Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

1962. március 28. szerda NÉPSZABADSÁG ­ / (szo. am/ íz); visszataszító, amikor jól kereső emberek perre viszik egyedül­álló édesanyjukat, mert az eset­leg 200 forintot kér tőlük ha­vonta, s magas fizetésű fiaik vagy lányaik viszont csak 50 forint „szülőtartási díjat” akar­nak adni. Ha egyáltalán még ennyire is van bennük készség. Gyakori azonban, hogy még en­nek az 50 forintnak az elenge­déséért is pereskednek. Talál­koztam már olyannal, aki 2000 forintos fizetéséből egy fillérrel sem volt hajlandó segíteni öz­vegy, magával tehetetlen édes­anyját S az már csak az édes­anya nemeslelkűségét bizonyít­ja — mint minden anyáét, ami­kor a gyermekéről van szó —, hogy inkább magába fojtja fáj­dalmát kínlódik, mégsem mond rosszat a fiára, a lányára. Ször­nyű a szülővel pereskedni! Azt hiszem azonban, vala­mennyin túl tesz lelketlenség­­ben az a két levélíró — férj és feleség —, akik szerkesztősé­günkhöz fordultak panasszal, hogy bárhová is mennek, nem tudják elintézni édesanyjuk el­megyógyintézetbe záratását, no­ha az idős asszony őket „nép­gazdaságikig is fontos munká­jukban gátolja­”. Sőt, fel voltak háborodva, hogy a Népköztársa­ság útja 28-as számú ház lakói — orvos és egyetemi tanár, tisztvi­selő és tanácstag, munkás és mű­vész — megakadályozták a 70 éves beteg asszony zárt intézet­be szállítását. A levélírók szerint „ez magánügy!” Utánajártam a levélírók „panaszának”, amely­­lyel már elárasztották a Leg­főbb Ügyészséget, a legkülönbö­zőbb szerveket, köztük a bírósá­got is. Kérésüket min­denütt elutasították. Tény, hogy az idős asszonyt egyszer már kezelték elmebetegséggel. Ám a törvényszéki orvosszakértők és még sok más szakorvos megálla­pítása szerint a 70 éves asszony­nak olyan a betegsége, amellyel még ezrek és ezrek élnek — és élhetnek — az országban család­juk körében. De tulajdonképpen nem is ezt az orvosi megálla­pítást akarom pro vagy kontra elemezni. Kiderült ugyanis, hogy az idős asszony ,kedves­ lánya és veje, vagyis a levélírók — a ház lakóinak tanúsága sze­rint — már többször megverték anyjukat, kizárták éjszakára, 5600 forintos jövedelmük mellett éheztették, gonoszkodtak vele, s kijelentették, hogy úgyis elmar­ják a lakásból. Amikor a nénit kikergették, egy házbeli mun­káscsalád fogadta be éjszakára három kisgyermeke mellé. Ez a lelketlenség felháborí­totta a nagy bérház minden la­kóját A lakók jól ismerik a csa­ládot — az idős nénit is — im­már másfél évtizede. Csendes, magába zárkózott, aki csak ak­kor vidul fel, ha a ház gyerme­keivel játszhat. A szülő élete sokszor lemon­dás, áldozatvállalás gyerme­keiért. Mégis minden jó érzésű anya, apa vállalja a nehezét, mindent megtesz gyermekeiért Erkölcsi törvény ez, ugyanúgy, mint ahogy morális törvény — minden állami rendelkezésen túl — a gyermeki hála, a szülő szeretete. Ha az édesanya életet adott gyermekének és emberré nevelte, csak a legtermészete­sebb, hogy a gyermeke is vállal­ja a jóval kisebb áldozatot, a szülő eltartását idős korában. S még inkább erkölcsi diktátum, hogy a beteg édesanyát gyerme­kei ápolják, a fiatalok tegyék könnyebbé az öregség olykor el­viselhetetlenül nehéz napjait. Sajnos, elég gyakori jelenség ez a gyermeki hálátlanság és anyagi szembenállás a magukra maradt szülők és erejük teljében levő gyermekeik között. Egyes esetekben még odáig is képesek elmenni magukból kivetkőzött emberek, például egy lakásért, mint a fentebb említett levél­írók. Többször eltűnődtem már azon, vajon hogyan tudják majd ezek az emberek saját gyermekeiket szülői tiszteletre, az anya iránti szeretetre, a tár­sadalom megbecsülésére nevel­ni, ha ők maguk ilyenek? Szabó László tovább, hiszen termelési lehetősé­gei még igen nagyok. Két éve alakították át külön­féle gazdasági épületekből. Akkor­iéban húsz munkás dolgozott itt Most viszont, hogy a belső fo­gyasztás megnőtt, és külföldről is nagy az érdeklődés a vietnami konzerv iránt, 600 munkással dol­gozik a gyár. Jövőre 800 ügyes kézre lesz szüksége, utóbb annál is többre. A szovjet és NDK-gé­­peken kívül, most már saját ma­guk által előállított, ügyes készü­lékek is osztályozzák a banánt, a narancsot, a citromot, a kókuszt, a konzervgyártó® alapanyagait. Huszonnégy félét készítenek most, de egy-két éven belül negyven­félére bővül a választék. A viet­nami munkások sok jó ötlettel küszöbölik ki mindjobban a kézi munkát. Ebben, a kézműiparhoz szokott országban is gyors tért hó­dít az automatizálás. Csak egyik teremben végeznek olyan munkát, amelynek gépesí­tése alig képzelhető el. Az ameri­kai mogyorót válogatja itt vagy harminc asszony. Gondosan vizs­gálnak minden szemet, nincs-e rothadó köztük. A nyugati orszá­gok átvevői kényes emberek, és Vietnamnak termékeivel Ameri­kában is helyt kell állnia. Hiszen thaiföldi, kambodzsai, japán ame­­rikaimogyoró-kínálat is van a világpiacon. AZ ELEFÁNTCSONTFARAGÓ KTSZ műhelyében dolgozik az öreg Nhiam. Hetvenéves, de el­hihető volna róla, hogy nyolcvan is megvan. Mégis, keze fürgén, nagy gyakorlattal alakítja ki a nemes anyagból a gyönyörű ala­kokat. — Mióta dolgozik elefántcsont­tal?— Tizennégy éves korom óta. Eleinte szokványos munkát vé­geztem. A külföldi turistáknak szánt olcsó alakokat faragtam én is. Harmincéves koromra azonban mester lettem. Azóta egyedi da­rabokat készítek. — Melyik munkájára gondol vissza legszívesebben? — Mindegyikre. Mindet szere­tem. Alig van távol-keleti kiállítás a világon, ahol egy-két faragvá­­nyom ne szerepelne. Ha nagy­méretű, két-három kilós agyart ka­punk, azt gyakran én kapom ki­faragásra. Most saját tervezésű Marx­­portréján dolgozik. Készít a dél­vietnami frontot ábrázoló csata­képeket, életből ellesett jelenete­ket, dél-vietnami partizánhős­ölk portréit. Nem annyira a csipkés finomságokat szereti, mint az erőteljes, férfias alakokat. A kisz nem tudja kielégíteni a keresletet. Aki Vietnamban jár, nem akar onnan az országra any­­nyira jellemző elefántcsont­termék nélkül hazatérni. — Most éppen jó a helyzet — mondja Nhiam —, kaptunk egy nagyobb szállítmányt. — Hol lőtték az állatokat? — Kelet-Afrikában. Olyan nagy a forgalmunk, hogy a megcsap­pant elefántállomány nem győzi. Afrikából kapunk pótlást, az újonnan felszabadult országokból. Máté György (Folytatjuk.) Hanoi Irtea a Vörös folyó partvidékén. (Rév Miklós felvétele.) T­ I Tudósítónktól.) A m­agyar tudomány fejleszté­sére fordított összegekből három fontos tudományos intézet épül jelenleg a fővárosban. Új szék­­házat kap a Magyar Tudományos Akadémia három intézete, a Köz­ponti Kémiai Kutató Intézet, a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet és a Műszaki Fizikai Ku­tató Intézet. E három új, korsze­rű épület elsősorban a kutatások fejlesztése szempontjából jelentős, u­gyanakkor mindhárom építészeti érdekesség is, a főváros új szín­foltja lesz. Két intézet költözik a Kémiai Kutató Intézet új otthonába A Magyar Tudományos Akadé­mia Központi Kémiai Kutató In­tézetének új székháza gyönyörű környezetben, a Pusztaszeri úton épül. K­léivé már fel is épült, hi­szen az építők az utolsó simítá­soknál tartanak. Amikor ott jár­tunk,­az építésvezető az átvételi jegyzőkönyv úgynevezett hiba­jegyzékét tanulmányozta. Az át­vevők szerint az építők — a 44. számú Építőipari Vállalat — nem végeztek rossz munkát, de még mindig oldalakat tesz ki a hiba­jegyzék, amelynek minden „pont­ját" ki kell javítani a következő hetekben, az április harmincadik­ hivatalos átadási határidőig. Az épület szép, tetszetős, külsőjében is méltó otthona egy korszerű tudo­mányos intézetnek. A főépületet, valamint a fizikokémia és a mag­kémia épületét fedett, üvegezett, fűthető folyosók kötik össze egy­mással. Talán még egyetlen hazai épülethez sem használtak annyi műanyagot, mint az IPARTERV tervei alapján készült kutatóinté­zet székházához. A padlóburkolat víz-, sav- és lúgálló műanyag. Ugyancsak gyorsan tisztítható műanyaggal vonták be a labo­ratóriumi asztalokat s a vegyi­fülkéket. Így minden könnyen mosható. Kellemes környezet, tiszta, egészséges munkahelyek szűrt, tisztított levegővel. A ve­gyiffilkeikből au­tomatikusan szí­vatják el a rossz levegőt , a terem ellenkező oldalán bocsátják be a frisset, amelyet télen előmelegí­tenek. A vezeté­keket nem épí­tették be a falba, mégis mind rejt­ve, biztonságo­san szigetelve. Viszont, ha vala­melyiket másho­va akarják szé­lesül, nem kell falat bontani, vés­ni és vakolni. Minden veze­ték könnyen, szinte tetszés sze­rint á­tszerelhető, mert a műanyag­­mennyezet fölött futnak, vagy kü­lön falrésben. A víznyomást auto­mata szerkezet el­lenőrzi és nyom­ban figyelmezte­ti a kutatókat, ha bármi­lyen ok­­ból csökkenne a nyomás. A kutatók kényelmét korszerű étkezde, büfé, klubszoba, művelő­dését tizenötezer kötetes könyv­tár szolgálja. A befejező munkákkal egy idő­ben megkezdődött a költözködés is. A kémiai intézet műhelye már elfoglalta új helyét. Most költö­zik az intézet könyvtára s ápri­lisban már a kutatócsoportok is megkezdik az áttelepülést. A Ké­miai Kutató Intézet átmenetileg társbérletben lesz a Műszaki Fizi­kai Kutató Intézettel. Kilencemeletes toronyház épül a Műszaki Fizikai Kutató Intézetnek a Fóti úton A „társbérlők” új otthonát most kezdték építeni a Fóti úton. A Műszaki Fizikai Kutató Intézet több mint hatvanmillió forintos költséggel épülő, kilencemeletes új székh­áza a környék legszebb épü­lete lesz. Szerkezete monolit vas­beton, kitöltő téglafallal, nyers­tégla homlokzattal. A 23. számú Állami Építőipari Vállalat nagy lendülettel látott hozzá a munkák­hoz. Az idén csaknem ötmillió fo­rintot használnak fel az építéshez. A felvonulás befejezése után, há­rom nap alatt kiemelték a földet a pince helyéről, most ássák az al­a­­­pok helyét s nemsokára megkez­dik az alapozást. Az idén elkészül az épület szerkezete, vagyis de­cemberre tető alá hozzák az új székházat. A nagyszabású munka építési részével 1964 január köze­pére kell elkészülni. Az építőknek az a célja, hogy — ha tervmódosí­tás nem okoz zavart — pontosan betartják a szerződésben vállalt határidőt. Az épület elkészülte után a szerelés következik, s így a Műszaki Fizikai Kutató Intézet 1964 végén, illetve 1965 elején köl­tözik ismét, de már nem társbér­letbe, hanem végleges otthonába. A kilencemeletes székház mellett épülnek fel a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet pavilonjai A két intézet közös elhelyezése nép­­gazdasági és tudományos szem­pontból egyaránt előnyös. A Mű­szaki Fizikai Kutató Intézet új székháza szintén az IPARTERV tervei alapján épül. A jövő nyárra elkészül a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet tízemeletes toronyháza A harmadik kutatóintézet tíz­emeletes toronyháza már messzi­ről látszik az Üllői úton. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Kí­sérleti Orvostudományi Kutató Intézetének új székháza építészeti szempontból szinte egyedülálló az országban. Vasbeton vázas, úgy­nevezett függönyhomlokzattal — vasváz, alumínium borítással. Ez a szerkezeti megoldás még Euró­pában is ritka. A munkát 1960 nyarán kezdték el. Nagytömegű — mintegy tízezer köbméter — föl­det kellett kiemelni az alapozás előtt, mert olyan alapozást írtak elő a tervek, amelyek biztosítják a rezgésmentességet. Külön úgy­nevezett rezgésmentes torony épült a székház közepén. Az öt méter átmérőjű — az épület által körülvett — toronyban he­lyezik majd el a legérzékenyebb műszereket, s különböző szint­jein a legfinomabb kutatáso­kat végzik. Korszerű klímaberen­dezés mindenkor azonos hőmér­sékletet nyújt. Az új székház, amelyben — az irodai és segédszemélyzettel együtt — előreláthatólag száznegyvenen dolgoznak majd, alapot nyújt az eddiginél is nagyobb igényű kuta­tómunkához. Nemcsak megfelelő környezetet biztosít, de több olyan technikai laboratóriumot is, amely nélkülözhetetlen az intézet fejlő­déséhez. A Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet új székháza a ter­vek szerint a jövő év májusában készül el. Új székházat kap három akadémiai intézet A főváros legszebb épületei lesznek a tudomány korszerű otthonai Az épülő Orvostudományi Kutató Intézet. A Kémiai Kutató Intézet épületének homlokzata.

Next