Népszabadság, 1962. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!* Itt oldal - Ara 80 fillér 1962. január 14. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 11. szám ADZSOJ GHOS India dolgozóit, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalmat súlyos veszteség érte. Szombaton Delhiben, 53 éves korában elhunyt Adzsoj Ghos elvtárs, az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának főtitkára, az indiai munkásosztály hű fia. Ghos elvtárs hosszabb ideje szívbetegségben szenvedett. Megrendítő és fájdalmas a hír: 53 éves korában, szívroham következtében, meghalt Adzsoj Ghos elvtárs, az Indiai Kommunista Párt főtitkára. Sok ezer kilométerre tőlünk dőlt ki a a harcosok sorából ez a kiváló forradalmár, a magyar kommunisták, a szocializmus magyar hívei mégis személyes nagy veszteségnek érzik az indiai munkásmozgalom nagy fiának halálát. Ghos elvtárs elhunytával az Indiai Köztársaság, a világ második legnépesebb országának politikai élete jelentős személyiséggel lett szegényebb. Neve elválaszthatatlanul összeforrt a független India munkásosztályának és népének világpolitikai jelentőségű antiimperialista harcával, összeforrt azzal az emberfeletti küzdelemmel, amelyet India sok százmilliós tömegei a súlyos gyarmati örökség felszámolásáért, a felemelkedésért folytatnak. Több mint egy évtizede a párt felelős főtitkári posztján állott, erejét és ritka tudását, szívének minden dobbanását ennek az ügynek szentelte. Nem utolsósorban az ő személyes érdeme is, hogy az Indiai Kommunista Párt ereje és befolyása évről évre növekedett, s a sajátosan bonyolult indiai viszonyok között is következetes, marxista-leninista politikát folytatott. Mint annyi más kommunista vezetőé, Adzsoj Ghos elvtárs életpályája is szorosan egybefonódott az indiai munkásmozgalom történetével. 1909-ben született Kanpurban, amely akkoriban India egyik ipari központja volt. Bár apja orvos volt és a fiatal Ghos is értelmiségi pályára indult — az allahabadi egyetem fizika-matematika fakultásán tanult —, már diákkorában bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. 1929- et írtak, amikor első ízben letartóztatták a brit hatóságok, koholt vádat emeltek ellene és több más szakszervezeti vezető ellen. Csaknem tíz esztendőt töltött börtöncellákban Ghos elvtárs, további nyolcat pedig az illegalitás megpróbáltatásai és veszélyei között, amikor az angol imperializmus helytartói nemcsak mint kommunistát, hanem mint India függetlenségének egyik élharcosát is üldözték. Ghos elvtárs egyik megalapítója volt az Indiai Kommunista Pártnak, amely alighogy megszületett, — 1933-ban — máris föld alá kényszerült és csak 1942- ben vált ismét legális politikai párttá. 1934-től kezdve tagja volt a párt központi bizottságának, 1936-tól pedig a politikai bizottságnak. Az üldöztetés, a megfeszített felvilágosító és szervezőmunka hamar kikezdte a fáradhatatlan forradalmár szívét. 1943-tól 1948-ig kénytelen volt átmenetileg visszavonulni az aktív politikai munkától, de mihelyt egészsége megengedte, újra ott volt az első sorokban.1 1951-ben a párt főtitkárává választották és ezen a poszton dolgozott haláláig. Cikkeivel és tanulmányaival, a párt New Age című elméleti folyóiratának élén végzett szerkesztői munkájával jelentősen hozzájárult az indai nemzeti felszabadító harc politikájának és elméleti problémáinak tisztázásához. Ezek a kemény küzdelmekben szerzett tapasztalatok értékes tanulságokkal szolgálnak más népek nemzeti függetlenségi mozgalmának. De mindennél ékesebben szól I- narc Ghos elvtárs nagy forradalmi munkájáról azok az eredmények, amelyeket indiai testvérpártunk az utóbbi években kivívott. Az, hogy a legutóbbi, 1957. évi választásokon a párt körülbelül 12 millió szavazatot kapott és a legjelentősebb ellenzéki párt az indiai parlamentben; az,, hogy India egyik államában, Keáralában, egy ideig kommunisták által vezetett kormány működött, amelynek eredményes politikáját éppen az indiai burzsoázia elleni akciói igazolták; az, hogy támogatva Nehru miniszterelnök kül-politikájának pozitív, a feszültség enyhítésére és a leszerelésre irányuló vonásait, a kommunisták ugyanakkor bírálják a dolgozók érdekeit sértő belpolitikáját és harcukkal ,előmozdítják India gazdasági és társadalmi haladását, az indiai párt tevékenységének mindezek az eredményei, a párt határozott és bölcs politikai vonala, Adzsoj Ghos elvtárs vezető munkájától elválaszthatatlan. Nem véletlen, hogy Adzsoj Ghos elvtársat szerették, becsülték a dolgozó emberek milliói Indiában és határain túl is, a többi ázsiai országban. Úgy ismerték, mint végtelenül szerény, egyszerű embert, aki az előforduló vitákban hallatlan türelemmel és nagy meggyőző erővel magyarázta a párt álláspontját. Nagyszerű példája meggyőző, világos és nyílt okfejtésének az az elemzés is, amelyet a magyarországi ellenforradalomról 1956 novemberének elején a párt lapjában közzétett. Milliók gyászolják ma Adzsoj Ghos elvtársat, Indiában, Ázsiában, az egész világon. Mély megrendüléssel fogadjuk halálának hírét, mi is, osztozva indiai testvérpártunk, az egész nemzetközi munkásmozgalom nagy gyászában. Az NDK külügyminisztériumának szóvivője a NATO újabb nyugat-berlini provokációjáról Berlin, január 13. (ADN) A napokban közölték, hogy a Párizsban ülésező „atlanti konvent” kilencven tagja és az Európa Tanács 70 képviselője provokációs látogatást tesz Nyugat- Berlinben. A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője a hírrel kapcsolatban a többi közt kijelentette: „Leplezetlen agressziós cselekedetnek kell tekintenünk az imperialista háborús paktum, a NATO minden olyan kísérletét, hogy beavatkozzék a nyugat-berlini kérdésbe. Az Atlanti Szövetségben vezető politikai, illetve katonai tisztséget töltenek be olyan nyugatnémet revansisták, mint Strauss ésSchröder, továbbá volt hitlerista tábornokok, mint Heusinger és Speidel. A varsói szerződés tagállamai az NDK-hatóságok által 1961. augusztus 13-án végrehajtott rendelkezésekkel megelőzték a tervezett agressziót. Ha most bizonyos NATO-körök mesterkedései fokozzák a nyugat-berlini provokátorok bajkeverését, úgy ezeknek a provokációknak szervezői magukra vessenek cselekedeteik minden következményéért.” A MAI SZÁM TARTALMÁBÓL: Adzsoj Ghos: Goa felszabadítása Lépést tart-e a divattal a konfekció? Csendes Károly: Hogy az ideálok tisztán ragyogjanak Az élet igazságával, a művészet erejével Az isten háta mögött Oláh Gábor: Vass Mihály jó napja Klausgasse 25 Munkatársunk bécsi riportsorozata Soha többé! Beszélgetés Nagybaczoni Nagy Vilmossal Az a kötelességünk, hogy megteremtsük az összes dolgozók, minden demokrata egységét Jacques Duclos nyilatkozata a Népszabadságnak a francia helyzetről Párizs. január 13. Jacques Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára nyilatkozatot adott a Népszabadságnak a jelenlegi franciaországi helyzetről. Duclos elvtárs nyilatkozata így hangzik: — Az 1962. év kezdetére Franciaországban két tény nyomja rá bélyegét: 1. a decazeville-i bányászok sztrájkja; 2. az OAS fasiszta merényleteinek megszaporodása, amely merényleteket az algériai háború táplál és a De Gaullerendszer elnéző magatartása bátorít. A 25 napja a tárnák mélyén tartózkodó decazeville-i bányászok sztrájkja veszélyezteti a kormány európai politikáját. De rávilágít ennek az európai politikának a nemzet érdekeit sértő következményeire az a nehézkes vita is, amely Brüsszelben folyik, és amelynek során az Európai Közös Piachoz tartozó országok, de különösen Franciaország és a bonni Németország kerültek szembe egymással a mezőgazdasági közös piac tervének kidolgozása során. Mindezekhez a problémákhoz csatlakoznak a több mint hét év óta tartó algériai háború okozta nehézségek, amelyek hozzájárulnak a fasiszta zavarkeltés kibontakozásához. Kétségtelen, hogy az algériai nép hősi küzdelmének és a tömegek akciójának eredményeképpen, a De Gaulle-rendszer ma már kénytelen az önrendelkezési jogról beszélni, és kénytelen volt feladni bizonyos eredeti álláspontjait. De fenntartja azokat a gyarmatosító jellegű követeléseit, amelyek mind ez ideig megakadályozták az őszinte tárgyalásokat az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával, holott az algériai háborút, amelynek folytatása súlyos veszélyeket rejt magában a francia nép számára, csakis e tárgyalások eredményeképpen lehetne megszüntetni. A De Gaulle-rendszer, amely az 1958 májusi fasiszta államcsínyből született meg, saját eredetének foglya. Ahelyett, hogy harcolna az OAS és vezetői ellen, engedékeny magatartást tanúsít irányukban, amely gyakran a cinkosság formáját ölti. A plasztikbombás merénylőket és egyéb fasisztákat a De Gaullerendszer bíróságai még tettenérés esetén is felmentik, vagy ha büntetéssel sújtják is, felfüggesztik az ítélet végrehajtását. Ezzel szemben a rendszer súlyos csapásokat mér a demokratikus erőkre, megtiltja, hogy gyűléseket tartsanak és tüntessenek az OAS ellen és az algériai békéért. A december 6-i és december 19-i antifasiszta tüntetések azonban magasabb színvonalra emelték a tömegek akcióját, meggyorsították az antifasiszta egység gondolatának és gyakorlatainak előrehaladását. A január 6-i tüntetés, melynek során Párizs népe a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának székházára leadott géppisztolysortűz ellen tiltakozott, bebizonyította, hogy a kommunisták játsszák a döntő szerepet az antifasiszta küzdelemben. Ilyen körülmények között mind több köztársasági és demokratikus érzelmű francia ismeri fel az összes antifasiszta erők egyesülésének szükségességét, és a kibontakozóban levő egységáramlat mind nehezebbé teszi a szocialista párt vezetőinek makacs kommunistaellenes mesterkedéseit. Ezért jelentette ki ünnepélyesen a Francia Kommunista Párt: „A jelenlegi időpontban minden megosztást célzó törekvést, minden alantas mesterkedést, a reakcióval való egyezkedés bármiféle keresését fel kell számolni. A jelenlegi időpontban az a kötelességünk, hogy megteremtsük az összes dolgozók, az összes demokraták egységét — tekintet nélkül azokra a nézeteltérésekre, amelyek más kérdésekben választják el őket — a fasizmussal szemben" — hangzik Ducás elvtárs nyilatkozata. Indiai jegyzék Portugáliához újdelhi, január 13. (Reuter) Az indiai kormány az Egyesült Arab Köztársaság lisszaboni nagykövetségének közvetítésével pénteken jegyzéket intézett a portugál kormányhoz — közölte az indiai külügyminisztérium szóvivője. A jegyzékben India felhívja a portugál kormányt, hogy tegyen lépéseket a Goa volt portugál gyarmaton letartóztatott portugál állampolgárok hazatelepítésére, s egyben felkéri a lisszaboni kormányt, hogy a portugál területeken internált indiai állampolgárokat bocsássa szabadon. Az indiai külügyminisztérium e kezdeményezésről tájékoztatta az Egyesült Államok és Anglia képviselőit is. Harmincötezer lakás a kazahsztáni szűzföldeken Celinográdban szombaton véget ért a szűzföldek körzetének építési problémáival foglalkozó tanácskozás. Az építésügyi szakértők megtárgyalták a kazahsztáni szűzföldeken levő gazdaságok tervezésének és felszerelésének problémáit, a falusi építkezések iparosításának és az ehhez szükséges műszaki és anyagi bázisok kifejlesztésének kérdéseit. A szűzföldek körzetében még ebben az évben 35 000-nél több lakást, sok kulturális intézményt, valamint gazdasági épületeket építenek. A tanácskozáson elmondották,hogy e program teljesítéséhez a falusi építkezések ipari módszereit kell alkalmazni. A tanácskozáson elfogadott javaslatok között szerepel az is, hogy a falusi állami gazdaságok településeinek városi típusúaknak kell lenniük. E településeken belül éles határvonalat kell vonni a termelési és a lakások elhelyezésére szolgáló övezetek között. Olyan lakóházakat kell tervezni, amelyek vasbeton-vázzal készülnek, az építkezésekhez különben lehetőleg helyi építőanyagokat kell felhasználni. (TASZSZ)