Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-02 / 51. szám
4 A francia-algériai megállapodás (Folytatás az 1. oldalról.) A francia kormány ezzel szemben kötelezi magát, hogy az Algéria gazdasági fejlesztésére kidolgozott constantine-i terv szerint három éven át továbbra is folyósítja az Algériának szánt kölcsönöket és beruházási összegeket. Az új algériai állam a megállapodás szerint a frankövezethez tartozik majd. Az egyezmény részletesen szabályozza a pénzügyi, gazdasági és kulturális együttműködés formáit. Argoud ezredes megszökött A fegyverszünet közeli megkötésének reményével szemben az algériai városokban a helyzet mind aggasztóbbá válik. Az OAS folytatja féktelen terrorját, annak ellenére, hogy Algírban és Oranban is a karhatalmi erőket katonai járőrökkel erősítették meg. Az utóbbi 24 órában 24 halálos és csaknem hatvan sebesült áldozata volt a merényleteknek. Mint az MTI jelenti, Argoud volt ezredes, az OAS egyik vezetője megszökött Santa Cruz-i (Kanári-szigetek) kényszertartózkodási helyéről. A francia lapok jelentése szerint Argoud úton van Algéria felé. (Az ezredes az áprilisi puccs után menekült Spanyolországba, ahol Ortizzal, Lagaillarde-dal és más fasiszta vezetőkkel együtt Franco oltalmát élvezte. Franciaországban távollétében halálra ítélték. Franco De Gaulle kívánságára távolította el Spanyolországból. Santa Cruzban ez OAS-vezetők szabadon közlekedhettek.) Választások Franciaországban ? Algéria függetlenségének elismerésével kapcsolatban minden bizonnyal népszavazást, majd választásokat tartanak Franciaországban is. Az erre vonatkozó sajtóértesülések szerint a kormány a nemzetgyűlés feloszlatását és új általános választások kiírását tervezi. Ezekkel a tervekkel hozzák kapcsolatba a köztársasági elnöknek nemrég lezajlott sorozatos tanácskozásait Frey belügyminiszterrel, Jean Morin algériai fődelegátussal, Messmer hadügyminiszterrel és Chaban-Delmas nemzetgyűlési elnökkel. Chaban-Delmas kijelentette: tájékoztatta De Gaulle elnököt a képviselők jelentős számú csoportjának azon kívánságáról, hogy a parlamentet rendkívüli ilésre hívják össze. Ezen az ülésen jelentené be a kormány az algériai megállapodásokat. A francia nemzetgyűlést még április 24-e előtt feloszlatnák, a soron következő rendes ülésszak megnyitása előtt. Ezután kiírnák az általános választásokat. Szó van arról, hogy vagy a választások előtt, vagy a választások napján népszavazást is tartanak. Döntés még nem született, de a gaulleista párt, az NVR máris megkezdte lázas választási előkészületeit. A párt bizonyos vezetői bizalmas kapcsolatba léptek az MRP, a szocialista párt, a radikálisok és a függetlenek képviselőivel. Az MNR választási kampányának középpontjába azt a jelmondatot állítja, hogy „ez a párt teremtette meg a békét Algériában”. Az Humanité ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az UNR nemcsak hogy nem „a béke pártja”, hanem a háború elnyújtásának pártja. A gaulleista párt 1958-ban azzal keltett illúziókat, hogy „száz nap múlva” béke lesz Algériában. Nos, 1962-t írunk — fűzi hozzá az Humanité, hangsúlyozva, hogy a rendszer demagógjai nem téveszthetik meg egykönnyen a francia népet. Afrika tiltakozik a Karácsony-szigeti légköri atomrobbantás ellen A Mail Köztársaságban működő békemozgalom az ENSZ titkárságához és valamennyi afrikai ország kormányához nyilatkozatot juttatott el, amely tiltakozik a tervezett Karácsony-szigeti amerikai atomkísérletek ellen. Rámutat, hogy e kísérletek veszélyeztetik az egész afrikai kontinenst. A mali békemozgalom felhívja az afrikai népeket és kormányokat, erélyesen tiltakozzanak a tervezett atomkísérletek ellen. Az angol miniszterelnökhöz, Macmillanhez, küldött levélben e békemozgalom vezetősége hangsúlyoztá: az, hogy az angol kormány Amerika rendelkezésére bocsátotta a Karácsony-szigetet, komoly következményekkel járhat, minthogy a kísérletek végrehajtása halálos veszélyt jelent az egész afrikai kontinensre. Az OAS a béke egyetlen akadálya A francia demokratikus közvélemény a kormány egyértelmű erélyes fellépését követeli a fasiszta ultrákkal szemben. „A béke útjában álló egyetlen igazi akadályt — írja a Liberation — ma az OAS jelenti, amely polgárháborúira törekszik Algériában és Franciaországban. A kormány csak akkor tudja ezt az akadályt felszámolni, ha megtisztítja az államapparátust az összeesküvőket támogató elemektől.” Az Humanité rámutat: a hadsereg vezetősége szabotálja a fegyverszünet létrehozását. Az Algériában állomásozó sorkatonák zöme antifasiszta. Az OAS felszámolásához szükséges fegyveres erők készen állnak, csak ténylegesen be kellene őket vetni. A francia demokratikus tömegek feladata, hogy egységes megmozdulásukkal eddigi magatartásának megváltoztatására, a fasiszta öszszeesküvők elleni határozott fellépésre kényszerítsék a kormányt. NÉPSZABADSÁG 1962. március 1. csütörtök Külföldi események néhány sorban A Duvalier Haiti elnöke ellen elkövetett legutóbbi merénylet végrehajtói közül egy ezredest és egy őrnagyot halálra ítéltek. (AP) Brazília, Bolívia, Chile, Ecuador, Krkka és Uruguay szakszervezeti vezetőinek részvételével előkészítő tárgyalások folynak a latin-amerikai munkásság egységes központi érdekvédelmi szervezetének létrehozásáról. (Új-Kína) Az Egyesült Államok kaliforniai Vandenberg légitámaszpontjáról kedden Discoverer típusú mesterséges holdat lőttek fel, amely rátért pályájára. A kísérlet céljáról mindennemű felvilágosítást megtagadtak. (Reuter) Győzelemmel fejeződött be az izraeli postaalkalmazottak országos sztrájkja. A tíznapos sztrájk eredményeképpen a postások átlag30 százalékos béremelést értek el. (TASZSZ) Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter vezetésével hazautazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból a szovjet kereskedelmi küldöttség. (TASZSZ) Sierre Alphand, Franciaország washingtoni nagykövete kedden megbeszélést folytatott Rush külügyminiszterrel. Kijelentése szerint Nyugat-Berlinról, Délkelet- Ázsiáról, Kubáról és a küszöbönálló leszerelési értekezletről tárgyalták. (AP) Martin Luther King lelkészt, a faji megkülönböztetés ellen harcoló mozgalom vezetőjét az Egyesült Államokban levő Albanyban újból bíróság elé állították. A fajgyűlölők azon mesterkednek, hogy börtönbe zárassák Kinget. (TASZSZ) Befejeződött a Felső-voltai Egyesült Demokrata Párt ötnapos kongresszusa, amely a többi között javasolta, a nyugati hatalmaknak kedvező külpolitikai megkülönböztetés megszüntetését. (MTI) Lange norvég külügyminiszter a parlament külpolitikai vitájában kijelentette: kormánya nem fogadja el egy közép- és északeurópai atomfegyvermentes övezet gondolatát, mert — szerinte — ez gyengítené a Nyugat „védelmét”. (ADN) v . A braunschweigi történelemhamisítók „A tanulóifjúság érdekében jobb, átfogóbb, végső soron összemberi történeti áttekintést kell kidolgozni. Ezekhez a törekvésekhez nagy lélegzetvétel szükséges, és nem várhatók gyors eredmények. Itt valóban több nemzedékre való tekintettel kell dolgoznunk.” A fenti szavakat dr. Oron Hale, a virginiai egyetem profeszszora mondta még 1952 májusában az első nyugatnémet—amerikai történész- és történelemtanári találkozón. Az amerikai professzor által meghatározott törekvések ellen aligha lehet valakinek kifogása. Ugyan kinek állna érdekében megakadályozni, hogy a tanulóifjúság „összemberi áttekintést” nyerjen a világról. Vagy mégis? Igen, a szép szavaktól leplezve egy galád akció folyik a nyugati tanulóifjúság megmérgezésére. De kezdjük elölről. Dr. Eckert munkához lát schweigi pedagógiai főiskola történészprofesszora. A nemzetközi tankönyvintézet megalakulása előtt Eckert volt megbízva — a nemzeti keretek között — a tankönyvek felülvizsgálásával. Ezt a munkáját kezdetben nagy bizalmatlansággal szemlélték hivatalos bonni körökben, de Eckert rövidesen bebizonyította, hogy mindenfele kapcsolatos aggodalom és bizalmatlanság alaptalan. A bizalmatlanságot így a teljes bizalom váltotta fel, ami a legkézzelfoghatóbban a pénzügyi eszközök bőséges átadásában jutott kifejezésre. Bőkezű pénzügyi forrás volt már kezdetben az alsó-szászországi kultuszminisztérium, a szövetségi bel- és külügyminisztérium kultúrosztálya, a menekültügyi- és az össznémetügyi minisztérium. S amikor az intézet munkája nyomán a tankönyvekbe kezdett behatolni a „NATO-szellem”, megnyílt az Európai Tanács különféle szerveinek pénztárcája is. Eckert sikereinek egyik kulcsa azok a jó kapcsolatok, amelyek már korábban közte és az amerikai megszálló csapatok parancsnoka, McCloy között kialakultak. Az amerikaiakkal tartott kapcsolata az évek kiírásával mind szorosabb Az „ásatag legendák" Eckert úr szerepe tehát a nemzetközi tankönyvintézet megalakulásával nemzeti síkról nemzetközi területre terelődött. Az Intézet kidolgozta a NATO-országok történelemkönyveinek „koordinálását”, ami nem egyéb, mint a nyugat-európai iskolák alárendelése a NATO-irányvonalnak. Heuss, a Német Szövetségi Köztársaság volt elnökének szavai szerint az intézetnek „tisztáznia kell a vitás kérdéseket, és meg kell szabadítani a tankönyveket az ásatag legendáktól és a ferde, nacionalista fogalmaktól, amelyek európai módon ítélve partikularisztikus propagandatézisek voltak”. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy ez a törekvés a német imperializmus reakciós szerepének, az elkövetett mérhetetlen sokaságú bűnöknek elkendőzését szolgálta, hogy így szalonképessé tegyék az újjászülető nyugatnémet imperializmust, elsősorban a NATO-szövetséges országok népei előtt. Ebbéli törekvésében igen alapos munkát végzett a tankönyvintézet. Nemcsak arra törekedett, hogy a hitleri Németország által elkövetett bűnöket felejtesse. Az 1951-ben megtartott nyugatnémet —francia történészkonferencián készített Az európai történelem vitás kérdéseiről szóló megegyezés című dokumentum például így ad kifejezést a nyugatnémet fél törekvéseinek: „Kívánatos volna ... ha a francia tankönyvek megemlítenék azokat az okokat, amelyek alapján a németek 1871- ben jogosnak vélték Elzász-Lotaringia annektálását, Lotaringia francia nyelvű területét kivéve, amelyet a németek véleménye szerint is csak stratégiai okokból foglaltak el." Vagyis a francia tankönyvek mentsék fel még az 1871-es agresszió vádja alól is a német imperializmust. Ezek után már természetes, hogy a nyugatnémetek kérték a korrekciót az első világháború kirobbantásával kapcsolatban is. „A dokumentumok nem teszik lehetővé — hangzik a korrekcióra tett nyugatnémet javaslat —, hogy 1914-ben bármelyik kormánynak vagy népnek tulajdonítsák azt, hogy tudatosan az európai háború kitörésére törekedett." Hogy a tények ellentmondanak ennek, és Németország felelősségét is bizonyítják az első világháború kirobbantásáért, ez nem zavarja a történelemhamisítókat, hiszen ők nemcsak a mának dolgoznak, hanem a tanulóifjúság megmérgezésén keresztül hosszú távra szóló terveiket valósítják meg. Az 1954-es nyugatnémet—francia, majd nyugatnémet—angol történésztalálkozón a nyugatnémetek már azzal a követeléssel álltak elő, hogy a francia és az angol történelemkönyvekben nem kell „mindig és ismételten arról beszélni, hogy Németország háromszor, sőt, négyszer támadta meg Franciaországot”. Még 1951 márciusában Nyugat- Németországban a braunschweigi Kant pedagógiai főiskolán megalakult a nemzetközi tankönyvintézet. Hivatalosan az intézet feladata a nemzetközi tankönyvösszehasonlítás, az objektív kutass - tanulság és tanítás céljára és szorosabbra vitő bol, s mindez a népek közötti megértés szolgálatában. Az Intézet vezetője a nyugatnémet szociáldemokrata dr. Georg Eckert, történészprofesszor. Eckert fontos közéleti személyiség. Több pedagógusszervezet, a nyugatnémet UNESCO-szervezet vezetőségi tagja, elnökségi tagja az Európa Mozgalom Német Tanácsának, s mindemellett a braun- DÉL-AFRIKAI TÖRTÉNET A Guardian című angol lap Írja: Egy johannesburgi törvényszék a napokban hathónapi börtönbüntetésre ítélte Joseph Ixmnt, egy fiatal és tehetséges újságírót. Az volt a vád ellene, hogy „öszszeesküdött” egy 19 éves fehér gépírónővel, és így szembeszegült az úgynevezett „erkölcstelenségi törvénnyel”, amely tiltja a kapcsolatot a Dél-afrikai Köztársaságban fehérek és négerek között. Louw eleinte Johannesburgban a Drum című képeslapnál dolgozott, majd később ennek capethwai testvérlapjához, a Golden City Posthoz került. Ekkor történt — mintegy három évvel ezelőtt —, hogy felfigyelt a Beecher ügyre, amelyből azután világszenzáció lett. Louw volt az első újságíró, aki megírta ennek a Capetownba bevándorolt angol családnak a történetét. A Beecher házaspár a capetowni katolikus templom küszöbén egy barna csomagolópapírba burkolt csecsemőt talált. A házaspár magához vette a gyereket és örökbe fogadta. Két évvel később azonban értesítették őket, hogy a gyermeket elveszik tőlük, mivel „minden valószínűség szerint színes bőrű”. Beecherék egyik szomszédja ugyanis feljelentést tett ellenük a hatóságoknál, s azt állította, hogy a szép, kissé sárgás bőrű fiúnak, Thomas Beechernek „olyan szaga van, mint a színeseknek”. Az állami szociális gondozó, aki ebben az ügyben felkereste a családot, nagyon határozott volt. Kijelentette: „Kár itt vitatkozni, hiszen csak ránézek valakire, és máris felismerem, hogy színes bőrű-e.” Az egész állami és rendőri gépezet működésbe lendült, hogy elragadja az örökbe fogadó szülőktől a kis Thomas Beechert, s vagy egy színes bőrű családhoz adja felnevelésre, vagy pedig a színes bőrű gyerekek árvaházába szállítsa el. Louw azonban nyilvánosság elé tárta az ügyet. Tudósításának nagy visszhangja volt, s a világ minden tájáról felfigyeltek rá a jogászok és az újságírók. Úgyhogy, amikor röviddel ezután négy rendőr érkezett Beecherék háza elé, hogy erőszakkal távolítsák el a gyermeket, nem engedték be őket a házba. A rendőrség a kudarc után nem mert újra próbálkozni. Hamarosan pedig Beecher egykori angliai szakszervezete repülőjegyet küldött Beecheréknek, és a kis család visszatérhetett Angliába. Most pedig Louw vált a fajgyűlölők egyik törvényének áldozatává. A törvényt 1950-ben hozták, és azóta 1960-ig csaknem hétezer embert állítottak bíróság elé, s csaknem négyezret ítéltek el közülük. Olasz kommunista vezetők Fanfani miniszterelnöknél Róma, február 28. (MTI) Fanfani miniszterelnök hétfőn fogadta azoknak a pártoknak a képviselőit, amelyek nem vesznek részt a kormánytöbbségben. Az Olasz Kommunista Pártot a miniszterelnökkel folytatott beszélgetésen Palmiro Togliatti, a párt főtitkára, Pietro Ingrao, a titkárság tagja, a kommunista képviselők csoportjának elnökhelyettese és Umberto Terracíni szenátor, a kommunista szenátorok csoportjának elnöke képviselte. A miniszterelnöknél tett egyórás látogatás után Palmiro Togliatti kijelentette, hogy a küldöttség a miniszterelnök tájékoztatójáról informálni fogja a párt képviselőházi és szenátusi csoportját, amelyeknek feladatuk lesz a parlamentben elhatározni, milyen álláspontot foglaljon el a párt a kormánnyal kapcsolatban. Fanfani fogadta még a többi ellenzéki párt küldöttségét is. A miniszterelnök kormányának tagjaival megkezdte programnyilatkozatának elkészítését, amelyet pénteken olvas majd fel a parlamentben. Csak néhány sorban... A nemzetközi tankönyvintézet megalakulása után minden évben rendeztek nemzetközi történésztalálkozót. Így jött létre az amerikaiakkal, a belgákkal, az olaszokkal, a hollandokkal, az angolokkal, a norvégekkel és az osztrákokkal is történésztalálkozó. A külön-külön folytatott tanácskozások mellett szerveztek találkozót a NATO-országok, majd külön a skandináv államok tanárai részére is. A cél mindenütt ugyanaz: elérni, hogy az illető országok történelemkönyveiből töröljék mindazt, ami a nyugatnémet imperializmus bűneiről szól, azokról a bűnökről, amelyeket az illető népek ellen elkövettek. Vagyis egy tollvonással szeretnék eltüntetni a német imperializmus