Népszabadság, 1962. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
S/MMIP HI"*'1*1. Húsz éve jelent mg az illegális Szabad Nép első szám I. *Tfoly»»l. dia. Badtpolt, 1942. Ilw t. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK Húsz évvel ezelőtt. 1942 februárjában került ki a póri sfl budafoki kis sokszorosító üzeméből a Szabad Nép £/ Ly első száma. Mai szemmel nézve kezdetleges sajtótermék volt ez. Nem is csoda — előállítása hallatlan nehézségekbe ütközött. A szovjetellenes háború javában folyt, a fasiszta seregek kezdeti sikereket értek el, és ez akkor egyet jelentett a belső demokratikus erők, elsősorban a kommunisták kegyetlen üldözésével. A pártnak akkor már évek óta nem volt itthon előállított újságja. Hiányzott ennek következtében a korábbi években gondosan kiépített szerkesztő gárda, nyomdai és terjesztőapparátus is. Mégsem lehetett a pártlap megjelenését halasztani. Kellett egy hang, amely megmondja az igazságot a magyar népnek, és cselekvésre szólítja fel a haza megmentésére. Ez fontosabb volt a komor időkben, mint bármikor. Horthyék újságai, rádióadói, filmjei és szószékei töményen zúdították a háborút dicsőítő hazugságáradatot a magyar népre, ősi magyar virtusról, hősiességről, biztos győzelemről és jövendő nagyságról prédikáltak ezek a hitvány hazaárulók. Ha ebben a helyzetben senki nem mondta volna meg itthon az igazat, még sokkal nagyobb kárt tehettek volna ezek az elemek a lelkekben. Csak ennek tudatában lehet kellőképpen méltányolni azt a felvilágosító és mozgósító szerepet, amelyet a titokban megjelent és terjesztett Szabad Nép a szakadék felé vonszolt Magyarországon 1942-ben betöltött. Ez a kezdetleges eszközökkel előállított lap — és a párt rádiója, a Kossuth-adó — figyelmeztette szüntelenül a magyarságot, vessen véget a haszontalan vérfürdőnek, álljon ellen végre Hitlernek, aki végzetes bukás felé taszítja. Felszólított mindenkit, világnézetre való tekintet nélkül, egyesítse erőit az azonnali különbéke megkötésére, a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtésére. Harcra hívott mindazok ellen, akik a háborút folytatni akarják és ezzel hazánk puszta létét is veszélyeztetik. A Horthy-fasiszták megrettentek ettől a hangtól. Az 5. szám után nyomára jöttek a Szabad Nép szerkesztői, nyomdászai és terjesztőapparátusa jelentős részének. Börtönbe, internáló táborba zárták, kivégezték a béke e bátor szószólóit. A hóhérok szarmai közé került Rózsa Ferenc elvtárs, az illegális Szabad Nép első szerkesztője is. Az Andrássy-laktanya kínzókamráiban embertelenül meggyötörték, s amikor így sem tudták áruló szóra bírni, 1942. június 13-án kioltották nemes életét. Egy időre meg tudták akadályozni a Szabad Nép rendszeres megjelenését. Mégis, azok az eszmék, amelyeket a párt lapján keresztül már annak első számától kezdve elhintett, hatottak tovább a magyar társadalomban. A háború szenvedései és nélkülözései következtében mind többen tagadták meg az engedelmességet a hazaárulóként lelepleződött kormánynak, és csatlakoztak az ellenállók táborához. A párt, a Szabad Nép békére, függetlenségi szabadságharcra hívó szava nyomán fogtak fegyvert a magyar nép legjobbjai a fasizmus ellen, és segítettek a szovjet hadseregnek a fasiszta fenevad megfojtásában. Az évfordulón kegyelettel emlékezünk elődünkről, az illegális kommunista párt központi lapjáról, a Szabad Népről. A párt lapja a fasiszta háborít ellen Az Európa, s benne Magyarország katasztrófáját jelentő történelmi korban szólalt meg az illegális Szabad Nép, hogy megmutassa a nyers és való igazságot, leleplezze a világra szabadított gyilkosokat, a fasiszta demagógiát, s felrázza a nemzet becsületes, hazaszerető erőit a nemzet megmentésére, az engesztelhetetlen harcra, a gyűlölt német militarizmus ellen. Ezeknek az esztendőknek emlékére, a vértanúk tiszteletére idézünk néhány szemelvényt az akkori illegális Szabad Nép példányaiból. Ez a háború nem a mi háborúnk. A németek háborúja. Katasztrófába sodornak bennünket, elvérzik a nemzet, s elveszti függetlenségét. Erről ír ezekben az időkben az illegális Szabad Nép. „Egy magyar katonát se Hitlernek!” — adja ki a jelszót. Abba kell hagyni a háborút! „Magyarország nem a haynauk, hanem a szabadsághősök országa. Nem tűrhetjük, hogy a hitlerizmu kiszolgálásával a szabadságukat védő európai nemzetek hóhéraivá váljunk. Abba kell hagyni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival! Ki kell lépni a háromhatalmi szövetségből. Ez a szövetség Magyarország életét, vérét és nemzeti becsületét veszi el. Olyan kormányt az ország élére, amely szembeszáll a német elnyomókkal é® megvalósítja ezeket a követeléseket. Egyesítsük a nemzet erejét az ország ellenségei és árulói ellen! össze kell fogni minden magyarnak, hogy megszabaduljunk a német hódítóktól, hogy lerázzuk a nemzet testéről az áruló labancokat, a nyilasokat, imrédyket, bárdossykat. Félre kell tenni mindent, ami megoszthat bennünket. Németország gazdasági és katonai összeomlás előtt áll. Utolsó csepp vérünket akarja a hitlerizmus kiszívni, hogy meghosszabbítsa gyilkos életét. Rövidítsük meg Magyarország háborús szenvedését! Verjük vissza a német követeléseket! Emeljük fel szavunkat és harcoljunk egységesen a magyar szabadságkövetelésekért. Azonnali békét Magyarországnak! Ki a háromhatalmi szövetségből! Egy magyar katonát se Hitlernek! Független, szabad, demokratikus Magyarországot!” A magyar népnek is van beleszólása 1942 tavaszán a megvert német fasiszta hadsereg állandó visszavonulásban volt, a hadijelentések az arcvonalak „stratégiai” kiegyenesítéséről adtak nap mint nap számot, s ezzel takargatták a Vörös Hadsereg elől futó német imperialista, fasiszta hadsereg szégyenét. Hitler ekkor adta ki „vigasztalásul” a jelszót: a tavaszi offenzíva minden ellenállást „elsöpör”. Európában ekkor már mind erősebben lángoltak fel a népek felszabadító harcai. A jugoszláv, a csehszlovák, a norvég partizánok, a francia maguik, a dán és a lengyel hazafiak ellenállása, szakadatlanul tépte, gyengítette a német, fasiszta militarizmust. Magyarországon is erősödtek azoknak sorai — nagy része volt ebben a Szabad Népnek —, akik meg akarták menteni a katasztrófától a nemzetet. A „villámháború” átmeneti és kezdeti sikereitől megvesztegedett és elbizakodott hitleri hadigépezetet súlyos vereség érte Moszkva alatt, egy lépésnyit sem jutott előbbre Leningrádnál. Ekkor jött Budapestre Ribbentrop, majd utána Ciano. Mindketten katonát, kenyeret és nyersanyagot követeltek a „tavaszi offenzíva” sikere érdekében. Ekkor írta a Szabad Nép: „Kétfelől is rángatják le a bőrt a magyar népről, kétfelé is viszik katonának fiainkat, idegen érdekekért. A "tavaszi offenzíva" jelenleg központi politikai jelszava Hitlernek. Akkor indítja el, ha sikerül a leigázott és "szövetséges" nemzetekből a szükséges mennyiségű ágyútölteléket és felszerelést kipréselnie. Ezen fáradoztak a tengely-államférfiak Magyarországon is. De hogy fáradozásuk sikerrel jár-e, abba a magyar népnek is beleszólása van. A magyar uralkodó osztályon belüli ellentétek, a magyar nép növekvő háborús szenvedése és nyomora kedvező talajt teremtenek arra, hogy nagy nemzeti összefogásban egyesüljön mindenki, aki a háborús szenvedések végét akarja. Németország már elvesztette a háborút. Minden Németországnak küldött katona, minden kiló liszt elősegíti Hitler "tavaszi offenzíváját" és meghosszabbítja a háborút. Üzemről üzemre, városról városra, tanyáról tanyára járjon jelszavunk. Egy magyar katomt se Hitlernek!” Nemzeti kormá ny él 1942 tavaszán új kormány alakult Magyarországon. Bárdossy ment, helyébe Kállay jött. Az új miniszterelnök, éppúgy, mint elődje, pozícióját az öngyilkospolitikával, Hitler kiszolgálásával akarta megerősíteni. Ez a politika az egész országot kiszolgáltatta Hitlernek és a pusztulásnak. Ekkor írta a Szabad Nép: „Kállay kinevezésével a magyar nemzet felszabadító harca új állomásra érkezett. A Nemzeti Harci Front követelése ma már a nemzeti kormány, amely az ország összes rétegeire és népeire támaszkodik, és így a nemzet egyetemének érdekét képviseli. A nemzeti kormány feladata az, hogy a nemzet jelenlegi, sorsdöntő követeléseit végrehajtsa. 1. Szüntesse be katonáinknak idegenbe küldését. 2. Magyarország kapcsolódjék ki a háborúból — lépjen ki a háromhatalmi szövetségből. 4. Kezdje meg a feudális maradványok felszámolását és Magyarország demokratikus átépítését.” Egy másik helyen kereken kimondja, hogy a magyar népet nem az érdekli, milyen minisztereket kivel cserélnek ki, hanem, hogy a kormány szakít-e Hitlerékkel, ad-a békét, kenyeret, demokratikus jogokat a nemzetnek. „Az a kormány — jelenti ki egyik cikkében —, amely hazulról eltávolítja saját hadseregünket akkor, amikor az ellenség az országban van, az hazaáruló. Olyan kormány kell, az egész nemzetnek kormánya, amely a magyar nemzet érdekeit képviseli.” így terjedt a párt szava Amikor ez a kép készült róla, Siklósi Magda 18 éves kislány volt. 1941- et írtak ,akkor, s a Vasas Székház alagsorárban egy pártnap után megállt mellette Sarlós Feri. Csendesen, komolyan megkérdezte tőle: — Mondd, Magdikám, vállalnál egy megbízatást? De ha nem sikerül, börtön jár érte! A lánynak megdobbant a szíve. — Igen — válaszolta, s kicsit büszkén arra gondolt, most már megbíznak benne a vasasok, akik eddig Újpesten, az ifiknél, a tornászoknál nevelték. A vidám túrákon, a megyeri telepen, a székházi estéken is mindig figyelmeztették őt jövendő kötelességeire, így hát eljött az idő a cselekvésre. — Sosem felejtem azt a decemberi napot — meséli Siklósi Magda. — Az Ilkovics előtt négyen találkoztunk. Két fiú és két lány. Este tíz óra felé járt. Feri átadott mindegyikünknek egy-egy vékony spárgával összekötött papírcsomagot. Aztán elváltunk. Én Hekivel, Feri menyasszonyával mentem. A mai Mikszáth tér környékét teleragasztottuk kis röpcédulákkal. Éjfélkor újra ott voltunk az Ilkovics előtt. Boldog volt. S másnap reggel emberek ezrei olvasták a falakon: „Békét!” „Egy katonát se Hitlernek!”, „Ki a háromhatalmi szövetségből!" Ez volt az első útja, így kezdte terjeszteni a párt szavát. És ez még jó néhányszor megismétlődött. A béke jelszavával sok angyalfödi gyár deszkapalánkját krétázta tele. Talán szerencséje volt, egyszer sem vesztett rajta. Az „m. kir.” rendőrséggel csak negyvenkettőben, a március 15-i tüntetésnél ismerkedett meg. Akkor már férjnél volt. A Petőfi-szobortól jövet nem tudták kikerülni a lovasrendőr-sorfalat. Akkor még bizonyíték hiányában elengedték őket. De hogyan is szereztek volna valamiről tudomást, hiszen még Magda is csak sejtette, hogy a férje illegális munkában vesz részt. — Csak később tudtam meg, hogy mi is az. Behívták munkaszolgálatosnak. Mielőtt elbúcsúztunk volna, azt mondta: „Arra kértem a pártot, te folytasd az én munkámat. A Szabad Népet fogod terjeszteni.” Aztán elment és soha nem láttam viszont. Tíz hétig éltünk együtt. Ezután Magda mindig találkozott egy nagy aktatáskát cipelő férfival, aki „udvarlási szándékkal” közeledett hozzá, s akitől egy kevésbé forgalmas helyen átvette a csomagot. Otthon először a lap minden betűjét átolvasta, emlékezetébe véste a cikkeit, majd szétrakta és összecsomagolta az újságokat, s elindult velük. — Ezt mindig egyedül csináltam. Izgalmas dolog volt. Akkor csak papirspárgát lehetett kapni, s bizony minden pillanatban tartani lehetett attól, hogy széthull a féltett köteg. A legtöbbször gyalog mentem. Ritkán, ha meszszire kellett jutnom, a villamoson az ölemben szorongattam a csomagot. Soha senki sem késett a találkozókról. Rendszerint munkások várták Magdát. S ha kimondták a városnevet, a jelszót, vihették tovább a gyárba, az angyalföldi és az újpesti munkáslakásokba a lapokat. 1942. június 25-én egy váratlan házkutatásnál Siklósi Magda lebukott. Az ágyneműbe varrva megtalálták a Szabad Nép egyes példányait. Nyolc hónapot kapott. Aztán deportálták, és három év múlva, pontosan azon a napon, amikor letartóztatták, hazaindult a theresienstadti táborból. — Amíg élek, egyet mindig sajnálni fogok — mondja emlékezve az akkori időkre. — Amikor a szovjet csapatok felszabadították a lágert, semmiről sem tudtam. Tífuszos voltam, önkívületi állapotban feküdtem. Hazaért és első útja a párthoz, a vasasokhoz vezetett. Azóta sem hagyta el egyiket sem. A vasasszázadban munkásőr, munkahelyén, a Pest megyei Moziüzemi Vállalatnál párttitkár és osztályvezető. Guttray Józsefné a neve és két gyermek anyja. Olyan egyszerű, kedves maradt, mint akkoriban volt. Amint emlékezik, szép, barna szemei most is ugyanolyan fénnyel sugároznak, mint amikor a fénykép készült a Vasas Székház alagsorában. Hitét az emberekben, a szocializmus győzelmében nem törte meg semmi. Az a detektív sem, aki még a börtönben egyszer kedveskedve szólt hozzá, látva, hogy az égen a vándorló felhőket nézi. „Jó volna odakint lenni, ugye?” — mondta nekem szokatlanul meleg hangon. Ránéztem, s mert őszinte érdeklődést láttam rajta, azt válaszoltam: „Jó bizony.” S akkor eltorzultak a vonásai. „Te szemét!” — vágta az arcomba. De ez a múlt, minden kegyetlensége ellenére, mégis szép korszaka volt az életének. Mert — ha mégoly kicsit is — tett valamit, hogy más legyen az élet Magyarországon. Kislánya tizenkettedik évébe ér, most már lassan-lassan mesél neki a múltról. Úgy gondolja, talán megérti őt a kicsi, amikor azt mondja: még egyszer és mindig megtenné ugyanazt, mint akkor. Csákvári János A Szabad Nép mozgási lét ereje 1944 decemberében a Szabad Nép meghirdeti a fegyveres harcot. „A nemzeti ellenállást — írja vezércikkében — aktív, fegyveres, felszabadító harccá fokozni, ez ma a párt, a munkásosztály s a magyar nép legfőbb feladata. Ezt követeli ma tőlünk a nemzeti becsület.” A felszólítás, a lelkesítés nem volt hiábavaló. A lap hírei a „fegyveres harcról" számtalan példáját adják a német hadigépezet elleni hősi küzdelemnek. A Gömbös-szobor felrobbantása, német gépkocsik elleni merényletek, sínrobbantások, nyilasházak elleni kézigránátos támadások, a nyilas nagygyűlés felrobbantása a Városi Színházban és számtalan más, ehhez hasonló hírek. Tanulságos a hírek végén az ismétlődő felszólítás: „Kézigránáthoz és pisztolyhoz ma mindenki hozzájuthat! Célpont minden utcasarkon akad! Fel a fegyveres partizánharcra a német katonák, járművek, nyilasok ellen!" Bizonyítják a Szabad Nép hatását, mozgósító erejét azok a levelek is, amelyeket munkáslevelezők írtak az illegális Szabad Népnek, s amelyben hírt adnak a német fasiszta militarizmus ellen vívott földalatti harcról. Nagyon sok példát lehetne még felsorolni, idézetet kiragadni a régi számokból. De a néhány is ízelítőt ad abból a hősi harcból, amelyet az illegális Szabad Nép vívott az embertelen fasizmus ellen, a nemzet, a nép megmentéséért és boldogabb jövendőjéért. Sorait, amelyek a kommunisták önzetlen és igaz harcát bizonyítja, csak tisztelettel —, a hősöknek és igaz embereknek kijáró tisztelettel olvashatjuk ma is. Tanulságos olvasmány s az imperialista, nyugatnémet militarizmus feléledésének idején időszerű olvasmány. K. L.