Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

1962. március 7. szerda NÉPSZABADSÁG Kiküldőn munkatá­sunkból A lipcsei vásár első mérlege A lipcsei tavaszi vásár iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, s ez több szempontból igen jelen­tős. A vásár mutatja, hogy a szo­cialista nemzetközi munkameg­osztás további fejlesztésére még sok lehetőség van. Egyes szállító­eszközökből, szerszámgépekből például lényegében hasonló vagy éppen azonos rendeltetésű konst­rukciókat láthattunk több népi demokratikus ország pavilonjában is. Egyre több területen érezhető azonban a már megvalósult, az országok­­sajátosságaihoz, termelé­si tapasztalataihoz alkalmazkodó munkamegosztás eredménye. A Román Népköztársaság például a kőolajipari gépek nagy választé­kát mutatja be. Új gépipari gyárt­mányokkal jelentkezett a vásáron Bulgária.. Csehszlovákia a többi között kohászati berendezéseket, speciális szerszámgépeket, erős­áramú berendezéseket mutat be. A szocialista országok kiállításai közül — a vendéglátó NDK-n kí­vül — a részvevő külföldi orszá­gok közül természetesen a legna­gyobb, és műszakilag a legfejlet­tebb a Szovjetunió kiállítása. A 13 ezer négyzetméternyi területen a szovjet ipar minden ága bemu­tatja alkotásainak legjavát. Az idén szélesebb áruválasztékot mu­tat be a szovjet kohászat. 26 kü­lönböző típusú szerszámgépet — szinte kivétel nélkül automatákat és félautomatákat —­hoztak el a kiállításra. A szovjet építőipari gépek lát­tán könnyen megérthetik a lá­togatók, hogy a Szovjetunió a világon az első helyen áll mind a lakás-, mind az ipari építke­zésekben. A kiállítási terület legnagyobb részét természetesen az NDK ipa­rának bemutatója foglalja el. Kü­lönösen szélek a szerszámgépgyár­tás bemutatója, de az elektrotech­nika, a finommechanika, a közle­kedési eszközök vagy a nehéz­­vegyipar kiállításain is sok új technikai megoldással találko­zunk. Csak a nyomdaipari gépek között például 25 új konstrukciót mutatnak be. Az NDK gépgyártásának ma­gas színvonalára jellemző, hogy 1955 óta az automata gé­pek aránya a gyártott gépek 25 százalékáról 85 százalékra növekedett. Az utóbbi években központi kér­déssé tették a gyártási elemek szabványosítását és olyan építő­elemek kidolgozását, amelyek le­hetővé teszik, hogy hasonló gépe­ket nagy sorozatban készült ele­­­mekből lehessen összeállítani. E­­ munka eredményei nemcsak a szerszámgépiparban láthatók, ha­nem a műszeriparban, a különféle irányító és ellenőrző berendezések, automatikaelemek gyártásában is. Az NDK ma az egy főre jutó vegyipari termelésben a vi­lágon a második helyet foglal­ja el. A vásáron bemutatott anyag az NDK nehézvegyiparának és vegy­ipari gépgyártásának magas mű­szaki fejlettségéről tanúskodik. Lipcsébe azonban a kapitalis­ta országok is legfejlettebb ter­mékeiket hozták el, hiszen jól tudják, hogy különben nem len­nének versenyképesek. Jellemző, hogy a nyugatnémet visszahúzó­dást mennyire kihasználták a nyugatnémet tőkések konkurren­­sei. Knippéik és Mannesmannék hagyományos kiállítási helyein nemcsak a szocialista oszágok — köztük a magyar kohászat — mutatják be termékeiket, hanem japán, angol és olasz cégek is „betörtek”. Mikojam elvtárs, aki nemrég járt Japánban, emlékez­tette is a japán kiállítókat arra, hogy az Európai Gazdasági Kö­zösség diszkriminációs törekvései a Nyugat-Európába irányuló ja­pán szállításokat is érintik. Az NDK és a többi szocialis­ta ország ezzel szemben ideá­lis kereskedelmi partner Ja­pán számára. A japán üzletemberek buzgón he­lyeselték Mikojan elvtárs megál­lapítását. Lipcse a függetlenségüket nem­rég elnyert országok fejlődéséről is tanúskodik, s bizonyítékot ad arról is, hogy ezeknek az orszá­goknak milyen előnyös a szocia­lista világpiaccal való gazdasági együttműködés. Ezeknek az or­szágoknak bemutatótermeiben ma még túlnyomóan nyersanya­gokat és fogyasztási cikkeiket lát­hatunk, de például India az idén először szerszámgépeket is hozott Lipcsébe. A Neues Deutschland az idei lipcsei vásár sikerét kommentáló vezércikkében felteszi a kérdést: „Miért jött az idén több kiállító a kapitalista országokból? Miért szenvedett ilyen vereséget a bon­ni hadjárat a vásár ellen? Azért — válaszolja a cikk —, mert az üzletemberek túlnyomó többségé­nek parancsoló érdeke az akadály­talan kapcsolat, a gyümölcsöző kereskedelem Kelet és Nyugat, a különböző társadalmi berendezke­désű államok között.” Nemzetközi sajtóértekezlet Lipcsében Kedd délelőtt tartották meg Lipcsében a nemzetközi sajtóérte­kezletet. A bel- és külföldi sajtó mintegy ötszáz munkatársa előtt Balkow, az NDK külkereskedelmi minisztere, Winter államtitkár,­­ külügyminiszter első helyettese, Kerber és Weiss külkereskedelmi miniszterhelyettesek válaszoltak­­ kérdésekre, amelyek nemcsak a lpcsei vásárra, hanem az NDK külkereskedelmének szinte min­den területére és fontos külpoliti­­kai problémákra is vonatkoztak. Sokan tettek fel kérdéseket a hétfőn aláírt szovjet—NDK gaz­­dasági megállapodással kapcso­­atban. A válaszban elmondották, hogy az egyezmény értelmében az idén 12 százalékkal növekszik a szovjet—NDK kereskedelmi for­galom. Egy kérdésre válaszolva, Bal­­­ov külkereskedelmi miniszter han­gsúlyozta, hogy a lipcsei vásár alkalmából aláírt magyar—NDK gazda­sági, tudományos és műszaki együttműködési egyezmény jó például szolgál, hogy más szocialista országokkal is ha­sonló egyezményt írjanak alá ,mondotta, hogy a korábban ér­­ényben volt külön gazdasági és­ülön műszaki-tudományos együtt­­működési egyezményekkel szem­en az együttműködés irányel­einek egy egyezménybe való öss­­zefogása megkönnyíti és meg­­yorsítja­­ a távlati tervek össze­­angolását, csakúgy, mint az egyes szakterületek tapasztalatai­nak kicserélését. A Népszabadság munkatársá­nak kérdésére Winter államtitkár beszélt a nyugat-berlini kérdés megoldásáról előterjesztett, állító­lagos „új” amerikai javaslatokról. — A Nyugat-Berlinbe vezető közlekedési utak nemzetkö­zivé tétele éppen olyan ab­szurd javaslat, mintha az NDK azt követelné, hogy Hamburgba korridort nyissa­nak számára — mondotta. — Pedig, ha az uta­zás, szállítás zavartalanságáról beszélnek, ilyen javaslat egyér­telmű lenne az NDK területén át­­haladó utak „nemzetközivé té­tele” ötletével, hiszen az NDK évenként 1,4 millió tonna árut rak ki Hamburgban és szállít be Nyugat-Németországon át saját országába. Az NDK természete­sen nem tesz ilyen javaslatot. De éppen ilyen természetes, hogy nem fogadhatja el a nemzeti szu­verenitását sértő amerikai javas­latot. Mindez azonban — hang­súlyozta — nem jelenti azt, hogy az NDK nem kész a nyugat-ber­lini helyzet normalizálásával kap­csolatban a Nyugat-Berlinbe ve­zető utak szabad használatáról tárgyalni, és megfelelő egyezmé­nyeket kötni. Ennek azonban elő­feltétele, hogy Nyugat-Berlin megszűnjék NATO-előőrs lenni, s a bonni hatóságok, amelyeknek semmi keresnivalójuk sincs a vá­rosban, elköltözzenek onnan. F. L 7 A PÉLDA EREJE A benmlató gazdaságok feladataiA­kadnak szép számmal ha­zánkban olyan szövetkezeti gazdaságok, amelyek mintaszerű nagyüzemekké váltak, termelé­kenységük vetekszik az állami gazdaságokéval. Ugyanakkor ta­lálni még olyan szövetkezeteket is, amelyek sehogy sem tudják he­lyes, nagyüzemi termelésüket ki­alakítani, hiányzik a jó vezetés, szakirányítás. Ennek következmé­nyeként rossz a munkafegyelem, a tagok nem vesznek részt a közös­­munkában, s éppen ezért a gazda­ság termelékenysége rossz, kevés a jövedelem, s nem fejlődik a gazdaság. Pedig mi azt akarjuk, hogy rö­vid időn belül valamennyi szö­vetkezeti gazdaság megerősödjék, sok árut termelő, jó jövedelmet adó nagyüzemmé váljék. A szövetkezetek megerősödésének egyik feltétele — a vezetés meg­javításán túl —, hogy minden közös gazdaság ismerje és alkal­mazza a legfejlettebb termelési eljárásokat. S ez nemcsak a szö­vetkezetek magánügye, hanem fontos közügy. Éppen ezért hozta létre egy esztendővel ezelőtt kor­mányzatunk a bemutató üzemi há­lózatot, így akarjuk elérni, hogy a felsőoktatási és kutatóintézetek ezen az úton adják át tapaszta­lataikat, kutatási eredményeiket, legújabb megfigyeléseiket a szö­vetkezeti gazdáknak. Ez a mód­szer nagyszerű lenne, ha a bemu­tató üzemek vállalt kötelezett­ségüket hiánytalanul teljesítenék. Hiszen a gyengén dolgozó szövet­kezetek megsegítésének legkézen­fekvőbb módszere a gyakorlati példamutatás, a hasznos tapaszta­latok átadása és a jó tanács.­ M­indjárt meg kell mondani azonban, hogy, sajnos, még nem használjuk ki eléggé azokat a lehetőségeket, amelyek a bemu­tató üzemek hálózatában rejlenek. Mert ha a bemutató állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek iga­zán teljesítenék feladatukat, ak­kor máris jóval előbb járhatnánk. Éppen ezért egy esztendő múltán nem árt néhány dolgot megemlí­teni a bemutató üzemek munká­járól. A bemutató üzemeket közvetle­nül a megyei tanácsok mezőgaz­dasági osztályai irányítják. Ebbe a munkába bekapcsolódnak a já­rási tanácsok propagandistái is. Sajnos, nem mindenütt halad olyan jól ez a munka, mint pél­dául Szolnok megyében. Ebben a megyében rendszeresen összehív­ják és beszámoltatják a bemutató üzemek vezetőit, és közvetlen fel­adatokat adnak számukra. Legtöbb megyében, a megjelent miniszteri rendelet alapján egy ízben, 1961 tavaszán összehívták a bemutató üzemek vezetőit, meg­beszélték a feladatokat, de azóta nem ellenőrizték munkájukat A bemutató gazdaságokra bízták, hogy vállalt feladatuknak ho­gyan és milyen mértékben tesz­nek eleget. Több megye csak kör­levelekben ír és kér jelentést a végzett munkáról. Ennek követ­keztében a munka csak formai, és gyakorlati haszna vajmi kevés. P­edig a bemutató gazdaság szakembere csak úgy dol­gozhat igazán jól, ha szoros kap­csolatot tart fenn a tájegységére kijelölt kutatóintézettel és a terü­letileg illetékes megyei, járási ta­nács propagandistájával, és rend­szeresen látogatja a hozzá beosz­tott gazdaságokat. Jó lenne, ha minél többször meghívnák a kör­nyező szövetkezetek vezetőit, szakembereit egyes kérdések meg­vitatására, egy-egy jó módszer be­mutatására, így a kapcsolat iga­zán élő és eredményes lenne. A legtöbb bemutató gazdaság azon­ban úgy gondolja, elégséges, ha évenként kétszer-háromszor alka­lomszerűen bemutatót tart, és ez­zel feladatának eleget tett. A gyakorlat azt bizonyítja: csak úgy lehet eredményt elérni, csak akkor lehet igazán eredményes a bemutató gazdaság tevékenysége, ha a szakemberek szoros kapcso­latot tartanak a körzetükhöz tar­tozó termelőszövetkezetekkel. Pél­daként álljon erre a bikali, a bó­­lyi és a kiskunsági állami gaz­daságok tevékenysége. Ezek a be­mutató üzemek bátran alkalmaz­zák az új eljárásokat, és legjobb tapasztalataikat a körzetükben le­vő szövetkezeteknek rendszeresen átadják, így megismerkedhetnek az új növény- és állatfajtákkal, új termelési eljárásokkal. A láto­gatások alkalmával gyakorlati út­mutatást kaphatnak az új mód­szerek bevezetésére. A gyengébben dolgozó, különö­sen alapvető szervezési nehézsé­gekkel bajlódó szövetkezetek leg­nagyobb gondja a vezetés. A be­mutató üzemek ebben a kérdés­ben tehetnének legtöbbet. Hiszen a bemutató üzemek általában a legjobb gazdaságok, és sok jó ve­zetési tapasztalatuk, módszerük van. Éppen ezért helyes lenne, ha a bemutató üzemek szakemberei,­­ vezetői rendszeresebben látogat- s nák a gyengébb szövetkezeteket, s átadnák tapasztalataikat, s tanács­csal segítenék őket. Persze, felte­hetnénk a kérdést úgy is: célsze­rűbb, ha „a beteg megy az orvos­hoz” és nem fordítva. Legjobb len­ne, ha a gyenge szövetkezetek ve­zetői látogatnák rendszeresen a szomszédságukban levő és jól gaz­dálkodó szövetkezeti vagy állami gazdaságokat. Sajnos, erre kevés példa van. A gyenge szövetkezetek vezetői legtöbbször beletörődnek a változtathatatlanba, objektív ne­hézségekre hivatkoznak és nem keresik a kiutat. Pedig ez nem he­lyes. Meg kell érteni minden szö­vetkezeti vezetőnek, hogy soha­sem tudhat eleget. A tudomány, a technika fejlődik, s a fejlődés követeli az újabb és újabb mód­szerek alkalmazását. Különben le­maradunk. A szövetkezeti gazda­ságok vezetői tehát ne csak akkor menjenek a bemutató üzemekbe, amikor meghívják őket, mert ez gyakran túlságosan „ünnepélyes”. Ú­gy érzem, jól bevált a Keszt­helyi Mezőgazdasági Akadé­mia gazdaságának módszere. Ez a gazdaság rendszeresen meghív­ja a környező szövetkezetek egyes tagjait (borjúnevelő, sertésgondo­zó, takarmánytermesztő stb.) né­hány napos szaktanfolyamra, gya­korlati oktatásra. Ilyenkor lehető­ség nyílik arra, hogy szakmájukat jobban megismerjék, s átvegyék a legjobb tapasztalatokat. De jó lenne, ha a környező szo­cialista országoktól is tanulnánk. A­­Szovjetunióban a bemutató gazdaságok nagyobb és közvetle­nebb feladatot kaptak, mint ná­lunk. Múlt év nyarán ott jártam én is, s tapasztalhattam, hogy milyen óriási segítséget tudnak nyújtani a korszerű nagyüzemek a gyengébbeknek. A Gorkij szov­­hoz igazgatója, P. Szoszjedov elv­társ a hozzá tartozó hat kolhozt rendszeresen látogatja, és segíti minden irányú tevékenységüket Ám a Szovjetunióban érdekeltté is teszik a bemutató gazdaságok vezetőit abban, hogy a környé­kükön levő gazdaságokat minden erejükkel segítsék. A szovhoz munkájának értékelésénél­ és a prémiumok megállapításánál azt is figyelembe veszik, hogy a gaz­daság körzetében levő kolhozok miként teljesítik tervfeladataikat. Hiába ér el jó vállalati eredményt a szovhoz, ha a bemutató körze­tében levő szövetkezeti gazdasá­gok eredménye nem kielégítő , a gazdaság vezetősége nem kap pré­miumot. N­álunk, sajnos, a bemutató gaz­daságok látogatása sokszor túlságosan is formai. Sokszor még arra sem gondolunk, hogy egy-egy új eljárás bevezetésének az elő­feltételei megvannak-e a többi gazdaságban. Tavaly keszthelyi gazdaságunkban bemutatót tartot­tunk a mesterséges szénaszárítás­ról. Bemutattuk, hogyan lehet gé­pesített, hideg levegős szénaszárí­tást alkalmazni. Nem gondoltunk arra, hogy a legtöbb üzemben er­re még nincs lehetőség. Nagyon kell tehát ügyelni arra, hogy olyan eljárásokat mutassunk be, amelyeket a tsz-ek valóban al­kalmazni is tudnak. Éppen ezért minden esetben módot kell adni, hogy a szövetkezetek vezetői min­den esetben elmondhassák nehéz­ségeiket, s azok figyelembevéte­lével adjunk tanácsot a közvetlen tennivalókra. Ha így végezzük munkánkat, akkor valóban tet­tünk is valamit. Az új termelési év küszöbén célszerű tehát mindenütt levonni a múlt év tapasztalatait és mun­kánkat jobban megszervezni. A bemutató gazdaságok szervezete kiváló lehetőség a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek segíté­sére. De ez csak lehetőség. Úgy kell dolgoznunk, hogy mun­kánknak minél több haszna le­gyen. Bélák Sándor a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia V - igazgatója MEIHIKIM ÖNT KEDVES CSALÁDJÁVAL és mindenkivel, akit szívesen lát­­otthonában A TELEVÍZIÓ KÉPERNYŐJE ELÉ az 1962. március 9-én este fél 7 órakor közvetítendő műsorral egybekötött 10. heti lottó sorsolásra, melyhez sok szerencsét és jó szórakozást kíván a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság

Next