyam, 285-309. szám)

1961-12-08 / 291. szám

1961. december 8. péntek NÉPSZABADSAI NEM ER A NEVEM Új magyar filmvígjáték Egy köztudott közhellyel kell kezdeni: Tolnay Klári nagy színésznő. Mozipénztárosnőt játszik Máriássy Judit és Keleti Márton filmjében, rövidlátó, esett és fonynyadt öregecske asszonykát, akit elhagyott a férje és magára maradt szeretet és emberi szó nélkül, rideg társbérletében, magányosan. Tele van jósággal ez az asszony, tele túlcsorduló érzelemmel, de e sok rokonszenves vonás mindig groteszk formában bukkan elő. Láthatjuk magányos vacsoráját, amelyet a napi munka után tálal fel magának vaslábasban. Szárnyast eszik, s elkeseredett haraggal tépi fogaival a sült húst. Menynyi szánalmas bánat van ebben a vacsorajelenetben, ahogy elkeseredetten levágja vastag szemüvegét az asztalra, ahogy tapogatózva keresgél vaksi pillantásaival, hogy ki tudja nyitni a sörösüveget. Mozdulataiban egy-egy elvetélt pofon, haragos ütés rejtezik: a sörnyitó kapja azt, amit hűtlen férje érdemelne, és a magatehetetlen vacsorát sült, ami az érzelmeivel szemben részvétlen embereknek járna ki. Ebben a vacsorás képsorban Tolnay Klári a vígjáték magasiskoláját mutatja be. Mestermű ez, színészi remeklés. Elragadtatással nézzük itt az új magyar vígjátékot. Nem „szakadunk meg a nevetéstől”, nem „fogjuk a hasunkat”, nem fájdul meg a rekeszizmunk, azt hiszem, még csak hangos nevetés sem buggyan a nézők torkán. Csendes mosolygással kísérjük a mozipénztárosnő minden mozdulatát. Emberi részvétünket ébresztette fel a film, derűt fakasztott és egy hétköznapiságában nagyon izgalmas emberke sorsa, jelleme iránt keltett bennünk érdeklődést, úgyhogy kíváncsian várjuk a további fejleményeket. ... És aztán a mozipénztárosnő beutalást kap a Balatonra. Képzeljük el, hogy ez az emberektől húzódó, zárkózott és érzékeny asszony most belekerül egy zajos és forgalmas üdülőhely társasági életébe. Érdekes ez is, figyelmünket továbbra is magához vonzza. Különösen mulatságos vígjátéki ötlet, hogy a szürkeveréb pénztárosnőt kiöltöztetik: kisestélyit, kosztümöt, komplét vásároltat vele társbérlőnője, haját szalmaszínűre festeti, műszempillákat ragaszt, toronymagas tűsarkon billeg káprázatos eleganciájában az üdülő felé. ... Történetesen a fehér, sport Skodáján érkező cseh művész viszi be az üdülőbe, s azt hiszik, hogy ő a vakációzó külföldi tolmácsnője. Ez is mindmind mulatságos, hiszen egy jól megfigyelt típus jelleméből fakadnak a mulatságos helyzetek. Mindez reális és majdhogynem költői (egyik sem zárja ki a másikat!). S természetes logikával épülnek egymásra a jelenetek is. Aztán mindaz a jóleső érzés, ami felgyűlt bennünk a vetítés kezdete óta, mindinkább szertefoszlik. Egy másik dimenzióba röpíti a film a nézőit. Olyan világba, amelyiket nagyon is jól ismerünk — no, nem az életből, hanem egy sereg filmvígjátékból. Ez a világ tele van előre megszervezett ötletekkel, amelyekbe a jellemeknek — ha akarnak, ha nem — bele kell kényszerülniük. Ha nem illenek bele a szituációkba, legfeljebb levágják a lábuk nagyujját, mint Hamupipőke nagyobbik nővérei, hogy felhúzhassák a rájuk nem illő parányi cipellőt. Ami ezután következik, az már csak vegyes érzelmeket vált ki belőlünk. Mert itt minden arra enged következtetni, hogy a hősnőt — akit annyira megkedveltünk már — nem követhetjük figyelemmel, most Latabár Kálmán fog néhány viccet elmondani, esetleg egy néhány esztendős esztrádszámát megismételni; most Alfonzó fog verekedni; Bessenyei Ferenc fel fog tűnni egy aljas csábító kétmondatos szerepében; most a Balatonról készült tarka képeket kell nézni, amelyek olyanok, mint egy utazási prospektus ötszínnyomásos címlapja. Aztán végignézhetjük mindazt, ami egy „igazi” magyar vígjátékhoz hozzá tartozik. Vagyis: külföldi szívkirályt, aki „hercigen” töri a nyelvet, élvezhetjük a zsárdást, a Badacsonyt, a sétahajózást, az igazi magyar bort, a hegynek sárgán aranyló levét az üvegekben. S a továbbiakban pedig a néző, aki már úgy gondolta, hogy szolid lassúsággal nyomon követheti egy kedves asszony jellemfejlődését, a jellemkomikum helyett most már a film egyik legmulatságosabb elemeként azt kapja, hogy különböző helyzetekben Tolnay Klári fejéről letépik a műkortyot. (Nem volna sok értelme annak, hogy felsoroljuk a film logikai hibáit, valószerűtlenségét és szaggatottságát, vagy hogy emlékeztessük a nézőket, hogy melyik jelenetet honnan ismernek; a bohócból való kiábrándulás például a Pipo hét éjszakája első epizódja volt, ott lírikus színezettel.) Őszintén fájlaljuk, hogy író és rendező egy nagyszerű vígjátékot félbehagyott, s a régi, görcsös, mindenáron nevettető filmkomédiák stílusában fejezte be a filmet. Igazán sajnálatos dolog ez, mert Máriássy Judit életismeretéből és Keleti Márton rendezői képességeiből igenis kitellett volna, hogy következetes elmélyültséggel egy realista vígjátékot teremtsenek meg. A baj nem a tehetség hiányában van, hanem egyfajta hibás szemléletben. Abban a szemléletben, amely azt mondja — és bizonyos művészkörökben ezt unos-untalan hallhatjuk —, hogy a közönségnek ez kell, ezt szereti, ezt kéri; az intenzívebb vígjátéki ábrázolástól idegenkedik, nem érti. A közönség szeret nevetni. A nevetést bármiféle mechanizmus kiválthatja: az is, ha valaki hirtelen a földre csücsül, és az is, ha tojásrántottát borítanak a hős fejére, de a nevetés biztosan nagyobb erejű lesz, ha a közönség a kinevetettben magára ismer, ha a komikusan ábrázolt valóság szorosan kapcsolódik a saját életéhez. Molnár G. Péter Az Állami Hangversenyzenekar a MOM Művelődési Házban A Magyar Állami Hangversenyzenekar szovjetunióbeli turnéja előtt, december 11-én, még egy koncerten szerepel a MOM Művelődési Házban. A hangversenyen, amelyen Németh Gyula vezényel, Sosztakovics Ünnepi nyitánya, Csajkovszkij Hegedűversenye és Sugár: Hősi ének című oratóriuma hangzik el. Az est szólistái: Szász József hegedűművész, Szecsődi Irén, Palánkay Klára, Szabó Miklós és Jámbor László operaénekes. Közreműködik a Fővárosi Énekkar. A SZÍNHÁZ ELJÖN A Déryné Színház munkájáról (Tudósítónktól.) A MADÁCH TÉR MODERN HÁZAI előtt a nap minden órájában személyautók parkíroznak. Feltűnik közöttük néha egy-egy tekintélyesebb autóbusz is. Színházi kocsi — ezt jól tudják a szakmabeliek. S azt is, hogy nem a Madáché, amelynek neonjai az alkonyat leszálltakor kigyúrva messze hirdetik az előadást. A Déryné Színház — a Falu Színház — járművei ezek. Innen indulnak el alkalmanként a társulatok, hogy felkeressék a közönséget a közeli s távoli országrészekben. A gépkocsik a téren állnak, s az apparátus, ami mozgatja az egész szervezetet, a csendes mellékutcában, az Éva utcában tanyázik. Itt dolgozik az igazgatóság, a dramaturgia vagyis a színház vezérkara. A hasonlat egyáltalán nem túlzás. A Déryné Színház2 társulatot indít útjára. Tíz autóbusz, öt teherautó szállítja a mintegy 120 főnyi színészgárdát, a műszakiakat, a felszerelést. Feladatkörük, hogy azokban a megyékben szerepeljenek, ahol nem működik állandó társulat. Ilyen jelenleg nyolc van. A gyakorlat az, hogy egy-egy társulat a maga megyéjében megérkezik a központi szálláshelyre. Itt telepedik le, s azután hozzávetőleg két héten át innen látogatja végig a falvakat, városokat — előadásokat tartva ott, ahol a színpad méretei, a technikai körülmények ezt lehetővé teszik. Érdekes és példamutató a nyíregyházi gyakorlat. Itt a Déryné Színház a miskolci és a debreceni színházakkal közösen összehangolja működési tervét. Ennek eredményeképpen ma már a környékbeli módosabb tsz-ek nem a saját falusi kultúrotthonaikban látják vendégül a művészeket, hanem adott napra kibérelik a MÁVAUT járatát, s mint törzsközönséghez illik, a nyíregyházi kőszínházban fejlettebb technikai körülmények között tekintik meg az előadásokat TIZENÖT bemutatót tartott az idén a Déryné Színház társulata. Emellett egy régebbi sikeres előadásukat felújították, s a hátralevő időszakban előreláthatólag még három premiert tartanak. Játszották például az angol klasszikus Ben Johnson Szótlan asszony című művét, Mark Twain regényének, a Koldus és királyfinak (László Anna-féle) dramatizálását, a román Eftimiu Csavargóját s Kleist Eltört korsó című vígjátékát (Németh László, a fordító előjátékával). Elvitték a falusi színpadokra Kodály Háry Jánosát, Darvas József Hajnali tűz című drámáját, valamint Lope de Vega komédiáját, A kertész kutyáját. Most volt a bemutatója Bródy Sándor Tanítónőjének. Külön feladatot jelentenek az ifjúsági előadások, amelyek Ascher Oszkárnak, a színház igazgatójának régebbi kezdeményezését dicsérik. Budapesten általában a 10 —14 esztendős korosztályból kerül ki a nézőközönség, míg vidéken gyerekek, öregek, fiatalok egyaránt látogatják ezeket a produkciókat. A színház dramaturgiája elsősorban a falusi tematikát részesíti előnyben. Ezenkívül természetesen a darabkiválasztásnál jelentős szerep jut a sajátos játékkörülményeknek is. Más szóval az igény: kevés szereplő, nem sok díszlet, könnyen szállítható felszerelés, általában tehát kamarajelleg. A műsorrend mintegy ötven százaléka magyar szerzők alkotásaiból tevődik. Éppen ezért, jó volna, ha a parasztság életét jól ismerő, az őket foglalkoztató kérdésekben jártas íróink nagyobb számban ajánlanák fel munkáikat a színháznak. öt rendező (Várady György, Kertész László, Szécsi Ferenc, Kalmár Tibor és Csongrádi Mária) dolgoznak egy-egy bemutatóra a társulatokkal, amelyeknek tagjai között olyan jól ismert művészek akadnak, mint Sallay Kornélia, Feleki Sári, Czéh Gitta, Kassai Ilona, Fenyvessy Balázs, Vereczkey Zoltán, Gyulányi Éva, Olasz János, hogy csak néhány művész nevét említsük. Munkájuk állami elismerését három Jászai-díj is bizonyítja, s ami talán a színész számára még ennél is több: a közönség sűrű tapsa és forró szeretete. Megjelent az Új írás Megjelent az Új írás 10. (decemberi) száma, amelynek gazdag vers- és prózaanyagán kívül színes és érdekes a Körkép és Vita rovata. A lap szépirodalmi részében Benjámin László, Fodor József, Simon István, Serfőző Simon, Somlyó György, Vészi Endre és több fiatal költő verseit, Birkás Endre, Molnár Zoltán, Szolnoki István, Tatay Sándor, Tersánszky Jenő prózai írásait és Bárány Tamás kritikai paródiáit olvashatjuk. Folytatódik a kultúra és életforma vita, ezenkívül Illés Lajos, Rónay György Ilyés-kritikájával, Hadházi Kálmán és Murányi Mihály Németh Lajos cikkével, Bóka László pedig Hajdú Henrikkel vitatkozik. A Körkép rovatot számos érdekes cikk élénkíti, egyebek között Szabó Pál, Tardos Tibor, Veres Péter tollából, s egy interjú Viktor Rozával. A Szemle Galambos Lajosról, Goda Gáborról, Bihari Kláráról, Varga Imréről és Berda Józsefről közöl kritikákat. . (Tudósítónktól.) Antos Zoltán, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal elnöke csütörtök délelőtti sajtótájékoztatóján elmondotta: december közepén megjelenik az új Politikai és Gazdasági Világatlasz. Az újdonságot , amelynek terjedelme kétszerese, témaköre p pedig négyszerese a korábbi világatlasznak — Radó Sándor professzor, a szerkesztő bizottság elnöke és Mészáros György, a Kartográfiai Vállalat igazgatója mutatta be az újságíróiknak. Elmondták, hogy hasonló értékű atlasz Magyarországon még nem látott napvilágot. Az atlasz első része — mintegy 168 oldal terjedelemben — nyolc és tíz színnel nyomott gazdasági, politikai és fizikai térképekből áll. Az újdonságok között találjuk a mesterséges holdakról készített ábrát; ez részletesen tájékoztatja az érdeklődőket a szovjet és az amerikai mesterséges égitestek adatairól. Bekerült az atlaszba a Hold eddig ismeretlen oldalának képe is, amelyet a szovjet holdrakéta készített. A kartográfusok a világ mai politikai és gazdasági arculatának szinte minden jellemző vonását megörökítik az atlaszban. A közlekedési térképeken megjelölték az összes nemzetközi vasútvonalakat, repülőjáratokat, hajózási útvonalakat. A föld szerkezeti, éghajlati, népsűrűségi, nyelvi és egyéb viszonyairól úgyszintén átfogó képet kapunk. Magyarországot 60 különböző térkép ábrázolja és valamennyi lényeges település szerepel benne. A térképeket földrajzi adatgyűjtemények, világgazdasági táblázatok, részletes névmutatók, a világ minden országáról szóló kislexikon egészíti ki. Az új atlasz az egy évvel ezelőtti állapotokat rögzítette. A kartográfusok figyelemmel kísérik a változásokat, hogy időközönként kiegészítő lapok kerülhessenek az atlasz tasakjába. A díszes kötésű mű — 35 tervező és rajzoló 130 000 órai munkája —, a Kartográfiai Vállalatnál, az Offset, a Révai és a Zrínyi nyomdákban készült. AZ ÚJ POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI VILÁGATLASZ DECEMBER KÖZEPÉN MEGJELENIK Magyar gyűjtemény a vlagyivosztoki Népek meséi kiállításon A Szovjet Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének tengermelléki fiókja értesítette a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy Vlagyivosztokban Népek meséi címmel nagyszabású kiállítást rendeznek. Kérték, hogy a magyar néprajzkutatók is vállaljanak részt a gyűjtemény összeállításából. A vlagyivosztoki kiállításra készülő magyar anyagot Kovács Ágnes, a Néprajzi Múzeum munkatársa állította össze. A tudományos kiadványokon kívül helyet kaptak a gyűjteményben az Európa Könyvkiadó Népek meséi sorozatának eddig napvilágot látott kötetei is. karácsonyi ajándékot a képcsarnoktól vásárolton Mednyánszky terem: VIII., József krt. 70. Kiadványi fiók: V., Bárczy I. utca 3. Derkovits Gyula 1 rém: Lenin krt. 63. Csók István g-1 ;a: V., Váci utca 3'. Paál László terem: VII., Rákóczi 57 b. Részletre is vásárolhat.