Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-28 / 73. szám
1962. március 28. szerda NÉPSZABADSÁG / (szo. am/ íz); visszataszító, amikor jól kereső emberek perre viszik egyedülálló édesanyjukat, mert az esetleg 200 forintot kér tőlük havonta, s magas fizetésű fiaik vagy lányaik viszont csak 50 forint „szülőtartási díjat” akarnak adni. Ha egyáltalán még ennyire is van bennük készség. Gyakori azonban, hogy még ennek az 50 forintnak az elengedéséért is pereskednek. Találkoztam már olyannal, aki 2000 forintos fizetéséből egy fillérrel sem volt hajlandó segíteni özvegy, magával tehetetlen édesanyját S az már csak az édesanya nemeslelkűségét bizonyítja — mint minden anyáét, amikor a gyermekéről van szó —, hogy inkább magába fojtja fájdalmát kínlódik, mégsem mond rosszat a fiára, a lányára. Szörnyű a szülővel pereskedni! Azt hiszem azonban, valamennyin túl tesz lelketlenségben az a két levélíró — férj és feleség —, akik szerkesztőségünkhöz fordultak panasszal, hogy bárhová is mennek, nem tudják elintézni édesanyjuk elmegyógyintézetbe záratását, noha az idős asszony őket „népgazdaságikig is fontos munkájukban gátolja”. Sőt, fel voltak háborodva, hogy a Népköztársaság útja 28-as számú ház lakói — orvos és egyetemi tanár, tisztviselő és tanácstag, munkás és művész — megakadályozták a 70 éves beteg asszony zárt intézetbe szállítását. A levélírók szerint „ez magánügy!” Utánajártam a levélírók „panaszának”, amelylyel már elárasztották a Legfőbb Ügyészséget, a legkülönbözőbb szerveket, köztük a bíróságot is. Kérésüket mindenütt elutasították. Tény, hogy az idős asszonyt egyszer már kezelték elmebetegséggel. Ám a törvényszéki orvosszakértők és még sok más szakorvos megállapítása szerint a 70 éves asszonynak olyan a betegsége, amellyel még ezrek és ezrek élnek — és élhetnek — az országban családjuk körében. De tulajdonképpen nem is ezt az orvosi megállapítást akarom pro vagy kontra elemezni. Kiderült ugyanis, hogy az idős asszony ,kedves lánya és veje, vagyis a levélírók — a ház lakóinak tanúsága szerint — már többször megverték anyjukat, kizárták éjszakára, 5600 forintos jövedelmük mellett éheztették, gonoszkodtak vele, s kijelentették, hogy úgyis elmarják a lakásból. Amikor a nénit kikergették, egy házbeli munkáscsalád fogadta be éjszakára három kisgyermeke mellé. Ez a lelketlenség felháborította a nagy bérház minden lakóját A lakók jól ismerik a családot — az idős nénit is — immár másfél évtizede. Csendes, magába zárkózott, aki csak akkor vidul fel, ha a ház gyermekeivel játszhat. A szülő élete sokszor lemondás, áldozatvállalás gyermekeiért. Mégis minden jó érzésű anya, apa vállalja a nehezét, mindent megtesz gyermekeiért Erkölcsi törvény ez, ugyanúgy, mint ahogy morális törvény — minden állami rendelkezésen túl — a gyermeki hála, a szülő szeretete. Ha az édesanya életet adott gyermekének és emberré nevelte, csak a legtermészetesebb, hogy a gyermeke is vállalja a jóval kisebb áldozatot, a szülő eltartását idős korában. S még inkább erkölcsi diktátum, hogy a beteg édesanyát gyermekei ápolják, a fiatalok tegyék könnyebbé az öregség olykor elviselhetetlenül nehéz napjait. Sajnos, elég gyakori jelenség ez a gyermeki hálátlanság és anyagi szembenállás a magukra maradt szülők és erejük teljében levő gyermekeik között. Egyes esetekben még odáig is képesek elmenni magukból kivetkőzött emberek, például egy lakásért, mint a fentebb említett levélírók. Többször eltűnődtem már azon, vajon hogyan tudják majd ezek az emberek saját gyermekeiket szülői tiszteletre, az anya iránti szeretetre, a társadalom megbecsülésére nevelni, ha ők maguk ilyenek? Szabó László tovább, hiszen termelési lehetőségei még igen nagyok. Két éve alakították át különféle gazdasági épületekből. Akkoriéban húsz munkás dolgozott itt Most viszont, hogy a belső fogyasztás megnőtt, és külföldről is nagy az érdeklődés a vietnami konzerv iránt, 600 munkással dolgozik a gyár. Jövőre 800 ügyes kézre lesz szüksége, utóbb annál is többre. A szovjet és NDK-gépeken kívül, most már saját maguk által előállított, ügyes készülékek is osztályozzák a banánt, a narancsot, a citromot, a kókuszt, a konzervgyártó® alapanyagait. Huszonnégy félét készítenek most, de egy-két éven belül negyvenfélére bővül a választék. A vietnami munkások sok jó ötlettel küszöbölik ki mindjobban a kézi munkát. Ebben, a kézműiparhoz szokott országban is gyors tért hódít az automatizálás. Csak egyik teremben végeznek olyan munkát, amelynek gépesítése alig képzelhető el. Az amerikai mogyorót válogatja itt vagy harminc asszony. Gondosan vizsgálnak minden szemet, nincs-e rothadó köztük. A nyugati országok átvevői kényes emberek, és Vietnamnak termékeivel Amerikában is helyt kell állnia. Hiszen thaiföldi, kambodzsai, japán amerikaimogyoró-kínálat is van a világpiacon. AZ ELEFÁNTCSONTFARAGÓ KTSZ műhelyében dolgozik az öreg Nhiam. Hetvenéves, de elhihető volna róla, hogy nyolcvan is megvan. Mégis, keze fürgén, nagy gyakorlattal alakítja ki a nemes anyagból a gyönyörű alakokat. — Mióta dolgozik elefántcsonttal?— Tizennégy éves korom óta. Eleinte szokványos munkát végeztem. A külföldi turistáknak szánt olcsó alakokat faragtam én is. Harmincéves koromra azonban mester lettem. Azóta egyedi darabokat készítek. — Melyik munkájára gondol vissza legszívesebben? — Mindegyikre. Mindet szeretem. Alig van távol-keleti kiállítás a világon, ahol egy-két faragványom ne szerepelne. Ha nagyméretű, két-három kilós agyart kapunk, azt gyakran én kapom kifaragásra. Most saját tervezésű Marxportréján dolgozik. Készít a délvietnami frontot ábrázoló csataképeket, életből ellesett jeleneteket, dél-vietnami partizánhősölk portréit. Nem annyira a csipkés finomságokat szereti, mint az erőteljes, férfias alakokat. A kisz nem tudja kielégíteni a keresletet. Aki Vietnamban jár, nem akar onnan az országra anynyira jellemző elefántcsonttermék nélkül hazatérni. — Most éppen jó a helyzet — mondja Nhiam —, kaptunk egy nagyobb szállítmányt. — Hol lőtték az állatokat? — Kelet-Afrikában. Olyan nagy a forgalmunk, hogy a megcsappant elefántállomány nem győzi. Afrikából kapunk pótlást, az újonnan felszabadult országokból. Máté György (Folytatjuk.) Hanoi Irtea a Vörös folyó partvidékén. (Rév Miklós felvétele.) T I Tudósítónktól.) A magyar tudomány fejlesztésére fordított összegekből három fontos tudományos intézet épül jelenleg a fővárosban. Új székházat kap a Magyar Tudományos Akadémia három intézete, a Központi Kémiai Kutató Intézet, a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet és a Műszaki Fizikai Kutató Intézet. E három új, korszerű épület elsősorban a kutatások fejlesztése szempontjából jelentős, ugyanakkor mindhárom építészeti érdekesség is, a főváros új színfoltja lesz. Két intézet költözik a Kémiai Kutató Intézet új otthonába A Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetének új székháza gyönyörű környezetben, a Pusztaszeri úton épül. Kléivé már fel is épült, hiszen az építők az utolsó simításoknál tartanak. Amikor ott jártunk,az építésvezető az átvételi jegyzőkönyv úgynevezett hibajegyzékét tanulmányozta. Az átvevők szerint az építők — a 44. számú Építőipari Vállalat — nem végeztek rossz munkát, de még mindig oldalakat tesz ki a hibajegyzék, amelynek minden „pontját" ki kell javítani a következő hetekben, az április harmincadik hivatalos átadási határidőig. Az épület szép, tetszetős, külsőjében is méltó otthona egy korszerű tudományos intézetnek. A főépületet, valamint a fizikokémia és a magkémia épületét fedett, üvegezett, fűthető folyosók kötik össze egymással. Talán még egyetlen hazai épülethez sem használtak annyi műanyagot, mint az IPARTERV tervei alapján készült kutatóintézet székházához. A padlóburkolat víz-, sav- és lúgálló műanyag. Ugyancsak gyorsan tisztítható műanyaggal vonták be a laboratóriumi asztalokat s a vegyifülkéket. Így minden könnyen mosható. Kellemes környezet, tiszta, egészséges munkahelyek szűrt, tisztított levegővel. A vegyiffilkeikből automatikusan szívatják el a rossz levegőt , a terem ellenkező oldalán bocsátják be a frisset, amelyet télen előmelegítenek. A vezetékeket nem építették be a falba, mégis mind rejtve, biztonságosan szigetelve. Viszont, ha valamelyiket máshova akarják szélesül, nem kell falat bontani, vésni és vakolni. Minden vezeték könnyen, szinte tetszés szerint átszerelhető, mert a műanyagmennyezet fölött futnak, vagy külön falrésben. A víznyomást automata szerkezet ellenőrzi és nyomban figyelmezteti a kutatókat, ha bármilyen okból csökkenne a nyomás. A kutatók kényelmét korszerű étkezde, büfé, klubszoba, művelődését tizenötezer kötetes könyvtár szolgálja. A befejező munkákkal egy időben megkezdődött a költözködés is. A kémiai intézet műhelye már elfoglalta új helyét. Most költözik az intézet könyvtára s áprilisban már a kutatócsoportok is megkezdik az áttelepülést. A Kémiai Kutató Intézet átmenetileg társbérletben lesz a Műszaki Fizikai Kutató Intézettel. Kilencemeletes toronyház épül a Műszaki Fizikai Kutató Intézetnek a Fóti úton A „társbérlők” új otthonát most kezdték építeni a Fóti úton. A Műszaki Fizikai Kutató Intézet több mint hatvanmillió forintos költséggel épülő, kilencemeletes új székháza a környék legszebb épülete lesz. Szerkezete monolit vasbeton, kitöltő téglafallal, nyerstégla homlokzattal. A 23. számú Állami Építőipari Vállalat nagy lendülettel látott hozzá a munkákhoz. Az idén csaknem ötmillió forintot használnak fel az építéshez. A felvonulás befejezése után, három nap alatt kiemelték a földet a pince helyéről, most ássák az alapok helyét s nemsokára megkezdik az alapozást. Az idén elkészül az épület szerkezete, vagyis decemberre tető alá hozzák az új székházat. A nagyszabású munka építési részével 1964 január közepére kell elkészülni. Az építőknek az a célja, hogy — ha tervmódosítás nem okoz zavart — pontosan betartják a szerződésben vállalt határidőt. Az épület elkészülte után a szerelés következik, s így a Műszaki Fizikai Kutató Intézet 1964 végén, illetve 1965 elején költözik ismét, de már nem társbérletbe, hanem végleges otthonába. A kilencemeletes székház mellett épülnek fel a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet pavilonjai A két intézet közös elhelyezése népgazdasági és tudományos szempontból egyaránt előnyös. A Műszaki Fizikai Kutató Intézet új székháza szintén az IPARTERV tervei alapján épül. A jövő nyárra elkészül a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet tízemeletes toronyháza A harmadik kutatóintézet tízemeletes toronyháza már messziről látszik az Üllői úton. A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetének új székháza építészeti szempontból szinte egyedülálló az országban. Vasbeton vázas, úgynevezett függönyhomlokzattal — vasváz, alumínium borítással. Ez a szerkezeti megoldás még Európában is ritka. A munkát 1960 nyarán kezdték el. Nagytömegű — mintegy tízezer köbméter — földet kellett kiemelni az alapozás előtt, mert olyan alapozást írtak elő a tervek, amelyek biztosítják a rezgésmentességet. Külön úgynevezett rezgésmentes torony épült a székház közepén. Az öt méter átmérőjű — az épület által körülvett — toronyban helyezik majd el a legérzékenyebb műszereket, s különböző szintjein a legfinomabb kutatásokat végzik. Korszerű klímaberendezés mindenkor azonos hőmérsékletet nyújt. Az új székház, amelyben — az irodai és segédszemélyzettel együtt — előreláthatólag száznegyvenen dolgoznak majd, alapot nyújt az eddiginél is nagyobb igényű kutatómunkához. Nemcsak megfelelő környezetet biztosít, de több olyan technikai laboratóriumot is, amely nélkülözhetetlen az intézet fejlődéséhez. A Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet új székháza a tervek szerint a jövő év májusában készül el. Új székházat kap három akadémiai intézet A főváros legszebb épületei lesznek a tudomány korszerű otthonai Az épülő Orvostudományi Kutató Intézet. A Kémiai Kutató Intézet épületének homlokzata.