Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
1962. március 7. szerda NÉPSZABADSÁG Kiküldőn munkatásunkból A lipcsei vásár első mérlege A lipcsei tavaszi vásár iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, s ez több szempontból igen jelentős. A vásár mutatja, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás további fejlesztésére még sok lehetőség van. Egyes szállítóeszközökből, szerszámgépekből például lényegében hasonló vagy éppen azonos rendeltetésű konstrukciókat láthattunk több népi demokratikus ország pavilonjában is. Egyre több területen érezhető azonban a már megvalósult, az országoksajátosságaihoz, termelési tapasztalataihoz alkalmazkodó munkamegosztás eredménye. A Román Népköztársaság például a kőolajipari gépek nagy választékát mutatja be. Új gépipari gyártmányokkal jelentkezett a vásáron Bulgária.. Csehszlovákia a többi között kohászati berendezéseket, speciális szerszámgépeket, erősáramú berendezéseket mutat be. A szocialista országok kiállításai közül — a vendéglátó NDK-n kívül — a részvevő külföldi országok közül természetesen a legnagyobb, és műszakilag a legfejlettebb a Szovjetunió kiállítása. A 13 ezer négyzetméternyi területen a szovjet ipar minden ága bemutatja alkotásainak legjavát. Az idén szélesebb áruválasztékot mutat be a szovjet kohászat. 26 különböző típusú szerszámgépet — szinte kivétel nélkül automatákat és félautomatákat —hoztak el a kiállításra. A szovjet építőipari gépek láttán könnyen megérthetik a látogatók, hogy a Szovjetunió a világon az első helyen áll mind a lakás-, mind az ipari építkezésekben. A kiállítási terület legnagyobb részét természetesen az NDK iparának bemutatója foglalja el. Különösen szélek a szerszámgépgyártás bemutatója, de az elektrotechnika, a finommechanika, a közlekedési eszközök vagy a nehézvegyipar kiállításain is sok új technikai megoldással találkozunk. Csak a nyomdaipari gépek között például 25 új konstrukciót mutatnak be. Az NDK gépgyártásának magas színvonalára jellemző, hogy 1955 óta az automata gépek aránya a gyártott gépek 25 százalékáról 85 százalékra növekedett. Az utóbbi években központi kérdéssé tették a gyártási elemek szabványosítását és olyan építőelemek kidolgozását, amelyek lehetővé teszik, hogy hasonló gépeket nagy sorozatban készült elemekből lehessen összeállítani. E munka eredményei nemcsak a szerszámgépiparban láthatók, hanem a műszeriparban, a különféle irányító és ellenőrző berendezések, automatikaelemek gyártásában is. Az NDK ma az egy főre jutó vegyipari termelésben a világon a második helyet foglalja el. A vásáron bemutatott anyag az NDK nehézvegyiparának és vegyipari gépgyártásának magas műszaki fejlettségéről tanúskodik. Lipcsébe azonban a kapitalista országok is legfejlettebb termékeiket hozták el, hiszen jól tudják, hogy különben nem lennének versenyképesek. Jellemző, hogy a nyugatnémet visszahúzódást mennyire kihasználták a nyugatnémet tőkések konkurrensei. Knippéik és Mannesmannék hagyományos kiállítási helyein nemcsak a szocialista oszágok — köztük a magyar kohászat — mutatják be termékeiket, hanem japán, angol és olasz cégek is „betörtek”. Mikojam elvtárs, aki nemrég járt Japánban, emlékeztette is a japán kiállítókat arra, hogy az Európai Gazdasági Közösség diszkriminációs törekvései a Nyugat-Európába irányuló japán szállításokat is érintik. Az NDK és a többi szocialista ország ezzel szemben ideális kereskedelmi partner Japán számára. A japán üzletemberek buzgón helyeselték Mikojan elvtárs megállapítását. Lipcse a függetlenségüket nemrég elnyert országok fejlődéséről is tanúskodik, s bizonyítékot ad arról is, hogy ezeknek az országoknak milyen előnyös a szocialista világpiaccal való gazdasági együttműködés. Ezeknek az országoknak bemutatótermeiben ma még túlnyomóan nyersanyagokat és fogyasztási cikkeiket láthatunk, de például India az idén először szerszámgépeket is hozott Lipcsébe. A Neues Deutschland az idei lipcsei vásár sikerét kommentáló vezércikkében felteszi a kérdést: „Miért jött az idén több kiállító a kapitalista országokból? Miért szenvedett ilyen vereséget a bonni hadjárat a vásár ellen? Azért — válaszolja a cikk —, mert az üzletemberek túlnyomó többségének parancsoló érdeke az akadálytalan kapcsolat, a gyümölcsöző kereskedelem Kelet és Nyugat, a különböző társadalmi berendezkedésű államok között.” Nemzetközi sajtóértekezlet Lipcsében Kedd délelőtt tartották meg Lipcsében a nemzetközi sajtóértekezletet. A bel- és külföldi sajtó mintegy ötszáz munkatársa előtt Balkow, az NDK külkereskedelmi minisztere, Winter államtitkár, külügyminiszter első helyettese, Kerber és Weiss külkereskedelmi miniszterhelyettesek válaszoltak kérdésekre, amelyek nemcsak a lpcsei vásárra, hanem az NDK külkereskedelmének szinte minden területére és fontos külpolitikai problémákra is vonatkoztak. Sokan tettek fel kérdéseket a hétfőn aláírt szovjet—NDK gazdasági megállapodással kapcsoatban. A válaszban elmondották, hogy az egyezmény értelmében az idén 12 százalékkal növekszik a szovjet—NDK kereskedelmi forgalom. Egy kérdésre válaszolva, Balov külkereskedelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a lipcsei vásár alkalmából aláírt magyar—NDK gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési egyezmény jó például szolgál, hogy más szocialista országokkal is hasonló egyezményt írjanak alá ,mondotta, hogy a korábban érényben volt külön gazdasági ésülön műszaki-tudományos együttműködési egyezményekkel szemen az együttműködés irányeleinek egy egyezménybe való összefogása megkönnyíti és megyorsítja a távlati tervek összeangolását, csakúgy, mint az egyes szakterületek tapasztalatainak kicserélését. A Népszabadság munkatársának kérdésére Winter államtitkár beszélt a nyugat-berlini kérdés megoldásáról előterjesztett, állítólagos „új” amerikai javaslatokról. — A Nyugat-Berlinbe vezető közlekedési utak nemzetközivé tétele éppen olyan abszurd javaslat, mintha az NDK azt követelné, hogy Hamburgba korridort nyissanak számára — mondotta. — Pedig, ha az utazás, szállítás zavartalanságáról beszélnek, ilyen javaslat egyértelmű lenne az NDK területén áthaladó utak „nemzetközivé tétele” ötletével, hiszen az NDK évenként 1,4 millió tonna árut rak ki Hamburgban és szállít be Nyugat-Németországon át saját országába. Az NDK természetesen nem tesz ilyen javaslatot. De éppen ilyen természetes, hogy nem fogadhatja el a nemzeti szuverenitását sértő amerikai javaslatot. Mindez azonban — hangsúlyozta — nem jelenti azt, hogy az NDK nem kész a nyugat-berlini helyzet normalizálásával kapcsolatban a Nyugat-Berlinbe vezető utak szabad használatáról tárgyalni, és megfelelő egyezményeket kötni. Ennek azonban előfeltétele, hogy Nyugat-Berlin megszűnjék NATO-előőrs lenni, s a bonni hatóságok, amelyeknek semmi keresnivalójuk sincs a városban, elköltözzenek onnan. F. L 7 A PÉLDA EREJE A benmlató gazdaságok feladataiAkadnak szép számmal hazánkban olyan szövetkezeti gazdaságok, amelyek mintaszerű nagyüzemekké váltak, termelékenységük vetekszik az állami gazdaságokéval. Ugyanakkor találni még olyan szövetkezeteket is, amelyek sehogy sem tudják helyes, nagyüzemi termelésüket kialakítani, hiányzik a jó vezetés, szakirányítás. Ennek következményeként rossz a munkafegyelem, a tagok nem vesznek részt a közösmunkában, s éppen ezért a gazdaság termelékenysége rossz, kevés a jövedelem, s nem fejlődik a gazdaság. Pedig mi azt akarjuk, hogy rövid időn belül valamennyi szövetkezeti gazdaság megerősödjék, sok árut termelő, jó jövedelmet adó nagyüzemmé váljék. A szövetkezetek megerősödésének egyik feltétele — a vezetés megjavításán túl —, hogy minden közös gazdaság ismerje és alkalmazza a legfejlettebb termelési eljárásokat. S ez nemcsak a szövetkezetek magánügye, hanem fontos közügy. Éppen ezért hozta létre egy esztendővel ezelőtt kormányzatunk a bemutató üzemi hálózatot, így akarjuk elérni, hogy a felsőoktatási és kutatóintézetek ezen az úton adják át tapasztalataikat, kutatási eredményeiket, legújabb megfigyeléseiket a szövetkezeti gazdáknak. Ez a módszer nagyszerű lenne, ha a bemutató üzemek vállalt kötelezettségüket hiánytalanul teljesítenék. Hiszen a gyengén dolgozó szövetkezetek megsegítésének legkézenfekvőbb módszere a gyakorlati példamutatás, a hasznos tapasztalatok átadása és a jó tanács. Mindjárt meg kell mondani azonban, hogy, sajnos, még nem használjuk ki eléggé azokat a lehetőségeket, amelyek a bemutató üzemek hálózatában rejlenek. Mert ha a bemutató állami gazdaságok, termelőszövetkezetek igazán teljesítenék feladatukat, akkor máris jóval előbb járhatnánk. Éppen ezért egy esztendő múltán nem árt néhány dolgot megemlíteni a bemutató üzemek munkájáról. A bemutató üzemeket közvetlenül a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai irányítják. Ebbe a munkába bekapcsolódnak a járási tanácsok propagandistái is. Sajnos, nem mindenütt halad olyan jól ez a munka, mint például Szolnok megyében. Ebben a megyében rendszeresen összehívják és beszámoltatják a bemutató üzemek vezetőit, és közvetlen feladatokat adnak számukra. Legtöbb megyében, a megjelent miniszteri rendelet alapján egy ízben, 1961 tavaszán összehívták a bemutató üzemek vezetőit, megbeszélték a feladatokat, de azóta nem ellenőrizték munkájukat A bemutató gazdaságokra bízták, hogy vállalt feladatuknak hogyan és milyen mértékben tesznek eleget. Több megye csak körlevelekben ír és kér jelentést a végzett munkáról. Ennek következtében a munka csak formai, és gyakorlati haszna vajmi kevés. Pedig a bemutató gazdaság szakembere csak úgy dolgozhat igazán jól, ha szoros kapcsolatot tart fenn a tájegységére kijelölt kutatóintézettel és a területileg illetékes megyei, járási tanács propagandistájával, és rendszeresen látogatja a hozzá beosztott gazdaságokat. Jó lenne, ha minél többször meghívnák a környező szövetkezetek vezetőit, szakembereit egyes kérdések megvitatására, egy-egy jó módszer bemutatására, így a kapcsolat igazán élő és eredményes lenne. A legtöbb bemutató gazdaság azonban úgy gondolja, elégséges, ha évenként kétszer-háromszor alkalomszerűen bemutatót tart, és ezzel feladatának eleget tett. A gyakorlat azt bizonyítja: csak úgy lehet eredményt elérni, csak akkor lehet igazán eredményes a bemutató gazdaság tevékenysége, ha a szakemberek szoros kapcsolatot tartanak a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezetekkel. Példaként álljon erre a bikali, a bólyi és a kiskunsági állami gazdaságok tevékenysége. Ezek a bemutató üzemek bátran alkalmazzák az új eljárásokat, és legjobb tapasztalataikat a körzetükben levő szövetkezeteknek rendszeresen átadják, így megismerkedhetnek az új növény- és állatfajtákkal, új termelési eljárásokkal. A látogatások alkalmával gyakorlati útmutatást kaphatnak az új módszerek bevezetésére. A gyengébben dolgozó, különösen alapvető szervezési nehézségekkel bajlódó szövetkezetek legnagyobb gondja a vezetés. A bemutató üzemek ebben a kérdésben tehetnének legtöbbet. Hiszen a bemutató üzemek általában a legjobb gazdaságok, és sok jó vezetési tapasztalatuk, módszerük van. Éppen ezért helyes lenne, ha a bemutató üzemek szakemberei, vezetői rendszeresebben látogat- s nák a gyengébb szövetkezeteket, s átadnák tapasztalataikat, s tanácscsal segítenék őket. Persze, feltehetnénk a kérdést úgy is: célszerűbb, ha „a beteg megy az orvoshoz” és nem fordítva. Legjobb lenne, ha a gyenge szövetkezetek vezetői látogatnák rendszeresen a szomszédságukban levő és jól gazdálkodó szövetkezeti vagy állami gazdaságokat. Sajnos, erre kevés példa van. A gyenge szövetkezetek vezetői legtöbbször beletörődnek a változtathatatlanba, objektív nehézségekre hivatkoznak és nem keresik a kiutat. Pedig ez nem helyes. Meg kell érteni minden szövetkezeti vezetőnek, hogy sohasem tudhat eleget. A tudomány, a technika fejlődik, s a fejlődés követeli az újabb és újabb módszerek alkalmazását. Különben lemaradunk. A szövetkezeti gazdaságok vezetői tehát ne csak akkor menjenek a bemutató üzemekbe, amikor meghívják őket, mert ez gyakran túlságosan „ünnepélyes”. Úgy érzem, jól bevált a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia gazdaságának módszere. Ez a gazdaság rendszeresen meghívja a környező szövetkezetek egyes tagjait (borjúnevelő, sertésgondozó, takarmánytermesztő stb.) néhány napos szaktanfolyamra, gyakorlati oktatásra. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy szakmájukat jobban megismerjék, s átvegyék a legjobb tapasztalatokat. De jó lenne, ha a környező szocialista országoktól is tanulnánk. ASzovjetunióban a bemutató gazdaságok nagyobb és közvetlenebb feladatot kaptak, mint nálunk. Múlt év nyarán ott jártam én is, s tapasztalhattam, hogy milyen óriási segítséget tudnak nyújtani a korszerű nagyüzemek a gyengébbeknek. A Gorkij szovhoz igazgatója, P. Szoszjedov elvtárs a hozzá tartozó hat kolhozt rendszeresen látogatja, és segíti minden irányú tevékenységüket Ám a Szovjetunióban érdekeltté is teszik a bemutató gazdaságok vezetőit abban, hogy a környékükön levő gazdaságokat minden erejükkel segítsék. A szovhoz munkájának értékelésénél és a prémiumok megállapításánál azt is figyelembe veszik, hogy a gazdaság körzetében levő kolhozok miként teljesítik tervfeladataikat. Hiába ér el jó vállalati eredményt a szovhoz, ha a bemutató körzetében levő szövetkezeti gazdaságok eredménye nem kielégítő , a gazdaság vezetősége nem kap prémiumot. Nálunk, sajnos, a bemutató gazdaságok látogatása sokszor túlságosan is formai. Sokszor még arra sem gondolunk, hogy egy-egy új eljárás bevezetésének az előfeltételei megvannak-e a többi gazdaságban. Tavaly keszthelyi gazdaságunkban bemutatót tartottunk a mesterséges szénaszárításról. Bemutattuk, hogyan lehet gépesített, hideg levegős szénaszárítást alkalmazni. Nem gondoltunk arra, hogy a legtöbb üzemben erre még nincs lehetőség. Nagyon kell tehát ügyelni arra, hogy olyan eljárásokat mutassunk be, amelyeket a tsz-ek valóban alkalmazni is tudnak. Éppen ezért minden esetben módot kell adni, hogy a szövetkezetek vezetői minden esetben elmondhassák nehézségeiket, s azok figyelembevételével adjunk tanácsot a közvetlen tennivalókra. Ha így végezzük munkánkat, akkor valóban tettünk is valamit. Az új termelési év küszöbén célszerű tehát mindenütt levonni a múlt év tapasztalatait és munkánkat jobban megszervezni. A bemutató gazdaságok szervezete kiváló lehetőség a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek segítésére. De ez csak lehetőség. Úgy kell dolgoznunk, hogy munkánknak minél több haszna legyen. Bélák Sándor a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia V - igazgatója MEIHIKIM ÖNT KEDVES CSALÁDJÁVAL és mindenkivel, akit szívesen látotthonában A TELEVÍZIÓ KÉPERNYŐJE ELÉ az 1962. március 9-én este fél 7 órakor közvetítendő műsorral egybekötött 10. heti lottó sorsolásra, melyhez sok szerencsét és jó szórakozást kíván a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság