Népszabadság, 1961. december (19. évfolyam, 285-309. szám)

1961-12-28 / 306. szám

1961. december 28. csütörtök NÉPSZABADSÁG Akik már terven felül dolgoznak... A Kőbányai Gyógyszeráru gyár dolgozói már hetekkel ezelőtt befe­jezték éves tervüket, s az év végéig 150 millió forintos túlteljesítésre számítanak. Képünkön: Az új növényüzem finomfeldolgozó rész­legében befejezéshez közeledik a próbaüzemeltetés. Ez az új üzem­rész is hozzájárulhat majd a jövő évi terv túlteljesítéséhez. December 21-én teljesítette éves tervét a Másolópapírgyár. Ké­pünkön: A nyomdai üzemrészben Tárnoki Istvánné a tasakokra nyomja a feliratokat. labab. A gépesítéssel csak félig va­gyunk. Ami nincs, az már nem is lesz, mert a bevételünk mindig ke­vesebb. Szeretnénk a földet eladni, de a népnek nincs pénze, Így na­gyon kevés farm cserél gazdát. Az üzemköltség, a gépek ára túl magas. Nagyon sok farmer már az 1962-es termésből él... És ha az adót há­rom éven át nem fizeti, akkor ár­verés. Ami marad, azt nekiadják, kezdhet új életet. A legtöbb ezek­ből a farmerekből segélyre szorul, mert Kanadában, ha valaki 40 éven felül van, az sétálhat munka után. Mivel itt közeleg az egymillió felé a munkanélküliek száma, örömmel tölt el, hogy otthon nincs munka­­nélküliség.’* Mit lehet ehhez szólni? Mintha a hajdani magyar parasztsorsról olvasna az ember: drága gépek, alacsony terményárak, előre felélt termés, az árverés réme , és vé-­ gül a semmi, a munkanélküliség. Kiolvasható a levelekből, hogy az élet nap mint nap a kapitaliz­mus és a szocializmus összehason­lítására kényszeríti a józanabb disszidensek mindenféle kategó­riáját az óceánon túl és Európá­ban is. Jó részüket „megfertőzte” a szocializmus, még mielőtt hazát, házat cseréltek, és kiábrándította a kapitalizmus, ahová oly nagy reményekkel érkeztek. Mintha csak róluk írta volna Ady: „Ég s föld között, bús­ hazátla­­nul Hajtja őket a Sors szele." A Fekete család Franciaország­ból küldött levelében azt olvas­tam, hogy anyagi helyzetükkel elégedettek, ketten dolgoznak, be­bútorozták a lakásukat, gépesítet­ték a háztartást, egy hetet Olasz­országban is nyaraltak. A sok szép után azonban egyszer csak ilyen összehasonlító sorokra buk­kantam: „Itt még csak hatszor voltunk mo­ziban öt év a alatt, amíg otthon a kis­pesti és budapesti mozikat heten­ként kétszer vagy háromszor meg­néztük ... Tervezni újabban nem szoktunk, nem tudom miért, de igen kihalt belőlünk a tervezés. Pedig míg otthon voltunk, sok szép ter­vünk volt. Egyedüli tervünk az, hogy egyszer majd mi is hazamehes­sünk, legalább látogatóba.** összehasonlít Markó Károly 30 éves vasmunkás is, aki Svédor­szágból, Kalmárból írja: „A munkalehetőség igen kevés, ezért minden dolgozó vigyáz, nehogy valamilyen módon ellene kerüljön a főnökének, mert akkor mehet az ember egy másik városba, ahol talán lakás nélkül lesz.” Hartai László Nyugat-Németor­­szágba disszidált iparművész egyenesen meg is írja: „Mi rendszeresen összejövünk és a téma mindig a régi: összehasonlítás az otthoni és az itteni életforma kö­zött. Megállapításunk, hogy az ott­honi szociális juttatás, családvéde­lem magasan felette jár az itteni­nek. Bizony őszintén írva sokan rá­jöttek már az itt élő magyarok kö­zül, hogy nem is olyan rossz a kom­munista életforma .. . Olvastam Ká­dár úr ENSZ-ben elhangzott beszé­dét, melyből különösen nagy hatás­sal van ránk, amit most szó szerint idézek: »*A disszidensek többsége a hidegháború áldozata**... Igen, ez így van .. .*c­íme, a felvillantott életképek, érzések a kapitalista világból. Bizony vigasztalan összegezések az óévről, reménytelen előrejel­zések az új esztendőre. Szá­nakozva csuktam össze a leve­leket őrző mappát. Szinte látom azokat, akik írták, az ezreket, akik cipelik az erkölcsi és politi­kai csőd terheit. Esténkint a rá­dióhoz ülnek, keresik az ország­határokon, zúgó tengereken, a lármás városokon átröppenő tisz­ta, igaz, biztató hazai hangokat az éterben. Vajon merre sodorja majd őket a sors szele? Szenes Sándor SZILVESZTERRE ÚJÉVRE Hideg tálakra, különleges italokra, házi cukrászsüteményekre kedves vendégeink rendeléseit már most felveszik alábbi üzleteink: MÉZES MACKÓ (V., Kígyó u. 4­6.) Telefon: 186—594 BISTRO BAROSS MACKÓ (VIII., Rákóczi út 9.) (VIII., József krt. 45.) Telefon: 141—820 Telefon: 135—847 GRESHAM MACKÓ (V., Roosevelt tér 5.) Telefon: 185—455 BUDAPEST MACKÓ (VI. Nagymező u. 17). Telefon: 127—793 BUDAI MACKÓ (X., Széna tér 7.) Telefon: 355—162 ­ A KISZ központi bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta a középiskolás KISZ-szervezetek munkáját, s elfogadta az erről szóló irányelveket. Megkértük Várnai Ferenc elvtársat, a KISZ központi bizottságának titkárát, adjon tájékoztatást az irányel­vekről. — Mi tette szükségessé az irány­elvek kidolgozását, milyen segítsé­get nyújthat azok ismerete a szülőknek? — Az utóbbi években jelentősen növekedett a középiskolás diákok száma. Közismert az is, hogy az iskolareform eredményeképpen a középfokú oktatásban hajtjuk végre a leglényegesebb változta­tásokat. Mindez szükségessé teszi, hogy fokozottabban segítsük a középiskolás KISZ-szervezetek munkáját. Úgy véljük, helyes, ha az irányelveket nemcsak a pedagó­gusok, hanem a szülők is megis­merik. A 14—18. esztendő a fiata­lok életének olyan korszaka, amely a szülő számára nagyon sok gondot jelent, s ráadásul na­gyon kevés nevelési tanácsot kap. Ma már a középiskolás diá­kok 65 százaléka tagja a KISZ- nek. A szülők többsége tehát érde­kelt abban, hogy jól vagy rosszul dolgoznak-e a KISZ-szervezetek.­­ Hogyan értékelte a központi bizottság a középiskolások világné­zeti, erkölcsi magatartását, milyen feladatok várnak ezzel kapcsolat­ban a KISZ-re? — Az utóbbi esztendőkben lé­nyeges változás tapasztalható a fiatalok érdeklődési körében. Kérdéseik többségükben nem any­­nyira a múlt, inkább a jövő irán­ti érdeklődést tükrözik. Milyen lesz a kommunista társadalom, milyen új eredmények várhatók a tudományok, a technika fejlődé­sében? — nagyon gyakori kérdé­sek ezek. Persze választ kérnek még a múlt ideológiai maradvá­nyaival kapcsolatos, például val­lási és egyéb problémákra is. Vi­lágnézetük ebben a korban forr ki, szilárdul meg, s érthető, hogy sokan még a múlt és a jelen­ néze­teinek mezsgyéjén állnak. Már megszabadultak például a vallá­sos előítéletektől, már nem hisz­nek a régiben, de még nem elég­gé megalapozottak természettudo­mányos, társadalmi ismereteik,­­ ezért hatnak rájuk az idealista vi­lágnézet maradványai is. A KISZ- szervezetek fontos feladata, segí­teni dialektikus materialista vi­lágnézetük kialakításában, meg­szilárdításában. A fiatalok tanulmányi munká­ját, erkölcsi magatartását a pozi­tív vonások jellemzik. A felnőttek egy része azonban még mindig csak a negatív vonásokból ítéli meg a fiatalokat, s hajlamos az általá­nosításra is. Ha udvariatlan, ki­rívóan öltözködő fiatallal talál­koznak, ez már önmagában ele­gendő egyeseknek arra, hogy el­marasztaló ítéletet mondjanak az­­ egész tanuló ifjúságról. Pe­dig lehet, hogy ezek a kedvezőt­len jelek csak a felszínt mutatják. A fiatal ettől még lehet szorgal­mas tanuló, szívesen végezhet társadalmi munkát és helyes po­litikai nézeteket is vallhat. Mi­közben küzdünk a fiatalok hely-’ télen viselkedése ellen, egész ma­gatartásuk, nézeteik, munkájuk alapján kell megítélnünk őket. S akkor látni fogjuk, hogy középis­kolás tanulóink magatartásában mindjobban kibontakoznak a szo­cialista erkölcs nemes vonásai. Ezt tettekkel is kifejezésre juttat­ják. Az elmúlt négy esztendőben 51 000 középiskolás diák vett részt építőtáborokban. S nem elgon­dolkodtató-e, hogy 1960-ban, a nyári szünidőben 80 ezer diák vállalt munkát az üzemekben, a mezőgazdaságban. Pedig néhány esztendővel ezelőtt még joggal pa­naszkodtunk, hogy a diákok vi­­szolyognak a fizikai munkától. Persze, még jó néhány negatív vonással is találkozunk a közép­­iskolás diákok körében. Szavaikat nem követik mindig a tettek. Egy részükből hiányzik az állhatatos­ság az olyan feladatokban, ame­lyek mindennapos helytállást kí­vánnak. Szívesen vesznek részt például a munkaoktatásban, de amikor arra kerül a sor hogy élet­pályaként válasszák a fizikai munkát az üzemben, de különö­sen a mezőgazdaságban, akkor so­kan már idegenkednek tőle. Gondot okoz a fiatalok nevelé­sében az otthoni kényeztetés is. Rendszerint ebből fakad az in­dokolatlan követelőzés. Az elké­nyeztetett, a „terülj asztalkám” varázsszóra mindent megkapó fia­tal aligha becsüli meg igazán azt, amit a szüleitől, a társadalomtól kap. Hiányzik belőle a felelősség­­érzet is, és visszariad, ha nehezebb feladatokat kell megoldani. Hogyan nyerhetjük meg az ilyen fiatalokat? Pusztán szavak­kal a legkevésbé. Inkább azzal, hogy izgalmas, érdekes megbíza­tásokat adunk nekik. Közismert, hogy a fiatalok ebben a korban na­gyon vonzódnak a romantikus, ér­dekes feladatokhoz. De a ma ro­mantikája nem a különleges, a tilos dolgokban rejlik, hanem az új, a legemberibb társadalom építésé­nek mindennapos feladataiban. — Mely feladatot tartják a leg­fontosabbnak az irányelvek a kö­zépiskolai KISZ-szervezetek mun­kájában? — Legfontosabb tevékenységük az iskolai tanulmányi munka se­gítése, s ez egyben a legfőbb politikai feladatuk is. Vannak már iskolák, ahol a KISZ jelszava: „A tanulást az első helyre!" — már élő valósággá vált De többségük­re még nem ez a jellemző. Egy­szerűen nem tartják politikai fel­adatnak a tanulmányi munkát. Pedig először a saját házuk tá­ján kell rendet teremteni, szá­mon kérni minden KISZ-tagtól a rendszeres kötelességteljesítést. Ha ezt megteszik, másoknál is hatá­rozottan léphetnek fel a lustaság, a hanyagság ellen. S ez a törek­vésük a legszorosabban egybeesik a szülők igyekezetével is. Új feladatot jelent a KISZ-szer­­vezetek számára a gyakorlati ok­tatás bevezetése. Segíthetnek a munkabrigádok szervezésében, a műhely rendbentartásában, de ezegfőként arra kell ügyelniük, hogy az élettel való kapcsolat erősítése ne csupán a hét egy napjára legyen kötelező, hanem mindennap. A KISZ-szervezetek színes, gazdag, eleven tevékenysé­ge, száz és száz szállal kötheti össze a fiatalok életét a mai va­lósággal, társadalmunk életével. — Hogyan lehet erősíteni a kö­­zépiskolás KISZ-szervezeteket, szí­nesebbé, gazdagabbá tenni tevé­kenységüket? — A középiskolás KISZ-szerve­­zetekben sokat vitáztak és vitáz­nak még ma is a szövetség jel­legéről. Volt olyan nézet, hogy a KISZ-ben csak a politikailag és erkölcsileg legfejlettebb diákok­­nak van helyük. Ez az elzárkózás, ez a maximalizmus sokáig vissza­tartotta a diákok tömegeit a be­lépéstől. Az elmúlt másfél esz­tendő alatt azonban feloldódott az elzárkózás, s a szervezetek ma már felölelik a tanulóifjúság nagy többségét. Még ma is előfordul azonban, hogy a felvételnél túl szigorú követelményeket támasz­tanak. A KISZ csak akkor mond­hatja el magáról, hogy valóban kommunista jellegű szervezet, ha munkáját a párt ideológiája, po­litikája vezérli, de ezzel együtt arra is képes, hogy a fiatalok mind nagyobb tömegére, egészére kiterjessze befolyását. Az elzárkózás, a befelé fordulás megszüntetésénél nem kisebb gond, hogy száműzzük az unal­mat, a szürkeséget, a „munkanél­küliséget” a szervezetek életéből. Ma még nem tudnak minden fia­talnak megbízást adni. A fiatalok foglalkoztatásának legjobb eszköze az Ifjúság a szocializmusért próba. Ez lehetőséget ad nemcsak a KISZ-tagok, hanem a tanulók többségének szervezett, rendszeres foglalkoztatására. — Hogyan segítik a középiskolás KISZ-szervezeteket a pedagógusok,­­ milyen támogatást nyújthatnak nekik a szülők? — Az utóbbi időben nagyon sok pedagógus kért részt a KISZ-szer­­vezeteket segítő munkából. S ez nagyon örvendetes dolog. De a se­gítség csak akkor lesz igazán ha­tékony, ha a jó szándék, a segíteni akarás a mozgalmi munka isme­retével párosul. Az a jó, ha a pe­dagógus közvetlenebb, barátibb légkört alakít ki a KISZ-ben, bát­ran épít a fiatalok öntevékenysé­gére, önállóságára, s nem köti gúzsba kezdeményezésüket paran­csolgatással vagy agyontámogatás­­sal. Az ifjúsági szervezet a szülők iránti tiszteletre, megbecsülésre, a kötelességek példás teljesítésére neveli a diákokat. A KISZ és a szülők céljai tehát azonosak. De hogy eredményesebb legyen ez a munka, közeledjenek bizalommal az ifjúsági szervezethez. Ismerjék meg munkáját, érezzenek felelős­séget ne csak a saját gyermekei­kért, hanem azok barátaiért is, hi­szen ezzel saját gyermekük neve­lését is segítik. A KISZ munkája is színesebb, változatosabb lesz, ha a felnőttek tapasztalatait is hasz­nosítjuk ott. Várnai Ferenc elvtárs befejezé­sül hangsúlyozta, hogy az irány­elvekben vázolt feladatok végre­hajtása — a pedagógusok és a szü­lők hathatós segítségével — jelen­tősen hozzájárul majd a KISZ- szervezetek megerősödéséhez, a középiskolás fiatalok politikai, vi­lágnézeti, erkölcsi fejlődéséhez. A KISZ az egész középiskolás tanulóifjúság nevelésének segítője Várnai Ferenc nyilatkozata a KISZ központi bizottságának irányelveiről

Next