Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

4 A francia-algériai megállapodás (Folytatás az 1. oldalról.) A francia kormány ezzel szem­ben kötelezi magát, hogy az Algé­ria gazdasági fejlesztésére kidol­gozott constantine-i terv szerint három éven át továbbra is folyó­sítja az Algériának szánt kölcsö­nöket és beruházási összegeket. Az új algériai állam a megálla­podás szerint a frankövezethez tartozik majd. Az egyezmény részletesen szabályozza a pénz­ügyi, gazdasági és kulturális együttműködés formáit. Argoud ezredes megszökött A fegyverszünet közeli megkö­tésének reményével szemben az algériai városokban a helyzet mind aggasztóbbá válik. Az OAS folytatja féktelen terrorját, annak ellenére, hogy Algírban és Oran­­ban is a karhatalmi erőket kato­nai járőrökkel erősítették meg. Az utóbbi 24 órában 24 halálos és csaknem hatvan sebesült áldozata volt a merényleteknek. Mint az MTI jelenti, Argoud volt ezredes, az OAS egyik vezetője megszö­kött Santa Cruz-i (Kanári-szige­tek) kényszertartózkodási helyé­ről. A francia lapok jelentése sze­rint Argoud úton van Algéria felé. (Az ezredes az áprilisi puccs után menekült Spanyolországba, ahol Ortizzal, Lagaillarde-dal és más fasiszta vezetőkkel együtt Franco oltalmát élvezte. Franciaország­ban távollétében halálra ítélték. Franco De Gaulle kívánságára tá­volította el Spanyolországból. Santa Cruzban ez OAS-vezetők szabadon közlekedhettek.) Választások Franciaországban ? Algéria függetlenségének elis­merésével kapcsolatban minden bizonnyal népszavazást, majd vá­lasztásokat tartanak Franciaor­szágban is. Az erre vonatkozó saj­tóértesülések szerint a kormány a nemzetgyűlés feloszlatását és új általános választások kiírását ter­vezi. Ezekkel a tervekkel hozzák kapcsolatba a köztársasági elnök­nek nemrég lezajlott sorozatos ta­nácskozásait Frey belügyminisz­terrel, Jean Morin algériai főde­legátussal, Messmer hadügymi­niszterrel és Chaban-Delmas nem­zetgyűlési elnökkel. Chaban-Del­mas kijelentette: tájékoztatta De Gaulle elnököt a képviselők jelen­tős számú csoportjának azon kí­vánságáról, hogy a parlamentet rendkívüli i­lésre hívják össze. Ezen az ülésen jelentené be a kor­mány az algériai megállapodáso­kat. A francia nemzetgyűlést még április 24-e előtt feloszlatnák, a soron következő rendes ülésszak megnyitása előtt. Ezután kiírnák az általános választásokat. Szó van arról, hogy vagy a választá­sok előtt, vagy a választások nap­ján népszavazást is tartanak. Döntés még nem született, de a gaulleista párt, az NVR máris megkezdte lázas választási előké­születeit. A párt bizonyos vezetői bizalmas kapcsolatba léptek az MRP, a szocialista párt, a radiká­lisok és a függetlenek képviselői­vel. Az MNR választási kampányá­nak középpontjába azt a jel­mondatot állítja, hogy „ez a párt teremtette meg a békét Algériá­ban”. Az Humanité ezzel kapcso­latban emlékeztet arra, hogy az UNR nemcsak hogy nem „a béke pártja”, hanem a háború elnyúj­­tásának pártja. A gaulleista párt 1958-ban azzal keltett illú­ziókat, hogy „száz nap múlva” béke lesz Algériában. Nos, 1962-t írunk — fűzi hozzá az Humanité, hangsúlyozva, hogy a rendszer de­magógjai nem téveszthetik meg egykönnyen a francia népet. ­ Afrika tiltakozik a Karácsony-szigeti légköri atomrobbantás ellen A Mail Köztársaságban műkö­dő békemozgalom az ENSZ tit­kárságához és valamennyi afrikai ország kormányához nyilatkozatot juttatott el, amely tiltakozik a ter­vezett Karácsony-szigeti amerikai atomkísérletek ellen. Rámutat, hogy e kísérletek veszélyeztetik az egész afrikai kontinenst. A mali békemozgalom felhívja az afrikai népeket és kormányo­kat, erélyesen tiltakozzanak a tervezett atomkísérletek ellen. Az angol miniszterelnökhöz, Macmil­­lanhez, küldött levélben e béke­mozgalom vezetősége hangsúlyoz­tá: az, hogy az angol kormány Amerika rendelkezésére bocsátotta a Karácsony-szigetet, komoly kö­vetkezményekkel járhat, mint­hogy a kísérletek végrehajtása halálos veszélyt jelent az egész af­rikai kontinensre. Az OAS a béke egyetlen akadálya A francia demokratikus közvé­lemény a kormány egyértelmű erélyes fellépését követeli a fa­siszta ultrákkal szemben. „A bé­ke útjában álló egyetlen igazi akadályt — írja a Liberation — ma­ az OAS jelenti, amely pol­gárháborúira törekszik Algériában és Franciaországban. A kormány csak akkor tudja ezt az akadályt felszámolni, ha megtisztítja az ál­lamapparátust az összeesküvőket támogató elemektől.” Az Humanité rámutat: a hadse­reg vezetősége szabotálja a fegy­verszünet létrehozását. Az­ Algé­riában állomásozó sorkatonák zö­me antifasiszta. Az OAS felszá­molásához szükséges fegyveres erők készen állnak, csak ténylege­sen be kellene őket vetni. A fran­cia demokratikus tömegek felada­ta, hogy egységes megmozdulá­sukkal eddigi magatartásának megváltoztatására, a fasiszta ösz­­szeeskü­vők elleni határozott fel­lépésre kényszerítsék a kormányt. NÉPSZABADSÁG 1962. március 1. csütörtök Külföldi események­ ­ néhány sorban A Duvalier Haiti elnöke ellen el­követett legutóbbi merénylet vég­rehajtói közül egy ezredest és egy őrnagyot halálra ítéltek. (AP) Brazília, Bolívia, Chile, Ecuador, Kr­kka és Uruguay szakszervezeti vezetőinek részvételével előkészítő tárgyalások folynak a latin-ame­rikai munkásság egységes köz­ponti érdekvédelmi szervezetének létrehozásáról. (Új-Kína) Az Egyesült Államok kalifor­niai Vandenberg légitámaszpont­járól kedden Discoverer típusú mesterséges holdat lőttek fel, amely rátért pályájára. A kísérlet céljáról mindennemű felvilágosí­tást megtagadtak. (Reuter) Győzelemmel fejeződött be az izraeli postaalkalmazottak orszá­gos sztrájkja. A tíznapos sztrájk eredményeképpen a postások át­lag­­30 százalékos béremelést értek el. (TASZSZ) Patolicsev szovjet külkereske­delmi miniszter vezetésével haza­utazott a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságból a szovjet ke­reskedelmi küldöttség. (TASZSZ) Sierre Alphand, Franciaország washingtoni nagykövete kedden megbeszélést folytatott Rush kül­ügyminiszterrel. Kijelentése sze­rint Ny­ugat-Berl­inról, Délkelet- Ázsiáról, Kubáról és a küszöbön­­álló leszerelési értekezletről tár­gyalták. (AP) Martin Luther King lelkészt, a faji megkülönböztetés ellen har­coló mozgalom vezetőjét az Egye­sült Államokban levő Albanyban újból bíróság elé állították. A faj­gyűlölők azon mesterkednek, hogy börtönbe zárassák Kinget. (TASZSZ) Befejeződött a Felső-voltai Egye­sült Demokrata Párt ötnapos kong­resszusa, amely a többi között javasolta, a nyugati hatalmaknak kedvező külpolitikai megkülön­böztetés megszüntetését. (MTI) Lange norvég külügyminiszter a parlament külpolitikai vitájá­ban kijelentette: kormánya nem fogadja el egy közép- és észak­európai atomfegyvermentes övezet gondolatát, mert — szerinte — ez gyengítené a Nyugat „védelmét”. (ADN) v . A braunschweigi történelemhamisítók „A tanulóifjúság érdekében jobb, átfogóbb, végső soron össz­­emberi történeti áttekintést kell kidolgozni. Ezekhez a törekvések­hez nagy lélegzetvétel szükséges, és nem várhatók gyors eredmé­nyek. Itt valóban több nemze­dékre való tekintettel kell dolgoz­nunk.” A fenti szavakat dr. Oron Hale, a virginiai egyetem profesz­­szora mondta még 1952 májusá­ban az első nyugatnémet—ameri­kai történész- és történelemtanári találkozón. Az amerikai professzor által meghatározott törekvések el­len aligha lehet valakinek kifo­gása. Ugyan kinek állna érdeké­ben megakadályozni, hogy a ta­nulóifjúság „összemberi áttekin­tést” nyerjen a világról. Vagy mégis? Igen, a szép sza­vaktól leplezve egy galád akció folyik a nyugati tanulóifjúság megmérgezésére. De kezdjük elöl­ről. Dr. Eckert munkához lát schweigi pedagógiai főiskola tör­ténészprofesszora. A nemzetközi tankönyvintézet megalakulása előtt Eckert volt megbízva — a nemzeti keretek között — a tankönyvek felülvizs­gálásával. Ezt a munkáját kezdet­ben nagy bizalmatlansággal szem­lélték hivatalos bonni körökben, de Eckert rövidesen bebizonyítot­ta, hogy mindenfele kapcsolatos aggodalom és bizalmatlanság alap­talan. A bizalmatlanságot így a teljes bizalom váltotta fel, ami a legkézzelfoghatóbban a pénzügyi eszközök bőséges átadásában ju­tott kifejezésre. Bőkezű pénzügyi forrás volt már kezdetben az al­­só-szászországi kultuszminiszté­rium, a szövetségi bel- és kül­ügyminisztérium kultúrosztálya, a menekültügyi- és az össznémet­­ügyi minisztérium. S amikor az intézet munkája nyomán a tan­könyvekbe kezdett behatolni a „NATO-szellem”, megnyílt az Európai Tanács különféle szervei­nek pénztárcája is. Eckert sikerei­nek egyik kulcsa azok a jó kap­csolatok, amelyek már korábban közte és az amerikai megszálló csapatok parancsnoka, Mc­Cloy között kialakultak. Az ameri­kaiakkal tartott kapcsolata az évek kiírásával mind szorosabb­ Az „ásatag legendák" Eckert úr szerepe tehát a nem­zetközi tankönyvintézet megala­kulásával nemzeti síkról nem­zetközi területre terelődött. Az Intézet kidolgozta a NATO-orszá­­gok történelemkönyveinek „koor­dinálását”, ami nem egyéb, mint a nyugat-európai iskolák aláren­delése a NATO-irányvonalnak. Heuss, a Német Szövetségi Köz­társaság volt elnökének szavai szerint az intézetnek „tisztáznia kell a vitás kérdéseket, és meg kell szabadítani a tankönyveket az ásatag legendáktól és a ferde, nacionalista fogalmaktól, ame­lyek európai módon ítélve parti­­kularisztikus propagandatézisek voltak”. Ma már teljesen nyilván­való, hogy ez a törekvés a német imperializmus reakciós szerepé­nek, az elkövetett mérhetetlen sokaságú bűnöknek elkendőzését szolgálta, hogy így szalonképes­sé tegyék az újjászülető nyugat­német imperializmust, elsősorban a NATO-szövetséges országok né­pei előtt. Ebbéli törekvésében igen ala­pos munkát végzett a tankönyv­intézet. Nemcsak arra törekedett, hogy a hitleri Németország által elkövetett bűnöket felejtesse. Az 1951-ben megtartott nyugatnémet —francia történészkonferencián készített Az európai történelem vitás kérdéseiről szóló megegye­zés című dokumentum például így ad kifejezést a nyugatnémet fél törekvéseinek: „Kívánatos vol­na ... ha a francia tankönyvek megemlítenék azokat az okokat, amelyek alapján a németek 1871- ben jogosnak vélték Elzász-Lota­­ringia annektálását, Lotaringia francia nyelvű területét kivéve, amelyet a németek véleménye szerint is csak stratégiai okokból foglaltak el." Vagyis a francia tankönyvek mentsék fel még az 1871-es agresszió vádja alól is a német imperializmust. Ezek után már természetes, hogy a nyugat­németek kérték a korrekciót az első világháború kirobbantásával kapcsolatban is. „A dokumentu­mok nem teszik lehetővé — hang­zik a korrekcióra tett nyugatné­met javaslat —, hogy 1914-ben bármelyik kormánynak vagy nép­nek tulajdonítsák azt, hogy tuda­tosan az európai háború kitörésé­re törekedett." Hogy a tények el­lentmondanak ennek, és Német­ország felelősségét is bizonyítják az első világháború kirobbantá­sáért, ez nem zavarja a történe­lemhamisítókat, hiszen ők nem­csak a mának dolgoznak, hanem a tanulóifjúság megmérgezésén keresztül hosszú távra szóló ter­veiket valósítják meg. Az 1954-es nyugatnémet—fran­cia, majd nyugatnémet—angol történésztalálkozón a nyugatné­metek már azzal a követeléssel álltak elő, hogy a francia és az angol történelemkönyvekben nem kell „mindig és ismételten arról beszélni, hogy Németország há­romszor, sőt, négyszer támadta meg Franciaországot”. Még 1951 márciusában Nyugat- Németországban a braunschweigi Kant pedagógiai főiskolán meg­alakult a nemzetközi tankönyv­intézet. Hivatalosan az intézet feladata a nemzetközi tankönyv­összehasonlítás, az objektív kuta­ss - tanulság és tanítás céljá­­ra és szorosabbra vitő bol, s mindez a népek közötti megértés szolgálatában. Az Inté­zet vezetője a nyugatnémet szo­ciáldemokrata dr. Georg Eckert, történészprofesszor. Eckert fon­tos közéleti személyiség. Több pedagógusszervezet, a nyugat­német UNESCO-szervezet vezető­ségi tagja, elnökségi tagja az Európa­ Mozgalom Német Taná­csának, s mindemellett a braun- DÉL-AFRIKAI TÖRTÉNET A Guardian című angol lap Írja: Egy johannesburgi törvényszék a napokban hathónapi börtön­­büntetésre ítélte Joseph Ixmnt, egy fiatal és tehetséges újságírót. Az volt a vád ellene, hogy „ösz­­szeesküdött” egy 19 éves fehér gépírónővel, és így szembeszegült az úgynevezett „erkölcstelenségi törvénnyel”, amely tiltja a kap­csolatot a Dél-afrikai Köztársa­ságban fehérek és négerek között. Louw eleinte Johannesburgban a Drum című képeslapnál dolgo­zott, majd később ennek cape­­thwai testvérlapjához, a Golden City Posthoz került. Ekkor tör­tént — mintegy három évvel ez­előtt —, hogy felfigyelt a Beecher ügyre, amelyből azután világszen­záció lett. Louw volt az első új­ságíró, aki megírta ennek a Capetownba bevándorolt angol családnak a történetét. A Beecher házaspár a cape­­towni katolikus templom küszö­bén egy barna csomagolópapírba burkolt csecsemőt talált. A házas­pár magához vette a gyereket és örökbe fogadta. Két évvel később azonban értesítették őket, hogy a gyermeket elveszik tőlük, mivel „minden valószínűség szerint szí­nes bőrű”. Beecherék egyik szom­szédja ugyanis feljelentést tett el­lenük a hatóságoknál, s azt állí­totta, hogy a szép, kissé sárgás bőrű fiúnak, Thomas Beechernek „olyan szaga van, mint a színe­seknek”. Az állami szociális gon­dozó, aki ebben az ügyben felke­reste a családot, nagyon határo­zott volt. Kijelentette: „Kár itt vitatkozni, hiszen csak ránézek valakire, és máris felismerem, hogy színes bőrű-e.” Az egész állami és rendőri gé­pezet működésbe lendült, hogy el­ragadja az örökbe fogadó szülők­től a kis Thomas Beechert, s vagy egy színes bőrű családhoz adja felnevelésre, vagy pedig a színes­ bőrű gyerekek árvaházába szállítsa el. Louw azonban nyil­vánosság elé tárta az ügyet. Tudó­sításának nagy visszhangja volt, s a világ minden tájáról felfigyel­tek rá a jogászok és az újságírók. Úgyhogy, amikor röviddel ezután négy rendőr érkezett Beecherék háza elé, hogy erőszakkal távolít­sák el a gyermeket, nem enged­ték be őket a házba. A rendőrség a kudarc után nem mert újra pró­bálkozni. Hamarosan pedig Beecher egykori angliai szakszer­vezete repülőjegyet küldött Beecheréknek, és a kis család visszatérhetett Angliába. Most pedig Louw vált a fajgyű­lölők egyik törvényének áldoza­tává. A törvényt 1950-ben hozták, és azóta 1960-ig csaknem hétezer embert állítottak bíróság elé, s csaknem négyezret ítéltek el kö­zülük. Olasz kommunista vezetők Fanfani miniszterelnöknél Róma, február 28. (MTI) Fanfani miniszterelnök hétfőn fogadta azoknak a pártoknak a képviselőit, amelyek nem vesznek részt a kormánytöbbségben. Az Olasz Kommunista Pártot a mi­niszterelnökkel folytatott beszél­getésen Palmiro Togliatti, a párt főtitkára, Pietro Ingrao, a titkár­ság tagja, a kommunista képvise­lők csoportjának elnökhelyettese és Umberto Terracíni szenátor, a kommunista szenátorok csoport­jának elnöke képviselte. A miniszterelnöknél tett egy­órás látogatás után Palmiro Tog­liatti kijelentette, hogy a küldött­ség a miniszterelnök tájékoztató­járól informálni fogja a párt kép­viselőházi és szenátusi csoportját, amelyeknek feladatuk lesz a par­lamentben elhatározni, milyen álláspontot foglaljon el a párt a kormánnyal kapcsolatban. Fanfani fogadta még a többi el­lenzéki párt küldöttségét is. A miniszterelnök kormányának tag­jaival megkezdte programnyilat­kozatának elkészítését, amelyet pénteken olvas majd fel a parla­mentben. Csak néhány sorban... A nemzetközi tankönyvintézet megalakulása után minden évben rendeztek nemzetközi történészta­lálkozót. Így jött létre az ameri­kaiakkal, a belgákkal, az olaszok­kal, a hollandokkal, az angolok­kal, a norvégekkel és az osztrá­kokkal is történésztalálkozó. A külön-külön folytatott tanácsko­zások mellett szerveztek találko­zót a NATO-országok, majd kü­lön a skandináv államok tanárai részére is. A cél mindenütt ugyanaz: elérni, hogy az illető or­szágok történelemkönyveiből tö­röljék mindazt, ami a nyugatné­met imperializmus bűneiről szól, azokról a bűnökről, amelyeket az illető népek ellen elkövettek. Vagyis egy tollvonással szeretnék eltüntetni a német imperializmus

Next